Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-06 / 183. szám
1991. augusztus 6. PÚJSÁG 3 ADÓSTATISZTIKA Az APEH, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elkészítette a tavalyi esztendő adómérlegét. A legtöbb személyi jövedelemadót az alkalmazottak fizetik. A befolyt összeg 90,5 százalékát a főállású munkaviszonyban lévők adják az államnak. Az egyéni vállalkozók (a kisiparosok, a kiskereskedők - ösz- szemosva az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezőkkel) a teljes személyi jövedelemadónak csak egy parányi hányadát, összesen 2,3 százalékát. Ki keres tehát a legtöbbet? Kinek a legnagyobb a jövedelme? A hivatalnoknak, a munkásnak, a tsz-tagnak, a tanítónak, a tanárnak, a lelkésznek, mindenkinek, aki havonta parírt kap a munkáltatójától: „ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért.” Ők 1990-ben átlag 150.000 forintot kerestek, az egyéni vállalkozók viszont csak 101.000-et. A nyugdíjasok az összes személyi jövedelemadó 5,7 százalékát fizették be. Eszerint az összes személyi jövedelemadó 96,2 százalékát a számontartottak. A Magyar Nemzeti Bank, illetve a Központi Statisztikai Hivatal „feldolgozott és értékelt adataiból”kiszámíthatóan állítólag 50 milliárd forinttal rövidítették meg a személyi jövedelem- adót fizetők az államot. A teljes befizetés 117,5 milliárd volt, vagyis jócskán kevesebbet adóztunk (adóztak némelyek, akiknek nem is olyan némi csekély a számuk), mint amennyit kellett volna. Ha ilyen marad az adózási rendszer, ezután is az alkalmazottaktól meg a nyugdíjasoktól gombolják le a legtöbb adót. Nem tudom, jó-e a mai adórendszer. Lehet, hogy igazságos, hogy jó, engem azonban - személy szerint - a tavalyi jövedelemadó-statisztika igenis mélységesen felháborított. 1909-ben új adórendszert t hoztak, átalakították a régit. Ebben az állt (a Révai lexikonból idézem): „Vallomást adni nem kötelesek ... a közszolgálatban levők és ezek özvegyei, árvái a közpénztárakból felvett járandóságaikról..Közszolgálatban állóknak az állami, a törvényhatósági, a városi és községi szolgálatban állók: a tisztviselők, az orvosok, a hivatalnokok, a lelkészek, a közjegyzők, a vasutasok, a tanítók, a tanárok, a tényleges katon- tisztek stb. számítottak. A csoda tudja, elég rokonszenves adótörvény. Most újabb kivételezettsége- ket szüntetnek meg. Nagyon helyes. Sőt arra kérem az illetékeseket: szíveskedjenek emelni személyi jövedelemadómat a többi főállású munkaviszonybán lévőékkel. Fogják meg, akiket meglehet: az élhetetlenek vigyék csak minél kevesebbre! Győri László Falu a nagyvárosban Közösségi vállalkozások Londonban és Dombóvárott Dr. Fazekas István dombóvári polgármester egy hetet töltött Angliában, ahol a közösségi vállalkozások rendszerét tanulmányozta. A vállalkozások támogatására egy alapítvány, illetve pályázat jött létre, amelynek fő védnöke a trónörökös. Magyarországon is létezik olyan alapítvány, amely a hazai közösségi vállalkozások támogatására alakult, ezzel van kapcsolatban a dombóvári ön- kormányzat és az Otthonkeresők Egyesülete. A brit alapítvány évente pályázatot hirdet, ide jutott el a dombóváriak elképzelése a szovjet laktanyákhoz tartozó lakások felújításáról. A pályázat pillanatnyilag ugyan nem nyitott külföld felé, de a kapcsolat a trónörökös magyarországi látogatása kapcsán létrejött a két alapítvány között. A benyújtott pályázatok eredménye lett, hogy a hat magyar közösségi vállalkozás között szerepeltek a dombóváriak is, akiket meghívtak az angliai pályázat eredményhirdetésére. Az utazást az United Bisquit nevű kekszgyártó cég és az Inner City Trust nevű észak-iror- szági közösségi vállalkozás finanszírozta. * — Polgármester úr, milyen tapasztalatokkal jöttek haza? Dr. Fazekas István a magyar közösségi vállalkozások tablója előtt Londonban — A díjkiosztó ünnepség, melyen jelen volt a walesi-herceg, csak egy kisebbik része volt az útnak, bár ez önmagában is felejthetetlen élményt jelentett. Hétfőtől szombatig egy-egy közösségi vállalkozást látogattunk meg. Megismerkedtünk a működésük szabályozásával, a támogatási rendszerrel, és azzal, hogy mivel foglalkoznak. Találkoztunk a miénkhez hasonló megoldással is, amikor egy közösség megkap olcsón, vagy éppen ingyen egy régi, lerobbant lakótelepet, amit aztán felújítanak, rendbetesz- nek, és aztán használják tovább. — London egyik negyedében is jártunk, ahol a lakóterületet egy autópálya szeli át. Emiatt sok házat le kellett bontani. Az ott élők azt kérték, hogy kapják meg az autópálya alatti területet. Ezt aztán beépítették, irodákkal, műhelyekkel, üzletekkel. Annyi a bérbeadásából származó bevétel, hogy abból támogatják a hozzájuk tartozó iskolákat, parkokat, közösségi létesítményeket gondoznak a befolyó pénzből. Olyan a hang- szigetelése, hogy csak valami halovány zümmögést lehetett hallani, amikor egy kis irodában beszélgettünk, pedig a fejünk felett zajlott a forgalom az autópályán. — Mekkora ezeknek a vállalkozásoknak a társadalmi tekintélye? — Nagyon nagy, erre is akadt példa. Egy ilyen vállalkozás szemet vetett egy elhanyagolt területre, és elérték, hogy a helyi önkormányzat mondja ki, oda csak lakóházakat lehet építeni, így mindjárt lecsökkent a telek ára, és sikerült megszerezniük. Saját beruházásban igen olcsó bérű lakásokat sikerült így építeni az ottani munkásrétegek számára. A társadalmi elismertséget mutatja, hogy a nagy cégek közvetlenül támogatják ezeket a közösségeket, amelyek ott is alapítvány, vagy egyesületi formában működnek. — Biztosan az adózás miatt. . . — Valószínűleg azért is, de mivel rákérdeztem, elmondták, hogy ennek más oka is van. Úgy gondolkodnak, hogy sokkal Vendégek a díjkiosztón Üzletsor az autópálya alatt hatékonyabb ez a forma, mint ha a pénz bekerül a nagy kalapba, és az adományozó számára a sorsa ismeretlen marad. A nagy vállalatok számára fontos, hogy a működési területükön milyen az emberek közérzete, mennyi a lakás, a munka- nélküli. — Hogyan hasznosítható mindez? — Nagyon rövid időn belül végig kell gondolnunk és módosítani is a véleményünket a laktanya lakásaival kapcsolatban. Most úgy látom, hogy ezeket sem szabad magántulajdonba adni, meg kell tartani a közösség tulajdonában. Végsősoron ez már az egyesület dolga lesz, de szerintem együtt sokkal többre mennek, és megfelelő lakókörnyezetet alakíthatnak ki maguk körül, ha beindul a vállalkozás. Arról is hangzott el ígéret, hogy a pályázatot a külföldiek számára is nyitottá teszik. — Tapasztalt-e valami meglepő dolgot? — Persze, valamikor Angliában is úgy osztották fel a nagyvárosokat, hogy létezett az igazgatási, az iparinegyed, a szórakoztató központ. Mára ez a szemlélet megváltozott. Rájöttek, hogy ez tévedés volt, mert az emberek folyton vándoroltak, órákat utaztak. A tömeg- közlekedés drága és szennyezi a környezetet. Most valami egészen mást csinálnak. Olyan lakóteret hoznak létre, ahol minden együtt van. A ház, az étterem, a művelődés lehetőségei, az irodák, a kis műhelyek, boltok, nincs tömegközlekedés, és olyan közösségek alakulnak ki, amelyek azelőtt sohasem. — Tehát föltaláták újra a falut és a faluközösséget? — Pontosan, méghozzá a nagyvárosokban. A közösségi vállalkozásoknál az a gyakorlat, hogy csak az induló tőkét kapják meg vagy nagyvállalattól, vagy pedig az önkormányzattól, és aztán nagyon rövid idő alatt, egy-két éven belül önfinanszírozóvá válnak, aztán már a bevételből, a bérleti díjakból eltartják és fejlesztik a vállalkozást. — Hogyan került a megbeszélésre Németh Miklós? — Őt tulajdonképpen a mi kérésünkre hívták meg a díjkiosztó ünnepségre. A trónörökössel régi ismerősként üdvözölték egymást, aki egyébként minden protokollon kívül hozzánk is odajött és érdeklődött a szovjet laktanyák és a hozzájuk tartozó lakások hasznosításáról. — Németh Miklóssal hosz- szan elbeszélgettünk a hazai körülményekről. Ő azt mondta, hogy segíteni szeretne a Kelet-Európai Fejlesztési Bank, de pozícióik javulásához hozzá kellene járulni az itthoni munkával is. Még a közösségi vállalkozások alapítványa is számíthatna segítségre, ha javulna itthon a politikai és a gazdasági helyzet. — Ezt hogy értik? — Egy tárgyalás során szóba került például a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Erről érdeklődtek, mert a borsod-megyeit például egy angol cég készítette, s tudták, hogy Tolnában pedig a dánok. Nagyon meg voltak lepődve rajta, hogy ez ennyi idő után még nem működik. Náluk ez lényegesen gyorsabban megy. Ihárosi Ibolya Tovább árad a Duna Elsőfokú árvízvédelmi készültséget tart tegnap reggel óta a Duna budapesti szakaszán az árvízvédelmi szolgálat. A fővárosban tegnap déli egy órakor^ö cm-es volt a folyam, amely várhatóan csütörtökön tetőzik hét és fél méteres magassággal. Dunaföldvárnál 393, Paksnál 538, Bajánál 630, míg Mohácsnál 638 centiméteres volt tegnap a víz. Ezen a szakaszon az előrejelzések szerint szerdáig több, mint egy méterrel lesz magasabb a vízállás. Pozsonyban tegnap - 16 év után először - a Duna vízszintje megközelítette a kritikus magasságot: nyolc méter fölé emelkedett. A tízméteres gátak 1975-ben átvészeltek már egy hasonló áradást,amikor a vízoszlop magassága 888 cm volt. A bősi vízierőműnél felszólították az építkezés ellenzőit, hogy tiltakozó akcióikkal ne akadályozzák a Duna magas vízállása miatt szükségessé vált árvízvédelmi intézkedéseket. Őcsényben ismét: széllovaglás A XVI. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság augusztus 9-én — pénteken — edzésnappal kezdődik. A megnyitóünnepség másnap délelőtt fél 10-kor lesz az őcsényi repülőtéren. A Magyar repülőszövetség, az M&M Sportegyesület és az Air Service Repülőgépes Szolgálat közös rendezvényén a látványos versenyek tíz napon át tartanak, az eredményhirdetésre augusztus 20—án kerül sor. Az Agrárszövetség kérése Hajdú-Bihar megye néhány települését hatvan éve nem látott katasztrofális jégverés sújtotta. A területen a mezőgazda- sági termények megsemmisültek és óriási károk keletkeztek az épületekben is. A károk összege az előzetes felmérések szerint meghaladja az ötszázmillió forintot. A katasztrófa sújtotta lakosság megsegítésére az Agrár- szövetség országos gyűjtést szervez. Az adományokból befolyt összegeket az illetékes önkormányzatok juttatják el a károsultakhoz. Kérjük mindazokat a magán- személyeket és vállalkozásokat, akik akarnak és tudnak a nehéz helyzetbe került embertársaiknak segíteni, adományaikat a Mezőbank Rt-nél nyitott számlára postai utalványon fizessék be, vagy utalják át. A számla száma 219-98911. Az utalványra vagy az átutalásra írják rá: „A bihari jégkárosultak javára”. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, hogy mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. De előbb- utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebbi, csütörtöki számunkban a szekszárdi Mányik Anita, a tolnai Müller Szilvia Tünde, a nagydorogi Lackner Péter, a tamási Folmeg Mónika, a szekszárdi Ettig Előd fényképét közöljük. Szabó Dóra Karola Szekszárd,Kecskés F. 6. C/l. Nagy Andrea Szekszárd, Toldi u. 8.11/14. 1991. Mikolics Tímea Dombóvár, Mikes K. u. 6. Teplán Norbert Magyarkeszi, Hősök tere 3. Madár Lívia Madocsa, Ady E. u. 62. Gyermekszépségverseny,
