Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1991-09-04 / 207. szám

PUJSAG Dombóvár és környéke Négy hónap A büfés hölgy mérges. Lejáratjuk Gunaras jó hírét, morogja. Minek kellett megírni, hogy 20 forint itt egy pohár szóda? Miért, talán nem annyiért mérik, kérdem. De igen, válaszolja, de ez nem drága, a külföldi vendégek nem sokallják, mindegyik azt mondja, olcsók vagyunk. Nekik lehet, mondom én, ők csak két hetet vannak itt és a jöve­delmük nagyjából tízszerese a miénknek. Nálunk az átlagember tízezret keres és annak nagyrészét is elviszi az OTP. Ezért aztán ha rászánja magát és eljön ide fürödni, bizony sokallni fog két deci szódavízért 20 forintot. Rosszul látom a dolgokat, szól a hölgy két üveg Radebergert 60 forintért kimérve, mert lám ez a sör is csak náluk ilyen olcsó. Néz­zem meg a városban mennyiért adják, üljek be ott a sörözőbe, száz alatt nem úszom meg. Az lehet, mondom, de az mégis egy nívós hely, nem pedig egy ilyen negyedosztályú talponálló, mint ez. Könnyen vannak azok, egész évben nyitva tartanak, de nekem négy hónap alatt kell megkeresnem az egész évre valót, repliká- zik az őszes hajú tulajdonos, majd megint visszatér az eredeti té­mára. Még, hogy drágák vagyunk? Hát mi mást tehetünk, amikor a bérleti díj a tavalyi hetvenszerese? Hogy mennyit fizetünk? Azt ugye nem vagyok köteles megmondani magának. Legyen annyi elég, hogy a lángossütő azért a kis bódéért huszonötezret fizet havonta, ez meg ugye jóval nagyobb. Ráadásul akármikor fölmondhatnak nekünk, akkor mihez kez­dünk? Arra is gondolnunk kell. Négy hónap, érti, négy hónap, is­mételgeti. Igen értem, hogyne érteném. De megérteni és sajnálatot érezni azért mégsem tudok. Már csak azért sem, mert nekünk, bérből és fizetésből élőknek ennél jóval kevesebbért nem négy, hanem ti­zenkét hónapot kell dolgoznunk.-f- kováts­A polgár fizet vagy irkái... A dombóvári polgármes­teri hivatal bejáratánál láda fogadja az érkezőt, rajta fel­tűnő felirat: ADÓBEVALLá- SOK. Mint megtudtuk, szép számmal érkeztek eddig adóbevallások, a polgárok nagy többsége úgy látszik belátta a kommunális adó bevezetésének szükséges­ségét. Persze, azért akad­nak olyanok is, akik a kép­viselőtestület döntése elle­nére nem akarnak fizetni. Sőt, névtelen, fenyegető hangú levelekkel bombáz­zák a hivatal tisztségvise­lőit. Nem mintha ezzel el- odázhathatnák a fizetést... Ötmillió forint Sajnálatos tény, de egyre több az elszegényedő em­ber Dombóváron is, nő azoknak a száma, akik a számlák megérkezésekor a „kifizetni vagy enni” dilem­májával kerülnek szembe. Az erre a célra fordítható segélykeret viszont véges. Az önkormányzat 5,1 millió forintot nyert a népjóléti mi­nisztériumtól invert támoga­tásként. Az összeget első­sorban rendszeres és promt nevelési segélyekre kíván­ják fordítani, adnak azoknak a rászulóknak is, akik önhi­bájukon kívül nem tudják ki­fizetni a közüzemi díjakat. A németség kárrendezéséről Tanácsadó szolgálatot hozott Kultúregyesület tájékoztatása létre a Magyarországi Németek szerint a dombóvári polgármes- Szövetsége a németség kár- téri hivatalban nyújtanak felvi- rendezésének segítése érdé- lágosítást szeptember 9-én, kében. A Dombóvári Német 10-től 17 óráig. A hét híre Eladták az egykori városi tanács szimbólumává vált két fe­hér Volgát. Helyette - Belügymimisztériumi keretből - egy 1300 köbcentis Ford Escort típusú személygépkocsit kapott a polgármesteri hivatal. Az új autó fogyasztása egyharmada a réginek. Krímikrónika Fuss, hogy utolérjelek! Tolvaj, fogják meg, ott sza­lad!- harsant a kiáltás az éjsza­kába augusztus utolsó napján Dombóváron, a Molnár György utcai parkolóban, amikor egy járókelő észrevette, hogy egy személygépkocsi pillangóabla­kát felfeszítették. A közelben cirkáló rendőrjárőr nem volt rest, a menekülő tettes után ve­tette magát, és lévén annál sokkal gyorsabb, hamarosan kattant a bilincs Bárándi Fe­renc, Kossuth Lajos utca 53. szám alatti, helyi lakos csukló­ján. Ezzel felsóhajthatott a Vi­ola utcában lakó, de kocsiját a városközpontban hagyó Né­meth Andrásné, mivel az autó­ban felejtett 150 ezer forintját az intézkedő rendőröktől azon­nal visszakapta. Az eset bizo­nyára tanulságul szolgál szá­mára, legközelebb ekkora pénzösszeget éjszakára nem hagy a kesztyűtartóban, mert nem biztos, hogy mindig akad a közelben egy aranylábú őrmes­ter. Furcsa vakáció búcsúztató Fiatalkorúak garázdálkodtak a szünidő utolsó napján a Be- zerédy utcai óvodában. A fia­talkorú tettesek, Sz. Péter, G. Péter és I. Zoltán - mindany- nyian dombóvári lakosok -, be­törtek az épületbe, onnan rolle­reket és egyéb gyermekjátéko­kat hoztak ki és törtek össze az udvaron. Az ily módon vakációt búcsúztató ifjakat még aznap éjjel elfogták a rend éber őrei. Válogatós tolvajok Csak a rádiókat és magnókat tulajdonították el Gunarason azokból a nyugati személygép­Mi a véleménye? A Kereszténydemokrata Néppárt listáján került be a képviselőtestü letbe. — Mekkora az érdeklődés a városban a hitoktatás iránt? — Számunkra is megdöb­bentő volt, hogy milyen nagy az érdeklődés a gyerekekben a hit iránt. Körülbelül 1500-1600 gyerek részesül valamilyen szinten és formában hitoktatás­ban az óvodástól a középisko­lásig. Tizen vagyunk oktatók, teológiát végzettek, vagy most végzők. — Milyen kérdések érdek­lik a gyerekeket? — A hit témakörével indítjuk a beszélgetést, a fő kérdés, hogy szerintük lehet-e egyálta­lán hit nélkül élni? Nincsen egységes tananyag, a korábbi könyveket használjuk. A Katoli­kus Püspöki Kar most készül annak átgondolására, hogy mi kerüljön bele az egyesítő anyagba. — Mit válaszolnak a kama­szok az említett kérdésre? — Nagyon különbözőeket, van aki azt mondja, hogy ő csak azt hiszi, amit lát, mások pedig éppen a lét nagy kérdéseire ke­resik a választ ebben a korban, és nagyon okosakat kérdeznek. Felkészültnek kell lenni, hogy az ember válaszolni tudjon. Ha arról sikerül meggyőzni őket, hogy hit nélkül nem lehet élni, már nagyon sokat tettünk. Egy pappal szemben előnyöm, hogy van három gyerekem, ismerem az életüket, a problémáikat. — Hogyan alakult meg a városban a KDNP? — Kinőtt a hitéletből, a kö­zösségből. Néhányan azelőtt is együtt maradtunk a szentmise után, és beszélgettünk a kö­zösség ügyeiről. A helyi egy­házközség mindig igyekezett foglalkozni a szociális problé­mákkal, tehát magától jött, hogy szerepet kell vállalnunk a közé­letben is. A hívők közül sokan visszavonultak, rejtőzködő életmódot folytattak az előző rendszerben, éppen ezért nem volt a keresztény értékeknek képviseltük. Ezért vállaltuk a szereplést. — Most jön a nehezebb kérdés, az önkormányzat ügyei, a helyi témák. — Különbözeti érettségit tet­tem pénzügyi vonalon, ezért let­tem tagja az ellenőrző bizott­ságnak. Úgy látom nem áll rosszul az önkormányzat félévi mérlege, de szükségesnek lát­szik, hogy átvilágítsuk néhány költségvetési intézmény gaz­dálkodását, nem azért, hogy hibákat keressünk, hanem a helyzet tisztázása végett. Tud­nia kell az önkormányzatnak, valóban közösségi célra men- nek-e el a pénzek, hol kell segí­teni és honnét lehet esetleg máshova tenni a pénzt. A helyi adó bevezetése miatt kifogások is elhangzanak, de erről az a véleményem, hogy most kell erőfeszítéseket tennünk a jövő megalapozására. A helyi adóra szükség van. Ha van saját erő, pályázatok útján minden forin­tunkhoz hármat nyerhetünk. — Család? — Feleségem gyógyszertári asszisztens, három középisko­lás gyerekünk van. A legna­gyobb lány, ő és a legkisebb Pécsre járnak a Kodály-gimná- ziumba ének, illetve olasz tago­zatra, a középső pedig ide az Apáczaiba. Ihárosi Ibolya Közterületen ne! Kell az ABC, de nem a játszó­tér helyén, jelentették ki a ka- pospulai polgárok, amikor ész­revették, hogy egy nagy halom tégla éktelenkedik a falu szé­pen rendben tartott közterüle­tén és rögtön panaszt tettek. Sérelmezik, hogy a falu egyet­len parkját teszik tönkre az építkezéssel, s hogy erről őket senki nem kérdezte meg. Az üggyel kapcsolatban megkerestük Szentpáli Ár- pádné jegyzőt, akitől a követ­kezőket tudtuk meg. Az önkor­mányzat még az év elején tervbe vette egy ABC építését az itt élők jobb ellátása érdeké­ben. Ezért felajánlották a ma­gyar állam tulajdonát képező park egy részét ilyen célra, plusz 1 millió forint kölcsönt. Vállalkozó akadt is, akivel meg­kötötték a szerződést. Amikor a polgárok interpelláltak, felül­vizsgálták a kérdést, annál is inkább, mert időközben kiderült, hogy a játszótéren nem lehet építkezni, mivel ott magasfe­szültségű vezeték van. Ezért a következő képviselőtestületi ülésen máshol jelölnek ki terü­letet erre a célra. Erre mondhatnánk: kár, hogy nem kérdezték ki előbb a la­kosság véleményét... kocsikból, melyeket augusztus 29- éré virradóra törtek fel ed­dig ismeretlen tettesek, ismeret­len módszerrel. A nyolc német autónál okozott kár 180 ezer fo­rint. A kocsikban lévő egyéb ér­tékeket, készpénzt, csekkeket érintetlenül hagyták. Az eset kapcsán óhatlanul is felmerül a kérdés, csak nem autó- műszaki boltot akar nyitni valamelyik vállalkozó kedvű be­törő? Egészségére? Közeleg a szüret, üres a pince, pedig eddig úgy látszott, kitart az óbor karácsonyig, pa­naszolta Horváth István szakcsi lakos Baki - hegyen lévő feltört présházát mutatva a helyszínre érkező rendőröknek. A hordó boron kívül a teatűzhelynek is lába kélt, a gazda nem kis bá­natára. Eltűnt a computer Eltűnt a computer, el a video, nincs min gyakorolni Szakoson, az iskolásoknak, derült ki 26- án reggel. Az általános iskolába ajtóbefeszítéssel behatoló tet­tes 60 ezer forint kárt okozott. Dia és a póni Verselő óvodás Az unoka mondja, a nagypapa írja A cím,,, Verselő óvodás , szeptember elsejétől nem ér­vényes. A dombóvári Erzsébet utcában lakó Sárhegyi Dianna ugyanis hétfőtől a Zrínyi utcai iskola tanulója. Egy-két hónap és többé nem szorul a nagyapja segítségére. Ezután ha egy verssor majd eszébe jut, maga is leírhatja. A hatéves kislány ugyanis, - a nagyszülő, Szalay Iván sze­rint reggelente, ébredés után verssorokat mond, amiket az­tán az ambiciózus, egykori bár­zongorista lejegyez, majd meg­zenésít. Van már egy kötetre való belőlük. „Barna szőrű kis paripám,/ Csillagszemű szép lovacskám./ Nyitott fészer, széna, alom,/ Álmomban is hangod hallom.” Zeng a zongora, a papa ujjai boszorkányos ügyességgel csalogatják elő a dallamokat, látszik, hogy hosszú évekig ez­zel kereste a kenyerét. Az unoka mellette ül, játszik. — Honnan jutott eszedbe éppen ez, van lovatok, Dia?­Sárhegyi Dianna kérdezzük a Barbie babáját fé- sülgető kislánytól. — Volt egy pónink, Lambi- nak hívtuk, ott tartottuk a kert­ben. De apa eladta, kellett a pénz, presszót nyitott. — Hiányzik neked a Lambi, gyakran lovagoltál? — Nem lovagoltam. Csak olyankor, amikor átjöttünk ide a mamáékhoz. — Várod az iskolát? — Hát...,azt hiszem igen. Zsolnayval fogunk tanulni. Vissza miatyánk Állok a gunarasi Kedves utca elején és bámulom a 40 kilométe­res sebességet javalló tábla mellettit. Ez vagyon ráírva: „Dombó­vár Fürdőtelep. ” Előkapom azután a Dombóvári Hírlap 2. számát, amiben Szi- gethy István alpolgármester és vállalkozó úgy nyilatkozik, hogy Gunaras állami tulajdon. Sorsáról később történik intézkedés. Szédületes, hogy az ember mennyire le tud maradni az esemé­nyekről, ha nem kedveli különösebben a fürdőtelepi életet. Elke­rülte a figyelmemet, egy olyan államosítás, mely nem sokkal az ál­lamosítások okozta károk kárpótlása előtt esetleg már a rend­szerváltás küszöbén történt. Csak azon csodálkozom, hogy a de­rék dombóváriak nem kaptak a szívükhöz egyemberként, nem szerveztek tüntetést, netán éhségsztrájkot, hogy vissza miatyánk, vissza a téglajegyekkel, a forintosítható társadalmi összefogás minden krajcárjával, mert ők nem állami tulajdonnak szánták Gu- narast, csak összehozták szépen s lám olyan sikerrel, hogy üzlet lett és még inkább lesz belőle. Az a bibi, hogy esetleg nem az ön- kormányzatnak, hiszen az állam nem szívesen mond le arról, ami jövedelmező. Gunaras pedig ha nem is az isten lába még, amibe érdemes belekapaszkodni, olyan tulajdon, ami lassan-lassan nem csak viszi, hozza is az önkormányzat rosszul bélelt kasszá­jába a pénzt. És most a kérdés, mivel tehetném jóvá bűnös fi­gyelmetlenségemet. Talán azzal, hogy kimegyek egy vödör fe­kete festékkel, pemzlikkel és átírom a táblát így: Dombóvár Ál­lami Fürdőtelep. Elsietni azért nem akarom a dolgot, hiszen ebben az ügyben igazából a dombóváriakat iJJeti a vezérszólam. László Ibolya 1991. szeptember 4. Kutatjuk a többszáz, több­ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör­ténések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásol­ják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvé­nyeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1979. október 16. Német nyelvű bejegyzés, hat fős kari- marx- stadti delegáció járt Dombóváron. 1979.december 20. Tanácsülést tartottak ma Dombóváron. Az ülésen kö­szöntötték Borsi Sándorné, szü­letett Szilák Máriát, a dombó­vári Városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökét, aki 1979. de­cember 31-i hatállyal korked­vezményes nyugdíjba vonult. Ez alkalomból a tanácsülés résztvevőinek köszöntő és ba­ráti sorai mellett átvette a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kitüntetését a „Kiváló Munkáért” és a város díszes emlékplakettjét. 1979.december 31. Az év eseményei. Folytató­dott az urbanizációs folyamat a városban. Az elavult épületek helyére új utcasorok kerültek. A korszerű, többszintes épületek egyre terjeszkednek a központ­ból kifelé, fokozva a városias hatást. Ebben az évben Dom­bóváron 250 új lakást adtak át. Ezzel párhuzamosan bővíteni kellett és felújítani a közvilágí­tást. Tovább bővült az év során a szilárd burkolattal ellátott utak aránya is a Marx Károly, Bem József és a Gábor Béla út át­adásával. Emellett több más utat is felújítottak. A vízellátásban ez évben is mutatkoztak a városban prob­lémák, ezért vízhasználati kor­látozást kellett elrendelni. A ví­zellátás javítása érdekében tör­téntek jelentős beruházások, két mélyfuratú kút már az év so­rán elkészült. Megkezdődött a nyergesi erdő parkerdővé történő átala­kítása. Elkészültek a horgásztó földmunkái, amihez a Pécsi Er- dőrendezőségi Felügyelőség je­lentős anyagi támogatást nyúj­tott. A Molnár György utcai óvoda 50 férőhellyel bővült ebben az évben. Az áfész is eredménye­sen fejlesztette szolgáltatásait, új létesítményeket nyitott. Mindezen eredmények mel­lett gondok is jelentkeztek. Az év elején ki kellett üríteni a Gő­gös Ignác Gimnázium Kollégi­umát, mivel az alig egy évtize­des épület megsüllyedt. Ez a tény anyagi kihatásaival kedve­zőtlenül hatott a város idei és jövő évi költségvetésére is. Ugyancsak kellemetlen volt a vasúti felüljáró süllyedése, de ezt időben kijavították. Végül sajnálatos eredménnyel zárult az év, mert december 28-án a keverőtelep többmilliós raktári készlete vált a tűz martalékává. (Folytatjuk) som- \ r _____i_________ G áspár Boldizsár

Next

/
Oldalképek
Tartalom