Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
tolnai; , 4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Talán sokak számára különösnek tűnhet, hogy a Szekszárdi Szemle ezúttal címer nélküli fejléccel kerül az olvasók elé. Ám ennek a változtatásnak oka van: méghozzá az, hogy a megyeszékhely képviselőtestülete legutóbbi ülésén új címer mellett döntött. S amíg a grafikailag tökéletesen kidolgozott változat nem áll rendelkezésünkre, addig - reméljük, nem sokáig - címer nélkül jelenünk meg. Mindenesetre a Különvélemény elnevezésű rovatunkban - Csányi László képviselő aggályainak ismertetésével együtt - bemutatjuk az új változatot is, ami egy pecsétnyomóról készített másolat. A heraldikai leírás szerint „kék mezőben négy sor terméskőből épült várfalon, jobbról kétfürtű szőlőtőke s balról három arany búzakalász között vörös fedelű, terméskőből épült, nyílt harangtorony emelkedik ki, melyet középen egy gerenda két részre oszt, s felső részében a födél alól arany szőlőfürt, az alsó részében pedig a gerendáról harang csüng alá. A pajzsra arany címerkorona van téve.” Mint azt a szakvélemény ezt követően kifejti, a rajz jól követi a hagyományokat, és a leírásnak is pontosan megfelel. Az edig használt címer az újtól abban tért el, hogy megadta a pajzs formáját, s az archaikus, régies rajzolat helyett stilizált motívumrendszert alkalmazott. Illetve még abban, hogy a pajzsról elhagyta a koronát. Szeri Árpád Szekszárdi Szemle 10+3 kérdés a müszerqyar igazgatójához Azt beszélik, hogy . . . Horváth Endre: „Hit nélkül nem lehet dolgozni” „A pihenést az olvasás jelenti” — Igazgató úr! Kérem foglalja össze két mondatban a szekszárdi műszergyárról a legfontosabb tudnivalókat. — A gyár 1962-1965 között épült fel, ám 1967-ben adták át, mert a galvánüzem ekkor készült el. — Milyen szakembergárdával kezdődött a működés? — Már a gyár építésének időszakában megkezdődött azoknak a szakembereknek - esztergályosoknak, szerszámkészítőknek, mechanikai műszerészeknek és lakatosoknak - a képzése, akik később a törzsgárdát alkották. — Mennyiben változott meg a profil az évek során? — Jelentősen. Legfontosabb termékeink a kisautomatika elemek családjába tartoznak. Ezek a műszerek: a forróvíztárolók, a hőtárolós kályhák, az elektromos tűzhelyek, a mosógépek hőmérsékletszabályozói. — Milyen megrendeléseket kaptak erre az évre? — Az idei év összes termelési értéke 660 millió forint volt. Az első félév termelési értéke elérte a 290 millió forintot. A harmadik negyedévre 100 millió forint termelési érték várható, a negyedik negyedév még bizonytalan. — Mi okozza a termelésben a legnagyobb gondot? — Az általunk előállított termékek legnagyobb hányada a hazai piacra és Csehszlovákiába kerül. Az értékesítés mindenütt gond. Partnereink 1990-ig igénybejelentést tettek a következő év várható rendeléseire, ez most megszűnt, legfeljebb negyedévre előre, sőt, egy hónappal korábban még azt is visszavonják. — Hány dolgozójuk van? — A teljes munkaidős állományi létszám most 629 fő. — Történt-e létszámcsökkentés az utóbbi időben? — Korengedménnyel 14 dolgozónk ment nyugdíjba. Az elmentek közül hatonai szolgálatra vonultak be, szülési szabadságra mentek, illetve egyéb okok miatt távoztak. Az igazsághoz hozzátartozik: ha nem érjük el a 630 millió forint termelési értéket, amelyhez a bérkeretet kaptuk, akkor csökkente- nünk kell a létszámot. — Milyen piaci stratégiát folytatnak? — Meg kell őriznünk meglévő termékeink minőségi színvonalát. Gyártmányainkkal újabb piacokat kell feltárnunk. — Milyen a kereseti lehetőség a gyárban? — Az 1991-es év első félévében az egy főre jutó átlagkereset 64 ezer 766 forint volt. A tervezett átlagkereset-növekedés ,12-14 százalékos. — Érezhető-e a gyár dolgozói között a munkanélküliségtől, az elbocsátástól való félelem? — Azt hiszem, jelenleg ez minden munkahelyen érezhető. Mégis, a létszámot minimum 40-50 fővel csökkenteni kell, év végére 570 fős létszámmal kell számolnunk. — Ön mióta áll a gyár élén? — A Műszaki Egyetemen végeztem a gyár ösztöndíjasaként. 1969 óta számos munkakört töltöttem be, 1978-tól igazgatóként dolgozom. — Jobb lett volna vezetőként kezdeni? — Ha így kezdtem volna, talán akkor nem látnék ennyire a dolgok mélyére. Azt hiszem, az optimizmusom ebből fakad. Alapvetően pozitív fordulatnak kell bekövetkeznie, a kérdés csak az, hogy mikor. Hit nélkül viszont nem lehet dolgozni. — Miből meríti energiáit, mi az amitől újra feltöltődik? — Elsősorban a családom ad energiát. A pihenést és feltöltődési pedig az olvasás, a rejtvényfejtés és a kertészkedés jelenti. Gondolom, mint annyi más embernek, a napi gondok és problémák közepette. Sas Erzsébet A főépítész felmondott Balázs Csaba, a szekszárdi Polgármesteri Hivatal főépítésze némi vívódás után a közelmúltban döntő elhatározásra jutott: nem kíván tovább dolgozni eddigi munkahelyén. Az elismert szakember távozása több okra vezethető vissza: egyrészt arra, amiről nem kívánt nyilatkozni, lévén nem kenyere a múltba nézés és a személyes jellegű vonatkozások taglalása. Másrészt - ami az előzőeknél sokkal fontosabb — a szakma hívó szava mindennél erősebbnek bizonyult, s ennek megfelelően a már hónapok óta érlelődő szándék valósággá vált. — Hívtak a szakmabeli kollégák, s úgy éreztem, hogy most, ennél a pontnál kell választanom. Azaz, hogy maradok-e a közigazgatásban, de akkor egyszer s mindörökre, vagy pedig visszatérek-e az eredeti építész szakmához. A döntést nehezen hoztam meg, mert a közigazgatásnak is vannak szép oldalai, bár ez a mai, meglehetősen zavaros világban nagyon ritkán tűnik ki. S ha az ember huzamosabb ideig kívül marad a szakmán, akkor óhatatlanul leírják. — Nem kevés bátorság kellett ehhez a váltáshoz . . . — így van. Mert a pénzhiány nálunk, tervezőknél is lecsapódik. Kevesebb a beruházás, ezzel párhuzamosan kevesebb a munka. Tehát a fix jövedelmemet kellett feladnom a bizonytalanért. Igaz, úgy tűnik, hogy egyelőre nem lesz gond a munkaellátottsággal, s így a volt kollégák által alapított kft. - új munkahelyem - nem panaszkodhat. Bízunk a magánszférában, a vállalkozókban. — Balázs Csaba fő művének sokak véleménye szerint a szekszárdi gyermekkórház tekinthető. Bízik abban, hogy a jövőben is hozzájut egy ilyen jelentős munkához? — Ilyesmire nem nagyon számítok. A jelenlegi gazdasági lehetőségek nem fogják ilyen nagy feladat elé állítani a tervezőket. Ami engem illet, szerencsésnek tartom magam, munkáimat egyebek mellett Szek- szárd város nívódíjával ismerték el. — Azért bizonyára szekszárdi főépítészként is szép feladatok vártak volna önre. Gondolok itt elsősorban a város általános rendezési tervére, az ebből adódó tennivalókra . . . — Bíztam abban, hogy megtalálom a számításomat, de azért valahol az én világom mégiscsak az építészet. Ezért döntöttem végül is úgy, hogy eleget teszek a szakma hívásának. Úgy hiszem, városi főépítészként kollégáimmal együtt útnak indítottunk néhány hasznos kezdeményezést. S ötleteimet, javaslataimat, segítségemet - amennyiben azt igénybe kívánják venni - változatlanul szeretném felajánlani a városnak.-száFotó: Ótos Réka Új rendszer - új címer. Ezt az elvet tarthatta szem előtt Szek- szárd önkormányzata, amikor legutóbbi ülésén arról döntött, hogy az eddigi városi címert megváltoztatva az 1905-ös címert állítja vissza jogaiba. Nem mindenki volt azonban elégedett ezzel a megoldással, közéjük tartozott Csányi László is, aki az alábbiakban fogalmazta meg különvéleményét. — Nem láttam értelmét megváltoztatni egy olyan címernek, amelybe semmiféle idegen elem nem került be. A hagyományos jelképeket jól alkalmazták, ezt egyébként a testület elé került szakértői vélemény is tanúsítja. Ha rátekintünk az új A régi címer jobb volt? címerre, láthatjuk, hogy az, rajzolatát tekintve, meglehetősen kezdetleges, ebből a szempontból nem hasonlítható össze a kidolgozott régebbivel. Az új címer tetejét korona díszíti, amiről nem lehet tudni, hogy tulajdonképpen mire is utal. Arra semmiképpen nem, mint egyesek hinnék, hogy Szekszárd királyi alapítású város. Ez tévedés, Szekszárd mezőváros volt, csak az itteni apátság királyi alapítású. Lényegtelen apróságnak tűnik, de mint egykori nyomdai dolgozó, megjegyezném: az arany színű korona nyomása rendkívül nehéz feladat. Nem kevés pénzbe fog kerülni a régebbi címerek kicserélése. Szóval, meggyőződésem, hogy a címercserét az égvilágon semmi sem indokolta, sőt, meg kellett volna dicsérni az 1975-ös év testületének tagjait. Méghozzá azért, mert amikor ebben az évben döntöttek a most leszavazott címer bevezetéséről, nem erőltettek arra sem ötágú csillagot, sem sarlót és kalapácsot. Ellenkezőleg, megfelelő módon alkották meg azt a változatot, amelyik meggyőződésem szerint tisztább, szebb és jobb a jelenleginél.-száLátogatóban Németh Zsolt képviselőnél Németh Zsolt képviselő látogatásunkkor a következőket mondta: „Magánéletemről nem kívánok beszélni, úgy gondolom, hogy az csak rám tartozik. A képviselő-testületben végzett munkáról csak úgy tudnék felelősen nyilatkozni, ha véleményem kifejtéséhez megfelelő terjedelmű hely állna rendelkezésre.” Németh Zsolt elhatározását, azaz a beszélgetéstől való elzárkózását tiszteletben tartjuk, s ami a képviselő-testületben végzett munkát illeti, arra - egyetértésével - a megfelelő terjedelemben a közeljövőben szeretnénk módot találni. Sas Erzsébet „A magánéletem rám tartozik” Fotó: Ótos Réka Rejtett értékeink A Szegzárd Szálló Százkét esztendeje határozta el az akkor nagyközségi életét élő Szekszárd képvi- selő-testülete, hogy megveszi az egykor uradalmi kocsmául szolgáló szálló épületét. Legalább annyi támogatója, mint ellenzője volt e szándéknak, mert a filoxéra- és jégverés-sújtottá megyeszékhely nem állt a legjobban az anyagiak terén. Az ellenzők nemcsak a megterhelő vételárral érveltek, hanem azzal is, hogy a rozoga tető, málló vakolat felújításért kiáltanak, ami újabb kiadást és csupán nagyon távoli hasznot ígér. A szavazáskor diadalmaskodók elismerték az érvek súlyát, de a jövőben bízva úgy vélték, hogy nem fog majd üresen kongani a modern és csinos épület. Arról, hogy valóban ilyen legyen, azzal gondoskodtak, ami ma, három emberöltő múltán is elismerésre méltó: meghívták a kor leghíresebb szecessziós építészét, Lechner Ödönt és Pártos Gyulát az átalakítás megtervezésére. Ök megtartották az eredeti klasszicista tagolást, csupán az épület délkeleti sarkára tettek új bejáratot, a tetőre pedig egyedien tervezett kerámia-díszeket. Akadt, aki sokallotta ezt a szokatlan díszítést, de aztán megbarátkoztak a látvánnyal, amely teljes szépségében először 1893-ban tárult szemlélők elé. Külön kikötés volt a tervezőkkel szemben, hogy több és díszesebb szoba várja a vendégeket, valamint a nagyterem is alkalmas legyen népes rendezvények megtartására. Ez régebben is így volt, hiszen Liszt Ferenc egy jótékony estélyen előadott itt hosszas unszolásra zongoradarabjaiból, a színházi előadások pedig szintén itt mulattatták a nagyér demű publikumot. A legtöbbször - meglehetős terembérért - táncesteket, bálokat tartottak itt, s ezek egyikén, kereken nyolcvan évvel ezelőtt, 1911-ben Babits Mihály is föllépett verses Prológjával, melyet a Szek- szárd-tolname- gyei Nőegylet fennállásának 40. évfordulójára írt. Nem túlzás azt állítani, hogy Ba- bitson kívül a kor leghíresebb színészei, énekesei, művészei ugyancsak szép számban ismerték ezt az előadótermet. Hegedűs Gyula a régiben és az újban is megfordult: még diákként látta itt a Corneville-i harangokat, amely örökre elcsábította őt a színészetnek, majd negyedszázad múltán itt ünnepelte jubileumát. Megható, de ugyanakkor mulatságos jelenet volt az, amikor egykori tanára - tekintettel az eltelt huszonöt évre - kijavította kisnoteszében a hajdnai nebuló szekundáját, természetesen jelesre. Kísérletképpen itt próbálkoztak először azzal, hogy a vendégek számára nagyobb fényt varázsoljanak - acetilén gáz segítségével. A pécsi, több halálos áldozatot követelő robbanás után itt csődött mondott az új fényforrás, de megúszták a helybeliek sebesülésekkel. Az épület még hosszú évtizedekig vallhatta magáról, hogy a legelőkelőbb vendégseregre számít, hiszen földszintjén étterem, cukrászda, többféle üzlet és szolgáltatás kínálta magát. Később itt alakult meg 1946-ban a Béri Balogh Ádám Népi Kollégium is, amelynek emlékét ma tábla őrzi az épület falán. Ugyanígy megérdemelné ezt az a techniaktörténeti érdekesség, hogy az európai kontinensen először itt, e falak között mutatták be a telefont, amelyet Hegedűs Gyula későbbi tanára, Kovács Dávid ajánlott a közönség figyelmébe 1877 december 25-én. Ezen kívül természetesen számos emlék és esemény teszi történetileg is becsessé az avatott szakértelemmel restaurált épületet, amely ma megye- székhelyünk főterének kedves jellegzetessége. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Idén júniusban hunyt el az a megyebeli nemes hölgy, aki Babits Mihály Prológjának élőképében annak idején az egyik múzsát alakította. Ki ő? Zichy Melanie, Bartal Anna, Bezerédj Ottilia? Különvélemény
