Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám

1991. június 14. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 5. Parafadugót ábrázolt Ótos Réka múlt heti felvétele. A he­lyes megfejtést beküldők közül ezúttal Bolczer Edit paksi olva­sónknak kedvezett a szeren­cse. Nyereményét postán kapja meg. Most azt kell kitalálni, hogy Ritzel Zoltán itt látható fotója mit ábrázol. A megfejtéseket június 20-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! 1983. július 28. Elkészült a KÓRRAJZ című füzetem. Verseket tartalmaz. Szabálysértést követek el is­mét: kemény 50 példányban il­legálisan fogom terjeszteni, ba­rátaim között. Görbe szemmel néznek majd a rettenetes ma­gyar hatóságok, örülhetek, ha megtorló intézkedéseket nem eszközölnek. Már kilátásba ke- lyezték, rámutatván, hogy a Rákosi-érában ilyen cselekede­tekért több év börtön járt. Meg­szeppentem, de akkor eszembe jutott, hogy nem a Rákosi-korban élünk. Július 29. Túl sok időt fordítok a sem­mire. Lényegesen lassabban mozgok, olvasok, számolok másoknál. Szívesen magya­ráznám ezt azzal, hogy állan­dóan gondolkodom, azért szuttyogok, de először is: mi a bizonyíték arra, hogy mások fe­jében nem születnek olyan mi­nőségű, mennyiségű, gyorsa­ságú gondolatok, mint az enyémben, másodszor: gon­dolkodásnak nevezhető-e egyáltalán az az általam nem befolyásolt, kusza kép- és foga- lomgomolyag, mely bennem vil- lódzik, napi 24-25 órán át? És egy praktikus kérdés: mi hasz­nom van nekem ebből? Július 30. Két kunszentmártoni lányt ünnepiünk ma: Klári név- és Kati születésnapját. Klári két éve „velem járt” (milyen hülye kifejezés!), most a Cöndi bará­tom menyasszonya. Szűzen. Talán mindannyiunknak jobb így. Kati a válófélben lévő Bartha Csaba egyik jelenlegi kedvese. Csaba irigylésre méltó pályát futott be. Együtt diákoskodtunk, együtt katonás­kodtunk, most együtt dolgo­zunk. Mindenütt az élre vere- kedte magát. Beválogatták az Irakba utazó geodéták közé is. Másfél évet töltött a sivatagban (ez a magyar mérnöki karrier csúcsa!), nemrég jött haza. Most, a bulira különlegességet hoz: wyskit és camparit. Én is: almabort és diannát. Kezdődjék hát! Július 31 Ideges vagyok. Ismét idézést kaptam a rendőrségtől. Bosz- szantó, hogy csak egyet füty- tyentenek, s nekem ugranom kell, minden dolgomat félbe­hagyva, mint valami refes bű­nözőnek. Mi érdekelheti őket? Talán az új füzetem? Vagy a Balaton körüli utam? Megkér­dezik majd, mikor, kivel, miről beszélgettem, s nekem vála­szolni kell. Én viszont nem játszhatom ugyanezt velük. Pe­dig anya szülte őket is, engem is, testünk nagyjából egyforma szerves anyagokból épül föl, s huszonöt évemmel igencsak tisztábbnak érzem magan, mint ők lehetnek, a mai negyvene­sek. Tőlem akarják megvédeni a rendszert, ahelyett, hogy „vi­gyázó szemeiket” egymásra vetnék. Úgy tesznek, mint aki­nek sejtelme sincs arról, hogy a legtöbb dinyét a csősz lopja, s lesben állnak a filléres tolvajok elcsípésére. De én még tolvaj se vagyok! Csak őszinte króni­kás. (Krónikus krónikás.) Sze­retnék lenni. Példátlan! Bűnös! A bűn tulajdonképpen kellemet­lenség okozás. Lopás, csalás, betörés, gyilkosság (a legkel­lemetlenebb, ha meggyilkolják az embert!),stb... A bűnt jelen esetben nem én követem el, hanem azok, akik engem ránci­gáinak, faggatnak, kizökkente­nek lelki egyensúlyomból, nyu­galmamból. És mi lesz a nóta vége? Addig intik, óvják (jó­szándékkal!) Pistikét, hogy ne merészkedjen biciklivel a főút­vonalra - holott ez neki eszébe se jutott -, míg kedvet kap azér- tis kipróbálni. Könyörgöm! Ne kelljen már disszidálni ahhoz, hogy egy magyar ember nyíltan véleményt mondhasson a ma­gyar emberekről és viszonyok­ról! Augusztus 1. Találkoztunk egy nyáját ke­reső juhásszal. Öreg volt, ko­pasz fején zsebkendő, sarko­kon csomóval. Izgatottan brin­gázott a határban fel-alá. (Már amennyire egy juhász izgatott lehet.) Senkinek sem meséltem még el, mert senki sem kér­dezte, hogy milyen juhásszal ta­lálkoztunk a határban, milyen zsebkendő volt a fején, és ho­gyan bringázott fel-alá. Egyéb­ként ma is dolgoztam, kemé­nyen, 35 fokban. Haza kéne már menni anyámhoz, mert rá férne, mert rám férne. Augusztus 2. Megkövetem a szolnoki Zsirai László: Zseblámpa Kék a feje, kék a lába, ezüstös a teste. Fénysugara utat mutat koromsötét este. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a templom egere és a tücsök kölcsönö­sen előnyős pénzügyi és gazdasági paktumot kötött. rendőrséget. Valóban személyi igazolvány ügyben hívattak. Nem álca volt az idézés, mint a múltkor. Megtalálták egy posta­ládában azt a személyimet, amit kb. 1978-ban loptak el tő­lem, egy farmerzakóval egye­temben, a főiskolán. Hurrá! Bár jobban örültem volna, ha a fa­ros kerül elő. A BM barátságos épületében véletlenül találkoz­tam azzal a nyomozóval illetve államvédelmistával is, aki nem­rég jóindulatúan faggatott zugí­rásaimról. Jóindulata változat­lan. Az enyém is. Augusztus 3. Néha gyomorfájdalmaim vannak. A rendszertelen étke­zéstől, a menetközbeni étke­zéstől. A rendszertelen italozás­tól. (Rendszeresen kéne ita­lozni!) Féltem magam. Félek a gyomorfekélytől, a diétáktól, az orvosságszedéstől, a kínlódás­tól, a nyüglődéstől. Nem, a ha­láltól nem. Azt tényként foga­dom el, legföljebb gondolkodom rajta: hogy lehetne kijátszani, elkerülni, sőt, azon is, miért akarom elkerülni. Nem kelle- mesebb-e a nemlét? S miért űzöm, kívánom a kellemesebb dolgokat? És mi az, hogy kel­lemes? Stb... Augusztus 4. Láttam Bergman „Suttogá­sok, sikolyok” című filmjét. Szörnyű volt. Ki tudja, mi vár ránk: ápolók vagy ápoltak le­szünk? Elmúlunk a természeti törvények szerint, mint az agavé, 40 évesen egy hatalmas virágzás után, vagy mint a pi­pacs, vagy mint az ördögsze­kér? Jeleket kéne hagyni, jele­ket. Olyanokat, amik ránk val­lanak, amik rólunk vallanak, amik mesélnek, tanítanak, inte­nek, panaszkodnak, megör­vendeztetnek - valakit, valahol, valamikor... (Folytatjuk.) LÁP PÁL Az én slágerlistám 1. Blue System..................... ....... 2. Two In A Room....................... 3. Stivie B..................................... 4. The Simpson.......................... 5. Dimples D............................... 6. Enigma..................................... 7. Seal.......................................... 8. Chris Isaak.............................. 9. The Farm................................. 10. Milli Vanilli................................ * .............................Lucifer ..........................Wiggleit B ecause I Love You ........Do the Bartman ....................Svaker DJ ...................Mea Culpa .................. Crazy ....................Blue Hotel . ...All Together Night ...............Nice N’ Easy Kü ldd be te is a tizes listádat, névvel, címmel, képpel! Arany Zsolt Szekszárd Zeneiskola nehéz helyzetben A dunaföldvári általános isko­lában tíz éve működik eredmé­nyesen a zeneiskolai tagozat. Sok problémát átvészeltek ez idő alatt, többek között nyolc­szor költöztek más és más helyre. A legnagyobb probléma vi­szont ez év januárjában kezdő­dött, amikor az akkori igazgató és a zenei tagozat vezetője, Te­leki Károly megállapodtak ab­ban, hogy a zeneiskolát átköl­töztetik a volt pártház egyik szintjére, ez jó megoldásnak tűnt. Erre azért van szükség, mert az általános iskola épület- együttesével szomszédos Magyar László Gimnázium két osztályos évfolyamait három osztályosra bővítik, mivel egyre több fiatal az általános iskolából kilépve nem tud továbbtanulni, így az amúgy is zsúfolt gimná­zium a három elsős osztály be­indításával teremgondok elé néz, amit csak az általános is­kolával közösen tud megoldani. A megbeszélés értelmében a gimnázium megkapná a zene­iskola épületét. Az önkormány­zat azonban később úgy dön­tött, hogy mégsem adja oda a pártházat, más tervei vannak vele. Az iskola tantestülete és az önkormányzati képviselőtes­tület együttes ülésén, április 23-án megbízták a gimnázium és az általános iskola igazgató­ját azzal, hogy mivel a gimnázi­umnak mindenképpen szük­sége van legalább két nagyobb és egy kisebb teremre, a két igazgató egymás között oldja meg a kialakult helyzetet. Köz­ben az általános iskola igazga­tója nyugdíjba ment, és az igazgatóválasztásig a polgár- mesteri hivatal május 16-tól Jászberényi Józsefet bízta meg a vezetői teendőkkel. A gimná­zium igazgatója, és Jászberé­nyi úr megállapodtak abban, hogy a zeneiskola délelőttön­ként üresen álló öt terméből kettőt délután három, egy ter­met pedig két óráig költségtérí­tés ellenében használatra átad az általános iskola, mégpedig úgy, hogy azok tantermi beren­dezéseit a gimnázium bizto­sítja. Zeneoktatás céljára há­rom kisebb helyiséget és egy hangversenyek rendezésére is alkalmas nagyobb termet bizto­sítanak, két másik épületben. Közölték a döntést Teleki Ká­rollyal, aki nem értett vele egyet. Szerinte ezek a helyisé­gek zeneoktatásra alkalmatla­nok. írásban közölte a város polgármesterével és az iskola vezetésével, hogy ilyen körül­mények között lehetetlenné te­szik a működést. Levelében egyebek mellett azt is leírta, hogy: "A zeneiskola önállósodási szándéka lehetetlen ilyen kö­rülmények között. . . A mi kez­dési időpontunk így kitolódik, legjobb esetben 19-20 óráig nyitvatartó zeneoktatást hoz maga után. . . Ezeket én, mint a zeneiskola vezetője, tanár és szülő felvállalni nem tudom. . . Jászberényi úr, a zeneiskola tanévzáró hangversenyén szí­veskedjen a döntését bejelen­teni, szakmailag és pedagógiai­lag megindokolni. Kérem, sze­mélyemet a zeneiskola veze­tése alól felmenteni és munka- viszonyomat megszüntetni. . . változtassa meg és próbáljon a zeneiskola szempontjából is el­fogadható döntést hozni, ebben az esetben felmondásomat te­kintse semmisnek. . ." Jászberényi igazgató úr a felmondást elfogadta: - Sajnos nem tehettem mást, nem akar­tam ezen rövid idő alatt - az új igazgató kinevezéséig - ilyen döntéseket hozni. Az önkor­mányzat azzal a feladattal bí­zott meg bennünket, hogy old­juk meg ezt a problémát és nem tudtunk ennél ideiglenesen jobb megoldást találni. - A június nyolcadikai tanévzá­rón közölték a szülőkkel a dön­tést,'a zeneiskola a leírtak sze­rint fog működni, és Teleki Ká­rolyt felmentik tisztségéből. Előtte és utána is kérdések hangzottak, hangzanak el, va­jon kinek miben van igaza, ta­lán indulatok is voltak a kérdé­sek között. A polgármester sze­rint a zeneiskolára mindenkép­pen nagy szükség van, az önál­lósodást is el tudja képzelni, szerintem Teleki Károlyra is nagy szükség lenne ehhez. Sárvári János ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. A bonyhádi WW - aki felfedte titkát is, amikor elárulta, hogy „ez csak az álneve” - az alábbi gyöngyszemmel gazdagította az ELMErengés kincsestárát. Az első sztori Kérdés: mi a szerelem? Válasz: a szabadidő eltölté­sének sajátos, közkedvelt for­mája. És mégis. Hogy fel tudja kavarni egy tini lelkét! El lehet képzelni. Tegyük fel, hogy van egy lány és van egy fiú. Vélet­lenül pont ugyanabba a gimná­ziumba járnak minden reggel, és ugyanabból a gimnáziumból mennek haza minden délután. De ez még nem elég. Mondjuk, a fiú nem olyan csúnya, sőt. A lány sem, ha jobban megnéz­zük. Aztán a lány egyszer ránéz a fiúra. Aztán többször is. Aztán a fiú is ránéz a lányra. Aztán többször is. Néha az is felőfor­dul, hogy ez egyszerre történik. Azt hiszem, ezt a viselkedést szokták szemezésnek nevezni. Később rajtuk az agyérelme­szesedés kezdeti tünetei mu­tatkoznak. Bemegy a szobába, de mire beér, elfelejti, hogy mi­ért ment be. Vagy. Az óra kö­zepén veszi észre, hogy nem elég, hogy nem tudja, hogy mi­ről volt szó eddig, hanem azt sem, hogy milyen óra van. Per­sze ezt a két dolgot - mint agyérelmeszesedés és szere­lem - nem szokták összeke­verni, mert az egyik általában fiatalabb, a másik pedig idő­sebb korban jelentkezik. Szóval ott tartottunk, hogy bámulják egymást. A lány megállapít a fiúról valamit. És ha a barátnője nem mondja el senkinek, vele is közli. Á, ő tud titkot tartani! Hát persze. Az a barátnő egy igazi barátnő, így nem lephet meg bennünket, hogy két szünettel később már a fiú is tudja,hogy valakinek tetszik. Azt is, hogy kinek. Odamegy.- Szeretnék beszélni veled. Roppant kényelmetlen hely­zet.- Én is. A vörösödés a fül legfelső csücskéből indul. Egy sor csend. Meg még egy.- Hát akkor beszéljünk! A földet nézi. Érdekesek ezek a minták a kövön.- Ez egy jó ötlet. Tartalmas egy társalgás. A barátnő a barátnőivel nagyon jól szórakozik.- Menjünk hátra! Marhaság, hogy strapálja magát egy csaj miatt.- Jó... A vörösödés vészesen köze­leg. A fülét legalább eltakarja a haja._ Hátramennek. Leülnek.- Én mindig az ilyen szerény lányokat szerettem. Rátegye a lány kezére a ke­zét, vagy ne?- Az előfordul. Képtelenség erre értelme­sebbet válaszolni.- Ráérsz szombaton? Reméli, nem ér rá.- Nem. Nem, jó. Fogadjunk, hogy tökvörös. Előrehajtja a haját.- Vasárnap? Jó film lesz... De ki figyel rá.. ?-Talán... Úgyse neki kell fizetni.- Hatkor találkozzunk. A há­zatok előtt. A film után is rá­érsz? Hú, kimondta.- Lehet. De erre minden szín kimegy az arcából. Vajon így történt? Elfőrodul- hat. így is történhetett. „ Tiszta erőből ” Tolna megyében 3967 nyol­cadikos végez az idén. De nemcsak nekik, hanem a ki­sebbeknek is ma szól utoljára az iskolacsengő ebben a ta­névben. Szombaton ballagás, utána, ahogy a klasszikusok mondják: „Tiszta erőből nyár”. Vakáció! Az utolsó napokon a tanárok és a diákok is felszabadultab- bak, mint máskor. A tanulók az alkalomhoz „illő” öltözékben, cumizva és görkorcsolyázva je­lennek meg, és szó mi szó: nem bánják, hogy vége. A nosztalgiázás, a visszame- rengés a felnőttvilág terméke. Most még minden szép, min­den lehetséges, senki semmiről sem késett le. Rajta hát! Az utolsó nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom