Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-10 / 187. szám

PÚJSÁG

1991. augusztus 10.

A szomszédos országokból is érkeznek

Történésztábor a Balaton partján

Hét végi beszélgetés Kovács Ferenccel

— Bár Kovács Ferenc főállásban a Tolna Megyei Tudományos Ismeretlen jesztő Egyesület munkatársa, nyaranta - de legalábbis ezen a nyáron - „mellékállást" is vállal. Méghozzá nem Tolna, hanem Somogy megyében, ahol is a Bala- tonfenyvesi történésztábor vezetése a feladata.

— Valóban ez lesz a feladatom, de hogy ez miként alakult így, ahhoz nem felesleges ismerni az előzményeket. A történésztábor - pontosabban a dél-dunántúli történészek tábora - 1986 óta létezik. Ekkor egyezett meg négy megye - Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékről van szó -, hogy minden évben más helyszínen rendezik meg ezt az egy hetes szakmai találkozót. így lehetett házigazda második alkalommal Dombori, ahol egyébként első ízben voltam táborvezető.

— Ügy tudom, az utóbbi néhány évben Tolna megye már nem vállalkozott a történészek fogadására . . .

— Bebizonyosodott az, hogy körülményes ez a minden évben más helyszín megoldás. Ezért végül is Balatonfeny- ves-Alsó, Somogy megye volt KISZ-tábora lett a történészek állandó bázisa. Ettől függetlenül a táborvezető személyét a négy megye váltakozva adja, mintegy vetésforgó rendszerben.

— S kik adják a tábor lakóit?

— Azok, akik az átlagosnál mélyebben érdeklődnek a történelem iránt. Főképpen történelem szakos tanárok, levéltárosok, muzeológusok, régészek jelentkeznek, de eddig sem zárkóztunk el, s bizonyára a jövőben sem zárkózunk el a középiskolás diákok elől.

— Ezek szerint továbbképzés, avagy az ismeretek felidézése, elmélyítése céljából egyaránt előnyös résztvenni ezen a rendezvényen. Azaz, a történelemből felvételiző diákok számára is hasznos előkészítőként szolgálhat.

— Természetesen, csak azt azért figyelembe kell venni, hogy a résztvevők igényeinek megfelelően minden évben más és más tematika, témakör köré csoportosítjuk az előadásokat. Elsőként, 1986-ban a birodalmak és a kisállamok viszonyát vizsgáltuk meg, majd a későbbiekben egyebek mellett a sztálinizmus és Közép-Eu- rópa helyzete, a magyar középkor, a politikai személyiségek kérdésköre került napirendre.

— Ebből az következik, hogy a mostani, augusztus 18-án kaput nyitó tábor is egy területet, a történelem egy szeletét öleli fel .. .

— Valóban, a kedvező tapasztalatok arra ösztönöztek bennünket, hogy egy téma alapos, több korszakot átívelő elemzésével foglalkozzunk. így jutottunk el a nagyon is aktuális témakörhöz, az önszerveződő társadalomhoz. Aki ez iránt érdeklődik, az nyugodtan jöjjön.

— Az életkor sem kizáró ok?

— Kezdetben harmincöt éves korhatárt szabtunk, ma már ez a megkötés sem létezik.

Az egyedüli feltétel az, hogy a táborlakó tartsa be az előírásokat, de ebből még sohasem származott gond.

— Egy-egy ilyen tábor fontos szerepet játszhat a a valós történelmi értékelés megismertetésében, a reális történelemszemlélet kialakításában. Ám manapság, amikor szinte semmi sem biztos, főképpen a közelmúltunk históriáját illetően, miként valósulhat meg a helyes, korrekt iránymutatás?

— Példának okáért a társadalmi önszerveződések témakörnek az elmúlt negyven évhez közvetlenül nincs köze. Gyakorlatilag tényeken alapuló történéseket vitatunk meg, tehát a szabadkőművesek szervezkedése vagy az izraeli kibu- cok létrejötte „rendszersemleges” alapon vizsgálható. Ez a megállapítás ugyanígy vonatkozik az ’56-ot követő börtön-szervezkedésekre, melyekről, ha minden úgy alakul, Göncz Árpád köztársasági elnök tart előadást. Azaz nem ideológiai konferenciát szervezünk a marxizmus-leninizmus- ról vagy a vallásról, hanem tudományos kutatásokon alapuló felismeréseknek adunk fórumot. Persze, a társadalmi ön- szerveződések témakört egészen napjainkig tárgyaljuk, az önkormányzatokban működő történészek bevonásával, akikkel kerekasztal beszélgetést tervezünk.

— Kovács Ferenc megemlítette Göncz Árpád nevét, aki elfogadta a tábor meghívását. Emellett nem egy alkalommal sikerült már Balatonfenyves-Alsóra csábítani a magyar történész- társadalom színe-javát.

— Rangsorolni természetesen nem lehet, de azért megemlíteném a legismertebb előadók közül Ránki György nevét, aki sajnos azóta már elhunyt. Járt már nálunk Ormos Mária, Niederhauser Emil, Kosáry Domokos, szóval, valóban a szakma elismert tekintélyei látogattak el hozzánk.

— Amikor megérkeztem beszélgetésünk helyszínére, Kovács Ferenc éppen gondterhelten vizsgálgatta az előadók névsorát. Nehéz talán elérni őket?

— Szerencsére nem egyedül kell intéznem az ügyeket, sok segítséget ad a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem két munkatársa. S ami azt illeti, elég nehéz az előadókkal kapcsolatba kerülni, rengeteg más elfoglaltságuk van, s néha az utolsó pillanatban derül ki, hogy le kell mondani a részvételt. De mindez persze legyen a szervezők, így a táborvezető gondja . . .

— Az meg a táborvezető öröme is lehet, hogy a magát regionálisnak nevező tábor immár túlnőtt önmaga keretein, országos jelentőségűvé vált, sőt, a szomszédos államokból is fogad vendégeket.

— Tavaly óta Erdélyből is érkeznek történelem szakos tanárok, sőt, idén előadást is hallhatunk néhányuktól. Vannak felvidéki jelentkezőink is, de a Vajdasággal és a Kárpátaljával is felvettük a kapcsolatot. Ha bátrabbak lennénk, s remélem, leszünk is, akkor elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy miként tekinthetünk a távolabbi országok felé. Mert ott is élnek olyan magyarok, akik a történelem iránt olyan szinten érdeklődnek, mint a tábor résztvevői. S nem árulok el titkot, ha azt mondom: szívesen kifizetnénk azt a nevetséges háromezer forintot a rászorulók helyett, ami a hat napos teljes ellátás és szállás költségeit fedezi.

— Szívesen kifizetnék, ha lenne rá keret - gondolom, így lehetne befejezni a mondatot. Ezek szerint anyagi gondokkal küszködnek?

— Mint bárki más. Megpróbálunk szponzorokat keresni, de nem túl rózsásak a kilátásaink. Bár, most úgy tűnik, hogy szerencsével járunk, a megyei önkormányzati hivatal vállalja a tábor egyszeri támogatását. Egyébként a finanszírozás érdekében létrehoztuk a Pannon krónika nevű alapítványt, ehhez szintén kértünk támogatást.

— Miben jelölné meg ezen táborok fontosságát, miként foglalná össze lényegüket?

— A táborok fontos szerepet játszanak a reális történeti értékelések megismertetésében, a történelemszemlélet alakításában. A neves előadók nemcsak új tényekkel, összefüggésekkel, koncepciókkal gazdagítják a hallgatókat, hanem ahhoz is mintát adnak, hogy miként vállalhat tisztes, alapos munkára épülő egyéni véleményt, s ezzel járó szakmai, etikai és politikai tartást a történész. Bátran állítható, hogy a táborok hatása - mivel a résztvevők többsége tanár - több ezer mai általános és középiskolás diák világról alkotott képét formálta és formálja. S talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a találkozók áttételesen hatnak az országban zajló társadalmi-politikai változásokra is.

— S vajon mit jelent a tábor - immár kevésbé hivatalosan - annak vezetője számára, főképp, ha tudjuk, hogy Kovács Ferenc jelenleg nem gyakorló történész?

— Valóban nem vagyok gyakorló történész, ám rendelkezem történelemtanári diplomával. Azt azért remélem, hogy az általam elmondottakból kiderült: rendkívül kedvelem ezeket a táborokat. Mindez köszönhető azoknak az embereknek, akiket itt ismertem meg. Amellett, hogy egyfolytában tanulok, itt mindig kitűnő a hangulat, fél órán belül mindenki ismer mindenkit, s azt sem szólják meg, aki nem megy el az előadásokra, hanem helyette a Balatont választja. Bár hadd tegyem hozzá: a táborlakók többsége azért minden esetben az előadások mellett dönt.

Szeri Árpád

A HIT VILÁGA

„Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10.

A pápalátogatás helyszínei

Zarándokút Máriapócsra

Máriapócs csupán néhány ezer lelket számláló falucska, de amilyen kicsi, olyan nevezetes Mária-kegyhely, mégpedig görög katolikus búcsújáróhely. Kegyhellyé pedig azért vált, mert a falucska bizánci ízlésű fatemplomának ikonosztázion- ját díszítő Mária-kép, az ú.n. Istenszülő Szűz 1696. november 4-én elkezdett könnyezni. A feltűnő eset híre futótűzként terjedt szét, s hatalmas tömegek kezdtek Pócsra zarándokolni, hogy saját szemükkel győződjenek meg a csodáról. A képet azonban I. Lipót császár parancsára már a következő évben Bécsbe vitték, s a Stephans-dómba helyezték, ahol ma is látható. A pócsiak kénytelenek voltak az eredetiről készített másolattal beérni. És ekkor a csoda 1715-ben, majd 1905-ben megismétlődött: a Madonna ismét könnyezett!

A kicsi fatemplom később már nem volt képes befogadni a zarándokok tízezreit. Ezért

1731-1756 között új kőtemplomot emeltek a régi helyére - a harmadik könnyezés már ebben történt -, amely szép barokk templomot 1948-ban XII. Pius pápa bazilika rangra emelte.

A magyarországi görög katolikusok aránya az 1949. évi, a felekezeti megoszlást feltüntető statisztika szerint az összlakosság 2,7 százaléka. A görögkatolikusok a keleti szertartást követő, de hitben és egyházszervezetben a katolikus egységben élő keresztények. Hogy a római katolikus magyarság kebelébe miként kerültek görögkatolikusok, nem tudjuk bizonyosan. Elképzelhető, hogy még Bulcsu és Gyula vezérek hoztak Bizáncból papokat, amit megerősít egy XI. századi orosz krónika: „a magyarok két fejedelme Istentől vezéreltetve, Bizáncba ment, s a szent ke- resztséget önmaguk s alattvalóik számára kiesdekelték”. Egy másik felfogás szerint csak a

16. századtól tudunk görög katolikus magyarokról. Az augusztus 18-i máriapócsi pápai misére a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból, Romániából és a Szovjetunióból is tízezreket, együttesen pedig 350-400 ezer embert várnak. Ennél azonban jóval többet, 500 ezret is el tudnak helyezni a most épülő misehelyen, ha a szükség úgy hozza. II. János Pál pápa Máriapócson görög katolikus szertartású szentmisét mutat be. E gesztussal a szomszédos országok görög katolikus közösségei iránt érzett elismerését és megbecsülését akarja kifejezni azért a sok üldöztetésért és megaláztatásért, amit az utóbbi 40 évben kellett elviselniük. A csehszlovák, román és szovjet hívek püspökeik és papjaik vezetésével érkeznek majd Máriapócsra. A szertartás magyar, ószláv, román, szlovák és angol nyelvű lesz.

Dr. Csonkaréti Károly

Ökumenikus imaistentisztelet

1945. augusztus 6-án atomtámadás érte Hirosimát. A szörnyű katasztrófa iszonyatos pusztítást végzett. Ártatlan emberek tízezrei haltak meg és a sugárfertőzés szörnyű kínjait az élet- benmaradottak, a leszármazottak is szenvedték. Azóta az egyházak minden év augusztusában megemlékeznek az atomtámadás áldozatairól és azért imádkoznak, hogy legyen fegyvernyugvás és béke a Földön.

A fentiek jegyében gyűltek össze augusztus első vasárnapján Szekszárdon a Kálvin téri templomban katolikusok, evangélikusok és reformátusok, hogy közös imaistentiszteleten könyörögjenek a békés emberi életért. A 90. zsoltár eléneklése után Szilvássy Géza lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. A református gyülekezet lelkipásztora ezután Jézus főpapi imádságából olvasott fel néhány verset, hogy Isten megmentse a világot az egymás elleni gonoszságtól, gyűlölettől. Különösen aktuális ez ma, amikor déli határainkon túl pusztító fegyverek dörögnek. Jó dolog, hogy Isten megőrizte népünket a nagy társadalmi változások között is az erőszaktól..Minden Isten alkotása, így az élet is, ezért tiszteletet parancsol. Ha bárhol gyilkosság történik, az Isten elleni lázadás.

A 390. dicséretet követően Németh István ny. evangélikus lelkipásztor szólt a hívekhez. Hirosima gonosz napjaira emlékezett. Kegyelettel adózott a világháború hősi halottainak és az elhurcolt, elpusztított zsidó testvéreknek. Jeremiás prófétát idézte, aki sírt a lerombolt Jeruzsálem felett. Felolvasta megrendítően szép saját versét, melyet „Jeremiás új siralmai” címmel írt. Ebben drámai erővel kérdezi a költő: „De mit vétettek az ártatlanok? Szenvedést vetettünk, ezért nyomorúságot aratunk... Uram újuljon meg kegyelmed rajtunk ... Vezess minket a békesség útjára.”

A 342. dicséret vezette be Takács Gábor római katolikus káplán szolgálatát. Emlékeztetett arra, hogy II. János Pál pápa korábban összehívta a világvallások vezetőit, hogy a világ békéért imádkozzanak. Erre az eseményre is gondolunk ma.

Ezt követően Assisi Szent Ferenc mélyről fakadó imádságát olvasta fel, melyben a béke eszközeiért fohászkodik. A káplán úr idézett a Hegyibeszédből: „Boldogok akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” A béke apostolai legyünk ebben a világban. A mi szeretetünk melege kell ahhoz, hogy az elvetett mag jó termést hozzon - mondta.

Szilvássy Géza felolvasta a hollandiai testvérgyülekezetek köszöntését. Ők abbéli kívánságuknak adtak hangot, hogy Európát a békesség és igazságosság alapján építsük fel közösen.

Az ökumenikus imaistentisztelet a 47. zsoltár eléneklésével és a három lelkipásztor áldásmondásával ért véget. Lemle Zoltán

Évközi 19. vasárnap

„Mindnyájan Isten tanítványai lesznek...”

(Jn 6,41-52)

Alig van szentírási mondás, amivel annyira visszaéltek volna, mint ezzel a prófétai kijelentéssel. A szubjektív vallásosság erre a mondásra épít és szívesen idézi Jeremiás prófétát: „És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyóbbig.” (Jer 32,34) Igazolva látják ezekben az idézetekben sokan, hogy semmiféle közvetítőre nincs szüksége az embernek: sem papra, sem szentségekre.

Jézus azért küldte el a Szent- leiket, hogy bennünk munkálkodjék, vagyis hogy egyéni életté váltsa az isteni útmutatásokat és Isten nagy valóságait beállítsa érzés- és cselekvésvilágunkba. De ez nem lehet más, mint amit Jézus tanított és rendelt! Nem lehet tehát egészen új és egészen más, mint amit a keresztény hagyomány is magába foglalt és gyakorolt.

Ahogy Jézus tette, úgy kell nekünk is csinálnunk. Hiszen maga mondta: „Nem nagyobb a

tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura.” (Mt 10,25) Ahogy Jézust tanította az Isten, úgy tanít és vezet bennünket is. Jézust pedig nem valamilyen gyökeresen új rendre tanította az Isten, hanem az öröktől fogva megállapított isteni üdvösségterv végrehajtására. Bevallja: „Nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” (Jn 12,49) Ezért használja Jézus olyan gyakran ezt a visszatérő kifejezést: „... hogy beteljesedjék az írás”. Még szó- és kifejezés-használata is ószövetségi ihletésű. Nem mintha nem tudott volna más módját a megváltásnak. De ő tudta, hogy az Atya „parancsa örök élet. így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta". (Jn 12,50)

Ahogy Jézust tanította az Isten, úgy tanít bennünket is: szervesen beépülve az isteni rendbe. Jézus meg is mondja: a

Szentlélek „nem magától fog beszélni, hanem azt mondja, amit hall...” az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. ” (Jn 16,14). A Szentlélek sugallatai tehát csak akkor jézusiak és hitelesek, ha szem előtt tartják azt, amit Jézus is átvett és folytatott az Atya akarta ószövetségből: a közvetítés elvét. Jézus mondta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; aki titeket megvet, engem vet meg”. És ezt nemcsak akkor tartja fönn, ha az a közvetítő prófétai alkatú szellemiség, vagy a feddhetetlenség magasán járó erkölcsi nagyság, hanem a kiskaliberű- ség útporában botorkáló ember. Ennél a kegyelem közvetítési rendnél tökéletesebbet mi is el tudunk gondolni. De hát nem mi vagyunk az üdvrend megalapítói, hanem az Isten, „aki a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani.” (Mt 3,9)

Isten tehát úgy tanít közvetlenül, hogy a külső közvetítőket sem zárja ki életrendünkből, sőt azokhoz utal mindnyájunkat.

Pápay József