Tolnai Népújság, 1991. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1991-09-17 / 218. szám
TOLNAI, , 2 ^NÉPÚJSÁG 1991. szeptember 17. Incidens a magyar-jugoszláv határon (Folytatás az 1. oldalról) jog durva megsértésének tekinti. Fenntartjuk magunknak a jogot, a Magyar Köztársaság légterének, szuverenitásának védelmére; ennek érdekében megfelelő intézkedéseket fogunk hozni” - hangsúlyozta Keleti György Eszék: halál és félelem az utcán A szövetségi hadsereg alakulatai a szerb önkéntesekkel karöltve péntek délután óta folyamatosan aknavetővel támadják Eszéket - kaptuk a hírt az eszéki rádió munkatársától. A lövedékek, az áldozatok és a sebesültek számát már szinte nem tudják nyomon követni. Az üzletek zárva tartanak, csak néhány helyen lehet tejet és kenyeret kapni. Az emberek közül azonban csak kevesen merészkednek ki az utcára a támadások miatt. Tegnap is többször érte légitámadás a várost és állandó veszélyt jelentenek a szerb önkéntesek mesterlövészei, akik a házak ablakai mögé húzódva nyitnak tüzet a járókelőkre. Az áldozatok mellett hatalmas károkat okoztak a harcok a városban, ahol több műemlék lett a lövedékek martaléka. A helyi rádióállomás magyar nyelvű szerkesztőségének tagjai - a súlyos harcok miatt - napok óta nem tudnak megjelenni munkahelyükön. A magyar nyelvű adások azonban mégsem maradnak el, mert telefonon leadott jelentéseiket horvát kollegáik gondozzák és juttatják adásba. A rádióállomás munkatársai közül többen napok óta nem látták hozzátartozóikat, különösen azok, akik a jugoszláv hadsereg által elfoglalt baranyai területeken laknak. Az alkalmi stúdiót a pincében alakították ki, és a munkatársak a harcok közötti rövid szünetekben próbálnak információhoz jutni, nemegyszer életük kockáztatásával. Tőlük tudjuk, hogy tegnap délelőtt súlyos harcok folytak Vukovar térségében, ahol a jugoszláv hadsereg sok katonát veszített, a horvát gárdisták harminchat tankot és két repülőgépet is kilőttek. Az ostromgyűrű ellenére Eszéken a horvát erőknek sikerült megszerezniük az eszéki katonai kórházat, az úgynevezett „Vörös Kaszárnyát” és a „Jugoszláv Néphadsereg Otthonát”, valamint tegnap harcok folytak a „Fehér Kaszárnyáért”. Az elfoglalt létesítmények személyzetének nagy része átállt a horvátok oldalára. A jugoszláv hadsereg egyetlen - egyelőre biztosnak tűnő - támaszpontja a környéken: a város közelében lévő alakulat, amely 32 rakétaállással rendelkezik. Mozgósítás a Vajdaságban A helyzet óráról órára változik, tegnap Zágrábban többször légiriadó volt, a lakosság az óvóhelyekre menekült. Mozgósították a Vajdaság 8 harci egységének alakulatait a romló politikai helyzet miatt. Elképzelhető, hogy az Európai Közösség békefenntartó erőt küld Jugoszláviába. Hágai vélemény szerint ugyanis a Közös Piac civil megfigyelői nem tudják megakadályozni az ösz- szecsapásokat. Közben Dub- rovnikba érkezett a Jugoszláviával foglalkozó hágai békekonferencia elnöke. Lord Carrington a helyszínen kívánja latba vetni tekintélyét a válság megoldására. Téves információ a kárpótlásról Nem kis problémát okoznak a megyei kárrendezési hivatal munkatársainak azok a „félretájékoztatások”, amelyeket az országos központra hivatkozva egy-két Budapestről erkezett úr tartott a megyében. Ők ugyanis avatott szakembereknek adták ki magukat és olyan információkkal okoztak zavart, miszerint azoknak a kitelepítetteknek is most kell kérniük a kárpótlást, akiket 1949. június 8-a előtt ért sérelem. A félreértések elkerülése érdekében dr Ótós János a Tolna megyei Kárrendezési Hivatal vezetője kérésére leírjuk, hogy az 1991. évi XXV. törvény, amely a kárpótlásról rendelkezik, egyértelműen kimondja: „az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott, az 1. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazásával okozott károk kárpótlására az e törvényben meghatározott elvek szerint 1991. november 30-ig megalkotandó külön törvény rendelkezései alapján kerül sor. Az 1. számú melléklet ide vonatkozó része a következő: 1947 és 1948-ban a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítéséről szóló 12 330/1945. ME rendelet és az 12200/1947 Korm. rendelet vagyonjogi kérdéseinek végrehajtásáról. Dr Ótós János azt is elmondta, hogy munkájukhoz sok segítséget nyújtanak azok a kárpótlással foglalkozó előadások, melyek szerte a megyében a különböző szervezetek irányításával eddig lezajlottak. Ezekre a szakszerű tájékoztatásokra a jövőben is szükség lesz, hiszen segítenek eligazodni a kárpótlásra jogosultaknak a törvény értelmezésében. Mauthner A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 12619,10 13399,66 ausztrál dollár 5816,23 6175,99 belga frank 209,75 222,73 dán korona 1118,93 1188,15 finn márka 1770,72 1880,24 francia frank 1269,27 1347,79 görög drachma la 38,90 41,30 holland forint 3832,84 4069,92 ír font 11545,86 12260,04 japán yen (1000) 543,46 577,08 kanadai dollár 6424,09 6821,45 kuvaiti dinár árf. jegyzés szünetel német márka 4320,80 4588,06 norvég korona 1102,76 1170,98 olasz líra (1000) 57,74 61,32 osztrák schilling 613,64 651,60 portugál escudo 50,35 53,47 spanyol peseta 68,95 73,21 svájci frank 4940,73 5246,35 svéd korona 1187,69 1261,15 USA dollár 7290,05 7740,99 ECU (Közös Piac) 8854,67 9402,39 görög drachma 40,06 40,14 Osztrák-magyar jószomszédság (Folytatás a 1. oldalról) Márpedig a világ jó nagyot változott azóta, hogy Franz Vranitzky kancellár 1987-ben Budapesten járt, de még azóta is történt változás, hogy ez év január 23-án Bécsben Antall Józseffel - nem hivatalosan - találkozott. Az első számú téma ezen a hét közepén kezdődő budapesti látogatáson a mindkét szomszédos országot egyaránt feszültségben tartó jugoszláviai helyzet lesz. Ausztriában, amely készségesen és az elsők között ismerte el a balti köztársaságok függetlenségét, dúl a vita arról, vajon nem kellene-e akár elsőként elfogadni önálló államként Horvátországot és Szlovéniát. A kormánykoalíció vezető pártja, a Szociáldemokrata (idén nyárig Szocialista), élén Vranitzkyval óvatosabb, s inkább szeretne egy ilyen lépéshez partnereket találni. A jugoszláv válság kiterjedése azonban éppoly aggasztó Bécs, mint Budapest számára, s az sem véletlen, hogy az osztrák diplomácia, nem utolsósorban a 35-ök válságkezelő központjának házigazdájaként oly aktív szerepet játszik a politikai megoldás előmozdításában. Közös megoldást igényel a menekült-hullám kezelése. Ausztriát több tapasztalata készteti az óvatosságra, s nem a szűkkeblűség, inkább az elővigyázatosság teszi, hogy a Hegyeshalomnál rengeteg sávban özönlő sor a másik oldalon összeszűkül, s igen alapos ellenőrzés szűri ki az illetéktelenül belépni szándékozókat. Csak összehangolt óvintézkedésekkel lehet remény arra, hogy az Ausztriában nem kívánatosnak tartott, s ezért visszafordított, közeli vagy távoli hazájukat elhagyni kívánók ne az ugyancsak befogadási nehézségekkel küszködő Magyarországon rekedjenek meg. Ausztria sokkal régebben befogadó ország, tudja mit jelent ez a szerepe - hangzott el nemrégiben egy nemzetközi menekült- ügyi tanácskozáson. Ez az óvatosság a magyarázata egyébként annak is, hogy rohamosan a fejlődő osz- rák-magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok ellenére Ausztria változatlanul elzárkózik a magyar munkavállalók fogadásától, s nincs sok remény a Németországgal kötött, kvótákat megállapító mgállapo- dáshoz hasonlóra. Igaz, az osztrák cégek „helybe jönnek”, s itt Magyarországon adnak munkát. Se szeri se száma már a vegyes vállalatoknak. Az osztrák cégek újabban a szolgáltatások területén is megjelentek, működik már osztrák-magyar biztosító társaság is. A kancellári látogatást alig egy héttel előzte meg egy olyan eset,, amely világosan mutatta, hogy milyen fontos a két kormány közötti szoros kapcsolat. Végsősoron belügy volt az osztrák parasztok tüntetése, ám e belügy jókora torlódást okozott a magyarországi határ- átkelőhelyeken. Nyilván a magyar érdekek figyelembevétele is közrejátszott abban, hogy az osztrák hatóságok erélyesen léptek fel. Vannak témák, amelyek legfeljebb tapasztalatcsere szintjén közösek. Mindkét ország az EGKJagja kíván lenni, s ha riva- lizásról nincs is szó, ezt az utat mégis külön járják. Az osztrákok a Közös Piac előszobájában akár be is rendezkedhetnek már; 93-ban megkezdődhetnek a tényleges tárgyalások, ám addig jó néhány problémát kell még megoldaniuk. A legfontosabbak ezek közül tulajdonképpen megint csak kapcsolódnak Magyarországhoz: a tranzitforgalom szabályozását és a környezetvédelmi indéz- kedéseket kell Brüsszel elvárásai szerint az európai normákhoz igazítaniuk. Sok mindent megkönnyít a kétoldalú kapcsolatokban a „sógorság”. Kínos ügyek feszültségektől mentes megoldásában is lehet szerepe: nem várt fordulat volt például Bécs döntése a Világkiállítás közös megrendezése ellen. Tanácscsal, tapasztalataik átadásával továbbra is készségesen segítik a bécsiek Budapestet. Vranitzky kancellár magyarországi látogatására pedig e napirendi pont nélkül is marad elég közös megvitatnivaló. Szászi Júlia Antal László: Mennyi az a húszmilliárd? (avagy: gondolatok az eladósodás tanulságairól) Kétperces monológ Felmentésekről, kinevezésekről Ismét kiszivárgott egy személyi döntés - jelesül a külügyi protokollfőnök fölmentésének - híre, amely alighanem felizzítja a „káder-kérdések” körüli vitákat. Pedig lehet, hogy nem fél- reállításról, hanem egy új pályaszakasz kezdetéről van szó. Akkor hát miért a személyi ügyek körüli sok-sok indulat? Emlékezhetünk rá: évtizedeken át tabutémának számított minden előzmény, indíték és mérlegelés, ami egy-egy felmentés, kinevezés hátterében volt. A személyi ügyeket övező mesterséges ködöt pedig sajnos, máig sem sikerült eloszlatni. Dehát persze, nemcsak ez avat minden.személycserét sokak szemében eleve kényes, sőt gyanús intézkedéssé. Hanem az is, hogy a személyi politika elve és gyakorlata körül szintén sok a homály és a következetlenség. Nem világos például, hogy az első számú vezetőknek természetes joga vagy csak eseti lehetősége helyetteseinek, közvetlen munkatársainak megválogatása? Arról is jó volna végre nyíltan szólni, hogy vonzó elv ugyan a szakmai rátermettség elsőbbsége, meg a politikamentes kiválasztás - csak éppen sterilen sehol nem érvényesül. Ha viszont az elkötelezettség, a múltbéli és a jelenlegi politikai kötődés változatlanul sokat nyom a latban, nos, akkor a vezető politikusoknak is, vezető pártoknak is ezt kellene mondaniuk. Nem pedig az ellenkezőjét. (bajnok) (FEB) Ha az ország pénzügyi helyzetéről esik szó, az emberek többnyire az eladósodás eredetét és a „mire költötték” kérdését szokták firtatni, holott számunkra sokkal lényegesebbek az eladósodás következményei. Az ország adósságállománya 1990. végén 20,3 milliárd dollár volt. Ha ebből levonjuk meglevő devizatartalékainkat, valamint a külföldiekkel szemben fennálló követeléseinket, akkor marad a nettó adóságunk, azaz 16 milliárd dollár. Igen nagy összeg ez, az 1990. évi dollárexport 2,8 szorosa. Ha tehát minden export- bevételünket adósságtörlesztésre fordítanánk és semmit sem vásárolnánk, nagyjából 3 évbe telne, amíg kifizethetnék minden tartozásunkat. (Ez persze képtelenség, hiszen azzal járna, hogy megbénulna a gazdaság, az ellátás). Más országokkal való összehasonlításra csak 1989-es adatok állnak rendelkezésre. Akkor a nettó tartozások konvertibilis áruexporthoz viszonyított aránya Bulgáriában 263 százalék, Csehszlovákiában 95, Lengyelországban 532, a Szovjetunióban 113 százalék, míg hazánkban 326 százalék volt. Magyarország helyzete azóta némileg javult, de Lengyelország és Jugoszlávia után Ke- let-Európa eladósodási rangsorában még mindig tartjuk „harmadik” helyünket. A 70-es években az exportot meghaladó többletimportot, egy hibás gazdaságpolitikai „üzemeltetése” emésztette fel, amely politikai megfontolásokra hivatkozva tartott fenn veszteséges iparágakat. A 80-as években már szó sem volt újabb erőforrások bevonásáról, a megemelkedett kamatszínvonal és a feltorlódó hiteltörlesztési kötelezettségek miatt az újonnan felvett hitelek már csak a fizetési kötelezettség lyukait foltozták, s nem jelentettek többleterőforrást, az eladósodás önmagát tápláló folyamattá vált. Ez a helyzet azóta sem változott. A 80-as évektől tehát értelmetlen feltenni azt a kérdést, hogy kik és mire fordították a bevont pénzeket, hiszen azokat szőröstűl-bőröstűl felfalták az egyre éhesebb hitelezők. Szomorú, de fontos tapasztalat, hogy az eladósodás általában akkor gyorsult, amikor a gazdaságpolitika gyorsítani, élénkíteni igyekezett, s ennek érdekében enyhítették a pénzügyi szabályozás szigorán. 1989-ben a világútlevél előkészítetlen bevezetésének következményeként egy újabb 1,4 milliárd dolláros deficit keletkezett. A 80-as évek tapasztalatait tehát egy mondatban úgy lehetne összefoglalni: a nadrágszíj összehúzásával, a keserves erőfeszítésekkel elért sovány eredmények rendre szertefoszlottak az elhibázott gazdaságpolitikai fordulatok, változások következtében. Feltárulnak a moszkvai puccs titkai (1.) Három öngyilkos utolsó órái (Folytatás az 1. oldalról) Négy este múlt el anélkül, hogy szót tudtam volna váltani vele, meséli Natália. Mindig későn jött haza, kimerült volt, ivott egy teát, és lefeküdt aludni. Apámnak nem volt szokása csak úgy kérdéseket feltenni. De augusztus 23-án, a halála előtti este úgy éreztem, hogy beszélni akar. „Mindig azt mondtad, hogy a puccs lehetetlen, most mégis itt van, és a honvédelmi minisztered is részt vesz benne. Mivel tudod ezt megmagyarázni?” Apám erre a kérdésemre színtelen hangon a következőket válaszolta: „Nem értem, hogyan tehetett ilyet.” - emlékezik Natália. Amikor Ahromejev a következő reggel hivatalába indult, megígérte kisunokájának, délután visszamegy, hogy játsszon vele. Natália délután négykor telefonon kereste a Kremlben, de nem vette fel senki a kagylót. Egész este próbálta elérni édesapját, de sikertelenül. Késő este, 22.00 órakor két őr találta meg a marsallt az irodájában, felakasztva. Egy órával azután, hogy Mihail Gorbacsov lemondott az SZKP főtitkári posztjáról, és önfeloszlatásra szólította fel a Központi Bizottságot. Ebben az órában már Nyiko- láj Kurcsina, a Központi Bizottság nagyhatalmú gazdasági vezetője is megérezte: nincs értelme tovább az életnek. Gorbacsov őt már egy nappal korábban utasította, hogy a szokottnál előbb utalja ki a fizetéseket, tegye rendbe az aktákat, készítse elő az apparátus feloszlatását. Kurcsina azonban nem végezte el ezt a feladatot, emiatt a legtöbb apparátcsik egyszerűen munkanélkülivé vált, s még a végkielégítésre való jo- gosultáságát is elvesztette. Kurcsina hajnali öt órakor Plotnikov utcai lakásának ablakából, az ötödik emeletről vetette magát a utcára. Búcsúlevelében ezt írta: „Nem vagyok sem áruló, sem összeesküvő, engem magarára hagytak...” Kurcsina irodáját lepecsételték, az általa igazgatott 4500 épületet, 114 kiadót, 81 nyomdát, a kórházakat és üdülőket, az 570 Volga limousint az új gazda pénzzé teszi. A rettegett belügyi főnök, Borisz Pugo nem hagyott hátra búcsúlevelet, talán hivatali beidegződésből, hogy ne maradjon nyom utána. Amikor a puccs bukását követő reggelen néhány úr a belügyminisztériumból becsengetett lakásának ajtaján, Pugo öt perc türelmet kért. Az idő elteltével azonban már nem ő, hanem szenilis apósa engedte be a vendégeket. A belügyesek a szobába lépve Borisz Pugo főbe lőtte magát Pugo feleségének összegörnyedt testét vették először észre, csak aztán pillantottak az ágyra, amelyen a kómában lévő főrendőr feküdt, alsóneműre vetkőzve. Főbe lőtte magát. Az esetre némi magyarázattal szolgál az új belügyminiszter egyik referense, aki reggel beszélt Pugoval telefonon. „Reggel nyolc körül történt, amikor már kezdtek megfordulni a dolgok”, meséli a referens. „Pugo arról akart meggyőzni, hogy mégse mozgósítsuk az orosz katonai iskolák növendékeit az orosz parlament védelmére.” Pugo a következőket mondta: „Értse meg ezeket a fiatal embereket, nem tehetjük kockára az életüket.” Vagyis már tudta, hoy a puccsisták vagy véres provokációt robbantanak ki, s akkor ifjú életeket kockáztatva ők véreznek el, vagy feladják magukat, s akkor... (Folytatjuk) (FEB) Mit hozott a Szentatya? A KDNP Paksi Szervezete 1991. szeptember 18-án (szerdán), este hat órakor a városháza nagytermében előadásra hívja a város polgárait „Mit hozott a Szentatya” címmel. Előadó: Isgum József paksi plébános. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. SZEPTEMBERI AKCIÓ - HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL! SHARP Z—30 FÉNYMÁSOLÓ 49.900,- HELYETT 42.500,- +ÁFA (INDULÓKÉSZLET 20.000,- +ÁFA) SZEKSZÁRD, Zalka Máté u. 2., Tel.: 166-7032; 166-7449
