Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. május 25.- Sokmindent megtudhat, aki veled a Dunáról, a halról, a halászatról beszélget, hiszen mindkettőnek nagy ismerője vagy. Megvallom, én is ezért szeretnélek szóra bírni. Javaslom, vágjunk bele mindjárt a közepébe.- Nézd, a hal a vízi életközösség tagja és ha megvannak a normális feltételei, akkor egyenes következménye a hal. Először mindenki azt mondta, szennyezzük a vizet, kell ellene tenni. Mi szabályoztuk a folyóin- kat így a vizek 1 -4 méter szinttel lejjebb folynak, az ártéri vizek kiürítettek, a szélvizek kikövezettek. A műszaki beavatkozást az árvízvédelem és a hajózás érdekében el kell végezni, mondták. Ha megnézem, 100-150 év alatt mi történt, akkor azt tapasztalom, alsó jellegű szakaszból középső szakasz jellegű Dunát csináltunk. Imsósnál átvágták, feltöltődött a terület, így Kömlőd már nem Duna-parti település. Ha nem kapta volna fel az üdülőszemlélet a Faddi-Dunát, már nem volna. Mindez tökéletes példája annak, hogyan rontottuk el a mederágakat. Gemenc azért volt Gemenc, mert volt benne Cserta, Rezét stb., de a kőgátak miatt azt az értékét veszti el, amiért védett lett. Elvégeztük 150 év alatt azt, amit a természet 500-1000 év alatt tett volna meg. Amiért a műszakiak dolgoztak, azt elérték, de amit együtt kellett volna megoldani, azt elhagyták.- Ha jól értem, akkor a beavatkozások miatt megszűntek, illetve részben áttevődtek az ívóhelyek, ezért is kevesebb a hal a Dunában, de láttunk más ellenségeket is.- A kárókatona vagy kormo- rán külön baj, mivel szabályosan lehalássza a vizet. Végre elfogadta a természetvédelem, hogy lehet lőni. Igenám, de ha kilőtted a 10 százalékát, mennyi kárt okoz még a többi! A természetvédelmet nemcsak deklarálni kell. Jelen pillanatban nincs konszonancia a természetvédelmi jogszabály és a halászati törvény között. Mondok egy példát. Huszonhat halfaj védelem alatt áll és jó, ha ezren ismerik ezeket. Mutass nekem egy olyan rendőrt, aki azért büntetett meg valakit, mert ezekből kifogott és megtartotta. Akik ezrével pusztítják el a halakat - kormo- ránokra gondolok -, vagy ha kiszárítanak valamilyen felfogásból egy területet, azokra a természetvédelem nem szól. A természettudomány nem mindenható, bizonyos mértékben lassan-lassan halad. A mai halászati törvény viszont megegyezik az elsővel, az 1888-ban kiadottal, hiszen ugyanazt szabályozza. Mi meg halászok, horgászok „megöljük” egymást. ..- Csak nem arra gondolsz, hogy - élőszóban vagy írásban - erősen kifogásolják az elektromosság alkalmazását a halászatban? Ezt tették ugyanis a Duna menti egyesületek tagjai is az idei közgyűléseiken. Nézzük most meg tárgyilagosan, miért és mire jó az elektromosság használata a halászatban!- A humánpopuláció által olyan sűrűn fedett környezetben, mint amilyen hazánk is, halász nélkül nincs halállomány. Ebben a szemléletben értékelve azokat a jogszabályokat, illetve jogszabályoknak azt a részét, amely a halászattal szemben védi a halállományt, megállapíthatjuk, hogy bizonyos aránytalanság és céltévesztés is rejlik e jogszabályok koncepcióiban. Az első halászati törvényt követő száz esztendő folyamán tanúi lehettünk az életben azoknak a változásoknak, melyeknek során a halállomány alakulását befolyásoló tényezők között maga a halászat sorrendben az utolsó helyre került. Hatását tekintve messze megelőzik a vízszabályozás és vízépítés, valamint vízszennyezés következményei. Ezek összhatása is igen komplikált és az a társadalmi igény, vagy kényszerűség, amelynek alapján ezek létrejöttek - különösen gazdasági vonatkozásban - nem állíthatók szembe a halászat veszteségeivel.A halászat ma már nem egyszerűen állományhasznosító tevékenység, hanem állomány- kezelő működés mind anyagi, mind a legszorosabban vett szakmai értelemben. Közel van az az idő, amikor erre akkor is szükség lesz, ha az gazdaságilag nem fizetődik ki.- Adódik a kérdés: milyen szempontok határozzák meg természetes vizeinkben a halállomány alakulását?- A rendelkezésre álló táplálékbázis az egyik, a szaporodás ökológiai alakulása a másik. A mindenütt mutatkozó eutrofizá- ció következtében okkal állíthatjuk, hogy a legtöbb esetben a szaporodás ökológiai feltételeinek limitáló hatása következtében olyan a halállományunk, mint amilyennek napjainkban észleljük. Azok a fajok, amelyek viszonylag kis testsúly mellett gyorsan válnak ivaréretté, minden tekintetben eredményesen konkurálnak azokkal, amelyeknél ez nagyobb testsúly mellett és lassabban következik be.- Ez is alátámasztja azt a közfelfogásban többször is előforduló meggyőződést, hogy a halászat fogalomkörének tartalmát illetően ma már minden tekintetben több, mint ahogy azt a múlt században az első halászati törvény megfogalmazása idején képzelték.- Jórészt ennek a felfogásnak a megnyilatkozásaként foghatjuk fel azt a - már századunk eleje óta észlelhető - törekvést, hogy a halászat effektiv gyakorlói nem pusztán a halászat különféle korlátozásaival befolyásolják, hanem „nemeshal-iva- dékokkal” népesítve a vizeket, aktív módon is járuljanak hozzá a halállomány alakulásához. Ahhoz képest, hogy mekkora figyelem és aktivitás fordult e kihelyezések elé, a várakozások szinte sohasem teljesültek.- Bizonyára sokkal érdekesebbek azok az okok, amelyek következtében az állományjavulás elmaradt...- Igen. Általánosságban köze- lítve meg ezeket, talán az erdészet példájából merített hasonlattal kell hogy éljünk. Azzal, hogy értékes tölgyfamakkal, csemetékkel szórunk meg vagy telepítünk be egy nyárfaerdőt, semmiképpen nem érjük el, hogy a kevésbé értékes puhafa helyett ott tölgyfaállomány alakuljon ki. Hasonlóképpen kicsi eredményre számíthatunk halállományaink javítása során a mesterséges ivadékkíhelyezé- sek következtében, ha azt nem előzi meg olyan beavatkozás, amely a kihelyezett ivadék, vagy a szaporodásra kihelyezett anyák létfeltételeit, az utóbbi esetben szaporodási körülményeit számottevően javítja. Itt jelentkezik a legnagyobb hangsúllyal természetes vizeink halgazdálkodásában az elektromos áram alkalmazása. Annak révén, hogy a legjobb hatásfokkal tisztítható meg egy-egy terület az ott élő halpopuláció tömegeitől, igen hatásosan biztosítjuk azt a befogadóképességet, amely ennek következtében kialakul. Növeli ezt a hatást az a körülmény, hogy elektromos géppel éppen azok a területek halászhatok le legjobban, amelyek tagoltságuk miatt az ivadéknak legjobban megfelelnek. Ivadékot tömegesen telepíteni olyan helyen, amelyeket szokásos húzóhálókkal is meg lehet tisztítani, mindig gyengébb eredménnyel jár. Rendszerint terített asztalt biztosít a különböző ragadozóknak.- Napjainkban számos olyan műszaki létesítmény van a vizeken, amelyek a halállomány szempontjából kedvezőtlenek. Egyes helyeken csoportosulást eredményez, amelyet azután a madarak, vagy illetéktelenek megtizedelnek.- Az említett pontokon az lenne a célszerű, hogy a halak átjutását megakadályozva biztosítsuk a terület saját halpopulációjának sűrűségét. A sok műszaki létesítmény számos helyen igényelné, hogy olyan halriasztó berendezést létesítsünk, amely a halak átjutását, esetleg számukra veszélyes környezetbe kerülését megakadályozza.- Úgy tudom, hazánkban korlátozott számban már találhatók évek óta működő elektromos halfogó készülékek, de hiányzik az a kultúra, amelyik az elektromosságot a halászatban optimális mértékben hasznosíthatná.- Elsősorban horgász részről nyilvánul meg gyanakvás, és indul el többnyire oktalan tiltakozás, de sok esetben jóhiszemű természetvédőktől is számos kifogás hangzik el anélkül, hogy az ennek megalapozásához szükséges tárgyi felkészültség rendelkezésre állna. A halászok létszáma alacsony. Felszereltségük és a felszereléssel való élni tudásuk már messze alatta marad annak, amelyet a múlt század végén vagy századunk elején láthattunk. Pedig az állomány életébe történő minden manuális beavatkozásnak ez a létszám és ez a felszerelés teremti meg az alapját. A természettudományos ismeretanyag és a technika évről-évre fejlődik, ezzel párhuzamosan azonban akciókészségünk folyamatosan romlik. A jövőt illetően a leghatékonyabb eszköz az állomány szabályozására és megismerésére az elektromos áramnak a halászat területén minél sokoldalúbb alkalmazása lesz. I- Köszönöm a beszélgetést. Ékes László A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Ismerjük meg a Bibliát (1.) Könyvek gyűjteménye Az utóbbi években felébredt az érdeklődés a Biblia iránt. Az új katolikus és protestáns kiadások lehetővé teszik olvasását, de valódi megértéséhez bizonyos fogalmak tisztázása, s a könyv keletkezésének, céljának legalább nagyobb vonalakban vázolt ismerete szükséges. Nézzük hát, valójában mi is ez a könyv. Istentől sugalmazott írás A köznapi szóhasználat szerint a Biblia egyetlen könyv. Ilyen értelemben szoktunk róla beszélni vagy rá hivatkozni. A valóságban azonban nem a szó mai értelmében vett könyv, hanem neve eredeti jelentésének megfelelően könyvek-mégpedig különböző korú és különböző szerzőktől származó írások - gyűjteménye. Maga a Biblia elnevezés közvetlenül a latin nyelvből került a modern nyelvekbe. A latin a görög „bibiion” szó /könyvtekercs, könyv/ többes számú alakját /biblia=könyvek/ vette át, s csak a XIII. századtól kezdték egyes számban, „a könyv” értelemben használni. Ez utóbbi jelentéssel vette át szóhasználatunk a Biblia nevet. A könnyebb eligazodáshoz hozzásegít, ha megismerjük a Bibliában található írások körét és csoportosítását. Tudnunk kell, hogy a zsidó és keresztény Biblia terjedelme nem azonos, s a szent könyveknek két nagy körét különböztetjük meg. A zsidók szent könyvei az Izrael népének adott isteni tanítást tartalmazzák, s a kereszténység előtti időben, Izrael népének körében, vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység a zsidóság Bibliáját szent és Istentől sugalmazott írásoknak tartja, a keresztények között kezdetől fogva nagy tekintélye volt, s az ősegyház többször hivatkozott rá, mint „Istentől sugalmazott írásra” /2 Tim 3,16/, vagy egyszerűen az „írásra" vagy „írásokra”/!^,21 ;24,27stb/. Emellett azonban a kereszténység hasonló isteni tekintélyt tulajdonít az ősegyházban nagyjából a Krisztus után 50 és 100 között keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról, az ősegyház kialakulásáról tanúskodnak vagy az egyházaknak adott apostoli tanítást tartalmazzák. Ennek megfelelően a kereszténység a Biblia könyveit két nagy részre osztja: Ószövetségre /Ótestamentumra/, amely a zsidóság Bibliáját öleli fel és az apostoli hagyományt tartalmazó Újszövetségre /Újtestamentum/. Az ószövetségi Biblia Ha kezünkbe vesszük a Bibliát, az Ó- és Újszövetség könyveinek keretében az írások további csoportosítását találjuk, amelynek ismeretében már következtethetünk természetükre vagy tartalmukra. Az Ószövetséget tekintve a zsidó és keresztény Biblia beosztása eltér. A héber Bibliában a könyvek három csoportja a ,következő: Törvény, Próféták, írások. Az első csoportba tartoznak azok az írások, amelyeknek a hagyomány szerint Mózes a szerzője, a világ és az ember teremtését, Izrael ősatyáinak, a pátriárkáknak és Izrael kezdeteinek történetét beszélik el. A második csoportba sorolják a prófétákat; első részében történelmi elbeszéléseket, második részében a tényleges prófétai hagyományt tartalmazó könyveket találjuk. A harmadik csoporthoz, az írásokhoz tartozó művek közös nevezőjét nehezen állapíthatjuk meg különböző karakterük miatt. Egy csoportba sorolásukat az előző gyűjtemények lezártsága indokolja. A keresztények az Ószövetség ókori görög fordítását véve alapul más beosztást követnek: történeti, tanító és prófétai könyvek sorrendjében. A történeti könyvek a világ teremtésétől és az emberiség kezdeteiből kiindulva Izrael népének történetét ismertetik meg. Az egyes könyvek természetesen különbözőképpen, sajátosságaiknak megfelelően tükrözik a hosszú történeti út egyes szakaszait. A második csoportba a tanító jellegű könyvek, míg a prófétai hagyományt tartalmazó könyvek az utolsó csoportba kerültek. Az Újszövetség Az Újszövetséget a Jézus életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról szóló négy evangélium nyitja meg /Máté, Márk, Lukács, János/. Ezeket követi az Apostolok cselekedetei, az egyház keletkezésének és a római birodalom területén való elterjedésének elbeszélése. Ezután két nagyobb gyűjtemény következik: Pál apostol levelei a különböző egyházközségekhez és az ún. katolikus levelek, ezek egy-egy nagyobb terület keresztény híveihez intézett apostoli írások. Az Újszövetséget a Jelenések könyve zárja le, jelképes látomásokban jelezve az egyház küzdelmes sorsát a történelemben és végső győzelmét Krisztus második eljövetelével a történelem végén. Az elmondottakkal csak külsőleg írtuk le a Bibliát, de lényegét még nem ragadtuk meg. Az eredetében, jellegében, szándékában, korában és szerzőiben oly szerteágazó gyűjteményt közös nevezőre hozva összekapcsoja, ugyanakkor megkülönbözteti minden más emberi műalkotástól, hogy isteni sugalmazásra íródott. Ezeket a könyveket azzal a meggyőződései gyűjtötték össze, hogy szerzőiket Isten indította írásra, sugalmazta őket, mert bennük saját magáról, az ember céljáról, életviteléről, a hit lényegéről akart közölni valamit az emberiséggel. Ezért úgy is mondhatjuk: a Biblia Isten szava. Igaz, hogy a Biblia könyvei egyúttal az egyetemes emberi kultúra legkiemelkedőbb alkotásai közé is tartoznak, de valódi értéküket csak akkor ismerhetjük meg, ha figyelünk az embernek szóló vallási és erkölcsi üzenetükre. Rózsa Huba a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem professzora Szentháromság vasárnapja . .Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére.” (Mt 28,16-20) Jézus parancsa, hogy a Szentháromság nevére kell megkeresztelni azokat, akik hisznek, ígéret és jövendölés is. ígéret arra, hogy a megkereszteltek a szentháromságos életet kapják. Jövendölés, hogy a Szentháromság életét fogják besugározni a világba. Milyen jó is lenne, ha Szentháromságnak egyébként érthetetlen és kimeríthetetlen titka kisugározna életünkből. Mert mit is jelentene életünkben? Először azt, hogy vegyük át az Atya hasonmását, aki kezdet nélküli Kezdet, indítás nélküli Indítás. Életünkben eluralkodik rajtunk az anyagnak az a tehetetlensége, amely mindig mások általi kezdeményezésre vár. Folytonos nógatásra van szükségünk, hogy embertársaink felé és az Isten felé lépjünk egyet. Milyen jó lenne a mozdítatlan Moz- dítóról venni a hasonlóságot és nem várni mások szavára, mások példájára, az élet kényszereire, amik minket a magasabb eszmények felé terelnek, hanem magunktól indulni, lépni. A Fiú a Szentháromságban rácsodálkozik Atyjára, nem tud betelni nagyságának, fölségé- nek és szépségének indulatával. Ebből ered a készen kapottnak, a fennállónak, a meglévőnek a tisztelete és az a határtalan engedelmesség, amivel Jézus mennyei Atyjának akaratát elfogadta és szolgálta egészen haláláig. A gyermekségnek ez a tudata őrzi meg az embert a miértek kínzó kérdéseitől és marcangoló vívódásaitól. Mert meg van róla győződve, hogy az Atya csak jót akar, ha nem is értjük. A Lélek teszi bennünk, hogy ne csak elvont eszmélkedés legyen mindez, hanem valóság, személyesség, személyesen megtapasztalt élet. Hogy egyaránt nézzük atya-szemmel és fiú-szemmel a világot. Merjünk kezdés nélkül kezdeni, indítás nélkül indulni, mozdítás nélkül mozdulni úgy, hogy vállaljuk a fiák tanulékonyságát, felfogó készségét és tiszteletét a fennálló, mert meglévő és sokszor megmagyarázhatatlan és érthetetlen adottságokkal szemben E kettősségből teremt a Lélek új életet az egyházban is, a szívünkben is. Erről a lelkűiéiről teszünk tanúságot minden Szentháromság-dicséretben, ezt kérjük minden keresztvetésünkben. Pápay József Verseny Bibliai történetek A Református Fiatalok Szövetsége bibliai történet elmondó versenyt hirdet általános iskolás korú gyermekek számára. Az országos döntőt az egyházmegyei elődöntők és az egyházkerületi középdöntők előzik meg. A Tolna megyei gyermekek 1992. június 2-án, vasárnap délután 2 órakor, a gyönki református gyülekezetben mérhetik össze tudásukat. Előzetesen a református lelkészi hivatalokban lehet jelentkezni. Minden részt- vevőnék két kötelező és egy szabadon választott bibliai történtet kell elmondani helyes magyarsággal, élményszerűen. A zsűri külön értékeli az alsó és a felső tagozatos gyermekek produkcióját, így ennek megfelelően más történeteket jelölt ki. Az alsósok ószövetségi témája: Dávid legyőzi Góliátot/I. Sámuel 17:1-52./, az újszövetségi pedig: Zákeus megtérése /Lukács 19:1-10./. A felsősöknek azt a témát választották az Ótestamentumból, amikor Dániel társai nem akarják imádni az állóképet, ezért tüzes kemencébe vetik őket/Dáiel 3:1-33./. Az Újtestamentumból: A gazdag és Lázár történetét kell elmondani /Lukács 16:19-31./.- kzs Dunáról, halról Elektromosság a halászatban Hét végi beszélgetés dr. Tóth János kandidátussal
