Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
Ő PÚJSÁG 1991. július 6. 4- •*»«. A néflaH nm 4trK*HtlrmtJ ktim* /ÍJ9}/ (1991. június 11-i számunkban jelent meg Hunyadi István: A cikói ótemplom című írása. Erre reflektál dr. Csanády György bátaszéki olvasónk.) A vita különösen a múlt század végén volt nagyon élénk. Régészek, történészek, építészek, ki tudja még kik, illetékesek és illetéktelenek írtak, nyilatkoztak erről. Brüsztle József Olasz község plébánosa több kötetes művében (A pécsi egyházmegye története) írja a következőket: Azon a helyen, ahol Jézus anyjának cikádori apátsága lelhető fel... Koller József és Haasz Mihály véleményével szemben Brüsztle nem lát bizonyítékokat arra, hogy a cikádori apátság Bátaszék környékén helyezkedett el. Békefi Rémig kimutatta, hogy a cikádori nem állt a széplaki Ótemplom romjai helyén. 1498. szeptember 6-án (okirat) Széplakon plébánia volt, a falu a török hódoltság idején elpusztult, a templom romjai viszonylag jó állapotban átvészelték ezt az időszakot. A vidék magyar ajkú népe „Máriaszéplaknak” hívja ezt a helyet, a német ajkúak tájszólásuk szerint „Mária Sib- lok-nak”. Széplak ismét benépesedett, majd lassan elsorvadt. A környék népe a széplaki Ótemplom romjait gyógyító kegyhelyként tisztelte még sokáig. Minél jobban tanulmányozta a korabeli okiratokat, eredeti kútfőket, annál jobban megérlelődött Békefi Remigben a gondolat, hogy a vitára szakszerű ásatással direkt bizonyítékokkal válaszoljon. 1893. júliusában tanulmányozta a romokat, majd 30 emberrel megkezdte az ásatást. Feltárták az egész templom alapfalát. Találtak több oszlopfő, pillér, stb. töredéket, román kori stilizált levél díszítéssel. Pontos leírást, méreteket, ábrákat készített. Ásatásával az alábbiakat bizonyította: Az alaprajz oly részleteket is tüntetett fel, hogy ennek címén meg kell tőle tagadni a ciszterci jelleget. A két torony sehogy sem illik be a ciszteriek templomába, mert ezeknél mindössze fából készült és bádoggal bevont tetőtorony emelkedik a kereszthajó közepe fölött. A templom egyedül állt valamikor a magaslaton, vele közvetlen összefüggésben semmi épület sem volt, viszont a ciszterciek a templomot, és a kolostort mindég összeépítették. A cikádori apátság alapításának éve 1142. Az alapító maga II. Géza (11 eves) gyámja, Be- lus herceg. Ő honosítja meg a cisztercita rendet. A Thuróczi Krónikában az apátság így szerepel: „monasterium Cykador, Ouem vulgus Zek apellare sólet” magyarul; „Cikádor, melyet a nép széknek szokott nevezni”. II. Géza a gyepüelv területén lévő műveletlen, gazdátlan területekből adományokat tehetett. Bátaszék a Megyer és Kürt törzs közti mocsaras területen terülhetett el. A cisztercita rend, szelleméből fakadva, ezt a vidéket választotta. Hajózható csatornákkal (Pösze, Ráros) termőföldeket nyert. Föld- és szőlőműveléssel foglalkozott, haltenyésztést vezet be, később állattenyésztéssel is foglalkoztak. Vagyona egyre gyarapodott. Ez a földrajzi adottság nem jellemző Széplakra. Minden apátságnak javadalmai és birtokai lehetőleg a környékén helyezkednek el egy két kivételtől eltekintve. A cikádori apátság javadalmai a ciszterci apáA széplaki rom egy 1893-ban készült rajzon Feltételezés szerint a cikádori apátok pecsétgyűrűje tok alatt, „Tolna megyében: Ebes, Pörböl, Gerenyás, Kesz- tölc, Lajvér, Lángfő, Moha, Mórágy, Nyék, Saágh, Szék, (Czi- kádor). ... Ezek a helységek mind Bátaszék és nem Széplak környékén helyezkedtek el. A tatárjárás (1241-42) súlyos csapásait az apátság is megszenvedte „a kolostor lángok martaléka lön és vele együtt pusztultak el a körülötte elhúzódó gazdasági épületek is”. A kolostor újjáépítése egy évszázadig húzódott. Tamás cikádori apát szerint: „Töttös mester pilisi comes és visegrádi várnagy 1347. táján 100 budai márkával jő segítségére”. Amit eddig nem építettek újjá, utólagosan teszik meg. A keresztfolyosót - mely a cisztereknél mindig kiváló műgonddal készül - és a kolostor egyéb részét kijavítják. Ekkor Nagy Lajos király az apátság kegyura, aki javadalmakkal, főleg jogorvoslásokkal segíti az apátság munkáját. A cikádori konvent hiteles helyként működik, melyet számtalan okirat bizonyít. Az első konvent bélyegző 1382-ből ismert. 1347-ben Nagy Lajos királyi kegyúr hiteles anjou liliomos pecsétgyűrűt adományoz a cikádori apátnak. A gyűrű a monostorhoz közeli Zrínyi és Petőfi utca találkozásánál földmunka során került elő. (A török palánk déli oldala). 1142-től 1454-ig a cikádori apátok ciszterciek voltak. Utolsó királyi kegyuruk Zsigmond, aki anyagilag támogatta és védelmére kelt az ősi cikádori apátságnak. Ebes határában szép Zsigmond arany forint került elő. A mohamedán sereg nikápo- lyi győzelme, folyamatos terjeszkedése, közeledése már érezteti hatását. A XV. század közepétől a cikádori apátság és konvent nevével már nem találkozunk. A mohácsi vész előtt már fél századdal megszűnt az apátság rendeltetése és a cikádori (széki) apátság attól kezdve a benedekrendiek kezén van. A hódoltság idején a ciszterci rend teljesen kiszorul cikádori javadalmaiból, majd az országból is. 1441-ben a Furkópuszta alatti síkságon zajlik a híres Ga- rai-Hunyadi ütközet, mely az ország további sorsát döntötte el. (Egyes kutatók máshová teszik a csata helyét: a Báta fölötti lapos dombtetőre - a szerk.) Thuróczi szerint; „a nép cikádort, ahol tábort ütöttek, Zeknek nevezte. Bonfini, aki a csata lefolyását látta, így határozza meg: A Dunához ötezer lépésre „passus” esik, most „Zek”-nek hívják. Tehát nem Széplak közelében. 1529. szeptember 5-én Ibrahim pasa nagyvezír a széki várat ostrom alá vette. A várat Ferdinand király 1526. után földvárrá erősítette. így az ostrom igen nehéz volt, három napig elhúzódott. Nehezítette még a rendkívül rossz, esős időjárás . Evlia Cselebi török utazó írja; „A belső várban egy templom van, ez most Szulejman Khan dzsámija ...” Tehát még mindig az ősi kolostor alapjain. 1718-ban Jany Jakab bátai apát az eredeti alapokon szentélyt kezd építeni, de meggyilkolása miatt nem tudta folytatni, utódja Kolonics Zsigmond 1741-ben befejezi. A Theréziá- num birtokait kezelő magyar királyi vallási közoktatási minisztérium a hívekkel karöltve a már roskadozó, románkori alapokon nyugvó barokk templom helyett monumentális egyházat akar emelni. Az új neogót stílusú templomot 1903. október 4-én, Rózsafüzér vasárnapján felszentelték. Ezt követően a Hősök terén álló ősi templomot lebontották. Benkó Iván iskolaigazgató közölte, hogy a Hősök terén épített 1848-as emlékmű alapozásánál sok román motívumé mészkő töredék került vissza az alapozásba. A két legszebb darabot az iskolába mentette, jelenleg a gyűjteményemben van. Egy turbán fejes török sírkő darab is előkerült, mely a szekszárdi múzeumban van. Igaza van Hunyadi Istvánnak, hogy ásatásra szükség van, de nem a széplaki Ótemplomnál, vagy nem csak ott, hanem a bátaszéki Hősök terén, feltárva a románkori alapot, és szabadtéri múzeumot létesíteni a területen. A kétes művészi értékű emlékművet pedig megfelelő helyre viszonylag könnyen át lehetne helyezni, így biztosan megoldódna az egyik, Bátaszék múltját érintő rejtély. Abban is igaza van, hogy a cikói ótemplom romjának további pusztulását meg kell állítani. Állagának megmentése valóban az egész Dunántúl érdeke. Egy évszázad alatt többet pusztult, mint az előző vészterhes századokban. Dr. Csanády György Fotó: Kuruczné Karip Irén Dédapáink víg kedélye kínálkozó eset közül a legmeglepőbb Mehrwerth Ignácnak, Szekszárd egykori jegyzőjének monográfiájában maradt fönn Benevits Józsefről, akinek atyja többször is a helybeli bíró tisztét töltötte be. Fiára tekintélyes vagyon maradt, de ő még azt is meg tudta oldani, hogy a kaszálással veszítsen el ebből valamit. A Furfangos diák költői névvel megtisztelt Mehrwerth így örökítette meg mindezt: „Legeredetibb tette az volt, hogy midőn egy 12 kaszás rétjét már eladta, a még meglevő házánál minden évben megtartotta ugyanennyi emberrel a kaszáltatást az udvaron. Ezen műtétel aztán egész ünnepélyességgel vitetett véghez. Odarendelte a cigánybandát, a zenészek nyakába kinek só- dart, kinek egy tábla szalonnát akasztott, s így kellett nekik muzsikálni, amidőn a kaszások az udvarban vágták a semmit- kora reggeltől fölöstökömig. Ekkor következett a reggeli, mely állott kenyérből, sonkából, szalonnából és borból, hajnalban már a kaszálás előtt kijárt a kaszásoknak a pálinka. A reggelizésnek vége lévén, a kaszásoknak újra vágni kellett a semmit, amidőn pedig a rendből kiértek, vitte nekik a csutorát, s mindegyiknek inni kellett, amint hajdan szokásban volt. Délben aztán jó ebéd következett, melyet a kaszások és ciJavában folyik az aratás, illő tes történettel megemlékezni ilyenkor egy-egy régi, neveze- boldog elődeinkről. A számos Leány ingaórával a Vasárnapi Újságból Hol volt a cikádori apátság? írás közben (Születésnap.) Lelkesen ünnepeljük születésnapján a házigazdát, aki tűnődve emeli maga elé poharát, mintha varázsgömböt nézne, melynek titokzatos fényében felvillan múlt és jövő. Ajándékokkal kedveskedünk az ünnepeltnek, ez virágot hozott, az könyvet, selyempapírba csomagolva. A házigazda meghitt barátom, igaz szívvel kívánok neki minden jót, amire rá is szolgált, mert nem volt könnyű élete. Bólogat, de ugyan kinek volt az élete könnyű, kérdezi merengve. Gondolatban végigjárja a múlt ösvényeit, s aggodalmasan sóhajt. Az ember végül annak örül, hogy megöregszik, mert ilyenkor már egyre ke- vesébb történhet az életében. A fiatalok mindig abban reménykednek, hogy szereplői lesznek valaminek, egy idő után azonban gyanús lesz minden változás, néha még az emlék elől is tanácsos kitérni. A háziasszony kávét hoz és süteményt, egy leleményes vendég újra tölti a poharakat, de ünnepelt barátom még mindig a múlt erdejében bolyong.- A tapasztalataid, - mondja valaki vigasztalón. - Egy élet tapasztalatai! Mert valóban sok mindnet láttál életedben.- Éppen ez az, - mondja a házigazda csüggedten. - Amit az emberek tapasztalatnak hívnak, általában fadorombot sem ér. Egy öreg földműves kamatoztathatja, amit életében tapasztalt, mert megismerte a természet jeleit, tudja a borfejtés fortélyát, s széljárásból, madarak röptéből következtet az időjárásra. Én csak azt tanultam meg, hogy a történelem, amit sokan az élet tanítómesterének hívnak, keserű próbatétel, amit legföljebb túlélni lehet, de nem tanít meg semmire. Gyorsan kiitta borát s példáját valamennyien követtük.- Amikor leérettségiztem, - folytatta az ünnepelt - már dúlt a háború. Félművelt politikusok arról szónokoltak, hogy a magyar baka a Donnál is hazáját védi, de ebben a baromságban nem hitt senki, legkevésbé az a baka, akinek keze-lába lefagyott a szörnyű hidegben. A legtöbben ott vesztek, de akik haza vergődtek, ugyan mit tanultak az egészből? És mit tanultam én, aki a frontot elkerültem, de megéltem Pest bombázását, láttam a deportáló vonatokat s a többiekkel végigjártam Dante poklának köreit? A tanulság azonban ekkor is elmaradt. Később, amikor megjelent Rákosi, újra kezdődött minden, még a helyszín sem változott. Aki nem élte át, nem tudja elképzeli. De ugyanígy nem tudjuk elképzelni, milyen volt az élet Nero rémuralma alatt, vagy nálunk, Világos után. Zavartan néztünk magunk elé, sokáig hallgattunk. Ez a bor viszont kitűnő, próbált kedélyes- kedni valaki, az egyik vendég azonban együttérzően mondta:- Igazad van, rossz korban születtél. Az unokáidnak majd jobb sora lesz. Ezt azonban nem hitte el senki. Azt hiszem, ez ma a legkilátástalanabb foglalkozás, ha csak nem áll valaki mögött milliomos rokonság. A születésnapi öröm baljós csillagzatba fordult, valaki, erőltetve a jókedvet, azt mondta, inkább a nőkről beszélj Józsi bátyám, milyenek voltak régen a lányok? - mire elmosolyodott s már szólt is volna, de hirtelen más jutott eszébe.- Néha arra gondolok, milyen sorsom lett volna, ha előbb szülétek, mondjuk ha az apámmal lettem volna egykorú. Akkor 1914-ben még 18 éves sem vagyok, hadiérettségivel az elsők között soroznak be, s ha megmenekülök az orosz frontról, majd az Isonzó mellől is ép bőrrel jövök haza, esetleg rögtön besoroznak vörös katonának, utána pedig Horthyék elítélnek, mint bolsevikot. Mondjuk, ezt is kibírom, akkor meg ott vagyok a fenyegető világválságban, összes végzettségem egy vacak hadiérettségi, állás nélkül nyomorgok, a legjobb esetben kapok havi 60 pengőt, mint szellemi szükségmunkás. De már itt van az új háború, még csak 40 éves vagyok, mehetek újra a frontra, az életben maradásom tehát továbbra is kétesélyes. Ha a sors kegyes hozzám, ezt is túlélem, s akkor Rákosi csillaga alatt találkozom valamivel idősebb kiadásban mostani sorsommal. Dermedten figyeltük szavait. Teljesen valószínűtlen volt ez az időjáték, ugyanakkor volt benne valami borzongató is, mert mégis csak egy folyamat részei vagyunk valamennyien, s csak idő kérdése, hogy kit mikor szólítanak színpadra. Kosztolányi verse jutott eszembe: Mi volt a bajunk korábban, hogy nem jártunk a föld porában ... - de ez is játék, sorssal és szavakkal, amit megfejthetetlensége sem old fel, mert ebben a színes forgatagban mindenki jelenésére vár. Egy nő nyakláncának üveggyöngyeivel játszott.- Azt akarja mondani, - kérdezte mosolyogva - hogy ezt a nyakláncot valaha elvarázsolt hercegnőként hordtam?- Játszhatunk tovább, - mondta a házigazda egykedvűen. - Ti is játszhattok saját sorsotokkal, bármennyire hiábavaló az egész. Mondjuk, dédapámmal cserélek helyet az időben. Akkor ott vagyok a szabadságharcban, megmászom Budavár falait, Világosnál eltöröm kardomat, majd bujdosom éren, nádon, mert idegen pribékek lesnek rám, szabad préda vagyok, ahogy egy másik idősíkban a muszka fronton vagy Isonzónál. A körülmények változhatnak,- nézett ránk szigorúan - de a kiszolgáltatottság ténye félelmetesen ismétlődik nemzedékről nemzedékre. Időnként jelmezt cserélünk, az egyik bujdosó ' szegénylegény, Majtény után, a másik a mohácsi csatamezőről menekülő katona s mehetünk tovább az időben ameddig akarunk, akár zsidó rabszolgának is láthattok Titus diadalmenetében. A nő most is nyaklánca üveggyöngyeivel játszott.- Szomorú dolgokat mond, - fordult a házigazdához - talán igaza is van. Csak azt nem tudom, hogy akkor mit kell tennünk?- Az emberiség hajnalán volt az aranykor - mondta fontoskodva az egyik vendég. - A költőktől tudjuk. Mi csak emlékezni tudunk.- Nemcsak az aranykorra, - szólt ábrándozva az üveggyöngyös hölgy. - Másra is. Egy tengerparti napkeltére, hegyi ösvényekre, szerelemre. Lehet, hogy zsidó rabszolganő voltam a császári Rómában, de csak arra emlékezem, amikor a Balatonparton egy félénk fiatalember valaha szerelmet vallott. Ha csak ennyi lett volna, akkor is érdemes volt s így volt jó. Mintha mindnyájan megnyugodtunk volna. Mindenki emlékei között kutatott, vigaszt keresett, és mentséget, magának és sorsának. Csányi László