Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
& 8 KÉPÚJSÁG 1991. március 30. Gazdálkodás - tangazdaság nélkül...? Hosszú listát lehetne készíteni azokból a titulusokból, melyek alatt 1929 óta Palánkon a mezőgazdaság, kertészet és élelmiszeripar legkülönbözőbb ágazataiban és fokozatain igyekeztek okítani az érdeklődőket. Leghosszabb ideig a Szekszárdi M. Kir. Mezőgazda- sági Szakiskola működött, 1929-től 1944-ig. A mai pontos címet a szép fekvésű iskola központi épületén látható tábláról készült felvételünk mutatja. Megtörtént már lapunk hasábjain, így most nem akarunk iskolatörténetet írni. Ehelyett egy remélhetőleg belátható időn belül megszűnő képtelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Már 1929 előtt se volt ismeretlen és azóta is köztudott, hogy a mezőgazdaság gyakorlati szakma. Alapelemeinek oktatása egyszerűen elképzelhetetlen tangazdaság nélkül. Volt is tangazdaság az alapítástól egészen 1961-ig, 200 valahánytól egészen 600 hektárig terjedő, változatos méretben, de az akkori céloknak megfelelően. 1961-ben azután döntés született, hogy a szocialista nagyüzemek leendő középkáderei ne tanuljanak ispánszinten, hanem az akkor elképzelt jövőnek megfelelően. A gyakorlati oktatás színhelyéül a Szekszárdi Állami Gazdaságot, a mai mezőgazdasági kombinát elődjét választották ki, mely erre a célra a korábban önálló kajmádi kerületét biztosította. A korábbi tangazdaságot és épületeit megkapta teljesen ingyen, aminek eléggé furcsa következményei születtek. Az egykori laboratóriumból ÁG- igazgatói lakás lett, melyet kellő átalakítás után az igazgató meg is vásárolt, miközben az iskola gyümölcsöséből siettek egy részt elkeríteni és ehhez az épülethez telekkönyvezni. A megfelelő laboratórium ma is az oktatás „hiánycikke”. A régi magtárt az ÁG eladta az Állattenyésztő Vállalatnak, melytől az iskola most vásárolta vissza, millió fölötti összegért - a sajátját. Mindez ma már csak agrártörténeti kordokumentum és szó sincs valamiféle utólagos felelöskeresésről. A tangazdaságra - főleg a szemünk előtt változó új mezőgazdasági körülmények között - egyre égetőbben szükség van. Megkérdeztük dr. Rózsa Katalin agrármérnököt, az intézmény igazgatóját, hogy milyen kecsegtető elképzelései vannak? Összegezve a következőket mondotta:- Nem elképzeléseknek vagyunk híján, hanem használható tényeknek és jogszabályoknak. Az elképzelések egyike lenne, hogy a főhatóság jelölje ki a ma is működő szakoktatási központunkat. Kajmádot, tangazdasággá. Ez a maga 3000 hektárjával természetesen rentábilisan termelő üzem lehetne - ha lehetne. A másik a közeli kórházi gazdaság, melynek területe ugyan csak 150 hektár körüli, de 600-as, gépesített sertéstelepe, megalapozhatná az új szempontok szerinti húsipari képzést. Amellett, hogy bekapcsolódhatna a város közintézményeinek ellátásába, amiben most semmi része. Itt mi már készek vagyunk a szerkezetváltásra, hiszen nem szalag mellett dolgozó húsipari szakmunkásokat, hanem kis vágóhidak ellátásra képes henteseket és mészárosokat akarunk és fogunk képezni. A kórház azonban egyelőre még kft formájában se lát mindebben fantáziát.. Izraeli érdeklődés viszont már éppúgy született, mint érdeklődés az Amerikai Vállalkozási Alap részéről. Földtörvény híján azonban tapodtat se lehet előre lépni. A mezőgazdasági kombinát részéről felmerült egy alapítvány létrehozatala, ami elméletben jól hangzik. Az iskola vezetősége és tantestülete mégis leszavazta, valószínűleg úgy okoskodva, hogy nekik tangazdaságra van szükségük és nem arra, hogy egy meglehetősen kétséges jövőjű állami nagybirtok - épp a privatizálások küszöbén - egy jóhírű szakközépiskolára tegyen szert- Mi tehát a jövő útja? - kérdeztük dr. Rózsa Katalint- Csak a közeljövőét tudom. Azt, hogy a meglévő belső területünket igyekszünk fejleszteni. Anyagi forrásaink részben pályázatok révén bővültek, részben a megyei mezőgazdasági üzemek rendszeresen fizetett szakképzési hozzájárulásaiból származnak, mely utóbbiért hadd mondjak az önök lapján keresztül is hálás köszönetét! A már említett magtár földszintjére belátható időn belül lóistálló kerül, első emeletére tojó tyúkok és broiler csirke, a másodikra nyulászat Utóbbi kettő természetesen összefügg a lapunkban már máskor említett gazdasszonyképzéssel. Ugyanígy a zöldségkertészet, a gyümölcsös, a most induló biokertészet a méhészet és a 2 sertésól nagyobbacska farmergazdaság céljaira történt átalakítása után felállítandó kis vágóhíd.- Az oktatás a gazdasághoz kell, hogy kapcsolódjon - folytatta az igazgatónő. - A minisztérium az országban két helyen adott engedélyt saját tanterv ösz- szeállitására. Az egyik mi vagyunk, jönnek is az érdeklődő, látogató kollégák szinte az ország minden részéből... Indíthatunk már egyéves élelmiszeripari vállalkozói képzést is, négy gyerekünk pedig éppen most kapott 1 -1 éves ösztöndíjat egy németországi gazdaképző látogatására. Előbb-utóbb tangazdasági elképzeléseink valamelyikének meg kell oldódnia, ebben a minisztériummal teljes összhangban vagyunk! Ha lesz földtörvény, melynek hiánya egyre veszélyesebb a hazai mezőgazdaság egészére és ezen belül a jövő letéteményesét jelentő szakoktatásra is. Természetesen nemcsak Palánkon, melynek cseppjében csupán a tengert igyekeztünk érzékeltetni... Ordas Iván FÉNYKÉPEZTE: KISPÁL Szekszárd - Sióagárd vonzásában...? Ahol szegények vannak, ott kérnek. Ami persze nem szégyen, csak keserű kényszer. Sióagárdon a Vöröskereszt nem házal, hanem április 8-án, az előre kiadott, emblémás zsákokban veszi át 13-15 óra között az iskolában „a hazai szegények támogatására” szánt, persze mosott ruhákat. Jó lenne remélni, hogy eredménnyel, hiszen nemcsak a Solt Ottilia képviselőnő által egykor létrehozott SZETA van az országban, hanem Vöröskereszt is. Igaz, jóval régebben, csak talán nehezebben felébredve. A címben remélhetőleg nincsen semmi tévedés, noha a mindig szenvtelen és zord statisztika adatai az ellenkezőjét látszanak igazolni. Végtére is Szekszárd lélekszáma a legutóbbi két népszámlálás között 6,4 százalékkal gyarapodott, a legutóbb 1457 lelkes Sióagár- dé viszont 3,4 százalékkal csökkent. Okosabb azonban, ha az ember nem a százalékszámoknak hisz, hanem a saját szemének, meg a helyiek véleményének, továbbá a tényeknek. A „leépülő” Sióagárdon bizony tíz év alatt gyarapodott a lakások száma és ezeken belül a három-, vagy többszobásoké toronymagasan nagyob arányú volt, mint az autóbusszal innen 15-20 perc alatt elérhető Szekszárdé. * Ennyit elöljáróban, hiszen aki végigbandukol Sióagárd Kossuth nevét viselő főutcáján, az elsősorban a szemének hisz és nem a statisztikának. Persze mellékutcákon is érdemes ődöngeni egy keveset. Szebb- nél-szebb házak, olykor olyannyira „egyedi tervezésűek”, hogy az már-már a hivalkodás határát súrolja. Egyebek közt itt van a megye legsajátosabb katolikus plébániája, melyhez hasonlót 15-20 évvel ezelőtt még művelődési ház formájában is bajos volt elképzelni. Mellékesen szólva, már létrejöttekor betöltötte egy jobb művelődési ház funkcióit... Ügyes mester kezemunkája némi túlzásai - merít a szomszéd levesestányérjából.- Két év alatt legalább tízen jöttek ki Szekszárdról - folytatja a polgármester. - Vagy készbe, régi házat megvéve, esetleg kipofozva, vagy újat építve... Természetesen nem akármennyiért, de lélektanilag is érthetően se akármiért. Egy jobb ház átlagára ma Sióagárdon 1,3 millió forint. Csakhogy ha valaki eladja a megyeszékhelyi panelt (nem beszélve arról, ha bérbe adja! O. I.), akkor ez már nem olyan lottónyereményszerű ösz- szeg, mint amilyennek bérből-fi- zetésből, vagy netán nyugdíjból élőnek tűnik. Ami pedig a lélektani oldalt illeti, nem kell vizsgázott pszichológusnak lenni a megértéséhez. Itt tér van, jó levegő, ker- tészkedési lehetőség. Utóbbi természetesen korántsem csak hobbiból, hanem önfenntartási céllal. Például azért, mert nem kell a valószerűtlenül drága szekszárdi piacra járni...- A tájképi szépségeket bajos vitatni -jegyzi meg óvatosan a látogató. - De a minden más kul- túrállamban védettséget élvező Leányváron olyan présházak és tanyák is akadnak, melyeket még lefényképezni is szégyen lenne... A helyiek egyetértése teljes. Csakhogy a korábbi építési engedélyeket valamikor Szekszár- don adták ki, feltehetőleg zsinóregyenesen az íróasztal mellől.- És most? Kiderül, hogy Görög Lajos személyében 7 község összeOdébb ballag a látogató és rövidesen megtudhatja, hogy ebben a színmagyar faluban (a Dózsa György u. 32. sz. alatt) dupla „w”-vel kapható a „ránta- niwaló csirke” kilónként 100 forintért. Ami ugyan jó átlagár, de ha nem lenne remény az eladásukra, valószínűleg még szimpla „v”-vel is olcsóbban kínálnák. * Ezek után a látogató a Községházát célozza meg. Málinger József polgármester - tömörítve - a következőket mondja:- A mi, vizek övezte, kis falunk területileg behatárolt. Ami annyit jelent, hogy ha akarnánk, se tudnánk sokfelé terjeszkedni. Természetesen akarnak. A termelőszövetkezet; melyet eszébe se jut egyetlen komolyabb helybelinek se feloszlatA kertészkedés nem csak hobbi ni; 40 telket adott át elfogadható áron az önkormányzatnak. Ezek vízellátása már biztosított, az áramszolgáltatás még csak részben. A telkek mérete azonban egész egyszerűen elbűvölő. Ugyanis 800 négyszögölesek, vagyis építkezés után szó se lehet arról (mint például az egyébként mintaszerűen szép szekszárdi Cinkában), hogy valaki kinyúl az ablakán és fogva (amit talán hangsúlyozni se ártana!) foglalkoztat egy szakembert, így a döntés a saját kezükben van. Amiért, - ha nem tévedünk - az önkormányzati törvény híján tébláboló önkormányzatokat valószínűleg létre is hozták.- Ha már a szekszárdiak Sióagárd vonzásába kerültek, mit tudnak tenni érte, hogy ez tartós legyen? Bolthálózat dolgában szeretnének, de csak módjával sikerül. A közművesítésről már szó esett. Most a legnagyobb terv a gázszolgáltatás bevezetése, melyben Zomba, a valamikori örök ellenlábas Harc és Sióagárd egyaránt érdekelt. Számokról inflációs korunkban csak fenntartással lehet beszélni. A be- csatlakoztatásra egyelőre az 505 lakástulajdonosból 306 mondott igent. 40 ezer forintjával... A falu fejlődésére azonban a jelek szerint mindenki igent mond, pártkülönbség - és képviselő-testületi tagsági pártkülönbség - nélkül. A látogató (és nem a szerkesztőség) magánvéleménye, hogy talán Szekszárd ezen a téren is bekerülhetne Sióagárd vonzáskörzetébe... A hires Leányvár Ordas Iván
