Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
)LNA^ PUJSAG Tamási és környéke 1991. október 1. Mulatságra készülnek A városházán hallottuk Az igazat megvallva már két. hete hírét vettük Horgos István mesterszakács jóvoltából a Béke bisztróban, hogy a régi hagyományokat felelevenítve szüreti felvonulást és bált rendeznek Tamásiban október 19-én. Most megerősítették az említett időpontban hallottakat, s hozzátették azt, folynak a rendezvény előkészületei részt vesz benne a művelődési központ, a tsz-ek, az üzemek egy része és a polgármesteri hivatal -, és úgy tervezik, a lovaspályáról indulnak a fogatok, majd oda is térnek vissza. Hatalmas sátrat állítanak fel a birkacsárda elé, amiben reggelig szól a zene és a finom falatokról, meg a jó italokról sem feledkeznek el a rendezők. Meg- valljuk, annyi jót, érdekeset hallottunk a leendő rendezvényről, hogy kedvünk szottyant részt venni azon. Az elmúlt héten is írtunk az új postáról, most sem hagyjuk szó nélkül. Tesszük azért, mert azt tapasztaltuk, a térkialakítás esztétikusán zajlik. Nagyon jó dolog azt konstatálni, a mostani építészek figyelembe veszik azt, hogy a víz a demokráciában sem változtatott irányt, továbbra is lefelé folyik. Nyolcvan-száz között van azoknak a fiatal cigány házaspároknak a száma, akiknek égető szükségük lenne a lakásra. Azt mondták a városházán, bármelyik putri előtt áll meg az ügyintéző, öt perc alatt kiáll egy négytagú család. A csapda az, nincs annyi pénzük, hogy szóba álljon velük az OTP. Az önkormányzat sem tud segíteni, hiszen az idén csak két családnak tudtak adni szükséglakást. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kibérelte az üresen álló - még mindig eladásra váró - laktanya egyik helyiségét és segélyfelszereléseket tárol benne. A német egyházi ajándék - dunna, paplan, ágy stb - egy dominikánus kolostorból került Tamásiba és az lenne a legjobb, ha nem kellene felhasználni mostanában azokat. Gondoskodnak az idősekről Klubavató A lázas várakozás idejét szendvicskészítéssel és közben egy kis tereferével ütik el az asszonyok az értényi kultúr- házban kialakított klubban. Jöttünk után kis idővel megérkezik a polgármester, Szalai József, társaságában dr. Hornyik Lajos, a megyei önkormányzat munkatársa és Hadaró Sándor helyi jegyző van. Ezután következik az, ami hétfőn esténként Ér- tényben mindig megvan: sok jó ember kis helyen is elfér . . . A fehér asztalnál Szalai Ár- pádné áll fel, aztán meleg szavakkal mond köszönetét a megyei és a helyi önkormányzatnak azért, mert figyeltek az idősekre, anyagi és erkölcsi támogatásukkal lehetővé tették, hogy egy kicsi, de otthonos klubot alakítsanak ki. A klubtagot a polgármester követi a szólásban. Arról beszél, magas a faluban az idősek száma, és egyre nagyobb az igény a közösségben történő szórakozásra, beszélgetésre, tevékenységre. Pályázatot Értényben nyújtottak be - mondja -, s a Tolna Megyei Tanácstól kapott százezret megduplázva, az idősek társadalmi munkájával megfejelve kialakíthatták a szerény helyiséget, puritán berendezéssel. Beszél arról is Szalai József, hogy gondolnak a fiatalokra és a középkorúakra: felújítják a kultúrházat, hogy megfelelő körülmények között tölthessék el szabadidejüket, végül megköszöni mindenkinek a munkáját és ünnepélyesen átadja a klubhelyiséget. Dr. Hornyik Lajos gratulál a sikerhez és azt hangsúlyozza, szükség van egy olyan helyre, ahol összejöhetnek, színes tevékenységet folytathatnak. Nagy értéknek mondja a község önállóságát, hisz több ember tehet így a közösségért és tartalmas munkát kíván a klubtagoknak. Az őszinte szavak után, ösz- szekoccannak a poharak, beszélgetés alakul ki, majd felcsendül két népdal is. Edényben megnyílt egy klub . . . Köszönet Mai érzelemszegény, rohanó, önmagunkkal törődő, másokat semmibe vevő, konjuktúra lovagokat felszínre hozó, hatalomhoz ragaszkodó emberek, ügyeskedéssel megtollaso- dók világában van-e nagyszerűbb dolog, érzés, mint az önzetlen és gyors segítségről hallani, olvasni? Nem hiszem. Bizonyára ezért okoz örömet egy-egy csodaszámba menő jótett. A napokban levelet kaptam Böröcz Magdolnától\ az Iregszemcséi Speciális Általános Iskola és Diákotthon igazgatóhelyettesétől, aki azt tudatja, hogy a Tamási és környéke oldalunkon néhány hete megjelent írásunk meghallgatásra, megértésre talált. Jelentkezett náluk Gárdos Árpád, a Gemenc Volán Tamási Kirendeltségének igazgatója és felajánlotta, hogy az elromlott Robur autóbuszt ingyen megjavítják. Az ígéretet tett követte, így szeptember 23-án már tizenkét pári és nyolc tamási gyermek az üzemképes autóbusszal mehetett iskolába. Örül a lelkem, mert emberségről, megértésről, önzetlen, példaértékű cselekedetről olvashattam a levélben. Ezért most a szülők, az iskolavezetés, az oldal szerkesztői nevében is köszönjük az áldozatvállalást, a megértő támogatást és eredményes munkát, és nagyon jó egészséget kívánunk a kirendeltség valamennyi dolgozójának. Tagok és vendégek az ünnepségen A tablók árulkodnak Valóban, a tablók árulkodnak a nagyszékelyi iskolában, ahol 1971-ben több volt a 8. osztályos, .mint a jelenlegi összlét- szám. A fokozatos csökkenést mutatja az a tény is, hogy jövőre öt elsős lesz csak. A szeptembertől önállóvá vált iskolában jelenleg tizenhárom gyerek tanul a 2-4. osztályban, tizenkettő az 1-3.-ban és Illés Dezső meg a felesége oktatja a tudományok alapjaira a nebulókat. Úgy mondják, mindenféle felszerelés megvan - Illés De- zsőné maga is készített jóné- hány ízléses és hasznos applikációt új függönyöket, magnósrádiót, írásvetítőt kaptak, s az önkormányzat átvállalta erre Ellesett pillanat a 2-4. osztályban Az a „bizonyos” rádió az évre a napközis térítéseket. Mindez szépen hangzik, de látnunk kellett a „kőkorszakból” származó rádiót és a nem sokkal fiatalabb Supraphon lemezjátszót is. Ez elgondolkodtatott: Ennyi jutott a tagiskolának? Ennyi jutott az oktatásnak? Mindenesetre nincsenek elkeseredve a nagyszékelyi nevelők, hiszen tudják, az önkormányzat a tőle telhetőt megteszi az iskoláért, a gyerekekért, ezért csak azt mondják: a lényeg, hogy kréta legyen . . . Egy magánvállakozó tervei Saját üzlethálózatban árulja a húst Készen vannak az ólak, a kifutók . . . Azt hittük, rosszul hallunk, amikor megtudtuk, hogy egy simontornyai vállalkozó, Bogyós László sertéstelepet és feldolgozót épít. Szerencsére azonban a hallásunkkal nincs baj, hiszen az információ helyesnek bizonyult. Erről a helyszínen látottak, hallottak meggyőztek bennünket. Bögyös László tíz éve foglalkozik sertéstenyésztéssel - hizlalással és néhány éve malacneveléssel -, aztán hol vesztesként, hol pedig nyertesként került ki az „ügyből’’. Vallja is, a haszonért csinálja, s az lesz előbb-utóbb. Optimizmusra éppen az adhat okot, hogy át tudta vészelni az utóbbi időszak ismert nehézségeit - neki most van disznója, másoknak kevésbé -, aztán most nincs megállás. Egy 1981-es ötletét kezdte megvalósítani tavaly ősszel, amikor világbanki hitellel egy kétszáz kocás sertéstelep építésébe kezdett. Készen állnak már az ólak, a kifutók lebetonozottak, s a homokozók is feltöltöttek, csupán a kerítés hiányzik. Mindenesetre azonban nem állnak üresen a kocaszállások, mert akkor veszteséget termelnének. Százötverr koca a telepen, ötven pedig otthon várja azt, hogy a hagyományos almos tartással, nedves etetéssel neveljék, hizlalják őket, s a tervezett évi 2800-3000 hízót fel is dolgozzák. Igen, jól tetszettek érteni feldolgozást tervez Bögyös Bögyös László László, és ehhez megvan a terve. A feldolgozó épületéhez szállítják az anyagot, hamarosan „megversenyezteti” a vállalkozókat, mert a télen már vágni szeretne. Olyan „üzemet” képzel el, ami alkalmas az úgynevezett natúr-sertés exportra történő feldolgozására, de a vállalkozó betartja a fokozatosság elvét, és nem törekszik mindjárt exportra, hanem a hazai piacra. Üzlethálózatot kíván kiépíteni az ellátatlan falvakban, ahova csomagolt húst akar szállítani. Azt tervezi, többen összeállnak és „mindent” árulnak. Lényeg a saját bolthálózat és az, hogy ki kell iktatni a kereskedelmet, mert abból botrány, meg magas ár van. A számítások szerint így négy árrés kimarad . . . Tessék csak utána nézni, mennyivel lesz (lehet) olcsóbb a hús! A simontornyai vállalkozónak végül is „összejött” minden, senkivel nem akadt különösebb gondja, ám azt tudja, nem segíti a vállalkozókat sem a törvények hiánya, sem az, hogy nem mer állást foglalni senki, hogy nem tudnak a cégek fizetni és a nyomott ár sem szívderítő. Még mindig nullára jön ki a sertéstenyésztő - állítja Bögyös László -, száztíz forint a malac önköltségi ára egész évben, de ha most a tápárak kissé lejjebb mennek, akkor valamicskét hoz a disznó . . . Hagyományos almos tartással nevelődő kocák Uj boltok Hat, egyenként 20-25 négyzetméter alapterületű üzletet építenek Gyönkön, a művelődési ház melletti területen magánvállalkozásban. A telket az önkormányzat adta el a vállalkozóknak, akiknek a többsége jelenleg is kereskedőként dolgozik. Virágbolt, divatáru üzlet és büfé kap majd helyet az új üzletsoron, és az is tény, az egységek közül kettő októberben, novemberben nyit, a továbbiak pedig várhatóan jövőre állnak a lakosság szolgálatába. Segít a lakosság Jönnek az eredmények Simontornyán Ami az idegennek feltűnik a nagyközségben, az nem más, mint a községházát hirdető márványtábla, s az épület tetejére kitűzött zászló. No de az is igaz, gondozott a hivatal előtti park - többi is - , és úgy tűnik, bevált az a kezdeményezés, hogy kiadták magánszemélyeknek a parkokat, hiszen a bérbe vevők olcsóbbak, megbízhatóbbak, mint a költségvetési üzem volt. Nem véletlenül gondolkodnak úgy a nagyközség vezetői, hogy a temető gondozását is hasonló módon kellene megoldani. Elég sok idő eltelik, amire ezt megtudjuk, mivel szép számban keresik fel a polgármestert ügyeik intézése miatt. Amikor aztán elindulna a beszélgetés, hozzák a hírt, meghalt az egyik - korábban már betegeskedő - ügyfél a községházán. Lassan, nehezen, érthetően idegesen indul a beszélgetés. Dr. Dési Ivánné polgármester és Bárdos László jegyző elmondják, beléptek a FAHR-alapítványba, s a legutóbbi testületi ülésen úgy döntöttek, olyan saját falubeli független előadót akarnak alkalmazni, aki pénzügyi isme retekkel rendelkezik és a vállalkozók ügyeit fe tudja vállalni. Beszélnek ezután arról is, hogy - bár nincs hagyománya, de - megrendezték a; első szüreti bállal egybekötött sportnapot, amiko téglajegyeket adtak el, hogy pénzt szerezzenel a sportcsarnok építéséhez. A téglajegy egybei tombola is volt, amihez a vállalatok ajánlottak fe értékes díjakat. Az egésznapos programban a: alsósoknak, illetve felsősöknek rendezett sport vetélkedők mellett két NB ll-es kézilabda mérkő zést is láthattak a résztvevők. A nagyközség ve zetői a jövőben is terveznek lakosságot meg mozgató rendezvényeket, hogy a bevételt ; sportcsarnokra fordíthassák. Végül egy jó hír: október 1-jével kinevezték ; gyermekorvost, aki Nyíregyházáról költözőik Si montornyára, de egyébként laoszi születésű. I felesége gyógypedagógus és óvodapszicholó gus is, aki férjéhez hasonlóan a nagyközségbei dolgozik majd.
