Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9. KÉPÚJSÁG 11 „Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk.” (Arany János) Háry János utódai? A címben föltett kérdés jutott eszembe, amikor az újmódi na- gyotmondások cédulái összegyűltek s azt próbáltam megfejteni, vajon mi az oka annak a divatnak. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy a mai háryjánoskodók nem menthetők a névadó előddel, mert ama hajdani, vígkedélyű obsitos maga és barátai szórakoztatására forgatta a szót, most pedig velünk szórakoznak, amikor a legkülönbözőbb tódításokat és lóditásokat fülűnkbe, tudatunkba juttatják. A nagyotmondóknak többféle típusa van. Az első az elegáns semmitmondó, aki például ezt közölte a Kossuth Rádió február 24-iki adásában: „Teljesen igaza van a kereskedőnek, ő jelenik meg a megvetés fókuszában". Hát nem gyönyörű? Dehogynem, csak az a baj, hogy a megvetésnek nincsen gyújtópontja, sőt, középpontja sem. Az persze túl erős lett volna, ha az hangzik el, hogy ’őt vetik meg legjobban’, de az igazsághoz hivebb lett volna azt mondani: rá haragszanak. Máig nem tudok mit kezdeni az ugyanitt, de még tavaly október utolsó napján hallott előkelő kijelentéssel: „A Szovjetunió kőolajat már csak dollárkeménységű magyar áruért szállít”. Eddig ismertem a kemény valutát meg a kemény árut. Az előbbi a tőkés országok fizetőeszköze, az utóbbi - az alvilág nyelvében - a kábítószer neve. A dollárkeménységű megoldása ebben az esetben csak olyan nyelvi kábítószer lehet, amilyennel minket fizetnek ki. Nem lett volna egyszerűbb, azt mondani: 'tőkés (vagy nyugati) kivitelre alkalmas áru’? A nagyotmondók másik típusa az aránytévesztők serege. Február negyedikén az egyik vállalat „nagy megbízhatóságú számítógépeit” ajánlotta megvételre a Kossuthon. Miért, talán létezik kis meghatósá- gú is, nem megbízható vagy megbízhatatlan? Amiben ugyanis kevésbé bízunk meg, azaz - előbbi nagyotmondás- sal szólván - kis megbízhatóságú, az megbízhatatlan, méghozzá mértékjelző nélkül. Húsz nap múlva azt hallom ugyanott: „nagyon katasztrofális a baleseti helyzetünk”. Miért, talán lehet kicsit katasztrofális, kicsit szerencsétlen? Ha valóban katasztrofális, akkor legyen minden jelző nélkül az, ha nem, mondjuk azt: nagyon aggasztó. Ugyanez vonatkozik a két nappal később elhangzott kifejezésre is: „nagyon járványveszélyes az ilyen hulladékhalom”. Ez azt sugallja, mintha a járványveszélynek a szemét minőségétől függő fokozatai lennének, holott nincsenek: vagy van veszély, vagy nincs. A járvány- veszélyes szó ettől függetlenül is erőltetett szóalkotás, egyszerűbb a veszélyes, s ha a járványt is mindenáron ide akarjuk keverni, akkor járványt okozó. A kevesebb ezekben az esetekben is több lett volna. A nagyotmondók harmadik csoportja bizonyos bűvös szavakat használ. Az egyik ilyen szó a nagyságrend. Aki ma azt meri mondani, hogy „ez az üzem egy-kétmilliós beruházás”, kiállítja magáról a bizonyítványt: nincs a nagy titok birtokában, nem lehet igazán komoly ember. Az ugyanis így mondja: „ez az új üzem egy-kétmilliós nagyság- rendű beruházás”. Föl nem foghatom, hogy miért szaporítják ilyen fölöslegesen a szót, miért hígítják a semmit nem jelentő nagyságrenddel a mondanivalót. Úgy érzem magam, amikor meghallom, mintha a fél országnak elfelejtették volna megtanítani a helyiérték fogalmát, s ezt most kellene pótolni. Ráadásul az ilyen kifejezésekben, mint „több százezres nagyságrend, többmilliós nagyságrend” semmi értelme sincs, hiszen csak százezres, milliós létezik. Semmi más ez, csupán üres nagyotmondás, akárcsak a többi. Szerintem még Háry sem tenné, ha élne... DR. TÖTTÖS GÁBOR Takács Tamás vázlatai Nemeztervek A dombóvári Rajzstúdió munkáiból Belső házam Démon Klasszicizmustól a biedermeierig - az Iparművészeti Múzeumban A megszenvedett ma mm orom Fiatal magyar költők Szlovákiában Herendi teáskanna (1843) A pályakezdő fiatalok első megmérettetésére hozta létre a Madách Könyvkiadó a Főnix füzeteket, amelynek az elmúlt években több mint húsz kötete látott napvilágot. Ez a sorozat olcsó, papírkötésű, könnyen kezelhető kiadványokkal gyarapította a szlovákiai magyar könyvtermést. Telitalálat a cím, a főnix a halhatatlanság és a megújuló élet jelképe az egyiptomi és a görög-római mitológiában. Az ötszáz évente önmagát elégető és hamvaiból azonnal újjáéledő madár akár a nemzetiségi lét egészét, elpusztíthatatlanságát is szimbolizálja. A sorozat legfrissebb darabjai a nyolcvanas évek szlovákiai íróköltő nemzedékét mutatják be. Az iródiásokat, akik 1986-ban a Próbaút antológiában mutatkoztak be, s akik kezdetben a közös gondolkodás igényével léptek föl, s nemzedéki jegyeket mutattak. A látásmód egyezésén túl azonban - az önálló köteteket lapozgatva - úgy tűnik, a nemzedék szó rájuk sem használható a szó eredeti értelmében, a Próbaút csupán keret volt, az iródiások (a szó a kezdő írogatok negyedéveként érsekújvári találkozóját jelölte az évtized derekán) önálló útra léptek, s az elkülönülés, a másság igénye munkál a kötetekben. Közös vonásnak talán az ironikus látásmód mondható, s hogy a modern stílusirányzatok csupán színezik az alkotásokat. S hogy mindegyikük alapélménye az elbizonytalanodás, a hiány. S hogy létezésüket nem képesek a maga teljességében versbe fogni, s hogy fanyar, rövid opuszaik az élet ugyanazon szeletét próbálják leírni. S hogy verseik képeikben tökéletesek, nem egészükben. Van, aki - mint Ravasz József - a látomá- sos, én-költészet felé tájékozódik, s megpróbálja kettős elszigeteltségét (cigány származású szlovákiai magyar) erénnyé párolni. S van - mint Juhász R. József a kassáki szabadverset újrafogalmazi, folytatni. Vagy mint Farnbauer Gábor a filozófia, a formák eltörése irányába tájékozódni. A nemzedék majd mindegyik tagja mintha egyszerre látná folytathatatlannak és kikerül- hetetlennek az előző irányzatokat. Ezen vívódásoknak lenyomatai a könyvek. Ami viszont majd mindegyiküknél érezhető; a korábbi nemzedékekkel szemben érzékenyebbek a kisebbségi lét keszonbetegségére, s ezt áttételeken keresztül meg is próbálják fogalmazni. A nemzedék három költőjének majd egy időben látott napvilágot verseskönyve. Fllzsnyai Zoltánnak Tolatás című könyve már második kötete, s ez nem a sorozat darabja. Ő nemzedéke legéretteb tagjaként már 1987-ben megjelenhetett a Főnix füzetekben. A Rondó a helyzetfelmérő, sorsával szembenéző költő portréját villantotta föl, aki kudarcokat, vágyakat verselt meg, irónikusan látta a világot, de akinek iróniája mögött mindig érződött egy kis érzelgősség is. A Tolatás meditativ kötet, a fejlődés vitathatatlan jeleivel. Olyan könyv, amelyiknek versei egymást erősítik, s amely egy gondolkodó a létezés alapkérdéseivel szembenéző költő arcát rajzolja meg. S amelyiknek nyelve a szürke hétköznapokból táplálkozik. Hizsnyai új könyvéből már hiányzika groteszk, nem töreké- kekből próbál egészet létrehozni. M. Csepész Szilvia első könyve a Főnix füzetek 21. darabjaként jelent meg. Lecsupaszított, érzel- mességtől mentes lírája „harmónia és számbavétel”. Töredékei, ötletversei, groteszkjei nem emelik ki őt a Próbaút költői közül, de önálló megjelentetésük mégis fontos; a könyv a huszonéves költő lehetősége, hogy pontosítsa létezését. „A küszöbig eljutottam. Minden megtörténhet” - írja a Történések küszöbén fülszövegében. Ravasz József kiforrottabb költő, de volt is ideje érlelni verseit, meglepően későn, 41 éves korában jutott el az önálló kötethez. Hangja szubjektív, az egyes darabok megélt élményekből táplálkoznak, s úgy látjuk, ö kötődik az iródiások közül legjobban a hagyományokhoz, bár ezt a tipográfia ellenpontozza. Hisz a költészet erejében, s úgy látja, a vers képes teremtő erővé válni: „legyen egyre több madaram / mit a láztól kínzott ajkam teremt”; tónak álmodom magam”. Sorsa, a kétszeresen kisebbségi sors hitelesíti szorongásait, látomásait, álmait. Remélhetőleg az első kötet inspiráló is, hiszen aki tudja, hogy „a versben / mezítelen vagy / és egyedül...”, az sokat tud az alkotás megszenvedett öröméről. BÖRÖNDI LAJOS A klasszicizmus a 18. század közepétől a 19. század harmadik negyedéig virágzó európai stíluskorszak. Magyarországon a 18. század végétől a 19. század közepéig van jelen. Születésekor a klasszicizmus tiltakozást jelentett a barokk mozgalmassága ellen. Egyben a felvilágosodás antikvitáskultuszához csatlakozva az ókori művészet formáiban találta meg a legfőbb kifejezési formákat. A biedermeier olyan átmeneti stílus, amely a klasszicizmust és az empire-t váltja fel, amely stílus különösen az iparművészetben jelentős. A biedermeier bútort célszerű szerkezet, anyagszerűség, műgond jellemzi. E stílusok megannyi jellegzetessége műtárgyakon követhető soron az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, amely a Klasszicizmustól a biedermeierig címet viseli. A múzeum nagy lélegzetű, stíluskorszakokat bemutató sorozatában immár a harmadik nagyszabású rendezvény ez, amely a Reneszánsz és mánierizmus, valamint a Barokk és rokokó című kiállításokat követi sorrendben. S az előzőkhöz hasonlóan ez a kiállítás is hoszszú ideig - egy évig - látogatható. Időrendben az 1770-es évektől 1840-ig készült műtárgyakkal találkozhatnak a látogatók a múzeumban. Elsősorban francia és angol bútorokkal, ötvösművekkel, üveg-, kerámia-, porcelán- és textilmü- vészeti tárgyakkal, meg apró használati és viseleti darabokkal - legyezőkkel, miniatűrökkel, ékszerekkel. Az európai klasszicizmus és biedermeier reprezentatív bemutatásától nem marad el a stíluskorszak hazai bemutatása. Kiállították az első magyar „bú- torgyárnok", Vogel Sebestyén Antal munkáit. A Vogel műhelyben angol és francia tervek alapján dolgoznak. 1816-ban már 130 alkalmazottat foglalkoztattak. S ekkor már Pesten elárusítóhelyet is nyitottak, ahol saját munkáikon kívül bécsi árut is kínáltak. A Vogel gyár olyan elismertségre tett szert, hogy megbízták a pesti új színház, a debreceni református nagytemplom, a pesti Nemzeti Kaszinó és a Vigadó bútorzatának elkészítésével. A klasszicizmuson nevelkedett Steindl Ferenc asztalos vált híressé biedermeier bútoraival. A 19. század közepén már neobarokk berendezéseket készített. E korszakot jegyzi a mindmáig legnagyobb magyar ötvösművész, Szentpéteri József is, akinek 250 ezüst- és bronztárgya maradt fenn, köztük figurális domborművek. A reformkorban, 1840-ben indult meg a munka az első magyar porcelángyárban Herenden. Fischer Mór gyárában a konzervatív és rokokó igézetében sajátos formavilágot alakítottak ki, amellyel nemzetközi rangot vívtak ki maguknak. Az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből a kiállítás kapcsán számos műtárgyat most láthat először a közönség. KÁDÁR MÁRTA Szentpéteri József: Kávéskészlet (1823)
