Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-10 / 160. szám
Dombóvár és környéke Dombóváron igen, másutt nem Miért kell adózni? Egy forint kettőt fial a városnak Nem sok olyan település van ma Magyarországon, melynek polgármestere idén vállalni merte a helyi adó bevezetését, tartva a polgárok felzúdulásától. Dr. Fazekas István mégis ezt tette, vállalta a népszerűtlen intézkedést. — Mi szükség volt erre, miért kell a dombóvári polgároknak és vállalkozóknak 1991-ben kommunális adót fizetniük, amikor a más településeken lakók mentesülnek ettől?- kérdeztük a polgármestert. — Vannak a városban olyan megoldásra váró feladatok, melyek elvégzéséhez feltétlenül szükség van az így befolyt adókra - kaptuk a választ. — Igenám, csakhogy a kommunális adóból befolyt összeg, ha mindenki befizeti, akkor is csak 7-8 millió forint lesz. Ez a város éves költségvetése mellett, ami 900 millió forint, annyira csekély összeg, hogy óhatatlanul felmerül a kérdés, érdemes-e emiatt vállalni a konfrontációt? — Mindenképpen érdemes, sőt, szükségszerű. A város ugyanis megpályázott jónéhány olyan céltámogatást, melyeknek feltétele a helyi adó bevezetése volt. — Kaphatnánk erről bővebb tájékoztatást? — Igen, most, hogy elnyertük a pályázatokat, már nem titok, több célra igényeltünk céltámogatást központi alapokból. A város szennyvíztelepét például mindenképpen bővíteni kell, ez 13,5 millió forintba kerül, amihez 6o‘ százalék céltámogatást kapunk. Ha nem vetjük ki a helyi adót, akkor ezt a pénzt nem kapjuk meg, ennyivel többet kellene „saját zsebből” fizetnie a városnak, duplán kellene a polgároknak megfizetniük a szennyvíztelepet. így viszont egy forint adóbevétel, a céltámogatások igénybevétele esetén, három forintot jelent a városnak. — Mire kértek még céltámogatást? — Két általános iskola bővítésére, a szakmunkásképző intézet tanműhelyeinek építésére, a kórház laboratóriumának gépbeszerzésre és a gyógyfürdő rekonstrukciójára. Diáksummások a babföldön Tizennégy hektár bab nem semmi. Még a szem is elfárad, ahogy végigpásztázza a nézelődő a végtelen táblát a dal- mandi határban. A rekkenő hőségben mégis sorról sorra, lassan, de biztosan halad egy csapat gyerek. Kezükben kapa, ahol gazt látnak, odacsapnak. — Két hete dolgoznak itt környékbeli általános iskolás diákok, mintegy ötvenen, két tanár felügyeli a munkájukat. Hat órát vannak kinn a földön, kapálnak, reggel félnyolctól délután félkettőig - mondja az éppen ott tartózkodó Molnár Béla, a Dal- mandi Állami Gazdaság brigádvezetője. Pihenőt persze, tartanak, az idő alatt elfogyaszthatják a diákok az otthonról hozott elemózsiát. Ebédet a gazdaság nem biztosít. Hogy mi a fizettség mindezért az ötödik-nyolcadik osztályos gyerekeknek? — Azt mondta a tanár bácsi, aki a munkát szervezte, hogy napi 300 forintot fogunk keresni - mondják a kocsolai felsőtagozatosok, akik hajnalban kelnek, hogy elérjék a buszt, ami Dalmandra szállítja őket. Hat óra huszonöt perckor már a mázsaháznál kell lenniük, a helyi általános iskolások ott csatlakoznak hozzájuk. — Szerintem háromszáz forint kevés ezért a munkáért, délutánra nagyon elfáradunk. Ráadásul a felnőttek ugyanezért többet kapnak. Nagy a gaz a földön, meg a hőség. Volt olyan iskolatársunk, aki már az első délelőtt itthagyta az egészet, és hazament — mondja egymás szavába vágva Kozma Zsolt és Pintér Ilona. — Az ment el, aki nem dolgozott rendesen, és ezért elküldték — helyesbít a nyolcadik osztályt most befejező Honfi Imre, aki társaival ellentétben nem kevesli az 50 forintos órabért. Tavaly címerezni voltak, azért napi 130 forintot kaptak, pedig az sem volt könnyebb munka, mint a bab kapálása. Buszra várnak a kocsolaiak Diák summások Mi a véleménye? Dr. Monostori Marianna ügyvéd, képviselő Tizenhat szavazaton múlott, hogy dr. Monostori Marianna ügyvéd nem egyéni választókerületből, hanem a Magyar Demokrata Fórum listájáról jutott az önkormányzatba. — Sok ügyvéd foglalkozik mostanában politikával, közélettel, mi ennek az oka? — Szerintem közel áll a politika a szakmámhoz. — Itt, Dombóvárott, az önkormányzatban sajátos helyzet alakult ki, hiszen a KDNP- és az MDF-frakció állank szemben egymással. — Szerintem nem erről van szó, hanem pusztán arról, hogy nem vagyok hajlandó lemondani arról a jogomról, hogy elmondjam a véleményemet. Meg lehet engem győzni, de csak érvekkel. Ha valamiről csak annyit mondanak, hogy ez a hivatalos verzió, ezt kell támogatni, az kevés. Igyekszem felkészülten menni az ülésekre, érvelek az álláspontom mellett. Az lehet a baj, hogy mindenki a nagy egyetértéshez szokott, és nem ahhoz, hogy az embereknek egyéni véleményük van, amit el is mondanak. Tudomásul kell venni, hogy sokféle érdek létezik, és ezeket emberek képviselik. Itt van mindjárt példának a helyi adóról szóló rendelet. Természetes érdekkülönbség van a saját tulajdon és a bérlakásban élők között. Folyt a vita arról is, hogy egyáltalán mi legyen az adótárgy, végül, ha jól emlékszem, hét ilyent lehetett felsorolni, lakás, műhely, garázs, telek stb. A két szélső álláspont szerint csak egy után kelljen adózni, a másik szerint pedig külön-külön mindegyik- után, kinek hány van. — Végülis Ön milyen álláspontot képviselt? — Mindig a kompromisszumos megoldások híve vagyok, azt szeretném elérni, hogy senki se kerüljön másokhoz képest túlságosan hátrányos helyzetbe. Az ilyen megoldásokat általában könnyebb elfogadtatni az ellenérdekű felekkel is. — Van olyan vélemény, miszerint az alpolgármesterek megválasztásában az MDF lepak- tált az MSZP-vei. — Ezt nekem úgy szokták megfogalmazni, hogy az MSZP lefeküdt az MDF-nek. Nem kell az embernek szégyelni, hogy melyik párthoz tartozik, de a lényeg mégiscsak az, hogy alkalmas-e valaki a funkció betöltésére vagy nem. Dr. Szabó Imre mindig felkészülten jött az ülésekre, ésszerű javaslatokat tett, ismeri a humán szférát, az oktatásügyet, Szigethy István pedig inkább gyakorlati beállítottságú, ezért jól képviselheti a vállalkozók érdekeit és az ön- kormányzat vállalkozásait. Jól kiegészítik egymást. — Ön a jogi bizottság tagja, az állampolgárok bizonnyal kevéssé ismerik a munkáját. — Sok a tennivalónk, minden testület elé kerülő előterjesztést véleményezni kell jogi szempontból. Egyedül vagyok jogász tagja a bizottságnak, nagyon kellene még egy polgári jogban jártas szakértő, hiszen feladatunk lenne átvizsgálni az ösz- szes korábbi tanácsrendeletet, hogy megfelelő-e ma is. Ihárosi Ibolya Éjjel-nappal Egy hónapja üzemel a város és környéke egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó üzlete Dombóváron, a városközpontban, melyet bérelt helyiségben, kölcsönökből üzemeltet Fenyvesi Péter és testvére. A bolt, úgy látszik, beváltja a hozzá fűzött reményeket, mert jön vásárló a nap minden szakában. Van egy idős házaspár, akik rendszeresen este 11 után érkeznek, mert akkor nyugodtan nézelődhetnek, válogathatnak, és az eladó ráér velük foglalkozni. A kezdeti időszakban bulizó fiatalok egy csoportja igyekezett a kulturált vásárlókat éjfél után távol tartani a bolttól, de szerencsére sikerült őket leszoktatni az üzlet látogatásáról. Hamarosan alkalmazottat vesznek fel Fenyvesiék, mert úgy gondolják, az üzlet érdekében több időt kell az árubeszerzésre fordítaniuk az eddiginél. Bezár a mozi Kósza hírek keltek szárnyra az emberek között. Nem tudnak ezután moziba menni Dombóváron, bezárja kapuit az intézmény. A hír azzal kezdődött, hogy a dolgozók úgy döntöttek, a kollektíva együtt veszi ki „éves megérdemelt szabadságát”. Nem tudni, mi lehet ennek az oka. Talán ők is a nyugati stílusirányzatot követik? Egy mozinál nem a legszerencsésebb. De a hírből arról is értesülhettünk, hogy a letöltött szabadság után sem fognak munkába a mozisok, mert ezután viszont felmondási idejüket töltik. Hogy mi lesz a dombóvári mozi további sorsa, vagy igaz-e, hogy felmondtak a dolgozók, vagy ki mondott fel kinek, mi igaz-e a hírből, erre a legközelebbi összeállításban visszatérünk. Rózsát árul az egykori rendőr Kötöttség helyett a virágkötészetet választotta Bűnöző csuklójára bilincset kattintani, vagy rózsákat művészi csokorba kötni, abszolút nem mindegy. Ez a kétféle tevékenység a laikus számára ugyancsak távol áll egymástól. Mi késztette hát Bakó Károly rendőr főhadnagyot, hogy nyolc- éves szolgálat után csa- pot-papot, no meg a rendőrfőiskolát odahagyva virágárusnak álljon? - kérdeztük a 31 éves fiatalembert a dombóvári temetővel szemben lévő kis virágüzletében. — Most csobbant ki a víz, egyszerre mindenből elegem lett. Harmadéves voltam a rendőrfőiskolán, amikor a múlt év novemberében otthagytam, és leszereltem - kapjuk a választ, ami azért meglepő, mert az érettségi után autószerelő szakmát szerzett fiatalember rögtön a katonaság után döntött a rendőri pálya mellett. A rendőrség kötelékében töltött nyolc év alatt Bakó Károly volt körzeti megbízott Dalmandon, majd Tüskén, Gunarason, és közié*- kedési előadó a városi kapitányságon. Most tavasztól pedig virágot és cukorkát árul. Kiskereskedőként szabad, mint Balogh Károly virágai között Ráadásul meg sem fizettek , tizenötezer forint volt ennyi évi szolgálat után a brutto bérem. Azért ez az időszak nem múlott el nyomtalanul, még most is előfordul, hogyha elhagyom Dombóvári, a táblától pár kilométerre, hirtelen rálépek a fékre, mert belémnyillal, vissza kell fordulnom, nem kérédzked- tem el! — Autószerelő létére miért éppen virágüzletet nyitott? — Véletlen volt, ezt kínálták megvételre. A nagynénémtől kaptam kölcsön százezer forintot, abból vettem meg ezt a kis faházat, mivel már újrakezdési kölcsönt nem kaphattam. Eleinte nehezen mentek a dolgok, ha tréfálni akarnék, azt mondanám, hogy még a rózsát sem tudtam megkülönböztetni a szegfűtől, de már kezdek beletanulni ebbe a szakmába. — Hogy megy a bolt? — Nem valami jól, pedig én vagyok a legolcsóbb a környéken. Igaz, az üzlet sokáig zárva volt, elszoktak innen a vevők. Próbálkozom mindennel, a virág, koszorú mellett árulok palántát, cigarettát, gyümölcslét, mégis nehezen élek meg. Lehet, hogy profilt kell váltanom. 1991. július 10. Múlt idő Kutatjuk a többszáz, többezer évvel ezelőtti eseményeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti történések feledésbe merülnek, pedig a közelmúlt dolgai mai valónkat jobban befolyásolják, mintsem azt gondolnánk. Az alábbiakban szemelvényeket bocsátunk közre Dombóvár 1969.december 1. óta vezetett krónikájából. 1976.február 17. Kedves vendéget fogadott ma városunk, a Tolna megyében tartózkodó Losonczi Pált, az MSZPM Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki. Tanácsának elnökét K.Papp József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára és Szabó- pál Antal megyei tanácselnök kísérte el Dombóvárra. A vendégek fogadása a városi pártbizottság kapujában történt, ahol a hirtelen összegyűlt dombóváriak szeretettel köszöntötték a vendégeket. Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után a pártbizottságon a vendégek megbeszélést tartottak. A város párt- és állami vezetői, Gyuricza István és Vidóczy László tanácselnök tájékoztatták Losonczi Pált a város és városkörnyék életéről, a dolgozók munkájának eredményeiről. Az ismertetés után közösen megtekintették a Napsugár Áruházát, majd a Hotel Dombóvárban megebédeltek. A vendégek a rövid délutánon igyekeztek megismerkedni az 1970-ben várossá nyilvánított Dombóvár eredményeivel. Megtekintették az ipartelepet és elbeszélgettek a Láng Gépgyár dolgozóival. Megnézték a dombóváriak egyik büszkeségét, a gunarasi termálfürdőt és a városiasodást tükröző Molnár György lakótelepet. Az idő rövidsége miatt a kórház megtekintésére már nem futotta. A kocsioszlop az esti órákban hagyta el a várost a kedves vendégekkel. 1976.március 31. Dombóvár város városi tanácsa a várossá nyilvánítás hatodik évfordulója alkalmából a 2/1974.(IX.25.) számú tanács- rendelet 2.§ (1) bekezdése alapján 1976. évben „Dombóvár város díszpolgára”kitüntető címet dr.Szőke Sándor elvtársnak adományozta, aki a helyi szervek támogatásával elkészítette Dombóvár monográfiáját, mely a város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából jelent meg könyvalakban, majd a várossá nyilvánítás után, 1971-ben bővített kiadásban, mellyel maradandót alkotott Dombóvár számára. 1976.április 16. Az Afit dombóvári szervizállomásának ünnepélyes átadása. Az első bejárás 1973- ban történt, ma pedig áll az üzem. (Folytatjuk.) Az oldalt szerkesztette: F.Kováts Éva. Közreműködtek: Ihárosi Ibolya, Kispál Mária, Dombai István. a madár. Nem furcsa ez a nagy szabadság, a kötöttség hiánya? — Nem, éppen ellenkezőleg! Elegem lett a kötöttségből, az állandó készenlétből, ezért ment tönkre a házasságom is.
