Tolnai Népújság, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-15 / 242. szám

1991. október 15. PÚJSÁG 5 Szeptember végén rendezték Tatabányán azt a folklórtalálko­zót, amelyen a cigányok mutat­ták be népük ének és tánckultu- ráját. Tizenegy csoport vett részt az ország minden terüle­téről. Szekszárdról a Csécsi Vorba együttes. Őket a szak­emberekből álló zsűri, különdíj- jal jutalmazta. A két testvér egyszerű megje­lenésével, hanganyaguk ter­mészetes formai jegyeivel ma­gukkal ragadta a nézőket és a zsűri tagjait - Vásárhelyi Lász­lót, Erdélyi Tibort és Balázs Gusztávot - egyaránt. A Csécsi Vorba — Kovács Sándor és Kovács Árpád - a maguk örömére megszólaltatott dalokkal, örökölt tehetségüket mutatták be, tiszta szövegmon­dással. Ők is hozzájárultak a rendezvény céljának elérésé­hez, ami nem volt más, mint a ma működő cigánycsoportokat színpadi produkciókhoz segí­teni. ily módon arra is mód nyí­lott, hogy a felgyújtott ének és táncanyagaikat tovább éltes­sék. A találkozó tapasztalata, hogy egy „visszatanulási” fo­lyamat indult meg ismét. A ci- gánytánc-táborok igazolják ezt, Nem élet Jockyliéíkül! Az amerikaiak után a rajon­gók sokfelé Európában is elsi­rathatnak egy televíziós intéz­ményt: 13 év flörtölés, vereke­dés és ügyeskedés után a 356. résszel véget ért a Dallas-soro- zat. A „Entertainment Weekly” című folyóirat kerek 10 oldalas statisztikai összeállítással bú­csúztatta a texasi Ewing olaj­mágnás családot. Ki más is áll­hatna a megemlékezések kö­zéppontjában, mint Jocky, a nő­faló és ármánykodó Ewing-fiú? Az egyik női magazin összeállí­tása szerint a 13 év során J. R. 31 nőt „fogyasztott” el, köztük két feleséget és nyolc szeretőt. Még a „New York Times” is így elmélkedett: „Jocky nélkül élni? Elképzelhetetlen.” A TV-Guide magazin szerint Jocky 106 alka­lommal volt látható szerelmi je­lenetben és 133-szor békült ki feleségével, Samanthával, 16-szor dobták bele az úszó­medencébe és 53 kalapot használt el. A lap beszélgetést is közölt á Jcckyt alakító Larry Hagman-nel, aki a sorozat vége felé már 300.000 dollárt kere­sett epizódonként. A színész is búslakodik a Dallas után: „Úgy érzem magam, mintha a testvé­remtől vagy az apámtól bú­csúznék”. A Dallas a csúcsot két és fél évvel az első rész sugárzása után érte el: a híres epizódot, amelyben Jocky-ra rálőnek, 41,5 millió amerikai néző látta. Ezután éveken keresztül tar­totta magát a családregény a legnépszerűbb programok élén. A Dallas hanyatlásának oka többek között az volt, hogy 13 év után ismétlődött a cselek­mény és az-eredeti szereplő- gárdából Hagman-nen kívül már csak egy színész bírta az Ewing-féle megpróbáltatásokat. A Dallas 365 epizódja egy dörrenéssel fejeződött be. „Is­tenem!”, jajdul fel Jocky és re­volvert szegez a saját fejéhez. Hogy a lövés halálos kimene­telű sérülést okoz-e illetve célba talál? A fifikás TV-soro- zatszerkesztők nyitva hagyják ezeket a kérdéseket. Hátha új­ból megéheznek a nézők egy kis Jocky-féle áskálódásra és folytatható a megható-megbot- ránkoztató, rajongóit katarzissal eltöltő Dallas. Ugye milyen jó, hogy mi még messze vagyunk a sorozat vé­gétől? Egy nagy gonddal keve­sebb ... (FEB) Különdíi a Csécsi Vorbának ahol a miértekre, a törvénysze­rűségekre is választ kapnak az érdeklődők, az idősebb adat­közlők, a tudományos kutatók előadásaiban. Olyan szokás­anyag is színpadra került, ami napjainkban még él, de ezidáig nem jelent meg pódiumon. Pél­dául a kalocsaiak Gyásztörés című produkciója. A rendezvénnyel majdnem egyidőben Bonyhádon is ha­sonló eseménynek lehettek ta­núi a népzene iránt érdeklődők. A Csácsi Vorba együttes egye­dül volt cigány és előadásukért innen is különdíjjal tértek vissza Szekszárdra. Bonyhádon tizen­két zenekarral kellett össze­mérni erejüket. A két helyszín, két zsűrije a két szekszárdi fiúról ugyanazt a véleményt mondta, jóllehet nem azonos személyek foglaltak he­lyet a bírák székében, hiszen egyik helyen zenészek, a mási­kon táncosok voltak. A Csácsi Vorba együttes egyre népszerűbb lesz me­gyénkben. Arra is van példa, hogy nem cigány együttesek műsorában kérik őket fellé­pésre. A Nyírség Táncegyüttes minősítő műsorának zenei kísé­retét ők adták. A Bartina Együt­tessel együttműködés indult meg. Önálló bemutatókon egyre többet szerepelnek. Aki ismeri a tizenkilenc és tizenöt éves fiúk körülményeit, az érté­keli igazán sikereiket. Egy­szerűen fogal­mazva csak annyit lehet mondani, hogy nehéz az éle­tük. Ezt mások szintén mond­hatják, de nekik még az előíté­letekkel is meg kell birkózniuk. Szinte hihetet­len, hogy az alapvetően bű­nözésből élő környezetben a két Kovács fiú­nak nem volt olyan konflik­tusa, ami útját állná színpadi eredményeik­nek. Talán akará­sukkal próbál­nak megfelelni annak a biza­lomnak, amit a szekszárdi Ba­bits Mihály Művelődési Köz­ponttól kapnak. Ez csupán esély, ami mögött sok-sok munka húzódik meg. Ha más­sal nem, hát legalább különdíj­jal jutalmazzuk őket, tisztes szándékukért. Decsi Kiss János Fotó: Kispál Mária Kovács Sándor és Kovács Árpád A rádió lemezlovas boltja Ahol a múltból a jelen köszön vissza A kis budai lakás akár mú­zeum is lehetne. Egy letűnt, de ma már újra reneszánszát élő világ hangulata tölti be a szo­bákat. Ami öt évtizeddel ezelőtt még a mindennapok világához tartozott: Meinl kávé, Zwack unicum, Dreher sör, Oetker sü­tőpor, Kalodont fogkrém - ma újra visszaköszön ránk az üzle­tek polcairól. És minden bi­zonnyal előbb vagy utóbb ismét lesznek a kis magánboltok tu­lajdonosát reklámozó képes számolócédulák is, amelyekből tízezret őrzött meg, illetve gyűj­tött össze e múltidéző lakás­múzeum gazdája. Az már az élet különös frics­kája, hogy aki ebben a nosztal­giát sugárzó milliőben érzi iga­zán otthon magát, az honosí­totta magyarrá mintegy ne­gyedszázada a harsogó rock zenét. Furcsa ellentmondás - két­ségtelen. Esténként hazatérni á zajos beat zenével telített rá­dió-stúdiókból a múltra emlé­keztető falak közé, lekuporodni a szoba padlójára, és elindítani a majd hat évtizede működő Marklin-vasutat, s az igazi ka­tonák helyett ólombábukat so­rakoztatni fel a kanyargó sínek mellett. Kikapcsolódás? Pihen­tető felüdülés? Vagy egysze­rűen hobbi csupán? Ez is, az is. És mégis több. Aki nemcsak a hangjával, de személyesen is találkozott már Komjátfiy Györggyel, az köny- nyebben megérti e különös ket­tősség lényegét. Az első rádiós lemezlovas nem egészen úgy képzelte el az életét, ahogyan az alakult - bizonyos értelem­ben tőle függetlenül. Komoly­zenei pályára készült, Sugár Rezső, Rossa Ernő, majd Ger­gely Ferenc növendékeként zeneszerzést, zongorázát és orgonálást tanult. Aztán egy vá­ratlan találkozás Sebestyén Já­nos orgonaművésszel, aki már akkor a Rádióban dolgozott, el­döntötte további életét. Komjáthy György számára reggeli zenés műsorok összeál­lításával kezdődött ez a „rá­diós-szerelem", az ötórai teák­kal folytatódott, hogy végül is a híres-hírhedt Vasárnapi kokté­lokba torkolljon, azzal a hivata­losan soha ki nem mondott cél­lal: a Szabad Európa Rádió hallgatásától - amely hasonló programot is sugárzott — kellett volna elcsábítania elsősorban a fiatalokat. Ám ez az életre szóló „rá­diós-szerelem” soha nem tudta feledtetni vele azt a milliót, amelyben gyermekként felnőtt. Esténként a „vad” zene világá­ból hazatérve újra és újra visz- szaálmodta a Baross utcai bér­házat, gyermekkora otthonát, szomszédságában a reklám­ként oly sokszor megénekelt Royal Bútorbolttal, (Royal bútor olcsó, jó, részletre is kapható. Te is Royal bútort végy, Baross utca 34 - citálja ma is a ritmust) Breuer bácsi papírüzletével, Hős bácsi órásboltjával. Ma is jól emlékszik még Grósz néni fűszerüzletére, ahol elsejétől elsejéig felírásra vásárolhattak. A sokszínű pléh fűszerdobo­zokra, a rajzos-képes hátlapú számolócédulákra, a különböző cigaettaskatulyákra. Hetskó borbély szélben himbálódzó réz cégérére ... Olyannyira a ma­gáének érezte valamennyit, hogy sajnálta tűzre vagy sze­métre dobni a legszebbeket. Őrizgette őket akkor is, amikor már a cégéreket is leverették a falakról a színes zománctáb­lákkal együtt, hogy semmi se emlékeztesse az embereket a múltra, a régmúlt békeidőkre, a magántulajdonra. Pedig akkor még gondolni is szinte bűn volt arra, hogy ezek, a számára az ifjúságot őrző, oly becses emlékek egyszer még újra életre kelnek, és ismét hozzátartoznak hétköznapja­inkhoz. Prukner Pál Múzeumnak is beillő szobarészlet TV-napló Targallyak Mi történt Világos után, mi lett sora a túlélőknek? „Setét eszmék borítják eszemet” - írta Vörösmarty, majd az Előszó mély fájdalmában azt mondja „a föld megőszült", az Isten pe­dig, ki megteremté az embert, „a félig istent, félig állatot, elbor­zadott a zordon mű felett”. Arany 1849 karácsony éjszakáján „lelke pusztaságos éjjelén keresztül” figyeli a kétes fénysuga­rat, s úgy érzi, „porszem: akit a sorskerék hurcol s ledob". Az ország talpig gyászban él, a túlélők pedig egyelőre bujdosnak. De ennek is vége szakad, örökké gyászolni sem lehet, az élet megy tovább. Mi lesz a túlélőkkel? - kérdzte az október 6-i műsorban Hanák Péter és Lukácsy Sándor. Sokan árulók let­tek, még rendőrspicli is akadt közöttük, a többiek pedig várták, hogy a vihar elvonultával ismét bekapcsolódhassanak a nem­zet életébe. Az tény, amit a két jeles tudós megállapított, hogy sok tehetséges ember rokkant meg, s akár Vajda Jánosra is lehet hivatkozni, de az ilyesmi mindig kockázatos, mert soha nem derül ki, hogy más történelmi viszonyok között mit csinál­tak volna. A hősök emlékét kegyelettel ápolták, a többiek pedig kie­gyeztek, ahogy tudtak. Andrássy, akit távollétében halálra ítél­tek, amnesztiával tért haza, a kiegyezés után miniszerelnök, majd a monarchia külügyminisztere, Dobay honvéd őrnagy, akit ugyancsak halálra ítéltek, altábornagyként ment nyug­díjba, Holtán Ernő államtitkár lett, Rónay Jácint pedig végül a császár környezetébe került s Rudolf trónörökös nevelését bíz­ták rá, hogy a többit ne is említsük. Az viszont kétségtelen, hogy a kiegyezés utáni első kormány felkészült, kiváló emberfőkből került ki, ma is vállalhatnánk, mint a műsorban elhangzott. Valaki megemlítette a méltatlanul feledett Horváth Boldizsár igazságügyminiszter nevét is, akiről feljegyezték, hogy a mecseknádasdi püspöki nyaralóban talál­kozott Liszt Ferenccel s elszavalta neki Vörösmarty versét, pe­dig jogászként a költészt nem volt szakmája. Abban az időben a miniszterek még kívülről tudták a jelentősebb költeményeket. A műsor egyébként okos volt, tanulságos is, de az is igaz, hogy október 6-a emléke többet is megérdemelt volna. Két tévéjáték Karéi Capek írásaiból készítette Fehér György Az öt kenyér­ről című tévéjátékot, melynek szereplői találkoztak Jézussal és a szemtanú biztonságával vallanak a Mesterről. Igen, igen, igaza volt, de valahol mégis csak elhibázta, vélekednek, az egyik szerint rossz taktikát alkalmazott, a pék azt mondja, hogy a kenyérszaporítás csodája rontotta az üzletét, ezt pedig nem tűrheti a szakma. Capek hősei földhöz ragadt emberek, akik nem látnak be a megváltás művébe, talán alkalmatlanok is rá, mint Lázár, aki nem megy el Jeruzsálembe. Anatole France novellája, a Judea helytartója, irodalmilag előkelőbb írás, •amiből Esztergályos Károly készített tévéjáté­kot. A megfilmesített novellát két előjáték vezeti be: A passió próbája hatásos, szép is Bach zenéjével, de ebben a formában nehezen illik Anatole France-hoz, A parázna asszony című második rész végképp idegen, nehéz megfejteni, hogy miért kerül ide, Anatole France szellemétől végképp idegen. Ezt a novellát, mint annyi más írását, az irónia élteti, a nagy szkepti­kus a történelem esetlegességéről beszél, amiről olyan kedé­lyesen vélekedik kedves hőse, Coignard abbé is. Az öreg Pon- cius Pilatus emlékezik vissza életére, judeiai tevékenységére, kegyvesztettségére. Anatole France késlelteti a csattanót, a hosszú párbeszéd arra jó, hogy hatásosabban hangozzék: Poncius Pilatus nem emlékezik Jézus nevére. A novellában ez valóban drámaian hat, itt azonban csak arra gondolunk, hogy az öreg Pilatus végtére nem emlékezhet mindenre. Fülöpszállási riport Riport vagy inkább helyzetkép Fülöpszállásról: az iskola előtt minden reggel szülők sorakoznak, nem engedik be az új igaz- ; gatót, akit - szerintük - önkényesen nevezett ki az önkor­mányzat. Követelik, hogy mondjon le a polgármester és a kép­viselő testület, s számoljon el a kezére bízott javakkal. Nem le­het, mondja zavartan a polgármester, őket törvényesen válasz­tották be, nincs olyan, hogy vissza a babaruhát, senkit nemle­het visszahívni. Közben a népgyűlés zúg, a falu hangosan elé­gedetlenkedik, ragaszkodik ahhoz, amit a szakirodalom a nép­felség elvének nevez. Nem tudom, ki melyik párt tagja, ebben az esetben nem is fontos, a film közéletünk ellentmondását villantja fel: a népaka­rat szembekerült azzal, amit szentesít a törvény, a kettő között kibékíthetetlen az ellentét. Az anarchiától óvakodni kell, a közé­letnek legyenek játékszabályai, de a választók szándékát is tiszteletben kell tartani, hisz a választottak értük vannak. Meg­történik, hogy a házasság nem sikerül, ilyenkor nem kell évekig várni a válás kimondásával. Természetesen megtörténhet, hogy a második házasság se lesz jobb, az életben is megtör­ténik ilyesmi. Fülöpszálláson egyelőre csak azt látják, hogy va­lami nincs rendben a házuk táján. Csányi László Pályázati felhívás A pécsi székhelyű Pro Pan­nónia Kiadó Alapítvány pályá­zatot hirdet az 1992-es esz­tendő negyedik negyedévében kiadásra kerülő művek megje­lentetésére. A pályázat benyújtásának fel­tételei:- pályázni kész kézirattal vagy szinopszissal (és a hozzá mellékelt legalább egy kidolgo­zott fejezettel) lehet,- feltétel, hogy a mű tárgyá­val, témájával, illetve a szerző személyével kapcsolódjon Ba­ranya megyéhez, vagy a dél-dunántúli régióhoz, például Tolna megyéhez is.- műfaji megkötöttség nincs. A művek fedezetéül szolgáló alapítványi kamatok az egyes munkák kiadási költségeitől függően - az alapítvány műkö­désének első esztendejéről lé­vén szó - várhatón- csak né­hány könyv megjelentetését te­szik lehetővé. A pályázatokat név és pontos cím feltüntetésével lehet be­nyújtani a Baranya megyei Könyvtár Pannónia Könyvek Szerkesztősége címére (Pécs, Székesfehérvár u. 5. 7601, Pf.: 100). A pályázatok benyújtásá­nak határideje: 1991. december 1. A pályázatok elbírálására 1992. február 28-ig kerül sor. A döntésről a kuratórium a részt­vevőket értesíti. A pályázattal kapcsolatban bármilyen egyéb felvilágosítást a Pannónia Könyvek Szerkesz­tőségében lehet kapni. (A fenti címen, vagy a 71/33-533-as te­lefonon). Pro Pannónia Kiadói Alapítvány Kuratóriuma Reggeli vizitnél azt mondja a jóságos főorvos: — Jó reggelt, kedves Kovács bácsi, hogy van, hogy van? Az ágyon fekvő beteg köhécselve válaszol: — Köszönöm a kérdé­sét, főorvos úr, egy kicsivel jobban érzem magam. — Úgy hallom, ma reg­gel már jóval könnyebben köhög a tegnapihoz képest. — Igen, főorvos úr, egész éjjel gyakoroltam!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom