Tolnai Népújság, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1991-08-03 / 181. szám
1991. augusztus 3. (tolnai) 6 NÉPÚJSÁG Aki átrendezte az életét A magam tapasztalatait követtem Hét végi beszélgetés Szollár Györggyel — Amikor először megismertelek - itt kérünk elnézést az olvasótól a tegező- désért akkor még téged Nagykónyiban a fogorvosnő férjeként ismertek. Most, igaz, volt közben egy lakóhelycsere is, mindenki Szollár Györgyöt, az építész- mérnököt, a vállalkozót látja benned. — Nagyon jó, amit mondasz. Nagykónyiban azért voltam a fogorvosnő férje, mert gyakorlatilag este jártam haza. Akkor főmérnök voltam a Szövállnáf, illetve a TÁÉV leányvállalatánál, ennél a kétnevű cégnél. Egy idő után úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó az adott személyi- és tárgyi feltételek mellett ezt tovább csinálni. Ez négy éve volt, s akkoriban saját családomból is többen mondták, hogy ilyen politikai- és gazdasági körülmények között bele fogok a vállalkozásba bukni. Akkor építettem saját házamat, feleségem a második gyerekünket várta. Tehát nagyon kemény helyzet volt, de egy pillanatig sem bántam meg. Mindig picit sokkal többet kockáztattam, mint mások, ez az igazság. Próbáltam előre látni, mit hozhat a jövő, s valahol mindig engem igazolt az élet. — Mi vonzott a vállalkozók közé? Az a szabadság, ami megadatott az ég madarainak? — Valóban nehezen bírom a kötöttséget. Tudod, nekem nagyon sokszor adtak tanácsot a családom tagjai, akik az élettapasztalatuknál fogva, a .rendkívül széles személyi kapcsolataik révén olyan ismeretek birtokában voltak, hogy tényleg tudtak tanácsot adni. De én soha nem fogadtam el ezeket. Mindig csak a magam tapasztalatait követtem. I- Szóval a kételkedés jogát fenntartottad magadnak.- Egyszerűen nem hittem senkinek, s ha kitűztem egy célt és úgy láttam, hogy abban van fantázia, akkor azt megvalósítottam. Egy idő után ezt látta a feleségem és ha vállalkozásról vagy üzletről van szó, akkor feltétel nélkül elfogadja a véleményemet. A vállalkozásba engem az vitt, hogy sokkal többet éreztem magamban annál, mint amennyit egy viszonylag kötött állami vagy szövetkezeti vállalatnál produkálni lehetett akkor. Állandóan az volt a bajom, hogy nagyon kevésnek bizonyult az idő. Az ember miután hazament, egy kicsit foglalkozott a családjával és másra nem tellett. Ezenkívül mindig foglalkoztam a napi politikával, mert az én felfogásom szerint fontos gazdasági döntéseket nem lehet hozni a politika napra kész ismerete nélkül. Ezért egy idő után úgy döntöttem, átrendezem az életemet és nagyon örülök neki, hogy így sikerült. Belevágtam egy olyan tevékenységbe, a videofilm-készítésbe, amibe véletlenül csöppentem bele, és nagyon megszerettem. Hál’ Istennek ennek most van piaca. Gyakorlatilag az én szakmám az építész-tervezés és az ezzel kapcsolatos dolgok menedzselése, de most úgy alakult, hogy tagja vagyok egy betéti társaságnak, ami Tamásiban működik és ennek a kiadásában van egy helyi újság, ami magánkiadású lap és nyereséges. Ennek vagyok a fő- szerkesztője. Ezenkívül újabb vállalkozásokba fogok „beszállni”, de hogy mi lesz, azt most még semmiképpen nem árulom el.- Az előbb említetted a piacot. Most, amikor ennyire nincsen pénze az embereknek, mennyire van vevő az építészetre?- Azt szokták mondani régen, két biztos üzlet van: az egyik a halál / temetés/, a másik a születés. Most én azt mondom, van egy harmadik, az építőipar, mert lakni is kell. Főleg akkor, amikor az állam teljesen kivonult a lakásépítési piacról. Tehát ha tetszik, ha nem, az embereknek a lakásépítési gondjaikat magánerőből kell megoldaniuk. Hogy pontosan milyen anyagi feltételeket biztosít nekik az állam, az bizonyára változik majd. Úgy gondolom, még jobban romlik a helyzet.- Elérkeztünk a harmadik vállalkozáshoz, az újságíráshoz és úgy érzem, nem tagadtad meg önmagad. Keményen ostorozod a „nagy politikát”, annak a hiányosságait.- Persze. Most azt tudnám mondani, gyerekkoromban jártam ki Budapesten Fradi-Dó- zsa meccsre. Kérlek szépen, mondjuk, a Fradi-közönség elkezdte ócsárolni a Dózsa csapatát. A Dózsa erre elkezdett hajtani és rugdosta a gólokat. A harmadik, a negyedik vagy az ötödik gól után aztán a Fradi tábor szépen elcsendesedett. Magyarul: gólokat kell rúgni. Tehát én drukkolok ennek a csapatnak, de szeretném, ha gólokat rúgnának. Szóval nem dumálni kell, hanem produkálni. Én úgy látom, a jelenlegi parlamentben a pártoknak az alapvető feladata a hatalom megragadása, és a kormányzatnál is ugyanezt tapasztalom. Tehát tized-, huszad-, századrangú kérdés az, ami az igazi feladatuk lenne. Nevezetesen ez a parlament így, ahogy van ebben a felállásban és ebben a működési formában - ahogy látom, hallom, olvasom -, igazából nem alkalmas eredeti feladatára, a törvényhozásra, ez a kormány pedig ebben az összetételben alkalmatlan igazándiból a kormányzásra. Mert nem működnek a dolgok. I- Milyen elképzelésed vagy javaslatod van neked?- Ezt a kérdést nekem keményebben feltette itt egy MDF-es aktivista, úgy, hogy ha nem tetszik, akkor mondjam meg, hogyan kéne csinálni. Az, hogy nem tetszik, igaz, az, hogy hogyan kéne csinálni, nem az én feladatom, hanem azoké lenne, akik főállású profi politikusok, akik ezért kapják a fizetésüket. És nem is akármennyit. A magyar átlagjövedelemhez képest - nem tudok másképpen fogalmazni - búsásan meg vannak fizetve. Te is tudod, én is tudom, hogy így van. Rossz a szereposztás. Úgyanis ha valaki felmegy színpadra és hamisan énekel, a közönségnek joga van kifütyülni. Nem hiszem, hogy az operaénekes akkor leszól: ha nem tetszik, akkor gyere fel és énekelj jobban. Nekem az a véleményem, lehetne ezt jobban csinálni, de csak akkor fog ez megváltozni, ha a miniszteri székben valóban szakértők ülnek.- Térjünk vissza az eredeti témánkhoz! Úgy tudom, Tamásiban te alapítottad meg a vállalkozók klubját. Bizonyára nem cél nélkül tetted ezt.- Van egy mondás: egy országban az embereket először műveltté kell tenni, azután gazdaggá és utána szabad nekik demokráciát adni. Én az embereket se műveltté, se gazdaggá nem tudom tenni, abban viszont hiszek, hogy gazdag ország csak gazdag polgárokkal létezik. Na most ha tetszik, ha nem, egyes nyugati demokráciákat utánozva a települések arculatát, gazdasági irányvonalát és a politikai vezetését ilyen emberek csoportjai határozzák meg. Ahhoz, hogy ezek az emberek minél dinamikusabban fejlődjenek, szükség van az egymás közti kommunikációra, a tárgyalásra, az információ- cserére. Ennek kell hogy legyen egy fóruma. Meghirdettük az újságban és minden képzeletet felülmúlt a jelentkezések száma. Megalakultunk a polgármesteri hivatal támogatásával, pályázatot nyújtottunk be egy budapesti kuratóriumhoz és úgy néz ki, nyerünk egy többszázezer forintos első díjat.- Gyuri, számomra úgy tűnik, vállalkozóként sikeres ember vagy. Neked mi a véleményed?- Ha kapásból kell válaszolnom, akkor igent mondok ,de azt is hozzá kell tennem, ehhez nagyon kellett a családi háttér. Rettentően családcentrikus vagyok, kisgyerekeim vannak . . . I- És egy feleséged, aki szintén vállalkozó.- Igen. Ő is két vasat tart a tűzben, továbbra is körzeti fogorvos Nagykónyiban és nemrég készült el itthon a korszerű fogászati rendelő. Ezt például azért építettük meg, mert meggyőződésem, hogy a társadalombiztosítást át fogják alakítani, mindenki maga választhatja meg az orvosát. Hiszem, hogy azok maradnak talpon ezen a területen is, akik jól végzik a munkájukat.- Értem, akkor ti egy lépéssel előrébb jártok, mint sokan mások. Most arra kérlek, cseréljünk szerepet. Tegyél fel egy kérdést magadnak befejezésül!- Azt tenném fel, hogy nem túl sok-e az, amit csinálok és hogyan tovább. Erre azt tudnám válaszolni, hogy ez sok, de az a baj, nem tudom, miről mondjak le. Biztos, nem mondok le az építészetről, az újságírásról, biztos, hogy komolyan csinálom, amibe ezután kezdek bele. El kell dönteni, mi az a néhány irányvonal, amin haladok. Mások szerint minden adottságom megvan a menedzserséghez, így az az új vállalkozás, amiről az előbb beszéltem, valószínű azzal kapcsolatba hozható. Hát ennyit válaszoltam volna.- Köszönöm ezt, meg az előző gondolataidat is, terveidhez pedig sok szerencsét és jó egészséget kívánok. Ékes László A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10. Évközi 18. vasárnap (augusztus 3.) „Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok..ÍJn 6,24-35) Ijesztőek Jézus leleplezései. Örülünk, amikor ellenségeinek álszent magatartásáról rántja le a leplet. De az őt kereső és az őt ünneplő emberek lelkén is észreveszi a tisztulatlanságot és azt ki is nyilvánítja. Kiknek a lelke mélyére lát Jézus? Azoknak, akik már három napja étlen-szomjan kitartanak beszéde hallgatásában. Azoknak, akik diadallal királlyá akarják tenni a kenyérszaporítás után. Azoknak, akik másnap utána futnak és majd kérdezni fogják tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” Bizony elámulunk, hogy ezeknek az Istent-kereső, az utána futó emberek szívében mit lát: a legdurvább önös- séget, önzést, önmaguk keresését állapítja meg. „Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok". A lélek látszólagos szárnyalása alatt a legprimitívebb testiséget. És bizony Jézusnak igaza van. Ezek a Jézus-rajongók rövidesen Jézus-botránkozók lesznek. A Jézus szavaira éhes lelkesedők zúgolódókká válnak, us a jézus uian iuuuiuk jezusi elhagyókká. Az izzó Jézus-keresés mélyén észrevenni az ember önmaga keresését - ezt csak Jézus tudja. Bennünket is fenyeget ez a veszedelem. Erre int a mai evangélium. Mi is vágyunk Jézus szavai után, olvasgatjuk a szentírást, tele vagyunk meglátásokkal, lelkesedésekkel és buzdulásokkal. Gondolunk-e arra, hogy megbíráljuk önmagunkat, hogy nem jelentkezik-e önmagunk keresése, a magunk elképzeléseinek és értelmezéseinek érvényesítése, az uralom és a szereplési vágy, talán éppen akkor, amikor leginkább megtérteknek hisszük és tudjuk magunkat? Sokszor azt hisszük, hogy istenes életet élünk, s közben saját magunkat keressük az önközpontúság öntetszelgésében és önimádatában! Kérni kell Urunkat, hogy - mint az őt kereső tömegnek - nekünk is nyissa fel a szemünket önzésünkre, önösségünkre, leplezze le önkeresésünket, hogy mi is rádöbbenjünk magunk keresésére - ha van bennünk - a szent látszatok alatt. Pápay József Röviden — A Tankönyvkiadó két évvel ezelőtt indult iskolatörténeti füzetsorozatában eddig hét iskola története látott napvilágot, köztük volt egyházi, ill. ma is egyházi iskoláké. Bálint László: A bajai III. Béla Gimnázium. Gyapay Gábor: A budapesti Evangélikus Gimnázium. Zen- tai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium. Miklós Endre: A kaposvári Bethlen Gábor Gimnázium. Kolta László: A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium. Véghelyi József: A budapesti Madách Imre Gimnázium. Előkészületben vannak a Budapesti Tanárképző Főiskoláról, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumról, az Esztergomi Tanítóképző Főiskoláról és a mezőkövesdi Szent László Gimnáziumról szóló füzetek. A sorozat egységes szakmai szempontok alapján rendszert kíván vinni az iskolák történetének feldolgozásába. — A Kereszténydemokrata Néppárt kiadásában, „Közélet és kereszténység” címmel indított füzetsorozat első számaként, megjelent XIII. Leó pápa „Rerum novarum” kezdetű, 1891-es enciklikája a munkások helyzetéről, Dér Katalin fordításában. Az előszót Surján László miniszter, a .párt elnöke írta. A fordítást ellenőrizte, a ki- sérőtanulmányt írta és a 118 oldalas kötetet szerkesztette Goják János. A pápalátogatás helyszínei Második nap: PÉCS Őszentsége, ll.János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmával ellátogat Pécsre, abba a városba, amelynek püspökségét még Szent István királyunk alapította 1009-ben. A város eredete az ősidők homályába vész, bár tudjuk, emberemlékezet óta lakott hely volt. Római kori neve (Sopianae) kelta eredetű, ami arra vall, valamikor kelták lakták. Pécs valószínűleg Claudius császár alatt (41-54) került római uralom alá. A kereszténységnek a rómaiak alatti elterjedését mindenekelőtt a híres négytornyú székesegyház melletti őskeresztény sírkamrák, a temetőkápolna, majd a legutóbbi éveknek a székesegyház előtti téren lefolytatott ásatásai és feltárásai bizonyítják. A római uralmat a népvándorlás söpörte el, de Pécsnek mindig voltak lakói. A honfoglaláskor Ete és Bojta vezérek foglalták el. Fejlődésére döntően hatott, hogy püspöki székhely lett. Pécsett ünnepelte kibékülését Salamon király és Géza herceg - később I. Géza -, s itt koronázták másodszor királlyá Salamont. 1076-ban bencés szerzetesek telepedtek le a városban, 1157-ben felszentelték a ma is álló Mindszentek templomát, amely a székesegyház mellett Pécs legrégibb épülete. 1283-ban telepedtek le itt a domonkosok, 1301-ben pedig a ferencesek. Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett alapította meg az ország első egyetemét, amelyet a bécsi csak két évvel előzött meg. 1393-ban említik első kórházát. A Nagy Lajos halála utáni, úgynevezett Horváti-féle lázadás során a délvidéki urak serege megostromolta Pécset, de csak a várost tudták bevenni, amit aztán alaposan feldúltak, főként a templomokat és rendházakat. A püspökvár állta az ostromot. A város rövid történetéhez tartozik, mint jeles esemény, hogy Zsigmond király 1416-ban, Mátyás király pedig 1475-ben tartott itt országgyűlést. A szépen virágzó, gazdag és gyönyörű fekvésű várost a törökök 1543-ban elfoglalták. Visszaszerzésére a költő Zrínyi Miklós a nevezetes téli hadjáratában tett kísérletet 1664-ben, de csak magát a várost sikerült bevennie. Pécset 1686-ban foglalta vissza Bádeni Lajos. Hamarosan - 1694-ben - letelepedtek itt a jezsuiták, s a város ismét „iskolavárossá” vált. A török iga alól felszabadított városért legtöbbet püspökei tettek. Klimó György püspök 1773-ban könyvnyomdát, a következő évben nyilvános közkönyvtárat alapított. De Pécsnek korábban is voltak kiváló püspökei. Az első, a francia Bonipertus, aki a chartes-i apáttal levelezett; Kalán, aki 1188-1218 között a király szolgálatában még Spanyolországba is eljutott, s aki III. Kelemen pápától kiváltságként érseki rangot kapott. Nemzetközileg is ismert volt Alsáni Bálint, aki a bíborosi kalapot is megkapta, és Zsigmond király és császár európai politikájának egyik legkiválóbb diplomatája volt. S végül Janus Pannonius, eredeti nevén Csezmiczei János, a magyar humanizmus legnagyobb költője, korának nemzetközileg ünnepelt poétája, az első magyar nyelvtankönyv írója. Ami Pécset mindenképpen megkülönbözteti a többi magyar várostól, az elsősorban egyedülálló székesegyháza. Bár kétségtelen, hogy mai pompás formáját és belső díszítését a múlt századi átépítésekor nyerte, alaprajzi elrendezésében, térhatásában és egész megjelenésében az egyetlen épületünk, amely egy Árpád-kori - XI. századi - székesegyházunkról fogalmat adhat. Miután a székesegyház folyamatosan épült, a XI-XII. században itt kiterjedt építő- és kőfaragó műhely működött, mely nemzetközi kapcsolatai, gazdag termése alapján az ország legjelentősebb művészeti centrumává vált. így érthető, hogy ez a bazilikatípus a román stílus korszakában a magyar építészetben a legkedveltebb s leggyakrabban alkalmazott templomforma. A török időkben a székesegyházat dzsámivá alakították, majd lőszerraktárnak és valószínűleg istállónak használták. Az addig kialakult épületet azonban - szerencsére - kisebb rongálásoktól eltekintve, lényegében nem változtatták meg. A székesegyház nagyszabású revonálását 1805-1827 között Pollack Mihály, majd 1882-1891-ig Schmidt Frigyes végezte el, s éppen száz éve ebben az alakjában látjuk. Belső díszítését, freskóit a kor legkiválóbb művészei festették, Székely Bertalan, Lotz Károly, Andreas Károly, Bekerath Mór és Bamberger Gusztáv. Altemploma eredeti, 11. századi mivoltában ritka becses emlékünk. Pécs egyetlen városunk, amelyben a török megszállás emlékeként teljesen berendezett mohamedán imaházat, a Jakováli Hasszán dzsámit láthatjuk a hozzá csatlakozó minarettel. És Budán kívül csak Pécsett maradt meg épen egy török temetőkápolna, türbe. Pécs ma egyetemével, számtalan középiskolájával méltán nevezhető diákvárosnak, Dél-Dunántúl kultúrális, művészeti és egyházi központjának; fekvése és épületei, városképi megjelenése révén pedig hazánk egyik legszebb városa. A pápa magyarországi látogatásának második napján, augusztus 17-én, szombaton délelőtt 10 órától a Pécs-pogányi repülőtéren mutat be szentmisét, délután pedig meglátogatja a pécsi székesegyházat. dr. Csonkaréti Károly
