Tolnai Népújság, 1991. november (2. évfolyam, 256-280. szám)

1991-11-12 / 265. szám

1991. november 12. PÚJSÁG 3 Halálos szabálytalansag A Szekszárdi Városi Bíróság folyosóján a tízes tárgyaló előtt áll a férfi, sápadt, megviselt, először azt hiszem, hogy ő a vádlott, aztán kiderül, hogy „csak” tanú. Később megjön az ügyvéd, dr. Nőt László, majd a vádott, és az ügyész dr. Kun József. A vádlott és a védő fél­revonulnak, néhány szót válta­nak. Amint kiderül, hogy az újságíró részt vesz a tárgyalá­son, a védő csak annyit mond: van a vádlottnak elég baja. Mi történt a fénysorompónál? Az ügyész F. Károlyt, dr. Soós Miklós büntetőtanácsa előtt, halálos közúti baleset gondatlan okozásával, és a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vét­séggel vádolja. F. Károly ez év július 18-án Várdomb felől Sárpilis irányába közlekedett testvére Lada sze­mélygépkocsijával. A fényso­rompó tilos jelzését későn ész­lelte, emiatt a bal felől érkező motorvonattal az ütközést nem tudta elkerülni. A Bátaszék irá­nyában közelekedő vonat moz­donya, a vészfékezés ellenére a személygépkocsit az útról fel­emelte és a töltés melletti, mintegy 2,5 méter mélyen fekvő kukoricaföldre sodorta. A vonat mintegy ötven métert so­dorta a roncsok egy részét, és csak száz méterrel az átjáró után tudott megállni. A bal hátsó ülésen helyet fog­laló utas - a vádlott felesége - a járműből kizuhant és a hely­színen életét vesztette. A gyerek az utóban A bíró felszólítására, hogy mondja el a történteket a vád­lott szűkszavú, halk. Azért nem lassított a vasúti átjáróhoz kö­zeledve — mondja, mert fia előre akart mászni, ez elvonta a figyelmét a vezetéstől. Kér­désre válaszolva még azt mondja, hogy ha a felesége időben lefogja a gyereket, ak­kor nem következik be a bal­eset. Jól ismeri, az utat a vádlott, mostanában keveset vezetett, A és B kategóriára is van jogo­sítványa, és nem siettek. Ami­kor előre pillantott, szinte azo­nos időben észlelte a vonatot és a tilos jelzést. Egy ilyen sebességgel közle­kedő autóban, amikor a vonat hatvan kilométeres sebesség­gel közeledik a fénysorompó­hoz, csak tizedmásodpercek vannak a döntésre. A vádlott nem elég, hogy nem lasított a fénysorompóhoz közeledve, nem győződött meg időben arról, hogy az milyen jelzést ad, a vészhelyzetben is rosszul dönt. Fékezni kezd, majd amikor észleli, hogy már nem tud megállni, az autó min­denképpen rásodródik a sí­nekre, az átjáró előtt 7,4 méter­rel sebességet vált és megpró­bál a vonat előtt átjutni. Egy szempillantáson múlott fiatal feleségének az élete. A mozdony vezetője még most is a történtek hatása alatt áll. Alig lehet érteni amit mond, amikor a bíró kérdéseire vála­szolva felidézi: mi is történt. Tö­redék mondatokban, de világo­san, tényszerűen beszél. A vészfékezéssel kockáztat­nia kellett utasai testi épségét, hogy elkerülje azt, amiről már a fékezés pillanatában pontosan tudja, hogy nem sikerülhet. Látja, hogy közeledik az autó, látja, hogy fékez, majd azt is, hogy ismét gyorsít. A vészféke­zéssel is kétszáz méter kell a megálláshoz, s ő már csak 150-re van a vasúti átjárótól, amikor megpillantja a jözeledő autó tetejét, majd abban a fel­éje forduló arcot. Meddig fogja látni még? A vád és a védelem Az ügyész vádbeszédében a közlekedés szabályainak durva megszegésére hívja fel a bíró­ság figyelmét, enyhítő körül­ményként megemlíti, hogy a vádlottnak közeli hozzátarto­zója hunyt el, s hogy büntetlen előéletű. Hangsúlyozza, hogy a baleset bekövetkeztéért egye­dül és kizárólag a vádlott a fele­lős. Csak a véletlennek kö­szönhető, hogy a vonaton senki nem sérült meg. Fogházbünte­tés kiszabását, a perköltség megfizetését, és a vádlott jár­művezetéstől való eltiltását in­dítványozza az ügyész. A védő indítványa szerint, a bíróság fogadja el tényként, hogy a végzetes pillanatban a vádlott figyelmét elvonták az autóban történtek. Az enyhítő körülményeket egyformán so­rolta fel az ügyésszel, hozzá­téve, hogy ittas vezetés gya­núja fel sem merült. A védő szerint a végrehajtható szabad­ságvesztés nem a vádlottat súj­taná, hanem a gyerekét. Azt in­dítványozza, hogy a bíróság a büntetés mértékénél vegye fi­gyelembe, az általuk nem vita­tott súlyos tényeket, de a fog­házbüntetés végrehajtását füg­gessze fel. Az ítélet: felfüggesztett Dr. Soós Miklós büntetőtaná­csa a váddal megegyezően fo­gadta el a tényállást, és annak minősítését. Nem tudták elfo­gadni, amit a vádlott védelmére felhozott az őt zavaró körülmé­nyekről. Ugyanakkor, azt meg nem történtnek sem lehet tekin­teni, mondta a bíró az indoklás­ban. A bíróság, a súlyosbító és enyhítő körülményeket figye­lembe véve, egy év négy hó­napi fogházbüntetésre ítélte a vádlottat, végrehajtását két évre felfüggesztve. Kötelezte F. Károlyt a perköltség megfizeté­sére és három évre eltiltotta az autóvezetéstől. A vádlott és védője belenyu­godtak az ítéletbe, az ügyész három nap gondolkodási időt kért, majd nem fellebbezett. Az ítélet jogerős. Ihárosi Ibolya Andrásfalvy alkalmatlan a miniszterségre „Ortodoxok vagyunk, nem rebellisek” Beke Kata önmagáról és a politikáról (Folytatás az 1. oldalról) ták az oktatási és a kulturális tárcát. Még csoda, hogy van épp idegrenszerű ember a hiva­talban. Ami Andrásfalvy Berta­lan személyét illeti, őt teljesen alkalmatlannak tartom a minisz­terségre. Ezt megmondtam neki is, amikor azzal vert meg a sors, hogy elvállaltam az állam- titkárságot. A politikai hatalomról, az MDF-en belüli ellentétekről szólva a Kaffka gimnázium egykori tanára kifejtette, hogy az a gyűlölködés, kirekesztés, ellenségkeresés, ami sok eset­ben a fórumon belül tapasztal­ható, nem illik a párt szellemé­hez. — Egyszer egy ifjú emberrel vitatkoztam, aki azt mondta, hogy márpedig az MDF jobbol­dali és én egy bolsevista haza­áruló vagyok, akit ki kellene az MDF-nek zárni a soraiból. Mondtam, uram, Ön eltévesz­tette az ajtót, jobboldali pártról szó sem volt itt soha. A fórum tagja pedig addig leszek, amíg esély van rá, hogy az MDF visszanyeri igazi arcát. Ami most nekem hiányzik az MDF-ből, az az önbírálat hiá­nya. Senki nem bírálta az MDF-et olyan keményen, mint éppen a tagjai a kezdetekkor. Ma viszont a pártérdek az or­szág érdeke fölé emelkedik, az ember nem ismer rá a saját mozgalmára, a saját pártjára. * Az elhangzottak után joggal merült föl az újságíróban a kér­dés, melyik az MDF igazi hangja Kónya Imréé vagy Beke Katáé? - erről érdeklődtünk az előadás végén. — Az MDF sajátossága mindig is a mértékletesség volt, ha ez eltűnik, akkor nem lesz demokrata fórum, - válaszolta Beke Kata. - A frakcióról szólva, sok minden nem tet­szett nekem. Nem tetszett, hogy nem kapunk több tájékoz­tatást, mint az ellenzéki képvi­selők, hogy nem tudunk a tör­vényjavaslatokba beleszólni érdemileg, hogy a legfontosabb testrészünk az ujjunk, amivel megnyomjuk a gombot a par­lamentben. Hogy a lojalitá­sunkra hivatkoznak olyankor, amikor a véleményünk is szá­míthatna. Jó néhányan az MDF-en belül nem tartottuk elég színvonalasnak a frakció munkáját és ezért nem tartottuk alkalmasnak Kónya Imrét a frakció vezetésére. Egy mű­ködő demokráciában ugyanis egy képviselőcsoport vezetője középen helyezkedik el, és az a dolga, hogy az egymástól eltérő gondolatokat ütköztesse, kompromisszomos megoldást létrehozva, majd ezt továbbítsa a kormány felé. Az MDF frakci­óban viszont az a gyakorlat A hallgatóság Beke Kata alakult ki, hogy ezt mondja a kormány, ezt kell a frakciónak tenni. Ezért gondoltuk március­ban, hogy a frakció munkájának színvonala érdekében Kónya Imre helyett egy másik frakció- vezetőt kell választanunk, hi­szen ő nem más, mint egysze­mélyi végrehajtó hatalom, ahogy ő mondja, Antall József kinyújtott karja. Ez pedig már nem más, mint vakhit. Hogy azért igaz valami, mert, azt a kormányfő mondta... Én egy olyan iskolába jártam, a Fren- cesekhez, ahol a hittan taná­runk mondta hittan órán, hogy na mi van, szolgaleieket neve­lek én, nincs senkinek különvé­leménye? Nos így lehet az op­timális megoldást megtaláni egy kérdésben, nem pedig vakhittel. — Ezt támogatandó hozták létre a programplatformot? — Igen, hogy megvalósítsuk az eredeti programunkat, amit a választóknak ígértünk. Éz nem lázadás, nem egyénieskedés, ugyanis ilyeneket szoktak ne­künk mondani ezzel kapcsolat­ban. Nem rebellisek, nem láza­dók vagyunk mi, hanem orto­doxok, azt tesszük, amit a vá- lósztóinknak megígértünk. Nem csinálunk mást, mint néhány témában kialakítjuk az önálló állláspontunkat, amit az egész képviselőcsoport elé terjesz­tünk. Ha ezt elfogadják, akkor boldogan visszük tovább. A másik nagy munkánk az, hogy mindenki nekiáll szakterülete szerint megnézni, hogy az egyes szakcsoportokban az el­képzeléseiből mi valósult meg. — Visszatérve az államtit­kárságára. Amikor lemondott tisztéről az emberek egy része azt mondta, ez igen, ez a Beke Kata karakán egy politikus, hi­szen ő az egyetlen aki lemon­dott, amikor látta, hogy nem tud semmit tenni abból, amit elkép­zelt. Mások viszont azt mond­ták, hogy nem más ez, mint megfutamodás a feladatok elől és Beke Kata igazán csak el­lenzéknek jó. .. — Ennek a kérdésnek na­gyon örülök, mert az ember nem magyarázhatja el minden­kinek egy ilyen döntés okát. A politikai államtitkár vagy jobban mondva parlamenti államtitkár legfontosabb feladata ugyanis az lenne, hogy képviselje a tár­cát, a minisztert, ha az nincs je­len. Nos, én ezt nem tudtam megtenni, mert nem bírtam a miniszter úr bizalmát, alapvető dolgokról nem tájékoztatott. Volt, hogy miniszteri értekezle­teken értesültem arról, hogy egyáltalán milyen témák kerül­nek a miniszter asztalára. Én úgy gondoltam, nekem egyet­len komoly feladatom van eb­ben a pozícióban, az MDF okta­tási programjának a megvalósí­tása. Ezt ígértem a választó- polgáraimnak, ez az én szemé­lyes munkám. Ezért aztán ami­kor egy-egy készülő siker után úgy láttam falakba ütközöm, amelyek nemhogy leomlani nem látszanak, hanem tovább épülnek és olyan interpelláci­ókra kell válaszolnom meggyő­ződésemmel ellenkezve, ami­kor az interpellálóval értek egyet, aki ráadásul pontosan az MDF programra hivatkozik, ak­kor csak egyetlen egy dolgot lehet csinálni: felállni és lemon­dani. F. Kováts Éva Foto: Tillinger Sándor Gyermekszépségverseny, 1991. Skriba Zoltán Kisfügedi Anna Világ Marietta Baranyai Bettina Bíró Roland Szekszárd, Hermann 0.10. Szekszárd, Séd köz 2. Szekszárd, Zöldért u. 6-8. Szedres, József A. u. 12. Szekszárd, Honvéd u. 25. Vak gyerekek Pécsről A pécsi rehabilitációs intéze­téből érkeznek vendégek no­vember 18-án Szekszárdra. Kö­rülbelül húszán jönnek, hogy részt vegyenek a vak és gyen- génlátó gyermekek délutánján. Először (14 órakor) a Wosinsky múzeumban tart nekik Váradiné Péterfy Zsuzsa tárlafismertetést- a kiállított tárgyakat meg is ta­pinthatják majd (15 órakor) a Gyermekek Házában manuális foglalkozások várják őket és szekszárdi sorstársaikat. (Ko­rongozás, papírhajtogatás, stb.) A „hivatalos” programokat kötet­len program, zsúr követi. Földvári kérdések Ismét napirendre tűzi a duna- földvári önkormányzat a Béke téri fizetőparkoló ügyét. A csü­törtök délután kettő órakor kez­dődő ülésen várhatóan alpol­gármestert is választanak, aki társadalmi megbízatásban végzi majd feladatát. Döntenek még a többi között arról is, hogy a jelenlegi költségvetési üzem milyen formában működjék to­vább Dunaföldváron. A Biblia világa Az Ótestamentum vallási képzetvilága - Biblia, mágia, ál­dozás - témakörében tart elő­adást november 13-án, szerdán délután fél háromtól Szekszár- don Pais István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegye­tem filozófiatörténeti tanszéké­nek docense. A szabadegye­temi előadásra ezúttal is az lly- lyés Gyula Pedagógiai Főisko­lán kerül sor. Kiállítás ' Kölesden Say István, a megyei önkor­mányzat művelődési osztályve­zetője nyitja meg azt a kiállítást, mely Decsi Kiss János textil-al­kotásait mutatja be Kölesden, a Kossuth művelődési házban. A megnyitó november 15-én 16 órakor lesz, közreműködik: Do- bai Tamásné zongorán és Már­tonka Tünde gordonkán. A tár­lat december 6-áig látogatható- hétfő kivételével -, naponta 13-18 óráig Játékkiállítás A Sindy-család, a Pa- mela-család, kockajátékok, Walt Disney figurák, G. J. Joe autók, Hasbrow társasjátékok, Matschboxok, és még sokmin­den más lesz látható Szekszár- don, a Gyermekek Házában rendezendő játékkiállításon. Megtekinthető: november 19-én 12-18 óráig, illetve 20-21-22-én 8-18-ig. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza címünkre. Sokan érdeklődnek, mikor láthatják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, csütörtökön megjelenő lapunk­ban a cikói Gergely Lívia Zsu­zsanna, a dunaszentgyörgyi Sántha Veronika, a szekszárdi Világ Bettina, a szekszárdi Pin­tér Agnes, a bogyiszlói Balogh Bernadett fotóját közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom