Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-11 / 135. szám
1991. június 11. NÉPÚJSÁG 5 Arcok a képernyőről Kertész Zsuzsa Egész lényéből otthonosság, meghittség sugárzik, szájszögletében mindig ott bujkál egy aprócsa mosoly biztatásul. Lakásában sincs semmi hivalkodó, semmi rendkívüli. Talán a függönyök redőzete jelez átlagon felüli igényességet. Amíg a konyhában fő a káposztás krugipli, beszélgetünk.- Több mint húsz éve van a pályán. Mi a titka, hogy a nézők figyelmét fel tudja kelteni?- Különösebb titkom nincs. Talán csak annyi, amennyit a szakma hoz. Én is ugyanúgy öregszem, ahogy a szomszéd Rózsi néni, de nekem nem szabad elengednem magam, nem szabad, hogy rigolyáim legyenek, s ez ösztökél arra, hogy igenis akarjanak szépnek, akarjanak barátságosnak látni... S talán az is, hogy én nem próbálok művésznő lenni. Az utcán sem mutatom másnak magam, mint a tévében, és fordítva. A közértben nem azt mondják: művésznő, hanem azt, Zsuzsika, nézze meg már nekem, mennyibe kerül a mustár. Nem művésznő vagyok, hanem Zsuzsika, s akkor sincs ez másként, ha díszkoncertet konferálok. Csak ott a flittert és a csillogást várják el tőlem.-Kieqyensúlyozott. Miből merít erőt?- Rengeteget merítek abból, hogy szeretnek. Annyi szerete- tet kapok a környezetemtől, a fiamtól, az anyukámtól. Legjobban a fiam tud kezelni. Ha kiborít valami, akkor odajön, megsimogat, és azt mondja: megnyugszik a beteg... Ezzel felold bennem minden feszültséget. Aztán meg úgy érzem, nem vagyok rosszban senkivel. Azt nem tudom, hogy gyűlölnek-e, mert erre egyszerűen nincs antennám, nem érzékelem. Egy csodálatos családban nőttem fel, talán azért. A nagymamám csuda asszony volt. Ha tanultunk a nővéremmel, szinte észrevétlen maradt, ha pedig azt mondtuk, nagyi, nem bírom tovább, akkor mindig mesélt valami búfeledte- tőt. Anyukám szépérzékéből is sokat tanultam. Ha három szamócát talált, akkor is kiszaladt egy szőlőlevélért, hogy az ne csak jó, de szép is legyen. Mostohaapukámnak csuda nagy szíve van, a gyerekek ma is csüngnek rajta. Ő nagyon tisztességesen felnevelt bennünket nagyon kicsike pénzből...- Hogy lehet erre a pályára felkészülni?- A rádióban nagyon komolyan vették a szép beszédet, és fegyelmet követelőn foglalkoztak velünk. Az a kilenc év számomra rengeteget jelentett. Voltak tanáraink, csodálatosak, de én még a kollégáimtól is nagyon sokat tanultam. Sokféle feladatot kaptunk, s a különböző műsorokban különféle embereket kellett megszólaltam, a bőbeszédűeket csakúgy, mint a visszahúzódókat. .. Aztán eljött az az idő is, amikor engem kértek föl, hogy tanítsak. S meg kellett tanulnom szemtől szemben felkelteni és fenntartani a hallgatók érdeklődését. Mivel egyik szakom a pszichológia, a módszer maga is érdekel: a meggyőzés, a hitelesség, a ráhatás és a ráhangolódás eszközrendszere. S még egy nagyon fontos dolog: én örökké kiváncsi vagyok. Most is. Ebben semmit nem változtam.- Sokat dolgozik, s ez feszes élettempót követel. Életmódjában, étrendjében van-e valami, amit a szépségnek rendel alá?- Nem tudom, hogy szép lennék. .. Az étrendem? Imádok főzni. „Pillanatfelvételeket” csinálok. Nem tudom, hogy mi a legmacerásabb étel, mert minden hamar elkészül. A Házi-barát műsorban jönnek a jobbnál jobb háziasszonyok, meg mesterszakácsok, s hozzák a csodálatos ötleteiket. Igyekszem ellesni a praktikákat, itthon aztán a családom dícséretét mindig be is söpröm.- Mikor ideköltöztünk, rám várt a nagytakarítás, a festés után. Hívtam egy takarítónőt, meg a barátnőmet is, hogy mégse legyek egyedül. Nekiestünk, s dolgoztunk négykézlábra erszkedve. „Ugye, te ma nem dolgozol? - mondták. - Dehogynem, azért kell sietnünk. - Az nem lehet, ahogy te ma kinézel.” - Aztán mégis összevakartam magam.- Meddig lehet ezt csinálni? Sok az új arc, s szinte percről percre változik a világ.- Sokáig híradóztam. Most nem dolgozom a Híradóban. Nincs bennem sértődés. Ezt csak arra mondom, hogy amikor összeomlik a világ, akkor kell kitalálni valami újat, valami olyant, amiben hinni lehet. Hál’lstennek a bak jegyében születtem. A bak pedig mindig talál valami újat, és mindig újra tudja kezdeni...- Hányszor kellett újrakezdeni?- Nem tudom, sokszor... De hát mindenki megvívja a maga csatasorozatát... Az újrakezdések abból is fakadnak, hogy talpra kell állni egy rossz teljesítménysor után. Tulajdonképpen minden egyes baki után újra kell kezdeni... A balesetem után be kellett ülnöm az autóba. Szóval, meg kell küzdeni az előző történés negatívumával, és azt kell mondani, na jó, akkor most ez lezárult, lezártuk. Meg kell próbálni, hátha van egy másik út, amin el lehet indulni. Szeretem a Házi-barát műsort, de nem tudom, hogy meddig tart még. Pályáztam egy műsorral, de még nem tudom a jövőm. Dolgozom. Mosolyog. Hétköznapon, ünnepnapi mosollyal. Közben elkészült a káposztás krupmli, benne szezámmaggal, köménnyel. így igazán finom. Józsa Ágnes Könyv: Vendégjáték Bolzanoban Félek, hogy egy sereg olvasót magamra haragítok az alábbiakkal. Mentségemül szolgáljon, hogy én is dühös vagyok. Ezelőtt 40-50 évvel kezdvenceim közé tartoztak Márai Sándor regényei. így „A gyertyák csonkig égnek” és a „Vendégjáték Bolzanoban” is. Változatlanul állítom, hogy újraolvasni jó, de a jelek szerint nem mindent. Egy percig se vitatva azt, hogy Márai nagy stílusművész volt, és egy Magyarországon jószerivel alig-alig létezett, európai műveltségű nagypolgárság egyetlen írói képviselője. De őt se lehet újraolvasni, vagy csak kemény teljesítmény árán, és így sem érdemes. A mai olvasó ritkán bírja ki egy három szavas levél hétoldalas elemzését, ami nem okvetlenül ideges korunk hibája. Valószínű, hogy még idősödve se mond ilyeneket: „Ami volt, megvolt, sőt megvan, az élet a maga csodálatos meggyőző módszereivel, mely bonyolultabb, mint a mód ahogy napkeleti papok begöngyölték és korunkbeli állattömők megőrzik az utókor számára a szerves tetemeket, az élet megmentette számomra a múltat, mely gazdag s a birtokjás csömörét sugározza”. így egyébként a XVIII. században se beszéltek és valószínűleg legkevésbé az ólomkamrákból szökött Casanova, Bolzanoban, éjnek évadján, Párma uralkodó hercegével. A történetben egyébként kettejükön kívül szerepel még természetesen a nej, egy korcsmáros, Balbi a kóbor és néhány mellékalak. Mind változatlan stílusban ugyanazt mondják, pedig a regény lényege egyetlen mondatban is összegezhető lenne: a nőkkel vívott örökös párharcában egyetlen vesztes van, a minden pillanatban győző Casanova. A kereken 200 oldalas kis kö tettel az Akadémiai és Helikon Kiadók felülmúlták önmagukat. Végre nem préselték bele a nagyon ízléses vászonkötésbe a könyv árát. Tapintatosan előkészíthetek mindenkit, hogy az 130 forint. Ordas Iván TV-napló Horrorsó Viharok a tévé körül, zavarok a hajdani tőzsdepalota falain belül, kapkodás és elbizonytalanodás, megszűntek bevált műsorok, mások, köztük A hét, egyre szürkébbek, a megújulás reménye nélkül. Közben új sorozatok kezdődnek, mint a Horrorsó című is, amit fiatalok találtak ki, de korhatár nélkül megtekinthető. A horror nem angol, hanem latin szó, s hidegrázást épp úgy jelent, mint borzalmat, szent borzongást. Az antik irodalomban is vannak rémséges történetek, végtére az egész görög mitológia véget nem érő horror, az irodalom alján azonban csak a XVIII. század táján jelenik meg, s mint önálló műfaj a mi korunkban kap polgárjogot. Művészi rangra nem tudott emelkedni, a ponyva szintjén rémisztgeti a képzeletszegény ijedősöket, legyen szó Frankensteinről, a román Drakuláról, akiről már életében szörnyű dolgokat rebesgettek, vagy újabb kori vámpírtársa- ikról. Sok mindent példázhatnak, az alant járó tömegízlést épp úgy, mint az üzletszerű rémületkeltést, amit akár az is magyarázhat, hogy sovány vigaszt jelent: rémülettel teli világunkban még örülhetünk is, hogy földöntúli lények nem csattogtatják ránk agyaraikat. Éz a kezdődő tévé-sorozat viszont egyszerűen unalmas, mert komolyan veszi az alkalmilag összeszedett filmrészleteket, hiányzik belőle a humor, mintha egy titokzatos kastély ablakából nézné a világot. Felesleges, sőt megtévesztő, ha komolyan tárgyalunk arról, ami komolytalan. Jancsika tudja, hogy mennyi kilencszer kilenc, okos kisfiú. Einstein is tudta, de semmi másban nem hasonlítanak. A hűség példája Sütő András túlélte a marosvásárhelyi pogromot, egy évi gyógykezlés után nemrég tért haza. a Panoráma pedig elkísérte. Előbb Pusztakamaráson jártak, mert első útja édesanyjához vezetett, majd marosvásárhelyi otthonába léphettünk be, s rövid kirándulást tettünk Sikaszóra, a Hargita egyik völgyében lévő nyári lakba. Megszólaltak barátok, pályatársak, de jobbára Sütő András beszélt, higgadtan, okosan, azt sem hallgatva el, hogy szívében ma is ott a félelem. Igaz, ott vannak barátai is, magyarok és románok vegyest, akik tudják, hogy ez a halk szavú ember a hűség és tisztesség példájává magasodott, a kor tette azzá, a kürülötte tomboló türelmetlenség. Most otthon rakosgat, félbehagyott kéziratait rendezi, régi terveit készül megvalósítani, mert mint mondta, be akarja fejezni regényét, amit egy évig kellett pihentetnie, drámatervei is vannak, más is foglalkoztatja. Az eddigi művek, köztük remekművek, gyakran életveszélyben készültek, sikaszói házát rendszeresen feltörték a szekuritáte emberei, marosvásárhelyi otthonában őrzi azt a követ, amivel egy éve bedobták ablakát. Sütő András azonban nem gondol bosszúra, megbocsát oktalan ellenségeinek, s hisz a leírt szó erejében. És otthon marad, mert ott van rá szükség. „A félelem - merengett a nagyenyedi Beth- len-kollégium kapujában, a fejedelem szobra előtt - az embert megnyomorítja.” S kész a fogadalom is: „nem fölfele: lefelé török, Uram: vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket nevelhetnének...” Egyévi bolyongás után, sejtjeiben a pogrom emlékével, megromlott látással, ismét övéi között van, azok között, akiknek talán mégis csak megadatik egyszer, hogy könnyek nélkül neveljenek egész rózsakerteket. Csányi László Kórusfesztivál Szekszárdon A szekszárdi Művészetek Háza adott otthont annak a kórushangversenynek, mely a XV. Bárdos Lajos Zenei Hetek záróakkordjaként került megrendezésre a városban. A hangverseny nyitányaként Szokolai Sándor ez alkalomra írott ünnepi szignálja hangzott el a pécsi zeneművészeti szaközépiskola növendékeinek remek tolmácsolásában. Ezt követően Kocsis Imre Antal, Szekszárd város polgármestere köszöntötte az est öt kórusát és a hallgatóságot, külön nagy szeretettel említvén a városunkban vendégeskedő Székely udvarhelyi vegyeskart. Miskolci Ottó színművész Bárdos-köszöntő című meg- ejtően szép verse Bognár Cecil előadásában hangzott el, majd elsőként a bátaszéki Pedagógus Kórus műsorának tapsolhattunk. A fél éve alakult együttes előadásában Bach-, Halmos- és Bárdosművek szólaltak meg remek előadásban, dicsérve Csukor Árpád karnagy kiváló zenei ízlését, felkészültségét. A mözsi Bartók Béla Női Kart régi ismerősként köszönthettük, hiszen az 1971-ben alakult együttes állandó résztvevője a megyei kórustalálkozóknak. Műsorukat Lassus-, Bartók- és Bárdos-művek alkották, melyek közül nagyon szép előadásban szólalt meg Bárdos: Magos a rutafa című nagyon igényes kompozíciója Schmidt Józsefné karnagy vezényletével. A házigazda Liszt Ferenc Pedagóguskórus Janequin, Karai és Bárdos művekből állított össze színes műsort, mellyel szép sikert aratott Szily Lajos karnagy vezetésével. Erdély küldötte volt a „Cantilena” Kamarakórus Székelyudvarhelyről. Az est egyetlen külföldi véndégkórusa 1974-ben alakult, és átalvetőjükben (tarisznyájukban) ott a XIV. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny zsűrijének különdíja. Az együttes Kodály-, Bárdos-, Szőnyi- és Lajta-műveket énekelt gyönyörű előadásban. Major László karnagy személyében kiváló muzsikust ismerhettünk meg, aki kórusának minden pillanatát remekül kézben tartotta, és irányította. Műsoruk után méltán zúgott a vastaps, és a ráadásként elhangzott Székely-keserves szívszorítóan őszinte mélységei az est legszebb pillanatai voltak. A hangverseny legnagyobb élményét a pécsi Mecsek kórus műsora jelentette a hallgatóságnak. A közel hatvan fiatal dalosból álló együttes hihetetlen pontossággal és biztonsággal szólaltatta meg a műveket. Talán a fiatal kornak is köszönhető az a gyönyörű hangzás, ahogy egyes szólamok megszólaltak a fortékban és a pianókban egyaránt. Aki ezt a hangzó csodát mindvégig hibátlanul kézben tartotta, Nagy Ernő, az együttes karnagya, tőle azt is megtudtuk, hogy nemrégiben készített az együttes lemezfelvételt, mely már kapható a lemezboltokban. Szűnni nem akaró vastaps, és számtalan ráadás után Kempelen Tünde karnagy, a Bárdos Lajos Zenei Hetek főszervezője emléklapot nyújtott át a résztvevő kórusoknak és megköszönte a rendezők, szervezők fáradozását. A hangverseny zárásaként Bárdos „Tábortűznél” című kórusműve hangzott el közel 200 dalos előadásában, Nagy Ernő karnagy vezényletével. O.L. Elfelejtett értékeink A cikói Ótemplom Bonyhád felől Cikóhoz közeledve, a vasúti útátjárótól jobbra áll a régi rom, melyet Ötemp- lomnak neveznek. A svábok kitelepítéséig sűrűn látogatott zarándokhely volt. A környéket Máriaszéplaknak nevezték. Mostanra csak az oltárterem maradt meg. A boltívben a szándékos rombolások, időjárási hatások ellenére is látható még a festmény: Krisztus a keresztfán. Valamikor igen sok képet, imakönyvet, mankót hagytak itt azok a betegek, akik (felgyógyulásukat a Szűz Anyához intézett fohászkodásaiknak, imádságaiknak tudták be. (Sajnos vandál kezek már „eltüntették” az értékes ereklyéket!) Miként lett e tempíomrom zarándokhely? Őseinket a török kiűzése után telepítették be erre a vidékre. Ők a pusztaságot, ingoványos területeket igyekeztek termővé varázsolni. Á vidék, az éghajlat, a roppant nehéz munka, valamint a „nyúzó” földesurak nagy megpróbáltatásokat okoztak a telepeseknek. Ráadásul különböző betegségek, járványok tizedelték az ittenieket. Bízva a jobbra fordulásban, gyógyulásban a templomromhoz mentek fohászkodni, imádkozni. Megszabadulván a kínoktól, betegségektől, hálából többször visszatértek. .. A templom eredetét illetően írásos dokumentumok maradtak fenn. Az 1721. év felülvizsgálója például megjegyzi: Cikó közelében régi templomnak a romjai találhatók. Továbbá írja: Hidas birtokain túl, Grábóc felé, Széplak elhagyatott vidékén áll egy égetett téglából épült templom. Az építmény hajóját a törökök szétdúlták. Á szentélynek a boltozata azonban megmaradt. Ebben a kőből készített két ablak szintén déli oldalán sziklához hasonlítható torony emelkedik. Az Ótemplom történetével sok történész, pap foglalkozott. Legrészletesebben talán Olasz község (Baranya megye) plébánosa, Brüsztle József. Több kötetet magában foglaló művében, „Az egész hitközség népmondá- iban" a következőket írja: Azon a helyen, ahol Jézus anyjának, Máriának cikádori apátsága lelhető fel, rengeteg érdekességet fedeztek fel a kutatók, történészek. Koller József, Haasz Mihály szerint Cikádor eredetileg Báta- szék környékén helyezkedett el. Ezzel szemben Brüsztle nem lát bizonyítékokat arra, hogy ezen állítást el lehetne fogadni. Az ő véleménye szerint a Kollerék által említett kolostor Bátaszéknél nem cisztercita, hanem bencés kolostor, valamint a cikádori apátságot II. Géza uralkodása alatt ismeretlen alapítók hozták létre 1142-ben, az osztrák Szentkereszt Kolostor Szent Bernát fiainak első kolóniájaként. Ezen apátságot a tizedik pápai zsinat Tolnai Érseki Dia- konátusában említik meg 1333-ban cikádori apátságként. Brüsztle bízik abban, miszerint a cikádori apátság történetét a későbbi generációk pontosabban felkutatják, ám hiszi: fontos Cikó hitközösség monográfiájában a nevezett apátságról tudósítani. Ásatások: 1883. nyarán Bé- keffy Rémig páter ásatást kezdett az Ótemplomnál. Az ásatást a páter személyesen vezette és a következőket derítette ki: A templom maga (égetett) téglaépítmény. Bejárata a nyugati oldalon helyezkedett el, az oltárfülke pedig a keleti oldalon. A templomnak egy fő és kettő oldalhajója volt, a keletit csak félig építették ki. Az oltár melletti terem alighanem sekrestye lehetett. Az építménynek két tornya emelkedett valamikor a magasba. A tornyok alapjai négyzet alakúak. A falak alapjait terméskőből rakták, és az építményt vésett, faragott kövekkel díszítették. (Ezeket azóta erőszakkal kifeszítették, kibontották, s a környékbeliek széthordták házaik megerősítésére, építkezésekhez.) A páter olyan köveket is talált, melyek a jáki temploméhoz hasonlíthatók, illetve a pécsi székesegyházba is beépítettek. (Ott a „Népoltáron” fedezhetők fel.) A kiásott gyámpillérek a horpácsi temploméhoz hasonlítanak és a ciszterciták építészetére jellemzőek. Ez azonban nem jelenti, hogy azok emelték. A páter a pápai adólistáktól várt bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy az apátság és a település milyen identitásé lehetett. Információt ezek sem nyújtottak a származásáról. A Magyar Műemlékvédelmi Felügyelőség 1957-ben tervei dolgozott ki az ásatásokra, a részbeni helyreállításra. A magas költségek miatt a terv kudarcba fulladt. Az Ótemplom zarándokhely- kénti megtartása, (a török uralmat átvészelő templomromok kevese között) mintegy romként való megmentése nem csak Cikó és környékének, hanem az egész Dunántúlnak érdeke! Kultúrtörténeti szempontból ugyancsak kötelességünk lenne a megmentés, a későbbi generációk számára. Hunyadi István
