Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-06 / 183. szám
1991. augusztus 6. PÚJSÁG 5 Beszélgetőpartnerünk: a siker-zenekar „Bikiniék” a népszerűségről, és a sötétebbik oldalról A közelmúltban került a boltokba az Új Bikini új nagylemeze, a Sötétebbik oldal. Fogadtatásáról hiteles visszajelzések még nincsenek, nem is igen lehetnek. Ám a címével némi szkepticizmust sejtető új zenei anyag közreadása és az a tény, hogy az idén 10 esztendős a Bikini együttes, kínálja az alkalmat a jubiláns csapat mindenesével való beszélgetésre. Németh Alajos ugyanis nemcsak a Bikini basszusgitárosa, hanem egyben zeneszerzője, szövegírója, s ezúttal szóvivője is. — A Sötétebbik oldal nyolcadik nagylemezünk, s ez egyben azt is jelzi, hogy csaknem minden évben kijöttünk egy-egy koronggal - mondja. Az eloszlás persze nem volt egyenletes: megesett, hogy egy évben két lemezünk is volt, s aztán hosz- szabb szünet következett. A mostani újdonság anyagán január óta dolgoztunk. Most már ott van mindenütt a boltokban, de csak jó egy év múlva, úgy 1992 nyarára mérettetik meg a pop-zene barátainak szélesebb körében. Akkorra azonban már le kell tennünk az asztalra a következő lemez teljes anyagát. — Személyes véleményem, hogy túlhajtott a tempó, a kevesebb jobb és több lenne. így nincs idő sem a feltöltődésre, sem a zene megértésére. Pedig ezeket a számokat többször is meg kell hallgatni ahhoz, hogy ki-ki értse és érezze gondolati, zenei mondandóját... — Fennállásának 10 éve alatt sok minden történt az együttessel, hol széthullt, hol újra összeverődött. Most éppen mi a helyzet? — Jelenleg jómagam stabilnak látom a csapatot, de ettől persze előfordulhat, hogy holnap vagy holnapután meglazulnak a kötelékek. Az biztos, hogy a Bikini most szerencsés összetételű, jó szerkezetű zenekar. Megjegyzem, ilyen felállásban már 4-5 évvel ezelőtt is léteztünk, s a „Mondd el” címei akkor megjelent lemezünk 380 ezer példányban fogyott el. Mit mondjak, kiegyeznénk hasonló példányszámban a „sötétebb” esetében is. — Csökkent vagy nőtt a Bikini népszerűsége? — Nehéz kérdés. Fura lenne, ha tömjénezni kezdenénk önmagunkat, s szélté- ben-hosszában terjesztenénk, hogy fenemód népszerűek vagyunk. Meg igazán pontos, hiteles mutatók nincsenek. Nekünk azért sokat mond egy-egy koncertünk látogatottsága, az eladott jegyek vagy az eladott lemezek száma. Ezek alapján maradjunk annyiban, hogy nem állunk rosszul a srácok körében. — Hogyan tovább, immár „tizenévesen”? — Úgy tetszik, a Bikini eljutott egy bizonyos útszakasz végére. A FIDESZ egyik közelmúltban tartott gyűlésén összetörtük a vörös csillagot - azzal az érzéssel, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amiért addig énekeltünk. Első 6 lemezünk és a Temesvári vasárnap is tartalmazott keményen politizáló számokat. Azt hiszem, aggályok és közhelyek nélkül szóltunk fontos, sokakat érintő kérdésekről. Csakhogy a Temesvári vasárnappal valami véget ért - bennünk is. Ma már új ideákat kell, kellene keresnünk. — A Bikini igazi értéke mindig az volt, hogy vállalta azt a fontos kérdést, amiről éppen beszélnünk kellett. A Sötétebbik oldal számai nem az országról szólnak. Ez a sötét rész bennünk, a lelkűnkben van. Jó lenne tudni, hogy új nótáinkkal sikerült-e rátalálnunk a ma kérdéseire, s kivált a ma válaszaira. De nem tudjuk. — A következő hetekben Nyíregyházán, Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Agárdon, a Balaton-parton, majd az egyetemi nagyvárosokban fiatalok ezreivel fogunk a muzsika nyelvén szót váltani. Tőlük minden megtudhatunk majd - róluk, rólunk és a Sötétebbik oldalról is. Szémann Béla Kényelmetlen leleplezések Liz Taylor fia vagyok A megrendítő mondat „Liz Taylor fia vagyok” egy 32 éves mexikói fiatalembertől, Sergio Toledanotól származik, bár a kiegészítés némileg enyhíti a kijelentést. „Tízéves koromban, 1969-ben fogadott örökbe Elisabeth Taylor és Richard Burton”. Ez a történet mindmáig titok volt. — 1969-ben találkoztam először azzal, akit azóta anyámnak tekintek. Teljesen egyedül éltem, szüleim meghaltak egy autóbalesetnél. Liz véletlenül éppen akkor járt Mexikóban, s meghallotta az esetemet. Megrendült, kapcsolatba lépett a hatóságokkal. Hivatalosan befogadott a családjába. A szülővárosomban vásárolt egy szép házat, így kezdődött a közös életünk. — Határtalanul boldogok voltunk, én voltam a fiúk, akit mindketten, Liz és Richard mindig kívántak, de sohasem kaptak meg. Ha együtt voltunk, mindig annyira vidámak és felszabadultak voltunk, hogy soha nem voltunk hajlandók a világunkat megosztani fényképészekkel és rajongókkal. Hogy mindezt miért fedte fel az „Éva Express” című olasz hetilapban Sergio Toledano éppen most, amikor Liz Taylor éppen nyolcadik házasságára készül Larry Fortenskyvel? Úgy tűnik, ez az igazi titok. Hazai tájakon A Stornok háza és híres magángyűjteményük jonny Hollyday boldogtalan házassága Alig egy éve ezer díszvendég vett részt Saint Trapézben az elnyűhetetlen Johny Hollyday esküvőjén, aki ezúttal egy nálánál 28 évvel fiatalabb fotomo- dellt vezetett oltárhoz. Ám a frigy máris bomlani látszik. Nem könnyű az élet Johnyval -, panaszkodik a feleség, aki időközben már vissza is költözött a szüleihez. - Pedig kezdetben minden olyan meseszép volt: Johny gyereket akart, igazi családot. Az ifjú asszony úgy vélte, túl fiatal még ahhoz, hogy végérvényesen a gyerekszobához kösse életét. Jobban érdeklik a divatbemutatók, méginkább a popszakma, amelyben máris sikereket ért el. Az örökifjú - 48 éves - énekes-férj pedig még ifjabb hölgyekkel vigasztalja magát. Legjobb barátja, a híres amerikai rock'n roll énekes Tonny Joe White alig 18 éves leányával tűnt fel az utóbbi hetekben Párizs elegáns butikjaiban. FEB-SAD Sopron központjában, közvetlenül a város jelképévé emelkedett Tűztorony szomszédságában áll a Storno-csa- lád hajdani háza, egy pompás, kétemeletes barokk palota. E ház adott szállást 1482-83 telén a Bécset ostromló Hunyadi Mátyásnak. 1698-tól 1872-ig (amikor az idősebb Storno Ferenc megvásárolja) a Festetich grófok tulajdona az épület. Az utóbbi évszázadban a Storno-család magángyűjteménye révén vált híressé a ház. A család Olasz-Svájcból, Sol- duno községből származik, innét áttelepültek Bajorországba, majd pedig Magyarországra, Kismartonba. Itt született 1821. decemberében idősebb Storno Ferenc. Korán árvaságra jutván, mint „Wanderbursch" járta Németországot. 1840-ben Landchutban megállapodott, kitanulta a kéményseprő szakmát. Annyira megtetszik neki a város, hogy elhatározza; végleg Sopronban marad. A művészlelkű kéményserprő a korabeli „úti levelek” tanúsága szerint sűrűn látogatja Bécs, München, Augsburg festőiskoláit, készül a művészpályára. Nem lett kiváló festő, de a piktura fortélyait jól elsajátította. Lassan megnyílik Storno Ferenc előtt a festő és restaurátor pálya, idővel rengeteg megbízást kap. Munkásságára fölfigyelnek a régészek, megbízzák az ország műemléki felmérésével, s helyreállítási tervek készítésével. Mindeközben nevezetes magángyűjteménye egyre gyarapszik: kapja, vásárolja a korábban egyáltalán nem, vagy csak alig értékelt régi holmit, amelyek Fő téri lakását díszítik. Járt itt 1840-ben Liszt Ferenc is, a ház uránál, Auersperg Károly hercegnél vendégségben, elbűvölte zongorajátékával a meghívott városi notabilitáso- kat. 1881. április 6-án ismét - az immár világhírű - Liszt Ferenc a vendég. Idősebb Storno Ferenc 1907-ben meghalt. Fia, ifjú Storno Ferenc (1851-1938) örökölte apja művészhajlamát és gyűjtőszenvedélyét. 0 is a A tűztorony festészetnek és a restaurátori munkának szentelte életét. Közel kétezer tájképakvarelljét (zömmel az elbűvölő Sopron- környéki tájat festette), számtalan portréját őrzi a gyűjtemény. Az Országos Műemléki Felügyelőség soproni kirendeltsége 1982-ben fogott hozzá a hosszú évtizedek során erősen megrongálódott épület helyreállításához. A gyűjteményt Sopron város, illetve a Liszt Ferenc Múzeum tulajdonaként láthatja a közönség. A külföldi örökösökre szállt hagyatékot 1983-ban megvásárolta a város. B.J. TV-előzetes: A KLÁN Nap mint nap szembesülünk azzal az igénnyel - bármi is volt, mit eddigi életünk során tanultunk -hogy képezni kell magunkat. Új idők szele fújdo- gál. Kell a más, változik a világ, változnak az ismeret-követelmények. Tanulni kell a maffiát is. Amit eddig erről a témáról megtudhattunk, vagy akár a Bosnyák tér környékén tapasztalhattunk, elégtelen eljövendő életünk számára. Hiába láttunk maffiás történetet jópárat, úgy lászik, nem eleget. A legújabb történet forgató- könyvét André G. Brunelin és Claude Barma írta. Az utóbbi vállalkozott a rendezésre is. A cselekmény legfontosabb helyszíne Marseille, melynek utcáit egy rendszeres tévénéző már majd olyan jól ismerheti, mint San Franciscoét. A város a Földközi-tenger nagy múltú gyöngyszeme. Itt él tisztes jómódban főhősünk, Caesaré, a hatvanév körüli sikeres üzletember. Nem mindig élt Marse- ille-ben, és nem mindig volt sikeres. Talán ez is oka annak, hogy a maffiózók azt gondolhatták, benne aztán készséges segítőre lelnek. Mint sejthető, nem így történt. A gonosz, rossz emberek Dél-Olaszországból jöttek. El kellett menekülniük, mert mint kábítószercsempészekre lecsapott rájuk az FBI. Tevékenységük új helyszínéül Mar- seille—t választották, s hozzáláttak, hogy partnereket keressenek. Neki is fogtak jól bevált, gyöngéd eszközeikkel. Főhősünk először nemet mondott, de elrabolják keresztfiát, aztán megzsarolják. Egyik építkezésén, figyelmeztetőül megrongálják a nagy értékű toronydarut, egyik tulajdonában lévő autóbuszt a szakadékba lökik. A meggyőzés ilyen szolid eszközeinek nem lehet ellenállni. Caesaré enged, de csak látszólag, így tanúi lehetünk a rendőrség és a maffia összecsapásának. Természetesen tette nem marad bosszúlatlanúl, majdnem az életével fizet. A harcot azonban félig bénán sem adja fel. Ügyességgel, ésszel és kitartással sikerül a maffiával elbánnia. Majd mindenkivel leszámol. A filmsorozat bővelkedik izgalmas eseményekben, de ugyanakkor azt is el kell mondani róla, hogy a műfaj nemesebb hagyományait követi. Nyoma sincs benne a Polip kér- lelhetetlenségének, és az amerikai rendőrsorozatok keménységének. A kifejezetten véres jelenetek ritkák, bemutatásukra akkor kerül sor, ha ezeket az érthetőség megköveteli. A cselekmény különben sem csak a maffiával kapcsolatos történésekre szorítkozik. Futnak itt mindenféle szálak. Megismerhetjük Caesaré családját, két fiát (egyikük előző házasságából való). Aztán az is elérhető, hogy egy olyan férfiú élete, mint az övé, nem telhet csak családban. Dukál egy csinos szerető is. Egyik bárjának énekesnője korbácsolja - sikerrel - érzelmeit. Átélhetünk tehát ezen a hat estén mindent, mi szemnek, szívnek kellemes, mi zsigere- inkben bizsergető. Vonzó a szereplők névsora. Caesaré Manotte Victor Laroux, magyar hangja Kristóf Tibor. Jeane Manosé Orosz Helga, Daniele Duvalé Jakab Csaba. Láthatjuk a hatvanas évek szívtipróját, Jean Soréit (magyar megszólaltatója Fülöp Zsig- mond), s a bájos Marie Jósé Natot Andresz Katalin hangjával. Józsa Ágnes TV-napló Lesz-e m g _ r r u ii f IvwmCii i^y^m m A Genfben működő Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1981-1984 között négy kötetben adta ki Bibó István legfontosabb írásait. 1986-ban itthon is megjelent válogatott tanulmányainak három kötete, ami 1900-ban még egy kötettel bővült, s ezzel teljessé vált a Bibó-életmű. Mi történt azóta, milyennek látjuk ma Bibó Istvánt? - ezt kutatta a luga- nióni konferencia, amelynek hivatalosan ezt a címet adták: Bibó István és a mai magyar politikai kultúra. Szívesen idézik, itt is elhangzott Bibó hatásos megfogalmazása: demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni. így van, de azért kiegészíteném, mert demokratának lenni azt is jelenti, hogy mást sem tartunk félelemben. Napjainkban pedig hiányzik a bizalom, a megértés szándéka, hangzott el a luganói konferencián, a pártok le akarják győzni egymást, ahelyett, hogy közös akarattal keresnék a boldogulás útját. Megszívlelendő észrevétel, miként az is, amit Göncz Árpád mondott: esetenként kínos lehet szembenézni önmagunkkal, mert nemcsak az elmúlt negyven évvel kell leszámolnunk, hanem az azt megelőző húsz esztendővel, vagyis a Horthy- korszakkal is, ahogyan Bibó István is tette. Lesz-e Bibó-re- neszánsz? - hangzott el ismételten a kérdés, s az is, hogy miként állunk a Bibó-recepcióval. Nem lehet erre egyértelmű választ adni. Bibónak kevés hatása volt 1948-ig, amikor kivételes éleselméjűséggel mérte fel helyzetünket és fogalmazta meg a tennivalókat. 1956 után pedig végképp elnémították, mert a Kádár nevével jelzett rendszer rettegett liberális balol- daliságától. Mit jelenthet ma a Bibó-recepció, alkalmasak vagyunk-e eszméi befogadására? A luganói konferencián elhangzott a „Bibó-felejtés"gondolata is, s félő, hogy erre haladunk. Pedig most lenne igazán szükség arra a magatartásra, ami Bibó Istvánt politikusként és íróként jellemezte. A luganói találkozót egyébként az egyik Napzárta előtt idézte, okos megnyilatkozásokkal, de az alig félórába legföljebb jelzésszerűen fért el mindaz, ami ott elhangzott. Öngyilkosok Továbbra is a világranglista élén állunk, minden harmincadik halott önkezével vetett véget életének, van tehát miről beszélni. Ezt a kérdést járja körül Dúló Károly filmje, ami vallomások, vélemények kissé hosszúra nyúlt sorozata az öngyilkosságról. Öngyilkosok mindig voltak s valószínűleg lesznek is. Az okok a legváltozatosabbak, vannak, akik rémtetteik következménye elől menekülnek a halálba, mint Hitler vagy a családját is kiirtó Goebbels, mások úgy érzik, nincs miért élniök. A Rákosi-évek alatt az öngyilkosjelölteket elmeházba zárták, mondván, csak őrült lehet, akinek nem teszik az épülő szocializmus. Az okok között talán valami torz divat is közrejátszhat, mert Goethe híres regénye, a Weither megjelenése után állítólag öngyilkossági hullám árasztotta el Európát. Ez nyilván túlzás, az viszont tény, hogy a századforduló éveiben a magyar arisztokrácia ifjai szívesen fogtak fegyvert magukra, jóllehet erre aligha lehetett megmagyarázható okuk. Ugyanebben az időben a csalódott cselédlányok gyufát vagy lúgkövet ittak, mert ez volt kezükügyében. A jelenségre Gárdonyi Géza is felfigyelt, s regénye, Az öreg tekintetes valódi társadalmi jelenségre hívta fel a figyelmet: az öregúr rájön, hogy lóvátették, a nagyvárosban teljesen feleslegessé vált, jobb hát ha a Dunának megy. Dúló Károly dokumentumfilmjében is ez a legfőbb érv, a feleslegesség tudata, a gyökértelenség. Az elmúlt évtizedekben kétmillió ember hagyta el eredeti lakhelyét s költözött városba, félmillió ma is munkásszálláson él, hányódva és kiszolgáltatva. Csak ez lenne az ok? Ellenpélda van bőven: a Don mellé hajszolt baka, szemben a túlerővel és a fagyhalállal a megmenekülésben reménykedett, a deportálásra kár- hoztatottak között is kevés volt az öngyilkos. A modern lélektanban Freud foglalkozott először a „halálösztön” fogalmával, de ez labilis terület, azóta cáfolták is bőven. De akkor mi munkál a lélek mélyén, milyen élet-ellenes erő, ami a reményt is kioltja? A film sajnos csak a jelenséget nézte, s még a megszólaltatott tudósok is jobbára bölcs közhelyeket mondtak, gondosan kerülve a lényeget, amit talán maguk sem tudnak. Minden igaz, ami elhangzott, mert van gyökértelenség, identitászavar, kiszolgáltatottság s félő, hogy egyre többen érzik majd feleslegesnek magukat, de magyarázatnak minden kevés. A keresztény egyházak azzal a feltételezéssel temetik el az öngyilkosokat, hogy nem voltak tettük tudatában. Lehet, de az is lehetséges, hogy nagyon is tudatában voltak. Csak azokat lehet megkérdezni, akiket visszahoztak a halál pitvarából, ők pedig mindig ugyanazt mondják: reménytelennek látták életük folytatását, amiben a szegénység épp úgy szerepet játszhatott, mint megalázottságuk, kiszolgáltatottságuk. Minden öngyilkos magával viszi a titkát, mi pedig legföljebb azt mondhatjuk, hogy ahány öngyilkosság, annyi személyes tragédia. Csányi László Miért szeretik a gyerekek a horrorfilmeket? Hiába minden tilalom, a legtöbb gyerek látott már horrorfilmet. Egy németországi vizsgálat során 245 tizenegy és tizenhét év közötti fiatalnak tették fel a kérdést: miért néznek horrorfilmet. A válasz: azért, hogy társaikkal beszélgetni tudjanak róla. De a bátorság próbájának is tekintik, a felnőttség jelének, ami kellemes idegcsik- landozással is párosul. Feltűnő, hogy a televíziót legtöbbet néző gyerekek szeretik a horrorfilmeket, a felmérés szerint. A pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a tévéből ömlő műsoráradat okozta el- tompulás is egyik oka a horrorfilmek kedvelésének.