Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-19 / 142. szám

4 NÉPÚJSÁG Dombóvár és környéke Előkerült az eltűnt kislány Megkerült a dombóvári eltűnt kislány! Horváth Edit, — mint arról lapunkban hírt adtunk, —június 12-én osztálykirándulásra, Guna- rasra ment, onnan pedig a pedagógusok tudta nélkül eltávozott. A bejelentés alapján körözést adtak ki ellene, ez alapján ismerték fel a tizenhárom éves lányt Hosszúhetényben, ahol nagybátyjánál tartózkodott. Mint a rendőröknek elmondta, családi okok miatt ment el otthonról. Betörések Ha hétvége, akkor betörés. Mai, semmi sem biztos vilá­gunkban ez stabil pont a dom­bóváriak életében. Hiszen nem múlik el szombat - vasárnap anélkül, hogy fel ne törnének, ki ne rámolnának néhány boltot a városban és környékén. Lás­sunk néhányat az elmúlt hetek terméséből. * __ G unarason, a téesz borozó­jába törtek be június elsejére virradóra. A zsákmány igen so­vány volt, mindössze kétezer­ötszáz forintot találtak az elkö­vetők a helyszínen. Ráadásul hamarosan elcsípték őket, így aztán most gondolkodhat a fogda csendjében a két fiatal­ember,— akikre közben pécsi butik betöréseket is rábizonyí­tottak,— hogy érdemes volt-e a gyógyfürdőben ilyetén látoga­tást tenni, nem jobb lett volna inkább ehelyett fürödni. _ * _ U gyancsak június 1-én éjjel eddig ismeretlen tettes betört a csibráki italboltba, ahonnan 90 ezer forint értékben italt, ciga­rettát vitt el. Úgy látszik, van aki csak így tudja kielégíteni káros szenvedélyeit. _ * S zintén Csibrák környékén történt, egy ugyancsak különös lopás. Szabó Zoltán, dombóvári lakos bejelentette, hogy a falu külterületén elhelyezett méh- kaptárai közül hármat eltulajdo­nítottak. A három kaptárban hat család méh volt. Ezenkívül hi­ányzik még nyolc üres kaptár is. Az okozott kár értéke a tulaj­donos szerint 500 ezer (!) forint. Lehet, hogy a kaptárok ara­nyozva voltak? _* __ H a nincs pénzed hó végén, váltsd be az üres üvegeket! Erre a régi mondásra gondol­hattak azok az ismeretlen egyének, akik Dombóváron, a Fűszért szabadtéri tárolójából több rekesz üres üveget loptak el egyik éjszaka. Annak könnyebb, aki adhat Dombóváron nem közömbösek az emberek A magasszínvonalú hazai vérellátásai kapcsolatos hitünk fogyatkozni látszik, immár hosszú idő óta jönnek a jelzé­sek, hogy kevesebb a vér, fo­gyatkozik főleg a főváros és a vidéki városok viszonylatában a véradók száma. Egyre sürge­tőbb az igény az új utak kitapo­sására, a szervezeti megújí­tásra, hogy az életmentésnek, gyógyításnak gátat ne tudjon ál­lítani a nagy műtéti centrumok­ban, a vidék kórházaiban a vér és vérkészítmények hiánya. Dr.Fata Mária főorvossal, a Dombóvári Városi Véradóállo­más vezetőjével a minap egy fél évvel ezelőtt kezdett beszél­getést folytattunk messzeme­nően egyet értve azokkal, akik azt állítják, hogy a vérellátás je­len gondjai ellenére még mindig állja a nemzetközi összehason­lítást, ha a lakosság lélekszámát nézzük. Hogy mégis vérátöm­lesztésre van szüksége az elbi­zonytalanodott véradómozga­lomnak, annak okai a rendszer- váltásban keresendőek. A nagy és okszerű átrendeződésben sajnos nem jelentőségének megfelelően kezeli kormányunk a Vöröskeresztet, amire a vérel­látás bázisának a véradómoz­galomnak a propagandája, szervezése hárul. Legyen itt elég az, hogy a Vöröskereszt a költségvetéstől a korábban ka­pott támogatásnak csak töre­dékét kapja, holott se más dol­gában, de legfőképpen a vér­adás tekintetében nem képes a szervezet önfenntartóként pro­dukálni korábbi eredményeit. Lelkes, a társadalom egészéért felelősséget érző emberek, ma még képesek áthidalgatni a biz­tos anyagi háttér hiányát. Nagy kérdés, hogy meddig, és meny­nyire tartós sikerekkel. Nemrég olvashattuk, hogy Dombóváron a Vöröskereszt városi vezető­sége végiglátogatta az üzeme­ket, nagyobb intézményeket. Az derült ki, hogy a megválto­zott körülmények között sem váltak érzéketlenné az embe­rek: van készség a segítésre a gazdaság új keretei között is. A megfelelő módozatot kellene csak megtalálni, mert például a magánvállalkozó hosszan nem fogja még véradó munkaválla­lóit elengedni négy órára, holott ő is bármikor alanya lehet olyan életmentő beavatkozásnak, amihez a legdrágább anyagot önzetlen emberei szolgáltatnák. Megjegyzendő, hogy ez csak egy a felmerülő problémák kö­zül. Fata Mária főorvos egyéb­ként okkal bízik az emberi jó­ságban és segítőkészségben. Mint azt megtudtuk, az állomás évi vérvételi terve 700 liter. Ez azt jelenti, hogy évente 1750 véradó fordul meg náluk a hét két napján, kedden és csütörtö­kön. A két megjelölt nap nem akadálya azonban annak, hogy más napon is fogadják azokat, akik vért akarnak adni. Eddig, az év eltelt öt hónap­jában 711 véradótól, több, mint 284 liter vért vettek le. Aggód- nivalójuk tehát még kevés, leg­följebb az új véradókat hiányol­ják. Belőlük, az utánpótlókból kevés van. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a véradóál­lomás a kórház évi vérszükség­letét biztosítani tudja. Jó lenne jövő ilyenkor is ezt hallani és le­írni, mert mélységesen mély igazság, hogy mindig, minden­ben annak könnyebb aki adhat, aki adni tud. A laboratóriumban László Ibolya Mi a véleménye ? Lóvári dialektus, Choli Daróczi, meg a Rom Som A Phralipe Független Ci­gányszövetség Dombóvári Tagszervezete előadássoroza­tot szervezett a városi művelő­dési házban május- június hó­napban. Az előadásokon a ci­gány kultúráról esett szó meg a cigányság múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az érdeklődők Choli Daróczi József költő- mű­fordítóval is találkozhattak. Az előadássorozat nem az első, három éve szervez hason­lókat Dombóváron, a városi könyvtár egyik munkatársa, Lászlóné Szilvási Sarolta. Hogy miként jött a gondolat, a ci­gányság számára kulturális programokat kell szervezni, ar­ról így vallott a könyvtáros.- Járt ide egy rendőrtiszt, aki cigánysággal kapcsolatos írá­sokat keresett. Akkor még az olvasószolgálatban dolgoztam, és ahogy egymás után keres­tem elő az ilyen témájú íráso­kat, bele-belenézetem és egyre jobban kezdett érdekelni a do­log. Rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudunk erről a népcsoportról. Szilvási Sarolta az első tanfo­lyamot eme felismerés után, 1988- ban rendezte, mégpedig éppen cigánynyelv tanfolymot.-A harmincórás tanfolyam hallgatóinak fele cigány volt, a másik fele viszont olyan embe­rekből állt, akiket valamilyen okból érdekelt ez a nyelv,- em­lékezik vissza a kezdetekre a népművelői vénával megáldott könyvtáros. Az érdeklődés nagyobb volt a vártnál, amihez nagymértékben hozzájárult az, hogy a nyelvok­tatást Choli Daróczi József vé­gezte. A résztvevők hétvégeken, péntek-szombaton összegyűl­tek és vitatkoztak. Tanulták a lóvári dialektust, pedig még szótáruk, nyelvkönyvük sem volt.-Ez volt a kezdet. Utána mi következett?-Osztályozóvizsgára felké­szítő tanfolyamot szerveztünk 5. osztálytól kezdődően 1989. szeptemberében. Tizenöten egy év múlva sikeres vizsgát tettek,- halljuk a folytatást. Ezt követte egy kiállítás Szent Andrássy István cigány­festő képeiből, majd két cigány olvasó tábor. Közben fiatalok­ból Rom Som, azaz „Cigány Vagyok” néven szerveződön egy folklór zenekar. Mindeze­ken túl a helyhatósági választá­sokon két képviselőjelöltet is indítottak, nem rajtuk múlott, hogy egyik sem nyert. A jövő itt is, mint annyi más területen a pénztől függ.-Megalakítottuk a Pharipét, tavaly beneveztünk egy etnikai kisebbségek részére kiírt pá­lyázatra, melyen 50 ezer forin­tot nyertünk, az idén 30 ezrei várunk. Szeretném, ha össze tudnánk hozni a cigánygyere­keknek egy klubot, mert velük még bármit el lehet érni, de eh­hez is pénz kellene,- fejezi be Szilvási Sarolta.-f.kováts­Pillanatfelvétel a tavalyi táborozásról Az Illyés Gyuláról elneve­zett gimnázium és egészség- ügyi szakközépiskola igazga­tója függetlenként került az önkormányzatba.- Kétféle indíttatásom volt arra, hogy vállaljam a feladatot. Az első természetesen szak­mai, hiszen átéltem, amikor a tanács 1990-es költségvetésé­ben hárommillióval kevesebb támogatást adott. Fontosnak tartom, hogy az oktatásnak le­gyen képviselete minden ön- kormányzatban. Ez nálunk iga­zán jól sikerült, hiszen öt peda­gógust választottak meg, az ok­tatás hallatlanul fontos érdeke tehát nem szenvedhet csorbát. A politikai indíttatás pedig a Polgár Kör megalakulása volt. Ma is az a véleményem, hogy szükség van civil szervező­désre. Programjain találkozhat mindenki, aki akar, vagy nem akar politikai párthoz csatla­kozni, de a körnek természete­sen tagja lehet bárki világné­zetre, párttagságra való tekintet nélkül. A Polgár Kör ma is mű­ködik, de szégyenszemre már nélkülem, mert az elviselhető- ség határát súrolják mindazok a feladatok, amikkel megbíztak, il­letve amiket elvállaltam.- Melyek ezek?- Tagja lettem a megyei ön- kormányzatnak, annak oktatási, kulturális és sportbizottságá­nak. A legújabb pedig, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságba delegáltak. Minden megyének van ott egy képviselője. Ez könnyű teher, mert e munkában egybeesik a hivatásom és a hobbim.- Mi a véleménye a megyei önkormányzat munkájáról?- Alakulóban van, keressük a helyünket, tennivalónkat. Be­szélgetésünk idejéig még nem jelent meg a hatásköri törvény, emiatt feladataink egy része nem is ismert. Sok idő elment a tisztségviselők megválasztásá­val, a bizottságok kialakításá­val, a működés kereteinek kia­lakításával.- És a helyi?- Az előttem nyilatkozókkal ellentétben én kellemesen csa­lódtam. Úgy találom, hogy az önkormányzat képes felülemel­kedni a pártok érdekein és a vá­rosért dolgozni.- A választási kampányhoz képest érte e kellemes meg­lepetés?- Igen, hiszen akkor itt na­gyon kiéleződött a harc, és nemtelen eszközökkel folyt egymás lejáratása. Ehhez ké­pest ma a pártok képviselői is a város érdekeit tartják szem előtt. Öröm volt például, hogy mind a 19 képviselő a nyolcosz­tályos gimnázium indítására szavazott.- Miért jobb a nyolc mint a négy?- Volt erről már vita, de mi vállaljuk, az elitképzést. A te­hetséges gyerekeket válogatjuk ki, és nyolc év alatt igyekszünk legjobb képességeiket fejlesz­teni, mindenben a legtöbbet nyújtani nekik. Erre négy év ke­vés lenne. A többi osztályba közepes tanulókat is felve szünk, mert a jelenlegi helyzet ben az egyetlen lehetőség, ha továbbtanulnak a gyerekek. A hobbimat még nem kérdezte.- Most kérdezem és kérem beszéljen a családról is.-A hobbim, a sport. Focibíró vagyok már sok éve, hetenként kétszer a tornateremben talál­kozunk a kollégákkal. Felesé­gem szintén középiskolai tanár, három fiúnk van, a legnagyobb éppen ma államvizsgázott. Va­lamikor elhatároztuk, hogy amíg fiatalok vagyunk, addig sátorozva járjuk a világot. Ez nem fog változni. Ihárosi Ibolya Az oldalt szerkesztette: F.Kováts Éva Krimikrónika 1991. június 19 Múlt idő Kutatjuk a többszáz, több- ezer évvel ezelőtti esemé­nyeket, miközben a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti tör ténések feledésbe merülnek pedig a közelmúlt dolgai ma valónkat jobban befolyásol ják, mintsem azt gondolnánk Az alábbiakban szemeivé nyékét bocsátunk közre Dombóvár 1969. decembei elseje óta vezetett krónikájá ból. 1975.aug. 19. Alkotmányunk 26. évfordu lója tiszteletére a Hazafias Népfront Városi Bizottsága és í Városi Tanács megemlékezés rendezett. Az ünnepségen Bán fai Ferenc, a HNF városi bízott ságának elnöke mondott ün népi beszédet. Az új kenyér át adása után Vidóczy László ta nácselnök a város nevében ki fejtett tevékenységéért „Dom búvárért” emlékpiaketteke adott át. Kapták: Dombóvár Tejüzem, Kesztyűgyár dombó vári gyáregysége, Udvard Vince Munkásőr század, Ga bonafelvásárló Vállalat Dombó vár, 7.számú Postahivatal Személyek: Márfai Ottó, dr.lm hof Sándorné, Varga János Lengyel János, Vámos Ilona Tamás Béla, Fehérvári Lajos Vati Istvánné, Lehoczky Béla Nagy István, Bacsó Miklós Várhegyi János, Regényi Ká roly, Boda László, Sörös Gyula Újvári Lajos, Koller Ferenc Horváth Kálmán, Kovács Jó zsefné és Bödör István elvtár sak. 1975.okt. 1. Lelet a Béka-tónál. Halas ta­vak építése közben a Méhész­árok és a Kapos folyó közti terü­leten régi temetőre bukkantak a nyár folyamán a Bikali Állami Gazdaság dolgozói. Felfedezé­süket jelentették az illetékesek­nek. Ezután a helyszínre ér­kező Gémes Balázs és Gaál At­tila, a szekszárdi múzeum munkatársainak irányítása mel­lett folytatták munkájukat az emberek vigyázva arra, hogy az értékes leleteket megment­sék a pusztulástól. Augusztus­tól szeptember végéig élték a régészek a nomádok sátorlakó életét, dolgoztak a ritka leletek feltárásán. Munkájukban a helyi gimnázium tanulói is bekapcso­lódtak. Együttes munkájuk eredményeként 251 sírt tártak fel. Ezek közül az egyik legér­tékesebb egy kislány sírja volt, akivel kauri kagylós fejdíszt, üveges bronztűt és 99 gyön­gyöt temettek el. A sírt kiemel­ték és restaurálás után majd a megyei múzeumban lesz lát­ható. Egy másik sírban, egy fia­tal fiú mellett csiholó acélt, ko­vakövet, barna bőrdarabokat, és övére fűzött kést leltek. Az egyik sírból 1363- ból származó hamis dénár került elő igazolva, hogy a temető valószínűleg XIV. századbeli. Történelmi tény, hogy a Béka- tó környéke a középkor­ban népes település volt, de a török időkben elpusztult, az 1692-i összeírásban Kelcz Mi­hály már mint elnéptelenedett területet említi. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom