Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
A földre éhezők Avagy miről írtak a korabeli lapok? Nincs nap életünkben, hogy szóba ne jöjjenek a harmincöt, negyven évvel ezelőtti történések, események. Különösen sokat hallani a föld tulajdonlásáról. Néha mintha megismétlődni látszana egy-egy cselekedetsor. Az 1944-49 közötti esztendők újságjainak írásaiból idézünk néhányat, melyek a földreformról, a földigénylők akkori helyzetéről szóltak... ítélet született « az évszázados pörben Nehéz és hosszú út vezetett, amíg az évszázados pörben Tolna megyében is ünnepélyes ítélethozatal született, amikor a földre éhezett nép leverte az első karót, jelezve, hogy birtokába vette ősi jussát, a földet. Az első ilyen találkozás, amikor a parasztság s.orsa szorosan összefonódott a történelemmel, 1848-ban következett be. A forradalom következtében a jobbágy-földesúri viszony megszűnt, de földet csak volt telkesjobbágyok kaptak. A zsellérség gazdasági helyzete lényegesen nem változott. A nagybirtok rendszer szétzúzása, a föld paraszti kézre adása olyan feladat maradt, mely áthúzódott a XX. század közepére. A parasztság mozgalmaiban az első pillantásra bármilyen közvetlen cél is látszott, de kimondatlanul mindig ott égett a vágy a jogos tulajdon megszerzésére. Nemzedékről nemzedékre adták át a földosztás jelszavát. Ha nekik nem sikerült, akkor azzal vigasztalták magukat, hogy „majd a fiam, majd az unokám kiosztja földet”. A parasztság szemében a föld a felemelkedést jelentette. Nem kizárólag gazdasági téren, hanem szellemi és kultúrális vonatkozásban is. Ilyen szempontból a földosztás nem csupán célként, hanem eszközként is jelentkezett, a nyomor, a létbizonytalanság, a reménytelen élet felszámolásának eszközeként. (Simon P.: Földmunkásmozgalom I.) . * „Igénybe kell venni...” „... a földreform céljaira igénybe kell venni a hazaárulók, a háborús bűnösök, a Volksbund-ta- gok, a német hadseregben szolgáltak birtokait, és teljes egészükben minden felszereléssel együtt ei kell kobozni.” (Debreceni Néplap, 1944. november 30.) Az ezredes és az alispán „látogatást tett” A földreformrendelet közzététele után első feladat volt a földigénylők összeírása. Ez sem volt könnyű dolog, mert a Tanácsköztársaság mártírjainak emléke is elvenen élt, és féltek az emberek jelentkezni. Községi földigénylő bizottságok alakultak. A helyi közigazgatási szervek mellett a szovjet hadsereg parancsnokai is resztvettek a földosztók munkájában, figyelték a bizottságok tevékenységét: „Klein Kálmán főispán Alejnyik ezredes társaságában látogatást tett Őcsény és Decs községekben, ahol a földreformrendelet már eddig végrehajtott intézkedéseit ellenőrizte...” (Tolna megyei Néplap, 1945. március 27.) A végeláthatatlan harc a talpalatnyi földért Decsen március 28-án alakult meg a községi földigénylő bizottság. A jegyzőkönyv szerint a földigénylők száma ekkor már 320 fő, de előre láthatólag el fogja érni a 400 főt is. Ezért 20 tagú bizottságot választottak a 5 tagú választmányt is alakítottak.” „Jegyzőkönyv felvétetett Decs községben 1945. március 28-án a 600/1945. M.E. sz. rendelet 48 paragrafusában elrendelt Községi Földigénylő Bizottság megválasztása és választmány megalakulása alkalmával. Jelen vannak: Dér György községi jegyző, mint a bizottság írásbeli teendőinek ellátásával megbízott tisztivselő, Szemerey Károly irodatiszt, jegyzőkönyvvezető és a földigénylők... decsi lakosok 129 fő, a bizottsági tagok 30-nál több nem lehet. A földigénylők ennek alapján a következőket köz- felkiáltással megválasztják: I./ id. Oláh József,2./ifj.Kulcsárlstván,3./RenkeczJános,4./ Ságodi Mihály 5./ ifj. Mányoki Lőrinc, 6./ Holcz- mann János, 7./ Prandtner Lajos, 8./ id. Miklósics Ferenc, 9./ Bertalan István Szilvási, I0./ Németh György, II./ Ságodi József, 12./ ifj. Kovács Illés, 13./ Erdélyi István idősb., 14./ Szakács István, 15./ Rácz Bárdos János, 16./ Brenner József, 17./ Petróczi (Andics) Mihály, 18./ ifj. Bognár István Gombár, 19./ Bene Lajos és 20./ ifj. Miklósi János. A községi Földigénylő Bizottság megalakulását kimondotta és a bizottság elnökéül Prandtner Lajos földigénylő, decsi lakost megválasztotta. Öt tagú választmányt választottak, mivel a bizottsági tagok száma a tizet meghaladta: Németh György, Holczmann János, Mányoki Lőrinc, Oláh József.” Decs Községi Földigénylő Bizottságban a későbbi panasz szerint a házhelyigénylőket nem képviselték: „Mert abban házhelyigénylők nincsenek és érdektelen lévén - mondja a panaszos - nincs bennük elég szociális érzés szegényember létükre se.” Az első földigénylő bizottságokban általában mindegyik, a községben megtalálható demokratikus párt képviseltette magát, ugyanazokkal az emberekkel, akik más pozícióban is szerepet játszottak. Decsen a földigénylő bizottság eredetileg nem osztott földet az iparosoknak. Olyan nagy volt azonban a nyomás, hogy a bizottság három tagja megjelent a megyei tanácsnál és kérték, hogy a tartalékterületükből 1-1 hold földet adhassanak 30 decsi iparosnak. Ezek többsége eddig is bérelt földet, s bár Decsnek 6000 lakosa van, ezek is rászorulnak a földre, hogy ne kelljen mindent a piacról beszerezniük. Ahol nincs elég föld, ott megkezdődött a végeláthatatlan harc a talpalatnyi földekért. Decs község is, amikor bejelentette a Megyei Földigénylő Bizottság megalakulását, egyben közölte, hogy a Teréziánumi Alapítvány tulajdonából 2240 kh szántó, 9 kh kert, 310 kh rét és 71 kh legelő áll a földreform rendelkezésére. Ehhez még csak 122 kh járul Szőke János helybeli földműves birtokából, mert ennyivel haladja meg a 200 holdat. (Tolna Megyei Levéltár 624/1945. MFT Megyei Földbirtokrendező Tanács) A dolgozó parasztság jobb életútján A dolgozó parasztság egész táborának 600 küldöttje, 1948. december 18-19-én a maga egyszerű, megfontolt gondolkodásával, átvizsgálta eddigi útjának szenvedéseit, jelenének előrehaladását és a jövő boldogulásának útját. A DÉFOSZ magában foglalja a mezőgazda- sági munkáságot, a kis- és középparasztságot, tekintet nélkül arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, a Kisgazda Párt, a Nemzeti Paraszt Párt tagjai, vagy párton kívüli dolgozó parasztságról van szó, de a DÉFOSZ nemcsak a dolgozó parasztság egységes nagy tömegszervezete, hanem a falu egyetlen tömegszervezete is, egyben a falu politikai és gazdasági irányítója és tanácsadója is. A DÉFOSZ szervezeteinek segíteniük kell az általános falusi szövetkezetek létrehozását, amelyek munkája kiterjed majd a fogyasztársa, értékesítésre és termelésre is. Ezek az általános szövetkezetek fogják majd ellátni a falusi parasztság termelvényeinek értékesítését a részükre szükséges ipari termények beszerzését, ezáltal is megszabadítva a dolgozó parasztságot a spekulánsok kizsákmányolásától. ... Tervszerűen készül fel a dolgozó parasztság földművelésügyi kormányzat útmutatásai szerint már a tavaszi, szántási, vetési munkákra is. Nagy eredményeket ért el már az őszi munkák során, de most a DÉFOSZ szervezésével és vezetésével még nagyobb mértékben fogja teljesíteni a tavaszi munkálatok ütemtervét. A dolgozó parasztságunk csatlakozva az ipari munkásság munkaverseny mozgalmához, még több, jobb és olcsóbb termeléssel készül fel, dolgozó népünk jóléte, demokráciánk megerősítése érdekében. .. A szövetség csak akkor működhet jól, ha a falu dolgozónak legszélesebb tömegét kapcsolja be a munkába. A megalakult csoportok feladata, hogy vegyék kezükbe az összes termelési kérdés irányítását a gépállomások dolgozóinak, a mezőgazdasági munkásságnak, a kuláksággal szembeni munkabér és munkaszabadság védelmét, a falu szociálpolitikájának kifejlesztését és erősítését, hogy a falu dolgozó parasztjai a gyakrolatban is lássák és érezzék a DÉFOSZ széles, az egész parasztságot átfogó munkájának megkezdését. Ez az út áll előttünk, amikor a DÉFOSZ helyi szervezeteinek megalakítására indulunk. Ez az út az, amely mezőgazdaságunk átszervezésén keresztül a dolgozó parasztság politikai, gazdasági és kultúrális felemelkedéséhez, népi demokráciánk megerősítéséhez és a munkásosztály irányításával a szocializmushoz vezet. (Dunántúli Napló, 1949. január 29.) DÉFOSZ alakuló ülések Baranyában és Tolnában Január 16-án kezdődött meg a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége helyi szervezeteinek megalakulása a megye- székhelyek és egy-egy megyei városban... A DÉFOSZ szervezeteinek megalakulása Tolnában is az országos program szerint történik meg a dolgozó parasztság élénk érdeklődése mellett. Ma, vasárnap, Tolna, Decs, Paks, Fadd, Gyönk, Hőgyész, Tamási, Pincehely, Dombóvár, Zomba községekben tartják meg az alakulóűléseket, központi kiküldöttek részvételével. (Dunántúli Napló, 1949. január 3.) Sokat beszélünk, sokat hallunk a Sárközről. A sárköz a maga hat községével, Bogyiszlóval, Őcsénnyel, Deccsel, Sárpilissel, Alsónyék, Báta, szinte külön tömböt képez. Kulák községek, sok ott a kulák! - van aki így emlegette a nevüket. Téves ez az elgondolás. Ahol kulák van, sok kulák, őtt sokkal több dolgozó is van. így van ez a Sárközben is, mert vannak szép számmal aljas, hazug, a dolgozókat kizsákmányoló kulákok, de vannak becsületes, hazájukat, népüket szerető és a ki- zsákmányolókat, a nép ellenségeit gyűlölő dolgozó kis- és középparasztok. Most ezekről lesz szó. Azokról a 3 vagy 4, vagy éppen 16 holdasokról, akik meg akarják változtatni Bogyiszló és Decs, meg a Sárköz rossz hírnevét. Cseh Ferenc párttitkár beszél a dolgozó parasztok gyűlésén:- Akik most itt megjelentek, azok Decs község szorgalmas, becsületes dolgozói, akikpéldátmu- tatva teljesítették a vetéstervet jóval a határidő előtt. A lendület, ami megvolt a vetésnél, nem csökkenhet a mélyszántásnál sem. Hozzászólások szép számmal vannak: Lajtos Mihály beszél:- Dolgozó társaim! Amit Cseh gazdatársunk . mondott, abban igaza van. Mindnyájan tudjuk, nagyon fontos a mélyszántás. Mi, hogy élen jártunk a vetésben, jó munkát kell végeznünk a mélyszántásban is. Ezért hívom ki versenyre Berekai János gazdatársamat. Berekai Jánosé a szó:- Most, amikor azt hallottuk, hogy itt Decs legszorgalmasabb dolgozói ülnek, persze, hogy szíves örömest állok versenybe Lajtos Mihállyal, hogy így is bizonyítsam, én is a szorgalmas, becsületes decsi dolgozó pa- raszok közé tartozom. Bene Lajos Németh Györgyöt, Varjas István Pató Józsefet, Máté János Holtzmann Józsefet, Bencze József Bóna Árpádot hívja ki versenyre. Tizenkét páros versenykihívás történik. T akaró József jelentkezik most hozzászólásra:- Versenykihívásokat hallottunk most. Versenyben áll Decs község 24 dolgozója. Elvégezzük idő.előtt a mélyszántást. Itt a teremben vagy százan vagyunk. Ne csak ez a 24 dolgozó paraszt fogadja el a versenykihívást, hanem mindannyian vállaljuk, hogy november 25-ig teljesítjük a mélyszántást. Szedres kihívott minket versenyre, fogadjuk el ezt a kihívást.- Éljen! - kiáltja el magát egy dolgozó paraszt - Elfogadjuk! - kiáltják a decsiek. Megszületik a határozat. Minden decsi dolgozó praszt elvégzi a mélyszántást november 26-ig. Versenyben Szedressel és egymással. A kulákokat pedig szigorúan ellenőrzik, visszaverik támadásukat, nem engedik, hogy szabotáljanak és Decs, Bogyiszló parasztjai megváltoztatják Sárköz rossz hírét. (Dunántúli Napló 1949. november 13.) Összeállította: Decsi Kiss János
