Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-09 / 159. szám
TOLNAI, , , 1991. július 9. NÉPÚJSÁG 3 A teljes foglalkoztatottság csődbejutott A nagy munkanélküliség veszélyei TV-napló T. Nap Ünneplésre nincs okunk, emlékezésre annál inkább. Gellért Kis Gábor dokumentumfilmja, a T. Nap a tragikus évfordulóra emlékezett, amikor ötven éve, 1941. június 27-én Magyarország hadba lépett a Szovjetúnió elen. A film mentes pátosztól, illúziókat sem táplál, korabeli filmhíradókkal idézi meg a történelmet, s hatása is ebben van. így történt, nézzünk szembe a valósággal, főleg napjainkban, amikor akadnak, akik rehabilitálni szeretnék a múlt egyes szereplőit. A minap már arról értekezett valaki, hogy a Bárdossy László ellen lefolytatott per koncepciós volt, az egykori miniszterelnököt indokolatlanul ítélték halálra. Nem az ítélet volt indokolatlan, hanem az, hogy háborúba kergették az országot, amiért elsősorban Bárdossy felelős. Ma már sok mident tudunk, így azt is, hogy a Szovjetúniónak nem voltak háborús céljai velünk, a magyar hadbalépés pedig Hitlert is meglepte, mert erre nem is gondolt. Bárdossy egy hét alatt három nagyhatalomnak üzent hadat, valósággal provokálva a végzetet. A film lépésről lépésre mutatja be az eseményeket, magyarázni, ha lehet is őket, letagadni nem. A kortárs természetsen másként élte át, magam is tanúsíthatom, mert ott voltam, - Arany szavával „hol tenni nem, de halni volt esély”. Később a háborús bűnösök perei nem jelentettek elégtételt, legföljebb a szerény tanulságot: az elvakult, ostoba politika így juttatta végromlásba az országot. Erre nem árt emlékezni, s ezt szolgálta ez a dokumentumfilm, szerényen, de megfellebbezhetetlenül. A háborús bűnösök a bírósági tárgyaláson gyáván hazudoz- tak, a háborús katasztrófát úgy próbálták beállítani, mint alkalmi kellemetlenséget, amiről nem tehetnek. Csak Bárdossy játszotta a mártírt, bíráit „banditáknak” nevezte, bűnösségén azonban ez nem változtatott. A folytatást azonban senki nem látta előre. Elmentek a katonák A szovjet hadseregnek az osztrák békeszerződés megkötése után el kellett volna hagynia az ország területét, de nem hagyta el, sőt, az 1956-os forradalom leverésére Kádár újabb szovjet csapatokat kért. Ez is történelmi tény, s most végre véget ért az „ideiglenes” tartózkodás, a katonák elmentek. A Fekete doboz azt kereste, mit hagytak maguk után, a hosz- szúra nyúlt vendégeskedés milyen emlékeket jelent a kényszerű vendéglátóknak. Ilyent is, olyant is. Ahogy érkezésükre sem egyformán emlékezik mindenki. A bujkáló szökevényeknek, a letiport országnak mindenképpen felszabadulást hoztak, de az is tény, hogy felrúgva minden nemzetközi egyezményt, rögtön el is hurcoltak több ezer embert, köztük nőket is, akik évekig sínylődtek különböző táborokban, senki nem tudta, hogy miért. Felszabadítók? Megszállók? Erre sem olyan egyszerű válaszolni. Mindenképp tudathasadásos állapot volt, mert a hatalom mindvégig szigorúan ragaszkodott az ideiglenes jelzőhöz, ami évtizedekkel mérve legalábbis bizarr, főleg akkor, ha ebben látták „függetlenségünk zálogát”. De mit tehetett a katona, akit ide vezényeltek? A tisztek nyilván jól érezték magukat, a lakás, az árukínálat jobb, mint náluk, a közkatona viszont elég szigorú körülmények között élt, övéitől nagyon távol, de hát a parancs az mindenütt parancs. A Fekete doboz képben és hangban idézte fel a búcsúzást és a „hagyatékot”, ez a film címe is, de ez az egy óra csak bevezető lehetett, mert a több évtizedes „ideiglenesség” mérlegét nem könnyű megvonni. Rossz emlékeket is hagytak maguk után a búcsúzó katonák, ezen nincs is mit csodálkozni. Hogyan emlékezzék az az ember, akit kegyetlenül fejbe vertek, nyomait örökre hordja? Megbékélten annyit mondott, bűnözők mindenütt vannak. Közöttük is akadtak, de végre el kell kezdeni a megbékélést, akkor is, ha vannak sérelmek, amiket nem lehet elfelejteni. Elmentek a katonák, akik a forradalom leverése óta megszállóként voltak itt, ezt felesleges vitatni: Moszkvában dőlt el 1956. november 4. után, hogy mi történjék Magyarországon. De az utolsó katona is elment, s most tiszta lappal lehet kezdeni a jószomszédságot. Cs.L. Nyilvántartásban az Azzal reálisan számolnunk kell, hogy az elmúlt negyven év mesterségesen létrehozott teljes foglalkoztatottsága maradandó nyomot hagyott maga után. Az emberek hozzászoktak, hogy ne kelljen a munka- nélküliségtől félniük. A munka- alkalom ugya nem jelentett a gond nélküli élethez elegendő jövedelmet, de az a kevés, amit nyújtott, biztonságérzetet kölcsönzött. A teljes foglalkoztatás értékét növelte az is, hogy a megelőző másik ötven évben népünk bőven kivette a részét az abban az időben teljes létbizonytalanságot jelentő munka- nélküliségből. Nálunk a század első felében a lakosság reménytelenül vágyakozott a biztos megélhetést jelentő munka- viszonyra, aztán átélte a szerény megélhetést biztosító foglalkoztatás biztonságát. Érthető tehát most a munkanélküliségtől való félelem. Ez a félelem rettenti vissza a politikusokat, hogy a felesleges munkaerőt leépítsék. Évek óta szinte mindenki elfogadja a veszteséges termelés leállítását, de alig történik valami mindaddig, amíg a leállítás halasztható. A nemcsak felesleges, de káros bürokrácia leépítése is késik. Senki nem akarja vállalni a népszerűtlen feladatot. Pedig a probléma megoldásának a halogatása nemcsak gazdasági, de végső soron morális károkat is okoz. Öntsünk tehát tiszta vizet a pohárba! A teljes foglalkoztatás elviselhetetlen károkkal jár. Ezt eddig csak a kapun belüli munkanélküliség formájában tudták megoldani, ami annyira lerontja a munkamorált, csökkenti a technikai fejlődést, hogy elkerülhetetlenül a gazdasági lemaradás fokozódásával jár. Mondjuk ki tehát nyíltan: a teljes foglalkoztatás nem járható út. Nem kevésbé járhatatlan út azonban korunkban az sem, ha a társadalom nem gondoskodik arról, hogy a munkanélküliség ne haladja meg az 5-6 százalékot! A kétjegyű munkanélküliség gazdasági tekintetben is elviselhetetlenül drága, hiszen ez azt jelenti, hogy a dolgozóknak aránytalanul sok nemdolgozót kell eltartaniuk. Ennél is sokkal nagyobb az erkölcsi és politikai kár. A munkanélküliség olyan viszonyokat teremt, amikor a munkaképesek növekvő százaléka rendezkedik be arra, hogy munkanélküliként éljen meg. Szerényen, de kényelmesen. Különösen veszélyes a nagy munkanélküliség az olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol a munkanélküliség mellett viszonylag tág lehetőségeket nyújt a mellékkeresetre a másodgazdaság és az illegális munkavállalás. Ennek elrettentő példáival találkoztam Dél-Olaszországban. A tömeges munkanélküliség a modern társadalmakban azért is bűn, mert ezekben mindenütt munkaerőhiány van. A munka- nélküliségnek már nincsenek olyan objektív okai, amilyenek a klasszikus kapitalizmusban voltak, amikor a szolgáltatási szféra csak korlátozott mértékben vette fel az embereket. Jelenleg nincs olyan fejlett tőkés társadalom, ahol ne volna hiány a munkaerőben, ahol ne volna elmaradás az infrastruktúra kiépítésében és szolgáltatásokban. Legfeljebb ez a hiány nem mindenütt egyformán nagy. Nálunk természetesen iszonyúan nagy e téren az elmaradásunk. Ezt ugyan mindenki elismeri, de arra hivatkoznak, hogy nincs elég pénzünk arra, hogy az infrastruktúrát gyorsabban kiépítsük és a szolgáltatási szférát jobban ellássuk munkaerővel. Ez az érvelés nagyon logikusnak tűnik annak, aki nem a tényeknek, hanem csak a rövidlátó, illetve csak a nyomon követhető összefüggéseknek hisz, viszont nem hisz a logikát meghazudtoló elméletnek és tapasztalatoknak. Keynest mint a század legnagyobb közgazdasági elméjét tisztelik, de nem veszik tanítása lényegét tudomásul, azt, hogy a jelenkori társadalomban nincs nagyobb veszély a munkanélküliségnél. Persze, az elméletben mindenkinek joga van kételkedni. Higgyünk azonban a gyakorlati tapasztalatoknak. Inflációs hatása is van Már a fasizmus és a sztálinizmus is megmutatta, hogy még az erőltetett fegyverkezés és iparosítás is jobb, mint a 20-as, 30-as évek 20-30 százalékos munkanélkülisége. E diktatúrák időleges népszerűsége ugyanis elsősorban azzal magyarázható, hogy megszüntették a korábbi hatalmas munka- nélküliséget. Meggyőzőbb azonban az amerikai példa: 1941. után az Egyesült Államokban a háborús termelés felszívta a korábbi óriási munkanélküliséget, és hat év alatt 75 százalékkal nőtt a lakosság fogyasztása. Ezt a példátlan eredményt annak ellenére érték el, hogy a nemzeti jövedelem közel harmadát emésztette fel a háború! Milyen eredmények lettek volna, ha a háborús erőfeszítések helyett ezeket az erőforrásokat is az infrastruktúra fejlesztésére fordítják! Pedig ötven évvel ezelőtt aránytalanul kisebb mértékben függött a termelés hatékonysága és a jólét az infrastruktúrától, mint napjainkban. Nálunk az illetékes fontosko- dók még mindig azt kalkulálgat- ják, hogy megrendezzük-e a vi- lágkiálítást, ami 100 ezer új munkaalkalmat jelentene. Ösz- szesen körülbelül egymillió embernek kellene az elkövetkező években munkát találniunk az infrastruktúra fejlesztésére és a szolgáltatási ágak munkaerőellátásának javítására. Ekkor lenne a legkisebb az infláció, a leggyorsabb a gazdasági növekedés. Sajnos, ezt nem lehet tételesen bizonyítani, csak a tapasztalatokra lehet hivatkozni. Eddig minden országban nagy lett az infláció, ahol nagy volt a munkanélküliség - mint például a latin-amerikai országokban -, és ahol nagy a kapun belüli munkanélküliség, mint például a volt szocialista országokban. Ezzel szemben csak ott kicsi a pénzromlás, ahol kicsi a munkanélküliség. A Tolna Megyei Bíróság az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületét az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. 15. §. (1) bekezdése alapján a társadalmi szervezetek nyilvántartásában 420. sorszám alatt nyilvántartásba vette. Képviselőik: Orbán László elnök, Kese Ferenc társelnök és Köpenczei István ügyvezető. Az egyesület közvetlen célja: kulturális és érdekképviseleti. Székhelye a Babits Művelődési Központ. Rekordhal a decsi Homokosban A decsi horgász egyesület rekordhalfogásról adott igazoló jelentést. E szerint Marsi Gábor sárpilisi lakos a decsi Homokosban, ez év június 29-en reggel 8 óra 15 perctől 8 óra 44 percig fárasztott egy szürkeharcsát, melynek súlya 23.100 gramm, hossza 134 centiméter, és a legnagyobb kerülete 72 centiméter volt. Piócát használt csalinak. A közel félórás fárasz- tás után két horgásztársa segítségével kézben hozta partra a nem mindennapos példányt. Orgonakoncert Szekszárdon Szekszárdon, a Művészetek Házában július 10-én, szerdán, este fél nyolckor Kovács Endre orgonakoncertjére kerül sor. Ezen Ardó Mária (ének) működik közre. Műsoron Bach, Händel, Mozart, Wagner, Franck, Antalffy művei szerepelnek. Kiállítás a Babitsban Július 12-ig nézhetik meg az érdeklődők Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési ház kiállítótermében a Kölesdi Képtár anyagából összeállított kamarakiállítást. A kiállított anyag naponta 10-től 18 óráig látható. Tájékoztató vállalkozóknak Simontornyán, a községházán július 10-én, este hat órakor tájékoztatót tartanak vállalkozóknak és a leendő vállalkozóknak az önkormányzat belterületi szabad telkein épülő üzletházakról. Játékautók A Kaposvári Finommechanikai Vállalatnál a korábbi hadiipari termékek helyett ezentúl játékautókat, mégpedig különleges, elsősorban gyűjtőknek ajánlott Márkiin modelleket készítenek majd. A szerződés, melyet ez évre kötöttek, árra az átmeneti időszakra ad munkát az ott dolgozóknak, amíg a vállalat kialakítja új profilját. A felesleges kapacitás lekötésére különböző bérmunkát vállalnak, így jutottak el a német Márkiin céghez, amely felajánlotta, hogy a kaposvári gyár készítsen autómodelleket. A precíz munkát igénylő miniautókat sorszámmal, rendszámmal és forgalmi engedéllyel látják el. Felfedezték a világegyetem legenergiadúsabb csillagrendszerét Üj asztronómiai szenzáció: alig két hónappal az Univerzum legfényerősebb tárgyának felfedezése után egy angol-amerikai kukatócsoport rábukkant a világűr legenergiadúsabb galaxisára. A kutatócsoport a Kanári-szigetekről pillantotta meg egy óriásteleszkóp segítségével a gigantikus méretű objektumot, melynek nagysága egy- milliárdszorosa a Nap kiterjedésének. Ez a csillagrendszer 300 milliószor annyi hőt sugároz, mint a Nap és 30 ezerszer annyi energiát, mint a mi „földi” tejútunk. Négymilliárd évvel az ősrobbanás után keletkezett, 16 milliárd fényévnyi távolságra lévő galaxisról vagy csak egy most kialakuló csillag- rendszerről van szó? A harmadik feltevés pedig egy kvázistelláris rádióhullám, amelyet hatalmas porfelhő borít és ellentétben az eddig ismert hasonló rádióhullámokkal, csaknam kizárólag ibolyántúli energiát sugároz. A szabad szemmel is felismerhető „legfényesebb tárgyat” - amelyet egyébként szintén a Kanári-szigeteken pillantottak meg - már áprilisban felfedezték. A cambridgei egyetem egyik angol kutatócsoportja szintén óriásteleszkóp segítségével talált rá a Földtől 12 milliárd fényévnyi távolságra lévő kvázistelláris rádióhullámra, amely egybilliárdszor annyi fényt sugároz, mint a Nap. A két újonnan felfedezett objektum tanulmányozásától a tudósok nem kevesebbet várnak, mint azt, hogy hiánypótló ismeretekre tehetnek szert a világegyetem keletkezéséről. Gyermekszépségverseny, 1991. Tóth Adrián Dombóvár, Erkel F. u. 58. Szendi Brigitta Harc, Allkotmány u. 31. Gyékényesi Dániel Vilmos Högyész, Béke u. 52. Simon Nikolett Tamási, Szabadság u. 35.1/6. Németh Balázs Tamási, Szabadság u. 45. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, hogy mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebbi, csütörtöki számunkban a dunaszentgyörgyi Horváth Anita, a tolnanémedi Szokodi Veronika, a kajdacsi Váci Tibor, a dunaszentgyörgyi Pál Miklós, a bonyhádi Bognár Beáta fé- nyéképét közöljük.
