Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

1991. szeptember 12. (toum£ PÚJSÁG 5 A pszichológus válaszol A szomszéd rádiója mindig hangos A jelenség jól ismert. Valaki bekapcsolja zsebrádióját a bu­szon; harsogva üvölti a táska­rádió a híreket az egyik telken; mennydörög a tévé vagy böm­böl a magnó a panelházban. Az illető kiváncsi a hírekre vagy megkíván egy kis zenét. Talán nem is akarja bosszan­tani a szomszédját. A szomszéd is hallgatja. Pár percig talán még élvezi is a ze­nét vagy kíváncsian elkap egy- egy hírfoszlányt, de kisvártatva elege lesz. Második, harmadik alkalommal már a bekapcsolás pillanatában elönti az ideges­ség. Zavarja a zaj, egyre elvi­selhetetlenebbnek érzi. Próbál nem odafigyelni, de annál erő­sebben visszhangzanak fülé­ben a gyűlölt hangok. Nem tud munkájára figyelni, alvás he­lyett csak forgolódik az ágyá­ban. Beleizzad, remeg, gyomra összeszorul, szíve gyorsabban ver, vérnyomása felszökik. Egyre gyűlik benne a harag, ta­lán káromkodik, csapkod ma­gában, vagy ha teheti, odakia­bál az illetőnek. Ebből mindjárt kész a veszekedés. Sok eset­ben nőttönnő a keserűség, a harag mindkét félben, elromlik a kapcsolat, szinte háborúsko­dássá fajul az ügy. Mi ennek az áldatlan hely­zetnek a pszichológiai magya­rázata? A „tettes” - jobbik esetben - egyszerűen csak önző, saját magára figyel, hogy a környe­zetét zavarja, az eszébe sem jut. Rosszabb esetben talán szándékosan igyekszik borsot törni a szomszéd orra alá. A szomszéd, akit zavar a zaj, lehet, hogy introvertáltabb a rá­diósnál. Azaz: visszahúzódó, csendes ember, aki kerüli az ingereket, szenved minden mozgalmasságtól, a hírözöntől, a lármától. Ebben igen nagy egyéni különbségek vannak, de az idősebbek általában ingerke- rülőbbek a fiatalokhoz képest. Lehet az is, hogy a szomszéd extrovertált (élénk, ingerkereső) típusú ugyan, ugyanakkor el­képzelhető, hogy éppen fáradt vagy sietnie kell a munkájával vagy aktuális gondjai foglalkoz­tatják, ezért most terhére van az információ vagy a zene. Harmadszor: még ha szívesen hallgatná éppen az adott mű­sort, akkor is bosszantó lehet számára, hogy erre kényszerí­tik. A kényszert, az erőszakot senki sem szereti, márpedig az, hogy kikerülhetetlenül hallgatni kénytelen a szomszédja ké- nye-kedve szerinti műsort, a hangerőt, kimeríti a kényszer fogalmát. Ha pedig feltételez­hető, hogy az szándékosan erősíti fel a készüléket, hogy bosszantsa a másikat, ez így félreérthetetlenül agresszív cse­lekedet. így a legritkább eset, hogy bárkinek is közömbös vagy egyenesen öröm lenne a szomszéd rádiózása, magnó­zása. A szomszéd rádiója tehát valóban „mindig hangos”, ha egyáltalán idehallatszik. A megoldás meglepően egy­szerű lenne. Figyelni és tekin­tettel kellene lenni egymásra, beleélve magunkat a másik helyzetébe. Kompromisszumot kellene kötni, azaz mindkét fél engedhetne valamelyest és al­kalmazkodhatna a „partner” igényeihez. A rádióját bömböltető egyén is volt már beteg és fáradt, és lehet is még. A szomszéd is volt már vidám, és lehet még han­gos ő is. Nem szabad elfelej­teni, hogy fordulhat a kocka. A másik emberre figyelés, a beleérzőképesség és a komp­romisszumkészség a társas lény fontos erénye. dr. Ignácz Piroska Mi öli meg a szerelmet Ezer és egy oka lehet annak, hogy meghal egy szerelem. Ha azonban ezeket jobban meg­vizsgáljuk, rájöhetünk, hogy a háttérben tulajdonképpen min­dig ugyanaz a néhány momen­tum áll. Német házasság-pszicholó­gusok a „Journal für die Frau” nőknek szóló magazin hasáb­jain egész katalógust adtak ezekről a hibákról. Összeállításunkban ezekből válogattunk. 1./ Nem figyelünk oda a má­sikra, nem érdeklődünk a dolgai iránt. Elhal a kommunikáció, ha az egyik fél állandóan hallgat, vagy esetleg a szexet a zsaro­lás eszközeként alkalmazza. 2.1 Túlságosan sokat kívá­nunk a partnerünktől. Ne vár­juk, hogy minden idejét velünk töltse, és állandóan a kedvün­ket keresse! 3. / Nem adjuk meg a másik­nak a szabad mozgás lehető­ségét. Ha mindent együtt csiná­lunk, hiányoznak az izgalmat je­lentő, új impulzusok. Ne sajátít­suk ki partnerünket, de ne hagy­juk azt sem, hogy minket kisajá­títsanak! 4. / Hiba, ha a külsőnkön ta­karékoskodunk. Ne higyjük azt, hogy egy életre „bérletet váltot­tunk” partnerünkre. Ha így gon­dolkodunk, ne lepődjünk meg, ha idővel más után néz. 5. / Nem becsüljük eléggé a partnerünket. Ne bíráljuk állan­dóan és ne gázoljunk a leikébe. A kölcsönös megbecsülés talán fontosabb, mint a tartós szen­vedély. 6. / Hiba, ha bántjuk vagy becsméreljük partnerünk bará­tait, családját, illetve ha van, ku­tyáját és macskáját. Ne próbál­juk azonban partnerünket egy­szerűen saját családunk ré­szévé tenni. 7. / Nem tudunk megbocsá­tani. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha kisebb-nagyobb vétke­inkre évek múlva is emlékez­tetnek. 8. / Nem beszéljük meg a konfliktusokat, morcos arccal, felhúzott orral járkálunk. 9. / Elhallgatjuk a kívánsága­inkat és a szükségleteinket, ez­zel nem adjuk meg partnerünk­nek azt a lehetőséget, hogy el­döntse: teljesíteni akarja-e őket. 10. / Ha el tudjuk árulni a partnerünket, az annak bizonyí­téka, hogy a kapcsolat veszély­ben van. Egy jó kapcsolatban nincs helye árulásnak, megcsa­lásnak és egymás kijátszásá­nak. Ferenczy Europress Az egészséges táplálkozásról Mi is az egészséges, a korszerű táplálkozás? Annyi cikk és orvosi jótanács sujkolja tuda­tunkba, hogy a zsírszegény húsok, a tejtermé­kek, a zöldségek, gyümölcsök egészségesek és hogy mennyire árt a dohányzás, az alkohol, hogy ezt már nem is kell külön hangsúlyozni. Nézzük meg inkább, milyen elváltozásokat okoz az egészségtelen életmód. Nemcsak a táp­lálkozásról van tehát szó, hanem egész életvite­lünkről. Ide tartozik a mozgásszegény életmód, az idegi fesztültség és önmagunk tudatos mér­gezése alkohollal, cigarettával és kávéval. No jó, dehát akkor semmi örömöm ne legyen az életben? - kérdezik sokan. Dehogynem! Épp az egészség öröméről kívánok szólni. Ez ugyanis olyan, hogy amíg van, észre sem vesz- szük. Ellenben amikor az elhízás okozta keringési vagy mozgásszervi betegség kialakul, sokszor már helyrehozhatatlan károkat szenved egész­ségünk. Egy elkopott ízület soha nem fog meg­újulni és a szívinfarktusból sincs sokak számára visszatérés. Ha elfogadjuk azt az ókori bölcseletet, hogy az vagy, amit megeszel, jobban fogunk vigyázni táplálkozásunkra. Elrettentő adatok sokasága fi­gyelmeztet arra, hogy a gége-, nyelv- és tüdőrá­kosok szinte kivétel nélkül erős dohányosok. Az alkoholizmus okozta leépülés „szép” példáit nap mint nap láthatjuk az utcán, környezetünkben. Kezdjük el már ma az egészséges életmódra való áttérést! Tudom, hogy nem könnyű, főleg nem a szenvedélyekről való lemondás. Sokan fokozatosan, mások egyik pillanatról a másikra képesek abbahagyni az ivást, vagy a dohányzást. Ugyanilyen radikális változtatás, ha a zsíros, fűszeres töltöttkáposztás magyar kony­háról áttérünk a könnyű, zöldségalapú étke­zésre. Eleinte ízetlennek érezzük majd, mert íz­lelőbimbóink sokáig hozzászoktak az erős inge­rekhez, és nem vagyunk képesek érezni és él­vezni az ételek természetes ízét. Ez azonban szokás kérdése, szerezzünk be szakkönyveket, ahonnan ötleteket kaphatunk ahhoz, hogyan tegyük változatossá, hogyan fű­szerezzük „új” ételeinket. Elő kell venni a ha­zánkban is honos és ősanyáink korában haszná­latos fűszereket, a borsikát, édesköményt, tár­konyt stb. és máris nem lesz egyhangú az étke­zésünk. Téveszme, hogy az egészséges táplálkozás többe kerül, mint a hagyományos! Ennek épp az ellenkezője igaz! Kora nyártól kezdve késő őszig minden zöldség és gyümölcs hozzáférhető áron található meg a piacokon, és télen is több olcsó zöldség közül válogathatunk. Aki nem képes lemondani a húsról, az is meg­engedhet magának néha egy kis sovány csirkét vagy gépsonkát, igaz kevesebbszer, dehát épp ez a cél! . Ha az eddig cigarettára és sörre költött - sze­rény számítások szerinti - 50-60 forintot gyü­mölcsre és esetleg primőr vagy mirelit zöldségre költjük, máris kétszeres a haszon. Higgyék el, megéri, új dimenziók tárulnak az ember elé, ha változtat egészségtelen életmód­ján és a könnyed mozgással, szellemi és testi épségben megért öregség bőségesen kárpótol a rövid ideig tartó nehézségekért. Piros Christa (FEB) Kozmetika Arcpakolási praktikák Rúzst legvégül Sminkelésnél az arcrúzst tegyük fel utoljára. Ha már az ajkunk és a szemünk ki van festve, akkor tudjuk megállapítani, hogy mennyi színt vihetünk még fel arcunkra. Az arcrúzzsal igen jól alakíthatjuk az arc formáját. Optikailag megrövidíti az orrot egy kis rúzsfolt az orrunk hegyén. Egy lehe­letnyi rúzs a homlokunkon és a szemhéjunkon frissességet köl­csönöz arcunknak. Az arcrúzs és a szájrúzs színét mindig egyez­tessük egymással. Készítsünk nyugtató fürdőt házilag Szeleteljünk fel 5-6 citromot héjával együtt, és áztassuk egy napig hideg vízbe. Majd szitán nyomjuk át, és tegyük bele egy kád vízbe. Kellemes nyugtató hatással van az egész testre, és kelle­mes jó alvást biztosít az esti citromos fürdő. Hetente egyszer-két- szer lehet alkalmazni. Hogyan marad fiatal az arc? A rendszeres arcgimnasztika megakadályozza a ráncok kiala­kulását, és erősíti az izomzatot. Naponta tízszer mondjuk egy­másután az A, O és U betűket. Az U betű kiejtésénél az állat előre kell tollni, ez megakadályozza a toka képződését. Frissítő túró pakolás Ha fáradtak vagyunk, az meglátszik az arcbőrünkön is. Ezért az alábbi frissítő pakolást javasoljuk: két evőkanál túrót keverjünk simára öt csepp citromlével, és ezt vigyük fel az előzetesen meg­tisztított arcunkra. A szem környékét hagyjuk ki, mert azt a pako­lás kiszárítja. Körülbelül 20 perc múlva langyos vízzel mossuk le. Ezután friss uborkalével dörzsöljük át arcunkat. Bőrünk így szép rózsaszín és sima lesz. Ne csak édességet! Születésnap, gyermekparti Divat Tüllben, muszlinban Egy magára valamit is adó - illetve (le)vevő - divathölgynek erre a szezonra feltétlenül be kell szerezni egy jó adag csil­lámfestéket, és némi tüll, musz­lin vagy csipke darabot. Mert­hogy enélkül már egy lépést sem lehet tenni. A tüllt, csipkét, áttetsző sely­met, muszlint a legváltozato­sabb helyekről szerezhetjük be. A nagymama rongyoszsákjá­ból, az ablakon díszlő függöny­ből, felhasználhatjuk az asz­talra szánt horgolt térítőt, a régi szekrénycsíkokat. Ezeket az át­tetsző anyagokat összetűzzük (laza öltésekkel, biztosító- vagy dísztűvel), ha nagyméretű, fel­daraboljuk és magunkra csavar­juk. De csak a felső részünkre. Annak is az elejére. Lehetőleg úgy, hogy ami ott domborodik, az teljes pompájában érvénye­süljön. Ha kelménk nem elég átlát­szó, ne habozzunk, daraboljuk keskeny csíkokra, s ezeket fon­juk, tekerjük össze-vissza, szé­les felületeket hagyva szaba­don. Egyéb domborulatoknál elég csak a vállpántokba öltözni. De akkor ezeknek szigorúan le kell érniük a derék vonaláig, úgy, hogy beköthető legyen a szok­nyába. Aki jobban kedveli a hagyo­mányos ruhadarabokat, vegye elő a tavalyi blúzát, pulóverét. Némi ügyeskedéssel megújít­hatja. A legegyszerűbb, ha le­fejtjük az elejét, s a látványt magunkra borított fátylakkal lep­lezzük. Dekoratív hatást lehet elérni a pulóver elejének rész­leges felfejtésével. A derék- és a vállrész például megmarad­hat eredeti formájában. Az is elég, ha középen, kétoldalt egy-egy (férfi)tenyér nagyságú területet szabadítunk fel. Aki szégyenlős, megelégedhet két kisebb körrel. Az a lényeg, hogy az jó helyre kerüljön. Ennek megítélésére ne a barátnőnket, sokkal inkább a barátunkat kér­jük meg. Kézügyességgel ren­delkező, kötni, horgolni tudó hölgyek fantáziadús felsőré­szeket tervezhetnek. Olyat, amelyiknek eleve nem készítik el, vagy amelyiknek különlege­sen lazára kötik az elejét. Jó megoldás, ha kötés, hor­golás nélkül tekeredünk egy gombolyag fonalba. Ám félő, hogy még egyszer nem tudjuk felhasználni, hacsak vetkőzés- nél nincs kéznél egy áldozatos lélek, aki közreműködik a lefej­tésnél. Akik a kész megoldáso­kat szeretik, megjelenhetnek gyöngyökben, vastag aranylán­cokban, csak ezeket is ügyesen kell tekerni, csavarni. Persze, a teljes meztelen igazságot botorság volna fel­tárni. Ezért van szükség némi kendőzésre. Ehhez kell a csil­lámfesték, a csillámpor. Leg­szorultabb helyzetben a csil­lámló szemhéjfesték is segít. Természetesen nem a szemhé­junkra kenjük, hanem szép, nyugodt körkörös mozdulatok­kal bekenjük, befestjük vele a bimbót és a közvetlen környé­két. Szemérmesebb hölgyek az egész dombot becsillámozhat- ják. Ilyen szerelésben aztán büszkén léphetünk be bármi­lyen elegáns estélyre, biztosak lehetünk benne, hogy kebelba­rátunk nem néz/lép félre, és leg­jobb barátnőnk is irigykedve, de szeretettel ölel keblére. És ez sem mell/ékes! Pántok is megteszik Ne ingereld a nőt, ha. . . „Ha megérintik a búzaka­lászt, oda a termés. Ha bort fejtenek, az ital megecetese- dik. Ha belépnek a temp­lomba, az ördög is követi őket.” Akikről szó van, nem boszorkányok a múltból, és nem is ufóval érkeztek kö­zénk a XX. század végén. Bí­rósági érvként hangzott el Angliában és Itáliában - menstruáló asszonyok vé­delmében. Jogász idézte a néphagyományt az ítélet ki­szabása előtt. Nos, a „menst­ruációt megelőző tünet”, szakorvos érvelésében sú­lyos börtöntől mentett meg egy londoni tisztségviselőnőt, bebizonyítván, hogy a vita hevében azért szúrta meg kol­légáját az asztalán lévő pa­pírvágó késsel, mert a havi ciklus kezdete ingerlékennyé tette. Egy másik brit hölgy, mindössze egy év börtönnel (és a jogosítványának bevo­násával) megúszta, noha megölte a szeretőjét. Az ügyészt meggyőzte a véde­lem: a hölgy a „premenstruá- ciós szindróma” hatása alatt cselekedett. Olaszországban a Legfelső Bíróság foglalt ál­lást egy munkajogi vitában, nevezetesen abban, hogy joga volt-e otthon maradni N. kisasszonynak, mert görcsei voltak, és nem egyszerűen csak lógott a munkából, mint ahogy a főnöke állította. Az ál­lásfoglalás példaértékű: azért, mert a nők eddig nem hivatkoztak erre az ismétlődő „hátrányra”, nem érv, ugyanis- éppen a közhiedelem kiala­kult megbélyegzésétől tartva- kénytelenek voltak arra ügyelni, hogy a környezetük ne is tudja, hogy mikor nem lenne szabad bort fejteniük, megérinteni a virágot, vagy éppen a búzakalászt, sőt, be- Jépni a templomba . . . A születésnapi vagy egyéb gyermek-vendégfogadáskor ne csak arra gondoljunk, hogy szép színes asztallal várjuk a kicsiket, hanem arra is, hogy egészséges legyen a kínálat. A gyermek-születésnapokon, gyerekpartikon rendszerint minden felkerül az asztalra, ami csak egy gyermekszív vágya: sütemények, krémek, cukrok, csokoládék, mogyoró, dió stb. Sok kisgyerek az elfogyasztott édességektől hasfájást kap. Mert a nagy mennyiségű cukor és zsiradék megterheli a gye­rek- gyomrot. Az alábbi néhány recept bizonyára ízlik majd a gyerekeknek, s emellett egész­séges is. Gyerekbólé Hozzávalók: 2 liter víz, 8 evőkanál gyümölcsteafű, 75 dkg érett gyümölcs vagy befőtt (például őszibarack, sárgaba­rack, eper vagy málna) 2 citrom leve, 4 evőkanál méz, fél liter ásványvíz. A vizet és a teafüvet a forrástól számítva öt percig főzzük, majd 15 percig lefedve állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, hagyjuk kihűlni, és a hűtőszek­rénybe tesszük. o A gyümölcsöt apró darabokra 3 vágjuk. A citromlevet elkeverjük y a mézzel és vigyázva hozzáke- a verjük a gyümölcsöt. A gyü- y mölcskeveréket egy bólés- edénybe tesszük, hozzáöntjük i„ a gyümölcsteát és visszatesz- it szűk a hűtőszekrénybe. Amikor íi a kis vendégek megérkeznek, l: felöntjük az ásványvízzel. ;, Gyerek-pizza i. Hozzávalók (6 darabhoz): 15 tt dkg liszt, 15 dkg búzakorpa, fél i. csomag élesztő, másfél dl me- r leg víz, 2 evőkanál olaj, só, egy !- késhegynyi cukor, zsír a tepsi y kizsírozásához, 25 dkg paradi- a csompüré, frissen őrölt bors, 1- zöldpaprika, 10 dkg gomba, oregano, 6 evőkanál reszelt sajt. A lisztet, korpát, élesztőt, 3 olajat, sót, cukrot és a vizet 5 tésztává gyúrjuk. Meleg helyre tt tesszük, míg megkel. Hat kis- pizzát formálunk és egy kizsí- n rozott tepsire tesszük. A para- r dicsompürét felforraljuk, sóz- st zuk, borsózzuk és ezzel beken- 3 jük a pizzákat. Ráhelyezzük a 3 paprika- és gombadarabokat, :, majd oreganóval és sajttal .- megszórjuk. 200 fokon körűibe­If'il rwarr'in ontiüL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom