Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

2 NÉPÚJSÁG 1991. július 6. Árverés Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) Az egykori népművészeti bolt tu­lajdonjogáért immár másodszor hirdették meg az árverést. A koráb­bi árverésen mintegy 17 millió forint volt a kikiáltási ár. Úgy tűnik, hogy az első nekifutásra kissé magasra tették a lécet, hisz nem volt jelent­kező. Azóta a Garay-udvar terület- rendezése következtében az üzlet- helyiség alapterülete is csökkent, így ezúttal már 12 millió 500 ezer fo­rintra zsugorodott a kikiáltási ár. A bolt tulajdonjogáért vívott párharc­ban egy háromfős és egy négyfős csapat „szállt ringbe”. Szépen emelkedtek a kikiáltási árak, végül 15 millió 250 ezer forinttal az első csapat került ki győztesen a vetél­kedőből. A vállalkozók egyelőre ra­gaszkodnak a névtelenséghez, és az üzlethelyiség hasznosítására vonatkozó elképzeléseikről csak később hajlandók nyilatkozni. A Garay borozó tulajdonjogáért korántsem volt késhegyig menő küzdelem, hiszen itt csak egy há­romfős csapat pályázott, végül 4 millió 500 ezer forintért kelt el a vendéglátóegység. A névtelenség­hez ők is ragaszkodtak. A harmadik árverés „győztese", Tóth József bogyiszlói lakos már nem titkolózott. A tolnai Arany Já­nos utcai kisvendéglő tulajdonjo­gáért ő is egyedül pályázott, végül 1 millió 800 ezer forint kikiáltási áron kapta meg. Tóth József elmondta, hogy a legtöbben a tulajdonjog megszerzésére törekednek, hi­szen a magas bérleti dijak ma már „agyoncsapják” a vállalkozókat. Erről győztek meg bennünket Bóvári János, a Tolna Megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatójának sza­vai is. Megtudtuk, hogy a bonyhádi Fortuna presszó bérleti jogát is megpályáztatták, de egyelőre a „kutya se jelentkezik”. A vállalatnak a privatizációs törvényben előírt önfelszámolása tovább folytatódik, hiszen a szerződéses üzemelteté­sű boltok bérlői sorra „dobják be a törülközőt”. Nyolc vendéglátóegy­ség árverésére az ősszel kerül sor.- km ­Megnyitható-e a csap? A vízszint kicsi, a feszültség nagy (Folytatás az 1. oldalról.) A „másik oldal” álláspontjáról Klingl Bélától, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének vezetőjé­től kaptunk tájékoztatást.- Alapvetően három oka van an­nak, hogy ilyenkor nem lehet a holtágba betáplálni a Duna vizét. 1. A folyóvizek foszfortartalma most a legmagasabb. S mivel az állóvizek­ben, így a holtágakban is, már ele­ve nagyarányú a tápanyag-felhal­mozódás (a bámulás), ezt az oldott foszfor csak tovább növelné, ron­taná. (A beetetések csökkentése viszont sokat javíthatna rajta.) 2. A bakteriális ok. Lehet, hogy látszó­lag tiszta az élő Duna vize, de való­jában a holtág vízminősége bakte­riális szempontból lényegesen jobb. Fürdési szezonban bűn lenne a Duna-viz beengedése. Szalmo­nellafertőzés és egyebek követ­kezhetnek be. A 3. ok az, hogy ez nem egy kád. Itt nemcsak a me­derben lévő víz szintjét, hanem a talajvíz nívóját is emelni kell. Tehát lényegesen több a betáplálandó víz mennyisége, mint gondolnánk. Foszforral, baktériumokkal együtt. Megéri? Szerintem nem. És nem azért nem mozdulunk, mert nem iz­gat, hidegen hagy bennünket az ügy, hanem azért, mert nem aka­runk rontani eddigi eredményein­ken: a holtág mostani vízminősé­gén. - Wy ­A történelem fotográfusa Amikor 1934-ben Velencében Adolf Hitler először fogott kezet Benito Mussolinival, egy bizonyos Alfred Eisenstaedt nevű fotóri­porter elkattintotta kameráját és a kép rövidesen bejárta a világ­sajtót. Amikor a második világháború végén a New York-i Times Square-on egy búzavirágkék egyenruhás tengerész megcsókolt egy fehérbe öltözött mosolygós kislányt, Eisenstaedt megint csak ott volt és a fénykép egyike a legismertebbeknek egy hoszú élet alkotásai közül. A ma 92 éves Alfred Eisenstaedt - bár egy kicsit nagyot hall és nem áll mindig biztosan a lábán - még mindig rendszeresen fotó­zik a Life magazin részére, amelyhez megalakulásának évében, 1936-ban - három másik fotóriporterrel együtt - belépett. A Chicago-i Circle Gallery-ben ezekben a napokban látható az Eisenstaedt leghíresebb fotóit bemutató kiállítás. Eisenstaedt, aki 1933-ban lencsevégre kapta Goebbels náci propagandaminisz­tert és 1953-ban az egész világot bejárt képet készített Marilyn Monroe-ról, a XX. század nagyobb részének „történelmi fotográ­fusa”. „Legalább egymillió fényképet készítettem, de itt csak néhá­nyat állítottam ki kedvenceim közül” - nyilatkozta az agg mester a Reuter tudósítójának. Szavai szerint a legnehezebb „modellje” Ernest Hemigway volt, a legkönnyebben és legszívesebben pe­dig Sophia Lorent fotózta. A kiállított fotók vételára nagyon különböző: 3425 dollárba ke­rül egy kép a párizsi bábszínház gyermekközönségéről; Goeb­bels 1750 dollárt ér és 1875 dollár az ára a párizsi Nagyopera egyik Hattyúk tava előadásáról készült képnek. Eisenstaedt ma már kevesebbet dolgozik - portréfelvételeket készít barátairól és olykor dolgozik a Life magazinnak is. Főként azonban kiállításokat rendez és vetített képes előadásokat tart. Uternak adott interjút telefonhívás szakítja meg. A vonal másik végén Edward Kennedy szenátor. Eisenstaedt pillanatnyi gon­dolkozás nélkül válaszol: „Utoljára 1940-ben fotóztam a család­ját, amikor az ön apja az Egyesült Államok nagykövete volt Nagy- Britanniában. Ott volt John F. Kennedy, a néhai elnök, ön pedig még kisfiú volt.” Kennedy szenátor ma 59 éves. A 92 éves mester elmondja még, hogy a kiállításon látható ké­pek többségét nem megbízásból készítette. „Amikor éppen nem volt megbízásom, róttam az utcákat és kerestem a témát” - mondja. „Tudja, fejezi be a beszélgetést, az a búzavirágkék egyenrugás tengerész a New York-i Times Square-on minden nőt megcsó­kolt, akivel csak találkozott. De mind sötét ruhát viselt. Akkor meg­pillantottam a fehér ruhás kislányt, odasiettem hozzá és amikor a tengerész is odaért, megcsináltam a felvételt.” Eisenstaedt 1898 decemberében Németországban született. Az európai történelem jelentős eseményeinek is tanúja volt ami­kor fotóriporterként dolgozott a húszas és a harmincas években. Hitler hatalomra jutása után, a harmincas évek közepén hagyta el Németországot. Törökbálinti zendülés Felelősségre vonják a parancsnokokat is Feljelentést tesz a Budapesti Ka­tonai Ügyészségen és kezdemé­nyezi a törökbálinti parancsnok, Tar György alezredes és Kun Fe­renc hadnagy, őrszázadparancs- nok felelősségre vonását a Magyar Honvédség illetékese - tudta meg a Távirati Iroda Keleti György HM­szóvivőtől. Geller István vezérőr­nagy, főcsoportfőnök az április 7-i törökbálinti katonai zendülés pa­rancsnoki felelősségének megál­lapítására június 12-én rendelt el vizsgálatot, s ez július 4-én fejező­dött be. (MTI) Polozkov-lemondás és cáfolat Az Ivan Polozkovnak, az Oroszországi KP első titkárának le­mondásáról szóló, majd röviddel később cáfolt pénteki bejelentés a szovjet kommunisták sorain belüli válság elmélyülését jelzi. A Poloz- kov-ügy egy nappal azután rob­bant ki, hogy Eduard Sevardnadze, volt külügyminiszter és Gorbacsov közeli szövetségese a konzervatí­vok ellene indított támadására vá­laszul bejelentette kilépését a kommunista pártból. Az SZKP konzervatívjainak vezé­reként számon tartott Polozkov le­mondását a mérsékelten konzer­vatívnak tekinthető Rosszija elne­vezésű parlamenti frakció egyik tagja jelentette be péntek délelőtt „megbízható forrásokra” hivatkoz­va. Ezt megelőzően azonban már a moszkvai lapokban is napvilágot láttak Polozkov lemondását jósló értesülések. Röviddel később azonban a szovjet hírügynökségnek nyilat­kozva Polozkov titkára már cáfolta a hirt, mondván: minden alapot nélkülöznek az oroszországi párt­vezető lemondásáról szóló értesü­lések. Egyelőre nem tudni, hogy Polozkov kilépésének ügyével a konzervatívok egyfajta közvéle­ménykutatást kívántak-e végezni, avagy a párt maradi erői között is valós politikai ellentétek támad­tak. A homályos hátterű ügy kipatta­násának napján a Pravda, az SZKP KB első számú orgánuma Sevard­nadze kilépése kapcsán a „párton belüli polgárháború” elkerülésére szólította fel a szovjet kommunistá­kat. A lap a Mozgalom a Demokrati­kus Reformokért (MDR) megalaku­lása kapcsán egyebek között meg­írta: a párton belül megindult egy­fajta szétválasztódás, s ennek ka­talizátora a párt új programterveze­te. „Most világossá válik, ki kicsoda az SZKP-ban, az Oroszországi KP- ban és az elnök környezetében. Ki­derül, ki miként viszonyul a pe­resztrojkához, Gorbacsovhoz, a kommunisták pártjához.” A Pravda feltételezése szerint az MDR életre hívása egyfajta válasz volt a pártokrácia április lázadásá­ra, amikor is Gorbacsov lemonda- tását próbálták meg elérni. A szov­jet pártlap szokatlanul nyíltan úgy vélekedik, hogy a pártapparátus döntött: a peresztrojka és Gorba­csov ellen van. A lap hajlik arra a véleményre, hogy amennyiben az MDR politikai pártként fog működni, akkor a vál­sággal küszködő SZKP-nak nehéz lesz a túlélés. Cossiga - Magyarországról A magyar gazdaság rövid távú kilátásai (Folytatás az 1. oldalról.) A 63 éves köztársasági elnök, aki éppen azon a napon kezdte meg he­tedik, utolsó évét az elnöki palotá­ban, először is feleleveníti emlékeit Magyarországról. Magánemberként 1971-ben járt már nálunk, mégpedig a Szovjetunióból érkezve, és - mint mondja - egészen lenyűgözte a kü­lönbség, amit rögtön szembeszökő­nek talált. - Úgy tűnt, egész más vi­lágba érkeztem. Olyanba, amelyik természetesen hozzám sokkal köze­lebb állt. Láthatóan őszinte, nem az udva­riasság mondatja vele. Kellemes em­lékeket őriz Budapestről. Bárkivel ta­lálkozott - meséli -, a tolmács, a ta­xis, a vendéglős, mind úgy beszélt az „oroszokról”, mint megszállókról. - Méghozzá nem suttogva, aggodal­masan körültekintve, hogy ki hallja, hanem teljes nyíltsággal - teszi hoz­zá Cossiga. A másik emlék: vasárnap a temp­lomok nyitva voltak, és zsúfolásig te­le. Az éttermek szintén. - Önöknél ki­tűnően lehet enni, és ha jól emlék­szem, már akkoriban, a Kádár-kor­szakban is magánkézben volt sok ét­terem. Az elnök különösen szívesen emlékszik arra a csodálatos Sacher- tortára, amit - meleg tejszínhabbal a tetején - a Hotel Intercontinentalban fogyaszthatott.- Jól emlékszem Budapest neve­zetességeire, a hidakra, a Parla­mentre, a Mátyás-templomra, de eleven az egri várban tett látogatás emléke is, a törököket visszaverő ostromról lelkesen beszélő idegen- vezetővel. És a történelemnél ma­radva említi a két ország közös nagy pillanatait is, a reformkor, 1848, Kos­suth és Garibaldi. - Az olasz átlagis­kolás úgy tanulja nálunk a történel­met, hogy a két nép függetlenségi vágya és harca összefonódott a múlt században. Még a nemzeti színeink is azonosak...- Első ízben jön Magyarországra olasz államfő, miért most, elnök úr?- Az 1956-os beavatkozás miatt eddig egyetlen olasz elnök sem te­hette be a lábát Magyarországra, nem szentesíthette jelenlétével, ami akkor önöknél történt Nekem egyébként 1956. november 4. sze­mélyesen is megrázó élmény volt. Emlékszem, az autórádión keresztül hallgattam Nagy Imre drámai segély­kérését és felhívását. Bevallhatom, ez volt az egyetlen eset életemben, amikor politikai okból sírtam. Más­nap a római képviselőházban hatal­mas vita zajlott, a ház szociáldemok­rata alelnöke - neves jogász és anti­fasiszta - hallatlan keménységgel bélyegezte meg a magyar forrada­lom vérbe fojtását, míg a kommunista képviselők védték és igazolták, ami történt. Még dulakodás is volt... Megítélésem szerint az akkori szovjet beavatkozást nem annyira az váltotta ki, hogy Nagy Imre megszün­tette az egypártrendszert, hanem in­kább az, hogy kiléptette Magyaror­szágot a Varsói Szerződésből.- Mindez azonban már a múlt. Nincs Varsói Szerződés, a szovjet csapatok kivonultak, de Európa biz­tonságának új alapjait ki kell még alakítani. Ön hogyan látja, mit tehet ezért Olaszország és Nyugat-Euró- pa?- Meg kell adnunk minden támo­gatást azoknak az országoknak, amelyek mostanában szerezték visz- sza szabadságukat, tehát Csehszlo­vákiának, Magyarországnak, Len­gyelországnak és Bulgáriának. Meg kell találni a módot arra, hogy az Eu­rópai Közösség és a NATO garantál­ja a biztonságot számukra, méghoz­zá oly módon, hogy ezzel ne ártsunk a Szovjetunióban zajló demokratizá­lódási folyamatnak. Tekintettel kell lennünk ugyanis a Szovjetunió biztonsági megfontolá­saira, hallatlan érzékenységére. Vi­lágosan érzékeltetnünk kell, a kö­zép-európai országok függetlensé­ge nem jelenti a Szovjetunió „bekerí­tését” vagy elszigetelését, nehogy a konzervatív erők ürügyet találjanak Gorbacsov és a reformista vezetés vád alá helyezésére. El kell kerül­nünk, hogy olyan érzésük támadjon, veszélybe került a Szovjetunió biz­tonsága.- A jugoszáv dráma is mutatja, mi­lyen nehéz ezeknek a rendszert váltó országoknak az öröksége. A problé­mák, amelyekkel meg kell küzdeni, Magyarországon is igen nagyok. Tud-e és akar-e Olaszország és a Nyugat segíteni ezek megoldásá­ban?- Szerintem teljesen egyértelmű, hogy a Nyugatnak vállalnia kell ezt a nehéz örökséget, mert saját érdeke is, hogy az átalakulás békésen men­jen végbe a térségben. Meg kell ad­nunk minden segítséget Magyaror­szágnak, a politikai szolidaritástépp- úgy, mint a gazdasági, műszaki és egyéb támogatást. Ezt fogja kifejezni, hogy barátsági és együttműködési szerződést írunk alá Budapesten. Nem vagyunk többé ellenségek egy­más számára, és a Nyugatnak nem szabad kívülálló nézőként figyelnie a zajló átalakulást, hanem vállalnia kell a terhekből is.- Önöknél vita folyik most az alkot­mányos rend és intézmények re­formjáról. Adhat ez a vita valamit ön szerint nekünk, magyaroknak is, ahol még igen új és átmeneti az al­kotmány?- A nyugati tapasztalatok való­színűleg sokat segíthetnek Kelet- Közép-Európának a maga jog­rendje és intézményrendszere ki­alakításában. Bár én olvastam a magyar alkotmányt, és úgy talál­tam, nincs azon semmi kivetnivaló. Nem hiszem, hogy önök bármiben is tanácsra szorulnának. Ez az al­kotmány nagyon is kifinomult, ben­ne van mindaz, amit a nyugati rend­szerek kialakítottak. Nagyon érde­kes olvasmány volt számomra, aki jogászszemmel rágtam át magam rajta. Mondom ezt, figyelembe véve azt is, hogy ez egyelőre ideiglenes jel­legű alkotmány. Összevetve más alaptörvényekkel, szembeszökő­nek találtam a választott testületek, az Országgyűlés uralkodó szere­pét más intézményekkel szemben. Ez azonban érthető, hiszen valójá­ban még tart önöknél az alkotmá- nyozó szakasz, amikor is az Or­szággyűlés önmagának juttat ve­zető szerepet. Végül is a parlament, a kormány és az államfő viszonyát tekintve az önöké meglehetősen kiegyensú­lyozott rendszer. A legjobban talán a portugál alkotmányhoz hasonlít, míg a csehszlovákoké inkább haj­lik az elnöki rendszer felé. A recesszió tovább mélyül, a ke­leti piacok drámai szűkülése, vala­mint a befektetési kedv csökkené­se alapján nincs ok közeli fordula­tot remélni, másfelől viszont folyta­tódnak azok az olykor meglepő in­tenzitású pozitív folyamatok, ame­lyek a gazdaság alkalmazkodóké­pességét jelzik - állapítja meg a Konjunktúra-, Piackutató és Infor­matikai Intézet jelentése, amelyet pénteken sajtótájékoztatón ismer­tettek a cég vezetői. Megállapításaik szerint a kon­vertibilis exportot ezúttal nem mes­terkélt eszközökkel bővítették, a kisvállalkozások fellendültek, s Magyarországnak egyelőre, úgy látszik, sikerül többé-kevésbé tar­tania magát az IMF-fel egyeztetett stabilizációs politikájához, ami más kelet-európai országokkal va­ló összehasonlításkor nem kis si­kernek minősül. Az ország konver­tibilis devizapozíciója az első négy (Folytatás az 1. oldalról.) Oroszországgal megállapodás született egy 670 millió dolláros in­dikativ lista felállításáról, most a vállalati tárgyalásokon a sor. Ha­sonló megoldás körvonalazódik Kazahsztán vonatkozásában is. Továbbra sincs teljes megegye­zés a mintegy 1,5 milliárd dolláros szovjet tartozás ügyében. A szovje­tek elfogadták ugyan, hogy három év alatt törlesztik az adósságot, en­nek megkezdése azonban további tárgyalások témája. (Magyarország hónap után lényegesen kedve­zőbb volt a vártnál. így elképzelhe­tő, hogy az év végére kialakuló fize- tésimérleg-pozíció jobb lesz a fel­tételezett 1 milliárdos deficitnél, még akkor is, ha az egyenlegjavu­lás lassú, netán meg is szűnik. Az ország külső finanszírozása a kedvezőtlen nemzetközi körülmé­nyek - a hitelpiacok szűkülése és a kelet-európai régió számos orszá­gának Magyarország megítélését is befolyásoló megrendült fizető- képessége - ellenére biztosított­nak tekinthető. Ezzel szemben, mint arra már a megelőző, tavasz- szal készült konjunktúrajelentés is utalt, a keleti kereskedelem válto­zásában a cserearányromlásnak valószínűleg kisebb, a kereskedel­mi forgalom összeszűkülésének viszont lényegesen nagyobb hatá­sa lehet, mint azt az elmúlt év végén a szakértők többsége feltételezte. Szaporodnak a vállalatok pénz­azt szeretné, ha a törlesztés már az idén megkezdődne, míg a Szovjet­unió ezt a jövő évre halasztaná) A szovjet adósság eladása kap­csán Berényi elmondta, hogy ma­gyar részről továbbra is megvan az ez irányú készség, érdeklődők is vannak a tartozás átvételére, de alapvetően a szovjeteken múlik a konstrukció sikere. A magyar gaz­daságpolitikus hozzátette, hogy áron alul nem lenne célszerű a kö­vetelést kiárusítani. A szovjet csapatkivonással ősz­ügyi nehézségei, a csődhelyzetek és velük együtt a társadalmi fe­szültségek. A súlyos válságjelen­ségek ellenére - a közelmúlt pozi­tív folyamatai alapján - nem tűnik kizártnak, hogy viszonylag kedve­ző körülmények és a következetes gazdaságpolitika esetén sikerül­het az infláció felgyorsulását meg­fékezni, de persze az árszínvonal­emelkedés ütemének látványos csökkenése és egyelőre a gazda­sági teljesítmények zsugorodásá­nak megállítása nélkül. Számolni kell a gyorsuló ütemű munkanél­küliséggel is. A konjunktúrajelentés a magyar gazdaság értékelésén túl foglalko­zik a kelet-nyugati gazdasági kap­csolatok alakulásával, a kelet-eu­rópai sajátos problémákkal, Né­metország gazdasági helyzetével az újraegyesülést követően, vala­mint taglalja a fejlett és a fejlődő or­szágok gazdasági helyzetét. szefüggő kérdésekről Berényi kö­zölte: az ügy annyiban elmozdult a holtpontról, hogy folytatódnak a szakértői szintű tárgyalások, fő­ként a környezetvédelmi károkról, a magyar fél szempontjából hasz- nosithatatlan létesítményekről, il­letve ezek értékesitéséről. További közös vizsgálódás tárgyát képezi, hogy mely területeken lehetne kö­zös vállalkozásokat létrehozni a hasznosításra. Mindezekről a kö­vetkező Kádár-Katusev tárgyalá­sokon lesz szó. Szovjet-magyar kereskedelmi tárgyalások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom