Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13. PÚJSÁG 3 Hipp-napok, kopp-napok és... Mi-csodaszerek Iskolából az utcára Mi lesz a szakképzetlen tizenévesekkel? Nem hiszem, hogy volt valaha olyan sok valóságos és botcsinálta, konjunktúra-ter- mette gyógyítója a magyarnak, mint mostanság. Egyebeket nélkülözve szinte fulladozunk a természetgyógyászat, laikus, ám annál magabízóbb csodadoktorok és más piacérzékeny vállalkozók termékeinek gombamód szaporodó kínálatában. Mára nem azt lenne könnyű listába szedni mire van már méregdrágán beszerezhető csodaszerünk, inkább azt, mire nincs még. Csak a pénztárcák gyorsvonati sebességű apadásában bízhatunk hovatovább, ezzel összefüggően abban, hogy a megszaporodott „jótevők” segítségével elszabaduló öngyógyítási kényszerünk nem okoz jóvátehetetlen károkat enélkül is rozoga közegészségügyi állapotunkban. Mert, hogy népegészségünk állása avatatlan beavatkozások nélkül is fölöttébb kritikus ... Eképpen tűnődöm, mikor a rádió délelőtti magazinjának műsorblokkja arról tudósít, hogy Kínából kis hazánkba tette át csodadoktori gyakorlatát egy bizonnyal tiszteletreméltó mester, aki ősi kínai módszerek meghonosításával kínál hathatós kúrát a túlsúlyosoknak. Érdekelt lévén szégyenletesen nagyszámú fölös kilóim miatt, figyelek. Ám a kételkedés vigyori szelleme csakhamar hatalmába kerít, azt hallva, hogy a Csigung segítségével két hét alatt tizennyolc kilót fogyhatok. Csábos lehetőség, de a tudósító arról nem szól, hogy mennyiért, milyen kockázatokkal. Azt ugyanis méla hallgatás övezi, mely élettani hatásokkal kell számolnom a drasztikus súlycsökkenés miatt. Most már nyoma sincs arcomon a meggondolásra kész figyelemnek, csak vigyor és vi- gyor. Kivált a sluszpoén hallatán. Azt prédikálja a kínai mester hazai papnője, hogy a kúra alatt éhségérzet esetén Csi- gung-gyakorlatokkal legyőzhető az üres gyomor lázongása. Gondolom egészen addig, amíg csak úgy nem járunk, mint az egyszeri szegényember lova, amelyik megszokta az „üzemanyag” teljes hiányát is, de aztán, hátát fordítva a sanyarú földi létnek fölporoszkált az égi mezőkre a jbbb-tartás végett. Ott, ha nem is jut tarisznyára való zab, legalább legelni lehet. Egyébiránt kicsit rokonunk lett ez a ló. Hopp napjaink után imhol éljük, éldegéljük a kopp-napokat. Úgy nézem, még sokáig ...- lászló Jó másfél évtizede különösen népes korosztályok születtek. Magyarországon akkoriban, a hetvenes évek közepén csaknem ötven százalékkal több gyerek látta meg a napvilágot, mint mostanában. Két-három évig valóban igen sok gyerek született, ám utána ismét zuhanásszerűen csökkent az újszülöttek száma. Vagyis az emberek hosszabb távon nemigen hagyják magukat eltéríteni valódi gyermekvállalási szándékaiktól, mélyen és határozottan tudják, hogy hány gyereket akarnak, és miért pont annyit. A hetvenes évek közepén oly nagy eredménynek kikiáltott népes nemzedék időközben felnőtt, és napjainkra az általános iskolát befejezve középiskolába került - vagy nem került. Ez utóbbiak tragikusan sokan vannak, és a magyar gazdaság és közoktatás mai mély válságát látva, sorsuk csaknem kilátástalan. Egy nemrégiben közzétett szociológiai vizsgálat szerint ezeknek a korosztályoknak mintegy egyharmada csupán általános iskolai végzettséget, vagy még azt sem szerzett. Az alacsony iskolai végzettség és hátrányos családi helyzet ösz- szefüggései már régóta ismertek. Ez a vizsgálat feltárta, hogy a most 14-17 évesek különösen nagy hátránnyal indulnak, mivel a szakképzési lehetőségek is országszerte egyre szűkülnek. A tönkremenő nagy- és közép- vállalatok tömegesen mondják fel az évtizedeken át működtetett tanműhelyeket, egyre kevesebb cég fogad tanulókat. De még az is kérdéses, hogy szükség lesz-e egyáltalán a szerencsés végzettekre. Szakmák tucatjai kerülnek válságba, és ma senki se tudja, hogy - még ha lesz komoly növekedés is -, hány hagyományos szakképzésű pályakezdő kényszerül majd egészen új szakmát tanulni. De hol, milyen szakmát és főleg kinek a költségére? Azok, akik még az általánost sem végezték el, vagy legfeljebb addig jutottak el, egy-más- fél évvel tanulmányaik befejezése után jórészt munkanélküliek, vagy legjobb esetben alkalmi, segédmunkát, takarítást végeznek. Évjáratonként 30-40 ezer fiatalról van szó, akik a legnagyobb létbizonytalanságban állnak a felnőttiét kapujában. A szakértők szerint ez az évente tízezrekkel duzzadó tömeg állami beavatkozás nélkül képtelen lesz a helyzetén javítani. Akik befejezték az általános iskolát, azoknak is jelentős része annyira gyatra ismeretekkel rendelkezik, hogy alig-alig lennének képesek a középfokú oktatásban részt- venni. De ez amúgy is csak elméleti lehetőség, hiszen a mostani oktatási struktúrában erre alig van esélyük. Az általános iskola hatékonyságát kellene tehát mindenképpen azonnal javítani, hogy a tömegesen újratermelődő fél, sőt teljes analfabetizmust belátható időn belül vissza lehessen szorítani. Azonnali intézkedéseket kíván a gyenge tudással rendelkezők szakképzésének megszervezése is. Természetesen mielőbb életet kellene lehelni az egész szakképzési rendszerbe, amely az oktatásügy szegénysége és a gazdasági válság következtében már-már összeomlással fenyeget. Azon, hogy mikor mi a legsürgősebb, lehet vitatkozni. Ám az biztos, hogy a magyar gazdaság talpraállása elképzelhetetlen megfelelő szakképzettségű munkavállalók nélkül. A tömeges ifjúsági munkanélküliség pedig - ami ma már nem csupán veszély, hanem egyre inkább tény - biztos nagyobb anyagi teher, mint amibe a képzés gyors javítása kerülne. Kiállítás - műsor gyerekeknek Az őcsényi művésztelep alkotásaiból rendezett kiállítás megnyitására kerül sor ma délután három órai kezdettel a művelődési házban. Ide várják este fél hatra a Barcsai Gyermek Képzőművészeti Kör gyermektáborának tagjait, akik Nagymányokról érkeznek. A gyerekeknek táncházat, gyöngyfűzést szerveznek az őcsényiek, s megismertetik velük Sárköz szépségeit, kincseit. Este lakodalmas vacsorával és a hagyományőrző népi együttes műsorával zárul a program. A pályázatról később döntenek Szakályban a képviselő-testület legutóbbi ülésén az óvodai tervpályázatok elbírálása, illetve elfogadása volt napirenden. A pályázók közül ketten maradtak, és néhány adat pontosítása után fogja a testület eldönteni, melyik a legkedvezőbb ajánlat. A képviselők tájékoztatót hallgathattak meg arról, hogy Szakályban is megkezdték a kábeltelevízió szerelését. Döntöttek arról, hogy a község hozzájárul a nemzeti alapítványhoz, valamint a vállalkozásfejlesztési alapítványhoz is. Úgy határoztak, hogy Sza- kály is belép a Kapos-Koppány Völgye Vízitársulás tagjainak a sorába. Kábeltévé Kölesden Várhatóan hétfőtől, július 15-től Kölesden is nézhetik a kábeltelevízió műholdas adásait. Több mint kétszáz lakásba vezették be a kábelt, mely munka az önkormányzatnak több mint 5 millió forintjába került. Ez családonként tizenháromezer forintot jelent. Augusztus 15-ig sor kerül a kölesdi hírek, a képújság első kísérleti adására is, melyben helyi, közérdekű híreket, hirdetéseket olvashatnak a helybeliek. Vezetékes ivóvíz Szakadáton Még az elmúlt év őszén kezdték meg Szakadáton a vezetékes ivóvíz kiépítését, és az idén tavasszal már át is adták. A lakóknak a költségeket három évig kell fizetni, mégpedig családonként havonta ezeregyszáz forintot. Őszre lesz vezetékes ivóvíz A völgy ölében: Varsád Mentek is, maradtak is... A tikkasztó hőségben a nap melege mintha vékony ködfátyolba burkolná a községet. A hegyoldalról lenézünk, a dombokkal, erdővel körülvett, völgyben elterülő Varsádra, és úgy tűnik, mintha a község elnéptelenedett, kihalt lenne. Nem is csoda, hisz a nagy melegben nem jó még a ház ajtaján sem kilépni. Közelebb megyünk, hogy körülnézzünk, beszélgessünk, néhány szót váltsunk a varsádi emberekkel. Amint beérünk a faluba elénk tárul Varsád teljes szépségével, a maga megfoghatatlan varázsával. Takaros, többnyire fehérre meszelt, tor- nácos parasztházak sorakoznak egymás mellett, nagy portákkal, gazdasági udvarokkal, kertekkel. A közelmúltban épült házak már a modern, mostanában divatos stílusról árulkodnak. Az utcákon sem sokan járnak. Csak a buszt várják néhá- nyan, azok is árnyékba húzódnak. Délután fél ötkor a falu központjában lévő vegyesboltban azonban nagy a forgalom. Most vásárolják be a vacsorához, és a másnap reggelihez valót. Itt tudjuk meg, hogy Varsádon jobbára idős emberek élnek, a fiatalok nagyobb városokba költöztek a jobb munka- lehetőség, a biztosabb megélhetés reményében. De nem hagyták el egészen a községet, szülőfalujukat, sűrűn hazajárnak, segítik az idős szülőket, - amennyire tőlük telik. Nagy eseménynek számít a község lakóinak életében, hogy legkésőbb őszig nekik is lesz vezetékes ivóvizük. A munkálatokról az utcák is árulkodnak, hisz lépten-nyomon földbuckákkal, fölásott árkokkal találCsucsforgalom a vegyesboltban kozni. Till Károlyné, aki itt is született Varsádon mondja: nagyon jó lesz ez majd nekik, a faArnyékba húzódva „Szeretem a gyerekeimet - mondja Till néni lusi embereknek, ha ez elkészül. Már huszonegy éve él egyedül a hetvenharmadik életévében járó idős asszony, akinek könnybe lábad a szeme, mikor a férjéről beszél, aki 1943-ban, a háborúban tűnt el. De azért teljesen mégsincs egyedül, mert a fia, és a családja sokszor hazalátogatnak Pestről. Meg aztán itt vannak a szomszédok, akikkel igazán jó viszonyt alakított ki az évek során. Hogyan élnek Varsádon az emberek? Ahogy mondják: élnek, éldegélnek, mint jó falusiakhoz illik: meglehetősen. Bíznak a jövőben, hogy az talán egy kicsivel jobbat, és mást hoz a községnek, az itt élő embereknek.-pusztai téri - Fotó: Kispál Mária Gyermekszépségverseny, 1991. Fojdl Kittike Horváth Nikolett Schüszler Zsolt Németh Nikolett Papp Zsolt Tolna, Úttörő u. 6. Dombóvár, Erzsébet u. 106. Kajdacs, Hajnal u. 308. Dalmand, Szabadság u. 3. Nagyszokoly, Pefőti u. 272. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek tartott kisgyerek fényképét, és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés mellé írják oda: Gyermekszép- sé^verseny. Címünk: Tolnai Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az újságból kivágott fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Sokan érdeklődnek, hogy mikor láthaják lapunkban a beküldött fényképet. Még több százan várakoznak, de előbb- utóbb mindenki sorra kerül. Legközelebbi, keddi számunkban a tolnai Balogh Éva, a für- gedi Szűcs Tibor, a tengelici Tóth Réka, a kajdacsi Schüszler Balázs, a nagyszokolyi Papp Szabolcs fényképét közöljük.
