Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

1991. március 12. NÉPÚJSÁG 5 Hogy tetszik Mariann? Extra popsishow Dagad a hab, tisztul a szélvédő, ég az asszonyka keze alatt a mun­ka. Úgy csutakolja a kocsit, hogy abban hiba egy szál se. Szorgos egy teremtés, annyi szent, mégis szegény lehet, mint a templom egere, mert merő rongy rajta a nad­rág. Kilóg belőle mindene. Az ember már sajnálni kezdené, de aztán kiderül, a leányzó blúzá­ból is ki-ki kandiái egy s más. Mert hogy nem egy elnyomott munkás­nőt látunk, aki teste verejtékével keresi a mindennapi betevőt, ha­nem egy erotikusnak szánt videó- klipet, ami feltehetően a férfiak né- zési kedvét kívánja fokozni. Péntek éjszaka van, a pécsi Ext­ra tévé műsora kezdődik a fenti je­lenettel. Rögtön az elején ezzel a kis csemegével azoknak, akik éj­félnél is tovább virrasztónak, hogy láthassák az adást. Először is a te­lefonos játékot, hisze valamirevaló műsorból ez már nem hiányozhat manapság. Női hang. Nofene. A műsorvezető kicsit csodálkozik, hogy épp egy nő van a vonalban - talán nem tudja, mi következik? - de hát ízlés dolga, már teszi is fel az első kérdést. A szabály egyszerű: ha jó a válasz, a stúdióban egy di­rekt erre a célra rendszeresített csinibaba (nevét is megtudjuk: Magdika) levet magáról egy ruha­darabot. Vagyis levetne, csakhogy hiába vár startra készen, az első versenyzőnek nem mutathat meg semmit. Szegény, még rámeleg­szik az a sok műszál, izgul a jólelkű néző, de semmi vész, a vonalban most már egy ügyesebb férfi, s Magdika végre ledobhatja a blúzát. Aztán a szoknyáját. Aztán a ha­risnyáját. Aztán dobná a többit is - szorgos lány a Magdika -, de meg kell állnia, hiba csúszott a vála­szokba. Lemondóan visszaül a fo­nott karosszékbe. Sebaj, hamaro­san folytathatja. Levetheti végre a már első perctől le-lecsúszkáló aprócska melltartót, sőt, a legutol­só tenyérnyi csipkét is. Hogy köz­ben szeme sarkából szüntelenül valahova a stúdió sarkába tekint- get, s hogy arca, lába, combikája igencsak hagy kozmetikáznivalót maga után, az kit érdekel? Lényeg, hogy pucér. Akár csak azok a höl- gyikék, akik a műsorban hossza­san szónokló egykori popénekes, ma laptulajdonos színes magazin­jában mutatnak meg mindent. Szigorúan az esztétikum jegyé­ben, mint ahogy azt a lapgazda lel­kesen előadja. Hangsúlyozva, hogy a parlamentben zajló csúnya viták milyen csúnyák, s hogy ehhez képest az ő magazinja milyen szép. Szóval mennyivel boldogabb len­ne az élet, ha a képviselők nem ci­vakodnának, hanem egymást át­ölelve ezt az újságot lapozgatnák, vonná le a tanulságot a néző, de ekkor feltűnik a képernyőn Ma­riann. Kicsit korosabb, kicsit visel­tesebb mint kolleginája, de olyan igyekvő, hogy csak na. A riporter szurkol is neki, azt mondja, melege van az izgalomtól, hogy Mariann vetkőzhet-e, de rettegésre semmi ok. A telefonáló mindent tud. Ez a szám még az előzőnél is profibb. Mariann a karosszékben (csak össze ne karistolja szegényt az a vessző!), Mariann a földön, nejlonblúz a levegőben, bugyi a nyílásban. Hüűűha! Szegény játékosnak eláll a szava, de a riporter érti a dolgát, és alkalomhoz illőt kérdez: Hogy telt a nőnap? Csönd. De a ri­porter nem adja fel. Hogy tetszik Mariann? - szegezi neki a rafinált keresztkérdést a versenyzőnek, de az csak annyit szól: Nem nyilat­kozom. Vagy nem az esete Ma­riann, vagy épp befogta a szemét a felesége. Ki tudja. Nem is fontos. Ha valamiről lemaradt, pótolhatja, hisz a műsor két hét múlva újra je­lentkezik. Addig csak kibírja valahogy kul­túra nélkül.-esi­Mit mondott Lönhard Ferenc? A kultúra finanszírozása A Közgyűjteményi és Közműve­lődési Dolgozók Szakszervezeté­nek egyik legutóbbi tanácskozá­sán arról esett szó, hogy egyre ke­vesebb pénz adatik kulturális cé­lokra. A TV2 műsora március 5-én megszólaltatta e témában a szak- szervezet elnökét, Lönhard Feren­cet, a gyönki művelődési ház igaz­gatóját is.- Nem feltétlenül fontos elsírni azt a bánatot - kezdte Lönhard Fe­renc -, amit minden, a kultúra terü­letén dolgozó szakember érez, amikor kulturális intézményekbe megy be. A tanácskozásnak azt a célt szántuk, hogy legyen fóruma ség éppen a Nemzeti Kulturális Alap. Az állam nem vonulhat ki min­den területről, kell maradni kulturá­lis finanszírozó feladatának. A fej­lett tőkés országokban is jelentős kulturális mecenatúrát végez az ál­lam.- Mi lesz a Művelődési Miniszté­rium dolga, ha ott sok-sok kurató­rium, aki a különböző művészeti te­rületekre figyel, hiszen finanszíroz­za?- Feltétlenül szükséges, hogy törvény szabályozza, melyek a nemzet kulturális intézményei. Olyanokra gondolok, amelyekhez tágabb érdekszférájú kötődésünk van. Mondjuk mint a Szépművé­szeti, vagy a Nemzeti Múzeum, egy Állami Hangversenyzenekar mű­ködtetése, tehát azok, amelyek jel­lemzőek a nemzetre és amelyek nélkül a nemzet szegényebb lenne. Ezt a kört tehát meg kell határozni és ennek a működését, állami ga­ranciákkal kell biztosítani. Vannak régiókhoz kötődő kulturális intéz­mények is. Egy Győri Balett például annak a régiónak kiemelkedően fontos területe. Aztán a kisebbségi vagy nemzetiségi kultúra támoga­tása is ide sorolandó, a mi elképze­léseink szerint... A törvényalkotás­nak kell meghatározni a finanszíro­zás módját is, lesz tehát dolga a minisztériumnak. (A televíziós beszélgetés alap­ján írta) D. K. J. A Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat, Agroker, Szekszárd az alabbi gépeket ajanlja megvételre, amíg a készlet tart: MTZ-550 E traktor MTZ-552 E traktor MTZ-80 traktor 542650 Ft + 25% áfa 678100 Ft + 25% áfa 691 000 Ft+ 25% áfa Felhívjuk a farmergazdaságok figyelmét, hogy kedvezménnyel árusítunk más gépeket is: Zetor, T-25 A, T-16 M, TZ-4K-14 B stb. traktorokat és különböző munkagépeiket Ugyancsak kedvezményes áron kaphatók: E-517 kombájnok, E-281-es silózók, valamint T-130 lánctalpas traktor. IEI S^eks^árd További felvilágosítással rendelkezésre áll vállalatunk géposztálya Szekszárd, Damjanich u. 33-35. Telefon: 74-11-322 Fax: 74-11 -023. Telex: 14-206 Nyitott egyetem, 1991 Portyázó értelmiségiek Az ELTE felsőoktatási művelő­dés-közéleti tanácsadó szolgála­tának 14. művelődéstörténeti nyári egyeteme Tolna megyéhez kötő­dik. A nyári egyetem célja: a leendő és pályakezdő értelmiség társa­dalmi felelősségtudatának ápolá­sa, figyelemfelhívás aktuális prob­lémákra, felkészítés a társadalmi, szociális konfliktusok megoldásá­hoz szükséges információk gyűjté­séhez, felhasználásához, a külön­böző ágazatokban működő értel­miségiek együttműködésének ösztönzése. A nyitott egyetem regionális or­szágjáró portyája március 14-17. között lesz. Ennek keretében Bonyhádon a Völgységi Múzeumot tekintik meg, az áttelepített székelyek és a kitele­pített németek sorsáról beszélget­nek. Délután Gemencbe látogatnak, a természetvédelmi körzettel is­merkednek, majd a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban a Len­gyel község melletti Török-sáncon feltárt neolitikus leleteket tekintik meg. Itt az intézményhálózat mai hely­zetéről is tájékoztatást kapnak. Es­te Lengyelbe indulnak, ahol az Ap- ponyi-kastélyban, az idei nyári egyetem helyszínén, a júliusi prog­ram pontosítását végzi a portyázó munkacsoport, de önkormányzati vezetőkkel, intézményigazgatók­kal, népművészekkel is beszélget­nek helytörténetről, hagyományőr­zésről. Tv-napló Szegény fiatalok Schopenhauer, ifjúságom kedvelt bölcse, arra figyelmeztetett, hogy az élet valamikor negyvenen túl kezdődik, amikor elmúltak szertelenségeink, leszámoltunk meggondolatlanságainkkal. Ám az emberiség évszázadok - ezredek! - óta az örök fiatalság titkát kere­si, mert fiatalnak lenni mégiscsak jó, bár nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Manapság roskatag aggastyánoktól is azt hal­lom, hogy nem szívesen lennének fiatalok, de rögtön hozzáteszik, hogy most és itthon. Aki ma kezdi az életet, kilátástalannak vélhet sok mindent, az elhelyezkedéstől a lakásig, az út végét legtöbbször nem is látja. Erről szól Sultz Sándor és a rendező író Kálmán János kissé hosszú című filmje, a Nem minden eladó - vedd meg, Uram! Hőse egy fotóriporternek készülő fiatalember, aki mindent megpróbál és mindenbe belebukik, munkába, szerelembe, még a szánalmasan szegényes szülői otthon is kiveti magából. Hősünk sem makulátlan, a fiatalok azért mégiscsak legyenek megértők, egy kicsit türelme­sebbek, mert nem kell ajtóstul rohanni a házba, s az sem biztos, hogy mindent ők tudnak jobban. Nem is ez a baj ezzel leleplezőnek szánt filmmel. író és rendező, mint az elsöbálozó lány, mindent magára aggatott, hogy minél csi­nosabb legyen, s amit gazdagságnak szánt, szertelenség lett, a részletekben elveszik a lényeg, a nyegle, obszcén szavak amikkel szüntelen élnek, gondolatilag is elszegényíti a filmet. Tudjuk, ma fia­talnak lenni nem könnyű, de aki még zűrzavart is teremt maga körül, végképp nem fog kiigazodni. A néző is tévelyeg, mert nem tudja, hogy szeretnie kellene ezeket a fiatalokat vagy sajnálkoznia azon, hogy jobb sorsra érdemes évei­ket elkótyavetyélik. Sajnos, nem jó ez a hosszú című film, nincs szer­kezete, rögtönzésnek hat. Erre azt lehet mondani, hogy a fiatalok élete is ilyen, legtöbbször szándékaikkal ellentétben történik velük valami. De más az élet, és más a művészet, ami nem tűr meg semmi önkényt. ^ Veszprém A veszprémi színház ügye vezércikktéma lett, a Stúdió című műsor is szokatlanul bő terjedelemben foglalkozott vele, s néhány napig úgy érezhettük, nincs is ennél fontosabb kérdés inflációtól, aggodalmaktól teli országunkban. A történet röviden ennyi: a veszp­rémi önkormányzat pályázatot hirdetett a színházigazgatói állásra, majd kinevezte az új direktort. A színházi szakma azonnal ellenvéle­ményt jelentett be, mondván, rossz a döntés, nem az arra érdemes kapta a megbízást. Lehet, hogy így van, nem tudom. A szakma aggo­dalma rokonszenves, legfőbb ideje, hogy megfelelő ember kerüljön a képességeinek megfelelő helyre. Legföljebb annyit tehetünk hoz­zá, hogy a győztes pályázó is szakmabeli, s nem a hajdani pártbi­zottság nevezte ki. A részletek azonban nem is fontosak, végtére Szekszárdon vagy Abádszalókon oly közömbös, hogy ki áll a veszp­rémi színház élén, jóllehet állami támogatásként a mi befizetett adónkból is szivárog oda valami. Tehát az ügyben érdektelenek va­gyunk, ha akarnánk, sem tudnánk állást foglalni. Nem is ezért figyel­tem a Stúdió műsorát. Tudjuk, az önkormányzatok levegő után kapkodva próbálják megtalálni helyüket, hogy megfelelhessenek választóik bizalmának. Helyzetük nehéz, pénzük kevés, jogszabályok sora hiányzik műkö­désükhöz. Felesleges ellenük hangolni a közvéleményt, azt sugallni, hogy nem értenek semmihez, döntésük elfogult, önkényes. Mert a Stúdió műsorában végtére ez történt. Igaz, tessék-lássék megszó­lalhatott az önkormányzat is, de a műsorvezető szíve máshova hú­zott. Az ország nagyobbik felének teljesen közömbös, hogy ki a veszprémi színházigazgató, az önkormányzatok sorsa azonban közügy, amit jó lenne komolyan venni. A Stúdió-vitában - ha ugyan az volt - az is elhangzott, hogy maga a pályázat is helytelen volt, az önkormányzatnak egyszerűen ki kellett volna neveznie az igazgatót. Szépen is néznénk ki, az egyik diktatúrából még ki sem láboltunk, s már belépünk egy másikba. A veszprémi önkormányzat nagy fele­lősséget vállalt, de ez a dolga, miként a többi önkormányzatnak is. Az olyan vélekedés azonban, legyen szó bármiről, hogy eleve rosz- szul döntött, mert nem ért hozzá, nagyon veszedelmes. Csányi László Könyv: G. G. előélete A hazai könyvkiadás sokszor szolgál meglepetésekkel, néha ör­vendetesekkel is. Mint például a Bé­kés Megyei Könyvtár, mely házi­nyomdájában jelentette meg Zöldi László, az ismét esszéíró, kritikus, irodalomtörténész és főleg újságíró fenti című kis kötetét. Az előbbi fel­sorolás nem véletlen, a szerzőben a toliforgatás említett lehetőségei rendkívül előnyösen ötvöződnek. A G. G. „fedőnév” alatt Gaál Gá­bor, a kisebbségi, elsősorban erdé­lyi magyar sors egyik jelentős sze­mélyisége rejlik. Ezenkívül némi de- tektívmunka az író, kritikus és az irodalomtörténeti, sőt magyarság- történeti jelentőségű Korunk szer­kesztője előéletével kapcsolatosan. Zöldi mások, elsősorban erdélyi szakemberek munkásságára ala­pozva dolgozott, ami az utóbbiakra nézve nem volt veszélytelen. Beke György például ugyanis azzal a fi­gyelmeztetéssel juttatott el hozzánk információkat, hogy nálunk (1987- ben) „...a szerkesztőségnek átadott kézirat, az átadás pillanatától kezd­ve, államtitoknak számit, és én, a szerző sem kaphatom többé visz- sza... Különösen nem adhat vissza a szerkesztőség nyomdailag prepa­rált kéziratot, mint ez itt.” Magyarországon szerencsére eddig még nem jutottunk el a fejlő­désnek erre a fokára... Az a filológusi munka, melyet végzett, egyébként azért fontos, mert Gaál Gábor élete sok szem­pontból példa értékű. így azért is, mert a nemzetiségek békés egy­más mellett élésének, egy legjobb értelemben vett népfrontpolitiká­nak volt jelentős képviselője. Azért nem kevésbé, mert a Korunkban egymással olykor teljesen szem­ben álló, de a maguk területén je­lentős egyéniségek írásait közölte. (Mellékesen szólva, Zöldi főszer­kesztő helyetteskedése idején ezt az elvet az Élet és Irodalom is megpróbálta követni.) Még egy ok az érdeklődésre: G. G. marxistaként indult és bár a legmérsékeltebb ol­dalon, de 19-es is volt, ami ma­napság nem a legjobb ajánlólevél és könnyen a szakmai elhallgatta­táshoz, illetve most már a halála után lévén, elhallgatáshoz vezethet. Az eddigi irodalomtörténeti ismere­teket egy majdnem 35 évre terjedő fehér folt ékítette. Az író-szerkesz­tőnek még a születési éve se volt biztos és az is csak fokozatosan de­rült ki, hogy egyaránt közel állt a pszichológus Szondi Lipóthoz, majd - részben szerelmi vetélytárs- ként - Balázs Bélához, továbbá Föl- dessy Gyulához, Korda Sándorhoz, Komlós Aladárhoz, sőt Lukács Györgyhöz is. Mint párttag egyébként „...segí­tett megalkotni egy malmot, amely aztán őt magát őrölte meg". Nem sokkal halála előtt ugyanis kizárták a pártjából. Zöldi mindezt szorgos aprómun­kával derítette ki. Napjaink szerkesztői is kiszögez­hetnék szobájuk falára G. G. egy mondatát: „MINDEN JÓ KÉZIRAT EGY UGYANOLYAN TERJEDELMŰ ROSSZ KÉZIRATOT SZORÍT KI A LAPBÓL.” ORDAS IVÁN olyan szerveknek, szervezeteknek, amelyeknek feladatuk a kultúra fi­nanszírozásában résztvenni, egy­részt mint támogatók, másrészt mint fogyasztók, felhasználók és elképzeléseiket közösen alakítsák ki a kultúra finanszírozásának tár­sadalmi formájához.- A tanácskozáson a Nemzeti Kulturális Alapról is szó volt.- Művelődéskutatók, szocioló­gusok, közgazdászok olyan mód­szereken gondolkodnak közösen, amelyekkel ebben az átmeneti idő­szakban működésképes állapot­ban tartható a kultúra intézmény- rendszere. Az egyik forráslehető-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom