Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-25 / 250. szám
1991. október 25. tolnai) NÉPÚJSÁG 13 a Kis---* s neráció qifji jsági olda Törd a fejed! r Volt aki faleveleket tippelt, mások fenyőtobozra. Nos, a múlt héten megjelent fényképen „durva zúzott kő” látható, mint ahogy azt a nagymányoki Hruza Jenő (Szigligeti u. 17.) helyesen megfejtette. Közel járt az igazsághoz a szekszárdi Gyenes Károly is (kövek a vízparton). Ezúttal tehát Nagymányokra küldjük a műsoros kazettát. Az eheti megfejtéseket november 1-ig várjuk. Címünk: Tolnai Népújság. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Blues Factory Vágni lehetne a füstöt, szól a Rolling Stones, az a far- merdzsekis, szépszemű lány meg egy percen belül a harmadik csókot nyomja a mellette ülő srác nyakára. A „vendéglátóipari egység" szokás szerint szűknek bizonyult, vagy háromszázan jöttek össze megint a Blues Fac- tory-ra - az erre az estére Blueskocsmának előléptetett sörözőben. A 14 éves tinitől az „öreg” dzsesszesig mindenki megtalálható itt, aki számít. A korkülönbség, illetve az egyébb kasztrendszerek eltűntek, ugyanis ZENE van, TÁRSASÁG van, BULI van. Hendrix-től, Cream-től és egyéb „dizsiü- temeket” mellőző klasszikusoktól zúg az ember füle. Nem baj, legalább valami történik ebben az unalmas városban is... A mélyen tisztelt publikum vevő a „blúzgyáriakra”, mostanában a megyében bárhol jelennek meg ricsajtkeltő készülékeikkel, tuti a teltház. (A kocsmárosok nem kis örömére ... Bár illetékes helyeken, az ifjúság kultúrájával hivatásból foglalkozó körökben, jó lenne már felfigyelni azon momentumra, miszerint klub vagy egyéb, bármiféle névre hallgató helyiségre vevő lenne a többezres szurkoló- tábor. Csak úgy mondom.) A zenekar alkotóelemei: Kalauz Attila (Szakály FC), Farkas Béla (Borussia Dombóvár), Molnár Szabolcs (AC Tamási) és Barta Zalán (Real Szekszárd). Tavaly a katonaság hozta őket össze - és még panaszkodjon valaki a seregre —, azóta nyúzzák a hangszereiket kocsmákon innen, s fesztiválokon túl. Érdekesség, hogy a Kalauz postás, de van köztük „bálás- mágnás" és elektrosokkos is, illetve a mai magyar valóság hű tükörképeként egy munkanélküli. Átlagéletkoruk szigorúan 21 év körül mozog, jövőre pedig - mint azt megtudtuk - minden bizonnyal eléri a 22-t. Szeretnének addig zenélni, ameddig csak lehet (főleg, ha lesz hol), már csak azért is, mert kölcsönt vettek fel a cuccra. A repertoárjuk mintegy 50 számból áll - vannak sajátok is - és például holnap este Szekszárdon lehet megfüllenteni őket, a „felsőteke” sörözőben. KRZ Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. január 18. Ma feljött anyám Pestre. Elkísértem dr. Hajtshoz, aki torokspecialista, és a nagybátyám barátja. A nagybátyám nyugállományú nagyember, s mint ilyen, sokmindenkit ismer. Például torokspecialistákat. Anyám feldobódott, mert kiderült, hogy aggodalomra semmi ok, és lelombozódott, mert nem tudta, hogyan kell csúszópénzt adni, s mikor próbálkozott, merev elutasításban részesült. (Én sem értek az ilyesmihez.) A kisnyugdíjakat egyébként 70 forinttal emelték, az árakat - sört, húskészítményeket, építőanyagot, áramot stb. - 20-40 százalékkal. Az életszínvonal lassan, de bizonytalanul növö- get. A statisztika szerint. Január 19. X. megette az utolsó vacsorát. Törzshelyemen, a Hági sörözőben találkoztunk, s kértem, írjon pár sort az emlékkönyvembe. (így szoktam pontot tenni a kapcsolataim után.) Hogy ihletet nyerjen, magára hagytam, s jártam egyet kiska- bátban, hajadonfőtt, a hóesésben. De nem volt hajlandó írni, nem volt hajlandó búcsúzni, nem volt hajlandó maradni. Ilyen szótlan, vállhúzogatós, ajakbiggyesztős visszautasítás-biztatással senki másnál nem találkoztam, soha még. A metróban elköszöntünk, aztán az I BUSZ-szobában szidtam magam: elhozhattam volna! És dicsértem magam: helyesen cselekedtem, nincs szükségem több boldogtalan ölelkezésre! Január 20. Lakos Laci kölcsönkérte Cöndi elaggott Trabantját, és Grísával együtt meglátogatott. Hármasban mentünk tovább Sznobhoz Táborfalvára, aztán négyen Gyanúshoz, Feldeb- rőre, majd öten vissza, Pestre. Itt még csatlakozott hozzánk Barabás és Bartha Zsolt. Ennyi dilis, priuszos geós már régen gyűlt össze egy helyen. Mindegyik név fogalom. Az a fehér holló köztünk, aki évismétlés nélkül elvégezte a főiskolát. Az este a várakozásoknak megfelelően alakult. Többet fogyasztottunk együltő helyünkben, mint a Trabant százon. (A görbe esték utáni feljegyzéseimet persze némi csúsztatással, másnap reggel írom. Érthető okok miatt.) Január 21. Bal térdemben salakszemcsék leledzenek. Egy futballmeccs emléke. Vannak még egyéb különös ismertető feleim is. Rendellenességek. Főleg az agyamban. Egy társra lenne szükségem, aki hasonlóképp zavartelméjű, és - lehetőleg - térdében salakszemcsék leledzenek. Nagyokat hallgathatnánk vagy veszekedhetnénk akkor. Idegesen felhörpinthetnénk a reggeli kávét, elrohanhatnánk a munkahelyre, verhetnénk a gyerekeket és a nyálunkat ... Beh szép is lenne! Szeretkezhetnénk is, úgy, ahogy szokás. Január 22. A Bosnyák téren, egy kilenc- emeletes irodaház egyik cellájában koptatom a golyóstollat, a csőtollat, a grafoszt. Napi 6 óra 40 percet kell benn lennem. Ebben benne foglaltatik a reggeli, az ebéd, a beszélgetés, a kólázgatás, kávézgatás is. Döbbenet, hogy hányán, de hányán „dolgoznak így” egész éven át! Én legalább a többi hónapban, mikor járhatók a földutak, bepótolom a lazsálást. A fagyszünet után ismét az áldott Mezőkovácsházán fejtem majd ki, társadalmilag is hasznos tevékenységemet. Sár vár ott majd, unalom és szomorúság, de az első kipattanó rügyek csodálata is. A tavasz. Január 23. Angolul tanulok, teljesen a nulláról indulva. Szeretnék jövőre kimenni az USÁ-ba Józsival, Cserrel és Tamással. Nyu- gat-Európában Cserrel voltam: három hét - hat ország. Zacskós sültkrumplit rágcsáltunk, és a kirakatokat bámultuk. Idegen nyelveket nem beszéltünk, útikönyveket nem olvastunk, a vonatindulás előtt 10 perccel váltottunk valutát. Azt se tudtuk, hol alszunk majd. Amszterdamban egy híd alá húzódtunk, de pont jött egy hajó, és felnyitották (fejünk fölül a hidat). Felkészületlenségünket regénybe illőnek mondhatnám. Most készülünk. A legrosszabbakra. Fúj imperialisták! Szétnézünk a két óceán között. Január 24. Egész nap havazott. Az éjszaka valahogy tisztább, a rengeteg fehérségtől. Tavaly télen nem földszinti kéglit béreltünk. Heti cáfolat Nem igaz, hogy Budapest visszalépésével megnőhet az esélye Szekszárdnak arra, hogy megrendezze a '96-os expót. Nagy Zoltán Mihály: Csipkelődő múzsa Differenciált bérezés Egy elaggott legyet két csapással ütött agyon. Most mélyen háborog, hogy fillér csak ajutalom. Slágerlista (lemez, kazetta, CD eladások alapján) 1. Válogatás Filmslágerek Magneoton 2. MHV In The USA Pepita 3. Zorán Az élet dolgai Rákóczi 4. Guns N' Roses Use You Illusion II. Guint/Geffen 5. Manhattan Manhattan Craft 6. Dolly Roll Gondolsz-e majd rám Proton 7. Beatrice Utálom az egész XX ... Ouint 8. AD Stúdió Álmaimban Amerika Rákóczi 9. The Dors Az eredeti filmzene MMC/Elektra 10. Metallica Metallica MMC/Vertigo 11. Voga-Turnovszky Ez az ötödik kazetta MMC 12. Republic Indul a mandula Pepita 13. Sas József Privát izélek Kadencia 14. Rod Stewart Vagabond Heart MMC/Warner 15. Pokolgép Adj új erőt Ouint 16. Moby Dick Kegyetlen évek Ouint 17. Exotic The Song of the Freedom Pepita 18. R.E.M. Our of time MMC/Warner 19. Roxette Joyride MMC/EMI 20. Dóra Szinetár Dóra mindehol Proton ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. Olvasók ezrei várják izgatottan a folytatást. Következzék hát "Egyed Johanna művének befejező része, a happy end: Egy skót kastély békés hétköznapjai^.) (Csak erős idegzetűeknek!) De a rendőr nem akart észhez térni. Pedig a madám, Ró- zenberg Tyutyu már nagyon be volt sózva. Mert menni akart a börtönbe. Mert sehol se tudnak olyan jó vadashúst főzni, mint a börtönben. A rendőrt berakták a fridzsiderbe, mert az egyenruhája nem illett a neonzöld szőnyeghez. És jött a madám Rózenberg Tyutyu. Csupa ideg volt. És mondta a Robertnek: „A lovad lehúzta a vécén a protézisemet”. És ezért megállapodtak, hogy egy hétig nem adják neki oda olvasni a „Shakespeare összes műveit”., És a ló nagyon pipa volt. És mondta, hogy panaszt tesz az ENSZ-nél. Ki is ment, hogy panaszt tegyen, csak nem tudta az ENSZ telefonszámát. Azt a lapot pont kitépték a telefonkönyvből. És a ló visszajött sírva. Erre mondta a csövi, hogy sebaj. Mert ő kölcsön tudja adni a „Shakespeare ösz- szes”-t. Erre mondta a ló, hogy nem kell. A csövi kérdezte, hogy miért. „Brühühü, a te könyvedben nincsenek olyan finom préselt lóherék!” Mondta a hippi, hogy menjen ki legelni a rétre. A ló meg sírt, hogy haj van. Mert az öreglány nem engedi. Mert az öreglánynak volt egy bátyja. És az fogadásból csak lóherét evett. És belehalt. És a nyanya azt mondja, hogyha lóhere káros az egészségre. És egy normális ló egyen pörköltet. De az öreglány smucig. Nem rak a pörköltbe elég húst. Valaki visítozni kezdett. Kiderült, hogy a madám Rózenberg Tyutyu. Mert valami kaját keresett a hűtőben. A hippi elvigyorodott: — Mi a baj, mama? — Semmi, csak van egy kérdésem. Mi ez a hűtőben? — Semmi, mama, csak egy rendőr. Rímelni a reményre Hány éves egy hazai, fiatal költő? Mennyi előfizetői aláírást kéne gyűjteni ahhoz, hogy egy profitérdekelt kiadó fantáziát lásson valamely pályakezdő poéta művének megjelentetésében? Hová tűntek Magyarországról a versfaragó nemzedékek? - ezek s az ehhez hasonló, egymással is összefüggő kérdések késztették arra a közép-dunántúli írócsoport tagjait, hogy cezúrát vonjanak a közé, ami eddig volt, s ami ezután lesz (mert: lehet). Az eszmei program látszólag egyszerű: tudatosítani a költészet hatalmát a társadalmi kivetülés fényében, fölsorakoztatni az érveket a tudatformálás reménye mellett s a szétzilálódott megnyilvánulok összeterelésével esélyt követelni a még születendő költemények számára. Mire az elvi célok gyakorlatba ültethető tervként körvonalazódtak, már csak a részleteket kellett eligazítani. Helyszín: Dunaújváros, időpont: október 25-27, a rendezvény fővédnöke: Püski Sándor (könyvkiadó), főszponzora az OTP RT Fejér Megyei Igazgatósága, az eseménye elnevezés: FIATAL KÖLTŐK FESZTIVÁLJA "91. A találkozó keretében több, dedikálással egybekötött könyvpremierre, kiállítás megnyitóra, zenés rendezvényre is sor kerül, meghívott előadók - többek közt: Csoóri Sándor, Bella István - fejtik ki nézeteiket, irodalmi műhelyek, folyóiratok mutatkoznak be. Mindez egy helyzetfölmérő összegés- ként is értelmezhető, de talán Egy lakótelepi ház harmadik emelétén laktunk, onnan bámultam a szomszédos tömb ablakait, főleg az alsóbbakat. Beláttam, ráláttam az otthonokra. Akkor is havazott. S bár az éjszaka valahogy tisztább volt a rengeteg fehérségtől, lámpát gyújtottak. Ott sejtettem meg valamicskét az igazi családi harmóniából. Ha keresni indultam, mindig lekéstem az utolsó metrót. Január 25. Minden rád emlékeztet. Én is. A szervezetem is. Alaposan megfázítottál. Egyszál kiska- bátban csatangoltam a hóesésben. Felöltőmet fel sem öltve bolyongtam. Csak úgy. A Keletiben vettem egy ÉS-t. Elolvastam egy cikkét. Ne kérdezd, miről szólt! Tudtam, hogy mindenem elveszett, a fiatalságom, az egészségem, a szerelmem, és hittem, hogy mégse. Ösztönösen, csökönyösen küzdöttem a tények ellen. Remélem, nem te leszel e napló főszereplője! Január 26. Láttam Bródy Jánost az Egyetemi Színpadon. Neki is küldtem a zsengéimből, vagy 3-4 évvel ezelőtt; válaszra sem méltatott. (Persze nem emlékszem már, honnan szereztem meg a címét. Lehet, hogy az volt hibás.) Nem tört le túlságosan az eset, mert azelőtt is, azóta is sokszor találtam már süket fülekre, közömbösségre. Próbálkoztam lapoknál és magánszemélyeknél - a Magyar Vasutastól, Garai Gáborig -, mindhiába. Ha egyáltalán válaszoltak, eltanácsoltak. Mondván: van nekem becsületes szakmám, éljek meg abból. A Bródy est egyébként tetszett. Jánosunk, közel a negyvenhez is remekül tartja, remekül adja magát. (Folytatjuk.) LÁP PÁL — Ahá, egy rendőr. És miért szederjes az arca? — Azért, mert megfagyott. — Ja, jó, azt hittem, valami nagyobb baj van. Kiszólt a rendőr: „Csókolom, ha meghalok, tessék eltemetni”. A madám Rózenberg Tyutyu meg azt mondta, hogy szó sem lehet róla. Mert ő vadashúst akar enni a börtönben. „Ja, tényleg” - mondta a rendőr. És rátette a bilincset madám Rózenberg Tyutyu kezére. Erre az elmosolyodott a fogatlan szájával. „Nem vennél inkább feleségül, fiam?” A rendőr teljesen elkábult, de inkább feleségül vette, hogy ne legyen vita. Úgyis elfelejtette, hogy kell kinyitni a bilincset. Hazamentek. Haza akart menni a csöves is, de inkább nem ment. Mert meglátta a szobalányt. Az meg mondta, hogy tartsák meg az esküvőt. Megtartották. A Robert is nagyon meg akart házasodni, de nem látott mást, csak a nagynénjét. Feleségül vette, hogy ő se maradjon le a többiektől. A lónak nem volt más választása,, feleségül vette saját magát. És boldogan éltek, és meg is haltak volna, de eldöntötték, hogy ezt az örömöt nem szerzik meg az olvasónak. ennél is előremutatóbb a szakmai oldal. Ennek keretében javaslat hangzik el egy alapítvány létrehozására, amely a tehetséges és valóban fiatal költők pályakezdését kívánja megkönnyíteni. Az idei első költőfesztivál programjaiban föllép - többek közt - a Palermo Boogie Gang, Móder Rezső totális színháza, a Hejettes Szomlyazók (sic!), a Magyar Műhely alkotói, Hegedűs D. Géza, a Szín-Tér társulata, a Szegedi Balett Stúdió, az újvárosi Vasas Néptáncegyüttes, a helyi Széchenyi Gimnázium pantomim csoportja. Mert azért - épp ezt szeretné bizonyítani az országos rendezvénnyel a Bartók Béla Művelődési Központ - sokan vannak, akiket érdekelne a mai, fiatal, határokon inneni s túli magyar költészet.-bankó-