Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-23 / 171. szám

1991. július 23. ~W (tolna^ , „ ^nEPUJSAG 5 Isaura visszatért Mi várható az egyes csatornán? Jelenet a Hair-böl Isaura visszatér(t) és vele sok-sok kedves arc, rég nem lá­tott ismerős a TV-1 program­jába. Ez a csatorna csinnad­ratta nélkül újult meg, nem volt itt sem látványos botrány, sem országra szóló beharangozás. Mégis naponta tapasztalni a változást. Nagyon sok új műsor indult, és örvendetesen elsősorban az eleddig mostohán kezelt ifjúság számára. A legkisebbeknek hétfőtől csütörtökig pontbaq negyed hétkor félórás program kezdődik. Mesék, sorozatok, régi műsorok és újak. Az elő­zőre példa a Cimbora, az utób­bira a Terepjáró. Ezeken a na­pokon háromnegyed hétkor a tinik következnek, a számukra igazán gazdag a választék. He­tente Horrorsó - az erősebb idegzetűeknek, az efféle izgal­makra vágyóknak, aztán egy nap Testbeszéd, más nap a Most, „a sokoldalú fiatalok” ma­gazinműsora. Negyed nyolckor - talán a Híradó-hangulat el­lenpontozására Mini klip-mix, népszerű magyar és külföldi popsztárok videoklipjeivel. A hét első négy napján azonos időben tehát egy állandó mű­sorsáv lett a fiataloké. Pénteken azért történik min­den másképp, mert, ha péntek, akor Ablak. A nagyon népszerű szolgáltatóműsort vétek lett volna a megszokottól eltérő időpontra tenni. így aztán ezen a napon ötkör kezdődik a fiata­lok programja. Igazi csemege a Traffic Jam, amelynek első adásai azonnal megnyerték az ifjúság tetszését. A kívánság- műsorban kizárólag hazai ked­venceket lehet kérni. Máris sok levéllel ostromolják a szerkesz­tőket az érdeklődők, a megfej­tések mellett még rajzokkal is kedveskedve. Délutánonként fél órában egy játékfilmsorozat fut. Július első felében Isaura érkezett vissza a képernyőre. A Rabszolgasors annyira népszerű volt, hogy is­métlését örömmel kell vennünk. Egy-egy alkalommal keveseb­bet láthatunk a történetből, mint annak idején, az élmény mégis izgalmasnak ígérkezik. Sok az újdonság a műsorok között. Gaia a címe a környe­zetvédelmi magazinnak. De új ebben a műfajban a gyerekek­nek szóló Zöld béka és az Amőba is. Ezek a műsorok szombat délutánonként kéthe­tente váltják egymást. Tudo­mányos magazinként a Dimen­ziók és az Útban kétezer felé gazdagította az eledig eléggé mostohán kezelt ismeretter­jesztő programot. Már sok néző felfigyelt arra, hogy divattal, öl­tözködéssel, lakáskultúrával kapcsolatos műsorokat is látha­tunk. Háromféle feldolgozás­ban, hogy ne unjuk meg őket, hetente váljták egymást. A Topmodell és a Mezítláb első­sorban az öltözködéssel, az Én váram pedig inkább a lakáskul­túrával foglalkozik. Közös jel­lemzőjük az újfajta hangvétel, a közvetlenség, a játékosság. Az Átmenet című érdekvédelmi magazin hétfőn délutánonként jelentkezik, a Mozimámor - végre egy filmekkel is foglal­kozó műsor - a Szomszédok után, csütörtökön. A Szín-tér a képzőművészet iránt érdeklő­dők kíváncsiságát kívánja ki­elégíteni, de a többi művészeti ág se lesz mostoha. ígérik, hogy még a tánc sem felejtődik el. Több műsor került át a TV 2-ről. Ennek elsősorban az az oka, hogy a népszerű műsor­vezetők az 1 -es csatorna mun­katársai lettek. Déry János a Nulladik típusú találkozásokat, Pomezsánszky György a Felkí- nálomot, s Fodor János pedig a közkedvelt vasárnap délutá­nonkénti Csevegéseit „hozta”. Május óta már a TV Magiszter is szombat délelőttönként és az egyes csatornán látható. A TV 1 arculatát átformálta a „vágtató idő”. Szerencsére azonban nem kell változtatnunk tévénézési szokásainkon. Kö­szöntének régi kedves ismerő­seink: a Szomszédok csütörtö­könként, és kedd esténként hat-nyolc hétig a sorozatok sze­replői. Nem szűnik meg a TV mozi. Csak ezentúl TV 1 mozi a címe. Közkívánatra a Zenélő filmkockákban megismétlik a Hair-t, aztán levetítik Cliff Ri­chard hatvanas évek elején ké­szült filmjét, amelynek Fiatalok a címe. Biztosan nagy sikere lesz a Webberrel készült port­réműsornak, amelyben termé­szetes részleteket láthatunk musicaljeink világhírt hozó elő­adásaiból. A kínálat tehát gazdag. Van miből választani. Ahogy mon­dani szokták „felvették a kesz­tyűt” a műsorok készítői. Hisz­nek abban, hogy tudnak olyan műsort nyújtani számunkra, amelyet egyetlen sokpénzű műholdas adás sem. Új gyermekműsor két főszereplője, Picimackó és Nevenincs madár Szorít a nadrág Sorra-rendre kudarcot valla­nak az ősi, kipróbált eljárások, és az újsütetű terápiák egya­ránt, s egyre jobban szorít a nadrág. A tudomány már jó ideje sutba dobta dr. Latticini és prof. Fazzoletti egykor nagy vihart kavart elgondolását. A két he­ves vérű kutató májashurkával etette a fölösleges kilóiktól megszabadulni kívánókat, de kiderült, hogy rendszeresen ki­spórolják a rizsnyákot a szűkö­sen kiporciózott adagokból. Bíztató vállalkozásba kezdett viszont dr. Cierny, csakhát be­tegei nehezen tűrik a minden­napos kőtörést, jóllehet vízen és zsemlemorzsán tartja őket Megmentőjük. Mitrofán atya, a Sepetovkai Tévelygő Lelkek Ispotály szer­papja meg ostorral kergeti az elcsigázott pacienseket a Mun­kaérdemrenddel kitüntetett Kuzmics elvtárs folyó partján, s közben III. Iván orosz cárt él­tető röplapokat osztogat szét közöttük vitaminok és infúzió helyett Én azonban hátat fordítottam a sok sarlatánnak, s tapasztala­taimat másokkal is önzetlenül megosztom. Egyszerű, igénytelen étkeket készítek, melyeket mindenki összeüthet kevés vesződség- gel. Apróra vágott vizesuborkát elegyítek áztatott bambuszcsí­rával, nyakon öntöm kakaduto­jásból kevert majonézzel, a te­tejét megszórom görög széná­val, eukaliptuszlevélbe göngyö­löm az egészet, és lucfenyőből rakott tábortűz felett megsütöm. Ezután kifizetem adósságai­mat, és a hónap közepétől már nem okoz gondot az önmegtar­tóztatás. Naponta felidézem atyai ük­nagyapám intelmét. Az első két kitételt politikai meggyőződés­ből tüstént elvetem, s csak a harmadikat tartom meg némi­képp módosítva: Vacsorázzál úgy, mint egy tisztes választó­polgár valahol Közép-Európá- ban. Nagyatyám különben bölcs, előrelátó ember volt... Ötven évig járt jegyben ked­vesével, s már-már bekötötte a feját, a szemérmes arát azon­ban váratlanul elütötte a ló­vasút, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt föl az öreg mel­léből: Lám-lám, mégiscsak ki­derült, mennyire beteges sze­gényke! - s nyomban elvett egy harminc évvel fiatalabb probir- mamzellt. Mostanában ismét töröm a fejem, hogy vajon mit is lehetne tenni. Azt hiszem, végül megta­láltam a megoldást.. A rendszerváltás következ­tében valósággal zörögnek a csontjaim, és újból elővettem a jól bevált receptet: Kakadutojást összekverek eukaliptuszból készült majo­nézzel, áztatott bambuszcsí­rába göngyölöm, és apróra vá­gott vizesuborka felett megsü­töm. Adamecz Kálmán TV-napló Bastille Együtt ünnepeltünk a franciákkal július 14-én, a Bastille bevételének napján. Előbb Mitterrand elnök beszélt, jólesőn hallhattuk rokonszenvét, magyar történeti ismereteit, majd a francia nagykövet szólt, egy filmrészlet pedig azt mu­tatta be, mi történt ezen a világtörténelmi na­pon Párizsban. Az események azonban vala­mivel előbb kezdődtek: május 5-én megnyílt a rendi gyűlés,amelynek a zilált pénzügyeket kel­lett volna rendeznie, a nemesség és a papság azonban továbbra is megtagadta az adófize­tést, ezért a harmadik rend felkelt, majd követ- kezetett július 14. Párizs éhezett, vidéken pa­rasztfelkelések törtek ki, a Bastille bevétele azonban gyorsan megtörtént, s bár ez lett a for­radalom ünnepe, fontosabb, hogy augusztus végén kihirdették az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, aminek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Rostand romantikus drámáját, a Cyrano de Bergerac-ot zajos siker fogadta 1897-es párizsi bemutatóján, ezt követte három év múlva A Sasfiók, s a siker, ha nem is volt olyan nagy, ezúttal sem maradt el. Nálunk sem, ami első­sorban Ábrányi Emil zseniális fordításának is érdeme. A Cyrano hatásos darab, de nem igazi dráma. A főhős végtére egy kötekedő alak, a szerencsétlen Christian buta szépfiú, aki egy értelmes mondatot sem tud kinyögni, pedig Roxane, mint a XVII. századi széplelkek - lásd Moliére - elsősorban a verbális élményt keresi. A hatásos darabból Jean Paul Rappenau készített filmet, óriási költséggel, felvonultatva mindent, amire a film képes, látványban és ha­táskeltésben. A maga módján jó film, azzal együtt, amit hozzátett Rostand-hoz, felvonulá­sok, parádés csatajelenetek váltják egymást, közben meghatódásra is van ok, mert a végén mégis csak kiderül, hogy az enyhén krakéler Cyranóban nemes szív lakik, aki a buta Chris­tian helyett saját szerelméről vallott. Rostand színházi sikereit látva a szelleme­sen fanyar Jules Renard azt írta róla: ha akarná, holnap Franciaország királya lehetne. Ma már valószínűleg nem lehetne király, a Cyrano viszont soha nem téveszti el hatását, sem színpadon, sem filmen. A Bastille-nap folytatódott, előbb egy fölösle­ges száguldást láthattunk, végig Párizson, majd gazdasági szakemberek következtek, akik a francia-magyar kapcsolatokról, azok jö­vőjéről beszéltek, okosan és hosszan, ami eb­ben a késői órában nem mondható igazán sze­rencsésnek. Mitterrand elnök bevezetőjében történelmi kapcsolatainkról azt mondta, nem voltak olya­nok, mint az kívánatos lett volna, s érintette művészetünket, irodalmunkat, "nemzeti tehet­ségünket”, bár mindez „nem volt elég ahhoz, hogy tartós kapcsolatokat teremtsen”. Sajnos, tehetjük hozzá, mert a magyar-francia kapcso­latok az államalapítással kezdődtek, Szent Ist­ván ugyanis a francia származású Sylvester pápától kapott koronát, Cluny apátjával, Odiló- val levelezett, Bonipert pécsi püspök Galliából került hozzánk, később magyar diákok lepték el Párizst, arról is sok szó esett, hogy a költő Ronsard magyar származású, Villon balladájá­ban pedig egy magyar király is szerepel, "Lan­celot,le roy de Behaigne”, vagyis V. László Bo- hémia királya. A francia forradalom itthoni hatása közis­mert, az is, hogy mit jelentett századunk szá­mára a francia ösztönzés. Adytól Illyés Gyulán át Somlyó Györgyig, Martyn Ferencig. Kapcso­lataink tehát mindig voltak, bár nem mindig olyanok, ami kívánatos lett volna. Most új sza­kasz kezdődhet itt is, határozottabban folytatva azt, ami ezer éve kezdődött el. Polányi Mihály emléke Polányi Mihályra emlékezett a Gondol- kodó-ban Vezér Erzsébet, Palló Gábor és Nagy Endre. Az alkalom kettős: száz éve szü­letett, s neve itthon teljesen ismeretlen. Testvé­réről, a gazdaságtörténész Polányi Károlyról több szó esett, a Lukács-levelezésben a család is sűrűn szerepel, mert Polányiné Cecilia Wohl neves irodalmi szalont tartott fenn Pesten, Szabó Ervin pedig közeli rokona volt. Négy gyereke közül Károly és Mihály vitte legtöbbre, s mindketten szerepet játszottak a századelő progresszív mozgalmaiban, így a Galilei-kör- ben is. Mihály orvos lett, Hajós Edit, akit Rákosi hét évre börtönbe vetett, azt írta, 1914 szep­temberében Lukács Györgynek, „Misi zászló­aljfőorvos a zombori kórházban”. Polányi Mi- hályról van szó, aki előbb orvosi diplomát szer­zett, majd kémikus lett, s 1948-tól társadalom- tudománnyal foglalkozott. Egyetemes szellem volt, akiről Einstein elismerően szólt, barátja Wiegner Jenőnek, Szilárd Leónak, Neumann Jánosnak. A Károlyi-kormányban egészség- ügyi államtitkár, ezután emigrált, csak ritkán lá­togatott haza. A századelő szellemi mozgalmairól ma sincs hiteles képünk: a Horty-korszakban épp úgy meghamisították, mint később. Polányi Mi­hályra Lukács György sem szívesen emléke­zett vissza, mert tudnia kellett, hogy élesen szembeszállt a szovjet rendszerrel, s kár, hogy a rövid műsor nem adott lehetőséget annak bemutatására, hogyan váltak szét útjaik. így is örülhettünk, egy méltatlanul mellőzött nagy szellemet idézett meg a Gondolkodó. Van még adósság, hirtelen egy név jut eszembe, Palágyi Menyhérté, aki 1859-ben a megyében, Pakson született s a német filozófiatörténetben előkelő hely illeti meg. Csányi László Ráfizetésesek az olvasótáborok? Hát azok! - indulattal írom. De milyen értelemben? Gazda­ságilag biztosan. A táborok szervezői tudják igazán, hány helyről kell támogatást kérni - olykor visszautasítással szá­molva -, míg végre csur- ran-cseppen valami. Tudom, pénz nélkül nem megy, sőt... A táborokat vál­lalkozásba kiadni nagy bevétel­lel, igen jól jönne az amúgy nem túlságosan gazdag ön- kormányzatoknak. Mégis... és szerencsére mindig akad a képviselő-testületekben néhány „akaratos” ember, akik a tar­talmi hasznot ajánlják figye­lembe venni. Nekik köszönhe­tően ez évben is lehettek tábo­rok, többek között német nem­zetiségi olvasótábor is. Igaz, 10 helyett 8 naposra futotta, de a kislétszámú csoport (90 gyerek) nagy igyekezete, közösséggé formálódása, őszinte, tiszta tudniakarása és játékos kedve - ezt tapasztaltam - éltetett minket, felnőtteket: a gyerekek­ben hatalmas igény van a szépre, a tudásra és a meleg szavakra! Arra, hogy jusson idő szemé­lyes beszélgetésekre (ez eset­ben persze németül). Hogy megismerhessék a történel­men, a művészeteken keresztül gyökereiket és építhessék má­sok segítségével magukban a nyelvet. A sok-sok kézimunka, fogal­mazás, újságszerkesztés, énektanulás, kirándulás, a kö­zös muzsikálások az erdő esti csendjében, a kis gyertyavilá­gok mellől elparancsolták a hi­vatalos szavakat. A nullszaldót, a piacorientáltságot, a nem ren­tábilist. Ebben a táborban egy más­fajta jövőkép jelei bontakoztak. Csak aztán a majdani jelenben életterük is lehessen. „Alles schweiget, Nachtigal­len .. Erdő mélyén, esti csendben, hallod a csalogány édes sza­vát?” Ők még hallották. Németh Judit Szekszárd Sötétvölgy Tv estéink Menni vagy enni? Sokféleképpen forgatjuk ki mostanában a világirodalom klasszikusainak szállóigévé vált mondásait, miért lenne kivétel Shakespeare boldogtalan dán királyfija, Hamlet? Egyik este Fodor János Tíz előtt című tévés csevelye idéz­hette a „Lenni, vagy nem lenni” igéket a tévénézők emlékeze­tébe. Ilyenkor már nem műkö­dik bennünk a kötelező tiszte­let. Szó sincs azért a klassziku­sok rangfosztásáról, inkább ar­ról, hogy az ember napjainkban sokkal hajlamosabb a feszült­ségeket oldó ironizálásra, mint volt bármikor. A huszonöt per­ces műsor arról szólt, hogy nya­ralunk-e, illetve nyaralnánk-e? Pontosabban: ellehetetlenülé­sünk hol tart? Hát kérem, most azt az embercsoportot lehet törpe minoritásnak nevezni, amelyiknek semmi se elég drága ahhoz, hogy ne élvezze a még drágábbat. Ha megdolgoz­tak érte keményen, nem baj. Ha csak ügyeskedők, valóságos átok, mivel családok milliói csomagolnak és maradnak odahaza olyan gonddal, hogy a 2-3 gyerekesek még a strandra se tudják befizetni naponta a srácaikat. Imhol a hétvégi strandolás is fényűzésnek számít. — Itt régóta a menni vagy enni? kérdése forog fenn - nyi­latkozza az atya, aki már meg­gondolás tárgyává se hajlandó tenni, hogy vesz-e gyerekeinek lángost, ami az árához képest kicsike, de 40 forintos áron kép­telen fejenként kettőt vásárolni. Értesül persze másról is az ember. így például arról, hogy egy hétre egy közrendü magyar úrnak 20 ezer forintra lenne szüksége. Legalább ennyi kell, hogy jól érezhesse magát. To­vábbá: kétezer forint egy tiri- tarka bermuda, hogy nincs vendég-delejező hatása a ZIMMER FREI föliratoknak, se­hol a korábbi évek tolongása - panganak a vendéglátásra épí­tett üzletek és sírnak a vállalko­zók, pedig még csak most len­dülne igazán működésbe a nagy magyar vendégkoppasz- tás. De ki legyen a kopas^tás alanya? Hallani viszont, meg látni is, hogy immár a külföldi sem balek mindenre, már nem akkora attrakció a rendszervál­tás Magyarországon. Mi pedig, az itt honosak, lyu- kasztgatjuk a nadrágszíjat, pe­dig a mindennapos voksoláskor régóta már a? enni javára dől­nek el a kérdések. - László -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom