Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

1991. október 12. TOLNAI; KE PÚJSAG Diáknapok a keriben Öreg suli nem vén suli (Folytatás az 1. oldalról). — Úgy hallottam, nem csak ez a zene, hanem Ön is nagyon népszerű itt az iskolában: ha­talmas fölénnyel nyert a válasz­táson. — Az egyik vetélytársam százharmincöt, a másik het­venegy voksot kapott, én 480-at. — Remek a hangulat! — így volt ez tegnap is, a fordított órákon. A diákok nem hülyéskedték el, hanem tényleg leadták az anyagot, persze, azért a humor sem hiányzott. — Milyen követelményeket támasztanak a tanárokkal szemben most, amikor a diákok kezében van az iskola kulcsa? — A tanárnőknek piros nyakkendőt kell hordani, a ta­nár uraknak pedig masnit és nadrágtartót. — Ezt nemigen tartják be ... — Sajnos, Így van, de elég engedékeny vagyok. Egyéb­ként előírtuk azt is, hogy a taná­roknak óránként egészségügyi sétát kell tenniük. Erre nagyon odafigyelünk. Közben hatalmas sikítások a „Piszkos tánc” nézőtéren, a csapatok ugyanis azt a feladatot kapták, hogy mi­nél több ruhadarabot vessenek le magukról. A nemek arányá­ból következően akkor a legna­gyobb a hangzavar, amikor a fiúk szabadulnak meg „felesle­ges holmijuktól”. Az „igazgatónővel” mi épp ekkor kezdünk a komolyabb dolgokról beszélni: — Milyen ez az iskola diák­ként? — Szeretek idejárni, itt lehet nyelveket tanulni, sportolni, számítógépen dolgozni. Külön­féle tanfolyamokat szerveznek, tehát aki akar, tanulhat. A zsűriben ott ül Fenyvesiné Farkas Zsuzsanna is, aki né­hány napra tanárnőből diákká lett. — Mit szól az új „rezsim­hez”? — Nagyon élvezem! A gye­rekek mindent megszerveztek, és jól szórakozunk velük. — És az „igazgató”? — Ügyesen csinálja, bár ma reggel izgult egy kicsit, de hát ez hozzátartozik a dolog bájá­hoz. — Miért jó egy tanárnak, ha egy ilyen „diákok által diktált” programon vesz részt? — Új oldalukról ismerjük meg őket. Sok kiváló ötletük van, és a programból az is kide­rül, hogy ők milyennek szeret­nének minket látni. — Tényleg: milyennek? — Szeretnék, ha közvetle­nebbek lennénk velük, no meg a fordított órákon megkaptuk a személyre szóló kritikákat, ahol karikírozták a negatív tulajdon­ságainkat, de nemcsak azokat, hanem olyanokat is, amelyeket kedvesnek tartanak. — Sértődés? — Általában nincs, de ez a tanár egyéniségétől függ. A fordított órán olyan a hangulat, amilyet korábban ő az órákon megteremtett. — Szigor? — Nem tudom, mi lesz ve­lem, az ellenőrzőmet ugyanis tegnap elvették, mert nem men­tem ki a tanáriból. „Nagyon iz­gulok”, hogy mit írnak beíe! A program szombaton a 70. évfordoló tiszteletére rende­zendő ünnepéllyel folytatódik, majd osztálytalálkozókkal zárul, minden bizonnyal sikeresen.-Hangyál- Fotó: Gottvald Pontok a merészségért Remek a hangulat Világkiállítás - nem! Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról). A kormányülés témája volt emel­lett a külföldiek magyarországi munkavállalásának kérdése is. Az ezzel kapcsolatban hozott rendeletet ismertetve Kiss Gyula munkaügyi miniszter el­mondta: a jövőben a magyar külképviseleteken beszerez­hető speciális munkavállalói ví­zum, valamint az itthoni cég munkavállalási engedélye szükséges ahhoz, hogy külföldi állampolgárok munkaviszonyt létesítsenek hazánkban. Az új rendelkezés szerint a legfeljebb egyéves időtartamra szóló munkavállalási engedély csak akkor adható meg, ha az adott munkakör megfelelő képzett­ségű hazai munkaerővel nem tölthető be. Ezt azonban a mi­niszter kiegészítette azzal: bi­zonyos pozitív diszkriminációt érvényesítenek ezen a terüle­ten, hiszen az utódállamokban élő magyarság előnyt élvez majd az engedélykérelem elbí­rálásánál. Kiss Gyula végezetül szólt arról, hogy szigorúan ellenőrzik és szankciókkal sújt­ják a jövőben a „feketemunkát”. Mint mondotta: engedély nélküli munkavégzés esetén a munka­adónak a kifizetett bér kétsze­resét kell büntetésként befizet­nie a foglalkoztatási alapba. A kormány - immár egy má­sik rendeletben - korlátozta a konvertibilis valutáért történő belföldi értékesítést. Ennek ér­telmében a belföldi kereskede­lem és szolgáltatás körében - kivéve a diplomataboltokat, a tranzitterületen lévő vámmen­tes üzleteket és az idegenfor­galmi szolgáltatásokat - meg­szűnik a valutáért való árusítás. Román beutazási szigorítások (Folytatás az 1. oldalról), ezen összeget is fel kell mutat­nia. A gépkocsival utazóknak érvényes biztosítással (zöldkár­tya) kell rendelkezniük, a jármű műszaki állapotának pedig meg kell felelnie az érvényes előírá­soknak. Ezenkívül fontos, hogy az autó tiszta és sérülésmentes legyen, s az utazó tulajdonát képezze. A román hatóságok a diplomata és szolgálati útlevél­lel utazóktól nem követelik meg a minimális fenntartási össze­get. Mentesülnek a követel­mény alól azok is, akik hitelt ér­demlően tudják igazolni, hogy kórházi gyógykezelésre érkez­nek, valamint a meghívás alap­ján utazó sport- és kulturális küldöttségek, továbbá a szer­vezett keretek között utazók. Ugyancsak nem vonatkozik a szigorítás a tranzitutasokra, ha rendelkeznek a célország ví­zumával, s az oda érvényes menetjeggyel. Nem léphetnek Románia területére, akik a vám- és határőrizeti szervekkel erőszakos viselkedést tanúsí­tanak; akik útjuk céljáról hamis adatokat közölnek, valamint akik egyértelműen üzletelési cé- lal utaznak. Romániába történő belépéskor a határőrizeti szer­vek az útlevélbe ütött pecsétbe beírják az anyagi fedezettel igazolt maximális tartózkodási időt. Kilépéskor, amennyiben az utazó túllépte a meghatáro­zott tartózkodási időt, útlevelé­ben pecséttel jelzik. Hajózni - szükséges (2.) Versenyben a „fordítókorong” szerepért a Dunán Az európai viziutak kihasz­náltságáról, az együttműködés lehetőségeiről huszonhét or­szág szakemberei tanácskoz­tak a közelmúltban Budapes­ten, köztük dr. Nádas Péter, a Közlekedési, Hírközlési és Ví­zügyi Minisztérium hajózási osztályának vezetője is. Őt kér­deztük a hazai hajózás gondjai­ról. — Említette, hogy a tanács­kozáson kiemelten foglalkoztak a Bécs-Budapest közötti Duna-szakasz helyzetével. Mi­ért volt erre szükség? — A tengerek felől érkező árukat akár a kontinens köze­péig is érdemes volna folyón szállítani. Furcsa dolog, de ma még nyugat-európai tenger­partról gazdaságosabb a föld­részt megkerülve, tengeren árut szállítani a Fekete-tenger valamely országába, mint más úton. Európa közepén Belgrá- dig gazdaságos csak a viziszál- lítás, ezért érdeklődnek nyugati partnereink a magyar hajózás fejlesztése iránt. Bécs. Po­zsony, Budapest és Belgrád között éleződik a harc, ki sze­rezze meg a térség hajózási központjának, az úgynevezett „forgatókorongnak” a szerepét. A külföldi tapasztalatok igazol­ják, hogy ahol a viziút megfelelő keresztmetszetű, és ahol kikötő is van, oda települ az ipar, ke­reskedelmi központtá válik a térség. A hajózás hazai reneszán­szához jelentős háttéripar kell - hajógyártásunk azonban visz- szafejlődik ... Mivel fogunk ha­józni? — A kétoldalú kormányközi egyezmények szerint a kölcsö­nös áruszállításból közel egyenlő arányban kell kiven­niük részüket a feleknek. A vi- ziutakon tehát csaknem ugyan­annyi magyar hajónak kell szál­lítania, mint külföldinek. Hajó­gyártásunk visszaesésének oka az, hogy az infrastruktúra hiányosságai miatt és a még ma sem értékarányos tarifák mellett a folyami hajózás nem gazdaságos. A Duna magyar szakasza például az év nagy részében - az európai szab­ványméretű hajóknak - csak fél terheléssel biztosítja az áthala­dást; így pedig a folyami hajó­zás soha nem lesz versenyké­pes. Kevés a kikötő, s a megle­vőkhöz sem csatlakozik teljesí­tőképes vasúti kocsiellátás. Ha az efféle akadályok elhárulnak, egész biztosan újra lesz igény hajóra, hajógyártásra. Addig pedig - megfelelő kiegészítő tevékenységek és külföldi ko­operációk segítségével - fenn kell tartani a meglevő nemzeti hajóépítő, -javító üzemeket. A nemzeti hajózást, a hajó­gyártást egyébként Nyugaton is preferálja az állam. Nálunk sem lehet másként. Ha a költségve­tésnek erre nincsenek forrásai, akkor közvetve, megfelelő sza­bályozásokkal kell e nemzeti iparág kihalását megakadá­lyozni, s a hajózást visszahe­lyezni a gazdaságban őt megil­lető helyre. Semmi kétség: az erre fordí­tott költségek többszörös ha­szonnal térülnek meg. Domi Zsuzsa FEB Nem állt meg a rendőrnek, „megfogta” a tábla Különös baleset történt csü- 30 perckor meg akarta állítani a törtökön éjjel Bogyiszlón, a ki világ ítatlan segédmotorral Kossuth Lajos utcában. A szol- közlekedő S.J. helyi lakost. A gálatát teljesítő rendőr 22 óra 24 éves fiatalember azonban figyelmen kívül hagyta a járőr jelzését, továbbhajtott, de nem jutott messzire. Egy - a közel­ben lévő - reklámtámlának ro­hant, majd az úttest jobb olda­lán felborult. A vérvizsgálat eredménye még nem ismere­tes, de a motoros jogosítványát a helyszínen bevonták. Liberálisok kontra népnemzetiek a rádiónál „Mindenki üldözöttnek érzi magát” Interjú Bethlen János szerkesztő-riporterrel „Minden elfolyik a levegőben, senki nem törődik semmivel.” Ezt mintegy összegzésként ál­lapította meg a Magyar Televí­zióról annak külső munkatársa, Bethlen János rádiós szer­kesztő-riporter, a szekszárdi Li­berális klub legutóbbi vendége. — A demokráciát illetően pedig sikerült eljutnunk odáig, hogy mindenki üldözöttnek érzi magát - mutatott rá egy jel­lemző jelenségre Bethlen Já­nos. — Tehát ha megkérdez­zük a kormánypártiakat, akkor azt mondják, hogy üldözik őket a televízióban. S ugyanezt vall­ják az ellenzékiek is. Ezért lenne szükséges átváltani egy másik magatartásformára, ahol nem kellene félnünk a hatalom­tól. — A félelmet mennyire erősí­tette fel Kónya Imre tanulmá­nya, melyben szó esett a tö­megkommunikáció feletti na­gyobb befolyásról is? — Ez a tanulmány azt a fé­lelmet is tükrözi, amely az MDF-en belül lelhető fel. Sokan úgy érzik, hogy az MDF-et ki akarják szorítani a politikai élet perifériájára. Persze, a másik oldal is hasonlóképpen érez. — A rádió ellen gyakorta el­hangzik az a vád, hogy a reg­geli lapszemlében rendre a ne­gatívumokat emeli ki, ezzel is terjesztve a rosszkedvet, a bi­zalmatlanságot . . . — Azt már hallottam, hogy előírták kollégáknak: az Új Ma­gyarországnak szerepelnie kell a szemlében. Ezzel együtt szakmai értelemben én is elég rossznak tartom a reggeli lap­szemlét. A kollégák legfeljebb egy órát töltenek az országos napilapok elolvasásával, s ez az idő nem elégséges a pontos, korrekt összefoglaláshoz. Ez a szakmai probléma azonban nemcsak a lapszemlére vonat­kozik, hanem általában az új­ságírásra, mely szerkezetében, létszámában, emberanyagában és felszereltségében egyaránt a régi szisztéma szerint műkö­dik. Azaz, hogy ne kelljen olyan sokat utánajárni a dolgok­nak . . . — Úgy gondolja, hogy a sajtó félretájékoztatja a közvé­leményt? — Ázt hiszem, arról lehet szó, hogy a sajtó nem elég ala­pos. A témának alaposan utána kell nézni, ehhez viszont renge­teg idő kell. A régi módszerek­kel nehéz szakítani, főleg ak­kor, ha régi az apparátus. — Tovább folytatva a be­szélgetést, még az is kiderül­het, hogy a lapoknál - Csurkára utalva - még mindig a volt kommunisták szerkeszte­nek . . . — Ez így igaz, ezt meg tu­dom erősítani . . . — Ezek szerint Bethlen Já­nos vállalja azt, hogy egy plat­formra kerül Csurka Istvánnal? — Ha Csurka azt mondja, hogy négy óra után tizenöt perccel van negyed öt, akkor igen. Csurka sajtóra vonatkozó állítása tény, az már más kér­dés, hogy ebből milyen követ­keztetést lehet levonni. Azzal már nem értek egyet vele, hogy el kellene üldözni a volt kom­munistákat. Ugyanígy szeren­csétlen dolog az a fajta váloga­tás, hogy ki áll az én oldalamon, s ki áll a másik oldalon. — A rádiónál is kialakult ez a két oldal, azaz van külön tábo­ruk a liberálisoknak és a nép­nemzetieknek? — Ez is egyfajta felosztás, bár valóban létezik egy jelentős többség, akiket bízvást nevez­hetünk liberálisoknak. A ki­sebbség a nem túl pontos meg­fogalmazás szerint a népnem­zeti táborba sorolható. Szeri Árpád Takarék­szövetkezeti székházat avattak Iregszemcsén (Folytatás az 1. oldalról) A Mózes György tervező által megálmodott épület kivitelezé­sét 1990. október 18-án kezd­ték meg. Szólt arról is, hogy a befejezéshez félmillió forint köl­csönt vettek igénybe a megyei közös alapból, így a tetőtér is beépítésre került, ahol keres­kedelmi tevékenységet lehet majd folytatni. Végezetül az el­nökasszony köszönetét fejezte ki valamennyi érdekeltnek, hogy az új székház Regszem­cse egyik szép színfoltja lett. Ezt követően Farkas József a nemzetiszínű szalag átvágásá­val hivatalosan is felavatta a székházat. A modern, minden igényt ki­elégítő, építészetileg is mutatós középület terveit a község és a pénzintézet igényeinek figye­lembevételével alakították ki és a 200 négyzetméter alapterü­letű irodaház földszintjén he­lyezték el az ügyfélteret, az iro­dákat és a szociális helyisége­ket. A több mint 6 millió forintba került középületben az ízlése­sen berendezett helyiségek belső térkialakítása jól harmo­nizál és kisvárosi színvonalon biztosítja az ügyfelek kultúrált és előzékeny kiszolgálását. Hétfőtől tehát a korábbinál lényegesen jobb munkakörül­mények közé kerülnek az Ireg- szemcse-Felsőnyék és Vidéke Takarékszövetkezet dolgozói. Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom