Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
DLNAI> TIE PÚJSAG Szekszárdi Szemle 1991. október 7. Bank a Szakszervezetek Házában A kivitelezés alatt álló alsó szint, a Takarékszövetkezeti Bank leendő épülete Úgy is fogalmazhatnánk, hogy poraiból éled újjá az a terület, mely Szekszárdon, a Szakszervezetek Háza földszintjén található, hiszen annak idején lángok pusztították el az épület ezen részét. Az itteni nagyterem teljesen kiégett, s már akkor sokan megjósolták: sokba fog kerülni a szakszervezetnek a teljes renoválás. — Hat és fél millió forintot tett volna ki a helyreállítás költsége - tudtuk meg Péti Imrétől, megyei szakszervezeti irodavezetőtől. - Ezért inkább elfogadtuk a Magyar Takarékszövetkezeti Bank ajánlatát, mely cég - saját költségén elvégezve a rendbehozatalt - itt kívánja megnyitni megyei igazgatóságát. Ez azt jelenti, hogy a munkák költségének a megspórolása mellett még bérleti díjhoz is sikerült jutni. — Tehát nagyterem helyett bank lesz a székházban? — Igen, hiszen luxus évente néhány rendezvény miatt hatalmas termeket fenntartani. Nem titkolt célunk az, hogy az érdekeket hosszútávon egyeztetve olyan megoldást találjunk ki, mely ezt a pénzintézményt a kisemberek, a munkavállalók bankjává is tenné. A Magyar Takarékszövetkezeti Bank Tolna Megyei Igazgatósága a tervek szerint október 31-én, stílszerűen a takarékos- sági világnapon nyitja kapuját - adott felvilágosítást Takács József ügyvezető igazgató. A 270 négyzetméteres terület szerény kivitelezésű, mindazonáltal tökéletesen meg'fog felelni a banki céloknak. S remélhetőleg az ügyfeleknek is. Rejtett értékeink Az Augusz-kert gledícsiája No, gondoltam magamban, most az egyszer igazán könnyű dolga lesz a sorozat fotósának: akár a szerkesztőség ablakából is elkészítheti a címbeli fa képét, mert jellegzetes, hatalmas tüskéivel ott áll az épület sarkával átellenben. A rokonsága és története révén nevezetes növény azonban számos érdekességet rejt, ha erre nem is nagyon gondol az a néhány ezer ember, aki naponta eljár alatta. A botanikában lepényfa, a nép ajkán Taksonytüske, Krisztustövis vagy Gleditsch német kutató nevéről gledícsia. Előkelő família származéka, testvére a Szentjánoskenyérfa, amelynek termését a hagyomány szerint Keresztelő János is fogyasztotta. A gledícsia termése is ehető, mert a magok melletti édeskés nedvet mi magunk is megkóstoltuk különösebb következmények nélkül gyermekkorunkban. A Szentjánoskenyér nagyobb karriert futott be. Szárított termése kedvelt csemege volt néhány évtized előtt is, magja pedig súlymérték alapjául szolgált. Amikor ma ennyi vagy annyi karátos aranyról beszélünk, nem gondolunk arra, a karát a latin Ce- ratoniából származik, s egy kiszáradt Jánoskenyérmag súlyával egyezik meg. A néphit úgy tartja, hogy Krisztus Jézus töviskoronáját a gledícsia hajlékony ágaiból készítették, talán azért, mert ennek lévén legnagyobb tövise, úgy vélték, ez okozhatta a legnagyobb szenvedést. Képletesen mondhatjuk: ez a fa vissza is kapott valamit ebből, mert törzsében szögek, rajzszegek, tűzőkapcsok éktelenkednek az egykori hirdetések kései nyomaként. Pedig valaha nem ilyesmire szánták. Augusz Antal, a szomszédos palota és a kert egykori tulajdonosa alighanem különlegessége és szívóssága miatt tetethette ide. A legenda szerint már Liszt Ferenc is megpihenhetett árnyékában, s ha ez igaz, akkor legalább 120-130 esztendős. Ennek igazságát nem feladatunk eldönteni, az viszont tény, hogy a város belterületén a legszebb és legöregebb fák közé tartozik. Körötte szinte könyvnyi történelem zajlott le az idők során. Augusz fiának halála után a kaszinó vette bérbe a kertet is, ide hozták több vagonban Frigyes főherceg kiállítási pavilonját 1879-ben, amelyben s amely előtt színes és népes mulatságokat szoktak tartani. Nyolc év múlva fölépült a kaszinó-bazár, amelyet a helyiek és vidékiek egyaránt jól ismertek üzleteiről. Az üzletsor mögött egészen az 1970-es évekig adott otthont a kert a legkülönbözőbb rendezvényeknek, mígnem a városképi jelentőségű épületeket lebontották, a pavilont a Ge- mencbe szállították és kiállítást rendeztek benne. A megnyílt park a sudár gle- dícsiával ma is egyik kellemes pihenője az erre járóknak, s ha sajnáljuk is a legbontott épületeket, sajátosan nyugodt hangulatot kölcsönöz a terek láncolata Szekszárdnak. Ez még akkor is igaz, ha a járókelőket csövesek, motorosok zavarják itt, főleg esténként. A furcsa, csavart, lapos szarvhoz hasonló, csörgő terméseit idén is megérlelő fa talán csak mosolyog ezen, s mint sokat látott tudja, ez is elmúlik egyszer... Dr. Töttös Gábor Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Ha feltételezzük, hogy Liszt valóban sétált e gledícsia alatt, akkor az legkésőbb melyik évben lehetett? Szeptember havi kérdéseink: 1. Miként szól az 1845-ben Szekszárdon megtalált üveg- kehely felirata magyarul? 2. Ifjú Leopold Lajossal Babits Mihály melyik művében találkozhatunk? 3. Milyen elismerést kapott Bezerédj Pál 1909. december 30-án Szekszárdtól? 4. Mutschenbacher Ödön leszármazottai közül ki lett más néven festőművész: Szabó Dezső, T. Nyitray Lajos vagy Miklósi Ödön? Fényes csíkot húzó szerkezet UFO Szekszárd felett? Megint megindultak az UFO-k. Szinte minden lapban akad egy-két történet a nem azonosított repülő tárgyakról. Hogy egyáltalán vannak-e, arról a tudósok még vitatkoznak, de érdekes, hogy olyanok, mint a hullócsillag, időnkét túlszaporodnak, aztán meg sokáig semmi hírt sem lehet hallani felőlük. Magát megnevezni nem kívánó olvasónk izgatottan értesítette szerkesztőségünket egy vasárnap éjjeli jelenségről, amit nem ő. hanem egy koléganője látott, aki szintén nem kívánja magát a nyilvánosság előtt megnevezni, de a nevek és ci- mek, valamint a telefonszámok a szerkesztőségben megtalálhatók. Elbeszélése szerint éjjel három óra felé, amikor éppen "állt az idő" — kettőkor kellett volna visszaígazítani az órákat —, kinézett a belvárosi nagy lila épület ablakán. Őcsény irányában pillantotta meg a feltűnően fényes sárgás csillagot, ami hamarosan nagyobb lett, körülbelül akkora, mint egy női tenyér. Körülbelül egy órán keresztül figyelte a jelenséget, majd visz- szafeküdt. Ekkor jutott eszébe, hogy az előszobában van egy távcső, azon keresztül kellene megnézni, milyen közelről a fényes jelenség, de elmondása szerint nem tudott felkelni. Még azt is látta, hogy a gömb nem vízszintes, hanem függőleges irányban felfelé "távozik." Mindez már az "UFO-invázió" végét jelzi, ugyanis e sorok Írója szombaton fél hét tájban látott — általa — nem azonosított repülő tárgyakat. Az újvárosi ABC felett, a Kadarka utcában vettem észre a domb felett, nagy magasságban a repülő, és maga után fényes csíkot húzó szerkezetet. Semmi ismert tárgyra, jelenségre nem hasonlított a látvány. Nem lehetett repülőgép, mert a csík méreteihez és fényéhez képest túlságosan kicsinek látszott a sötét és szivar alakú szerkezet. Hangrobbanás vagy motorzaj nem hallatszott. A sebessége is meglepő volt, mert igen lassan haladt Bony- hád irányába. Nem volt hőlégballon, vitorlázógép, nemcsak azért, mert ezeket fel lehet ismerni, hanem mert nem is képesek ilyen fénycsíkot produkálni. Túlságosan nagynak tűnt a magassága is, egy repülőgép ilyen magasból már nem látszik, csak a csíkot észelelni, és annak a haladási a sebessége is a látottnak sokszorosa. Ehhez képest eltűnve egy pillanatra ismét megjelent az eredeti helyen, és ugyanolyan lassan, ismét megindult az előző útvonalon. Később ismét egy szempillantás alatt váltott, pontosabban szólva eltűnve a helyéről már kettő jelent meg egymás alatt, majd méltóságteljes mozgással távoztak az alkonyaiban. Mindebből persze semmi más nem következik, csak az, hogy vannak az egyes megfigyelők számára azonosíthatlan jelenségek. Ettől azokat mások még felismerhetik, de "több dolgok vannak, földön és egen”, mint amennyit tudományosan ma megmagyarázni képesek vagyunk. Hogy adott időben mások is látták-e a fent leírt jelenséget, arra magunk is kíváncsiak vagyunk. Várjuk olvasóink keletkezését. írják meg, mondják el véleményüket, élményeiket, amelyek különös, furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségre vonakoznak Ihárosi Fákat, fákat, zöldet! A város legrondább irodaháza - amiből két átjáró vezet az Arany János utca felé - föltehetően megszépül rövidesen. No nem az utcafronti részen, hanem hátul, ahol máris fölhúztak egy épületkét butikosok számára. Rendezik egyúttal azt a belső teret is, ami szégyenünkre felejtődött ki olyan sokáig a rendezési terv megvalósításának munkájából. A salakos terület nyáron porban fuldoklóit, esőzések évadán pedig bokáig érő latyakban. Nem nagyon látott idáig a gazda, akinek mentsége csak részben lehet az, hogy a nyomdabővítés miatt volt magyarázat a rendezés odázgatására is. A látvány most sem fölemelő, a szemeteskonténerek tetszőleges összevisz- szaságban csúfoskodnak, akár csak eddig, s ha kör- beállják az autóikat itt várakoztató gépjárműtulajdonosok, ki se lehet őket üríteni. Az itt lakók se akárhogyan tudják megközelíteni a szemétgyűjtőket. De terméskövekkel „sózott" löszhalmok magasodnak a tér nem aszfaltúinak szánt részén és ez azt jelenti, hogy jövő tavaszon már nem kell pirulnunk idegenek (és önmagunk) előtt a balkáni küllemű térség okán. Vajha fák, bokrok, zöld is kerülne ide, ha már játszótér nem az áruszállítást igénylő boltok miatt! De fák, fák, zöld az elviselhetetlen beton helyett! -óaIgényességből jeles A másfél évszázados, megújult kápolna Munkában az aeromat Aeromat. Ez a neve annak a készüléknek, melyből a múlt hét végén két darab is mérte a közlekedési csúcs nyolc órájában Szekszárd levegőszennyezettségét a Skála áruház mellett. A nagyméretű, zöld aktatáskákhoz hasonló berendezések a levegő nitrogénoxid, illetve a kéndioxid szintjére reagálnak. S hogy végül is milyen a megyeszékhely levegője? Erre a minden szekszárdit érintő kérdésre hamarosan választ kaphatunk, hiszen az adatok kiértékelése a mai nap történik. Fotó: Kispál Mária Aeromatok működés közben Szekszárdon, a Mátyás király utcában található kápolnát a hívők 150 éve építették, de egy figyelmetlenül megforduló kamion rombadöntötte az emlékhelyet. A kápolna szomorú sorsa már-már beteljesedett, ám a környezeti kultúrájukra is igényes emberek összefogtak egy nemes cél érdekében. A kápolna tőszomszédságában működő Pécsi Építő Kft. éjjeliőre, Kalmár László társadalmi munkában elvégezte a felújítást. Szloszár István, a kirendeltség vezetője is felkarolta az ügyet, hisz az építőanyagot a kft. biztosította. Fotó: Ótos
