Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-29 / 99. szám
4 KÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Hamarosan elérkezik az a nap, amelyet korábban gyakorta úgy emlegettünk, mint a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. Mint az olvasók bizonyára kitalálták: május elsejéről van szó. Méghozzá arról a május elsejéről, amely az elmúlt két évben alaposan átértékelődött: megszűntek a felvonulások, eltűntek a jelszavak s már attól lehetett tartani, hogy ez a dátum a többi megszűnt ünnep sorsára jut. S valóban, talán felesleges is lenne visszakívánni a régi felvonulásokat, ám azért valamiféle megemlékezést mégis megérdemelne ez az évforduló. Ezt szem előtt tartva várják a szekszárdiakat azok a programok, amelyeket a megye- székhely szakszervezetei és munkás-érdekvédelmi szervei rendeznek. Mint a Szekszárdi Szemléből kiderül, a Fidesz is jelentkezik, méghozzá érdekesnek ígérkező „össznépi bulival". Bizonyára sok fiatal veszi majd az útját a színhely felé, köztük olyanok is, akikkel sorozat formájában kívánunk foglalkozni ezeken a hasábokon. Azokkal a fiatalokkal, akik leginkább reflektor- fényben szeretnének dolgozni. Szeri Árpád Híres szekszárdiak Alföldi Flatt Károly Szekszárdon született 1853. január 10-én. Tanulmányait a magyaróvári Gazdasági Akadémián végezte. Alcsúton gyakornokosko- dott, később Révlugoson gr. Zichy Jenő uradalmában ellenőr, majd főtiszt. 1900-tól a budapesti vetőmagvizsgáló állomáson is dolgozott. 1902-től 1904-ig szerkesztette a Magyar Botanikai Lapokat. A botanika történetével foglalkozott; kutatásai főleg a füvekkel kapcsolatosak. Számos cikke, tanulmánya jelent meg. Alföldi Flatt Károly 1906. február 1Ó-én halt meg Újpesten. /SZ/ Látogatóban Szemle 1991, április 29. „A városnak élnie, fejlődnie kell” Fodor Miklós képviselő úr ízlésesen berendezett lakása élő példa arra, hogy miként lehet mindössze negyven négyzet- méterre becsempészni a világot. A falakon, a polcokon, körös-körül mindenütt kisebb-nagyobb tárgyak színes sokasága, amelyek más-más ország kézműveseinek remekei. Egy kókuszdióból faragott komor figura néz le ránk az egyik polcról, amott méteres kakukkos óra a falon, jellegzetes távolkeleti motívumokkal ellátott kínai minimaszkok társaságában. A kávéskészleten görög motívumok, az asztalon csillogó üvegkelyhekben fantasztikusan díszített olasz krém- különlegesség. A beszélgetésünk alatt felszolgáló hölgy pedig franciásan elegáns.- Szeretem az egzotikus, érdekes tárgyakat birtokolni - mondja kiváncsi arcunkat látva a képviselő úr, majd a hölgy felé mutat. - Györgyi, a feleségem. Minden szempontból szerencsés embernek érzem magam. Többek között azért, mert az utazás, a világ megismerése mindig is életcélom volt. Most, hogy úgymondjam, munkahelyi kötelességem is lett ez a célkitűzés. Mint az M és M szoftvertház kereskedelmi igazgatója, az elmúlt évben két csodálatos helyen is jártam. Örökké emlékezetes élményt nyújtott számomra a kubai turisztikai világkiállítás, ahol több mint ötven ország vett részt. Ugyanezt mondhatom el a párizsi „SICOB ’90” kiállításról.- Ha éppen nem utazik, akkor idehaza mivel tölti szabadidejét?- Szabadidő? Azzal szinte egyáltalán nem rendelkezem. A munkahelyemről sokszor még „Örülök ha megkeresnek" ebédelni sem tudok hazajönni. Ha pedig közben ismerősökkel, barátokkal találkozom - ami elég gyakran előfordul, hisz szekszárdi születésű vagyok - ritkán tudok nemet mondani, ha segítséget kérnek tőlem.- Marad azért még némi idő ennyi elfoglaltság mellett a képviselői tevékenységre?- Kell, hogy maradjon. Hisz ezért vállaltam. Hogy azoknak, akik megválasztottak, felvállaljam a gondjait, problémáit. Örülök, ha megkeresnek, ha bíznak bennem. A fokozott összpontosítást és energiát igénylő kabinetülésekre és a képviselőtestületi ülésekre igyekszem minden alkalommal a legjobb tudásom szerint felkészülni, ami bizony nem kevés időt vesz igénybe.- Mit tehet egy képviselő testületi tag felesége, ha férjének enni sincs sokszor ideje?- Elég türelmes vagyok. Nagyon szeretek főzni, persze jobb, ha a főztömet valaki meg is eszi. Enni viszont „nem tud” egyedül Miklós, csak akkor, ha én is mellette ülök - meséli Györgyi asszony, aki egyébként házon kívül dekoratőrként dolgozik, ám keze munkájának a nyoma természetesen a házon belül is meglátszik.- Képviselő úr! Hadd tegyem fel önnek is a rendre visszatérő kérdést! Mit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- A város szülöttének büszkesége mondatja velem, amit külföldi üzletfeleim is rendszeresen megerősítenek, hogy Szek- szárd csodálatos fekvésű város. Ennek a városnak élnie, fejlődnie kell. Az a szakmai tapasztalatom, hogy a munkahelyteremtő vállalkozások beindításával erre megvan minden remény. Mint mindannyian, én is azt szeretném, ha Szekszárd tiszta, rendezett város lenne, jómódú polgárokkal. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Reflektorfényben Befutó a kifutóra?- Neved? Korod? Szakképzettséged? Munkahelyed?- Aradi Szilvia vagyok, 19 éves, varrónő és a szekszárdi Korzó Áruházban dolgozom.- Kérlek, meséld el: mi adta az ötletet arra, hogy jelentkezz a Hol-Ker Kft. által meghirdetett manekenképző tanfolyamra?- Mindig is vonzott ez a szakma. Aztán olvastam a hirdetést és a volt osztálytársaimmal együtt megpróbáltuk néhányan.-Remélted, hogy felvesznek?- Igen, nagyon. Á huszonnégy jelentkezőből egyébként tizenkilencet vettek fel.- Hol indult a tanfolyam? *- A tanítóképző főiskolán minden hétvégén vannak az előadások, hat hónapon keresztül. A tanárunk, Diós Katalin hivatásos maneken, aki többek között mozgáskultúrára és sminkelésre tanít bennünket. Ez azért fontos, mert később saját magunk készítjük el a sminket.- Életcélod ez a munka?- Ha sikerül elvégeznem a tanfolyamot, mindenképpen szeretnék a kifutón dolgozni. Azt tudom, hogy ez a munka nem jelent biztos megélhetést. Hallottam, hogy Budapesten a leghíresebb manekenek is sorban állnak egy-egy bemutató előtt. Szerencsére van egy jó szakmám, sőt édesanyám is varrónő, így akár együtt is dolgozhatunk.- Izgultál a felvételin?- Kicsit. Bár sokkal kisebb volt a követelmény, mint vártam.- Barátnőid, családtagjaid mit szóltak az elhatározásodhoz?- A család és különösen a Dániában élő ikertestvérem nagyon örült. A munkatársaim? Néhányan örültek, mások meg nem. Á legjobb barátaim mind mellettem voltak.- Mi volt az első feladatod a felvételi után?- Az, hogy fogynom kell. Most 57 kilogramm vagyok és a 172 centiméteres magasságomhoz a manekenszabály szerint 2 kilogramm plusz van rajtam.- Milyen stílusú ruhákat szeretnél majd bemutatni?-Az angolos stílust kedvelem, a karcsúsított kabátokat, blézereket. Persze, ha maneken leszek minden fazont egyformán jól kell majd bemutatnom.- sas - Fotó: Ótós Réka Aradi Szilvia munkahelyén Narancs majális „Össznépi bulival” készül a szekszárdi Narancs Klub és a Fiatal Demokraták Szövetségének helyi szervezete a munkásság nemzetközi ünnepére, május elsejére. A programok a városközpontban található Prométheusz parkban és környékén, rossz idő esetén pedig a vásárcsarnokban várják az érdeklődőket. Délelőtt 10 órától este 22 óráig üzemel a legkisebbek kedence, a Luna park a büfével, közben délután 14 órától kezdetét veszi a tizenévesek által bizonyára nagy érdeklődéssel várt rock-majális. A tervek szerint egyebek mellett a Blues Faktory, a Classica, a Coda, a Deák Bili Blues Band és az Ozi- risz együttesek lépnek fel. Az este 22 órai zárást követően a szekszárdi Német Színház előtti téren szabadtéri discóval folytatódik a rendezvény, Kindl Gábor disc-jockey vezetésével. Régen volt, igaz volt Úrifogattábor a Garay téren Jeles napra ébredtek Szekszárd lakói 1927. január 10-én. A vármegyei törvényhatóság ezen a napon tartotta meg felsőházi követválasztó közgyűlését. A Tolnamegyei Újság így írt erről az eseményről: „A reggeli vonatok szokatlan nagy számban ontották az ünneplőbe öltözött vidékieket. A Garay téren és a Béla téren pedig valóságos autó-, és úrifogattábor nyüzsgött”. A vármegye követválasztó gyűlésén természetesen megjelentek a megye legtekintélyesebb és legpatinásabb nevű személyei: dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter, Jankó Ágoston főispán, dr. Éry Márton volt alispán, Vendl István polgármester, gróf Apponyi Károly, gróf Apponyi Rezső, gróf Széchényi Domokos, báró Jeszenszky József, báró Fiáth Tibor és még sokan mások. A közgyűlést megnyitó Jankó Ágoston főispán üdvözlő beszéde után Simontsits Elemér kért szót, s visszalépett jelöltségétől. A jelölt névsor éléről távozó Simontsits helyére az egyik póttagjelölt, annak helyére pedig ifj. Kovács Sebestyén Endre került. A választás lebonyolítására két szavazatszedő küldöttséget alakítottak. A szavazás időtartamára a közgyűlést felfüggesztették. Felsőházi rendes tagoknak megválasztották: Wéber Jánost 193 szavazattal, Dőry Hugót 138 szavazattal. A póttagok megválasztására már jóval kisebb érdeklődés mellett, s rövidebb idő alatt került sor. Felsőházi póttagoknak megválasztották: dr. Perczel Bélát 105 szavazattal, ifj. Kovács Sebestyén Endrét 100 szavazattal. A Tolnamegyei Újság olvasói 1927. január 29-én arról is értesülhettek, hogy Horthy Miklós kormányzói jogkörével élve 1927. január 22-én 40 tagot nevezett ki a felsőházba. Tolna vármegyéből végül is három férfiút érdemesített erre a jelentős tisztségre: Simontsits Elemért, vármegyénk volt főispánját, báró Kornfeld Móric megyei földbirtokost és Nagy János volt képviselőt. így a választás és a kinevezés révén Tolna vármegyét 1927-től öt /póttagokkal együtt hét/ személy képviselhette a felsőházban. Süveges Zoltán Nyolcezret az iskoláknak Havi bruttó nyolc-, illetve tízezerforint. Ennyi az az az összeg, amit a szekszárdi önkormányzati képviselők tevékenységükért tiszteletdíjként kapnak. Ám nem mindenki veszi fel ezt a pénzt. Dr. Ötös Miklós kidolgozott egy tervezetet, melynek lényege: a havi nyolcezer forint juttatását egy olyan alapba különíti el, melyből a későbbiekben a jól tanuló diákokat, valamint a kiválóan dolgozó pedagógusokat lehetne megjutalmazni.- A középiskolák számára szántam ezt az alapítványt - tudtuk meg dr. Ótos Miklóstól. Méghozzá azért, mert már léteznek olyan törekvések, melyek az általános iskolákat részesítik előnyben. Következő lépésként az érintett iskolák igazgatóival beszélnénk meg a tennivalókat, mert természetesen az én elképzeléseimen is lehetne módosítani.- Van már neve egyébként az alapítványnak?- Hivatalosan még nincs, bár én azért már adtam neki nevet. Mindenesetre továbbra is utalom a havi nyolcezer forintot, még akkor is, ha egyedül maradok ezzel a kezdeményezéssel. Rejtett értékeink Az Erdős-ház Hetvenöt éve a Tolnavármegye című újság ötödik oldalán fényképes hirdetés jelent meg. A mester karbatett kézzel vetetke- zett le, de ez aligha lehetett rá jellemző. Erről tanúskodik a december 21-i reklám is. Mivel a szöveg stílusiskolának és bemutatkozásnak egyaránt megteszi, álljon itt a Rákóczi utca 10-ben működő sütöde és finompékség ajánlata. „A közelgő karácsonyi és újévi ünnepekre bátor vagyok a nagyérdemű közönség szíves figyelmét felhívni a Rákóczi utcában levő, legjobban berendezett finomsütödémre és cukrászdámra, hol valódi házi, fehér- és rozskenyér a legízlete- sebb kivitelben, mindenféle sütemények, torták, desszert és zsúrsütemények naponként friss állapotban kaphatók. Lakodalmakra, keresztelőkre megrendeléseket elfogadok. Saját készítésű teasüteményekben nagy választék van raktáron; a karácsonyi és újévi idényben 3 Koronáig. Rendkívül szép kiállításom van karácsonyi és újévi újdonságokban, mind afő-, mind a fióküzletemben. Vidéki megrendelések gyorsan és olcsón eszközöltetnek. A pontos és előzékeny kiszolgálásra nagy gondot fordítok. A nagyérdemű közönség szíves jóindulatába ajánlva magamat, vagyok kiváló tisztelettel: Erdős Nándor finomsütő és cukrász." Az egykori mester természetesen nem egyedül képviselte ezt a fontos szakmát: már az 1870-es években 5 sütő, azaz pék, két (mézes)bábos, egy cukrász gondoskodott a megye- székhelyről. Igaz, általában nem hozzájuk fordultak, hanem az otthoni kemencékben sütötték a mindennapit. Nagyobb ünnepeken, vagy a hivatalnokréteg ösz- szejövetelein azonban ezek a "kisüzemek" nem győzték a munkát, s vagy a maguk készítette tésztát, vagy a teljes műveletet rábízták egy olyan jó szakemberre, amilyen például Erdős Nándor volt. Külön méltatást és terjedelmet igényelne azt felsorolni, hogy hányféle péksütemény, alkalomhoz és évszakhoz illő kelt, forrázott, sütött ínycsiklandó mestermű csábította eleinket. Ám mielőtt azon borongnánk, hogy most miért nincs ennyiféle Ahol a finomságok készültek pékáru, higgyük el, ennek legkevésbé a hajnal előtt kelő, szakmájukat szerető iparosok az okai: más kor, más emberek. Ma többre becsülik a csokoládét, cukrot, pedig ha egyszer a birssajttól kezdve a mandulás süteményeken át az ánizske- nyérig és a spanyol széltortáig, meg a százféle édes és sós aprósüteményig megismerhetnék a finomsütők csodáit, alighanem elpártolnának a csokiktól. S ahogy Szekszárdon Erdős pék fogalom volt, talán azzá lehetne ma - itt vagy a kisebb településeken - egy mai pék. A megyeszékhelyen azonban a régi időkben nemcsak a hivatalnokréteg léte és igénye, hanem egy nagy fogyasztó jelenléte is erősítette ezt az üzletágat. A megyei kórház a fenti hirdetés idején évente hatvanezer kilogramm kenyeret és százhúszezer darab zsemlyét süttetett saját ellátására - versenytárgyalás útján. Az Erdős-pékség ezt több alkalommal elnyerte, de nehezebb időkben más téren is példamutató volt. Ferencz Lajosnak, az akkor frissen végzett festőművésznek 1926-ban otthont és műtermet adtak e házban, s ő itt tervezte meg az először 1927-ben, a szekszárdi nyomdában készült díszpolgári oklevelet is. A pékségről, kenyérről sokféleképpen lehet emlékezni. Az Erdős-házzal szemközti szobor, ha beszélni tudna, talán a Szegénység, örökös éhség című versből idézné: „ha más nem akadt, megfőztük levesnek a kéthetes kenyérhajakat...” Dr.Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka E heti kérdésünk: Ki a vers szerzője, akinek a szobra a főiskola előtt áll?
