Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

4 NÉPÚJSÁG Szekszárdi A szerkesztő levele Nem panaszkodhatunk, végre itt az igazi meleg idő. Némi túlzással a város né­hány ismert személyiségé­nek is hozhatott néhány me­leg pillanatot az elmúlt idő­szak, hiszen az iránt senki sem rajong, ha az általa ve­zetett vállalatnál, intéz­ménynél hivatalos szemé­lyek vizsgálódnak és kutat­nak a hiányosságok után. Persze, az előbbi megálla­pítás - már ami a meleg helyzetet illeti - egyáltalán nem biztos, hogy igazságos és találó. A legutóbbi városi önkormányzati ülésen dr. Palkó László jegyző úgy fo­galmazott, hogy a Város­gazdálkodási Vállalatnál le­folytatott vizsgálat kardiná­lis kérdésekben nem állapí­tott meg hiányosságot - mire a VGV igazgatója, Németh Zoltán korrigált: nem kardinális kérdések­ben is hasonló a helyzet. Mint ahogy hasonló a helyzet a városi sportcsar­nok esetében is. Korábban már hírül adtuk, hogy meg­lehetősen zavaros állapoto­kat véltek felfedezni egye­sek a sportcsarnoknál, il­letve az ott üzemeltetett te­kepályánál. Ám akik arra számítottak, hogy mindez megingatja Keresztes Já­nos igazgató pozícióját, azok tévedtek. A vizsgálat kimutatta, hogy az igazgató jóhiszeműen járt el, s nem követett el visszaélést. Min­den jó, ha a vége jó. Szeri Árpád Látogatóban Szemle 1991. június 17 Aki véletlenül lett képviseld A Garay tér 18. szám alatti épület, ahol Kovács Károly képviselő lakik, igencsak közel van a városházához és munka­helyéhez, az I. Számú Általá­nos Iskolához, ahol a speciális tagozaton nevelőtanárként dol­gozik, miközben végzi a pécsi Tanárképző Főiskolát.- Ez a közelség a mindenna­pokra vonatkozik. Az idáig ve­zető út is ilyen rövid?- Pályázat útján kerültem ebbe az iskolába. Szeretek itt tanítani, az itteni gyerekek, ha sikerült velük személyes kap­csolatot teremteni, nagyon ra- gaszkodóak. Mivel a politechni­kát oktatom, így közvetlenül ta­pasztalhatom, hogy mennyi remek kézügyességgel rendel­kező gyerek van közöttük. A másik „munkahelyemre”, a vá­rosházára véletlenszerűen ke­rültem be. Senki sem számított arra, hogy a választásokon a Fidesz-nek ekkora sikere lesz. Az oktatási csoportban dolgo­zom, ahol igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.- Család? Hobby? Szabad­idő?- Elvált vagyok, a szüleimnél lakom. Nagyon szeretek zenét hallgatni, a komoly és könnyű műfajt egyaránt. Kedvenc együttesem a Rolling Stones. Szeretek focimeccset nézni, nemrégiben még nem verseny­szerűen, de sportoltam. Sza­badidőmet a barátnőmmel és a barátaimmal töltöm. Ez legin­kább egy-egy sör melletti nagy beszélgetésekből, zenehallga­tásból áll.- Egy pedagógusnak, a taní­tási év legvégén, azt hiszem ak­tuális a kérdés, hogy hol piheni Gombát termesztünk” ki az eltelt időszakot, mivel tölti a nyarat?- Mint már évek óta, az idén is a gyerekekkel, táborozással. Azon túl, hogy megismerjük az országot, mindez teljesen kötet­len módja a pihenésnek, amire a gyereknek és a pedagógus­nak egyaránt szüksége van. A gyerekek lazák, és bár a tábor kötetlen, szinte alig kell fegyel­mezni őket. Szívesen teszik a dolgukat, legyen az táborverés, vagy ebéd utáni mosogatás.- Ezek a táborok bizonyára nem ingatják meg a család költségvetését, mint manapság már szinte minden nyaralás...- Ez is egy fontos szempont. Éppen ezért alakult meg az is­kolában a Gomba raj. Az iskola alatti pincében gombát ter­mesztünk, a kezdő tőkét köl­csönkaptuk, azt részletekben fizettük vissza. Idén nyártól már nyereséges a termesztés. Hét­köznapokon a gyerekek öntö­zik, szedik, hétvégeken pedig egy kollégámmal folytatjuk a munkát. A haszon egy részét eltesszük a következő gomba­vételre, a másik részét már fel tudjuk használni, akár a kirán­dulásra, táborozásra is. Házigazdánk jó gondolatol­vasó. A megszámlálhatatlan kazettáiból éppen egy régi Qeent választott ki, amelynek meghallgatása közben azután még sokáig elbeszélgettünk, gyerekekről, politikáról, a váro­sunkról. Szóval mindarról, ami­ről ha két-három ismeretlen vagy ismerős ember összejön, feltétlen beszélni kell. No és búcsúzóul azt sem felejtjük el, hogy Kovács Károlynak, peda­gógustársainak, velük minden iskolás gyereknek sok napsü­tést, kellemes, élményekben teli, pihentető nyarlást kíván­junk. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Városrendezési terv Sok szó esik manapság arról, hogy a megyeszékhely egyes részeire, avagy egészére rá­férne valamilyen rendezés. A Szekszárdi Polgármesteri Hiva­tal a közelmúltban rendelte meg a Déldunántúli Tervező Vállalatnál a város általános és részleges rendezési tervének felülvizsgálatát a folyamatos karbantartási követelményekkel együtt. A településrendészeti tervek a városháza földszinti ügyfélszolgálati irodájában áll­nak rendelkezésre, minden munkanapon, június 28-ig. — Kérjük a lakosságot, hogy a terveket minél többen tekintsék meg - mondta el Balázs Csaba városi főépítész. - Az azokról alkotott véleményeket, a terve­zésnél figyelembe veendő prob­lémákat, javaslatokat, ötleteket szíveskedjenek leírni és az iro­dában elhelyezett ládába be­dobni. Ezúton is szeretném előre megköszönni a segítsé­güket a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak nevében. sh Az Illyés alapítvány támogatókat vár Díjkiosztás jövőre A szekszárdi Illyés Gyula Irodalmi Alapítványt a szek­szárdi Illyés Gyula Pedagó­giai Főiskola, a volt Tolna Megyei Tanács, a volt Szek- szárd Városi Tanács és több magánszemély hozta létre az elmúlt évben, a főiskola kez­deményezésére. Az alapít­vány legfőbb célja: az illyési szellemi örökség ápolása. Az elképzelések szerint kétévente fogják szétosztani a közadakozásból befolyó összegek kamatait, nyilvános pályázatok kiírását követően. A fő gondolat értelmében olyan irodalomtörténeti mun­kákat, kutatásokat díjaznak, amelyek a szellemi hagyaték ápolásában újat tudnak nyúj­tani. Ezekből a munkákból az lllyés-születésnap táján iroda­lomtörténeti konferenciát is kívánnak rendezni, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság­gal közösen. Amennyiben az anyagiak engedik, kiadvá­nyok megjelentetését is tá­mogatni fogja az alapítvány. Ezeken kívül még fiatal iro­dalmárok, egyetemisták, főis­kolai hallgatók, pedagógusok tevékenységét is jutalmazni akarják. A pénz felhasználásáról — az alapítvány vezetésére lét­rehozott - ötfős kuratórium dönt, amelynek elnöke a főis­kola mindenkori igazgatója, tagjai: neves irodalmi szemé­lyiségek és az Illyés család is képviselteti magát. Az első pályázati kiírások ez év szeptemberében várha­tók, az első díjkiosztásra jövő év november 2-án, az lllyés- születésnapon kerül sor. Az alapítvány gondjairól: amikor létrehozták, nagyobb érdeklődést reméltek a szer­vezők, ugyanis a közadako­zás nem az alapítványhoz méltó mértékben indult meg. Ezt a csekély érdeklődést részben magyarázzák a gaz­dasági problémák és más ha­sonló nehézségek. Aki az alapítvány célkitűzé­seivel egyetért, és e nemes célra pénzt áldozna, a követ­kező számlaszámon elhelye­zett egyesületi tőkét gyarapít- hatná: Kereskedelmi Hitel­bank 460-10867. Sárvári János Híres szekszárdiak Egri László A jeles újságíró és karikatu­rista 1910. május 26-án szüle­tett Szekszárdon. Pécsett járt tanítóképzőbe, majd elvé­gezte a polgári iskolai tanár­képzőt. Közben 1930-32-ben Aba Novák Vilmos festőmű­vész stúdiójában képezte magát. 1950-ig különböző polgári iskolákban tanított, emellett a Képes Sport mun­katársaként cikkeket írt, illusz- tárciókat készített. Később a Film, Színház, Muzsika, a Pedagógusok Lapja és az Esti Hírlap számára rajzolt. A Szabad Népben és Népsza­vában politikai karikatúrái je­lentek meg. 1957-től 1974-ig a Képes Újságnál dolgozott mint szerkesztő, rajzoló, gra­fikus. Számtalan könyv il­lusztrálása is a nevéhez fű­ződik. Egri László 64 éves korá­ban, 1974. október 24-én Bu­dapesten hunyt el. (SZ) Szekszárdi biobor Kanadában A kanadai Edmontonban jú­lius 17-e és 27-e között tartják azt a kiállítást és vásárt, melyen a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát is részt vesz. A ré­gebbi termékeik mellett több­fajta biobort is be kívánnak mu­tatni. A vásáron való részvéte­lükről és a legújabb termékükről kérdeztük a kombinát főkerté­szét, Németh Lászlót.- A különleges minőségű óvörös mellett még kétfajta bio­bort fogunk bemutatni - mondta Németh László. - Úgy gondol­juk, itt a nagy lehetőség a ten­gerentúli piacra jutáshoz, hi­szen ez az első bemutatkozá­sunk az amerikai földrészen. Biobort egyébként három éve termelünk. Eddig Nyugat-Eu- rópába, a német, holland, belga és a spanyol piacra szállítot­tunk, mely mennyiségét te­kintve az 1990-es évben már elérte a százezer palackot. A bio-szőlőtermesztés és -borá­szat a Nemzetközi Biotermesz­tők Szövetségének, az IFOA szabványai alapján történik. Az állandó ellenőrzést egy holland szervezet végzi. Azt vizsgálják, hogy a szőlő tenyészidőszaká- ban és a feldolgozás alatt az előírásokat betartja-e az üzem. A biotermesztés lényege az, hogy a termesztés és feldolgo­zás során természetes anyago­kat, eljárásokat kell alkalmazni. Előírás, hogy gyomirtó szeri nem lehet használni, a növény­védő szerek közül is csak az elemi kénkészítményeket és a réztartalmú szereket. Táp- anyag-visszapótlásnnál a szer­vestrágyázás és a bányászon tápanyagpótló szerek jöhetnek szóba. A feldolgozás folyamán a borok természetes ülepedé­sét használjuk ki, és derítősze­rekként is csak természetes alapanyagokat használunk. A biokultúra ma még hazánkban, sajnos, nincs elterjedve. Mi azért kezdtük el, mert a környe­zet és az emberi szervezet vé­delmében kiemelt jelentőséggel bírnak ezek a termékek. Nyil­ván egy piaci szeletet is akar­tunk magunknak biztosítani ezekkel a különlegességekkel. Sárvárt Palackozott bioborok Tisztelt polgárok! Ma, június 17-én van városunk születésnapja, hiszen 1905-ben e napon kapta meg a rendezett tanácsú város rangját. Születésnapon ajándékot illik adni, s ezt legjobban úgy tehetjük meg, ha mindnki hozzájárul ahhoz a tisztasághoz, rendhez, amelyért naponta többen fáradoznak az önkormányzat tisztes törekvése alapján. Nézzünk magunk köré, ne hagyjuk, hogy szü­letésnapján is szemetesen, öntözetlen fákkal, virágtalan, gazos kertekkel lépje át városunk a 86. évét. Ha mindenki csupán a sa­ját környeztében tesz valamit, az talán a szomszéd számára is példává válik - most és a hétköznapokban egyaránt. A Szekszárdi Városvédő- és Szépítő Egyesület Rejtett értékeink Az izraelita temető „Az ég kapuja ez, az öröklét csarnoka” - hirdeti a bejárat fölött a régi felirat azon az épü­leten, amelyet a szekszárdiak közül is kevesen láttak, s ma is alig találnának meg. A mai vá­rosi sporttelep salakos labda­rúgó-pályáinak tőszomszédsá­gában van az izraelita temető és a temetési csarnok, amely utóbbi a legrégibb ilyen rendel­tetésű építmény városunkban. Alig háromnegyed évszá­zada, 1912 májusában hatá­rozta el a helybeli Chevra Ka- disa (Szent Egylet), hogy meg­bízza Uglár János jónevű szek­szárdi építészt a saját tervei szerinti kivitelezéssel. Az akkori elgondolások nemcsak a nagy­teremre adtak határozott elkép­zelést, hanem külön gondos­kodtak arról is, hogy a fertőző betegek számára elkülönített ravatalazó álljon rendelkezésre. A dr. Krón Ferenc egyleti el­nöksége és dr. Rubintstein Má­tyás rabbi szolglálata alatt megvalósított mű 14000 koro­nába került, és már az év őszére elkészült. A külső, főka­puhoz vezető falon párosrímű versezet figyelmeztet: „Ott nem támaszkodhatsz rangra, pénz- és okosságnak nincs ára. Istennek a tetszését embernek dicséretét itt, ha megnyerted, boldog a lelked”. A Talmud arról is felvilágosí­tást ad, milyen szokások köve­tendők a gyászban. „A zsidó gyász első fokozata a hétnapos szigorú gyász, második foko­zata a harmincnapos könnyebb gyász. A gyásznapok közben fel-feltűnő szombatok és ün­nepnapok azonban letörlik a gyász komorságát, a szombat és ünnepnap égi derűjében a gyász szünetel. Mégis a szom­bat és ünnepnap gyászbontó hatásában megvan a különb­ség. A szombat napján a gyász szünetel, de az utána követ­kező napokon folytatódik. Az ünnep napján a gyász szünetel, s utána már nem is folytatódik, az ünnep a gyászt törli... A félünnepen csak a halott legkö­zelebbi hozzátartozóinak sza­bad ruhájukat betépniök, vállu- kat megmezteleníteniök, a gyászebédet elkölteniök... Félünnepen nem mondják el a gyászolók áldását, hanem csak sorba állnak, elmormolják a vi­gasztalást és azután elküldik a tömeget. Fél­ünnepen nem teszik le a ko­porsót a város szabad terén, nehogy a gyász terjedjen...” Sajnos, csu­pán a töredék­nek jutott itt végső tisztes­ség: hiszen több mint négy­százan, akiket 1944-ben de­portáltak, isme­retlen helyen nyugosznak. Az ő emléküket a csarnok balol­dali belső falán őrzi a szomorú névsor. Szá­mos, városunk­ban igen jelen­tős szerepet vivő család utolsó emléke ez, amelyről a ma csupán maroknyi helybeli izraelita közösség évenként júliusban emlékezik meg. Akkor, amikor 1912-ben el­készült e csarnok, első halottja Leopold Sándor volt, a Tolna­megyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója, az izraelita hitközség évtizedeken át volt elnöke, majd díszelnöke, Ózsákpuszta bérlője, az ottani mintagazdaság létrehozója, az A temető bejárata izraelita iskola és zsinagóga építtetője. Fia, ifj. Leopold Lajos éppen ekkoriban fejezte be leghíresebb művét, amelyet Pá­rizsban, Berlinben és New Yorkban is kiadtak, s amely 1987-ben hazánkban is ismét napvilágot látott. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka E heti kérdésünk: Mi Leopold Lajos könyvének a címe: A' Talmud magyarázata, A senki Dunája, A presztízs?

Next

/
Oldalképek
Tartalom