Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
2 PÚJSÁG 1991. szeptember 7. Ügyvivő a szovjet nagykövetségről „Az emberek békét és jólétet akarnak” Villáminterjú Vlagyimir Dorohinnal „Az elmúlt hetven év téves útnak bizonyult, de úgyanígy tévút volt az azt megelőző időszak” - utalt a kommunizmus évtizedeire és a cárizmus időszakára Vlagyimir Dorohin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a szekszárdi orvosklub legutóbbi rendezvényén. A vendég, aki elegáns megjelenésével leginkább a nyugati diplomatákról alkotott képünknek felelt meg, nemcsak ezzel, hanem természetes egyszerűségével, nyíltságával, humorával és nem utolsósorban kiváló magyar nyelvtudásával is emlékezetessé tette az érdeklődőkkel való találkozást. Érkezésekor készült vele az alábbi villáminterjú. Vlagyimir Dorohin: keleti vendég, nyugati stílus — Dorohin úr, mit akarnak az emberek a Szovjetunióban? Szocializmust, vagy valami mást? — Békét és jólétet akarnak az emberek, több húst és nyugodt életet. A megnevezés ebből a szempontból nem igazán döntő. — Miként valósul meg a jobb élet a Szovjetunióban, ha - utalva a balti eseményekre - ez az állam a darabjaira hullik? — Személy szerint nagyon bízom abban, hogy ez nem fog bekövetkezni. A balti köztársaságok kérdése ebből a szempontból rendhagyó, ennek történelmi gyökerei vannak. Szóval, azt hiszem, hogy a többi terület együtt fog maradni valamilyen formában. .— De nemcsak a Baltikumban tapasztalhatóak az elszakadási törekvések, hanem Ukrajnában és egyes szovjet-kö- zép-ázsiai tagköztársaságokban is . . . — Igen, ezek a tendenciák valóban léteznek, de bízom abban, hogy nem ezek a tendenciák kerülnek meghatározó helyzetbe. Remélem, megtaláljuk az együttélés civilizált formáját. — Engedjen meg egy személyes kérdést: miként érzi magát hazánkban, a szovjet-magyar viszonyban bekövetkezett változások után? — Normálisan tudok dolgozni, de természetesen nem függetleníthetem magam az otthoni eseményektől. A peresztrojka, ami 1985-ben kezdődött el, ma is erőt ad a munkámhoz. — Miként vélekedik arról a véleményről, hogy a jelenlegi magyar kormány elmérgesítette a Szovjetunióval való viszonyt? — Mi a magyar kormányt választott kormánynak tekintjük, olyan partnernek, amellyel együtt kell építeni a kapcsolatot. Természetesen a pártok is játszhatnak szerepet a szovjet-magyar viszony fejlesztésében, de a magyar kormányon kívül nincs más hivatalos partnerünk. -száFotó: Ótós Réka Kétperces monológ Fölöttébb kényes téma körül zajlik - mind nagyobb nyilvánosság előtt - az új belpolitikai viharokat Ígérő vita. Résztvevői azt feszegetik, hogy meddig terjed a köztársasági elnök, meddig a miniszterelnök hatásköre. Teoretikusan, alkotmányjogilag tisztázandó ugyanis - mondják -, hogy a hadsereg vagy éppen a tévé vezetésének ügyeiben melyik közjogi méltóságnak meddig, mire terjednek ki jogosítványai. Csakhogy már a polémia kezdeti szakaszában kitűnt, hogy a szembenálló feleket - tisztelet a kivételnek - nem igazán az elvi tisztázás szándéka vezérli. Úgy tűnik, ugyanis, hogy egyes vitázók valójában a két legnagyobb párt pillanatnyi érdekeiért, befolyási övezetének kiterjesztéséért viaskodnak. Esetenként tehát nem érvek, hanem politikai erők mérkőznek tehát egymással hatalmi pozició- kért. Kockázatos és eszközökben nem válogató ez a csatározás. Lám, az egyik oldal kertelés nélkül a közélet „idegen testének” minősíti a legnépszerűbb magyar politikust, az államfőt. Lám, a másik oldal kategorikusan a centralizáció, az egyszemélyes hatalom megszállottjának aposztrofálja a miniszterelnököt. Csak idő kérdése, hogy a máris eldurvult vita parttalanná váljon - olyan nehéz kővé, amely ki tudja, hol áll meg. Mérgezheti az ország két reprezentánsának viszonyát, tovább mélyítheti a politikai közvélemény megosztottságát, fokozhatja a szembenállást. Innen pedig csak egy lépés, hogy az ellenfelek ádáz ellenséggé váljanak és egy új romboló belviszály tüze lobbanjon fel. Veszélyben az ország, veszélyben az alkotmányos demokrácia - mondják a színre lépett vitázók. Amiben van is némi igazság. Csakhogy a veszélyt ezúttal nem a közjogi határok pontatlansága jelenti, hanem az, ha a pontosítás ürügyén értelmetlen pank- ráció folyik. (bajnok) Ferenczy-Europress Genscher: A Nyugat készségé a magyar reformpolitika támogatására semmit sem változott (Folytatás az 1 .oldalról) A német politikus megerősítette: az Európai Közösségben Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország társult tagságára vonatkozó tárgyalások éppen az ő személyes kezdeményezésére - gyorsított ütemben lezárulnak. — Hogyan ítéli meg Miniszter úr - a jelnelegi eruópai változásokat? Melyek földrészünk stabilitásának állandó és változó elemei, milyen régi és új veszélyek fenyegetik kontine- nünk biztonsgágát? Melyek Németország Európa-politikájának prioritásai? — A közép-, kelet- és déleurópai népeknek a szabadságáért vívott forradalmai alapvetően megváltoztatták kontinensünket. Ez a folyamat - amelyben Németország visszanyerte nemzeti egységét -, egy olyan Európa látomását vetítette elénk, amelyet a szabadság, a demokrácia, és az emberi méltóság nagy európai eszméi egyesítenek. A kollektívizmus zátonyra futott. A Szovjetunióban végrehajtott puccskísérlet - amely azért volt eleve bukásra ítélve, mert az emberek soha többé nem engedik meg, hogy szabadságukat, emberi jogaikat tankokkal és fegyverekkel elvegyék tőlük -, megmutatta, mennyire erős a szabadság eszméje. De nem veszélytelen még az egységes és szabad Európa útja. Kontinensünk azonban rendelkezik megfelelő struktúrákkal, hogy szembenézzen az ilyen veszélyekkel. Egész Európa stabilitásának kereteként rendelkezünk'a Helsinki Záróokmánnyal, amely magába foglalja a két észak-amerikai demokráciát is. Ezeket az intézményes kereteket azonban tovább kell erősíteni. Németország síkraszáll egy európai Biztonságai Tanács megteremtéséért és európai kéksisakos egységek felállításáért csakúgy, mint természeti létalapjaink védelmére európai zöldsisakos alakulatok létrehozásáért. Másrészt fennáll az a veszély, hogy alábecsüljük a nagy kihívást Közép- és Kelet-Eu- rópa, valamint a Szovjetunió gazdasági átalakítására, s Európa hosszú időre megosztott marad gazdag és szegény országok között. A gazdasági szakadék áthidalásához keleti szomszédainknak szükségük van szolidáris támogatásunkra. Európa a vasfüggöny megszűnte után nem válhat új megosztó falak áldozatává. Németország ebben az ügyben teljesítőképessége határáig elkötelezte magát. Most másoknak is a vál- lukra kell venniök a terheket. Az Európai Közösség meghatározó, stabilitást biztosító térsége lett Európának, s nyitva kell állnia keleti szomszédaink előtt is. A folyamatban lévő tárgyalások Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország társulására -kezdeményezésemre - gyorsított ütemben zárulnak le. Feltűntek a láthatáron a tárgyalások más érdekelt országokkal is, beleértve a balti államokat. Sohasem hagytam kétséget az iránt, hogy a teljes jogú Európai Közösség-i tagság távlatának nyitva kell állnia minden ország számára, amely megfelel a politikai és gazdasági feltételeknek: az Európai Közösség ugyanis nem korlátozódhat csak Nyugat-Európára. — Az Ön megítélése szerint mennyire változott Magyarország szerepe a kelet-európai térségben? Hogyan változnak a Nyugat céljai és eszközei Magyarország reformpolitikájának támogatására? — Abban a beszédemben, amelyet 1990. május 24-én, abból az alkalomból mondtam, hogy Horn Gyula egykori magyar külügyminiszter megkapta a nemzetközi Károly—díjat Aachenben, e két eseményt meghatározó váltó-állításokként értékeltem az egész közép- és kelet-európai reformfolyamat további alakulása szempontjából és Európa egysége egyik alapkövének tekintettem. Abban a beszédemben kifejtettem azt is, hogy Magyarország példája mutatja, egy ország hozzájárulása Európa békéjéhez, szabadságához és jö- vőjéhez nem annak nagyságától, hanem attól függ, mennyire tekinti irányadónak politikai magatartásában a szabadságot és az emberi jogokat. Ez ma épp úgy érvényes, ahogyan akkor érvényes volt es természetes, hogy a Nyugat készsége a magyar reformpolitika támogatására semmit sem változott. — Hogyan ítéli meg Németország szerepét a nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésében? — Egy kooperatív európai biztonsági rendszer kereteiben a lényeg a stabilitás és együttműködés összeurópai szerkezetének megteremtése, amely minden tagjának védelmet kell, hogy nyújtson az erőszak alkalmazásával szemben. Egy ilyen összeurópai biztonsági struktúrában a közép- és kelet-európai államoknak másokkal azonos részvételt kell biztosítani. A biztonság szempontjából nem lehetnek különböző övezetek. A biztonság és stabilitás politikája nem szorítkozhat azonban csak katonai vonatkozásokra. Németország síkraszáll azért, hogy a biztonság- és stabilitáspolitikát mind nagyobb mértékben tekintsék politikainak, gazdaságinak, szociálisnak, és ökológiainak is. Mindaddig, amíg nem sikerül az e területen meglévő nagy egyenlőtlenségeket áthidalni, nem lesz biztonság és stabilitás sem Európában, sem a világban. Az ilyen értelemben vett biztonság- és stabilitáspolitikából adódó feladatok messze túlmutatnak Európán. Európában a kétpólusú konfrontáció vége élesebben felvetette a globális kihívásokat, amelyek előtt ma állunk. Lényegében olyan világbéke- rend megteremtéséről van szó, amelyben az Egyesült Nemzeteknek központi szerepet kell játszania. Éz a világbékerend azonban csak akkor valósul meg, ha a világ minden térsége kész az kooperatív biztonság- politikára; amennyiben a leszerelés világméretű; ha mindenütt fellépünk az emberi jogokért és az önrendelkezési jogért; amennyiben át tudjuk hidalni az Észak és Dél közötti gazdasági szakadékot, s ha az egész világon véget ér az emberek háborúja a természet ellen - jelentette ki Hans-Dietrich Genscher, német külügyminiszter. Ferenczy-Europress Csomagterv a húsipar korszerűsítésére Holland segítség a magyar mezőgazdaság megújításához Személyi változások után Vezetői értekezlet a katonaságnál (Folytatás az 1. oldalról) — Nem pénz vagy forgóeszköz juttatása szerepel a csomagtervben, hanem a Hollandiában kipróbált és bevált korszerű tenyésztési, hízlalási, takarmányozási, vágási és marketing technológia megismertetése és átadása - mondja dr. Nyújtó Ferenc, a Földművelésügyi Mnisztérium közgazda- sági főosztályának helyettes vezetője. - Ez lényegesen több, mintha elavult, nem minden piacon versenyképes módszereinket konzerválnánk közvetlen pénzügyi támogatással. — Konkrétabban mi van a program-csomagban? — A hasonlatnál maradva: közösen bontogatjuk a csomagot, azaz a két ország szakemberei együtt határozzák meg a közös munka menetét és részleteit. Úgy tervezzük; hogy kiválasztunk egy régiót, ahol sertéstelepek és vágóhidak együtt találhatók, s ott látunk hozzá a 2-3 éves munkához. A megfelelő helyszínt egyébként pályázat útján választjuk ki. C. T. Slingerland, szaktanácsadó, a húsprogram holland vezetője elmondta munkatársunknak, hogy országa kormánya kelet-európai segélyalapjából elsőként Lengyelországot és Magyarországot segíti, de fokozatosan a régió többi országát is bevonja támogatási programjába. — Magyarországon elsősorban a mezőgazdaság, az energetikai szektor és a nagy ipar- vállalatok átalakítását szeretnénk előmozdítani. Természetesen csak ajánlásokat, javaslatokat dolgozunk ki - a döntés joga és felelőssége a magyar szakembereké. — Hogyan kívánják versenyképessé tenni a magyar sertéshúst a világpiacon? — Tudjuk, hogy a szovjet piac összeomlása és a belföldi piac szűkülése nehéz helyzetbe sodorta a magyar húsipart. A nyugati piacok azonban csak kiváló minőségű termékeket fogadnak, s e kritériumnak csak a magyar áruk viszonylag kis hányada felel meg. A megfelelő minőség érdekében a korszerűsítést a takarmánytermesztésnél kell kezdeni és a marketing-tevékenységnél befejezni. A láncszerűen egymáshoz illeszkedő feladatok meghatározására minősítő rendszert dolgoztunk ki. Fontos eleme például a programnak a hígtrágya vizsgá- . lata, hogy pontos képet kapjunk arról: mivel táplálják, hogyan tartják az állatokat, milyen az egészségi állapotuk, a hús rosttartalma, stb. Ezek alapján eldönthető, milyen változtatás szükséges tápíálásukban - attól függően, hogy milyen célú a tenyésztés. — Hollandia aligha érdekelt abban, hogy a magyar húsipar megújuljon, hiszen ezzel saját poenciális konkurenciáját erősíti. — Természetesen nem vagyunk ellenségei saját érdekeinknek. Úgy látjuk, hogy mindennél fontosabb az árstabilitás megteremtése - s a magyar hús már most negatív irányban befolyásolja a külpiaci árakat. Más szóval: a mi segítségünk nélkül is kijutnának a közös piacra, legfeljebb a kijutás több időt venne igénybe. Akkor pedig inkább velünk, mint nélkülünk ... Ugyanakkor abban is bízunk, hogy a szovjet gazdaság előbb-utóbb talpra áll, s újra fogadja majd a magyar árukat. Hosszú távon tehát nem tekintjük konkurrenciának a magyar termékeket. Szívesen, s reméljük jó eredménnyel dolgozhatunk hát együtt ennek a fontos agrárágazatnak a fejlődéséért. A Magyar Honvédség parancsnoksága tegnap délelőtt soron kívüli vezetői értekezleten adott tájkoztatást Borsits László altábornagy, vezérkari főnök nyugállományba vonulásáról, illetve Deák János vezérőrnagy vezérkari főnökké való kinevezéséről. A vezetői értekezleten felszólalt Göncz Áprád köztársasági elnök, a fegyveres erők főparancsnoka. Hangsúlyozta: a Magyar Honvédség az elmúlt, könnyűnek nem nevezhető - létszámcsökkenéses - időszakban nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy biztosítsa a katonai feladatok ellátásának folyamatosságát, megvédje az ország határait, amelyet most szinte háború perzsel. Szólt arról is, hogy a honvédségnél zajló mélyreható változások nagy gondot jelentenek a katonáknak, illetve a társadalom feszültségei a honvédséget is érintik, a polgári világ hatását nem lehet kirekeszteni. Göncz Áprád kijelentette: Borsits László teljes mértékben bírta bizalmát, s megköszönte munkáját, amely nélkül a honvédség az átalakulásban nem jutott volna idáig. A köztársasági elnök azt is hangsúlyozta, hogy Borsits utóda, Deák János ugyanúgy élvezi bizalmát, s reményét fejezte ki, hogy a munka folyamatos marad a vezérkar élén. Végezetül a fegyveres erők főparancsnoka teljes bizalmáról biztosította a katonákat, hozzátéve: szívügyének tekinti a honvédség sorsát. A távozó Borsits László arról szólt, hogy 37 év után válik meg a katonai pályától, s a polgári életben kívánja hasznosítani magát, s tiszta lelkiismerettel vállalta a nyugállományba vonulást. Utóda, Deák János azt emelte ki, hogy az évtized közepére meg kell teremteni a Magyar Honvédség technikai korszerűsítésének alapjait. Addig is azonban meg kell felelni az ország elvárásának, s kérte, hogy a hivatásos állomány hittel és bizalommal végezze munkáját.
