Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-06 / 183. szám

1991. augusztus 6. PÚJSÁG 5 Beszélgetőpartnerünk: a siker-zenekar „Bikiniék” a népszerűségről, és a sötétebbik oldalról A közelmúltban került a bol­tokba az Új Bikini új nagyle­meze, a Sötétebbik oldal. Fo­gadtatásáról hiteles visszajel­zések még nincsenek, nem is igen lehetnek. Ám a címével némi szkepticizmust sejtető új zenei anyag közreadása és az a tény, hogy az idén 10 eszten­dős a Bikini együttes, kínálja az alkalmat a jubiláns csapat min­denesével való beszélgetésre. Németh Alajos ugyanis nem­csak a Bikini basszusgitárosa, hanem egyben zeneszerzője, szövegírója, s ezúttal szóvivője is. — A Sötétebbik oldal nyol­cadik nagylemezünk, s ez egy­ben azt is jelzi, hogy csaknem minden évben kijöttünk egy-egy koronggal - mondja. Az elosz­lás persze nem volt egyenletes: megesett, hogy egy évben két lemezünk is volt, s aztán hosz- szabb szünet következett. A mostani újdonság anyagán ja­nuár óta dolgoztunk. Most már ott van mindenütt a boltokban, de csak jó egy év múlva, úgy 1992 nyarára mérettetik meg a pop-zene barátainak szélesebb körében. Akkorra azonban már le kell tennünk az asztalra a kö­vetkező lemez teljes anyagát. — Személyes véleményem, hogy túlhajtott a tempó, a keve­sebb jobb és több lenne. így nincs idő sem a feltöltődésre, sem a zene megértésére. Pe­dig ezeket a számokat többször is meg kell hallgatni ahhoz, hogy ki-ki értse és érezze gon­dolati, zenei mondandóját... — Fennállásának 10 éve alatt sok minden történt az együttessel, hol széthullt, hol újra összeverődött. Most éppen mi a helyzet? — Jelenleg jómagam stabil­nak látom a csapatot, de ettől persze előfordulhat, hogy hol­nap vagy holnapután meglazul­nak a kötelékek. Az biztos, hogy a Bikini most szerencsés összetételű, jó szerkezetű ze­nekar. Megjegyzem, ilyen felál­lásban már 4-5 évvel ezelőtt is léteztünk, s a „Mondd el” címei akkor megjelent lemezünk 380 ezer példányban fogyott el. Mit mondjak, kiegyeznénk hasonló példányszámban a „sötétebb” esetében is. — Csökkent vagy nőtt a Bi­kini népszerűsége? — Nehéz kérdés. Fura lenne, ha tömjénezni kezde­nénk önmagunkat, s szélté- ben-hosszában terjesztenénk, hogy fenemód népszerűek va­gyunk. Meg igazán pontos, hite­les mutatók nincsenek. Nekünk azért sokat mond egy-egy kon­certünk látogatottsága, az el­adott jegyek vagy az eladott lemezek száma. Ezek alapján maradjunk annyiban, hogy nem állunk rosszul a srácok köré­ben. — Hogyan tovább, immár „tizenévesen”? — Úgy tetszik, a Bikini elju­tott egy bizonyos útszakasz vé­gére. A FIDESZ egyik közel­múltban tartott gyűlésén össze­törtük a vörös csillagot - azzal az érzéssel, hogy nem volt hiá­bavaló mindaz, amiért addig énekeltünk. Első 6 lemezünk és a Temesvári vasárnap is tar­talmazott keményen politizáló számokat. Azt hiszem, aggá­lyok és közhelyek nélkül szól­tunk fontos, sokakat érintő kér­désekről. Csakhogy a Temes­vári vasárnappal valami véget ért - bennünk is. Ma már új ide­ákat kell, kellene keresnünk. — A Bikini igazi értéke min­dig az volt, hogy vállalta azt a fontos kérdést, amiről éppen beszélnünk kellett. A Sötéteb­bik oldal számai nem az or­szágról szólnak. Ez a sötét rész bennünk, a lelkűnkben van. Jó lenne tudni, hogy új nótáinkkal sikerült-e rátalálnunk a ma kér­déseire, s kivált a ma válasza­ira. De nem tudjuk. — A következő hetekben Nyíregyházán, Hajdúszobosz­lón, Debrecenben, Agárdon, a Balaton-parton, majd az egye­temi nagyvárosokban fiatalok ezreivel fogunk a muzsika nyel­vén szót váltani. Tőlük minden megtudhatunk majd - róluk, ró­lunk és a Sötétebbik oldalról is. Szémann Béla Kényelmetlen leleplezések Liz Taylor fia vagyok A megrendítő mondat „Liz Taylor fia vagyok” egy 32 éves mexikói fiatalembertől, Sergio Toledanotól származik, bár a kiegészítés némileg enyhíti a ki­jelentést. „Tízéves koromban, 1969-ben fogadott örökbe Eli­sabeth Taylor és Richard Bur­ton”. Ez a történet mindmáig ti­tok volt. — 1969-ben találkoztam először azzal, akit azóta anyámnak tekintek. Teljesen egyedül éltem, szüleim meghal­tak egy autóbalesetnél. Liz vé­letlenül éppen akkor járt Mexi­kóban, s meghallotta az esete­met. Megrendült, kapcsolatba lépett a hatóságokkal. Hivatalo­san befogadott a családjába. A szülővárosomban vásárolt egy szép házat, így kezdődött a kö­zös életünk. — Határtalanul boldogok vol­tunk, én voltam a fiúk, akit mindketten, Liz és Richard mindig kívántak, de sohasem kaptak meg. Ha együtt voltunk, mindig annyira vidámak és fel­szabadultak voltunk, hogy soha nem voltunk hajlandók a vilá­gunkat megosztani fényképé­szekkel és rajongókkal. Hogy mindezt miért fedte fel az „Éva Express” című olasz hetilapban Sergio Toledano éppen most, amikor Liz Taylor éppen nyolcadik házasságára készül Larry Fortenskyvel? Úgy tűnik, ez az igazi titok. Hazai tájakon A Stornok háza és híres magángyűjteményük jonny Hollyday boldogtalan házassága Alig egy éve ezer díszvendég vett részt Saint Trapézben az elnyűhetetlen Johny Hollyday esküvőjén, aki ezúttal egy ná­lánál 28 évvel fiatalabb fotomo- dellt vezetett oltárhoz. Ám a frigy máris bomlani látszik. Nem könnyű az élet Johnyval -, panaszkodik a feleség, aki időközben már vissza is költö­zött a szüleihez. - Pedig kez­detben minden olyan meseszép volt: Johny gyereket akart, igazi családot. Az ifjú asszony úgy vélte, túl fiatal még ahhoz, hogy végér­vényesen a gyerekszobához kösse életét. Jobban érdeklik a divatbemutatók, méginkább a popszakma, amelyben máris sikereket ért el. Az örökifjú - 48 éves - éne­kes-férj pedig még ifjabb höl­gyekkel vigasztalja magát. Leg­jobb barátja, a híres amerikai rock'n roll énekes Tonny Joe White alig 18 éves leányával tűnt fel az utóbbi hetekben Pá­rizs elegáns butikjaiban. FEB-SAD Sopron központjában, köz­vetlenül a város jelképévé emelkedett Tűztorony szom­szédságában áll a Storno-csa- lád hajdani háza, egy pompás, kétemeletes barokk palota. E ház adott szállást 1482-83 telén a Bécset ostromló Hunyadi Má­tyásnak. 1698-tól 1872-ig (ami­kor az idősebb Storno Ferenc megvásárolja) a Festetich gró­fok tulajdona az épület. Az utóbbi évszázadban a Storno-család magángyűjte­ménye révén vált híressé a ház. A család Olasz-Svájcból, Sol- duno községből származik, in­nét áttelepültek Bajorországba, majd pedig Magyarországra, Kismartonba. Itt született 1821. decemberében idősebb Storno Ferenc. Korán árvaságra jut­ván, mint „Wanderbursch" járta Németországot. 1840-ben Landchutban megállapodott, ki­tanulta a kéményseprő szak­mát. Annyira megtetszik neki a vá­ros, hogy elhatározza; végleg Sopronban marad. A művész­lelkű kéményserprő a korabeli „úti levelek” tanúsága szerint sűrűn látogatja Bécs, München, Augsburg festőiskoláit, készül a művészpályára. Nem lett kiváló festő, de a piktura fortélyait jól elsajátította. Lassan megnyílik Storno Fe­renc előtt a festő és restaurátor pálya, idővel rengeteg megbí­zást kap. Munkásságára fölfi­gyelnek a régészek, megbízzák az ország műemléki felmérésé­vel, s helyreállítási tervek készí­tésével. Mindeközben nevezetes ma­gángyűjteménye egyre gyarap­szik: kapja, vásárolja a koráb­ban egyáltalán nem, vagy csak alig értékelt régi holmit, ame­lyek Fő téri lakását díszítik. Járt itt 1840-ben Liszt Ferenc is, a ház uránál, Auersperg Ká­roly hercegnél vendégségben, elbűvölte zongorajátékával a meghívott városi notabilitáso- kat. 1881. április 6-án ismét - az immár világhírű - Liszt Fe­renc a vendég. Idősebb Storno Ferenc 1907-ben meghalt. Fia, ifjú Storno Ferenc (1851-1938) örökölte apja művészhajlamát és gyűjtőszenvedélyét. 0 is a A tűztorony festészetnek és a restaurátori munkának szentelte életét. Kö­zel kétezer tájképakvarelljét (zömmel az elbűvölő Sopron- környéki tájat festette), számta­lan portréját őrzi a gyűjtemény. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség soproni kirendelt­sége 1982-ben fogott hozzá a hosszú évtizedek során erősen megrongálódott épület helyreál­lításához. A gyűjteményt Sopron város, illetve a Liszt Ferenc Múzeum tulajdonaként láthatja a közön­ség. A külföldi örökösökre szállt hagyatékot 1983-ban megvásá­rolta a város. B.J. TV-előzetes: A KLÁN Nap mint nap szembesülünk azzal az igénnyel - bármi is volt, mit eddigi életünk során tanultunk -hogy képezni kell magunkat. Új idők szele fújdo- gál. Kell a más, változik a világ, változnak az ismeret-követel­mények. Tanulni kell a maffiát is. Amit eddig erről a témáról megtudhattunk, vagy akár a Bosnyák tér környékén tapasz­talhattunk, elégtelen eljövendő életünk számára. Hiába láttunk maffiás történe­tet jópárat, úgy lászik, nem ele­get. A legújabb történet forgató- könyvét André G. Brunelin és Claude Barma írta. Az utóbbi vállalkozott a rendezésre is. A cselekmény legfontosabb hely­színe Marseille, melynek utcáit egy rendszeres tévénéző már majd olyan jól ismerheti, mint San Franciscoét. A város a Földközi-tenger nagy múltú gyöngyszeme. Itt él tisztes jó­módban főhősünk, Caesaré, a hatvanév körüli sikeres üzlet­ember. Nem mindig élt Marse- ille-ben, és nem mindig volt si­keres. Talán ez is oka annak, hogy a maffiózók azt gondolhat­ták, benne aztán készséges segítőre lelnek. Mint sejthető, nem így történt. A gonosz, rossz emberek Dél-Olaszországból jöttek. El kellett menekülniük, mert mint kábítószercsempészekre le­csapott rájuk az FBI. Tevé­kenységük új helyszínéül Mar- seille—t választották, s hozzálát­tak, hogy partnereket keresse­nek. Neki is fogtak jól bevált, gyöngéd eszközeikkel. Főhő­sünk először nemet mondott, de elrabolják keresztfiát, aztán megzsarolják. Egyik építkezé­sén, figyelmeztetőül megrongál­ják a nagy értékű toronydarut, egyik tulajdonában lévő autó­buszt a szakadékba lökik. A meggyőzés ilyen szolid eszkö­zeinek nem lehet ellenállni. Ca­esaré enged, de csak látszólag, így tanúi lehetünk a rendőrség és a maffia összecsapásának. Természetesen tette nem ma­rad bosszúlatlanúl, majdnem az életével fizet. A harcot azonban félig bénán sem adja fel. Ügyességgel, ésszel és kitar­tással sikerül a maffiával el­bánnia. Majd mindenkivel le­számol. A filmsorozat bővelkedik iz­galmas eseményekben, de ugyanakkor azt is el kell mon­dani róla, hogy a műfaj neme­sebb hagyományait követi. Nyoma sincs benne a Polip kér- lelhetetlenségének, és az ame­rikai rendőrsorozatok kemény­ségének. A kifejezetten véres jelenetek ritkák, bemutatásukra akkor kerül sor, ha ezeket az érthetőség megköveteli. A cse­lekmény különben sem csak a maffiával kapcsolatos történé­sekre szorítkozik. Futnak itt mindenféle szálak. Megismer­hetjük Caesaré családját, két fiát (egyikük előző házasságá­ból való). Aztán az is elérhető, hogy egy olyan férfiú élete, mint az övé, nem telhet csak csa­ládban. Dukál egy csinos sze­rető is. Egyik bárjának énekes­nője korbácsolja - sikerrel - ér­zelmeit. Átélhetünk tehát ezen a hat estén mindent, mi szemnek, szívnek kellemes, mi zsigere- inkben bizsergető. Vonzó a szereplők névsora. Caesaré Manotte Victor Laroux, magyar hangja Kristóf Tibor. Jeane Manosé Orosz Helga, Daniele Duvalé Jakab Csaba. Láthatjuk a hatvanas évek szív­tipróját, Jean Soréit (magyar megszólaltatója Fülöp Zsig- mond), s a bájos Marie Jósé Natot Andresz Katalin hangjá­val. Józsa Ágnes TV-napló Lesz-e m g _ r r u ii f IvwmCii i^y^m m A Genfben működő Európai Protestáns Magyar Szabade­gyetem 1981-1984 között négy kötetben adta ki Bibó István legfontosabb írásait. 1986-ban itthon is megjelent válogatott tanulmányainak három kötete, ami 1900-ban még egy kötet­tel bővült, s ezzel teljessé vált a Bibó-életmű. Mi történt azóta, milyennek látjuk ma Bibó Istvánt? - ezt kutatta a luga- nióni konferencia, amelynek hivatalosan ezt a címet adták: Bibó István és a mai magyar politikai kultúra. Szívesen idézik, itt is elhangzott Bibó hatásos megfogal­mazása: demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni. így van, de azért kiegészíteném, mert demokratának lenni azt is jelenti, hogy mást sem tartunk félelemben. Napjainkban pe­dig hiányzik a bizalom, a megértés szándéka, hangzott el a luganói konferencián, a pártok le akarják győzni egymást, ahelyett, hogy közös akarattal keresnék a boldogulás útját. Megszívlelendő észrevétel, miként az is, amit Göncz Árpád mondott: esetenként kínos lehet szembenézni önmagunkkal, mert nemcsak az elmúlt negyven évvel kell leszámolnunk, hanem az azt megelőző húsz esztendővel, vagyis a Horthy- korszakkal is, ahogyan Bibó István is tette. Lesz-e Bibó-re- neszánsz? - hangzott el ismételten a kérdés, s az is, hogy miként állunk a Bibó-recepcióval. Nem lehet erre egyértelmű választ adni. Bibónak kevés hatása volt 1948-ig, amikor kivé­teles éleselméjűséggel mérte fel helyzetünket és fogalmazta meg a tennivalókat. 1956 után pedig végképp elnémították, mert a Kádár nevével jelzett rendszer rettegett liberális balol- daliságától. Mit jelenthet ma a Bibó-recepció, alkalmasak vagyunk-e eszméi befogadására? A luganói konferencián elhangzott a „Bibó-felejtés"gondolata is, s félő, hogy erre haladunk. Pedig most lenne igazán szükség arra a magatartásra, ami Bibó Istvánt politikusként és íróként jellemezte. A luganói találkozót egyébként az egyik Napzárta előtt idézte, okos megnyilatkozásokkal, de az alig félórába legföl­jebb jelzésszerűen fért el mindaz, ami ott elhangzott. Öngyilkosok Továbbra is a világranglista élén állunk, minden harminca­dik halott önkezével vetett véget életének, van tehát miről be­szélni. Ezt a kérdést járja körül Dúló Károly filmje, ami vallo­mások, vélemények kissé hosszúra nyúlt sorozata az öngyil­kosságról. Öngyilkosok mindig voltak s valószínűleg lesznek is. Az okok a legváltozatosabbak, vannak, akik rémtetteik követ­kezménye elől menekülnek a halálba, mint Hitler vagy a csa­ládját is kiirtó Goebbels, mások úgy érzik, nincs miért élniök. A Rákosi-évek alatt az öngyilkosjelölteket elmeházba zárták, mondván, csak őrült lehet, akinek nem teszik az épülő szocia­lizmus. Az okok között talán valami torz divat is közrejátszhat, mert Goethe híres regénye, a Weither megjelenése után állí­tólag öngyilkossági hullám árasztotta el Európát. Ez nyilván túlzás, az viszont tény, hogy a századforduló éveiben a ma­gyar arisztokrácia ifjai szívesen fogtak fegyvert magukra, jól­lehet erre aligha lehetett megmagyarázható okuk. Ugyaneb­ben az időben a csalódott cselédlányok gyufát vagy lúgkövet ittak, mert ez volt kezükügyében. A jelenségre Gárdonyi Géza is felfigyelt, s regénye, Az öreg tekintetes valódi társadalmi jelenségre hívta fel a fi­gyelmet: az öregúr rájön, hogy lóvátették, a nagyvárosban teljesen feleslegessé vált, jobb hát ha a Dunának megy. Dúló Károly dokumentumfilmjében is ez a legfőbb érv, a feleslegesség tudata, a gyökértelenség. Az elmúlt évtizedek­ben kétmillió ember hagyta el eredeti lakhelyét s költözött vá­rosba, félmillió ma is munkásszálláson él, hányódva és ki­szolgáltatva. Csak ez lenne az ok? Ellenpélda van bőven: a Don mellé hajszolt baka, szemben a túlerővel és a fagyhalál­lal a megmenekülésben reménykedett, a deportálásra kár- hoztatottak között is kevés volt az öngyilkos. A modern lélektanban Freud foglalkozott először a „halál­ösztön” fogalmával, de ez labilis terület, azóta cáfolták is bő­ven. De akkor mi munkál a lélek mélyén, milyen élet-ellenes erő, ami a reményt is kioltja? A film sajnos csak a jelenséget nézte, s még a megszólaltatott tudósok is jobbára bölcs köz­helyeket mondtak, gondosan kerülve a lényeget, amit talán maguk sem tudnak. Minden igaz, ami elhangzott, mert van gyökértelenség, identitászavar, kiszolgáltatottság s félő, hogy egyre többen érzik majd feleslegesnek magukat, de magyarázatnak min­den kevés. A keresztény egyházak azzal a feltételezéssel temetik el az öngyilkosokat, hogy nem voltak tettük tudatá­ban. Lehet, de az is lehetséges, hogy nagyon is tudatában voltak. Csak azokat lehet megkérdezni, akiket visszahoztak a halál pitvarából, ők pedig mindig ugyanazt mondják: remény­telennek látták életük folytatását, amiben a szegénység épp úgy szerepet játszhatott, mint megalázottságuk, kiszolgálta­tottságuk. Minden öngyilkos magával viszi a titkát, mi pedig legföljebb azt mondhatjuk, hogy ahány öngyilkosság, annyi személyes tragédia. Csányi László Miért szeretik a gyerekek a horrorfilmeket? Hiába minden tilalom, a leg­több gyerek látott már horror­filmet. Egy németországi vizs­gálat során 245 tizenegy és ti­zenhét év közötti fiatalnak tet­ték fel a kérdést: miért néznek horrorfilmet. A válasz: azért, hogy társaikkal beszélgetni tud­janak róla. De a bátorság pró­bájának is tekintik, a felnőttség jelének, ami kellemes idegcsik- landozással is párosul. Feltűnő, hogy a televíziót leg­többet néző gyerekek szeretik a horrorfilmeket, a felmérés sze­rint. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a tévéből ömlő műsoráradat okozta el- tompulás is egyik oka a horror­filmek kedvelésének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom