Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

2 NÉPÚJSÁG

1991. március 8.

A győzelem részese a koalíció minden tagja és az ENSZ

A kormány jóváhagyta a négyéves gazdaságpolitikai programot-(Folytatás az 1. oldalról.)

Mindenesetre a tény, hogy a legtöbb demokrata törvényhozó ellenezte az oly sikeresnek bizonyult háborút, szinte bizonyossá teszi George Bush jövő évi újjáválasztá- sát és máris igen heves összecsapásokhoz vezetett a két párt között.- A győzelemnek részese a koalíció minden tagja s a győztesek között van az ENSZ is - mondotta beszédében az amerikai elnök, hangoztatva: e rendhagyó szövetségnek most együtt kell dolgoznia a közös ügyért. - Az agressziót legyőztük, a háborúnak vége, de Szaddám Húszéin és a körülötte lévők felelősek azért, amit saját népük, a kuvaitiak, az egész világ ellen tettek.- A közel-keleti béke melletti elkötelezettségünk nem ér véget Ku- vait felszabadításával - folytatta, majd kifejtette, hogy Amerika kész szerepet vállalni a térség biztonságában, hiszen az Öböl-térség stabilitása alapvető nemzeti érdeke.

Veszélyes szovjet-lengyel bűnbandát fogtak el

(Folytatás az 1. oldalról.)

A rendőrség nagy erőket mozgósított a bűnözők felkutatására, s a kitartó munkát éjjel siker koronázta. Három bűnelkövetőt a nyíregyházi állomás közelében fogtak el, egyet pedig az egyik helyi panziónál. A banda tagjait előállították, s egyiküknél megtalálták a fegyvert, amely gázpisztoly volt. Továbbá találtak náluk nagyobb mennyiségű forintot, jugoszláv régi és új dinárt, ezüsttárgyakat, a gázpisztolyhoz lőszert, s egyéb illegális üzleteléshez szükséges árut. A minősített rablást, devizabűncselekményt, okirattal való visszaélést elkövető külföldiek közül Alekszandr Kalamon 35 éves, Viktor Decenkó 33 éves és Szergej Tetarievics 30 éves szovjet állampolgárokat őrizetbe vették, Matjas Jenzy 35 éves lengyel állampolgártól pedig elkobozták úti okmányait. A vizsgálatot követően - a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Főügyészség döntése értelmében - felajánlják a büntetési, bírósági eljárást a szovjet, valamint a lengyel igazságügyi szerveknek.

Ha nem is állomásoztatnak ott csapatokat, amerikai földi- és légi erők közös gyakorlatokon vesznek majd részt a térség országaival s fennmarad a több, mint négy évtizedes tengeri jelenlét. Meg kell akadályozni a tömegpusztító fegyverek - és fegyverhordozók továbbterjedését, különösen éberen vigyázva Irakra - hangsúlyozta. - A földrajzi helyzet és a katonai erő magában nem adhat biztonságot - célzott Bush az izraeli kormány álláspontjára a megszállt területekről és megismételte a régi keletű washingtoni álláspontot, hogy az ENSZ BT 242. és 338. számú határozata alapján kell megteremteni az átfogó békét. (A döntések lényege, hogy Izrael kivonul a megszállt területekről, az arab országok viszont elismerik Izrael államot). Izraelnek a „területet békéért” elvet kell követnie, ugyanakkor a palesztinoknak meg kell kapniuk „törvényes politikai jogaikat” - fogalmazott az amerikai elnök, hang(Folytatás az 1. oldalról.)

Más összefüggseben még fontosabb a kérdés: kinek az oldalán állnak a generálisok, kell-e tartani attól, hogy egy napon egyenruhás bemondó jelenik meg a képernyőn és hogy állandóan katonazenét játszik majd a rádió. Egyesek máris közelinek vélik e rémálmot, látva a nagyvárosok utcáin közösen járőröző rendőröket és katonákat, hallgatva a híreket a vállalatok pénzügyeiben vájkáló KGB-ak- ciókról.

Az afganisztáni kudarc óta bérelt helye van a hadseregnek a szovjet sajtóban. Kezdetben, persze, még az „internacionalisták” vagy a „hadsereg, mint népbarát” hazug képe uralta a terepet. A pártsajtó és a tévé katonai trgyú anyagain - egyáltalán nem meglepő módon - még ma is érezni ezt. A peresztrojka megtorpanása, lefékeződése, s mostani lassú kimúlása azonban felszínre hozta az ellenvéleményeket is. Ezen ellenérzéseket Jazov védelmi miniszter úgynevezett hadseregreformja is tápláltatáplál- ja. A miniszter programján ugyanis érződik a szerző kora, merev „hűsége” a haderő jelenlegi felépítéséhez.

ALityeraturnajaGazetaclmű hetilap egyik januári számában - nem sokkal a február 23-i ünnep és a VSZ katonai szervezetének hivatalos halálos ítélete előtt - kereken kimondatott: milyen hadsereg nem kell. Nem kell például olyan, ahol a parancsnokok többsége még mindig a VSZ-hez való hűségre neveli az állományt, noha az már jó ideje nem működik; ahol komoly pártfegyelmi elé néz az, aki megkérdőjelezi „a szocializmust, mint egyedül lehetséges utat”, ahol a pilóták - üzemanyag-takarékosságra hivatsúlyozva: itt az ideje, hogy véget vessünk az izraeli-arab konfliktusnak. Az elnök beszéde belpolitikai részében együttműködésre hívta fel a Demokrata Pártot, hogy a háborús sikerhez hasonlóan megoldhassák az ország gazdasági gondjait, a közoktatás, a bűnözés, a kábítószerezés, a szállításproblémáit, de arra szorítkozott, hogy a korábbi republikánus javaslatok elfogadását kérje.

Bush végül nagy ünneplés közepette jelentette be, hogy csütörtökön reggel megkezdődik (azóta megkezdődött) az amerikai csapatok hazaszállítása.

Az első tv-kommentárok szerint Bush elnök ugyan példátlanul népszerű, de nem használta fel ezt a lehetőséget arra, hogy új, nagyszabású terveket jelentsen be az ország gondjainak megoldására. Beszédét úgy értelmezték, hogy az amerikai kormány kész nagyobb nemzetközi szerepet vállalni, elsősorban a Közel-Keleten.

kozva - még a minimális repülési óraszámot sem teljesíthetik; ahol objektumok őrzésén kívül - kivéve a balti rendfenntartókat - jobbára a laktanyák söprésével, vagonok kirakásával, a burgonya betakarításával foglalatoskodnak.

Mit lehet kezdeni egy olyan minisztériummal, amelynek terebélyes épületei mögött elbújhat a Pentagon. Város a városban, ösz- szes osztályával, parancsnokságával. Miért nem veszi már észre a legfelsőbb katonai vezetés, hogy elszaladt az idő, valami megváltozott a katonák világában, a nyugatiban még inkább, és változik a társadalom, s vele óhatatlanul a hadseregnek is lépést kellene tartania. Csak a szakmai profizmus töri át az akadályokat, s hosszú távon kifizetődő az anyagi áldozat.

A mind élesebb vitákban, persze, a profi hadsereg megalakítása is fölmerült. Egyelőre nem túl sokan támogatják az ötletet, ám a tisztikar fiatalabb, reformokra jobban hajló tagjaiban mind több híve van az imént említett szakmai szempontok elsődlegességének.

Bármily ereje is lehet ezen nyomásnak, manapság mégsem ez foglalkoztatja a szovjet hadsereg szerepét, magatartását figyelőket. A sorozatos otthoni és külföldi szégyenfoltok ugyanis drámai fejleményeket vetíthetnek elő. Egy kudarcokat elszenvedett négymilliós tömeg, élén rendpárti generálisokkal, nem túl sokáig tűri a megaláztatásokat, az erkölcsi vereséget. A katonai lobbinak előbb-utóbb (sokak szerint előbb) felrémlik: elvtársak, voltunk mi már igazi katonai nagyhatalom, ideje lenne visszaszerezni ezt a címet. Hozzuk be a lemaradást;

MESTER NÁNDOR MTI-Panoráma

Riga - robbantás

Több mint 15 kilogramm trotilt robbantottak fel ismeretlen tettesek a szerdára virradó éjszakán Rigában, a szovjet hadsereg egyik tiszti lakótelepén. A lett köztársasági sajtó csütörtökön számolt be a merényletről. A lapok megírták, hogy a robbanás nyomán 24 család otthona lakhatatlanná vált, de nem tértek ki arra, hogy történt-e személyi sérülés.

Az utóbbi időben számos hasonló merényletet kíséreltek meg a lett fővárosban. A balti katonai körzet vezetése figyelmeztette a lett hivatalos szérveket, hogyha vizsgálatuk nem jár eredménnyel, ezt úgy tekintik, mint annak jelét, hogy képtelenek ellenőrzésük alatt tartani a köztársaságban a helyzetet.

Kosárlabda NB I.

Az

egyetemisták

visszavágtak

MAFC-Wawel-Dombóvári VMSE-Sa- max-Mediterrán 101-93 (50-45). Dózsa György út, 200 néző. V.: Szabados, Farkas. MAFC: Lesti (20), Kárpáti (20), Ar- maghani (14), Kapustin (9), Gergely (34). Csere: Rajmon (2), Horváth (2). Edző: Go- rátz Árpád. Dombóvár: Miedzik (25), Gó- czán (7), Molnár (7), Marijanovics (18), Kerényi (21). Csere: Czimbalek (5), Ács (15). Edző: Bálind József. Mindkét csapat igazi presztízsmérközésnek tartotta a rájátszás visszavágóját, ennek megfelelően elszántan vetette magát a küzdelembe. Az első félidő közepén a vendég dombóváriak támadó játéka megtorpant, s a védekezésük is pontatlanná vált. így az egyetemisták a 10. perctől fokozatosan elhúztak: előbb 31-21, majd a 16. percben már 41 -28 volt az állás. A félidő utolsó perceiben harcosabban, keményebben védekezett a Dombóvár, ezzel együtt szünetig sikerült jelentősen csökkenteni hátrányát. A MAFC ötpontos előnye újra nyílttá tette a küzdelmet.

A második játékrész elején ismét a fővárosiak vették át az irányítást, fokozták az iramot. Gyors és kemény játékkal újfent fokozatosan elhúztak. A 26. percben előnyük 15 pontra nőtt: 68-53. Ettől kezdve felváltva estek a kosarak, majd a hajrá előtti percekben szerzett labdák értékesítésével sikerült felzárkózniuk a vendégeknek. A 37. percben ugyanis 88-84 volt az állás. Sajnos, a végjátékot sem idegileg, sem erővel nem bírták a dombóváriak.

A két játékvezető meglehetősen sokat tévedett a kárukra, de ez nem ment fel senkit a csapatból.

A találkozó összképe alapján az egységesebb, harcosabb fővárosiak megérdemelten győztek. Kitűnt: Gergely, Lesti, Kárpáti, illetve Kerényi.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztere úgy vélekedett, hogy a módosított változatban jól tükröződnek az észrevételei, és kedvező elmozdulás történt a külgazdasági orientáció felé. László Balázs arról nem szólt, miként alakul a jövőben az állam, illetve a kormányzati szerep- vállalás a kelet-európai kereskedelemben jelentkező növekvő feszültségek következtében. Erről, várhatóan, Kupa Mihály pénzügy- miniszter ad majd részletes információt a pénteki kormányszóvivői sajtótájékoztatón.

A kormány foglalkozott a külgazdasági programmal is. A kiinduló pont eszerint az idén a külkereskedelmi feltételek lényegesen rosz- szabbak a múlt évinél. Tavaly a dollárelszámolású külkereskedelemben mintegy 1 milliárd dolláros aktívum keletkezett. Ezt az idén semmiképpen sem sikerült megismételni. A szovjet gazdaság válsága mélyebb a vártnál, s ez igen kedvezőtlenül hat a kereskedelmi kapA kormány csütörtöki ülésén foglalkozik az önkormányzatokkal, gazdálkodásuk feltételeivel is. Mivel meglehetősen sokféle információ látott napvilágot a közelmúltban arról, milyen nehéz helyzetbe kerültek a tanácsok utódai, ezért a Pénzügyminisztérium egy részletes összeállítást készített finanszírozásukról. A legújabb adatokról tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát is.

A Pénzügyminisztérium vizsgálata szerint az önkormányzatok működésének pénzügyi feltételei a három alapvető forrást - a helyi adókat, a személyi jövedelemadóbevételeket és az állami hozzájárulást - tekintve 37,8 százalékkal jobbak az idén, mint a múlt esztendőben. Az összes költségvetési hozzájárulás 70,2 százalékkal növekedett egy év alatt, és értéke eléri a 189,3 milliárd forintot. Az önkormányzatokat a személyi jövedelemadó-bevétel fele illeti meg, s ez alapján összesen 47 milliárd forinthoz jutnak. A Pénzügyminisztérium számításai szerint eredetileg 26 milliárd forint helyi adót fizettek volna be a lakosok, ám a legújabb számításaik szerint 5 milliárd forinttal kevesebbre van csak kilátás. Egyidejűleg azonban a költségvetési normatív támogatás növekedett. A költségvetésben szereplő

csőlátókra. A forgalom a feltételezettnél is gyorsabban csökken, 1990-hez képest 30-50 százalékos visszaesés is várható. Éppen ezért igen fontos, hogy meggyorsuljon a kelet-európai piacra termelő iparvállalatoknál az átállás, a piacváltás.

A kormány jóváhagyta a Nemzetközi Valutaalap állandó magyarországi képviselője, Szapáry György megbízatásának egy évvel történő meghosszabbítását.

A testület döntött arról is, hogy ad hoc bizottságot hoz létre a Bu- dapest-Bécs Világkiállítás előkészítő munkáinak lezárására. A bizottság feladata, hogy részletes vizsgálatot végezzen a világkiállítás finanszírozásával kapcsolatban. A hónap végéig jelentést kell készítenie arról, milyen mértékben finanszírozható a rendezvény vállalkozói alapon, s mekkora teher nehezedik majd a költségvetésre. A bizottságban részt vesznek az érintett tárcák, a Magyar Nemzeti Bank, valamint a fővárosi önkormányzat képviselői.

189,3 milliárd forintos támogatáson kívül az önkormányzatokat más központi források is megilletik, így a 3,8 milliárd forintértékű nevelési segély, 5,4 milliárd forint az oktatási dolgozók bérének emelésére, 0,2 milliárd forint a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi dolgozók bérfejlesztésére. Mivel emelkedtek a lakáskamatok, a terhek csökkentésére az önkormányzatok 1,5 milliárd forint értékű normatív támogatáshoz juthatnak.

így összesen a korrigált állami hozzájárulás eléri a 200 milliárd forintot, amely már 80 százalékkal haladja meg az 1990. évi állami juttatást.

Egyéb kimutatást is készítettek, amelyből kiderül, hogy az önkormányzatok költségvetési támogatása az átlagosnál nagyobb mértékben, 37,8 százalékkal növekszik egy év alatt, míg például a központi költségvetési szerveknek juttatott állami pénzek csak 31,3 százalékkal bővülnek, az állami költségvetés összes kiadásai pedig csak 35,3 százalékkal haladják meg az 1990. évit. Végül a kormány a szféra működőképessége érdekében 5 milliárd forintos alapot különített el tartalékként az önhibáján kívül működésképtelenné váló ön- kormányzatok kiegészítő támogatására.

Szovjet hadsereg merre át?

Adatok az önkormányzatok anyagi helyzetéről

Gasztronómiai tájkép Kelet-Berlinben

Inkubátorházakat a kisvállalkozásoknak!

(Folytatás az 1. oldalról.)

A piacgazdaság eljövetele fonák helyzetet teremtett a gasztronómia terén. Egyrészt a vendég végre vendégnek, és nem megalázott kérelmezőnek érezheti magát. Megszűntek az éttermek előtt - főleg szombaton és vasárnap - kígyózó hosszú sorok, az 50-60 perces várakozási idők, míg a pincér nagy kegyesen a felszabadult asztalhoz vezette az éhhalál küszöbére jutott vendéget, aki azután 10-15 keletnémet márkáért pukkadásig jóllakhatott.

Ma a legtöbb kelet-berlini vendéglőben üres asztalok, tétlen pincérek látványa fogadja a betérőt. Hol vannak már a türelmesen sorban álló vendégek, az ajtóra kiakasztott „Minden asztal foglalt” táblák? Elfújta őket a valutaunió nyomán beköszöntött nyugati márka, no meg az éttermi árak állami támogatásának eltörlése. Korábban egy olcsó vendéglőben 80 pfennigért levest, 2-4 márkáért húsételt kaphatott a vendég, egy pohár sör61 pfennigbekerült. Drágább, előkelőbb éttermekben az árak a fentiek 3-4-szeresét tették ki. Manapság viszont egy belvárosi

étterem „kedvező ajánlataként reklámozza kirakatában a sertés- szeletet hasábburgonyával és zöldségkörettel - potom 16,80 márkáért. A „jobb helyeken” pedig 25 márka alatt nemigen akad főétel az étlapon.

Ez a tény riasztóan hat a keletberliniekre, akik korábban rutinszerűen étkeztek vendéglőben családjukkal, főleg hétvégén. Ilyen árak mellett ezt ma egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. A lakosság a „fogához veri” a márkát, spórol a családi beruházásokra (új bútor, nyugati autó, külföldi nyaralás). Ugyanakkor a fokozódó létbizonytalanság (8 százalékos, növekvő munkanélküliség) is a nélkülözhető kiadások (mozi, színház, taxi, étterem stb.) törlésére készteti a legtöbb embert.

Ennek kárvallottja - többek között - a vendéglátóipar. Az éttermek, kávézók, kiskocsmák forgalma jelenleg alig 50 százalékát éri el az egy évvel ezelőtti szintnek. Sok egység máris csökkentette a dolgozói létszámot, mások egyszerűen végleg lehúzták a redőnyt. A berlini szálloda- és étteremszövetség alelnöke szerint tömeges

„bukfenc” várható tavasszal, a helyiségbérleti dijak már beharangozott drasztikus (8-10-szeres) fölemelésével. A keleti városrész 1200 vendéglátóegysége közül minden harmadik a csődkeselyű zsákmányává válhat.

Különösen azok a vendéglők látszanak sebezhetőnek, amelyeknek tulajdonosai még nem álltak át a piacgazdasági széljárásra. A szövetség alelnöke szerint a keletberlini főnökökből nem a szakmai képességek hiányoznak, hanem sokkal inkább a portékájuk, kínálatuk értékesítésével kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok. „A betérő vendéget körül kell udvarolni, éreznie kell, hogy körülötte forog minden az étteremben. A finom ebéd vagy vacsora után a tulaj által fizetett likőr vagy pálinka maradandó emléket hagy a vendégben, ami később busásan megtérül” - vallja Peter Haerig alelnök.

Ez ma még újdonságként hangzik a legtöbb kelet-berlini étterem- és kocsmatulajdonos számára. Sok választásuk azonban nincs: a víz mély, úszni muszáj - a medence fenekén ott leselkedik a kitátott szájú csődcápa.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az épületekben fejlett infrastruktúra, így telefon, telex, telefax, stb. állt rendelkezésre, a bérleti díjat nem előre, hanem az új vállalkozás hasznából, utólag kellett kifizetni, és egyébként sem volt a bérleti díj csillagászati magasságú. Ha tönkrement a bérlő, akkor sem követelték tőle az elmaradt bérleti díjat, a kockázatot tehát az inkubátorház létesítője viselte. Egy-egy ilyen épületben a kisvállalkozások tucatjai kaphattak helyet, együtt használva és fizetve a telefont, a telexet, stb. A tönkreme- nök helyébe rögtön volt mindig új jelentkező, ezért az ilyen házak kihasználtsága gyakorlatilag száz százalék volt kezdettől fogva.

Az új vállalkozóknak tehát nem kellett valamely nagyvárosban méregdrága helyiségeket bérelni, az épület költségei sok használó között oszlottak meg. A névnek megfelelően ezek a létesítmények valóságos inkubátorokként segítették a pénztelen kisvállalkozókat a kezdeti lépések megtételekor.

Később az inkubátorházak létesítéséhez az állam is hozzájárult adó- kedvezmények útján. Az egész USAban elterjedt ez a forma, általában nem is a nagyvárosokban, hanem sokkal inkább a vidéki kisvárosokban, ahol a helyi vezetés így igyekezett odacsalogatni a munkahelyteremtő befektetőket. Az inkubátor- ház-létesítőket olcsó telekkel, adó- kedvezményekkel, stb. támogatták.

Az inkubátorházak jelentősen hozzájárultak az amerikai gazdaság páratlan fellendüléséhez az 1980-as években. Nem véletlen, hogy ebben az évtizedben az USA-ban több új munkahelyet teremtettek, mint az Egyesült Államokon kívüli nyugati világban együttvéve. Kb. 30 millió új munkahely jött létre, s ezek döntő része a kis- és középvállalkozások világában.

Az inkubátorházak főként a csúcságazatokban segítették a fejlődést, tehát kifejezetten a mikroelektronikában, az informatikában, a számítástechnikában.

Magyarországon nagyon hiányzik!

Hazánk kedvező helyzetben lehetne egy nagyszabású inkubátor- ház-program beindítása esetén, hiszen itt vannak a felszabadult egykori MSZMP-székházak, szakszervezeti és egyéb székházak, a maguk viszonylag jó infrastruktrális ellátottságával, a kiürülő szovjet laktanyák, és a későbbiekben, a valódi szerkezet- váltás során tönkremenő mamutvállalatok szintén megüresedő, pazar székházai, létesítményei.

Nagyon fontos lenne, hogy az ön- kormányzatok ezen objektumok hasznosításakor nem a bérleti díj felsrófolására törekednének, nem egyszerű pénzbevételi forrásként kezelnék azokat, hanem a gazdasági fellendülés eszközeiként.

Szekszárdon a pártszékház például ideális lett volna inkubátorháznak, már csak fekvésénél fogva is.

Kérdés, hogy mi az inkubátorház létesítőjének a haszna, ha nem a magas bérleti díj? Nos, egy ilyen létesítményt nevezhetnénk a termelők szolgáltatóházának is, amely rengeteg speciális szolgáltatást nyújt a benne működőknek. E szolgáltatások bevétele jelenti a fő hasznot az inkubátorház létesítője számára. A telex, telefon, telefax, stb. használatáért, a takarításért, bizonyos szerve-