Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

1901.szeptember 12. PÚJSÁG 3 Üzemi körkép Akad, aki tőzsdézik, más piacra vár... Vége a búzamizériának? Azt mondja a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat bonyhádi körzeti üzemének a vezetője, Domokos Sándor, hogy vége a búzaháborúnak. Mégse hívjuk búzaháborúnak ezt, hiszen itt szerencsére csu­pán gazdasági vonalon futó bú­zamizériáról lehet legfeljebb beszélni. S ő amúgy sem sze­reti a háború szót, különösen a horvátországi események óta...- Úgy érzem, sikerült időben és minden gondtól mentesen túljutnunk ezen a különös idő­szakon. Megkötött szerződése­inket időben és precízen teljesí­tettük, s amelyik gazdálkodó szervezet úgy gondolta, hogy a biztos jövő számára mindennél fontosabb, február és március hónapban megkötötte velünk a szerződést 550 forint mázsán- kénti áron. Valójában akkor még a kételkedők sem hitték, hogy ez milyen tűrhetően jó ár. Akadtak, persze, akik tőzsdé­ben gondoltak, mások önma­guk kerestek búzájuknak pia­cot, s ebben nincs is semmi ki­vetnivaló. A döntő többségre a biztosítékok „becsavarása” volt a jellemző. Mi hét téesztől vá­sároltunk gabonát. A kicsit ma­gasabb, ám bizonytalan árat csak az merte kockáztatni sze­rintünk, aki jobban áll, mint az átlag, s mivel a saját pénzükkel, értékükkel igyekeznek a leg­jobban sáfárkodni, nem is lá­tunk ebben kivetnivalót.- A téeszek javarészt örül­tek, hogy az idei jó minőségű * termésüket biztos piacon lát­ják.- Ez így igaz, s reméljük, hosszú távon - az exportárak hamarosan kialakulnak - ők is jól jártak.- Milyen minőségű gabo­nát sikerült magtárba hordani?- Az idei termés 85-90 százaléka még a nagy esők beállta előtt magtárba, tárolóba került, s a malmi búza paramé­terei kitűnőek. Ebből már, csu­pán rajtunk áll, de valójában ki­váló minőségű lisztet lehet elő­állítani. Az más kérdés, hogy még abból is lehet rossz minő­ségű kenyeret sütni. Kevés eső utáni búzát hoztak átvételre.- Bizonyára akadnak még, akik sem a tőzsdén, sem az exportpiacon nem tudták el­adni minden gabonájukat. Ve­lük mi lesz?- Elsősorban azoktól ve­szünk még gabonát, akik ve­lünk szerződést kötöttek, és még rendelkeznek fölösleges készlettel. Természetesen nem zárkózunk el a másban gondol­kodó, de időközben ránk találó gazdaságok elől sem. A piaci törvények és törvényszerűsé­A molnárok ellenőrzik az őrlés finomságát gek naponta tanítanak bennün­ket is, s a valódi piacgazdaság kialakulásához vezető úton mindenkinek meg kell tanulnia járni. Mégpedig jól, biztosan. Mi is ezt tesszük, s nem fur­csa a számunkra, ha mások is próbálkoznak, tehát tőlük is fo­gunk venni gabonát. Ezek a próbálkozásaik a piacgazdaság jeleit mutatják már.- Ha jól tudom, Önök szí­vesen beleszólnának abba, mikor, mennyi és milyen ga­bona kerüljön földbe?- Mi nem beleszólni kívá­nunk, csupán a piaci igények valamelyest jobb ismeretében örülnénk, ha megfogadnák ta­nácsainkat. Mindketten jobban járnánk. Persze, ezt erőltetni nem lehet, de egyszer csak el­jutunk oda, hogy rájövünk, az egymásra utaltságból milyen nagyszerűen meg lehet élni. Tisztességgel.- Jól sejtem, hogy akad­nak rossz tapasztalataik is üzleti vonatkozásban?- Nagyon sok kft ígérget, szervez és nem teljesít, sok a „piaci néger”, s ez nem tesz jót az üzletmenetnek. A biztos szerződés előbb-utóbb értékké fog válni, s ezt egyre több üzem látja be.- Milyen fizetési határidő­vel dolgozik a GMV?- Tizenöt napon belül fize­tünk, s alkalmanként a bajban lévőkön még segítünk is, per­sze, nem elvtelenül, de a jó partneri kapcsolatra jellemző, szinte köteles erkölcsi tartással.- Mekkora mennyiség áll most rendelkezésükre, s mi a helyzet az exportpiaccal?- Több mint kettőezer vagon jó minőségű búza vár feldolgo­zásra és vevőre, majd liszt for­májában. A piac végleges kia­lakulása október elején már várható.- A többéves munkaerő­gazdálkodási koncepciójuk eredményes volt?- Bátran igennel válaszolha­tok. Kialakult, stabil gárdánk van, akik a nagyjavítás idején, ha kellett, nem röstelltek boltot építeni, magtárt takarítani. A malmi termelésben ugyan a két műszakból egy lett, de ez sze­rencsére hamarosan újra válto­zik az igényekkel. A felszaba­duló munkaerőt foglalkoztatni tudtuk. Ma, aki itt van, belátja, hogy egy jó munkahely érték. Akadnak nyugdíjasaink is, s ha a kényszer rávisz bennünket, akkor tőlük megválunk, de be­látható időn belül senkit nem kell elbocsátanunk. A teljesít­ményorientált munkára senkit nem kell biztatni. A fő kérdés az exportra kerülő liszt. Termelni és eladni. Ez a feladat. Renge­teg bel- és külföldi kiajánlásunk van, s ami mellettünk szól, árat kívánunk csökkenteni. A táp­gyártásban is ezen munkálko­dunk, tehát továbbra is jót, de még olcsóbban! Örömmel ta­pasztaljuk, ismét nő a kocalét­szám, drágábbak a malacok, s ez nekünk is jó jel.- A lisztboltnak, a jelek szerint, a híreket hallva si­kere van.- Keresik az üzletet, két hó­nap alatt több mint kétmilliós forgalmat bonyolítottunk le, s terveink között a bolt további bővítése, vagyis kapacitásának növelése is szerepel.-Szabó S.- Fotó.Ótós R. Fő a bizalom! ... a fazékban. Merthogy - bár sok a szócséplés szélté- ben-hosszában - nem beszéljük meg dolgainkat. A politikai rend­szerváltásba immár az alulmaradottaknak bele kellett nyugodniuk, a győztesek közül pedig az arra hajlamosoknak módjukban állt el­telni önmagukkal. A gazdasági átalakulás buktatóin azonban a jelek szerint sok­helyütt csak nehezen tudnak átevickélni. A privatizáció megindí­tott egy régóta óhajtott folyamatot: egy-egy gazdálkodó egységnél annyian dolgozzanak, ahány emberre valóban szükség van, indul­jon meg a „kiválasztódás”: jó szakember marad, rossz mehet. Nagyon szép ez így papíron, de mindannyian tudjuk, hogy nem (csak) így történik. A „Ki kit nyír ki?” a „kiválasztódás” módozatai közül az első helyre került, persze nem állítom, hogy mindenütt. A közép- és felsőszintű vezetők vitája gyakran egymással állítja szembe a munkásokat. A baj nem az, hogy az érdekellentétek fel­színre kerülnek - enélkül nem megy -, hanem hogy a vita alapja sokszor nem szakmai. Ilyen körülmények között aztán végképp elkeserítő, hogy gyak­ran a munkahelyüket féltő dolgozóknak nincsenek pontos infor­mációik arról, hogy valójában mit akar az egyik vagy a másik ve­zető. Félmondatos információk és az érzelmeik alapján kénytele­nek állást foglalni. (Ha egyáltalán számít az, hogy mi a vélemé­nyük ...) Így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, ha olyan kérdé­sekben is demokráciát követelnek - helytelenül -, amelyekben egyébként szakmai döntést kell hozni. Máskor pedig nincsenek tisztában azzal, hogy mit tehet(ne) érdekükben az érdekvédelem. Demagógok és apatikusak - lehetne legyinteni, de ilyen köny- nyen nem ússzuk meg. Mert amíg egy „felelős” vezető megen­gedheti magának, hogy az őt ért bírálatokat - még ha azokat nem az angol etikett szabályai szerint hozzák is a tudomására - ne hallgassa végig, amíg nem cáfol meg dolgozói fórumon olyan állí­tásokat, amelyek nyilvánvaló tárgyi tévedéseket tartalmaznak, addig nehéz megmondani, mi várható el a „vezetettektől”. Vannak vezetők,- akiknek egyetlen céljuk, hogy a székükben megkapaszkodjanak. Ahelyett, hogy szakmailag korrekt progra­mot kínálnának - ami a mai viszonyok között valóban nem kis fel­adat -, a munkatársaik közül azokkal egyezkednek, akikre feltét­lenül szüksége van az ülőalkalmatosság megtartásához. A szék megtartása és a versenyképes termelés megszervezése, persze, nem áll szöges ellentétben egymással, sőt... Akinek azonban nincs szakmai programja, nyilván nem tud indokolni, érvelni, os­tobaságokat megcáfolni, ellenben ki tudja jelenteni, hogy megta­lálta a bölcsek kövét. A dolgozó pedig mire észbe kap, a kerítésen kívül találja magát. Éppen mert pillanatnyilag elkerülhetetlen, hogy az emberek az ut­cára kerüljenek: egyáltalán nem mindegy, miként és melyikük ke­rül óda, és hogy az átszervezést mennyire bújtatják színfalak mögé. Ha az átalakulás során szükségszerűen felmerülő konfliktuso­kat egy vezető nem tudja kezelni, és a végső döntését nem meri vállalni és a kívülrekedők szemébe mondani (levélben értesít, fa­liújságon tacepaózik), akkor - úgy gondolom - nem tehet mást, minthogy gyakorol.- .. A tükör előtt. -hangyál­Kór-történet Mi lett volna? Megtörtént. Személyeskedés nélkül, ugyanis ez esetben a névhasználat senkinek sem tenne jót. Z. egy napon arra ébredt, hogy beteg. Nem súlyos, de mint mindenfajta kór, ez is kel­lemetlen volt. Vasárnap lévén irány az ügyelet, ahol ellátták. További panasz esetén fordul­jon bizalommal a rendelőinté­zethez - engedték útjára. Z. három nappal később telve bizalommal - na meg vá­ladékkal - felkereste a szóban- forgó intézményt. Más orvost talált, de hát - gondolta - egya­zon szakmát tanultak ... Keze­lés után antibiotikumot írtak fel számára, és visszarendelték további ellátásra. A legköze­lebbi viziten ismét más doktort talált, pedig a megadott idő­pontban érkezett. Mint mondja, ekkor kezdte kényelmetlenül érezni magát. Eltelt másfél hó­nap: öt orvos kezelte felváltva, hatféle antibiotikummot kipró­bálva rajta. Az eredmény semmi. K. doktor műtétet java­solt. Döntsön - mondta Z.- nek. Z. ettől annyira megijedt, hogy egy kis protekcióval egé­szen B. professzorig szaladt. Hosszas mikroszkópos vizsgá­lat után B. tanár úr kenőcsöt ja­vallott, illetve használt. Más­napra a tünet megszűnt, és persze vele együtt a döntés- kényszer is. Meg kell mondanom, Z.-t so­hasem kedveltem állandó ki- váncsiskodásai miatt.- Mit gondolsz, mi lett volna, ha nincs protekcióm? - nézett rám most is kajánul, sokat sej- tetően. KRZ A liberális külpolitikáról A szekszárdi Liberális klub ezen a héten tartja következő összejövetelét. Szeptember 13-án, este hat órakor A liberá­lis külpolitika a jugoszláv és a szovjet válság tükrében címmel Podkoniczky István, az SZDSZ külügyi titkára tart előadást. Az előadás helyszíne Szekszár- don, a Beloiannisz u. 2-3. II. emeletén. Testületi ülés Újiregben Az újiregi képviselő-testület szeptember 16-án délután öt órakor tartja következő ülését. A képviselők a szervezeti műkö­dési szabályzatról, a szociális segélykérelmek elbírálásáról, az állami lakásbéreknek a meg­állapításáról, céltámogatás igényléséről, a kastélyfelújítás alatt a benne lévő presszó üzemeltetéséről tárgyalnak. Béke túra a megye közepére A felsőnánai önkormányzat, a helyi Kossuth MgTsz, a Tolna Megyei Szabadidő Sport Szö­vetség, a Szekszárdi Béke Klub, a Szekszárdi KSZE, a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a Szekszárdi AGROER KFT és a Felsőnánai Mini ÁFÉSZ szep­tember 14-én Béke túrát szer­vez a megye közepére. A Felsőnána határában lévő helyszínen 10 órától helikopte­res bemutató és utasrepültetés, valamint sárkányrepülős bemu­tató és sétakocsikázás lesz. Bemutatkozik 11 órától a BHG Lövészklub, utána pefiig kispályás labdarúgásra és hét­méteres rúgóversenyre kerül sor, melyre nevezni a helyszí­nen lehet. A Húsipari Vállalat ingyen biz­tosít szalonnát a sütéshez, a he­lyi áfész pedig gondoskodik ar­ról, hogy leöblíthessék a zsíros falatokat. A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak. Kiállítás Szedresben Szedres önkormányzatának művelődési háza kiállítást ren­dez Ódryné Horváth Krisztina keramikus alkotásaiból. A megnyitó szeptember 14-én, szombaton délután négy órakor lesz. E rendezvény része annak a sorozatnak, mely megyénk mű­vészetét és művészeit mutatná be a falu lakóinak, évente há­rom-négy alkalommal. A kiállítást megnyitja Beda László festő, kinek képeiben május végén gyönyörködhettek a látogatók. Bogdán Nikoletta Rák Nikolett Juhász Hajnalka Lückl Bettina Hosnyánszki László Bogyiszló, Dankó u. 12. Mözs, Béri B. u. 31/2. Szekszárd, Dr.Hirling Á. u. 15. Györköny, petöfi u. 385/b. Nagy dörög, Széchenyi u. 14. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, il­letve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb min­denki sorra kerül. Legközelebb, szombaton a pincehelyi Imreh György Gábor, a pincehelyi Ortner Nándor, a bogyiszlói Póta Judit Zsanett, a dombóvári Kollmann Marcell, a nagydorogi Hosnyánszki Magdolna fény­képét közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom