Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-06 / 157. szám
2 NÉPÚJSÁG 1991. július 6. Árverés Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) Az egykori népművészeti bolt tulajdonjogáért immár másodszor hirdették meg az árverést. A korábbi árverésen mintegy 17 millió forint volt a kikiáltási ár. Úgy tűnik, hogy az első nekifutásra kissé magasra tették a lécet, hisz nem volt jelentkező. Azóta a Garay-udvar terület- rendezése következtében az üzlet- helyiség alapterülete is csökkent, így ezúttal már 12 millió 500 ezer forintra zsugorodott a kikiáltási ár. A bolt tulajdonjogáért vívott párharcban egy háromfős és egy négyfős csapat „szállt ringbe”. Szépen emelkedtek a kikiáltási árak, végül 15 millió 250 ezer forinttal az első csapat került ki győztesen a vetélkedőből. A vállalkozók egyelőre ragaszkodnak a névtelenséghez, és az üzlethelyiség hasznosítására vonatkozó elképzeléseikről csak később hajlandók nyilatkozni. A Garay borozó tulajdonjogáért korántsem volt késhegyig menő küzdelem, hiszen itt csak egy háromfős csapat pályázott, végül 4 millió 500 ezer forintért kelt el a vendéglátóegység. A névtelenséghez ők is ragaszkodtak. A harmadik árverés „győztese", Tóth József bogyiszlói lakos már nem titkolózott. A tolnai Arany János utcai kisvendéglő tulajdonjogáért ő is egyedül pályázott, végül 1 millió 800 ezer forint kikiáltási áron kapta meg. Tóth József elmondta, hogy a legtöbben a tulajdonjog megszerzésére törekednek, hiszen a magas bérleti dijak ma már „agyoncsapják” a vállalkozókat. Erről győztek meg bennünket Bóvári János, a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatójának szavai is. Megtudtuk, hogy a bonyhádi Fortuna presszó bérleti jogát is megpályáztatták, de egyelőre a „kutya se jelentkezik”. A vállalatnak a privatizációs törvényben előírt önfelszámolása tovább folytatódik, hiszen a szerződéses üzemeltetésű boltok bérlői sorra „dobják be a törülközőt”. Nyolc vendéglátóegység árverésére az ősszel kerül sor.- km Megnyitható-e a csap? A vízszint kicsi, a feszültség nagy (Folytatás az 1. oldalról.) A „másik oldal” álláspontjáról Klingl Bélától, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének vezetőjétől kaptunk tájékoztatást.- Alapvetően három oka van annak, hogy ilyenkor nem lehet a holtágba betáplálni a Duna vizét. 1. A folyóvizek foszfortartalma most a legmagasabb. S mivel az állóvizekben, így a holtágakban is, már eleve nagyarányú a tápanyag-felhalmozódás (a bámulás), ezt az oldott foszfor csak tovább növelné, rontaná. (A beetetések csökkentése viszont sokat javíthatna rajta.) 2. A bakteriális ok. Lehet, hogy látszólag tiszta az élő Duna vize, de valójában a holtág vízminősége bakteriális szempontból lényegesen jobb. Fürdési szezonban bűn lenne a Duna-viz beengedése. Szalmonellafertőzés és egyebek következhetnek be. A 3. ok az, hogy ez nem egy kád. Itt nemcsak a mederben lévő víz szintjét, hanem a talajvíz nívóját is emelni kell. Tehát lényegesen több a betáplálandó víz mennyisége, mint gondolnánk. Foszforral, baktériumokkal együtt. Megéri? Szerintem nem. És nem azért nem mozdulunk, mert nem izgat, hidegen hagy bennünket az ügy, hanem azért, mert nem akarunk rontani eddigi eredményeinken: a holtág mostani vízminőségén. - Wy A történelem fotográfusa Amikor 1934-ben Velencében Adolf Hitler először fogott kezet Benito Mussolinival, egy bizonyos Alfred Eisenstaedt nevű fotóriporter elkattintotta kameráját és a kép rövidesen bejárta a világsajtót. Amikor a második világháború végén a New York-i Times Square-on egy búzavirágkék egyenruhás tengerész megcsókolt egy fehérbe öltözött mosolygós kislányt, Eisenstaedt megint csak ott volt és a fénykép egyike a legismertebbeknek egy hoszú élet alkotásai közül. A ma 92 éves Alfred Eisenstaedt - bár egy kicsit nagyot hall és nem áll mindig biztosan a lábán - még mindig rendszeresen fotózik a Life magazin részére, amelyhez megalakulásának évében, 1936-ban - három másik fotóriporterrel együtt - belépett. A Chicago-i Circle Gallery-ben ezekben a napokban látható az Eisenstaedt leghíresebb fotóit bemutató kiállítás. Eisenstaedt, aki 1933-ban lencsevégre kapta Goebbels náci propagandaminisztert és 1953-ban az egész világot bejárt képet készített Marilyn Monroe-ról, a XX. század nagyobb részének „történelmi fotográfusa”. „Legalább egymillió fényképet készítettem, de itt csak néhányat állítottam ki kedvenceim közül” - nyilatkozta az agg mester a Reuter tudósítójának. Szavai szerint a legnehezebb „modellje” Ernest Hemigway volt, a legkönnyebben és legszívesebben pedig Sophia Lorent fotózta. A kiállított fotók vételára nagyon különböző: 3425 dollárba kerül egy kép a párizsi bábszínház gyermekközönségéről; Goebbels 1750 dollárt ér és 1875 dollár az ára a párizsi Nagyopera egyik Hattyúk tava előadásáról készült képnek. Eisenstaedt ma már kevesebbet dolgozik - portréfelvételeket készít barátairól és olykor dolgozik a Life magazinnak is. Főként azonban kiállításokat rendez és vetített képes előadásokat tart. Uternak adott interjút telefonhívás szakítja meg. A vonal másik végén Edward Kennedy szenátor. Eisenstaedt pillanatnyi gondolkozás nélkül válaszol: „Utoljára 1940-ben fotóztam a családját, amikor az ön apja az Egyesült Államok nagykövete volt Nagy- Britanniában. Ott volt John F. Kennedy, a néhai elnök, ön pedig még kisfiú volt.” Kennedy szenátor ma 59 éves. A 92 éves mester elmondja még, hogy a kiállításon látható képek többségét nem megbízásból készítette. „Amikor éppen nem volt megbízásom, róttam az utcákat és kerestem a témát” - mondja. „Tudja, fejezi be a beszélgetést, az a búzavirágkék egyenrugás tengerész a New York-i Times Square-on minden nőt megcsókolt, akivel csak találkozott. De mind sötét ruhát viselt. Akkor megpillantottam a fehér ruhás kislányt, odasiettem hozzá és amikor a tengerész is odaért, megcsináltam a felvételt.” Eisenstaedt 1898 decemberében Németországban született. Az európai történelem jelentős eseményeinek is tanúja volt amikor fotóriporterként dolgozott a húszas és a harmincas években. Hitler hatalomra jutása után, a harmincas évek közepén hagyta el Németországot. Törökbálinti zendülés Felelősségre vonják a parancsnokokat is Feljelentést tesz a Budapesti Katonai Ügyészségen és kezdeményezi a törökbálinti parancsnok, Tar György alezredes és Kun Ferenc hadnagy, őrszázadparancs- nok felelősségre vonását a Magyar Honvédség illetékese - tudta meg a Távirati Iroda Keleti György HMszóvivőtől. Geller István vezérőrnagy, főcsoportfőnök az április 7-i törökbálinti katonai zendülés parancsnoki felelősségének megállapítására június 12-én rendelt el vizsgálatot, s ez július 4-én fejeződött be. (MTI) Polozkov-lemondás és cáfolat Az Ivan Polozkovnak, az Oroszországi KP első titkárának lemondásáról szóló, majd röviddel később cáfolt pénteki bejelentés a szovjet kommunisták sorain belüli válság elmélyülését jelzi. A Poloz- kov-ügy egy nappal azután robbant ki, hogy Eduard Sevardnadze, volt külügyminiszter és Gorbacsov közeli szövetségese a konzervatívok ellene indított támadására válaszul bejelentette kilépését a kommunista pártból. Az SZKP konzervatívjainak vezéreként számon tartott Polozkov lemondását a mérsékelten konzervatívnak tekinthető Rosszija elnevezésű parlamenti frakció egyik tagja jelentette be péntek délelőtt „megbízható forrásokra” hivatkozva. Ezt megelőzően azonban már a moszkvai lapokban is napvilágot láttak Polozkov lemondását jósló értesülések. Röviddel később azonban a szovjet hírügynökségnek nyilatkozva Polozkov titkára már cáfolta a hirt, mondván: minden alapot nélkülöznek az oroszországi pártvezető lemondásáról szóló értesülések. Egyelőre nem tudni, hogy Polozkov kilépésének ügyével a konzervatívok egyfajta közvéleménykutatást kívántak-e végezni, avagy a párt maradi erői között is valós politikai ellentétek támadtak. A homályos hátterű ügy kipattanásának napján a Pravda, az SZKP KB első számú orgánuma Sevardnadze kilépése kapcsán a „párton belüli polgárháború” elkerülésére szólította fel a szovjet kommunistákat. A lap a Mozgalom a Demokratikus Reformokért (MDR) megalakulása kapcsán egyebek között megírta: a párton belül megindult egyfajta szétválasztódás, s ennek katalizátora a párt új programtervezete. „Most világossá válik, ki kicsoda az SZKP-ban, az Oroszországi KP- ban és az elnök környezetében. Kiderül, ki miként viszonyul a peresztrojkához, Gorbacsovhoz, a kommunisták pártjához.” A Pravda feltételezése szerint az MDR életre hívása egyfajta válasz volt a pártokrácia április lázadására, amikor is Gorbacsov lemonda- tását próbálták meg elérni. A szovjet pártlap szokatlanul nyíltan úgy vélekedik, hogy a pártapparátus döntött: a peresztrojka és Gorbacsov ellen van. A lap hajlik arra a véleményre, hogy amennyiben az MDR politikai pártként fog működni, akkor a válsággal küszködő SZKP-nak nehéz lesz a túlélés. Cossiga - Magyarországról A magyar gazdaság rövid távú kilátásai (Folytatás az 1. oldalról.) A 63 éves köztársasági elnök, aki éppen azon a napon kezdte meg hetedik, utolsó évét az elnöki palotában, először is feleleveníti emlékeit Magyarországról. Magánemberként 1971-ben járt már nálunk, mégpedig a Szovjetunióból érkezve, és - mint mondja - egészen lenyűgözte a különbség, amit rögtön szembeszökőnek talált. - Úgy tűnt, egész más világba érkeztem. Olyanba, amelyik természetesen hozzám sokkal közelebb állt. Láthatóan őszinte, nem az udvariasság mondatja vele. Kellemes emlékeket őriz Budapestről. Bárkivel találkozott - meséli -, a tolmács, a taxis, a vendéglős, mind úgy beszélt az „oroszokról”, mint megszállókról. - Méghozzá nem suttogva, aggodalmasan körültekintve, hogy ki hallja, hanem teljes nyíltsággal - teszi hozzá Cossiga. A másik emlék: vasárnap a templomok nyitva voltak, és zsúfolásig tele. Az éttermek szintén. - Önöknél kitűnően lehet enni, és ha jól emlékszem, már akkoriban, a Kádár-korszakban is magánkézben volt sok étterem. Az elnök különösen szívesen emlékszik arra a csodálatos Sacher- tortára, amit - meleg tejszínhabbal a tetején - a Hotel Intercontinentalban fogyaszthatott.- Jól emlékszem Budapest nevezetességeire, a hidakra, a Parlamentre, a Mátyás-templomra, de eleven az egri várban tett látogatás emléke is, a törököket visszaverő ostromról lelkesen beszélő idegen- vezetővel. És a történelemnél maradva említi a két ország közös nagy pillanatait is, a reformkor, 1848, Kossuth és Garibaldi. - Az olasz átlagiskolás úgy tanulja nálunk a történelmet, hogy a két nép függetlenségi vágya és harca összefonódott a múlt században. Még a nemzeti színeink is azonosak...- Első ízben jön Magyarországra olasz államfő, miért most, elnök úr?- Az 1956-os beavatkozás miatt eddig egyetlen olasz elnök sem tehette be a lábát Magyarországra, nem szentesíthette jelenlétével, ami akkor önöknél történt Nekem egyébként 1956. november 4. személyesen is megrázó élmény volt. Emlékszem, az autórádión keresztül hallgattam Nagy Imre drámai segélykérését és felhívását. Bevallhatom, ez volt az egyetlen eset életemben, amikor politikai okból sírtam. Másnap a római képviselőházban hatalmas vita zajlott, a ház szociáldemokrata alelnöke - neves jogász és antifasiszta - hallatlan keménységgel bélyegezte meg a magyar forradalom vérbe fojtását, míg a kommunista képviselők védték és igazolták, ami történt. Még dulakodás is volt... Megítélésem szerint az akkori szovjet beavatkozást nem annyira az váltotta ki, hogy Nagy Imre megszüntette az egypártrendszert, hanem inkább az, hogy kiléptette Magyarországot a Varsói Szerződésből.- Mindez azonban már a múlt. Nincs Varsói Szerződés, a szovjet csapatok kivonultak, de Európa biztonságának új alapjait ki kell még alakítani. Ön hogyan látja, mit tehet ezért Olaszország és Nyugat-Euró- pa?- Meg kell adnunk minden támogatást azoknak az országoknak, amelyek mostanában szerezték visz- sza szabadságukat, tehát Csehszlovákiának, Magyarországnak, Lengyelországnak és Bulgáriának. Meg kell találni a módot arra, hogy az Európai Közösség és a NATO garantálja a biztonságot számukra, méghozzá oly módon, hogy ezzel ne ártsunk a Szovjetunióban zajló demokratizálódási folyamatnak. Tekintettel kell lennünk ugyanis a Szovjetunió biztonsági megfontolásaira, hallatlan érzékenységére. Világosan érzékeltetnünk kell, a közép-európai országok függetlensége nem jelenti a Szovjetunió „bekerítését” vagy elszigetelését, nehogy a konzervatív erők ürügyet találjanak Gorbacsov és a reformista vezetés vád alá helyezésére. El kell kerülnünk, hogy olyan érzésük támadjon, veszélybe került a Szovjetunió biztonsága.- A jugoszáv dráma is mutatja, milyen nehéz ezeknek a rendszert váltó országoknak az öröksége. A problémák, amelyekkel meg kell küzdeni, Magyarországon is igen nagyok. Tud-e és akar-e Olaszország és a Nyugat segíteni ezek megoldásában?- Szerintem teljesen egyértelmű, hogy a Nyugatnak vállalnia kell ezt a nehéz örökséget, mert saját érdeke is, hogy az átalakulás békésen menjen végbe a térségben. Meg kell adnunk minden segítséget Magyarországnak, a politikai szolidaritástépp- úgy, mint a gazdasági, műszaki és egyéb támogatást. Ezt fogja kifejezni, hogy barátsági és együttműködési szerződést írunk alá Budapesten. Nem vagyunk többé ellenségek egymás számára, és a Nyugatnak nem szabad kívülálló nézőként figyelnie a zajló átalakulást, hanem vállalnia kell a terhekből is.- Önöknél vita folyik most az alkotmányos rend és intézmények reformjáról. Adhat ez a vita valamit ön szerint nekünk, magyaroknak is, ahol még igen új és átmeneti az alkotmány?- A nyugati tapasztalatok valószínűleg sokat segíthetnek Kelet- Közép-Európának a maga jogrendje és intézményrendszere kialakításában. Bár én olvastam a magyar alkotmányt, és úgy találtam, nincs azon semmi kivetnivaló. Nem hiszem, hogy önök bármiben is tanácsra szorulnának. Ez az alkotmány nagyon is kifinomult, benne van mindaz, amit a nyugati rendszerek kialakítottak. Nagyon érdekes olvasmány volt számomra, aki jogászszemmel rágtam át magam rajta. Mondom ezt, figyelembe véve azt is, hogy ez egyelőre ideiglenes jellegű alkotmány. Összevetve más alaptörvényekkel, szembeszökőnek találtam a választott testületek, az Országgyűlés uralkodó szerepét más intézményekkel szemben. Ez azonban érthető, hiszen valójában még tart önöknél az alkotmá- nyozó szakasz, amikor is az Országgyűlés önmagának juttat vezető szerepet. Végül is a parlament, a kormány és az államfő viszonyát tekintve az önöké meglehetősen kiegyensúlyozott rendszer. A legjobban talán a portugál alkotmányhoz hasonlít, míg a csehszlovákoké inkább hajlik az elnöki rendszer felé. A recesszió tovább mélyül, a keleti piacok drámai szűkülése, valamint a befektetési kedv csökkenése alapján nincs ok közeli fordulatot remélni, másfelől viszont folytatódnak azok az olykor meglepő intenzitású pozitív folyamatok, amelyek a gazdaság alkalmazkodóképességét jelzik - állapítja meg a Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet jelentése, amelyet pénteken sajtótájékoztatón ismertettek a cég vezetői. Megállapításaik szerint a konvertibilis exportot ezúttal nem mesterkélt eszközökkel bővítették, a kisvállalkozások fellendültek, s Magyarországnak egyelőre, úgy látszik, sikerül többé-kevésbé tartania magát az IMF-fel egyeztetett stabilizációs politikájához, ami más kelet-európai országokkal való összehasonlításkor nem kis sikernek minősül. Az ország konvertibilis devizapozíciója az első négy (Folytatás az 1. oldalról.) Oroszországgal megállapodás született egy 670 millió dolláros indikativ lista felállításáról, most a vállalati tárgyalásokon a sor. Hasonló megoldás körvonalazódik Kazahsztán vonatkozásában is. Továbbra sincs teljes megegyezés a mintegy 1,5 milliárd dolláros szovjet tartozás ügyében. A szovjetek elfogadták ugyan, hogy három év alatt törlesztik az adósságot, ennek megkezdése azonban további tárgyalások témája. (Magyarország hónap után lényegesen kedvezőbb volt a vártnál. így elképzelhető, hogy az év végére kialakuló fize- tésimérleg-pozíció jobb lesz a feltételezett 1 milliárdos deficitnél, még akkor is, ha az egyenlegjavulás lassú, netán meg is szűnik. Az ország külső finanszírozása a kedvezőtlen nemzetközi körülmények - a hitelpiacok szűkülése és a kelet-európai régió számos országának Magyarország megítélését is befolyásoló megrendült fizető- képessége - ellenére biztosítottnak tekinthető. Ezzel szemben, mint arra már a megelőző, tavasz- szal készült konjunktúrajelentés is utalt, a keleti kereskedelem változásában a cserearányromlásnak valószínűleg kisebb, a kereskedelmi forgalom összeszűkülésének viszont lényegesen nagyobb hatása lehet, mint azt az elmúlt év végén a szakértők többsége feltételezte. Szaporodnak a vállalatok pénzazt szeretné, ha a törlesztés már az idén megkezdődne, míg a Szovjetunió ezt a jövő évre halasztaná) A szovjet adósság eladása kapcsán Berényi elmondta, hogy magyar részről továbbra is megvan az ez irányú készség, érdeklődők is vannak a tartozás átvételére, de alapvetően a szovjeteken múlik a konstrukció sikere. A magyar gazdaságpolitikus hozzátette, hogy áron alul nem lenne célszerű a követelést kiárusítani. A szovjet csapatkivonással őszügyi nehézségei, a csődhelyzetek és velük együtt a társadalmi feszültségek. A súlyos válságjelenségek ellenére - a közelmúlt pozitív folyamatai alapján - nem tűnik kizártnak, hogy viszonylag kedvező körülmények és a következetes gazdaságpolitika esetén sikerülhet az infláció felgyorsulását megfékezni, de persze az árszínvonalemelkedés ütemének látványos csökkenése és egyelőre a gazdasági teljesítmények zsugorodásának megállítása nélkül. Számolni kell a gyorsuló ütemű munkanélküliséggel is. A konjunktúrajelentés a magyar gazdaság értékelésén túl foglalkozik a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok alakulásával, a kelet-európai sajátos problémákkal, Németország gazdasági helyzetével az újraegyesülést követően, valamint taglalja a fejlett és a fejlődő országok gazdasági helyzetét. szefüggő kérdésekről Berényi közölte: az ügy annyiban elmozdult a holtpontról, hogy folytatódnak a szakértői szintű tárgyalások, főként a környezetvédelmi károkról, a magyar fél szempontjából hasz- nosithatatlan létesítményekről, illetve ezek értékesitéséről. További közös vizsgálódás tárgyát képezi, hogy mely területeken lehetne közös vállalkozásokat létrehozni a hasznosításra. Mindezekről a következő Kádár-Katusev tárgyalásokon lesz szó. Szovjet-magyar kereskedelmi tárgyalások