Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

1991. október 5. PÚJSÁG 3 Arad, 1849. október 6. „... egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és bé­kességet egy évszázadra biz­tosítani ... A lázadók minden főnökét fel kell akasztani. ... Mindazokat az egyéneket, akik a felkelők sorai közt harcoltak ... - agyon kell lőni”. FELAKASZTANI, AGYON­LŐNI - ezek a szavak gyakran szerepeltek Haynau 1849. _.au­gusztusában írt leveleiben. Őt a császári kormány egyetlen eré- lye miatt választotta ki teljha­talmú magyarországi főpa­rancsnoknak. Több mint ötszáz magyar honvédtiszt kivégzésé­vel próbálta kiirtani a forrada­lom gyökereit Magyarországon. Hogy a „vértanugyártás” nem Haynau tervei szerint alakult, abban része volt Görgey Artúr­nak is. Helyesen számítva, a kisebb rosszat választotta, és az oroszok előtt tette le a fegy­vert. A nagy orosz „Medve” előtti megadásnak más jelen­tése is volt. A függetlenségért harcoló magyar hadat a túlerő leverte, de semmit nem adott fel a szabadságharc eszméiből. A bécsi udvar és főleg Schwar­zenberg kormányfő és külügy­miniszter megfelelő hátteret nyújtott a táborszernagy úr kis­ded játékához. Nem vették fi­gyelembe az igen erőteljes nemzetközi tiltakozást. Nem akarták elfogadni az egyes eu­rópai hatalmak amnesztiára és megbékélésre felszólító javas­latait. Ilyen előzmények után került sor a szabadságharc tá­bornokainak perére. Alapve­tően koncepciós perről volt szó. Célja a legyőzött ellenfél meg­alázása, a megtorlás és a győz­tes erejének fitogtatása volt. Szűklátókörű és kicsinyes poli­tika volt ez, hiszen az Osztrák Császárság Oroszország se­gítsége nélkül nem tudta volna a magyarokat térdre kényszerí­teni. Sőt, nagyhatalmi állását - ezt is világosan látták a korabeli európai hatalmak - csak a ma­gyar királyságra támaszkodva tudta és tudja majd megtartani. 1849. október 6-án - stílsze­rűen Latour gróf halálának év­fordulóján - került sor a hon­védtisztek és tábornokok kivég­zésére. Aulich Lajos, Damjanich Já­nos, Knezic Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly tábornokokat felakasztották. Kegyelemből „csak” agyonlőtték Kiss Ernő al­tábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József táborno­kokat, Lázár Vilmos ezredest. Hasonló „kegyelemben” része­sült gróf Batthyány Lajos mi- niszternelnök is. El akarta ke­rülni a szégyenteljes bitófát, s ezért a kivégzés előtti napon tő­rével sebet ejtett a nyakán. Mi­vel azonban hóhérainak min­denféleképpen tartaniuk kellett a nevezetes dátumot, az ő éle­tét is golyók oltották ki. Az október 6-i aradi kivégzé­sek felszínét jelentették a meg­torlásnak. 150-nél is többre te­hető azoknak a politikai és ka­tonai foglyoknak a száma, aki­ken a halálos ítéletet végrehaj­tották. A győztesek mérhetetlen bosszúvágyát jelképezi 36 kül­földre menekült vezető jelképes kivégzése. Köztük találhatjuk a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnököt, gróf Andrássy Gyulát és a Tolna megyei Per- czel család két tagját, Perczel Mórt és Perczel Miklóst. Aradi Gábor Szózat, tükör előtt Politikusokkal, színészek­kel, sportolókkal és újságí­rókkal csak nagyritkán foglal­kozom, hisz ők „szerepelhet­nek” eleget. Őket szolgálja va­lamennyi közszolgálati mé­dia, csakis az ő, dicső vagy dicstelen tetteikről zengede- zik a tévé, a rádió, a sajtó. Most mégis az újságírókról fogok szólni, mert egy gondo­latot szeretnék tisztázni, megvilágítani, kifejteni - ma­gunkról. Ugyebár az az ország célja, hogy eljusson a fejlett nyugati demokráciák szintjére, aholis a dolgozók dolgoznak, az ap­parátus tevékenykedik, a poli­tikusok meg - a szabad vá­lasztások következménye­ként - jönnek-mennek. Ott, emiatt, kétfajta újságíró van: az apparátus-tipusú és a poli­tikus alkat. Nálunk is célszerű lenne, ha kialakulhatna, és békésen működhetne e két­féle zsurnalisztika. Az apparátus-tipusú tollfor­gató a szakmájának él. Ha X. párt van hatalmon, akkor an­nak a minisztereit, ha Y., ak­kor annak a funkcionáriusait interjúvolja meg, dicséri vagy szorítja sarokba a kérdései­vel. Nem azért, mert elvtelen, hanem azért, mert sehova se húz. Nem csapattag, hanem becsületes közvetítő. A nézők megbízottja. A politikus alkat viszont ak­kor becsületes, ha nemcsak a tündöklést, de a zuhanást is vállalja. Jóban-rosszban kitart választott egyesülete mellett. Megkockáztatom, bár lehet, hogy indulatokat vált ki: Talán nem olyan’ jeles tollforgató, mint a másik, talán nem az írás számára a minden. Sok­szor az eszmeiség, az elvek, a haladás, a hit nehezen ka­litkába zárható madarait ker­geti. De ez nem baj, amíg nem töri meg túlzott mérték­ben az erdő csendjét, amíg nem csörtet át másokon. Hagyjuk játszani, hagyjuk létezni - egymást! Wessely Gábor Egy iparág eltűnik a hazai gazdaságból Interjú Steindl Károllyal, a BHG igazgatójával Minden törvényes lehetőséget megpróbáltunk A BHG jelenéről Steindl Ká­roly igazgatóval beszélgettünk.- Milyen a vállalat jelenlegi helyzete?- Amikor egy évvel ezelőtt ugyanezt a kérdést feltették ne­kem, azt válaszoltam: rossz. A helyzet csak annyiban változott, hogy most azt mondom: na- gyon-nagyon rossz. Szokássá vált ezt azzal magyarázni, azért van ez így, mert a KGST-piac- nak minden vacak árút el lehe­tett adni. Ez hamis állítás. A Szovjetunióban nemcsak a sí­nek mennek szélesebb vágá­nyon, mint Európában. Ott spe­ciális igények vannak. Azért vit­tünk olyan árút, mert arra volt igény, és igenis, jó minőséget szállítottunk. Náluk, a Nyugat- Európában már nem használt, cross-bar rendszerű telefonhá­lózat van kiépítve, és 2000-ig nem is lesznek abban a hely­zetben, hogy ennél fejlettebb technikát befogadnának. Hi­ányzik a drót a földből, ehhez van meg a szakembergárdájuk, ezt tudják javítani, és erre van ma is igénye a Szovjetuniónak.- Akkor mi a probléma, hi­szen a legfontosabb piacuk megmaradt?- A szovjet fél rendel, de nem fizet. Ha egy nép élelmi­szer-gondokkal küszködik, a te­lefonkérdés a sokadik helyre csúszik vissza. Több száz üres postaépület várná a berende­zéseket. Átlagos évben kétmil­liárd forintos értékben szállítot­tunk. A szovjet piacot a politikai körülmények is befolyásolják, ez azt jelenti, hogy a parancsu­ralmi rendszer felbomlásával a termékek nem oda kerülnek, ahová kellenének. Nem tisztá­zott, adott területen ki az illeté­kes, és marad-e még akkor is, amikor fizetni kell. A BHG ter­mékeinek 40 százalékát lekö­tötte a szovjet piac, és az eddig hatalmasnak sejtett gépipari vagyonunk ócskavasnak te­kinthető, ha a termék kicsúszik alóla.- Mi akkor a teendő, van-e kiút?- A BHG-nak kellene egy­két év, hogy ne kelljen leselej­teznie a gépeit, ezt az idősza­kot akár a magyar piac is le tudta volna kötni, de a Magyar 'Távközlési Vállalat olyan fej­lesztést hirdetett meg, amely­hez a Siemens és az Erikson cégben találta meg a megfelelő partnert. Mindkét vállalat ma­gas színvonalú elektronikát, vi­lágszerte elismert termékeket mondhat magáénak. Az általuk biztosított szolgáltatások sokkal többet tudnak, mint amennyit Magyarországon használni le­het belőle. De ha nem tudom Szekszárdról felhívni Szegedet, mert hiányoznak a kábelek, nem érdekel a plusz szolgálta­tás.- Ha jól értettem, ezzel azt akarta mondani, a BHG kizá­rása a magyar piacról elhibá­zott döntés volt?- Amit a Siemens és az Erikson csinál, mégegyszer mondom, a lehető legmaga­sabb színvonal, 15-20 évvel járnak előttünk. A BHG-nak vé­gül is mindegy, hogy ki nyerte a MATÁV fejlesztési programját, egy biztos, ezzel a magyar táv­közlés, amelynek 120 éves hír­adástechnikai előélete van, el­tűnik a magyar gazdaságból, vele egy iparág is megszűnik, és tízezer ember kerül az ut- sára. Nézze meg a németeket, a többség nem vesz más zene­gépet vagy autót, csak néme­tet. Ez a nemzet becsüli saját magát.- Szekszárdon, a BHG-ban, hány embert érintenek a gaz­dasági nehézségek?- Tavaly 1200-an dolgoztak jtt, most 600-an vagyunk, a hé­ten az is eldőlt, hogy nem ka­punk hitelt, és további 300 em­bert kell évvégéig elbocsátani. Közben 800 millió forint körüli érték fekszik a földön, és várja a szovjet fél pénzét. Ebben az évben már két hullámban volt elbocsátás. Minden törvényes lehetőséget megpróbáltunk, hogy a legemberibb módon rendeződjön ez a senkinek sem könnyű helyzet. Aki tudott, már elment korkedvezménnyel.- Az időben elkezdett priva­tizáció nem segített volna a munkások helyzetén?- A BHG mindig nagy beru­házásokat valósított meg, a tv- átjátszók vagy a telefonközpon­tok szerelése nem a szórakoz­tató elektronikához tartozik, ép­pen ezért más a vásárló köre is, ezért nem egyszerű a váltás. Szakembereink már 20 évvel ezelőtt felismerték, ha a fejlesz­tésekkel nem tudunk lépést tar­tani, lemarad a hazai híradás­technika. 1975-ben hirdetést ír­tunk ki a saját fejlesztésünkre, 83-ban pedig a Nordhem Tele­com kanadai céggel kötöttünk licenc vásárlására szerződést. Helyzetünket rontotta az 1988. januárjában bevezetett áfa, az árúinkat visszasorolták úgy, hogy a 100 forintból 88 lett, és erre tették rá az áfát. Emiatt 12 százalékkal csökkent az árbe­vételünk, és a 7 milliárdos válla­latból 6 milliárdos lett. Ezután került sor a gazdasági szabá­lyozók változtatására, aminek a következménye, az egymilliárd 70 milliós nyereségünk 380 mil­lióra esett vissza. A licenc- vá­sárlás miatt felvett egymilliár­dos hitelt a régi nyereségből nem volt gond törleszteni, de az új helyzetben ez tragédiát jelen­tett. A 18 százalékos hitelkama­tok közben 30 százalékosra módosúltak. A vállalat pedig egyik pillanatról a másikra vesz­teségessé vált, és gyakorlatilag összeomlott. Hoztak ide szak- tanácsadókat is, de a problé­mát nem tudták megoldani. Az adósságunk eléri a termelőesz­közeink értékét. Tőke, termék és piac kellene a talponmara- dáshoz. Ekkora vállalat nem kell senkinek, kisebb egysé­gekre bontva talán még talál­nánk partnert, ez a BHG nagy- vállalat végét jelenti.- Még nincs vége, hiszen naponta bejárnak dolgozni, a jövő évben is maradnak há­romszázan. Mi lesz azután?- Azt hiszem, ennek a válla­latnak meg kell semmisülnie ahhoz, hogy itt újból nőjön va­lami. A tulajdonos, vagyis a magyar állam megbízásából kellene valakinek eljárnia, a pri­vatizációt megindítani. Ha nem történik külső, ésszerű beavat­kozás, a 300 embert is leépítik, végül a maradékot is. A válto­zásokat csak az igazi tulajdo­nosi szemlélet tudná felgyorsí­tani, ehhez pedig az egyenlőt­len fejlődés törvényének kel­lene érvényesülnie. Mondok egy példát: Szabolcsban olcsó a munkaerő, de ma még onnan utaznak fel Pestre az emberek, pedig mindenhol a világon az az észszerű, ha a tőke költözik oda, ahol megéri neki. Mauthner Ilona Előadás, tanácsadás a kárpótlásról Dr. Hadházy Árpád földműve­lésügyi főfelügyelő, a Kisgaz­dapárt megyei elnöke hétfőn, október 7-én, este 6 órakor a fácánkerti művelődési házban tájékoztató előadást tart a kár­pótlási törvényről. A tájékoztató célja, hogy pártállástól, munkahelytől füg­getlenül, minden érdeklődő a lehető legtöbb információhoz jusson a kárpótlással össze­függő kérdésekben. Kiállítás Fácánkertben A fácánkerti általános iskola előcsarnokában október 7-én, hétfőn nyílik Beda László, az ART '999 tagjának festményei­ből kiállítás. A bemutatott anyagot október 11-ig tekintheti meg az érdek­lődő közönség. Hangverseny diákoknak A Szekszárdi Művészetek Házában Barangolás Zeneor­szágban címmel a zenetörténet nagy virtuózaival ismerkedhet­nek meg a középiskolások az október 7-én 12,45-kor és 14,45-kor sorra kerülő hangver­senyen. A műsorban Geiger György (trombita), Gyarmati Vera (he­gedű), Krausz Adrien (zongora) működik közre. A hangversenyt általános is­kolások is meghallgathatják ezen a napon 13.45-kor és 16 órakor. Zenés istentisztelet Az alsónánai evangélikus templomban október 6-án dél­után fél négy órai kezdéssel ze­nés istentiszteletre kerül sor. A műsorban barokk német mesterek — Zachow, Frohber- ger, Krieger, Tündér, Murscha- user, Pachelbel művei szere­pelnek. A műveket Győrffy István fő­iskolai tanár előadásában - or­gonán - hallgathatják az isten- tiszteletre ellátogatok. Köszöntötték az időseket Az idősek világnapja alkal­mával csütörtökön köszöntötték a szedresi időseket. A polgármesteri hivatal nevé­ben Honti Sándor jegyző ked­ves szavakkal, és egy-egy szál virággal, a diákok verssel fejez­ték ki tiszteletüket. Az ünneplést közös ebéd kö­vette. Gyermekszépségverseny, 1991. Péter Gábor László Anett Juhász Károly Presinszki Tünde Dani József Bonyhád, Bacsó B. u. 45/D. Kakasd, Ifjúság Itp. 498. Felsőnána, Rákóczi u. 23. Bonyhád, Alkotmány u. 7. Grábóc, Rákóczi u. 74. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik vissza szerkesztőségünk cí­mére. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, keddi lapszámunkban a bony­hádi Daradics Károly András, a bátaszéki Bihari Tímea, a szek­szárdi Mitrovics Medea, a tolnai Makó Erik, a grábóci Dani Zsu­zsanna fényképét közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom