Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

4 NÉPÚJSÁG Dnnukórl no l#n^nuól#o 1991. március 8. Hőnyiülu ős KornycKB Mi kérdezünk - a polgármester válaszol Bemutatjuk a városi bíróság vezetőjét Nem zárják be a Völgység! Múzeumot A fogadóórák tapasztalatairól- Polgármester úr, a fogadónap­jai zsúfoltnak tűnnek, sok szemé­lyes problémára kell valamilyen for­mában reflektálnia. Tud segíteni? Az emberek ma türelmetlenek, idege­sek, sértődékenyek és fáradtak.- Fogadónapjaim valóban zsú­foltak. Sokan keresnek fel, és ez így van jól. Amennyiben időm, mó­dom van rá, fogadónapon kivül is meghallgatom a panaszosokat, de az a jó, ha a kijelölt napokon keres­nek meg. Legtöbben lakásügyben jönnek. Sokaknak már az is meg­nyugvást jelent, ha magának a pol­gármesternek mondhatják el prob­lémájukat, mégha a konkrét meg­oldást valamelyik munkatársamtól is várhatják. A lakáshoz jutási gon­dok ma országszerte, így nálunk ia jelentkeznek, s nekünk ma még nincs újjáalakított lakásügyi bizott­ságunk. Ezeket a kérdéseket a ma­ga komplexitásában kívánjuk meg­vizsgálni és sajnos azt kell monda­nom, hogy időnk van, mert laká­sunk -, ami mobilizálható lenne -, az nincs. A törlesztési támogatást kérők ma megközelitöen százan vannak, s az érdeklődőkat türe­lemre intettem. Február 28-án a költségvetési tárgyaláson erre a testület szavazott egy összeget, és elfogadta a kérelmek elbírálásáról szóló helyi rendelettervezetet.- Ma már azt is nehéz bevallani, hogy az ember fizetésképtelen, ám ennek bejelentése úgy tűnik nem elegendő...- Igen. Nagyon megértem a rá­szorulók kellemetlen érzéseit, együtt is érzek velük, s igyekszünk is őket támogatni, de ehhez bizony egy ijesztően sok kérdést tartalma­zó kérelmet is ki kell tölteni. Nem elég beismerni az anyagi nehézsé­geket és kérelmezni a támogatást. El kell szenvedni egy környezetta­nulmánnyal együttjáró procedúrát is. Éppen annak érdekében, hogy a valóban rászorultak kapjanak tá­mogatást és senki ne mondhassa, hogy ismeretség, kapcsolatok, vagy uram bocsá’ „pofapénz" jel­leggel döntenek erről. Aki nagy há­zat épített, be is rendezte, persze nehezen vallja be, hogy képtelen a megemelkedett terheknek eleget tenni. A rászorultságot viszont ki kell vizsgálni, s akkor a segítő szándékot remélhetően vádak sem érhetik. A hivatal a rászorultaknak támogatást fog adni. A vele járó kellemetlenséget viszont sajnos mindenkinek fel kell vállalnia.- A testület felkérte önt, hogy vizsgálja meg a Völgységi Múzeum működésének feltételeit, rentabili­tását. Valóban be akarják zárni a múzeumot?- A működési feltételek vizsgálá- sával bízott meg a képviselő-testü­let, melyre háromtagú bizottságot alakítunk ki. A vizsgálat tapasztala­tait várhatóan májusban nyújtom át a testületnek. Munkatervünk szerint ekkor foglalkozunk a város intéz­ményhálózatának felülvizsgálatával. Véleményem szerint már maga az indítvány sem a múzeum bezárása érdekében hangzott el. A múzeum bezárásáról ma nincs szó. Megszüntetni adminisztráció, életre hívni „áldozat” volt A mai szakmunkásképző iskola épületszárnyában nem is oly régen még bíróság működött, melyet ak­kor Bonyhádi Járási Bíróság néven ismertünk. Ma az egykori MSZMP- székház ad valóban ideális otthont az újonnan létrehozott Bonyhádi Városi Bíróságnak. A bíróság elnökét arra kértük, röviden mutatkozzon be, szóljon munkájáról. Dr. Zsebeházy Lászlóné végtele­nül türelmes, kedves ember, aki maga vallja, már tanulmányai ele­jén is bírónak készük. Később az­tán jó bíróvá kívánt válni, még ké­sőbb nagyon jó bíróvá, s nem utol­sósorban tapasztalt bíróvá. Moso­lyogva mondja, úgy érezte, ez a pá­lya képes lesz őt elviselni. íme, a példa őt igazolta. Rendkívüli em­berismeret, óriási türelem kell a mai nehéz munkanélküliségtől súj­tott időben ahhoz, hogy a bűnelkö­vetők helyzetét egy bíró átérezze. S ezzel az átérzéssel együtt köze­lebb juthat a valós értékeléshez, ahhoz, hogy mint bíró valódi segít­ség legyen a törvény oldalán, a bű­nösnek is segítve. Segítve ahhoz, hogy változni tudjon.- Egy település rangjának meg­ítéléséhez hozzá tartozik az is, hogy van-e bírósága, ügyészsége. A bonyhádi bíróság megszünteté­se adminisztratív úton könnyen ment, de ahhoz, hgy újra életre hív­juk, bizony „áldozatokra” volt szük­ség - meséli dr. Zsebeházy László­né. 1976 nyaráig működött a bíró­ság majd kirendeltség lett. A nyolc­vanas évek második felében vető­dött fel újra a gondolata, s több év kitartó munkája eredményezhette, hogy újra itt vagyunk - summáz a bíróság vezetője. A pártvagyon fel­osztásával új funkcióhoz jutott a küllemében is középületnek ható ház, melynek alsó szintjén a köz­jegyző és a bíró kapott helyet, ahol van még egy tárgyaló, egy lajstro­miroda (minden irat, melyet a bíró­ság intéz, itt van) míg az emeleten egy tanácskozó, és egy színvona­las tárgyaló kapott helyet a vezető bíró irodájával egyetemben.- A bíróság általában ennél mos­tohább feltételek között működik másutt. Nincs okunk panaszra. Ma pécsi, paksi bírók dolgoznak itt, akik remélhetően az ezredforduló­ra bonyhádiakká válnak. A csapat nagyszerű, a gondnoktól a hivatal- segédig, mindenkit csak dicsérni tudok. Magamról áruljak el még többet...? A jogi pályát 1968-ban kezdtem. Voltam fogalmazó, titkár és bíró, aztán 1975-ben Pécsett voltam biró. Amikor megtudtam, hogy ismét lesz bíróság a város­ban, örültem, mert igen jók a ta­pasztalataim az itt élőkről. Koráb­ban már dolgoztam itt, szeretem a bonyhádi és környékbeli embere­ket. Idekerülésemben közreját­szott a megyei bíróval való szemé­lyes kapcsolatom, s az is, hogy szí­vesen jöttem. Naponta utazom Pécsről, de nem fáraszt. A mai fel­gyorsult élet elég sok problémát produkál, s a legjobb hiszemű ál­lampolgár is követ el jogsértést. Mi azért is vagyunk, hogy segítsünk. A tanácstalanság is sokszor hoz­zánk vezet, s ez jó.- Hetente egyszer félfogás van, én magam szerdán 8-10 között fo­gadok. Január óta 168 különböző természetű bírósági ügyünk volt. Kiadtunk 137 közjegyzői okiratot, intéztünk hagyatékot, s ami e tárgykörbe tartozik még. Illetékes­ségünkről éppen lapjuk irt a közel­múltban, ami 29 településre terjed ki. A jog, a paragrafus nyitott háza­ként kívánunk működni. Ami válto­Dr. Zsebeházy Lászlóné zott, az bizony a megemelkedett módosítására is lehetőség van. szakértői költség. Polgári ügyek- Büntetőügyeket csütörtökön, pol- ben arra is igyekszünk figyelni, gári peres ügyeket kedden és csü- hogy a buszjáratokhoz igazodó törtökön intézünk, a közjegyző időpontokat válasszunk, de ezek szerdán fogad. Látogatóban az iparosudvarban * Elemes bútort a gyártótól Akit a kesztölci tapéta inspirált Megyei privilégium az Adidastól Olcsó exkluzivitás? Bonyhádon, a Fáy lakótelepen hosszú évekig egyetlen üzlet sem nyílt, mig az utóbbi időben már szép számmal találni. A Farkas há­zaspár még abban az időben nyi­tott egy garázsban tapétaboltot, amikor még a fehér holló kategó­riába tartozott az ilyen „felsővárosi boltoskodás”. A feleség kezdte a család keres­Kidőlt kerítés, szétszedett villany- bojlerek, lerombolt őltözőfal, elha­gyott fdcipálya... Öt év csend. Tán csak hárman voltak összesen, akik az első perctől kezdve bíztak abban, hogy Majoson újra lesz egyszer egy csapat. S nekik lett igazuk. Fábián Ferenc, Lőrinc Antal és Kajtár Tibor... A három jó értelemben vett megszál­lott, akiknek igaza lett. Majosnak pe­dig újra labdarúgása. Itt, ahol olyan tehetségek terelgették első útján a lasztit mint a Szentes Lázi - aki Győr­ben NB l-es sztár, válogatott volt majd Portugáliába szerződött - itt ne lenne mód a focira? Ahol szurkoló is akad...?! Lőrinc Antal így emlékezik vissza, a múltra.- Az egykori Aranykalász Tsz csa­kedelmi pályafutását megalapozni, s minderre inspirációt végül is a kesztölci tapéta nyújtott. Egy volt munkatárs révén megnézett egy ilyen szekszárdi üzletet, s elhatá­rozta, ő is megpróbálja. Pedig pénzügyi és számviteli osztályve­zetői állást adott fel a „maszekos- kodás” érdekében. Igaz, munka­helyi vezetője marasztalta, ám mindhiába, mi több pata az ötvenes évek elején alakult. Az átszervezéseket követően 1964- ben pedig újjáalakult. Úgy indult, hogy a csapat Tsz-kupát nyert, majd járási bajnokságot, következett a megyei II. osztály... de olyan körül­mények között, amin ma csak moso­lyogna mindenki. A régi „hegynek föl” pályánk volt, az öltöző messze, mosdótálas időszak és pénztelen­ség, hozzá óriási lelkesedéssel... Va­lahogy így jellemezhetném azt az időszakot. Aztán a téesz segített új pályát kialakítani 1971-ben, amikor megyei I. osztályú volt már a gárda. Előregyártott elemekből öltöző épült, a téesz finanszírozta az utazást, fel­szerelést. Akkoriban az a lehetőség meg is felelt az elvárásoknak, amit Ma már nem kell segítő útmutatás a Farkas házaspárnak, sőt, ők igazít­ják útba, segítik választani vásár­lóikat. Amolyan igazi, jó kis üzletet ala­kítottak ki, melyben az elemes bú­tortól a lakáskiegészítökig, a játék­tól az állandóan nagy választékban kapható tapétán át (50—60-féle) az ülőgarnitúráig terjedő a lista. Azt mondják, ismerni kell a vevő lelkivi­lágát, tudni kell segítséget adni a pénztárca lehetőségein belül. Vé­leményük szerint a legjobb reklám- hordozó maga a vásárló, aki ro­konnak, barátnak, szomszédnak megmutatja, mit vett. S ha jól szol­gálták ki, hát elmondja azt is, hol vette. A csapat kétszemélyes, így a könyvelés a padlójavítás, a takarí­tás és az árucipelés, a kiszolgálás és sofőrködés is a házaspárra ma­rad. Amennyivel nehezebb így bol­dogulni, annyival alacsonyabb áron is dolgoznak, hiszen nem osz­lik sokfelé a tisztes üzleti haszon. Közvetlenül a gyártót keresik fel a sok megyei csapat szívesen elfoga­dott volna. A téeszek egyesítését kö­vetően a Pannónia vette át a csapa­tot, segítette, támogatta pénzzel, és bizony jó kis csapatunk volt akkori­ban. Ráadásul amikor Bonyhád ide­genben játszott, akkor Majoson volt meccs, így a szurkolók vándorolhat­tak, s minden héten jutott nekik mér­kőzés. Lőrinc Antal nagy levegőt vesz, mert most a „krach időszakáról” kell mesélnie, ami nehéz kenyér volt, s bizony a sok és nagy hallgatás meg­üli az ember lelkét...- Bizony, ment minden 1985 nyár végéig, amikor úgy alakult, hogy koncentrálni kell a pénzeszközöket. Kell a több juttatás a városi csapat­nak, kellenek a majosi játékosok is az előrelépéshez... Aztán a pénzen kívül nem sok majosi fiú tudott gyö­keret verni a bonyhádi csapatban. A kiváló erőkből álló ifinknek is csak termékért. Csoda, ha olcsóbbak, mint sok más üzlet, ahol több kézen fordul meg - papíron - az áru?! Ve­vőik java része visszajár, elmond­ják, milyen szép lett a lakás tapétá­zást követően, örömmel közük, hogy a fiataloknak tetszett a szek­rénysor... A profil tág, amivel dolgoznak. Ez jó. Az adminisztráció mivel mind­ketten külön engedéllyel rendelke­ző kereskedők - óriási. Ez nem jó. Elemes bútorral a bútorüzlet nem foglalkozik, így egy fehér foltot si­került eltüntenti a város kereske­delmi palettájáról. Ma változik a vá­sárlói ízlésvilág, de változik az áru­készlet is, mert ami pénz bejön, az ismét áruvá válik... Ez a körfor­gás ma még örök. Az emberek jó­részt az igényeiket leszállítják anyagi lehetőségeikhez. Az igé­nyes vásárlói réteg nem túl szé­les. Egy biztos, a vevő szereti ha fog­lalkoznak vele. Hát ebben Farkaséknál nincs hiány. De vevőben sem, mert itt hi­telt adnak a vevőnek. Egyrészt a szavának, másrészt valóban hitelt nyújtva segítenek eldönteni, meny­nyi időre, milyen fizetési kötelezett­séggel vásároljanak. Sok munka, nagy törődés, de nem bánták meg a váltást. A munka teremtő erejének visszaigazolását látják az elégedett vevői szemek­ben, s úgy érzik, ők éltek az élet kí­nálta lehetőséggel. pár játékosa ragadt meg itt. Sokan abbahagyták, mások a környékbeli kisebb csapatokhoz igazoltak. Sok tehetség veszett el. Öt év pauza után egyszerűen kikövetelte a sportsze­rető közönség újjáalakulásunkat. A téesz becsületére legyen mondva, segített. A szurkolók sem csak köve­telőztek, hanem maguk is összead­tak 35 ezer forintot támogatásként. Két garnitúra mezt vásároltunk, a ré­gi „pannóniás focisták” a helybéli fiatalokkal újra csatasorba álltak. A körzeti bajnokságot az őszi forduló után mi vezetjük. Pedig sok kiváló csapat - akik korábban megyei csa­patok voltak - akad itt. Van csapata újra Majosnak. Az Incze, Bónyai, Kiss, Lőrincz, Pál Karcsi, Szöts Misi neve által fémjelzett gárdának újra tapsolnak. A pálya, az öltöző a régi. Hiába hordták akkoriban szerteszét. Ma ismét áll, rendben van, s Majoson újra pattok a pettyes! Az utóbbi egy esztendőben szin­te mindig történik valami a bonyhá­di áfész áruházában, s ha már a nők mondják azt, hogy az üzlet iga­zodni látszik a vásárlói igényekhez, az bizony nem egy hátrány... Ehhez persze el kellett menni berendezési tárgyak bemutatójára éppúgy, mint a tértervezéssel fog­lalkozó előadásra, ötlet kellett, és bátorság a megvalósításhoz. No meg pénz, amiből persze mostan­ság a legkevesebb van. A vevőt nem elég becsalni, a vevőt ki kell szolgálni, sőt meg is kell tartani. S mit tesz az áfész? Szervez. Minden hónap meghatározott napján áru­bemutatóval egybekötött vásárt rendeznek a Völgység falvaiban lé­vő üzleteikben. Tizenkét településre viszik az idényjellegű árut. Most éppen a ta­vaszra kisgépet és vetőmagot, s le­hetőleg olcsóbban, mint másutt kapható. Az elmúlt hét végén pedig nem kímélve a szabadnapokat sem, egy kifejezetten exkluzív illatszer-sho- pot állítottak fel az áruházban. A di­vat és reklám legjobb színeit hasz­nálták fel ahhoz, hogy megragadja a belépő szemét a kis áruházon belüli miniüzlet. Mivel az illatszer­bolt is bekerült egy másik üzletbe, igy a jó helyen lévő áruház méltán számíthat az ilyen jellegű érdeklő­désre. A polcokon ott áll az Adidas koz­metikumok teljes sora, s ahogy el­nézegettem Margaret Astor, Nikol és Impulse áru is van bőven... de senki ne gondolja, hogy a kispén- zűekre nem gondoltak. Gondoltak. A félős vásárló - akinek a pénztár­cája okozza a legnagyobb félelmet - legfeljebb a szerintem igen jó Faublon termékekből választ majd nőnapi ajándékot. ízlésformáló, igényes megjelenés, a nehéz cso­dás illatokhoz igazított színek... szóval jól néz ki. Az áruház is hamarosan megvál­tozik majd teljes egészében belül­ről. A műszaki cikkeknek külön be­mutatótermet alakítanak ki. A to­vábbi változásokról majd az átren­dezés utáni időben szólunk. Az áfész-áruházban illatszer-shopot alakítottak ki a férj, ki évekig dol­gozott a volt városi tanács műszaki osztályán, szintén követte példáját. Akkor, amikor az iparosudvarban kaptak egy, üzleti célra a garázsnál sokkal inkább megfelelő helyisé­get. Eleinte bizony akadt példa arra is, hogy a gyártó aján­lotta, mit vigyenek az üzletbe, hisz ők jobban ismerték a vásárlói igényeket. Majoson újra pattog a labda Három megszállott csatát nyert Farkas Györgyné éppen játékot segít választani a vevőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom