Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

1991. október 5. TOLNAI, , , HféPUJSAG 7 Házhoz jött a szemüveg A falusi embernek nem sok mindent vittek a helyébe, leg­többször utána kellett járnia, el kellett utaznia, ha valamit el akart érni. Jól kitalálták ezt egy­kor: nemcsak a portékáért fizet­tettek a vidékivel, hanem az utazásért is letehette az inflá­lódó forintjait. Mára annyit vál­tozott a helyzet — sajnos, a megítélés nem hogy nem kell mindenért a városba menni, s ott fél vagy egész napot eltöl­teni. Úgy, mint Értényben is, házhoz jött - például - a szem­üveg. A budapesti székhelyű VISO-KER Látszerészeti Szol­gáltató és Forgalmazó Kft egy éve járja az országot három au­tóbusszal, s nemrégiben elve­tődtek Érténybe is. Nem volt más célja az önkormányzatnak, amikor meghívta őket és vál­lalta a kiszállás költségeit, meg biztosította a villanyt, mint az, hogy helyben és gyorsan hoz­zájuthassanak a többségében idős emberek lakta falu polgárai az okuláréhoz. Az autóbusz első részében Szabó Ildikó látásvizsgáló komputerrel megmérte a szem adatait, utána egy úgynevezett szubjektív vizsgálatot végzett, majd felírta, hogy milyen szem­üveg kell. Ha bármilyen prob­lémát észlelt, orvoshoz küldte a kliensét. No, szóval a lencse­próbálgatás után az ügyfél „át­fáradt” a busz másik oldalába, ahol kiválasztotta a neki tetsző keretet - ha jó volt a régi, azt használták -, fizetett és fél óra múlva feltehette az új szem­üveget. Akinek esetleg kompli­káltabb lencse kellett, annak postán küldik el. Értényben negyvenötén éltek a lehetőséggel, ennyien látják jobban a világot. - él ­Gottvald Károly képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom