Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1991-08-03 / 181. szám

1991. augusztus 3. PÚJSÁG 13 Zombori „vendégmunkások” a Dózsa együttesében A „kuka” kánikulára, az agy- tekervényeket is megviselő 33 fokos hőségre gyanakodtam, amikor a szabdságom egyik reggelén első olvasatban meg­pillantottam a hirt az újságban: két jugoszláv játékossal erősíti keretét a Szekszárdi Dózsa. „Plávik” Szekszárdon, miköz­ben a lila-fehérek a talponma- radásukért Kaszát és Mátét is eladták? — morfondíroztam. Aztán meg beugrott egy régi kép, amikor a szintén déli szomszédainktól érkezett ízig-vérig gólvágó vendégmun­kás egyhónapos sikeres próba­játéka ellenére sem lett dózsás focista. Jó, tudom én, persze, a múlt nem mindenben szépíti meg a jelent. Visszatérve a szerkesztőségi munkába, min­denesetre adott volt az első téma: bemutatni a Zomborból érkezett, egyaránt kétéves szerződést kötött két labdarú­gót. A 23 éves kapus, Zeliko An- tunics avat be „titkukba”, neve­zetesen, hogy miként is kerül­tek Szekszárdra. — Édesapám, a Zombor csapatának legendás hírű ka­pusa júniusban egy öregfiúk mérkőzésen járt Szekszárdon, s ő ajánlott bennünket a Dózsa vezetőinek. Mi tagadás, csalá­dommal együtt örülök, hogy az elképzelés valósággá vált, lei­gazolt a Szekszárd. Pályafutá­somról röviden: 12 évesen a Vojvodina Novi Sad csapatá­ban kezdtem, aztán 17 éves ko­Zeliko Antunics Emir Dzsinovics romban elköszöntem tőlük és Zomborban a Radnicskihoz igazoltam. Közben a jugoszláv ifjúsági válogatottban tíz mér­kőzésen védtem. Szóval, a Radnicskitől az egyéves kato­nai szolgálat letelte után a Mit­rovica Trepcse együtteséhez szerződtem. Ezután az Eszék első ligás csapata igazolt át, ná­luk azonban csak második számú kapus voltam. — Bár még rövid időt töltött Szekszárdon, de hogy érzi, si­kerül beilleszkedni a Dózsába? — Tudja, minden kezdet na­gyon nehéz. Különösen a ma­gyar nyelvvel vannak gondjaim, bár lassan a legfontosabb sza­vakat tekintve utolérem ma­gam. Jó érzés, hogy segítenek a társak és az egyesület veze­tői is. Kitűnő a csapatszellem, úgy érzem, befogadtak a tár­sak, éppen ezért nagyszerűen érzem magam. Most még kol­légiumban lakom, talán nem sokára lakáshoz jutok majd. — Nagy a különbség a jugo­szláv és a magyar edzésmun­kában? — Az edzésmunka szerin­tem azonos, annak minőségé­ben azonban a magyarok felé billen a mérleg. Azzal együtt is, hogy a jugoszláv klubokban rendkívül megdolgoztatják a kapusokat minden tréningen. — És a konkurencia? — Mausz Tóni nagyszerű kapus, vele is jó viszonyba ke­rültem, igy bizonyára egészsé­ges rivalizás jellemzi majd a későbbi kapcsolatunkat is. Ezután a szőke hajú Emir Dzsinovics hátvéddel ismerke­dünk dr. Freppán Miklós tolmá­csolása segítségével. — Pribojban indult a futbal­lista pályafutásom, náluk 18 éves koromig játszottam — mondja a 28 éves vendégmun­kás. — Jugoszlávia ifiváloga­tottjának szerelését 15 mérkő­zésen öltehettem magamra. Söprögető poszton játszottam, mint ahogy a Nisi Radnicski első ligás csapatának standard játékosaként öt éven keresztül. Nis után a Cselik élvonalbeli gárdája következett, náluk két esztendőt töltöttem. Ebben az időben ismerkedtem meg a zombori feleségemmel, össze­házasodtunk és családostul Zomborban telepedtünk le. Van egy fiam, éppen most egyéves. A III. ligás Radnicski csapatá­ban lettünk klubtársak Antunics kapussal. —» Akkor most a feleség és a kissrác Zomborban? — Nem, én már megkaptam a lakást Szekszárdon, igy aztán a család is itt van. — Mi a véleménye új csapa­táról? — Fiatal, ügyes játékosok alkotják a Dózsát. Úgy érzem, ha kellőképpen összeszokunk a mostani új felállásban, akkor meggyőződésem, hogy jó csa­pata lesz Szekszárdnak. Nem kenyerem az Ígérgetés, de a bajnoki mérkőzéseken majd a közönség is tapasztalhatja: ha­rapni fogunk! Sajnos, a góllő- vés nem erőssége a szekszár­diaknak. Pécsett is öt ziccer kel­lett ahhoz, hogy kétszer betalál­janak az ellenfél kapujába. Számomra is rettenetes prob­léma, hogy nem értem a ma­gyar nyelvet. Ennek ellenére úgy érzem, sikerül a beillesz­kedés, hiszen a pályák világá­ban, a játékban mindenütt kö­zös nyelvű a labdarúgás. A fel­készülés elején tartok, hiszen nálunk odahaza korábban vé­get ért a bajnokság, mint Ma­gyarországon. így aztán sok a pótolni valóm, de mindent elkö­vetek, hogy a bajnoki rajtig uto­lérjem önmagam, s igazi erősí­tést jelentsek a Szekszárd együttesében. Fekete László A Hungaroringre jön a „száguldó cirkusz” A Formuia-1 pilóták arcképcsarnokából NÉVJEGY: Alain Prost (francia) 1955. február 24-én St. Chamond-ban született. Magassága 165 cm, súlya 63 kg. Családi állapota: nős, két fiú apja. Hobbija a golf és a tenisz. Első versenyautója: Formule Renault (1975) Mar­tini. Első győzelme: Formule Renault (1975) Martini-Winfi- eld School. Alain Prost, a háromszoros világbajnok „a professzor” né­ven is ismert, nem is véletlenül: tizenegy Forma 1-es idény alatt 44 győzelmet aratott (legköze­lebbi riválisa 17-tel marad le mögötte). Pályafutását bérelt gokartban, később a francia nemzeti bajnokság megnyeré­sével kezdte. Az Európai Forma 3-as bajnokságon való indulása előtt kétszer nyeri el a Formule Renault címet (a Re­nault és a Elf támogatásával). 1980-ban átvált a Forma 1-es autókra, s a McLaren csapat­hoz igazol, s már az első két Grand Prix-n pontot szerez. 1981-ben átigazol a Rena- ult-hoz, ahol három idényt tölt el. Első GP győzelmét a Paul Alain Prost Ricard pályán szerezte, amit további nyolc követett. 1984-ben visszatér a McLa­ren csapathoz, ahol 31-szer si­került elsőként célba érnie. 1986-ban megvédi 1985-ös vi­lágbajnoki címét (korábban csak Jack Brabham-nak sikerült két egymást követő évben el­nyernie a világbajnoki címet 1959-60-ban). 1988-89-ben Prost csapattársa Senna volt és együttesen 32 GP-n 25 győ­zelmet arattak. Prost 1989-ben, egy Senná- val való vitatható összeütközés után a Japán GP-n, megnyeri harmadik világbajnoki címét. 1990-ben átigazol a Ferrari is­tállójához, ahol több GP győ­zelem segítette volna a negye­dik világbajnoki cím elnyeré­séhez, ám minden elúszott egy újabb, Sennával való vitatható ütközés során (szintén a Japán GP-n). Autósport Ficza Ferenc sikere A hegyi országos bajnokság összevont 2. és 3. futamának Parádsasvár volt a színhelye. A viadalon 41 autós ült volán mögé, köztük Ficza Ferenc, a Szekszárdi Alisca Technikai SE versenyzője is. Az időjárás az „esőmenőknek” kedvezett, a második futam végére már kia­dós felhőszakadás tette pró­bára a járművek futóműveit. A szekszárdi autós ezúttal is dicséretesen szerepelt, telje­sítményének értékét növeli, hogy Skoda gépkocsijával a nyugati típusokkal bíró vetély- társakkal szemben is helytállt. Sajátkezűleg összeszerelt mo­torja nagyszerűen bevált: Ficza Ferenc a 2. forduló 1. divíziójá­ban a 4. lett, míg a 3. forduló 1. divíziójában 3.-ként futott a célba. Kerékpár Egyedi ezüstérmes a pálya OB-n A Millenáris adott otthont a MKSZ által rendezett országos pályabajnokságnak, a verse­nyen a KSC Szekszárd kereke­sei is nyeregbe pattantak. A 4000 méteres üldözőver­senyben az előfutamok után Egyedi és Steig Csaba is beju­tott a legjobb nyolc közé. Steig- nek a párosításkor nem volt szerencséje, hisz Eisenkram- mer, a tavalyi bajnok lett az el­lenfele. Egyedinek Antalfi jutott, szoros versenyben a szek­szárdi kerékpáros beverekedte magát a legjobb négy közé. A döntőbe jutásért vívott párharc­ban most neki kellett Eisen- krammerrel az oldalán pedá- lozni, ismét megjavította az egyéni csúcsát, de még ez is kevés volt a ferencvárosi sprin- terrel szemben. Negyedik he­lyezése így is dicséretes, Steig a 8.-ként zárta ezt a verseny­számot. A 4000 méteres üldöző csapatversenyben Egyedi, Steig és Schneider állt rajthoz és az 5. helyen végeztek. Szabó Kovács Beáta a 3000 méteres üldözőversenyben bronzérmet szerzett. A serdülők között a 2000 méteres üldöző­bajnokságon Sudár Judit a 4. lett. A nap legrangosabb esemé­nyét a férfiak pontbajnoksága jelentette. Itt a vb-re készülő pá­lyások között az országútiak is rajthoz álltak. A szekszárdiakat Steig és Egyedi képviselte. A táv első felében Egyedi elhúzott és két hajrát is nyert, de a kar­nyújtásnyira lévő körelőny nem jött össze, Somogyinak mindez sikerült. Steig iskolapéldáját nyújtotta annak, hogyan kell segíteni a jobb pozícióban lévő csapattársát - nemrég Egyedi Kisdorogon segítette őt. Egyedi végül Somogyi mögött egy ezüstérmet'pedálozott össze. v * A porfelhőlovagok Tamási­ban megyei kritériumbajnoksá­gon vettek részt, csak a vb-re utazók hiányoztak. A veszélyes kanyarokkal és útburkolati hiá­nyosságokkal nehezített pályán Arató Adrián szerepelt a leg­jobban, egy-egy győzelmet és bronzérmet szerzett. Eredmé­nyek: Lányok. 1. Henkei (Ta­mási) 15, 2. Sudár (Szekszárd) 9, 3. Sztehló (Szekszárd) 6 ponttal. Fiúk. Felnőttek és ifjú­ságiak. 1. Schneider Gábor 28, 2. Vanitsek 17 (mindkettő Szekszárd), 3. Arató Adrián (Tamási) 15, 4. Varga (Szek­szárd) 6 ponttal. Serdülők. 1. Arató Adrián (Tamási) 26, 2. Arató Gábor 22, 3. Wiedeman (mindkettő Szekszárd) 23 pont­tal. Haladók. 1. Pfeifer 25, 2. Valkay 15, 3. Gallyasi 8 ponttal (mindháron Szekszárd). Kez­dők. 1. Herr 16, 2. Marosi 15, 3. Kiss 7 ponttal (mindhárom Ta­mási). Megyei labdarúgó-közgyűlés Tegnap délután Szekszár­don, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kollégiumában ren­dezte közgyűlését a Tolna Me­Szinger Ferenc gyei Labdarúgó Szövetség. Szinger Ferenc, a szövetség elnöke köszöntötte a résztve­vőket, köztük Szentannai Jó­zsefet, az MLSZ alelnökét, az Amatőr Liga elnökét. Ezután megvitatták a megyei, valamint a dombóvári, paksi és szek­szárdi városi szövetségek munkáját, értékelték az 1990-91 -es bajnoki év tapaszta­latait. A közgyűlés résztvevői megtárgyalták a sportág új iga­zolási-átigazolási, valamint a fegyelmi szabályzatát. A közgyűlést követően ligaér­tekezletet tartottak a megye­bajnokságban szereplő szak­osztályok vezetői bevonásával. (A közgyűlésre lapunk jövő heti számában még visszaté­rünk.) A megyei közgyűlés résztvevői A Nou Camp-tól az északi pályaudvarig... Barcelonai helyzetkép a számok nyelvén Barcelonának már egy éve sincs arra, hogy befejezze a XXV. nyári olimpiai játékok elő­készületeit, amelyre 167 tagor­szágának sportolóit hívta meg a NOB. Az ötkarikás játékok ren­dezésére elképesztően nagy­létszámú, 30.950 fős, hivatáso­sokból és önkéntesekből álló csapat készült fel, miközben a versenyzők és edzőik együtte­sen sem lesznek 15.620-nál többen. És akkor még nem is esett szó a rendfenntartó erők csaknem 25 ezer fős valós hadseregéről, a barcelonai meghívást elváró szponzorok­ról és azok vendégeiről, a hiva­talos szállítókról és a különféle nélkülözhetetlen szolgáltatások ellátóiról. Soha egyetlen nyári olimpián sem fordult még elő, hogy az akkreditációs igazol­vánnyal ellátottak száma meg­haladja a 110 ezret... A versenyek programját 25 sportág küzdelmei alkotják, rá­adásként pedig a bemutató jel­legű mérkőzésekkel. Az arany­érmek száma Szöulhoz képest hússzal emelkedett, ami azt je­lenti, hogy egyetlen holtverseny nélkül is legkevesebb 257 baj­nokkal és bajnokcsapattal szá­molhatunk. A szervezés hatal­mas feladatát Barcelona 16 vá­rossal osztotta meg, közülük a legismertebb Valencia. Az olimpiák történelmében először az olimpiai falu, a ver­senyzők szálláshelye is a ten­gerre néz. A sportolókat egy ha­talmas lakótelepen helyezik el, ahonnan a legtöbb verseny­színhelyre 30-40 perc alatt el­juthatnak. Csaknem 14 ezren laknak majd itt, míg az evező­söknek a banyolesi, illetve a La Seu d’Urgell-i kisebb olimpiai falukban biztosítanak kosztot és kvártélyt. Az ötkarikás versenyeket 44 fedett és nyitott sportlétesít­ményben rendezik megr ame­lyek össz-befogadóképessége 552.532 férőhely. A szervező bizottság 6 millió 700 ezer be­lépőjegyet bocsájt ki, ezek 40 százalékát a külföldiek vásárol­ják meg. A legnagyobb olimpiai ver­senyszínhely az FC Barcelona Nou Camp labdarúgó stadionja, amelyért a szervezők súlyos bérleti díjat kényszerülnek fi­zetni, de nincs más választá­suk, ez a város egyetlen igazán nagy pályája, amelyet 120 ezer szurkoló vehet körül. Messze elmarad mögötte a Montjuic- hegyi stadion, a megnyitó és záróünnepség színhelye, amelynek lelátóját bővíteni akarják, de az alkalmi alakítás után sem lesz képes 65 ezernél több néző befogadására. A sorban a valenciai Luis Casa­nova stadion következik, a fe­dett létesítmények éllovasaként pedig a tavaly átadott Sant Jordi sportpalota, amelynek né­zőterén 17 ezren gyülekezhet­nek. Összesen húsz olyan léte­sítménnyel számolhat a szer­vező bizottság, amelynek ka­pacitása legalább 5000 fő. Ez utóbbi egyike a régi Északi Pá­lyaudvar városcsarnokából kia­lakított asztalitenisz-terem. Az „olimpiai” éttermek 2 millió 321 ezer tál étel elkészítésére és felszolgálására készülnek fel, amiből 915 ezer a sporto­lóknak és a nemzeti küldöttsé­gek további tagjainak jut. Alig kevesebbet, 825 ezer adagot fogyasztanak el a rendezők, s segítőtársaik, az önkéntesek. A rendezők szerint a lebonyo­lításnál is nehezebb feladat a résztvevők elszállásolása. Ere­detileg nyolc új szálloda felépí­tésével számoltak, eddig azon­ban csupán négy munkálatai kezdődtek meg. Óriási a ver­senyfutás a borsos áru hotel­szobákért: egy valamirevaló szállodában 2-300 dollárt kér­nek el egyetlen éjszakáért. A szponzorok többsége kiszorult a városközpontból, számukra a barcelonai kikötőben lehor­gonyzó 12 luxushajó biztosít majd kényelmes otthont... Szalai Péter Ferenczy-Europress Sportműsor Szombat Labdarúgás: Előkészületi mérkőzések: Szekszárdi Dó­zsa—Pécsi MSC 17, Fo­nyód—Dombóvári VMSE 10, Hőgyész—Ercsi 16, Tenge- lic—Kézdivásárhely 17.30 óra. Vasárnap Labdarúgás: Előkészületi mérkőzések: Paksi SE—Adony 17, Dunaszentgyörgy—Kézdi­vásárhely (román) 18, Tolna—Fadd 17, Tamási—Kéty 16.30, Döbrököz—Dombóvár 16.30 óra. Öregfiúk mérkőzés: Duna­szentgyörgy—Kézdivásárhely 16 óra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom