Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-03 / 102. szám
1991. május 3. NÉPÚJSÁG 3 Gyerekeink jóllaknak...? Lassan 60 éve lesz annak, hogy a regölyi Dávid Ferenc máig mintaszerű értékű szociográfiát készített falujáról. Ebben szerepelt egy körkérdés, mellyel azt tudakolta, hogy milyen volt az akkori iskolások egynapi kosztja. Mondjuk úgy, nagyon udvariasan, hogy gyenge volt, noha a jómódú állattenyésztő községben a táplálkozás a gazdák túlnyomó többsége számára nem jelentett gondot. A helyi vezetők segítsége és a Regölyhöz fűződő régi jó kapcsolatom megengedte, hogy 40 és 30 évvel később megismételhettem ezt a vizsgálatot, melyről annak idején beszámolók jelentek meg lapelődünkben. A kép előnyére változott, de még mindig távol volt a táplálkozástudomány mívelőinek elképzeléseitől. Ebből származott az ötlet, hogy megpróbáljak ugyanilyen irányban kíváncsiskodni városi gyerekek között is. A szekszárdi Garay téri 1. Sz. Általános Iskola tanárai voltak segítségemre. Száztizenhárom gyerek irta le, hogy mit reggelizett, ebédelt, vacsorázott és esetleg uzsonnázott 1991. április 28-án, vasárnap. Az ilyen körkérdéseknek mindig van olyan veszélye, hogy valamelyik válaszoló tréfás kedvében van és így az általa leírtakat tanácsos nem egészen komolyan venni. Jelen esetben egy akadt, akinek cápauszonyleves, elefánt- láb-becsinált és campari reggelijét; krokodil- farok-leves, rántott zsiráftüdő és rumpuncs ebédjét; tigrisszemfőzelék, patkányfarok- szósz és békavérkoktél vacsoráját már csak azért se értékeltem, mert a végén ő is megkérdezte: „Jó vicc volt, nem?”. Humorérzéke tagadhatatlanul méltánylandó... Maradt tehát 112 gyerek, 7. és 8. osztályosok. Előre bocsátandó, hogy az összegezés csak bizonyos szélsőségek esetében tartalmaz némi bíráló élt. Valamennyien az egyre dráguló piacról élünk, így még vasárnap se lehet gasztronómiai csodákat várni egyetlen családtól sem. Magától értetődő, hogy nagyon sokfelé az ebédmaradékot melegítik fel vacsorára, szűkebb családomban is sűrűn előfordul. Az összkép mindezek figyelembevétele mellett is örvendetesen jó. A főétkezéseknél 25 esetben szerepelt saláta. A gyümölcsöket alma képviselte (3), banán (2), fagyasztott málna, gyümölcs, megnevezés nélkül (3). Feltétlenül az egészséges táplálkozás iránti igényre vall a rebarbara tejföllel leöntve, a rebarbarakompót, hagyma, retek, paprika, máj (3), uborka, rántott ikra, rostos almaié, gyümölcsleves citrommal és anélkül, limonádé, ivóié, a sárgarépa, uborka és retek nyersen, a túrókrémes müzli és a Cerbona tejjel leöntve. Négyen jelöltek meg uzsonnát: gyümölcslevest, süteményt, kukori- capelyhet kakaóval és sajtos-sonkás kenyeret. Kifejezett egyhangúságról csak egyetlen gyerek vallott, akinek vasárnap reggelire, ebédre és vacsorára egyformán véreshurka és kenyér jutott. Az ellenpélda egy vacsorával kapcsolatos közlés: „Mindig mást!”. Elegánsan könnyed vacsora is előfordult, töltött hús és francia saláta formájában. A mennyiségekre, mondjuk úgy, hogy életkori sajátosságból mindenki odafigyel. így az is, aki hangsúlyozottan közölte, hogy ebédre „csak leves”-t kapott és az a három válaszoló, akinek reggelire 1 -1 pohár kakaónál, 1 csésze teánál, vagy az a kettő, akinek 1-1 pohár tejnél vacsorára nem jutott több. Volt, aki a „csak kenyér” megjelölésnél sietett közölni, hogy az viszont „jó nagy” volt. Ezzel már ke-'' vésbé derűs részekhez érkeztünk. A112 gyerek közül vasárnap nem reggelizett 14, nem vacsorázott 21, se reggelit, se vacsorát nem kapott 2, az ebéddel kapcsolatban pedig 1 közölte, hogy „passz”. Bízzunk abban, hogy csak a gyomrát rontotta el. Egyikük, épp a reggelit hagyta el, azzal az indoklással, hogy „testkontroll szerint élek”. Az előbbi számokat összeadva a valamilyen táplálkozást, fő étkezést kihagyottak aránya 37,3 százalékra rúg. Rájuk vonatkozik a címben feltett kérdés és a felelet is, mellyel talán egyetért a kedves olvasó. Ugyanis azzal, hogy ez az arány döbbenetesen magas. ORDAS IVAN Hittanvetélkedő Sióagárdon Az 1991-es hittanvetélkedő II. fordulójára Sióagárdon került sor. A verseny egyébként három fordulóból áll, az I. forduló Tolnán volt, a III. Pécsett lesz. Sióagárdon összesen 54 versenyző indult, ebből Sióagárdot hatan képviselték. Ebből a fordulóból 22-en jutottak tovább. A versenyzők az iskolák 5-6-7. osztályosaiból tevődtek ki. A vetélkedő során ötoldalas feladatlapot kellett kitölteni. A feladatok nem voltak könnyűek, kitöltésükkel két óra alatt végeztek a versenyzők. Ezután a sióagárdi plébános, Antal Géza ebédre hívta a versenyzőket. Utána következett a várva várt eredményhirdetés: az első tíz versenyzőnek külön ajándékot adtak, a többiek a SZÍV című, havonként megjelenő füzetet kapták. Legnagyobb örömünkre a sióagárdi versenyzőkből négyen továbbjutottak. Találkozunk május 25-én Pécsett. KÖKÉNY VIKTÓRIA Sióagárd A Fidesz irodai telefonszáma A Fidesz szekszárdi irodájának telefonszámai megváltoztak. Az új számok: 11-874, illetve 12-916. Telefax: 12-916. Az iroda címe változatlan (Szekszárd, Mészáros Lázár u. 5. fsz. 5.). Képviselői fogadóóra Horváth Lajos országgyűlési képviselő (Dombóvár és környéke) értesíti választóit, hogy 1991. május hónaptól kezdődően fogadóóráit a Bezerédj u. 12. fsz. 1. helyiségben (volt községháza) tartja, páros héten pénteken 17-19 óráig. Papírgyűjtés, rajzkiállítás a teveli iskolában ATeveli Körzeti Általános Iskolában már hagyomány a tavaszi lomtalanítási mozgalomban való részvétel. Az akció lebonyolítása során a gyermekek nemcsak Tevelen, hanem Bonyhádvarasdon és Závodon is dolgoztak. A gyerekek munkáiból házi rajzkiállitást is rögtönöztek, mely bizonysága annak, hogy él gyermekeinkben a békevágy, a természet megóvása, szépsége iránti igény. Rajtunk, felnőtteken múlik, hogy továbbfej- lesztjük-e ezt bennük, fáradhatatlan munkával, követendő példákkal. A község önkormányzatának törekvéseiben rangos helyet foglal el környezetünk, létterünk esztétikai-higiéniai állapotának javítása. Ez ügyben a felnőtt lakosság már sokat bizonyított társadalmi munkájával. GÁNYINÉ FORR AI ÁGNES A szülök segítettek a szállításban fotó: pál Magdolna Visszhang „Lapelődjük az erőszakra buzdított” (Folytatás az 1. oldalról.) Vajon ki és melyik sajtótermék merte volna gúnyolni az ellenállókat? Egyik sem. Ugyanakkor ma és itt Magyarországon divattá kezd válni a volt politikai foglyok iránti közömbösségen túl, a gúny és a kikezdés. Az erkölcstelenségen kívül éz egyúttal igen veszélyes tendencia is. Egy, 55 éve Franciaországban élő magyar mondta el az alábbiakat: Franciaországban a háború után, megbélyegezték az idegen hatalom (a nácik) kollaboránsait, vagy az eszméjük helyeslőit. Kinek-kinek a homlokára sütötték a horogkeresztet, a kisebb bűnösöket pedig a közvéleménykirekesztette. Az ellenállók viszont megbecsülésben részesültek és mindenütt helyet kaptak ott, ahova a képességeik alapján megfeleltek. így természetesen még a nemzetbiztonságnál is. Majd úgy 1947 táján, éledezni kezdtek a volt kollaboránsok, a nácik kegyeltjei. Tehették, mert Franciaországban akkor már ismét demokrácia volt. Ezek a volt kollaboránsok és szimpatizánsok Rouanban már odáig mentek, hogy az egyik kocsmában már gúnydalt énekeltek az ellenállókról. A volt ellenállók ezt egy darabig tűrték, de aztán elfogyott a türelmük és vagy 6 deltás volt ellenálló elment ebbe a kocsmába és szétverte a gyülevész bandát Ettől még a de- ■ mokrácia élt és virult. Ugyanakkor a rouani közvélemény helyeselte és elfogadta azt hogy a volt ellenállók elégtételt vettek maguknak, azaz a jogos sérelmet a maguk módján lerendezték. A volt kollaboránsok levonták a tanulságot és így a továbbiakban nem adtak alkalmat arra, hogy a volt ellenállók akcióba lépjenek. Ha ma Magyarországon a gúnyotokhoz csak bemennek a volt üldözöttek, akkor ez már égbekiáltó valami, és felhorkannak azok, akiknek a tárgyilagossága, a múlthoz való szimpátiája a horkanásra okot ad. Vajon csodálkozhatunk-e azon, hogy Fónay Jenő, ez az egyébként szelíd egyéniségű ember a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (nem pedig Pofosz) elnöke egyszer csak kitör? ö már a tűréshatárt eddig is eléggé kitolta. Az erkölcstelen megnyilvánulásokat eddig is tolerálta, de tovább már nem bírta. Amit erről, az első ütemben a Magyar Nemzet írt, az összességében tudatos hamisítás. A hangszalag valódi. A 168 óra műsora idézett egyes részleteket, de csak részleteket. A békéscsabai beszédében Fónay a sajtót „ramacs- nak” nevezte. Itt hibázott, mert csak egyes lapot vagy kimondva: egyes újságírót kellett volna nevén neveznie. A sajtó egészére ez a jelző nem vonatkozhat, mert hál’istennek vannak tárgyilagos, a szövegállományból nem kiragadó és lesipuskásnak nem nevezhető újságírók is. Én sokat ismerek ezen utóbbiak közül. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiket meg sem érdemes említeni. Ezen utóbbiak egy szűk rétegnek, a volt kiváltságosok és a volt szimpatizánsok rétegét elégítik ki, csattanós nyelvcsapásokkal és állampárti alázattal főnökeik irányában. Egyébként a legtisztább környezetben is megtalálhatók a kellemetlenkedő legyek melyekről tudott az, hogy egyáltalán nem haszonállatok. Ezek a legyek zümmögve kerülgetnek, aztán a legtisztább arcokra szállnak rá, ámbár előtte rászálltak a fekáliára, sőt még a dögökre is. A legbékésebb ember sem szereti a legyeket Először csak hessegeti őket, kapkod utána, de aztán megunja és jön a légycsapó. Igen nagy állatbarátnak kell lennie annak aki csak ki- huzatolja őket, mert tudja, hogy a tél beköszöntével elenyésznek. Szerintem is helytelen volt a Fi- desz-eseket „taknyosorrúnak” nevezni. Ezt a kijelentést egy „Napzárta” utáni és egy fiatalembernek az időseket becsmérlő megjegyzése váltotta ki Fónay Jenőből. Való igaz, hogy szövetségünk szereti a Fideszt és én magam is örülök annak, hogy a parlamentben meghatározó ellenzékként képviselik a magyar fiatalságot. A külön szimpátiát pedig az kelti bennünk, hogy magunk is Fidesz-es korúak voltunk, amikor az elnyomás ellen harcoltunk. Meggyőződésem, hogy Fónay Jenő ezen általánosító jelzőjét a kellő időben és módon korrigálja majd. Élveztem, ahogy Szeri úr, a szokott lesipuskás módján feltette a kérdést Orbán Viktornak (Tolnai Népújság ápr. 29-i száma) a „taknyosorrúzás” kapcsán. Örültem Órbán Viktor higgadt válaszának és így Szeri úr kérdése végül is nem ért célba. Mint ahogy a dr. Glatz Ferenccel készített interjúban a Horthy-korszakról feltett kérdése is zátonyra futott, mert dr. Glatz Ferenc ez a kiváló történész- professzor a tárgyilagos válaszával lehűtötte a Horthy-korszakot át nem élt, arról csak a hiteltelent tanult kérdezőt. Erről jut eszembe: A Ring című újság április 23-i száma 43. oldalának az utolsó hasábja tartalmazza a következőket Aki írta, Tamai Imre: „A módszerekről van szó. Arról, hogy szabadjára engedett sajtó a mai Magyarországon, a mai magyar politikai kultúra színvonalán, a kialakulatlan demokrácia bázisán ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan információs monopóliumra tehet szert, tehát közvetítésével bármilyen módon manipulálható a közvélemény. Ezt sajtódiktatúrának is lehet nevezni. A diktatúra természetrajza viszont az, hogy a becsapott tömegek előbb- utóbb elégtételt vesznek maguknak. A politikában, a politikusokban csalódva a barikádokon.” Szeri úr! Gondolkodjon el ezen, bár én a barrikádból már nem kérek és nem is kivánom. Amikor legutóbb a 168 óra műsorának a végén, Mester Ákos beolvasta a műsorra reagálók telefonmegjegyzéseit, egy hölgy azt mondta: „Igaza volt Fónay Jenőnek!” No, nem a sajtó egészére, nem a Fidesz taknyosorrúságára... hanem a többire. S ezen érdemes kissé meditálni. Érdemes a volt üldözettek elleni tendencián is elmélkedni, különösen azon, hogy erkölcsös-e? Megengedhető-e? Ami az ön által produkált „Azok a régi szép módszerek...” cimű cikkét illeti, ez pontosan olyan Fónay-Szeri vonatkozásában, mint amikor az egérke oktatja cincogva az oroszlánt, miközben ugyancsak cincogva mutogatja a muszkliját. No, de ne tartson tőle, az oroszlán méltóságán alulinak tartja, hogy egeret egyen. Helyette inkább ásít. E levélből is ki lehet „ragadni” a szövegkörnyezetéből, ámbár e jó szokásától remélhetően eltekint Elköszön öntől: székelyhídi Géza, a volt üldözöttek nevében Egy „ramacs” újságíró megjegyzései Székelyhídi úr gondolkodásra biztat, s a „volt üldözöttek nevében” írt 3000. példányszámú levelének elolvasása után valóban számtalan gondolat merült fel jelen sorok írójában. Stílusát - kiváltképp a kellemetlenkedő legyekről szóló szemléletes hangulatfestését - nem kívánom minősíteni, ám néhány megállapítása annál nagyobb figyelmet érdemel. Mindenekelőtt az, hogy lapelődünk kereken 42 éven át az erőszakra buzdított volna, sőt, a lap alkalmazta (!) is ezt az erőszakot Talán néhány konkrét példa megemlítése az erőszak alkalmazására megnyugtatóan alátámasztotta volna ezt a bizonyára megalapozott, tényszerű állítását, hiszen azt nem feltételezem Székelyhídi úrról, hogy rágalmazásra vetemedik. Igaza van Székelyhídi úrnak abban, hogy a Fónay-beszédből részleteket ragadtam ki. Ezzel az erővel ugyanis idézhettem volna a Június 30. után majd mi fogunk itt dirigálni”, a „Mert ha megengedtük nekik, hogy bekerüljenek a parlamentbe, ki is tudjukvezetni őket", vagya „szedett-vedett ellenzék meg egy szedett-vedett parlament” kitételeket Ezen legutóbbi „önkényesen kiragadott” idézet fényében mindenképpen örvendetes az, hogy a szövetség szereti a Fideszt, bár ezt az érzést azért - magánvéleményem szerint - Fónay Jenő meglehetősen sajátos módon nyilvánította ki. S meglehet, hiba volt feltennem Orbán Viktornak a „taknyosorrúzásra” vonatkozó kérdést mert ez bizonyára nem érdekli az olvasót hiszen ezt az egész ügyet is csak a „ramacs” sajtó fújta fel. Mindazonáltal Orbán Viktor- akárcsak dr. Glatz Ferenc - leleplezett-csak azt nem tudom, hogy ezzel az óvatlanul a szövegben hagyott öngóllal mely „szűk réteget”, esetleg „volt kiváltságosokat" avagy „szimpatizánsokat" elégítettem ki. Azt is megfogadom, hogy gyarapítóm, sőt, ha kell, átértékelem történelmi ismereteimet a Horthy-korszakra vonatkozóan, mert - mint arra Székelyhídi úr ellentmondást nem tűrően rámutatott - arról „csak a hiteltelent" tanultam. Végezetül néhány szó arról a „divatról”, amelynek következményeként „gúnyolják és kikezdik” a politikai foglyokat Valóban, mi folyik itt? Ösz- szeesküdött volna mindenki - s legfőképp a sajtó, illetve annak „ramacs” része - a politikai foglyok ellen ? Vagy netalán egyes - magukat komoly tényezőnek tartó személyek semmibe veszik a kimondott szavakkal járó politikai felelősséget, s az annyit hangoztatott megbékélés helyett öklüket rázva fenyegetőznek, s érvek helyett szidalmak és gyalázkodások zuhognak mennykőcsapásokként a más véleményt hangoztatókra? A jobbik esetben persze, mert végső megoldásként megteszi néhány markos, deltás legény is. S itt feltétlenül igazat kell adnom Székelyhídi úr egyik lényeglátó megállapításának: „Az erkölcstelenségen kívül ez egyúttal igen veszélyes tendencia is. ” SZERI ÁRPÁD V. alföldi fazekas triennálé Pályázatot hirdetett a Kántor Sándor Kossuth-díjas fazekas, a népművészet mestere emlékére rendezendő V. alföldi fazekas triennálén való részvételre a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Népi Iparművészeti Tanács, a Népművészek Háziipari Szövetkezete, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye és Karcag város önkormányzata. A pályaműveket július 5-6-7-én veszik át a Karcagi Déryné Művelődési Központban, s a zsűri által kiválasztott alkotásokból, s a díjazott művekből 1991. augusztus 18-án kiállítás nyílik a nagykun városban. A legsikeresebb alkotás elnyeri a karcagi önkormányzati testület által alapított Kántor Sándor-díjat, továbbá a meghirdető szervek által felajánlott további díjakat. Csigagyűjtők figyelem! A Boly Áfész Szekszárd Kereskedelmi Irodája a bogyiszlói hűtőháznál azonnali készpénzfizetéssel, a napi legmagasabb áron csigaátvételt hirdet. Méret 30-35 mm-ig. Átvétel hétfőtől szombatig 7-16.30 óráig, vasárnap 7-12 óráig. Telefon: 74-40-419 BOLY ÁFÉSZ {55) Szekszárd, Kér. Iroda SZUMMA AUTÓSBOLT DOMBÓVÁR, Rákóczi u. 77. LADA, DACIA, SKODA, WARTBURG, TRABANT és NYUGATI személygépkocsialkatrészek. Hiányzó nyugati alkatrészeket RÖVID HATÁRIDŐRE beszerzünk. SHELL olajok, gumiáruk! Olcsó árak, garantált minőség! Nálunk hitelre is vásárolhat! Nyitva 8-13 óráig, 14-18 óráig, szombaton 8-12 óráig. (10) Papírgyűjtés