Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
TOLNAU , 8 TÜPUJSAG 1991. szeptember 21. Intézeti gyerekek „Állj meg a saját lábadon” A testvéremmel nincsenek közös emlékeink írás közben (A magány kiszolgáltatottsága) A szerzőt Viktor Szuvorovnak hívják, illetve így nevezi magát, lévén ez álnév, s jó oka van arra, hogy ne fedje fel kilétét. Az sem biztos, hogy ő írta az Akvárium című könyvet, túlságosan gördülékeny, jól szerkesztett, ilyesmi nem várható el attól, aki meglett korában lép az irodalomba. Inkább arra gondolok, hogy élményeit elmondta egy rutinos írónak, aki egybefogta s könyvet csinált belőle. Jó könyvet, ebben az esetben ez a fontos, igaz, hogy Viktor Szuvo- rov kitűnő nyersanyaggal szolgált, olyan tényekkel, amilyeneket kitalálni nem lehet. Viktor Szuvorov ugyanis kém volt, nem is akármilyen, mert a GRU-nál dolgozott, a szovjet Vezérkar Központi Titkosszolgálatánál. A városkában, ahol gyerekkoromban éltem, lakott egy kém is. A nevét is tudom, Botár Árpádnak hívták, meg is írta emlékeit, talán ez volt a címe: Kém voltam a világháborúban. Nem olvastam, de a felnőttek legyintettek, nem olyan nagy dolog, s inkább a Mata Hariról szóló regényeket forgatták, a titokzatos kurtizán nagyobb viharokat kavart. A képzelet ki is színezte szerelmi és háborús cselszövéseit, mesélték, hogy kivégzése reggelén megkérdezte, milyen idő van s amikor megmondták neki, világosszínű kabátját kérte, mert ez illet a napsütéshez. Aki a GRU-t szolgálta, nem így végezte. Nem is úgy, mint az említett Botár Árpád, aki békés öregúr volt, nádbottal sétált a Kisvárosi korzón, hódolattal köszöntötte a hölgyeket, délutánonként A rókalyukhoz címzett korcsmában üldögélt, nagyfröccsöt ivott s ha elfogyasztotta kispörköltjét, Palatínus szivarra gyújtott. Rajta kívül nem látam eleven kémet, legalábbis nem tudok róla. Szuvorov könyvét olvasva azonban könnyen lehetséges, hogy rólam is készítettek filmfelvételt, ami valamelyik GRU-gyűjteményben rejtőzik, a szerző ugyanis ilyesmit sejtet, miközben pontos adatokkal szolgál a szervezet felépítéséről, a nagykövetségeken berendezett műhelyekről, a beszervezés módszereiről. Meg kell hagyni, körültekintően dolgoznak, bár valószínűleg ez jellemzi más, hasonló intézmények munkáját is. Azzal kezdik, hogy filmfelvételt készítenek utcán, nyilvános helyeken. Ezeket hosszan tanulmányozzák, az egyes alakokat kinagyítják, elemzik a szereplők járását, viselkedését, arcvonásait. Egyelőre senkinek nincs neve, nem is érdekli őket, ki milyen náció, mi a foglalkozása. Ha valakit megpróbálnak beszervezni, kikeresik a titokban készített filmet, a GRU-tiszt ennek tanulmányozása után indul az első találkozásra, s a többi már el is hanyagolható, részletkérdés akkor is, ha mindenki az életével játszik, természetesen a GRU-tiszt is, akit bármikor visszarendelhetnek Moszkvába, akkor pedig jobb lett volna meg sem születnie. Számomra ismeretlen világ, egy rejtőzködő szekta hittitkai között sem lehetnék idegenebb. Nem is ez érdekel, jól tudjuk, mindenre van vállalkozó, olyan is akad, aki tudatosan vállalja az áldozat szerepét. Itt azonban valami más történik, mert a főszereplő gyanútlan, nem tud semmiről. Megyek az utcán, kapatosán és fü- työrészve, leülök a római Szent Péter templom lépcsőjén és lehúzom a cipőmet, mert fáj a lábam, vagy egy morva kisvárosban egy szép nőt bámulok, már-már illetlenül, s közben filmre veszik minden mozdulatom. Senkit nem érdekel, mitől vagyok kapatos, miért ülök a templomlépcsőn, létemnek értelme, hogy potenciális résztvevő vagyok valamiben amiről fogalmam sem lehet, adat egy titkos gyűjteményben s ez akkor is fontos és titkos, ha nem használják fel soha semmire. Kosztolányi versében „beírtak engem mindenféle könyvbe és minden módon számon tartanak”. József Attila is rezignáltan írja, feljegyezhetik, mit telefonozott, miről álmodozott, „és nem sejtem, hogy mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg”. Ma már erre sincs szükség, számítógépekben tárolják az összehordott adatokat, s arra is tudunk példát jócskán, amikor kitalálják a hiányzó adatokat. S ki tudja, mit hoz a jövő? Közben mindenki úgy érzi, egyedül maradt. A magány újkori jelenség. Az antik világban senki sem érezte egyedül magát, igaz, istenekkel volt tele a világ, a tájat faunok és nimfák népesítették be, időnként feltűnt szamárháton, a részeg Szilénosz, apjával, a kecskeszarvú Pánnaljs találkoztak, feleségének, Ekhónak hangját ma is hallani, mert szerelmi bánatában a vadonba költözött, ahol elsorvasztotta a fájdalom s csak egy sóhaj maradt belőle. A XX. századi ember kiszolgáltatott lett, a házasságok törékenyek, a barátságok legtöbbször ideig—óráig tartó érdekszövetségek. Ugyanakkor a magányos embert láthatatlan szervezetek veszik körül, amelyek mindenkit lefotogra- fálnak és nyilvántartásba vesznek. Tudathasadásos állapot. A magány létezési mód lett, s vele együtt jár a kiszolgáltatottság, a mindent átjáró félelem, amit először jó száz éve olvasott ki a valóságból néhány filozófus, s azóta könyvtárnyi irodalma van. Az Angst, a rettegés testetlen, nincs meghatározott tárgya, magában van, an sich, s épp ezért elháríthatatlan. Valaha természeti csapásoktól féltek az emberek, árvíztől, sáskajárástól, most csak félnek, egymástól, egy láthatatlan gépezettől. Magányunk sem a miénk, mert mindent feljegyeznek rólunk, filmre rögzítik mozdulatainkat, s tanulmányozásra érdemes tény, hogy fáradtan leültem a Szent Péter templom lépcsőjén. Babits versében Isten tudta nélkül egy madár tolla sem eshet a földre, ezt a szerepet most a titkosszolgálatok vették át, Isten pedig elfordítja fejét. És mi végképp elbizonytalanodunk. Ha megpillantok egy férfit, aki naspolyaszínű ruhát hord, fekete szemüveget, kalapját mélyen a szemébe húzza, biztos lehetek abban, hogy titkos megbízást teljesít, de még gyanúsabb, ha nem mutatja semmi, hogy adatokat gyűjt. Tehetetlenek vagyunk. Csányi László A pályázaton nyert 4,5 millió forinttal Befejezés előtt az iregszemcsei tornacsarnok Anyám szavai jutottak eszembe, ahogy beléptem a Szekszárdi Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézetbe. „Ha nem leszel jó, beadlak a menhelyre”. Ezt akkor szokta mondani, amikor már végképp nem tudta megfékezni a „jókedvemet”. Mivel nem tudtam, hogy milyen is az valójában, nem igazán volt rám hatással a fenyegetése. A kívülálló számára ez az intézet még ma is kevéssé ismert, de már eleve megbélyegzett. Dr. Soós László igazgató áprilisban került a GYIVI élére, de az intézetis gyerekek nevelésével már 25 éve foglalkozik.- Az egyetem elvégzése után, 1966-ban a faddi intézetbe kerültem nevelőnek. Később gyermekvédelmis szakfelügyelő lettem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez zsákutca, hiszen csak tanácsot tudtam adni, a megvalósításához szükséges pénzt nem. Emiatt aztán visszamentem Faddra. A múlt év őszén a megyei önkormányzati hivatal pályázatot írt ki erre az állásra, én is pályáztam és sikerült. Eső után köpönyeg?- Mi a gyermek- és ifjúságvédelmi intézet feladata, kik kerülnek ide?- Azok a 6 és 18 év közötti gyerekek, akiket gyámhatósági határozattal hoznak el a szülői háztól,'azért mert a családi légkör nem alkalmas a gyermek nevelésére. Nagyon sok esetben már elkésett a gyámhatóság is a beavatkozással és súlyos személyiségzavarokkal küszködő fiatalok kerülnek ide.- Hogyan élik át a gyerekek a szülőktől való elszakadást?- A trauma elkerülhetetlen, de az is előfordul, hogy szinte megkönnyebbül a gyerek. Mi azt próbáljuk elérni, hogy a megrázkódtatás minél kisebb legyen, de ez az intézet nem alkalmas a gyerekek hosszú távon történő elhelyezésére. Ez egy átmeneti hely, ahol csak 60 napig kellene, hogy elhelyezzük a fiatalokat, addig, amíg eldől, melyik nevelőotthonba kerülnek. Ehelyett ide hozza be a rendőrség azokat a gyerekeket is, akik valamilyen kihágást követtek el, de ide kerülnek azok is, akiket a család „dobott ki”. Különböző életkorú, nemű és személyiségű társaság él itt együtt és az átmeneti jelleg néha évekig is elhúzódik. Mi itt két pedagógussal, egy picholó- gussal egy ápolónővel és néhány gyermekfelügyelővel próbálunk a gyerekek helyzetén segíteni. Ritka háló- Hová kerülnek innen a gyerekek?- Nevelőotthonba, nevelő szülőkhöz vagy értelmi gondok esetén speciális iskolákba. A kijelölt 60 nap alatt kellene dönteni a sorsukról, ekkor folynak az egészségügyi és pszicholóI_A A gyerekekért megéri... giai vizsgálatok is. Az értelmi fogyatékosok Faddra vagy Hő- gyészre kerülnek. Sajnos tény, hogy a hozzánk került gyerekek a társadalom peremén éltek, ha kimondjuk, ha nem, de így van, hatvan százalékuk cigány. Ki kapja a csakládi pótlékot?- Az intézetben nevelkedő gyerekek után ki kapja a családi pótlékot?- Állampolgári jogon ma már minden gyerek után jár családi pótlék, melyet normális esetben a szülő kap kézhez. Az intézetben élő gyermekeknél mindenkinek névreszólóan van egy takarékkönyve, ebbe gyűlik ez az összeg, melyet a nagykorúságuk után válthatnak ki a fiatalok.- Mi az oka annak, hogy az átmeneti intézetnek tartott GYIVI-ből nem tudják elhelyezni a gyerekeket?- Mert hiányzik nálunk egy olyan hálózat, amely a 14-18 év közötti korosztálynak kapaszkodót tudna nyújtani. Ez már évtizedek óta így van, az igazi cél az lenne, hogy ne csak fedelet adjon, hanem megfelelő gondoskodást is nyújtson. A mai szociális háló még nagyon nagy lyukú, sokan kihullanak rajta.- Mi lesz ezekkel a gyerekekkel ha elérik a nagykorúságot, van-e esélyük a normális életre lakás és családi háttér nélkül?- 1988 decemberében az állami gondozás hivatalosan megszűnt, ezt az intézeti és az állami nevelés váltotta fel. Az intézeti nevelésnek csak átmenetileg kellene gondoskodnia a fiatalokról, addig, amíg a család helyzete nem rendeződik. A gyakorlatban sajnos nem így van. A szülőkkel a kapcsolat szinte teljesen leépül, hiszen korábban is alkalmatlanok voltak erre a szerepre, az állami nevelés pedig a szülő felügyeleti jogát vonja meg. Pillanatnyilag 176 ilyen esetünk van, szörnyű családi hátterek húzódnak meg mögöttük. Italozás, bűnözés, anyagi nehézségek, tragédiák. A gyerekek két nagy hullámban kerülnek be az intézetbe: az első három évük alatt, majd a 13 éves kor után. Amikor elérik a nagykorúságot, területen kívüliekké válnak. A jogszabály szerint már nagykorúak, a valóságban pedig tehetetlen gyerekek. Nincs sok választásuk, vagy visszamennek abba a családba, amelyik kitaszította őket, vagy ha kapnak munkát, munkásszállóba, ha egyik sem, akkor maradnak nálunk, pedig nekünk erre keretünk nincs. A készülő gyermek- védelmi törvény 24 éves korig szeretné kiterjeszteni a rászoruló fiatalok segítését.- Aki 25 évet eltöltött ilyen környezetben, mint Ön, naponta látva az élet sűrűjét, mennyire tud bizakodó maradni?- Azt hiszem szerencsés vágyók, mert meg tudtam őrizni valamit abból a gyermeki optimizmusból,’ ami mindenkinek megadatott, csak sokan az idő múlásával észrevétlenül elveszítik. Mi, nevelők a gyermek- védelmet másképpen közelítjük meg mint a statisztikusok. Ha mi nem lennénk, az ide jutott gyermekek 90 százaléka elveszne, ha meg tudunk menteni közülük húszat, már nem volt hiábavaló a munkánk. Sokszor okozott már álmatlan éjszakát, hogy mivel segítek többet a hozzánk került gyerekeknek: ha erősítem benne a ragaszkodást az elzüllött családjukhoz, vagy bíztassam arra, hogy legyen önálló, határozott egyéniség, aki a saját lábán is elboldogul. Sajnos, minden tanács csak addig él, míg nálunk, a védett falak között vannak a gyerekek, mert könnyű azt mondani, „állj meg a saját lábadon", ha a közösségbe kikerülő fiataljainkat eleve megbélyegzi a társadalom, mert intézetisek. Csak a csoda segít? Budai Katalin már betöltötte a 19.évét is, mégis a GYIVI lakója. Nagykorúsága után sem várta vissza a család, nincsenek ismerősei sem akikre számíthatna.- Lengyelben végeztem a mezőgazdasági szakközépiskolában, baromfitenyésztőnek tanultam. Az iskola után velem nem kötöttek szerződést, ezért most gondot okoz a jövőm, de bizakodó vagyok, mert a húskombinátnál találtam munkát és a szükséges egészségügyi papírok beszerzése után munkába állhatok. Ha lesz fizetésem, albérletet keresek.- Hogyan kerültél az intézetbe?- Még csecsemő koromban adott be anyám Hőgyészre, tizenhárom évig éltem ott. Minden testvérem intézetben van, bár tudok róluk, kapcsolatot nem nagyon tartunk egymással. Ne kérdezze miért, mert nincs rá logikus magyarázat. Kimondom azt a szót, hogy testvérem, de nem érzem a súlyát, mert nincsenek közös emlékeink. Van egy bátyám, akivel az anyánk közös, egy másik, akivel az apánk közös.- Kati, mit szeretnél elérni az életben, mik a vágyaid?- Hú, az sok van. Először is, jó állást szeretnék, majd jogosítványt, lakást és családot amelyben sok-sok szeretet van, mert én azt nem kaptam. Néha eljátszom a gondolattal, hogy nyerek a lottón és akkor minden egycsapásra megoldódik. Mauthner Ilona Fotó: Kispál Mária A hátrányos helyzetű kistelepüléseken lévő iskolák tanulói és testnevelő tanárai rendszerint megragadnak minden olyan lehetőséget, amikor a különféle sportágakban a tornateremmel rendelkező iskolák versenyeket, tornákat szerveznek, ugyanis az apró falvakban csak a legritkább esetben van tornaterem. így ott a sportolási lehetőség is korlátozott. Különösen az esős őszi és havas téli napokon van gond. így van ezzel az iregszemcsei általános iskola is, ahol évtizedek óta reménykednek a tanulók, a tanárok és a sportolók a tornacsarnok felépítésében. (A 60-as évek elején már e sorok írója is szerette volna, ha a testnevelési órákat nem az osztályteremben, hanem egy jól felszerelt tornateremben tartják meg). Látva az egyre szorító gondokat, a községi közös tanács végrehajtó bizottsága 1986-ban döntött arról, hogy felépüljön a tanításhoz, sportoláshoz nélkülözhetetlen épület. A beruházás lebonyolításával a megyei beruházási vállalatot bízta meg. A költségvetési előirányzat alapján - a csaknem 900 négyzet- méter alapterületű tornacsarnok -, 7 millió forintba került volna. A létesítmény kivitelezését megkezdték, s az eredeti elképzelések szerint 36 hónap alatt kellett volna elkészülnie. Az üzembehelyezés dátumaként 1988. decemberét határozták meg. Csakhogy öt év elteltével sincs még tornacsarnokuk az iregszemcsei diákoknak ... Túrós Lászlóval a település polgármesterével a korábbi és a jelenlegi helyzetről beszélgettem. — A volt tanács még 1986-ban fedezetlen beruházásként elindította egy új torna- csarnok építését - kezdi Túrós László. — A megvalósítás folyamatában lévő épület azonban pillanatnyilag is csak 70 százalékos készültségi fokon áll. Ön- kormányzatunk tehát kényszerhelyzetben volt. Nem várhatunk egy percet sem, mert ami elkészült, annak az állaga is fokozatosan romlott... Ezért minden fejlesztési pénzünket a tornacsarnok befejezésére kívántuk fordítani. Számításaink szerint az ideiglenes átadásra ez év decemberétien kerülhet sor és a bekerülési költség - a fűtéssel együtt - megközelíti majd a 25 milliót. Ezért állami támogatást is igénybe kívántunk venni, melyre pályázatot nyújtottunk be. A helyi önkormányzatok költségvetéséhez való állami hozzájárulást és céltámogatási rendszert szabályozó törvény ugyanis biztosította, hogy az önkormányzatok a kiemelt fontosságú feladataik megvalósításához céltámogatást igényelhettek. A Hintenberger Ká- rolyné jegyzőnő irányításával elkészített pályázaton az ireg- szemcseiek az országos céltámogatásból 3,5 milliót, míg a megyétől egy millió forintot kaptak. így a tornacsarnok befejezési munkáihoz összesen 4,5 milliót használhatnak föl. — Hogy áll a kivitelezés? - kérdeztem a polgármestert, mielőtt személyesen is megtekintettem volna a félig kész csarnokot. Januárban - versenytárgyalás után - a szekszárdi ÉP- SZER-rel szerződtünk, 4,8 milliós munkára. Ennyi pénzből a nagycsarnokot teljesen be lehetett volna fejezni: azaz a villanyszerelést, az üvegezést, a csarnok belső vakolását, festését, az aljzatbetonozást, illetve a műanyag padló lerakását. A szerződésben vállalt augusztus 26-i befejezési határidőt azonban nem tartották be, így a további munkálatokra már nem szerződtünk ezzel a céggel. — Akkor most kik dolgoznak az építkezésen? — A Tamási Városgazdálkodási Üzem szakemberei. A pályázaton nyert 4,5 milliós összegből ők készítik a szociális blokkot, a külső vakolást, a szennyvízelvezetést, a járdát, stb. így a fűtés kivételével a megkötött szerződés alapján - december 10-re a tornacsarnokot működőképes állapotba hozhatjuk. Néhány hónap múlva a diákok testnevelési óráinak megtartásán kívül a sportolók felkészülését is segíti. Krutek József
