Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-25 / 250. szám

1991. október 25. tolnai) NÉPÚJSÁG 13 a Kis---* s neráció qifji jsági olda Törd a fejed! r Volt aki faleveleket tippelt, mások fenyőtobozra. Nos, a múlt héten megjelent fényké­pen „durva zúzott kő” látható, mint ahogy azt a nagymányoki Hruza Jenő (Szigligeti u. 17.) helyesen megfejtette. Közel járt az igazsághoz a szekszárdi Gyenes Károly is (kövek a víz­parton). Ezúttal tehát Nagymányokra küldjük a műsoros kazettát. Az eheti megfejtéseket november 1-ig várjuk. Címünk: Tolnai Né­pújság. Szekszárd, Liszt Fe­renc tér 3. 7100. Blues Factory Vágni lehetne a füstöt, szól a Rolling Stones, az a far- merdzsekis, szépszemű lány meg egy percen belül a har­madik csókot nyomja a mel­lette ülő srác nyakára. A „vendéglátóipari egység" szokás szerint szűknek bizo­nyult, vagy háromszázan jöt­tek össze megint a Blues Fac- tory-ra - az erre az estére Blueskocsmának előléptetett sörözőben. A 14 éves tinitől az „öreg” dzsesszesig min­denki megtalálható itt, aki számít. A korkülönbség, il­letve az egyébb kasztrend­szerek eltűntek, ugyanis ZENE van, TÁRSASÁG van, BULI van. Hendrix-től, Cream-től és egyéb „dizsiü- temeket” mellőző klassziku­soktól zúg az ember füle. Nem baj, legalább valami tör­ténik ebben az unalmas vá­rosban is... A mélyen tisztelt publikum vevő a „blúzgyáriakra”, mos­tanában a megyében bárhol jelennek meg ricsajtkeltő ké­szülékeikkel, tuti a teltház. (A kocsmárosok nem kis örö­mére ... Bár illetékes helye­ken, az ifjúság kultúrájával hi­vatásból foglalkozó körökben, jó lenne már felfigyelni azon momentumra, miszerint klub vagy egyéb, bármiféle névre hallgató helyiségre vevő lenne a többezres szurkoló- tábor. Csak úgy mondom.) A zenekar alkotóelemei: Kalauz Attila (Szakály FC), Farkas Béla (Borussia Dombóvár), Molnár Szabolcs (AC Tamási) és Barta Zalán (Real Szek­szárd). Tavaly a katonaság hozta őket össze - és még panaszkodjon valaki a se­regre —, azóta nyúzzák a hangszereiket kocsmákon in­nen, s fesztiválokon túl. Érde­kesség, hogy a Kalauz pos­tás, de van köztük „bálás- mágnás" és elektrosokkos is, illetve a mai magyar valóság hű tükörképeként egy mun­kanélküli. Átlagéletkoruk szi­gorúan 21 év körül mozog, jövőre pedig - mint azt meg­tudtuk - minden bizonnyal el­éri a 22-t. Szeretnének addig zenélni, ameddig csak lehet (főleg, ha lesz hol), már csak azért is, mert kölcsönt vettek fel a cuccra. A repertoárjuk mintegy 50 számból áll - vannak sajátok is - és például holnap este Szekszárdon le­het megfüllenteni őket, a „fel­sőteke” sörözőben. KRZ Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. január 18. Ma feljött anyám Pestre. El­kísértem dr. Hajtshoz, aki to­rokspecialista, és a nagybá­tyám barátja. A nagybátyám nyugállományú nagyember, s mint ilyen, sokmindenkit ismer. Például torokspecialistákat. Anyám feldobódott, mert kide­rült, hogy aggodalomra semmi ok, és lelombozódott, mert nem tudta, hogyan kell csúszópénzt adni, s mikor próbálkozott, me­rev elutasításban részesült. (Én sem értek az ilyesmihez.) A kisnyugdíjakat egyébként 70 fo­rinttal emelték, az árakat - sört, húskészítményeket, építő­anyagot, áramot stb. - 20-40 százalékkal. Az életszínvonal lassan, de bizonytalanul növö- get. A statisztika szerint. Január 19. X. megette az utolsó vacso­rát. Törzshelyemen, a Hági sö­rözőben találkoztunk, s kértem, írjon pár sort az emlékköny­vembe. (így szoktam pontot tenni a kapcsolataim után.) Hogy ihletet nyerjen, magára hagytam, s jártam egyet kiska- bátban, hajadonfőtt, a hóesés­ben. De nem volt hajlandó írni, nem volt hajlandó búcsúzni, nem volt hajlandó maradni. Ilyen szótlan, vállhúzogatós, ajakbiggyesztős visszautasí­tás-biztatással senki másnál nem találkoztam, soha még. A metróban elköszöntünk, aztán az I BUSZ-szobában szidtam magam: elhozhattam volna! És dicsértem magam: helyesen cselekedtem, nincs szükségem több boldogtalan ölelkezésre! Január 20. Lakos Laci kölcsönkérte Cöndi elaggott Trabantját, és Grísával együtt meglátogatott. Hármasban mentünk tovább Sznobhoz Táborfalvára, aztán négyen Gyanúshoz, Feldeb- rőre, majd öten vissza, Pestre. Itt még csatlakozott hozzánk Barabás és Bartha Zsolt. Ennyi dilis, priuszos geós már régen gyűlt össze egy helyen. Mind­egyik név fogalom. Az a fehér holló köztünk, aki évismétlés nélkül elvégezte a főiskolát. Az este a várakozásoknak megfe­lelően alakult. Többet fogyasz­tottunk együltő helyünkben, mint a Trabant százon. (A görbe esték utáni feljegyzései­met persze némi csúsztatással, másnap reggel írom. Érthető okok miatt.) Január 21. Bal térdemben salakszem­csék leledzenek. Egy futball­meccs emléke. Vannak még egyéb különös ismertető feleim is. Rendellenességek. Főleg az agyamban. Egy társra lenne szükségem, aki hasonlóképp zavartelméjű, és - lehetőleg - térdében salakszemcsék lele­dzenek. Nagyokat hallgathat­nánk vagy veszekedhetnénk akkor. Idegesen felhörpinthet­nénk a reggeli kávét, elrohan­hatnánk a munkahelyre, ver­hetnénk a gyerekeket és a nyá­lunkat ... Beh szép is lenne! Szeretkezhetnénk is, úgy, ahogy szokás. Január 22. A Bosnyák téren, egy kilenc- emeletes irodaház egyik cellá­jában koptatom a golyóstollat, a csőtollat, a grafoszt. Napi 6 óra 40 percet kell benn lennem. Ebben benne foglaltatik a reg­geli, az ebéd, a beszélgetés, a kólázgatás, kávézgatás is. Döbbenet, hogy hányán, de hányán „dolgoznak így” egész éven át! Én legalább a többi hónapban, mikor járhatók a földutak, bepótolom a lazsá­lást. A fagyszünet után ismét az áldott Mezőkovácsházán fejtem majd ki, társadalmilag is hasz­nos tevékenységemet. Sár vár ott majd, unalom és szomorú­ság, de az első kipattanó rü­gyek csodálata is. A tavasz. Január 23. Angolul tanulok, teljesen a nulláról indulva. Szeretnék jö­vőre kimenni az USÁ-ba Józsi­val, Cserrel és Tamással. Nyu- gat-Európában Cserrel voltam: három hét - hat ország. Zacs­kós sültkrumplit rágcsáltunk, és a kirakatokat bámultuk. Idegen nyelveket nem beszéltünk, úti­könyveket nem olvastunk, a vonatindulás előtt 10 perccel váltottunk valutát. Azt se tudtuk, hol alszunk majd. Amszter­damban egy híd alá húzódtunk, de pont jött egy hajó, és felnyi­tották (fejünk fölül a hidat). Fel­készületlenségünket regénybe illőnek mondhatnám. Most ké­szülünk. A legrosszabbakra. Fúj imperialisták! Szétnézünk a két óceán között. Január 24. Egész nap havazott. Az éj­szaka valahogy tisztább, a ren­geteg fehérségtől. Tavaly télen nem földszinti kéglit béreltünk. Heti cáfolat Nem igaz, hogy Budapest visszalépésével megnőhet az esélye Szekszárdnak arra, hogy megrendezze a '96-os expót. Nagy Zoltán Mihály: Csipkelődő múzsa Differenciált bérezés Egy elaggott legyet két csapással ütött agyon. Most mélyen háborog, hogy fillér csak ajutalom. Slágerlista (lemez, kazetta, CD eladások alapján) 1. Válogatás Filmslágerek Magneoton 2. MHV In The USA Pepita 3. Zorán Az élet dolgai Rákóczi 4. Guns N' Roses Use You Illusion II. Guint/Geffen 5. Manhattan Manhattan Craft 6. Dolly Roll Gondolsz-e majd rám Proton 7. Beatrice Utálom az egész XX ... Ouint 8. AD Stúdió Álmaimban Amerika Rákóczi 9. The Dors Az eredeti filmzene MMC/Elektra 10. Metallica Metallica MMC/Vertigo 11. Voga-Turnovszky Ez az ötödik kazetta MMC 12. Republic Indul a mandula Pepita 13. Sas József Privát izélek Kadencia 14. Rod Stewart Vagabond Heart MMC/Warner 15. Pokolgép Adj új erőt Ouint 16. Moby Dick Kegyetlen évek Ouint 17. Exotic The Song of the Freedom Pepita 18. R.E.M. Our of time MMC/Warner 19. Roxette Joyride MMC/EMI 20. Dóra Szinetár Dóra mindehol Proton ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. Olvasók ezrei várják izgatot­tan a folytatást. Következzék hát "Egyed Johanna művének befejező része, a happy end: Egy skót kastély békés hétköznapjai^.) (Csak erős idegzetűeknek!) De a rendőr nem akart ész­hez térni. Pedig a madám, Ró- zenberg Tyutyu már nagyon be volt sózva. Mert menni akart a börtönbe. Mert sehol se tudnak olyan jó vadashúst főzni, mint a börtönben. A rendőrt berakták a fridzsiderbe, mert az egyenru­hája nem illett a neonzöld sző­nyeghez. És jött a madám Ró­zenberg Tyutyu. Csupa ideg volt. És mondta a Robertnek: „A lovad lehúzta a vécén a proté­zisemet”. És ezért megállapod­tak, hogy egy hétig nem adják neki oda olvasni a „Shakespe­are összes műveit”., És a ló na­gyon pipa volt. És mondta, hogy panaszt tesz az ENSZ-nél. Ki is ment, hogy pa­naszt tegyen, csak nem tudta az ENSZ telefonszámát. Azt a lapot pont kitépték a telefon­könyvből. És a ló visszajött sírva. Erre mondta a csövi, hogy sebaj. Mert ő kölcsön tudja adni a „Shakespeare ösz- szes”-t. Erre mondta a ló, hogy nem kell. A csövi kérdezte, hogy miért. „Brühühü, a te könyvedben nincsenek olyan finom préselt lóherék!” Mondta a hippi, hogy menjen ki legelni a rétre. A ló meg sírt, hogy haj van. Mert az öreglány nem en­gedi. Mert az öreglánynak volt egy bátyja. És az fogadásból csak lóherét evett. És belehalt. És a nyanya azt mondja, hogyha lóhere káros az egészségre. És egy normális ló egyen pörköltet. De az öreglány smucig. Nem rak a pörköltbe elég húst. Va­laki visítozni kezdett. Kiderült, hogy a madám Rózenberg Tyu­tyu. Mert valami kaját keresett a hűtőben. A hippi elvigyorodott: — Mi a baj, mama? — Semmi, csak van egy kérdésem. Mi ez a hűtőben? — Semmi, mama, csak egy rendőr. Rímelni a reményre Hány éves egy hazai, fiatal költő? Mennyi előfizetői aláírást kéne gyűjteni ahhoz, hogy egy profitérdekelt kiadó fantáziát lásson valamely pályakezdő poéta művének megjelenteté­sében? Hová tűntek Magyaror­szágról a versfaragó nemzedé­kek? - ezek s az ehhez ha­sonló, egymással is összefüggő kérdések késztették arra a kö­zép-dunántúli írócsoport tagjait, hogy cezúrát vonjanak a közé, ami eddig volt, s ami ezután lesz (mert: lehet). Az eszmei program látszólag egyszerű: tudatosítani a költészet hatal­mát a társadalmi kivetülés fé­nyében, fölsorakoztatni az ér­veket a tudatformálás reménye mellett s a szétzilálódott meg­nyilvánulok összeterelésével esélyt követelni a még szüle­tendő költemények számára. Mire az elvi célok gyakorlatba ültethető tervként körvonala­zódtak, már csak a részleteket kellett eligazítani. Helyszín: Dunaújváros, időpont: október 25-27, a rendezvény fővéd­nöke: Püski Sándor (könyvki­adó), főszponzora az OTP RT Fejér Megyei Igazgatósága, az eseménye elnevezés: FIATAL KÖLTŐK FESZTIVÁLJA "91. A találkozó keretében több, dedikálással egybekötött könyvpremierre, kiállítás meg­nyitóra, zenés rendezvényre is sor kerül, meghívott előadók - többek közt: Csoóri Sándor, Bella István - fejtik ki nézetei­ket, irodalmi műhelyek, folyóira­tok mutatkoznak be. Mindez egy helyzetfölmérő összegés- ként is értelmezhető, de talán Egy lakótelepi ház harmadik emelétén laktunk, onnan bá­multam a szomszédos tömb ab­lakait, főleg az alsóbbakat. Be­láttam, ráláttam az otthonokra. Akkor is havazott. S bár az éj­szaka valahogy tisztább volt a rengeteg fehérségtől, lámpát gyújtottak. Ott sejtettem meg valamicskét az igazi családi harmóniából. Ha keresni indul­tam, mindig lekéstem az utolsó metrót. Január 25. Minden rád emlékeztet. Én is. A szervezetem is. Alaposan megfázítottál. Egyszál kiska- bátban csatangoltam a hóe­sésben. Felöltőmet fel sem öltve bolyongtam. Csak úgy. A Keletiben vettem egy ÉS-t. El­olvastam egy cikkét. Ne kér­dezd, miről szólt! Tudtam, hogy mindenem elveszett, a fiatalsá­gom, az egészségem, a sze­relmem, és hittem, hogy mégse. Ösztönösen, csökö­nyösen küzdöttem a tények el­len. Remélem, nem te leszel e napló főszereplője! Január 26. Láttam Bródy Jánost az Egyetemi Színpadon. Neki is küldtem a zsengéimből, vagy 3-4 évvel ezelőtt; válaszra sem méltatott. (Persze nem emlék­szem már, honnan szereztem meg a címét. Lehet, hogy az volt hibás.) Nem tört le túlságo­san az eset, mert azelőtt is, azóta is sokszor találtam már süket fülekre, közömbösségre. Próbálkoztam lapoknál és ma­gánszemélyeknél - a Magyar Vasutastól, Garai Gáborig -, mindhiába. Ha egyáltalán vála­szoltak, eltanácsoltak. Mond­ván: van nekem becsületes szakmám, éljek meg abból. A Bródy est egyébként tetszett. Jánosunk, közel a negyvenhez is remekül tartja, remekül adja magát. (Folytatjuk.) LÁP PÁL — Ahá, egy rendőr. És miért szederjes az arca? — Azért, mert megfagyott. — Ja, jó, azt hittem, valami nagyobb baj van. Kiszólt a rendőr: „Csókolom, ha meghalok, tessék eltemetni”. A madám Rózenberg Tyutyu meg azt mondta, hogy szó sem lehet róla. Mert ő vadashúst akar enni a börtönben. „Ja, tényleg” - mondta a rendőr. És rátette a bilincset madám Ró­zenberg Tyutyu kezére. Erre az elmosolyodott a fogatlan szájá­val. „Nem vennél inkább feleségül, fiam?” A rendőr tel­jesen elkábult, de inkább fel­eségül vette, hogy ne legyen vita. Úgyis elfelejtette, hogy kell kinyitni a bilincset. Hazamen­tek. Haza akart menni a csöves is, de inkább nem ment. Mert meglátta a szobalányt. Az meg mondta, hogy tartsák meg az esküvőt. Megtartották. A Robert is nagyon meg akart házasodni, de nem látott mást, csak a nagynénjét. Feleségül vette, hogy ő se maradjon le a többi­ektől. A lónak nem volt más vá­lasztása,, feleségül vette saját magát. És boldogan éltek, és meg is haltak volna, de eldön­tötték, hogy ezt az örömöt nem szerzik meg az olvasónak. ennél is előremutatóbb a szak­mai oldal. Ennek keretében ja­vaslat hangzik el egy alapítvány létrehozására, amely a tehet­séges és valóban fiatal költők pályakezdését kívánja meg­könnyíteni. Az idei első költőfesztivál programjaiban föllép - többek közt - a Palermo Boogie Gang, Móder Rezső totális színháza, a Hejettes Szomlyazók (sic!), a Magyar Műhely alkotói, Hege­dűs D. Géza, a Szín-Tér társu­lata, a Szegedi Balett Stúdió, az újvárosi Vasas Néptáncegyüt­tes, a helyi Széchenyi Gimná­zium pantomim csoportja. Mert azért - épp ezt szeretné bizo­nyítani az országos rendez­vénnyel a Bartók Béla Művelő­dési Központ - sokan vannak, akiket érdekelne a mai, fiatal, határokon inneni s túli magyar költészet.-bankó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom