Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-28 / 123. szám

1991. május 28. KÉPÚJSÁG 5 Könyv Az inga megmutatja Nemrégiben müveit és szak­máját felettébb szerető könyvke­reskedő barátom másfél cigaret- tás doboznyi méretű könyvvel ajándékozott meg. Ami azért is meglepő, mert a kis kötet ára 178 forint. Addigra elkelt már be­lőle ötven, de barátom nagyon jól sejtette, hogy ritkán adok ilyen összeget kinyithatatlan könyvekért. Ez ugyanis, zárt műanyag borítóban lévén nyit- hatatlan volt. Cime: „AZ INGA MEGMUTATJA”, a cím alatt pe­dig egy szokatlan, ovális mélye­désben ott díszlett maga a sár­garézből készült inga. A felirat azzal kecsegtetett, hogy a könyv, illetve az inga segítségé­vel megtudhatom nincs-e az ágyam, vagy az íróasztalom ká­ros sugárzásban, nem vagyok-e áldott állapotban, mi lesz szüle­tendő gyermekem neme, műtét után hová ne feküdjek, hol van elvesztett tárgyam, hol érdemes kutat ásnom, vagy fát ültetnem? A kérdésekre kapható válaszok egyik-másika teljesen hidegen hagy, de például a faültetés a legkomolyabban érdekel. A könyv szerzője a gyaníthatóan bosnyák Osman Hasanpasic, lektora a legalább ennyire ismert A. Fodor Ágnes, kiadója a Wes- tinvest Kft és Dabason nyomták. Ezekután azonban félre min­den ledér tréfálkozással, hisz a téma lehetne komoly is, sőt bi­zonyos százalékában közismert módon az. Hiszen egy bizonyos báró Eötvös Loránd óta tudja a világ, hogy az inga torziós válto­zata, illetve képessége felettébb alkalmas földalatti ásványi és egyéb kincsek lelőhelyeinek meghatározására. Igaz, hogy a nagy budapesti egyetem néva­dójának eszébe se jutott semmi­lyen ingát se gyógyítási-, élelmi­szer hasznossági-, bűnüldö­zési-, netán távkeresési célra felhasználni. Utóbbit úgy értve, hogy maga elé terítette volna Észak-Afrika tér­képét, hogy a fö­lötte mozgatott tű, valamint az inga segítségével megállapítsa, a mai Maghreb ál­lamok mely pont­ján rejt olajkin­cset a föld méhe. Osman Hasan­pasic a saját praxisából arra is szolgál példá­val,hogy miként derítette ki egy fénykép és az inga közbeiktatá­sával valakinek lisszaboni tartóz­kodási helyét — Jugoszláviából. Mindennek elle­nére a kételke­déssel jobb csín­ján bánni. Hi­szen, ha mai is­mereteink birtokában valamiről nem tudunk, az attól még nyu­godtan létezhet. Galilei kétség­telenül zseni volt, de a molekulá­ris mozgásról sejtelme se lehe­tett, ami a jelenség létezését persze nem befolyásolta. Para- fenoménok működése bebizo­nyított tény, noha*a biztos ma­gyarázattól még távol van a tu­domány. Feltehetőleg egy szép napon az Ufo-k is a megérthető- ség közelébe kerülnek, és még sorolhatnánk. Az akupunktúra Európa számára sokáig nem lé­tezett, ma már gyógyítanak a segítségével. A „chakra” erő­központokról Hasanpasic is raj­zot közöl, a varázsvesszős kuta­tás technikájáról pedig többet is. Ezek már a tapasztalati valóság birodalmába tartoznak. Az inga és a bioáramok, továbbá a kü­lönböző sugárzások összefüg­gése is teljességgel valószerü. A valószínűleg kevés radio- esztéziai (sugárérzékelési) haj­landósággal rendelkező olva­sóban ott azonban már kétségek ébrednek, amikor kiderül, hogy az ingával - a szó legszorosabb értelmében - beszélgetni kell. Nemcsak gondolatátvitel formá­jában, hanem lehetőleg fenn- szóval. Az egyszerű „igen” és „nem”-re sűríthető válaszokra az inga akkor is körkörös, az óra­mutató járásával egyező, vagy ellenkező mozgásával válaszol majd, ha születendő gyerme­künk neme, vagy aziránt érdek­lődünk, hogy bármilyen gyümöl­csöt fogyaszthatunk-e. A könyvecske ilyen és ha­sonló megállapításokkal nagyon sűrűn lép át a valószerűtlensé­gek birodalmának határán, vagy akár a sarlatánságon is. Ami egész biztosan fellendíti majd népszerűségét, mely a már emlí­tett adat tanúbizonysága szerint egyetlen kis könyvesbolt néhány napi forgalmán mérhető volt... Ordas Iván Nyelvoktatásról, jelenidöben A minap olvastam egy megle­hetősen őszinte, tárgyilagos, de ugyanakkor eléggé kritikus hangvételű cikket a közép-kelet európai országokban ingyenes terjesztésű Deutsche Tribüne idei 32. számában, amely volta­képpen a német „Tallózó” heti­lapnak felel meg. Az eredeti cikk a tekintélyes Frankfurter Allge­meine Zeitung 1991. április 25-i számában jelent meg „Deutsch in Ungarn - die Nachfrage ist Groß” (A német Magyarorszá­gon - a kereslet nagy iránta). A cikkíró, Matthias Rüb nagy nosztalgiával emlékezik azokról az időkről, amikor Lukács György, „századunk legjelentő­sebb filozófusa és irodalomtör­ténésze” valamint kortársai, többek között a temesvári Hau­ser Arnold, a fiatalon elhunyt Popper Leó, Mannheim Károly és Balázs Béla - 1915-18-ig a legendás hírű „Vasárnapi Kör­höz” tartozván ugyanolyan jól beszéltek és írtak németül, mintha anyanyelvűk lett volna. Köztudott, hogy II. József 1784-ben rendelte el a német hi­vatali nyelv hazai kötelező használatát a korábbi latin he­lyett, s a kiegyezés korában már a magyar részen a magyarul be­szélők száma csak mintegy 47 százalékot tett ki, s a századfor­duló táján több mint 1200 német nyelvű iskola működött a törté­nelmi Magyarország területén. A két világháború következ­ményeként a magyarországi németséget, a „Donauschwá- ben”-eket is mérhetetlen szen­vedés érte. Igazságtalan kitele­pítések, internálások, munkatá­borok, kényszermunka. A német nemzeti kisebbséggel szemben folytatott politika azonban a Ká­dár-korszakban már példaér­tékű volt. Mint ahogy Közép-Eu- rópában mindenütt, így nálunk is a fordulat után ugrásszerűen megnőtt a német nyelv iránti ér­deklődés az egyetemeken, az iskolákban, és más intézmé­nyeknél. „Aki Európa irányába akar nyitni, németül vagy ango­lul tanul. Oroszul már alig tanul­nak.” így szól a cikkíró kissé szimplifikált értékítélete. Ezzel csak részben tudok egyetérteni, ugyanis az Európa Tanács második hivatalos nyelve az angol és a francia. Jól­lehet a francia nyelv az I. világ­háborút követően sokat vesztett jelentőségéből, de még ma is részben a diplomácia fő nyelve, és a nemzetközi postaforgalom közvetítőnyelve. A német nyelv népszerűsíté­sét ma már a Goethe-lntézet 69 országban 150 kirendeltsége révén végzi, nem kevés ráfordí­tással. A Japan Economic Jour­nal szerint Japánban a kínai nyelv volt 1989-ig a legnépsze­rűbb idegen nyelv a magán- yelviskolákban, de a Tienan- men téri véres eseményeket kö­vetően, továbbá a német gazda­sági expanzió hatására a német nyelv átvette a vezető szerepet. Az Inter Nationes bonni könyv­kiadó ingyenes tankönyvek, or­szágismereti háttéranyagok adományozásával próbálja elő­mozdítani a magas színvonalú német nyelv külföldi tanítási gyakorlatát, tanulásának kiter­jesztését. Á magyar és a szláv népek kultúrális öröksége most kezd vegyülni a nyugatival, nemcsak a zenét, irodalmat, ba­lettet, operát illetően (ezek min­dig meghaladták a határokat), hanem friss, életerős, emberi kapcsolatok, viták, felfedezések és kibontakozó, élénkülő keres­kedelem révén. Az emelt szintű idegen nyelvi kompetencia elő­nyei nem kizárólag gazdasági­ak. Magukban foglalják az eu­rópai szomszédaink és kultúráik jobb megértését, és elismeré­sét. Ha egy nyelvet tanulunk, ak­kor egyúttal nagyrabecsülésün­ket fejezzük ki egy nemzet iránt, üzenetet küldünk ahhoz a nép­hez, hogy nemcsak üzletet kívá­nunk vele kötni, hanem érdekel bennünket, érdekel a kultúrájuk, az országuk. Az interkultúrális, transzkultúrális kapcsolatoknak egyre növekvő súlya lesz az 1992. utáni egységesülő Európa új rendszerében, amit minden nemzet kormányzatának, külö­nösen a kultúrális szférában már most messzemenőkig figye­lembe kell vennie. Már nem ele­gendő csak azt az immáron köz­hellyé degradált szlogent hir­detni, hogy „felzárkózunk, csat­lakozunk Európához” hanem hathatós, konkrét, hosszútávú stratégiai orientációt kell kialakí­tani a nyelvoktatás, de minde­nekelőtt a nyelvtanárképzés mai, kényszerszülte, mostoha helyzetét illetően. Ugyanis ma a 11 ezer orosztanárunkból mintegy 8 ezren akarnak német­tanárokká válni, ami gyakorlati­lag fizikai képtelenség, mert mintegy százan tudnak csak át­képzésre járni munkaidőked­vezmény biztosításával. Ugyanakkor megdöbbentő, hogy a németszakos egyetemis­ták, főiskolások körülbelül 85 százaléka nem az oktatás terü­letén, hanem csábító vállalko­zásoknál vagy az idegenforga­lomban helyezkedik el, míg az egyetemek bürokratikus, belső szabályozásai, felvételi kritéri­umai, néha még alkotmánysértő módon is gátolják e folyamat el­lenkező irányba fordítását, azaz a már megfelelő nyelvi felké­szültségű, pedagógiai gyakor­latú szakemberek tanári okle­vélhez jutási lehetőségeit. Addig, amíg az átképzésben résztvevők saját szabadidejük terhére tanulnak tovább, amíg a tanárok fizetésének színvonala ilyen alacsony, amíg a béreme­lések szintje alig haladja meg a 35 százalékra becsült éves inf­lációs rátát, addig a Németor­szágból jövő segítség jóllehet hasznos, és szükséges, de alapvetően nem oldja meg a fő gondokat. Magyar Sándor Tv-napló Széchenyi Négy tudós ülte körül a Gondolkodó asztalát, Kosáry Domokos, Németh G. Béla, Pataki Fe­renc és Láng István, s arról folyt a szó, amilyen­nek látjuk, kell látnunk Széchenyit. A közelgő év­forduló nélkül is fontos kérdés, mert az idők so­rán állandóan változott a Széchenyi-kép, min­den kor és minden politikai szándék azt emelte ki belőle, amit alkalmilag hasznosnak vélt. Szekfű Gyula mára Három nemzedékben s még inkább az 1935-ben kiadott A mai Széchenyiben a pél­damutatót látta, akinek eszméi nem avulnak el, egy korábbi éltrajz, amit Kerékgyártó Árpád írt, az ifjúság elé állította példaképül a fáradhatatlan közéleti embert, a hű férjet, és szerető családa­pát. A Naplóból romantikus hős alakja bontako­zik ki, - a kortársak is ilyent láttak benne - aki a vi­lág és lelke démonaival viaskodik, s százszor is megfordul fejében az öngyilkosság gondolata, míg végül valóban bekövetkezik a döblingi tra­gédia. Az autentikus Széchenyi-képet kell kialakíta­nunk, fogalmazta meg a négy jeles tudós, s való­színűleg ez a legnehezebb. A parlamenti felszó­lalások Széchenyi-idézetei erre legkevésbé al­kalmasak, s azt is meg kell fontolni, hogy a sokat emlegeti „kiművelt emberfő" mit jelent ma. Szé­chenyi nagyon céltudatosan művelte magát, külhoni útjain mindig azt tanulmányozta, amire éppen szüksége volt. A Hitel egyik fejezeté­nek ez a címe: A magyar nem bírja magát oly jól, mint körülményei engednék -s ez sajnos azóta is igaz. Azt keresi, mi a „jó Rend" titka, s azt mondja, „az ész erő, s így az ész boldogság", a kiművelt emberfő pedig „minden kifejlődés, elő­menetel, erő, érték és szerencsének legmé­lyebb sarkalatja". Széchenyi szeme előtt mindig a jövő lebegett, ez is az „autentikus Széchenyi-kép"része. Főleg most, hallottuk a beszélgetés során, amikor olyan világba lépünk be, amelyben megnő a tu­domány, a kultúra szerepe, s az Akadémiának is egyik feladata, hogy erre készítse fel a társadal­mat. A közműveltség, a közerkölcs kialakításá­ban az újságírókra is feladat vár, amint hallottuk, kellő felkészültséggel kell a tudományos kérdé­sekre irányítani a közfigyelmet, amire a műsort vezető Lovas György rögtön példát is adott. De bizony ez a tévé házatáján sincs mindig így. Sci-fi A tiszteletes úr azt mondja, nem jó az ilyesmi­vel játszani, mert ha valami történik, az csak az ördög műve lehet. Az ördög azonban fütyül a Ti­sza-menti csodadoktorra, s a meghívott főorvos is tárgyilagosan konstatálja, hogy az öreg néni­nek épp úgy nem mozog a lábfeje, mint addig. Csak a műsorvezető Déri Jánost nem zavarja a kudarc, s félretéve csikorgó homorát arról be­szél, hogy a bolsevista ideológia keményen til­totta az olyan kísérleteket, amelyek a parajelen- ségekkel foglalkoznak. Legföljebb azt tehetem hozzá, hogy nagyon kisstílű ördög lehet az, ame­lyik csak úgy hipp-hopp megjelenik a Tisza parti faluban, és meggyógyítja a beteg lábakat. A bol­sevista ideológiának pedig nem az volt a hibája, hogy ilyesmit tiltott, hanem mást is, ennél fonto- . sabbat, hisz Zsdanov még a fizika alaptörvényeit is kétségbe vonta, ha nem engedelmeskedtek agyrémeinek. Parajelenségek pedig vannak, vagy ponto­sabban, vannak olyan jelenségek, amiket jobb híján így hívunk. Csak a fogalmakkal óvatosan kell bánnunk, mert tér, idő, és anyag - ebben a sci-fi magazinban is szó volt róla - nem egészen olyan, amilyennek a mindennapi életben gyanít­juk. A kérdésről máig alapvető könyvet írta fizikus Erwin Schrödinger "Mi az élet?" címen, de a pa- rajelenségekről szavahihető szentek is nyilat­koztak, manapság úgyis divatos idézni őket. Avi- lai Szent Teréz „A tökéletesség útja"címen fog­lalta össze tanácsait apácatársainak. Egy he­lyen azt mondja, a csodákkal, látomásokkal óva­tosan kell bánni, nem azért, mert az ördög in­cselkedik az apácákkal, hanem egyszerűen azért, mert akadnak közöttük hisztérikák. Hasz­nos tanács világiaknak is. A szigorú Loyolai Szent Ignác pedig ezt tartotta érdemesnek felje­gyezni: „Többet ér rendkívüli okosság közepes szentséggel, mint nagyobb szentség kisebb okossággal. ” Az alkalmi csodadoktorok száma veszedel­mesen szaporodik, s a televízió készséggel áll rendelkezésükre, a sci-fi magazin pedig se nem tudományos, se nem fantasztikus, egyszerűen kártékony babonákat terjeszt. Annak idején a manilai hisztériát szolgálta s jónéhány beteg akadt, aki pénzzé téve mindenét elutazott Manilába, a csodadoktorhoz. Az orvo­sok hiába intettek, míg végül az Ablak című mű­sorban bemutattak egy magyar bűvészt, aki szemünk előtt mutatta be a manilai csodát: al­kalmi partnere hasából, tocsogó vérben, sok mindent előhúzott, végül még egy ezres bankót is. Gondolom, ha jobban felkészül a műsorra, egy galambot is elővarázsolt volna, esetleg partnerét átváltoztatja tigrissé vagy oroszlánná. Ennyi a csoda: hatásos bűvésztrükk. Vagy ennyi sem: a néninek ezután sem mozog a lába. Csányi László Cousteau hadjárata Lányi Péter zongoraestje A szekszárdi koncertélet gazdag választékkal ünnepli a Mozart- évet. Ennek a sorozatnak egyik emlékezetes, szép hangversenye volt Lányi Péter zongoraestje. Előadóművészünk zongorázásában a Mozart kép nem teoretikuks méricskéléssel, hanem az eleven művészet megfogalmazásával áll elénk. Az életre hol játékos évő- déssel, hol elomló ellágyulásokkal reagál, közelében van a túlcsa- pongó jókedvnek és a sötét kétségbeesésnek is. Hirdeti az élet ér­zéki szépségét és a harmóniába olvadó magas művészetet. Programját Mozart 1785-ből való nagy c-moll fantáziájával kezdte, amit maga Mozart is gyakran és szívesen játszott, és a klasszikus mesterek, sőt a romantika mesterei is sokat tanultak be­lőle. Mozartnak olyan műve ez a darab, amely látnoki közelségbe hozza Beethoven érzésvilágát. Talán, mert a mester mély lelki vál­ságban komponálta. Lányi Péter különösen a mű drámai hatású be­szédes részeit játszotta sokszor megindítóan nemes, differenciált finomsággal. A D-dur rondó eleven játékossággal kelt életre, és ugyanakkor jól érzékeltette a zeneköltőnek azt a formai bravúrját, amely abban áll, hogy a rondótéma ugyanaz, mint a közjátékoké, csak mindig más hangnemben tűnnek fel. Mozart F-dur variációival zárta műsorának első felét. A mű Paisi- ello: „A képzelt filozófus” című vígoperájának egy férfikórusa témá­jára íródott /Salve tu Domine/. A hat variáció egyformán gazdag ötle­tekben, virtuóz kadenciákban és változatos hangulatkörökben. Vagyis hatásos előadási darab, amit előadónk maradéktalanul ki­használt, sőt szellemesen pointírozott. Programját Muszorgszkij: Egy kiállítás képeivel zárta. Mu­szorgszkijnak ezt a művét Hartmann festőbarátjának egy képkiállí­tása inspirálta. A mű szerzőjének nagy csillagos óráiban születhe­tett, mert lángra gyújtotta minden idők legeredetibb orosz zenei gé­niuszának képzeletét. A tíz képből és öt összekötő zenéből álló zongoramű költői szárnyalással állítja elénk vizuális élményeit. Hatalmas feladat a mű előadása. Lányi Péter érett, felkészült, és ihletett előadásában maradéktalan élményt szerzett hallgatóinak. Megrázó erővel kelt életre például a Gnom című tétel tragikomi- kuma, a limogesi piac veszekedő kofáinak indulatos gesztusai, és a kijevi nagykapu monumentális tablója. De kifejezésre jutott az előa­dásban a „séták”, vagyis a közjátékok szubjektív kommentárjainak érzékeny hangulatváltása is. A lelkes tapsokat az előadó Beethoven patetikus szonátájának lassú tételével köszönte meg. Husek Rezső Rágógumival tilos! Francois Mitterand elnöktől kért segítséget a világszerte méltán megbecsült francia kör­nyezetvédő, Jacques-Yves Cousteau kapitány, hogy sikerül­jön az ENSZ közgyűlése elé ter­jesztenie „A jövendő nemzedé­kek jogainak Chartáját", amely nemzetközi előírásokkal biztosí­taná, hogy a Föld a következő nemzedékek számára is lakható legyen. Cousteau szerint Fran­ciaország hivatalos javaslatként terjeszthetné elő, s ha ehhez még más országok támogatását is sikerül megnyerni, akkor azt megtárgyalná a világszervezet. Cousteau kapitány,- aki a Duna vízmedencéjének kérdéseit is vizsgálja Magyarországon - a dokumentum-tervezetben sür­geti: tiltsák meg, hogy a Földön visszafordíthatatlan károsodá­sokat okozzanak. Elsősorban a túlnépesedés problémája nyugtalanítja: sze­rinte a Föld lakossága nyolcvan év alatt megkétszerződik, s en­nek számos negatív következ­ménye lesz. Tovább kell majd csökkenteni a zöldterületeket, így elsősorban a Föld levegőjé­nek „tisztántartását” szolgáló tropikus erdőket, növekszik a városi lakosság száma, az így keletkező hulladék tovább káro­sítja a környezetet, emellett foly­tatódik az elszegényedés fo­lyamata a lakosságon belül. Fontos feladatnak tartja a nukle­áris energia felhasználásának eltiltását, olyan új energiaforrá­sok hasznosítását, amelyeknek nincs természetkárosító hatá­suk. Az elkövetkező generá­ciók életét szerinte veszélyezteti a Föld légkörének felmelege­dése, az ózonréteg lassú meg­semmisítése, a hulladékok egyre növekvő mennyisége is. A kapitány úgy véli: nemzetközi szabályozással és összefogás­sal mindennek véget kell vetni. Amerika jelképe, a Szabad­ságszobor főintendánsa első in­tézkedéseként megtiltotta, hogy a látogatók rágógumit majszol- janak.„Ha nem emelünk gátat, a szobor hamarosan egy nagy rá­gógumi halommá válhat"- indo­kolta döntését Belkov asszony, aki elérte, hogy már az emlékmű megközelítésekor ellenőrizzék a látogatókat. Minthogy törvény nem tiltja a gumirágást, a reni­tenseket műemlékrongálás cí­mén bírságolják meg. Arról nem szól a hír, hogy mi történik azok­kal, akik a masszát nem ragaszt­ják fel, hanem - a büntetés elől menekülve - lenyelik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom