Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-20 / 169. szám
6 PÚJSÁG 1991. július 20. ----------------------1 „A bányászat jövőjéről!” Három változat a bejelentett csődre Hét végi beszélgetés Wáger Józseffel — A Mecseki Szénbányák Vállalat életében bekövetkező bármilyen változás több ezer bányásznak és családjának a jövőjét határozza meg. Családokról, tradíciókról, sorsokról, életformákról van szó... — Ha vállalati keresztmetszetben szemléljük a kérdést, akkor ez nyolc és félezer dolgozót és családját érintő kérdés. A legnagyobb üzemek Pécsett és Komlón vannak, a mi üzemünk a Mecsek északi pikkelyén helyezkedik el, neve is „ezért lett Északi Bányaüzem. Összesen 32-34 településről járnak be dolgozóink, 540-en, s így két és fél ezer ember érintett a változásban. A szászvári a vállalat egyik legkisebb, ám legrégibb üzemegysége, ezen a területen több mint 190 éve folyik bányászat. Ebből két dolog is adódik. Az egyik: viszonylag mélyen folyik a termelés, mert jelenleg 6.-7. mélyszinten dolgozunk. A bányaveszélyek közismertek, s az a nehézségi fok is. Nehezíti a munkát, hogy a lencsés, töm- zsös kifejlődés hatására - melyet a földtörténeti mozgások indukáltak - kamrafejtéses műveléssel tudunk dolgozni, s produktivitásában a munka elmarad a korszerű fejtéstől. A nyolcvanas évek elején ezeken kívántunk segíteni a szénom- lasztásos módszerrel. Nem csak a főpásztán, de az omla- dékon is szenet nyerünk így, a teljesítményünk javult 35-40 százalékkal. — Mindez több veszélyt is rejt magában, s a bányász feje fölött állandóan ott lóg Damoklész kardja. Szászvár metánveszélyes, szénporrobbanásra is akad példa. — Ez a bánya fokozottan gázkitörésveszélyes, a legek fokozatán van mindenben, s ez a legnagyobb odafigyelést igényli. — Szóljunk a bányászemberről, a sokat próbált, mérhetetlenül őszinte, kemény munkával kenyeret kereső emberről. A bányászt mindig a küzdés kísérte, s megbecsülése, nem csak anyagi oldalról, de mintha mára ha- nyatlani, veszni látszana. — Sajnálatosan igaz a feltételezés. Ezek a hagyományos bányásztelepülések majd kétszáz évesek, lásd Komlót, Kárászt, Szászvárt, Váralját, Nagymányokot, Majost, Bony- hádot, Kisvejkét, Nagyvejkét, Závodot, Lengyelt... Ezek a mezőgazdasági jellegű települések adták a mecseki bányász java részét. Itt dinasztiák alakultak ki, ahol az apa majdnem megkövetelte a fiától a folytatást. A hagyománytisztelet évtizedeken keresztül állandó és biztos bányászutánpótlást eredményezett. Mára ez nem mondható el, a bányászat, mint iparág annyira degradálódott, annyira lejáratottnak tűnik, hogy a szülők inkább óvják a bányától a gyermekeiket. Igaz, ma is vannak dinasztiák - főleg Szászváron -, ahol apáról fiúra száll a szakma. — Nem fedezhető fel Ön szerint egyfajta tudatos, sorvasztásig ható koncepció az energetikai ágazat részéről, mely leépíti a bányászatot, megrövidíti jövőjét ? Lásd villamosipari trösztnél bekövetkező változások, a franciák jelentkezése atomenergia vonalon... — Kétségtelen, hogy a francia ajánlat nagy veszélyt rejt a szénbányászattal szemben. A magyar szénbányászat helyzetét én más oldalról közelíteném meg. További termelésszűkítés már bizonyos piaci ellátási gondokhoz vezetne, hiszen jelen pillanatban, csak a brikett másfél hónapra előre el van adva. Búzahasonlattal élve, már a lábon álló búza sem a miénk. A fogyasztói árváltozások miatt szép gesztus volt szerintünk, hogy augusztusig régi áron lehetett brikettet venni, tehát van kereslet. Közgazdasági oldalról: a kitermelő iparágaknál jellemző, hogy magas állandó és viszonylag kisebb változó költséggel dolgoznak. A termelési volumen csökkenésnek vannak olyan korlátái, ha adott ponton túl is csökkentem, csak degresszíven, azaz kismértékben változó költség mellett, akkor attól lesz ráfizetéses, hogy igen nagy a ráfordítás. A Mecseki Szénbányáknak szerintem évente 2,1-2,2 millió tonna kitermelése alá nem szabad esni, mert a jelenlegi létesítményei és létszáma mellett képtelen a gazdaságosságra''Szászváron minimum 100 ezer tonnát kell termelni, ami a piacon értékesíthető, másrészt olyan áron kell eladni, hogy a naponta jelentkező költségeket fedezze. A bányaüzem havi bevétele 33-34 millió forint, s a kiadásait is ezen belül kell tartani. Ha ez nem valósul meg, veszteségbe csap át a termelés. — Úgy tudom, a bányászat a világon mindenütt veszteséges. A legutóbbi tavaszi instrukciók úgy szóltak,- Szászvár mindaddig termelhet, amíg nem veszteséges. Ebben némi ellentmondást vélek felfedezni. Mivel oldható fel mindez ? — Igaz. A világon mindenütt az, s tudomásul is vették, hogy az a Mecseki Szénbányák minden üzemében is, a külfejtés kivételével. Az első félévi mutatónk 2,2 millió forinttal jobb az elvárt veszteségnél, s ebben mint tervben ezúttal benne van az is, ami dolgozóink szakszervezeti üdülésére fordított költségként az előzőből kimaradt, s rontotta a mutatónkat. Akkor még senki nem tudta, milyen változások következhetnek be szakszervezeti vonalon , milyen változás lesz az üdülési hozzájárulás terén. Végül is az, hogy a vállalat minden dolgozójának kifizetett négy-ötezer forint hozzájárulást, hogy el tudjon menni a vájár is, a csillés is, de még az üzemvezető is üdülni, ez nagyon jó dolog. Kétségtelenül rossz hatása volt a költségoldalra vetítve. Amennyivel rosz- szabbak voltunk akkor a vállalati elvárástól, annyit ki is fizettünk az üdülésekre, vagyis plusz-mínusz nullán lettünk volna, s az az elvárás volt célul tűzve elénk. — Hírek keringenek szanálásról, felszámolásról, bezárásról, jövőtlenségről. Ezek szerint vagy nincs már elegendő szénvagyon, vagy nem éri meg csinálni, vagy az energetikai ipar vezetői nem engedik ... Ugyanakkor érdekes, hogy Máza-dél-Váralján Európa legkorszerűbb bányáját lehetne kiépíteni, egy jó minőségű, hatalmas szénva- gyonra. — A szakma megosztott Máza-dél-Váralja kérdésében. Annak idején, amikor a Tyssen cégnek eladhattuk, vagy bérbe adhattuk volna a még csak félig ismert területet - mert hiszen még azt sem tudjuk, hol vannak a határai ennek a széntelepnek, akkora kiterjedésű -, akkor megmentettük a nemzeti vagyonnak, amit nem szabadott úgymond elkótyavetyélni... Hadiipari potenciálnak is tartottuk akkoriban az egész szén- termelést és energiakérdést. Ma Európában túlkínálat van szénből, a másik dolog: a szászvári bányát mindig azzal próbáltuk menteni, hogy nagyon jó lenne itt megtartani ezt a tradicionális szakmát mindaddig, amíg a korszerűtlen és veszélyes öreg bányából át lehet települni. Ezért harcolunk ma is, de a nemzetgazdaság nem tud erre befektetetni. — Annyira várjuk a nyugati tőkét! Kit lehetne elképzelni, az angolokat, mondjuk ? — Például.A szénvagyon óriási. A kutatás sem befejezett, 59 fúrást értékeltek. A földtani szénvagyon meghaladja az egymilliárd tonnát, fele kiter- melhetőnek látszik, s Kö- zép-Európa legnagyobb bányája alakulhatna itt ki. Sok egyéb koncepció háttérbe szorítja mindezt, többek között Paks. Váralja és Máza között komoly külfejtési kutatásoknak van létjogosultsága. — Bőd Péter Ákossal nem próbált a Mecseki Szénbányák ilyen jellegű tárgyalásokba bocsátkozni ? — Tanulmányok készültek, elképzelések vannak, de amíg végleg el nem dől az energetikai ipar nagy csatája, addig... nincs biztos válasz. Tanulmányok születtek arra, hogy nem a szenet kell kihozni a mélyből, hanem begyújtani, s az ott szunnyadó hatalmas energiát használni. — Ma hogy áll a Mecseki Szénbányák ? — Két hónappal ezelőtt bejelentette a vállalat a cégbíróságon a csődöt, a fizetésképtelenséget. Az ipari miniszter még nem nevezte ki a felszámoló szervezetet. Megoldás? A kiszolgáló üzemek kft-vé alakulhatnak, elváltak az anyaüzemtől. A megmaradó termelő üzemek - Pécs, Komló, Szászvár - széntermelő blokkba tömörülnének, együttmaradva folytatódna a "kötelékrepülés", vagy minden üzem önállóan termelne és gazdálkodna. Legcélravezetőbbnek régi elképzelésünk tűnne: együtt a nagy- mányoki brikettgyárral. Szászvár legkevésbé tapsolna a Komlóval való összevonásnak. Legszélsőségesebb elképzelés szerint be kell zárni a bányát. — Mit kezd a húsz éve bányában dolgozó ember, akinek nincs más szakmája, nincs jövője, biztonsága... — Ma még nem tapasztalható a menekülés a süllyedő hajóról állapot, de fogy a remény is. Bízzunk önmagunkban, ezt az első félév sugallja! Szabó Sándor A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Alsónyék 200 éves temploma „Emlékezetre méltó dolgok” Részletek egy prédikátor naplójából A közelmúltban ünnepelt az alsónyéki református gyülekezet. Püspöki látogatással egybekötött istentiszteleten emlékeztek meg a templom fennállásának 200. évfordulójáról. — Milyen dokumentumok hívták fel a figyelmet ez alkalomra? — Leghitelesebb - kezdi válaszát Sima Endre, alsónyéki református lelkész - Gál András prédikátor korabeli feljegyzése. Ebből a naplóból a nyelvi tisztasága miatt, ízes magyarságáért is érdemes idézni. — Tegyük meg! Isten dicsőségére — Mindjárt az első mondat, ami a templomépítésre vonatkozik, nagyon szép: -„Emlékezetre méltó dolgok, melyek helységben levő toronynak kezdetétől fogva a Templomnak végeztéig, s felszenteléséig feljegyzettek ...” Aztán így szólítja meg az utókort: -”Ti kegyes Maradékok! Kik a mi porrá vált szíveinknek indulatját és hamuvá lett tetemeinknek néhai erejét s tehetségét ezen Isten dicsőségére építetten alkot- ványnak fennálló, vagy leromlott falaiban valaha látni fogjátok: emlékezzetek meg róla, hogy e helyben mely nemes Magyarországnak Tolna vármegyéjében Alsónyéknek neveztetik, volt egy időben oly Istent szerető nép, mégpedig magyar nép, mely szentháromság egy Istennek a teremtő A- tyának, a megváltó Fiúnak és a megszentelő Szentléleknek tiszteletére ezen templomot építette...” — Eszerint 1791-ben kezdték a templom építését? Apáti terméskőből — Igen. Az esztendő tavaszán kezdtek hozzá a munkálatokhoz. A naplóban ez áll: "rész szerint az apáti hegyekből való terméskövekből, rész szerint a temető déli részén égetett és másunnan is tiozott téglákból, Kriszmayer András mohácsi kőmives mester által.” A továbbiakban azt is olvashatjuk, hogy „az 1793-ik esztendőre csak az asztalos, lakatos és egyéb aprólékos munkák voltak hátra.” Az ácsmestert Bájer Ig- nácnak hívták, bátaszéki német ember volt. A piktor Ridszmajer Mihály, az asztalos Prinner Péter, a lakatos Hohmann Ádám, az asztalos Hahn Miklós volt. — Emlékeztet-e a napló arra, hogy milyen tárgyakat helyeztek el az építők a templom falába, amint azt másutt is tapasztalhatták a kutatók? — A torony oldalába kis ládát építettek be, amelyben a feljegyzés szerint: „Lajstrom volt az itt levő lakosoknak csaknem minden nemű és idejű tagjairól, kicsinytől fogva nagyig, mind a 715-e”. Elhelyezték II. József császár képét, ennek az írásnak a mását, a Toleranciáról költ felséges királyi parancsolat nyomtatásban megjelent példányát, annak magyar fordítását, Leopold és Ferenc királyok képeit „némely pénzeket maguk formájában, emlékezetnek okáért és feljebb megírt dolgok valóságos igazát bizonyítván” és még folytathatnánk ... — Van-e utalás a harangra? — Feljegyeztetik az is, hogy egy 265 fontos harangjuk volt a nyékieknek, ami meghasadt és az öreg bíró, Császár István saját maga költségén csináltatott egy 108 fontos harangot Fis- 'cher János pécsi harangöntő mesterrel. Ötödtélezer forint — Mennyibe került a templomépítés? — Idézem pontosan a naplót! „Ez a szent Épület minden legkisebb költséggel egybe, a mesteremberek tartásán és a szekeres és egyéb gyalogos robotosok munkájukon kivül mintegy ötödfél ezer forintokban állott fel.” — Mikor szentelték meg a templomot? — 1794. szeptember 14-én tettek jelentést annak felszentelése iránt és október 19-én volt az esperes jelen, aki ünnepélyes külsőségekben, jelképesen is megnyitotta a templomajtót. Decsi Kiss János Évközi 16. vasárnap „Boldogok, akik üldözést szenvednek” a szeretetért. Az evangélista mintha csak a mai korunkat ábrázolná az evangéliumi szakaszban (Mk 6,30-34). Jézus tudja, hogy a mai ember betegsége az űzött- ség, az időhiány. Jézus tanítványai hithirdetői útjukról jönnek vissza. Nem panaszkodnak fáradtságról, de Jézus tudja, hogy kimerültek. Ezért ő javasolja: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit” (Mk 6,31). Ő, a fáradhatatlan Mester észreveszi kimerültségüket. Ám az élet kegyetlen, nyomába szegül a pihenésre vágyónak. Űzi és hajtja, hogy szolgálja ki igényeit. Nem hagyja nyogodni. A mindig szemléletes és emberközelből író Szent Márk mondja, hogy a parton „sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat”. Úgy, hogy a vágyott „elhagyatott helyen” már várták az emberek, mert „mindenünnen odasiettek és megelőzték őket” (Mk 6,33). A tömeg kegyetlen, nem hagyja nyugodni azt, akitől valamit remél. Az a csodálatos, hogy Jézus nem utasítja el őket. Megsajnálja és kiszolgálja őket. Pedig átlát rajtuk, az indítékaikon. Ezeknek a Jézus-keresőknek fogja mondani, hogy csak önmagukat keresik. „Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” (Jn 6,26) Ijesztő és elgondolkodtató, hogy a látszólagos buzgalom mélyén észreveszi és leleplezi önzésüket. De éppen ez a megindító Jézus viselkedésében. Hogy ezeket a tisztulatlan lelkesedésű embereket, akik talán csa"k szenzációhajhászásból keresik őt, kiszolgálja, mert „megesett rajtuk a szíve”. Pihenőjét is föláldozza azokért, akiknél szinte semmi eredményt sem ért el. Itt kell megcsinálnunk Jézus lelkét, hogy az arra érdemteleneket is milyen emberséges szeretettel kezeli. Pedig kényes az alkal- matlankodók erőszakosságával szemben. Sokszor nem is vészük, észre, hogy az űzöttség menynyire központi kérdés életünkben. Csak gondoljunk arra, hányszor hangzik el életünkben: Nincs időm! Nem érek rá! Majd máskor! Hányszor utasítunk el embereket magunktól (esetleg szülők szülői szeretette vágyó gyermekeket!) pihenésünk miatt, pedig talán nem is olyan érdemtelenek, mint a Jézustól elpártoló tömeg volt. És mennyi kényszeredett- ség van bennünk, ha mégis szóba állunk velük, és milyen gyorsan intézünk el embereket és ügyeket. Micsoda lehetőségeket hagyunk ki ilyenkor! Persze, igazunk van: jogunk van a pihenésre, a magunk ügyeivel való foglalkozásra, kedvteléseinkre és a szórakozásra. Ez az ember arca. De a világnak isteni fénytől átsu- gárzó arcra van szüksége, mely az űzöttségben is - ami az ül- dözöttség egy fajtája - megtalálja azt az örömöt, amit Jézus így fejez ki: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. Nyugodtan átfogalmazhatjuk így: Boldogok, akik üldözést szenvednek a szeretetért. Pápay József Sátormisszió A németországi metodista sátormisszió evangélizációs igehirdetéseire továbbra is szeretettel várnak mindenkit a dombóvári vásártéren felállított sátorban. Július 20. szombat 15.30 órakor Jézus élete című film (video). 18 órakor „Az élet Isten nélkül zátonyra fut” (Ésaiás 30:1-15) Igét hirdet: Wilfried Bolay. Július 21. vasárnap 10.00 órakor „Jézus jön veled szemben életutadon” (Lukács 19:1-10) Igét hirdet: Wilfried Bolay. 16.30 órakor bemutatkoznak a dombóvári metodista fiatalok. 18.00 órakor „Újrakezdés - bárcsak igaza lenne!” (János 3:1-10) Igét hirdet: Wilfried Bolay. Július 22. hétfő 16.30 órakor hangverseny. Közreműködnek: zongora - Ki- ril Bolsanov, oboa - Hecker Márton, szintetizátor - Szu- hánszky Tamás, cselló - Hecker Krisztiáné. 18.00 órakor „Hová mégy életed megoldatlan kérdéseivel?” (Máté 11:25-30) Igét hirdet: Wilfried Bolay. Július 23. kedd 15.30 órakor Jézus élete című film (videó). 18.00 órakor „Szeretném, ha szeretnének, s lennék valaki...” (1. zsoltár) Igét hirdet: Szuhánszky István.
