Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
4 ívÉPÚJSÁG Tamási és környéke 1991. július 2. Harminc közmunkás A városházán hallottuk Bizonyára kevesen tudnak róla, hogy egy megyei ingatlan- forgalmazással foglalkozó cég nyugdíjasház-együttes építését tervezi a városban. A létesítmény elképzelt helye a Petőfi utca orvosi rendelő felőli vége. A beruházás kapcsán megoldódna az említett utca burkolása is, ami régi igény. Megszületett a megállapodás a Tolna Megyei Munkaügyi Központ és az önkormányzat között, aminek az az eredménye, hogy az év hátralévő részében harminc közmunkást foglalkoztat a város. A szakmai irányítás és a munkavégzés tervszerűségének biztosítása miatt az Építőipari és Városgazdálkodási Vállalat végzi a technikai bonyolítást. A harminc nem nagy létszám, de a Tamási környéki helyzetet ismerve, nem elhanyagolható ez sem. Minden kezdet nehéz - jut eszünkbe a következő hírről. Öt év után sikerült /rész/ered- ményt elérni Tamási és a városkörnyék tűzvédelmi helyzetében. Ismeretes, hogy ez a terület fehér folt a tűzoltóság térképén, így szakmailag vitatni sem lehet egy hivatásos egység felállítását. Az egyelőre egy- rajosra tervezett „csapat” mindenképpen minőségi javulást jelent majd. Végül álljon itt egy jó hír a sportolóknak, sportbarátoknak. Sok a panasz a városi sporttelep öltözőjére, gyepszőnyegére, ami még a megyei színvonalat sem üti meg. Az illetékesek keresik a megoldást. „Ki mit tud lakótelep” Lila ABC és presszó Külsejében is impozáns az epület Tamásiban csak „Ki mit tud lakótelepként” emlegetik - találóan - a Gőgös Ignácról elnevezett városrészt, ugyanis az ott építkezők - ahogy mondani szokták - apait, anyait beleadtak, hogy elkészüljön a házuk. Most a Kop-Ka Áfész közreműködésével javul az ellátás azzal, hogy ma 7 órakor megnyitják a Lila fantázianévre hallgató ABC-t és presszót. A beruházás közel 6,5 millió forintjába került a szövetkezetnek, a berendezés összege pedig egymillióra rúg. Az ABC-nek egyébként kétmilliós árukészlete lesz, amiből megfelelő színvonalon elláthatják a környéken élőket és a Budáról érkező vásárlókat. A Lila presszó 300-400 ezer forintos árukészlettel várja a vendégeket és ha mindkét egységet nézzük, akkor elmondhatjuk, általában olcsó árukat kínálnak. Adódik a kérdés: miért Lila ABC illetve presszó? Egyik nyugati útja alkalmával megtetszett a „névadószülőnek” egy hasonló színű üzlet, s úgy gondolta, Tamásiban és a megyében elsőként létre hoznak két olyan egységet, amiben az összes dekoráció lila. No és stílszerűen három lila akácot is ültetnek az épület elé. A kedvenc örökzöld sláger azonban - egyelőre - nem szólal meg. Megszépült a kórház Többen a feketeerdei klinikához hasonlították, gyönyörködve felújítás utáni külső szépségében, a pincehelyi kórházat, mint nézegették a hófehér falakat, a zöld zsalugátero- kat, miközben egy bennsősé- ges ünnepségre vártak. Új „ruhát” kapott az ország legkisebb, 88 ágyas egészség- ügyi intézménye, hallhattuk ezután a mini sajtótájékoztatón, s azt is megtudtuk dr. Dobrovich Mária igazgató főorvostól, hogy a munka 910 ezer forintba került, s ebből 515 ezret vállalt a tamási önkormányzat. A külső szépség köszönhető az egészségügyet támogató dr. Deák Gábor polgármester mellett a pincehelyi Vörösmarty Mgtsz építőbrigádjának is, akik lelki- ismeretes munkát végeztek a 30 ezer embertársunk egészsége felett őrködő intézmény felújításánál. Az ünnepi percekben nem maradhattak el a jövő elképzelései sem. A főorvosasszony elmondta - bár szó van róla, hogy Tamási kapjon kórházat - , reméli, a picehelyi továbbra is az egészségügyet szolgálja. Folytatják folyamatosan ezért a belső tatarozást, a műszerezettség fejlesztésére pedig terveik vannak. Ezt részben pályázat útján nyert összegből kívánják megoldani, részben pedig saját költségvetésből akarják biztosítani. A főorvosasszony ismertetője után többen hozzászóltak. Dr. Marton György Koch Henrik új gazdasági igazgatónak gratulált, mondván, ahhoz, hogy ez a munka megszülessen, kellett egy agilis vezető. Sóhajda András tsz-elnök a lokálpatrióta szemével nézte a dolgokat, s a lelkiismeretes, jó szakmai munkát emelte ki, Koch Henrik pedig azt bioznyította, hogy a fenntartó, a Tamási Polgármesteri Hivatal szívügyének tekinti a kórházat. Erről győzte meg a jelenlévőket dr. Deák Gábor polgármester is, aki arról beszélt többek között, hogy a pénzszűke mindig hivatkozási alap, ám nem szabad a meglévőt, a nlűködőt lerombolni akkor, amikor nincs helyette sokkal jobb. Szólt a lehetséges - most még pénz hiányában csak beszéd szintjén lévő - tamási kórházról, majd hangsúlyozta: „ez az egészségügyi intézmény soha nem szűnik meg.” Ez a biztató a tiszta intézményüket féltő helyiek számára ... Késői búcsúszó Domboriban találkoztunk először jónéhány éve egy tudósítói értekezleten, és azonnal összebarátkoztunk. Nem volt nehéz, mivel Minárik Lajos, magyarkeszi tudósítónk közvetlen ember volt. Örömmel és kíváncsisággal telve olvastam aztán tudósításait a szűkebb pátriájáról, s büszke voltam rá, amikor arról számoltak be kollégáim, hogy megnyílt a tájház, és Lajos bátyám ajándékozta, gyűjtötte a berendezését. Örültem akkor is, amikor felelevenítették az aratási' szokásokat. Tudásra szomjas diákként lestem szavait, amikor nagy ritkán találkoztunk, s a falu történetét mesélte. Tudom, nem volt más célja, A tajház udvarán 89-ben mint az, hogy a keszieknek legyen öntudata többek között azért, mert van történelmük, történetük és hagyományuk. Vallotta, egészségesen élhetnek a faluban a népek. Azt hallottam, belekezdett a falu történetének megírásába, és amikor már betegsége miatt nem bírta el a tollat, akkor magnóra mondta rá visszaemlékezéséit. Egy hete aztán elfogyott a szó, Lajos bátyám örökre elment. De szorgos munkájával hagyott itt valamit az utókornak, és nevét beírta a község történetébe. Értelmes, tartalmas élete példa lehet sokunknak. Nyugodj békében, Lajos bátyám! Wagner Zsolt az íjasfúróval Vallatják a földet Fehér Kálmán regölyi polgármester mindenről tud, ami a faluban történik. Neki is, nekünk is ez már természetes, ezért nem véletlen, amikor a régésztáborról kérdezzük, azonnal hozza a terepjárót, és elindul velünk. Először a Pén- zesi dűlőbe, a földet vallatok táborába visz, ahol Wagner Zsolt budapesti fiatalember megmutatja az íjasfúrót, a kőbaltát, a különböző falazási technikával készült épületeket, a partoldalba vágott égetőkemencéket, a készített eszközöket, s mindent, ami a táborozok tevékenységét jellemzi. A polgármester ezután a pacsmagi tájvédelmi körzetbe visz el bennünket, majd Csernéden kötünk ki, ahol a fiatalok a földet, mi pedig Szabó Géza régészt vallatjuk. Az ősszel bronz kincslelet került elő - tudjuk meg -, s annak a hitelesítő ásatását végezték június 17-től 28-ig a táborban. A késő bronzkori kincs környezetét hitelesítik, de az említett korból származó leletek mellett középső bronzkori és kelta kori leleteket is találtak eddig. Olyan kísérleti tábort szerveztek Re- gölyben, ami Nyugat-Európá- ban gyakori, és ahol az ásatások során előkerült félkész vagy selejt anyagokat megpróbálják a gyakorlatban elkészíteni. így válik lehetővé többek között, hogy a kőbaltát homokkal át lehet fúrni. Kettős a cél. Egyrészt a régészet iránt érdeklődő és magángyűjtő táborlakók a Regöly- ben tanultakat tovább tudják vinni, az elkészített diákat pedig fel akarják használni az oktatásban, nevelésben. A dolog másik része a szakmai oldal, hiszen ez a tábor a szakemberek számára adatokat, információkat ad arról, hogyan lehetett egy eszközt elkészíteni, milyen technikai ismeretekre volt szükség ahhoz. Nem véletlen ezért, ha a táborlakók kíváncsiak arra, hogy kővésővel milyen nyomot lehet hagyni - ezt összehasonlítják a pattintott, a csiszolt, a fúrt kőeszközökkel -, vagy megtapasztalják azt, hányféleképpen lehet faszerkezetet készíteni. Az épületek kialakításánál a különböző falazási technikák - gyeptégla, fonás stb - és a tetőfedés különféle módozatai válnak ismertté. De említhetnénk az öntőmintákat, az agyagművességet, mint a tevékenység más színtereit is. Vallatják a földet Regölyben, és tartós dolgot szeretnének létrehozni a világkiállításra. Olyan bemutatóhely kialakítását tervezik - Pacsmag környékére gondolnak -, ahova tanulmányi kirándulásra mehetnének a gyerekek. A község adottságai jók ehhez, s csodálatos paradicsomot lehetne csinálni - állítja Szabó Géza -, mert a táborban szerves anyagból, fából stb el tudják mindazt készíteni, amit a régészeti feltárással nem találnak, de rekonstruálnak. Szabó Géza, Cziráki Viktor és Szíjártó Sándor Rekonstruált épületbelső Vakítóan feher fal, zöld zsalugaterek
