Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
PÚJSAG Tamási és környéke 1991. október 22 Az ügy utazik . . . A városházán hallottuk Építésügyi igazgatási társulást hoz létre Tamási város, valamint Regöly,, Nagykónyi, Koppányszántó, Értény és Fürgéd községek képviselő-testü- lete az építésügyi szakigazgatási faladat- és hatáskörök ellátására. Ez annyit jelent, hogy amit eddig a tamási hivatal városüzemeltetési osztályának szakemberei jogszabályi kötelezettség alapján láttak el, azt ezután társulási formában, önköltséges alapon teszik. Nem kell az önkormányzatoknak szakembert alkalmazniuk, a jegyzőnél adhatják be kérelmeiket, aki Tamásiba továbbítja azokat, ahol eljárnak, egyeztetnek a helyi önkormányzattal. A lényeg tehát az, hogy az ügy utazik, az ügyfél marad. A képviselő-testület döntése alapján az önkormányzat segít a helyi Vöröskereszt és a társadalmi aktívák által összegyűjtött élelmiszerből, ruhaneműből és szépirodalmi művekből álló gyűjteményt eljuttatni Gyergyó- szentmiklósra. A szállítmányt a Vöröskereszt képviselői és a testület egy tagja kíséri. A városi önkormányzat a privatizációt bonyolító szerv megkeresésére úgy határozott, hogy a jelenlegi tevékenységi kör öt évig szóló fenntartása mellett támogatja a helyi nép- bolt-szaküzlet értékesítését. A polgármesteri hivatal és a városgazdálkodási üzem szakemberei felmérik az önkormányzat ingatlanvagyonát, amiről a törvény előírásai szerint önkormányzati rendeletet kell alkotni. Ennek a mellékletét képezi majd ez a nyilvántartás. Munkahelyváltás az egészségért Egy sikeres vállalkozó Szaksz Ferenc Jól elhelyezve kínálja magát az áru Beáll az erdő Amint az ember elhagyja Di- ósberényt és Gyünknek veszi az irányt, nem tudja szem elől téveszteni a favágókat, ugyanis árulkodnak a farakások, no meg a gyérítést végző munkások. Ottjártunkkor nem bőgött fel az út melletti fenyvesben a motorfűrész - máshol vetették be -, nem hányta a kérget a kérgezőgép, még csak a ZUK sem hordta a kivágott fenyőt, de a balta csattogott. A bátaFutó Mihály Csomózzák a méretre vágott fenyőt széki Futó Mihály és a nagy- szokolyi Óvári István - így mondták - csomózott. Szakszerű mozdulatokkal távolították el a méretre szabott fákról a levágott ágak hagyta bütyköket, hogy aztán ha kell, elmenjen a fa a kérgezőgép alatt. Érkeztünkre megálltak néhány percre Futó Mihályék, majd elbeszélték, egy szedresi vállalkozó, Száraz János al- kalmazottaiként dolgoznak öten és mivel á diósberényi tsz-nek nincs erdésze, így ők hozzák rendbe az erdőt. A munkát májusban kezdték, s úgy számolnak, harminc hektár rendbetétele után beáll majd az erdő, s hektáronként pedig hatvan űrméter fa „jön ki”. Futó Mihályék úgy tudják, a Bonyhád és Vidéke Áfész vásárolja meg a termelőszövetkezettől a kitermelt fenyőt, papírfa lesz belőle és osztrák meg a jugó vevők viszik. Az információ után ismét megcsillantak a balták a fényben, folytatódott a csomózás. Öröm és gond Nagyszékelyben Ami legelőször feltűnik Nagyszékelyben, nem más, mint a beállványozott községháza és a mozgó, dolgozó emberek. Bent aztán megtudjuk azt is Jákob Sándornétól, a „pénzügy- minisztertől”, hogy a pincehelyi Vörösmarty Mgtsz ' építőbrigádja tatarozza az épületet, vizesblokk és központ fűtés készül. Jövőre, ha megkapják az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került településeknek ígért támogatást, akkor sor kerülhet az iskola tatarozására és egy vizesblokk kialakítására is. Végighallgat bennünket Lehelné Rozsos Janka, aki a központi fűtés hallatán szót emel az irodában lévő cserépkályha érdekében. Megnyugtatják, marad. A helyiek Janka nénije ezután vált, s elmondja, több ügy elintézése érdekében keresi a polgármestert, aki éppen a faluban dolgozó vizeseket látogatta meg. Jó érzés és elégedetlenség keveredik a szavaiban. A jól működő nyugdíjasklub átköltözött a kultúrházba, Sokan tanúsíthatják Simon- tornyán, hogy Szaksz Ferenc sikeres vállalkozó, azt azonban már kevesebben tudják róla, munkahelyváltással az egészsége is stabil lett. — Negyvennégy évesen infarktust kaptam, s akkor felhagytam a csőszerelő szakmával és átjöttem a bútorboltba dolgozni - kezdi. - Azután olyan jól alakult az egészségem, hogy nem kellett bejárnom kontrollra. Tehát ha belegondolok, akkor jól jött nekem a munkahelyváltoztatás. — Ezt elhisszük, de árulja el, kérem, hogyan nyit valaki bútorboltot? — Hat évig boltvezető voltam az áfész üzletében, s egy napon felajánlották, vagy bezárják vagy kiveszem. Tavaly augusztus 1-jén aztán megnyitottam a raktárral együtt háromszázhúsz négyzetméter alapterületű bútorboltot, amiben konyha- és szobabútort, padlószőnyeget, csillárokat árulunk. A feleségemmel kezdtük, de a betegsége miatt most két alkalmazottam van. — A mai pénzszűke világban milyen a kereslet? — Visszaesett, jelenleg gyenge. Ezért próbálkoztam augusztus 20-ra kedvezményes akcióval - ezt minden évben meghirdetem -, aztán meg nálunk is lehet OTP-re vásárolni. — Úgy értesültünk, Szaksz úr, hogy Ön nemcsak „bútorban utazik”, hanem teherfuvarozásban is, vállakozó. — így van, kérem. Úgy hallottam, a bőrgyárnál július 1-jé- vel ki akarják adni a teljes szállítást annak, aki kifizeti az áfát előre. Tizenhét embert, huszonöt autót, illetve erőgépet, targoncát átvettem. Az első számú szállíttató a bőrgyár, de helyben és a környéken is vállalunk munkát a közületeknél és a lakosságnál. Kérdezhetik, uraim, miért volt ez a váltás, bővítés. Azért, kérem, mert egy vállalkozással előfordulhat hogy csődbe jut, így viszont fo rog a pénz. Elmondom azt is hogy összesen harminc ember foglalkoztatok. — Szaksz úr, mi is van a fut ballcsapattal? Úgyanis valami csiripeltek a verebe^. — Nem szeretem a sportol de vettem nekik Vácon egy öl tözet szerelést. Úgy gondolom jó reklámhordozók. Egyébkén ha kedvem tartja, adok egy ki; pénzt a játékosoknak. — Mi kell a sikerhez? — A bútoreladásnál az udva rias kiszolgálás és a nem ma gas ár vezet eredményre egyébként pedig a jó partner kapcsolat és az, hogy a hu szonnégyből tizennyolc őrá fenn kell lenni és nagyon soka kell talpalni. — Van-e újabb terve, elkép zelése a jövőt illetően? — Ha a vízmüvet kiadnák kivenném és olcsóbban tudnán adni a vizet. Egyelőre mái nincs a terveim között. Az oldal készítői, Ékes László újságíró és Gottvald Károly fotóriporter köszönik megtisztelő figyelmüket, együttműködésüket és várják továbbra is kritikus észrevételeiket, szívesen adott segítségüket. de problémát okoz nekik a fel- púposodott padló. Öröm az értékmentőnek, hogy megvan az ökörfej cégér elveszettnek hitt szarva és az áfész azt felteteti a húsboltra, gond viszont, hogy ki veszi át a faluháznak szánt épületet, amiben az összegyűjtött kultúrkincset őrizhetnék. Társadalmi munka felajánlás is van: Csépai György kőműves egyhetes szakmunkát vállalt akkor, amikor még nem választották meg alpolgármesternek. „Kérem, mit kapok kárpótlásként?” „Nekem 1336 aranykoronám van” Mindig is ragaszkodtam a földhöz, mert úgy éreztem, itt születtem, akkor itt is akarok meghalni. Foglalkoznom kell vele, mert valamiből meg kell élni. Kérem, 1336 aranykoronám van. Mit kapok én abból, tessék mondani? Roppant kellemetlen helyzetben vagyok. Nem ez volt az én házam, nekem egy kis zsúptetős, háromszobás volt, nagy istállóval, s azt jogtalanul elvették. Hat óra alatt kellett elhagynunk. Képzelheti, miben voltunk . . . Volt azon a területen - 1224 négyzetmétert adtam be kárpótlásnak - egy komoly magtár, 300-350 mázsa gabona is elfért a tetején. Ahogy mondtam az előbb, jogtalanul államosították, ezért kértem '59 decemberben az Igazságügyi Minisztériumtól vissza, de azt mondták, elkéstem, mert azzal már nem foglalkozik a tárca. A megmaradt magtárépületet akkor kértem vissza a tsz-elnöktől, de az elutasította, a föld színével egyenlővé tette a területet. Mára gaztenger az egész. Kérem, mondja meg, kárpótlási szempontból ezért mit kapok! De maradjunk a földnél! Azt kérdezte, van-e remény arra, hogy kimérik a hetven holdamat. Van. Az én földem a Tamási Állami Gazdaság területén van, a falutól négy kilométerre. Én inkább ahhoz ragaszkodnék, de akik itt voltak előadás tartani, azok azt mondták, e lehetetlen. Nem, kérem, én nem voltar tsz-tag. Fehérváron dolgoztar először rakodómunkásként, az tán pedig amikor az '56-os fői radalom után kaptam erkölcsi akkor gépkocsivezető lettem. , feleségem kilenc évet dolgozo a tsz-ben, kérte a felvételét, d nem kellett. Most kap utánar 160 forint házastársi pótlékot. Mit csinálnék a hetven ho. dammal? Ha lenne erőm, mű vélném, összehoznám a csalé dot. Nem lenne probléma, se kát számít az akarás. Tizenké éve nyugdíjban vagyok é azóta is csak hajrá, hajrá var Aztán több gyűlésen hallottarr mondta a tsz-elnök, kiveszi bérbe. A háború után, amikc elszedték a földeket, mi lovaké és 22 soros vetőgépet adtun kölcsön az állami gazdaságnál aztán meg annak idején tsz-eket is támogatták. Most i megtehetnék ezt az újrakez dokkéi . . . Tudja, kérem, én azt mór dóm, roppant pihent agyú err bér lehetett, aki kitalálta a kái pótlást. Két centivel alacsc nyabb vagyok, mint voltán annyit mentem már a dolgo után és nem biztos, hogy elfc gadják . . . Elmondta Varjas Lajo Nagyszokolyba Negyven napig kukorica A nyílegyenes kukoricasorok között zümmögnek a kombájnok, miközben tömik magukba a sárga tengerit, berregnek a jól megpakolt teherautók, s terhüket a tolnanémedi Kossuth Mgtsz szárítójába viszik. A járművek nyitotta úton Benkő Ernő főmezőgazdász nézi a munkát és készségesen válaszol a kérdéseinkre. Elmondja, tíz vagonnal vágtak ottjártunkig, de most aztán már november végéig, negyven napig kukoricáznak. A tsz Í150 hektáron termesztett tengerit, s jó termésre, hektáronként nyolc tonna felettire számítanak. — Piac? - kérdez vissza a főmezőgazdász. - Egyelőre csak ígéretekről beszélhetünk, de ezt a termést el kell adni. Távlati szerződésünk van a Gabonával négyszáz-ötszáz vagonra, de bárki viheti 640 forintos áron. — Hogyan alakulnak a költségek és a nyereség? — A nedvességtartalom magas, harminc százalékos, így a szárításra és a betakarításra kétszázötven-háromszáz forintot számolok mázsánként, ehhez hozzájön azonban még a vetőmag, a munkabér, a vegyszer, a műtrágya . . . Nem minden évben van nyolc tonnás nyereséghozam - mondja ki a tapasztalatát de ha lesz az idén nyolc-tíz százalékos nyereségünk, akkor ösz- szeteszem a két kezem. Miközben figyeljük a hat zümmögő kombájnt és az azokat kiszolgáló járműveket, embereket, megtudjuk, a kukorica helyére búzát vetnek, s a kalászosok negyven százaléka már a földben van. Igaz, tíz-tizenöt százalékkal csökkentették - a tavalyihoz képest - a vetésterületet. Kombájn „falja” a tengerit Szállítójárműre kerül a szem
