Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-03 / 181. szám
1991. augusztus 3. (tolnai) tÍEPUJSAG 9 11111 1 e 111 ; 11111 " wämmMäkmmMMk A polgármester lelke Avagy, döntés a Révész ügyben Dombóvárott A legutóbbi önkormányzati ülésen dr. Fazekas István polgármester másodszor került szembe korábbi önmagával, pontosabban szólva régebbi véleményével, sőt ígéretével. A választási kampány idején azt az álláspontot képviselte, hogy Dombóvárott helyi adó nem lesz, mert az állampolgárok teherbíróképessége is véges. Az utolsó végrehajtóbizottsági ülésen került szóba dr. Révész József Dombó Pál utca 10. szám alatti lakos kisajátítási ügye, amiben akkor és ott döntés nem született, ráhagyva ezt a jövendő önkormányzatra. * Az ügy lényegét legjobb Révészék fellebbezéséből felidézni. „Azzal a kérelemmel fordulok Önhöz (mármint a polgármesterhez), hogy a Dombóvári Városi Tanács VB, által hozott kisajátítási határozatot hatálytalanítani sziveskedjék". Erre természetesen az önkormányzat az illetékes, VB hiányában. Az ügy 1988 nyarán kezdődött. Akkor a pártszékház építése miatt került sor a kisajátításra. Ennek, a tervek szerint 1988 október 31-én kellett volna megkezdődnie. A politikai helyzet alakulása miatt erre végül is a helyi pártvezetés kérésére, egyetértésével nem került sor. Idézet a fellebbezésből: „Eddig, a múlt rendszer diktatórikus törvényei szerint, törvényesnek tűnik az eljárás. E törvények lehetőséget adtak családok kitelepítésére, helyükre mások beköltöztetésére. Állampolgárok koholt vádak alapján való perbe-fogására, elítélésére, kiválasztott személyek jogtalan előnyökhöz való juttatására, mások háttérbe szorítására. E törvények szerint is kisajátítani csak közérdekből lehetett. Lehet, hogy a székház építése a szervezés időszakában még közérdek volt, de mire a kiköltözés ideje elérkezett, megszűnt a kisajátítás oka, célját vesztette a kisajátítás, nincs közérdek, nincs jogalap, még az akkori törvények szerint sem. Az eljárás törvényessége a régi törvények alapján is megdőlt.” * Abban az időben Vidóczy László tanácselnök azzal érvelt jelen sorok írójának, hogy az ötvenmilliós beruházás nem csupán a párt, hanem a közösség céljait is szolgálja, hiszen az akkor negyvenmilliós épülethez ingyen jut a város, pártköltségvetésből. Nagytermét és tanácskozóját az egész város használhatja, az akkori pártház felszabadul és oktatási, meg más célra hasznosítható. A rendezési terv szerint ezen a központi, értékes telken mindenképpen középületnek kell állnia. Akkor már más lakóház nem is volt a környéken. Az önkormányzat vezetői ma azt mondják, de jó lett volna, ha a pártház megépül, akkor most egy százmilliót érő középülettel lenne gazdagabb a város, ami folyamatosan termelhetné a bevételt az önkormányzat, végső soron a lakosság számára. A polgármester azon a bizonyos utolsó végrehajtó bizottsági ülésen a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében szólt Révészék érdekei mellett. Mint ismeretes, ezzel a témával akkor több folytatásban foglalkozott az Ablak című műsor is. Közben persze összevissza zajlottak az ügyek, először eladták Révészéknek a házat bontásra, majd ezt visz- szavonták és 1990. augusztusában szólították fel őket a ház elhagyására. Az ügy húzódozott, ők közben folyamatosan lakták bérlőként a tőlük 2,5 millió forintért kisajátított házat. Ismét idézet a mostani fellebbezésből: „Köztudott, hogy a régi, idejétmúlt kisajátítási rendeleteket módosították (XXIII. törvény, 1990). Ez a rendelet a kisajátítható objektumok körét szűkítette. A pártok és tömegszervezetek részére történő kisajátítást kizárja. Az új rendelet értelmében a tulajdonszerzést elsősorban adásvétellel kell megoldani. így van ez a jogállamban, ahol az emberi jogokat valóban figyelembe veszik, és nem csak beszélnek róla. És mégis építenek városokat ott is. Szeretném, ha ennek a kegyetlen, embertelen kisajátítási eljárásnak mielőbb vége lenne. Hisz idős, beteg, idegileg tönkretett emberek vagyunk. Szeretnénk hátralévő időnket végre nyugodt körülmények között, saját otthonunkban leélni. Közeli és távoli környezetünkben mindazok, akik saját erőből teremtettek otthont maguknak biztosan együttéreznek velünk. Bizonyítja ezt az a közel 600 aláírás, amellyek a céltalanul elvett ház visszaadásával értenek egyet”. * Az önkormányzat legutóbbi ülésén, egy ellenszavazattal úgy döntött, hogy nem tekinti semmisnek a kisajátítást. Dr. Révész Józseffel, aki részt vett az ülésen, abban állapodtak meg, hogy a házat bontásra megvásárolja, és újat építenek. * Nem volt könnyű a döntés senkinek, különösen a polgár- mesternek nem. Hogy mégis miért így foglal állást? Szívesen beszél erről, mert hiszen a konfliktus éppen olyan valóságos, és éppen olyan nehéz volt meghozni a döntést, mint a helyi adók esetében. Mint polgár- mesternek, mindenképpen a város érdekeit kell figyelembe vennie, és erre a telekre a városnak szüksége van, illetve szüksége lesz. Egy párt képviseletében annak idején megtehette, hogy egyéni érdeket védett, most polgármesterként nem ő, hanem helyzete és a felelősségi köre változott meg. Arra sem akart az önkormányzat példát teremteni, hogy a kisajátítások visszacsinálhatok, attól tartana, hogy akkor megindult egy olyan áradat, aminek vagy nem tudnak ellenállni, vagy pedig egymásnak ellentmondó döntéseket kell hozniuk. Az sem lehetséges, hogy az apparátus, a testület és a bizottságok, más fontosabb tennivalók helyett, kisajátítások felülvizsgálatával töltsék az időt. Ezek miatt, a polgármester nem könnyű szívvel, hosszas gondolkodás után, de saját korábbi álláspontja ellen, a város érdeke mellett szavazott. Az viszont már a jelenlegi önkormányzat felelőssége, hogy ennyire elhúzódott az ügy, és ilyen hosszú ideig hagyták bizonytalanságban az idős, beteg házaspárt, bérlőként, saját korábbi házukban. A döntés lehet, hogy nem is hoz végleges megoldást, mert van még fellebbezési lehetőség, végül bírósághoz is fordulhatnak. Esőisten Sármelléket siratta A légtér urai, két dobott orsó között Kétnapos, szenzációs csinnadratta közepette avatták fel Magyarország első magán- használatba vett repülőterét, Sármelléken. Az egykori szovjet repülőtér hirtelenjében 122 millió forintot húzott ki a 38 éves tulajdonos zsebéből, de Czeller Béla a sármellékiek szerint jó befektetést csinált. Elég figyelembe venni, hogy a Balaton nyugati csücskénél fekvő, 2200 lelket számláló kis település nagyszerű állapotban lévő, 60 méter széles, 3200 méter hosszú kifutópályája rövidesen a nyugati világgal összekötő köldökzsinór szerepét vállalhatja magára. A repülőtér alkalmas bármilyen gép fogadására, s hamarosan megérkezik Németországból az a berendezés is, mely a biztonságos leszállást segíti. A Keszthelytől, és Hévíztől is csupán néhány kilométerre fekvő község új mecénása, a Mikromatika Holding kétnapos repülőparádéra invitálta a Balatonpart üdülőközönségét, akik különösen a szombati napon eleget is tettek a meghívásnak, hiszen józan becslések szerint is 15 ezren látogattak ki a show-műsorra. A helyi téesz egy akkora parkolót alakított ki a reptér közelében, hogy aki figyelmetlenül rakta le a kocsiját, akár órákig is kereshette ... Repülőparádé, pop- party, koncertek, bemutatók fogadták a nagyközönséget. A megnyitóra hat csodás BMW kocsin érkezett a Mikromatika vezetősége, de mégsem ezek a gépek, hanem a dragsterek voltak itt a flaszter urai, hiszen a gyorsasági világrekordokat tartó autók a kifutópályán bizonyították, nem csak a hangjuk fantasztikus. A sármellékieknek kétszeres ünnep volt ez a két nap, hiszen végre megszabadultak a sugárhajtóművek okozta hatalutolsó, a színpadon Bródy, Kovács Kati, Vince Lilla .. az égbolton hőlégballonok. Mini motorok és motorosok a hatalmas, tátongó hangárok előtt, melyek most büfékké alakultak át. Szóval volt itt minden. Sokan gyűltek össze balatoni sétarepülésre, s egyesek szerint az eldobott liberók azoktól származtak, akik már földet értek. A pilóta azzal nyugtatgatta az idegesebbeket, hogy nyugodjanak meg, eddig még egyetlen repülőgép sem maradt fönn a levegőben .. Mit ne mondjak,- talán még nyugodt ember is akadt a sétarepülők között. Egy. A pilóta! Vasárnap Esőisten nem Mexikót, hanem Sármelléket siratta. Úgy zuhogott délután négy óráig, mintha dézsából öntötték volna. Az ázó-fázó tömeget még Cintula sem tudta igazán felderíteni, hiszen nyakunkon volt a ború. Pedig a műsor érdekes volt. S, hogy mi reklám el nem hangzott.. A bejárat mellett például egy Le- ninszobor posztamensén, most hófehérre meszelt alapon a Mik . .illetve annak a cégnek az más zajártalomtól, s végre nyugodtan hallgathatnak rádiót, és nem akarnak kiesni a házak ablakai sem. Akadnak, akik rosszízű emlékeket őriznek a volt szovjet laktanya néhány kiska- tonájáról, mások azt nem értették, mikor és miképp hozták ide Sármellékre azt a rengeteg gépet, harci eszközt, amit most a kivonuláskor nyíltan vittek el. Szóbeszédként persze még az is elhangzott, hogy itt talán még nukleáris töltetet is tároltak. Mindenesetre most, az önfeledt öröm óráiban erre nem sokan gondoltak. A repülők csoda dolgokat produkáltak, az ejtőernyősök parádéja sem volt kölni. Vasárnap délután amennyien elmentek az esőtől ázottan, annyian érkeztek is, így legalább megvolt az egyensúly. Az érkezők reménykedtek, hogy a Balaton Airport és a Mikromatika által felajánlott fődíjat, a kétszemélyes, kéthetes Ha- wai utazást megnyerik belépőikkel, melyek egyenként 180 Ft-ba kerültek. Vajon kinek jut a fűszoknya?! - találgattuk. Talán éppen egy repülősnek? A nagymányoki Szabó László kertész, aki közismerten a repülés egyik Tolna megyei szerelmese,- vajon ott volt-e?! Az árakra visszatérve: a dinnye kilója 45 volt, egy pohár meleg üdítő 36, s egy keszthelyi válemblémája volt, mely üzemelteti ezentúl a repteret. S ha már itt tartunk: az egyik kiszolgáló épület falán több mint évtizedig, az első űrhajós: Gagarin alakja volt látható. S most ott az a fránya reklámembléma feszít. Délután ötre gyűlt újra a nép, s ekkor a két, könnyű műfajt művelő „ Pa-dö-dős hölgy” éppen egy Honda Civiccel Budapest felé pályázott el. A mostanra érkezők nem csalódtak, mert az egésznapos műsort a rossz időre való tekintettel, egy délután felébe zsúfolták. Az ember nem győzött a látványosságok után kutyagolni. A nép egyébként fegyelmezetlennek bizonyult, hiszen a biztonsági sávot többször is a rendőröknek kellett megtisztítaniuk, s ugye ez manapság nem megy nálunk némi anyázás nélkül. A repülőteret nem tudom, majd ki tisztítja meg az irdatlan mennyiségű szétdobált szeméttől, de hogy lesz munkája, annyi bizonyos. Bármilyen furcsa, még Amerikából is érkeztek a repülőnapra. Két kaliforniai rendszámú Limusint is láttunk parlalkozó 10 mázsa banánt mért el, kilónként 60 Ft-ért. A belépésnél igen sokan igyekeztek fortéllyal bejutni, így a kapusok szigorúsága még kifelé is elkísért bennünket. Nem titkolt cél, hogy Sármellék ne kellék legyen .. s ehhez valami irdatlan sok reklámot elsütöttek a két napon. Csoda?! Legalább egy tulajdonosnak legyen ennyi esze,- ha már a lehetősége adott volt. A díszvendégek fogadása is stílusosan egy repülőgép-hangárban volt, s ott mi szem-szájnak ingere, ugyancsak volt: kaviár és fagy- laltkehely .. Szóval elég sokminden. A dragster showt még este hét órakor is elindították, s addigra szikrázóan sütött a Nap is. Óriási show volt, s ki jutott Hawaiba?! Nem tudni, mert nem jelentkezett a sorsoláson, ahol némi kajánkodással a nyertes belépők számait nem csupán németül és angolul, de legelőször oroszul is bemondták a mikrofonba. Sosem lehet tudni, hátha maradt még itt valaki. S ha mi nyertünk azzal, hogy ők elmentek, ők is nyerhetnének egy utazást.. mondogatta egy jókedvű hazánkfia. Cintula, a műsorvezető elemében volt, felszólt a műrepülő Rókusfalvi Pálnak - aki a Danubius rádiónál még kollégája is - ne napozzon annyit a légtérben, mert újabb jelentkező van a hétezer forintos ugrásra, a tandemra. A tandem ugrásnál a profi ejtőernyős egy „ utast ” visz magával. Hát mit ne mondjak, nem csak hétezer forintom nem volt.. Bár nyugtatgattak, ugrás közben az embernek mindene összeszorul. Elhittem. Sármelléken ünnepélyesen felavatták az első magánhasználatba került repülőterünket. Szabó Sándor Ihárosi Ibolya
