Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

2 NÉPÚJSÁG 1991. március 5. Az Országgyűlés hétfői plenáris ülése Népszavazás Lettországban 77 százalék a függetlenség mellett (Folytatás az 1. oldalról.) forrását másutt látják, mint a kis­gazdák. A fiatal demokraták képvi­selője rámutatott: szerintük a par­lamentáris demokráciát éppen az fenyegeti, ha egyes pártvezetők - például a kárpótlási törvény kap­csán - teljesíthetetlen vágyakat keltenek a társadalom széles réte­geiben, vagy ha tevőlegesen részt vesznek a törvénysértő, önkényes földfoglalásokban. Torgyán József, a kisgazdapárt frakcióvezetője nyomban vissza­utasította Kövér László szavait. Elek István (MDF) ugyancsak napirend előtt kért szót, s a parla­mentben helyet foglalók egymás­hoz való viszonyát, politikai kultú­ráját, s a parlamenti demokrácia működési zavarait elemezte. Véle­kedése szerint a képviselők nem találják a megfelelő hangot, ahogy egymáshoz és a közvéleményhez kellene szólniuk. Márpedig vala­mennyiüknek tudomásul kell ven­niük, hogy felelősségük közös. Né­zete szerint egyébként kezdettől fogva bizalmatlansággal telített a két legnagyobb párt, valamint az ellenzék és a kormány viszonya, s a vitákban gyakran kétségbe von­ják a másik fél legitimitását. Újra kellene szőni a bizalmi hálót - java­solta. Az ülésnek e pontján még szá­mos képviselő jelezte hozzászólási szándékát, a Flázelnök indítványo­zására viszont lezárták a napirend előtti felszólalások sorát, s ügyren­di kérdésekre tértek át. Sürgős­séggel napirendre tűzték a köz- igazgatási bíráskodásról, továbbá az idei költségvetési törvény mó­dosításáról szóló törvényjavasla­tot; mindkettőt a kormány előter­jesztésében. Majd a képviselői in­dítványokról döntöttek. Az Országgyűlés úgy határozott, hogy nem tűzik napirendre azt a szabaddemokrata indítványt, melyben négy képviselő javasolta: a kárpótlási törvény vitáját függesz- szék fel, határozzák meg a kárpót­lás alapelveit, s a kormány - immár a privatizációs elképzelésekkel összhangban - május 31-ig nyújt­sa be újra a törvényjavaslatot. Az SZDSZ képviselői azzal indo­kolták önálló indítványukat, hogy a kárpótlási törvénytervezet felett egy hónapja zajló vita mindezidáig nem vezetett az alapvető koncep­ció tisztázásához. Éppen ezért a szabaddemokrata frakció tagjai úgy vélték: a privatizációs törvény­nyel összekapcsolva lehetne kon­szenzusos megoldást találni a kár­pótlás mikéntjére. Nem kapta meg a szükséges számú szavazatot Torgyán József önálló indítványa sem, amely sür­gősséggel kérte napirendre tűzni az 1945 és 1963 közötti törvény­sértő elítélések felülvizsgálatát és az elítéltek teljes vagyoni rehabili­tációját. A képviselők - a napirend előtti ügyeket követően - mintegy más­fél órával az ülés kezdete után fo­gadták el az ülés tárgysorozatát. A kárpótlási törvénytervezet ál­talános vitája során is paprikás hangulat alakult ki, és jóllehet még számos képviselő jelezte hozzá­szólási szándékát, a kora esti órák­ban kis híján félbeszakadt a terve­zet tárgyalása. Becker Pál (MDF) ugyanis élt képviselői jogával, ügy­rendi javaslatával az általános vita befejezését indítványozta. Torgyán József, a független kisgazdapárt frakcióvezetője a felvetést azzal utasította vissza, hogy a kisgazda- párti képviselők teljes körűen még nem fejthették ki véleményüket. A plénum az ezt követően elrendelt mintegy félórás szünet után döntött a kérdésben. Az elnöklő Szűrös Mátyás felhívta a képviselők figyel­mét, hogy a Házbizottság az általá­nos vita folytatása mellett van, a házszabályok szerint azonban ügyrendi javaslat esetén az Or­szággyűlésnek vita nélkül kell dön­tenie. A szavazás végül is minimális különbséggel dőlt el. Összesen 105-en ellenezték a vita berekesz­tését. A vita lapzártakor még tartott. Az Országgyűlés ma folytatja mun­káját. Szovjet dezertálok - szovjet tábornok Összesen 221 szovjet személy- katona illetőleg családtag - dezer­tált március 4-ig a volt NDK terüle­téről Németországba - jelentette ki Vlagyimir Zsurbenko vezérőrnagy a TASZSZ szovjet hírügynökségé­nek nyilatkozva. A szovjet hadse­reg vezérkarának egyik osztályve­zető-helyettese szerint az illetékes német katonai hatóságok nem ad­nak tájékoztatást arról, hogy hány személyt tartanak vissza a szovjet nyugati hadseregcsoport állomá­nyából. A tábornok arra hivatko­zott, hogy német részről ezzel meg­szegik a szovjet csapatok német- országi tartózkodásáról illetve e csapatok kivonásáról 1990. októ­ber 12-én kötött szerződést. A szovjet katonai vezető, aki a nyugati hadseregcsoport katonai ügyésze, kijelentette: a szovjet ka­tonák dezertálása német területre a két ország kapcsolatainak egyik legnehezebben megoldható prob­lémája. Ami a részleteket illeti, Zsurbenko elmondotta: az említett 221 főből 151-en fegyveres alaku­latok tagjai, közülük is 35 tiszt. A családtagok száma 53, míg a többi 17 személy a hadsereg egyéb al­kalmazottja. Zsurbenko szerint német részről nem adnak választ a dezertáltak kiadatásával kapcsolatos ismételt szovjet kérdésekre. Példaként em­lítette, hogy szovjet részről sem a külügyminisztérium jegyzéke út­ján, sem más módon nem sikerült kieszközölni a lopásba keveredett Mihail Kolesznyikov ezredpa­rancsnok és családjának kiadatá­sát. A szovjet katonai vezető úgy vélekedett, mindez árnyékot vet a két ország kapcsolataira, és kilá­tásba helyezte, hogy a köztörvé­nyes bűncselekményeket elkövető katonai személyek kiadásának megtagadása nem kívánatos kö­vetkezményekkel fog járni. AustriaLotto A Lottó Unió Kft. közlése szerint a 9. játékhét eredményei az illeték levoná­sa után a következők: 6 találatos nem volt. A kővetkező hét­re átvitt nyeremény összege 12 739 486 schilling. 5 plusz 1 találatos 15 darab, nyereményük egyenként 283 099 schilling. 5 találatos 303 da­rab, nyereményük egyenként 21 022 schilling. 4 találatos 17 229 darab, nye­reményük egyenként 492 schilling. 3 találatos 312 949 darab, nyereményük egyenként 33 schilling. 3 darab dzsóker volt, a dzsóker­számra fizetett nyeremény egyenként 2 827 925 schilling. (Folytatás az 1. oldalról.) Szigler János beszámolt arról, hogy a magyar megfigyelők még egy laktanyát is felkereshettek, s fényképeket is készíthettek itt, ahol a katonák és tisztek ugyan nem, de a feleségek - mivel rendelkeznek személyi igazolvánnyal - viszont szavazhattak. A függetlenség mel­lett egyértelműen állást foglaló, le­nyűgöző eredményeket látva azt lehetett volna várni, hogy a helyi la­kosság örömujjongásba tört ki - Magyarországon hasonló esetben örömünnepet ültek volna -, de a lettek csodálatos nyugalommal fo­gadták a függetlenség híveinek győzelmét, valószínűleg északi al­katuk miatt - mondta Szigler Já­nos. Az MDF képviselője beszámolt arról, hogy a kormánypártokat, s a magyar Országgyűlést is tájékoz­tatják lettországi tapasztalataikról. Magánvéleményét hangsúlyozva úgy foglalt állást, hogy magyar részről talán még ebben az évben várható Lettország és a két másik balti állam függetlenségének vala­milyen formában történő elismeré­se. Az Öböl-válság lezárásával me­gint a Baltikum került előtérbe, s természetesen, hogy nem akarunk lemaradni majd más országoktól, az események után kullogni - je­lentette ki Szigler János. Tirts Tamás, a Fidesz megfigye­lője megerősítette az MDF képvise­lőjének a lettországi népszavazá­son szerzett tapasztalatait, s úgy fogalmazott: előbb-utóbb elkerül­hetetlen a balti államok elismerése, esetleg egy képviseleti iroda meg­nyitása útján. Megjegyezte, hogy Rigában azért még nem szűnt meg a félelem egy esetleges szovjet visszarendeződéstől. Kitért arra is, hogy a magyar parlament szeretne segítséget nyújtani a lett törvény- hozásnak. Tirts Tamás hangsú­lyozta, hogy azelmúlt esztendőben jelentős változások mentek végbe a Szovjetunióban, hiszen egy évvel ezelőtt őt a Fidesz küldöttségének tagjaként még nem engedték be Litvániába, s csaknem hazatolon- colták a moszkvai repülőtérről, most pedig gond nélkül juthatott el a Baltikumba, ráadásul egy függet­lenségi népszavazás nemzetközi megfigyelőjeként. Észtországban minden várakozást felülmúlt a részvételi arány Az észtországi népszavazás, az a tény, hogy a lakosság háromne­gyede a függetlenség mellett fog­lalt állást, történelmi jelentőségű esemény a köztársaság életében - hangsúlyozta hétfő hajnalban tar­tott tallinni sajtóértekezletén Ar­nold Rüütel. Az Észt Legfelsőbb Tanács elnöke méltatta, hogy a népszavazás nyugodt körülmé­nyek között, nagyon szervezetten zajlott le. Minden várakozást felül­múlt a részvétel aránya, hiszen a választásra jogosultak csaknem 83 százaléka járult az urnákhoz. Önmagáért beszél az a tény, hogy a szavazók több mint 77 százaléka mondott igent Észtország szuvere­nitására és függetlenségére. Rüütel emlékeztetett arra: habár a népszavazás jogi szempontból nem jelent kötelezettségeket, még­is rendkívül fontos az észt vezetés számára, hiszen a lakosság véle­ményét ismerve, arra támaszkodva tervezheti meg következő lépéseit A népszavazás valójában a Moszk­vával folytatandó tárgyalások, illet­ve Észország nemzetközi elismer­tetése szempontjából igazán jelen­tős, hiszen a köztársaságban már korábban is ismert volt a lakosság többségének vágya. Ezért volt fon­tos a nemzetközi megfigyelők je­lenléte, s az, hogy kivétel nélkül elismeréssel nyilatkoztak a nép­szavazás lebonyolításáról. Észtországban különösen a vi­déki lakosság mutatott nagy aktivi­tást. A járások szavazóinak több mint 90 százaléka ment el szavazni, s 93 százalékuk mondott igent a függetlenségre. A városokban nyolcvan százalék alatt volt a részvételi arány, s „csak” a lakosok 70 százaléka sza­vazott a függetlenségre. Tallinnban - ahol a szavazópolgárok harmada él - a jogosultak 80 százaléka ment el szavazni, s 65 százalékuk óhaj­totta a Szovjetuniótól való elszaka­dást. Meglepően nagy számban sza­vaztak az emberek az északkeleti, orosz ajkú többséggel rendelkező városokban, s itta többség amellett foglalt állást, hogy Észtország ma­radjon a Szovjetunió része. Az észtországi népszavazás inciden­sek nélkül zajlott le, ami önmagá­ban is jelentős eredmény a januári véres balti eseményekre emlékez­ve. Figyelemre méltó, hogy mostel- ső ízben külföldön is szavazhattak az észtországi lakosok, így Észtor­szág moszkvai képviseletén, s a skandináv országokban létesített tájékoztatási irodákban is. Irak a háború után... Irak nagy segítségre szorul ivóvízhálózatának és egészségügyi szolgáltatásainak helyreállításában - közölte Andreas Wigger, a Nemzetközi Vöröske­reszt bagdadi képviseletének vezetője a háború utáni állapotokról. Wigger elmondta, hogy a 18 milliós országban létfontosságú berendezések pusztultak el a bom­bázásokban és járvány ütötte fel a fejét. Különösen az ország déli részéből érkeznek aggasztó hírek: az élelemhiány ésa mostoha higiéniai feltételek követ­keztében fertőző betegségek terjednek, főleg a gyermekek között, de a felnőtteket sem kímélve. Eddig elsősorban a skandináv, a marokkói, az in­diai, az algériai ésajordán Vöröskereszt, illetve Vö­rös Félhold nyújtott támogatást az iraki lakosság­nak, de az nem elég. Átfogó segélyprogram kidol­gozása szükséges szervezeti összefogással - hangsúlyozta a Vöröskereszt képviselője. Véleménye szerint Bagdadban két héten belül hozzáfoghatnak a létfontosságú szolgáltatások helyreállításához, amint eltakarították a romokat. Helyre kell állitaniok az áramszolgáltatást is. Wigger sürgette az ENSZ Gyermekalapját (UNI­CEF) és a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO), mielőbb fejezzék be tényfeltáró misszióju­kat és biztosítsák a legszükségesebbet: az oltó­anyagokat, az ivóvizet, a csecsemőtejet. Az UNICEF kiküldötte szerint a 4,5 millió bagdadi­nak a lehető legrövidebb időn belül biztosítani kell majd fejenként napi negyven liter tiszta vizet a jelen­legi 15-25 liter helyett. A háború előtt 250-300 liter víz jutott naponta egy-egy babdadi lakosnak. Wigger azt is szorgalmazta, hogy a Dél-lrakot megszálló nyugati szövetségesek gondoskodjanak a helyi lakosság ellátásáról, hiszen az Bagdadból jelenleg megszervezhetetlen. Magyarországra érkezett a kínai külügyminiszter Hétfőn a kora délutáni órákban európai kőrútjának soron követke­ző állomására, Magyarországra érkezett Csien Csi-csen, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. A kínai diplomácia hivatalos lá­togatásra hazánkba érkezett veze­tője röviddel megérkezése után tárgyalóasztalhoz ült magyar ven­déglátójával, Jeszenszky Géza kül­ügyminiszterrel. Az előzetes prog­ramnak megfelelően Csien Csi- csent kedden fogadja Göncz Ár­pád köztársasági elnök, Antall Jó­zsef kormányfő és Szabad György házelnök. A kínai külügyminiszter találkozik az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjaival is. Kriptafosztogatók Vandál pusztítás nyomait fedez­ték fel a zalaegerszegi Göcseji úti, régi köztemetőben: ismeretlen tet­tesek 24 kriptát feszítettek fel az el­múlt hét végén, feltehetően érték­tárgyak után kutatva. Az elkövetők a halottak csontjait is szétszórták. Hétfőn délutánig két hozzátartozó tett feljelentést a városi rendőrka­pitányságon, ahol megkezdték a nyomozást a kíméletlen kegyelet­sértők után. Embercsempészek és lótolvajok lakat alatt (Folytatás az 1. oldalról.) A mácsai tsz-istállóban a koráb­bi sorozatos lólopások miatt a nyolc ló elvitele után már csak há­rom ló maradt. Az Arad és a Békés megyei rendőri szervek azt terve­zik, hogy felgöngyölítik a határ menti lólopásokat, s a sikeres ak­ció nyomán remény van arra, hogy megszűnjön a lócsempészet. Egy Békésben mind ez idáig ismeretlen maffia típusú zsarolásról is szó volt a hétfői békéscsabai sajtótájékoz­tatón. Egy budapesti „társaság” Kamlach János 49 éves vállalkozó felkérésére félmillió forint vélt vagy valós tartozást akart erőszakkal behajtani a gyomaendrődi Szabó Ferenc gazdálkodótól. A család kiirtásával, s a ház lerombolásával fenyegetőző zsarolók Franyek La­jos 25 éves foglalkozásnélküli bu­dapesti lakos vezetésével próbál­ták erőszakkal behajtani a félmil­liót. Végül a pesti „Bugac” csárdá­ban február 22-én sikerült elfogni a zsarolók egy részét: négy gyanúsí­tottat tartóztattak le, hat „maffiózót" még keres a rendőrség. A magyar kormány és a keresztény egyházak fellépnek az antiszemitizmus ellen Alkotmányos rendről, jogállami­ságról csak ott lehet beszélni, ahol a társadalom elszigeteli, az állam- hatalom pedig meggátolja a faji előítéletek gyakorlati érvényesülé­sét, a kisebbségek elleni uszítást, gyülöletkeltést - jelentette ki Keller László, a Zsidó Világkongresszus közép-kelet-európai elnöke hét­főn, Budapesten tartott sajtótájé­koztatóján. A továbbiakban hozzá­fűzte: a ZSVK azt tekinti a magyar­országi demokrácia, a rendszer ci- vilizáltsága és a kormányzati tisz­tesség próbakövének, hogy milyen légkör veszi körül az országban a zsidóságot, biztosított-e számára a diszkriminációmentes, félelem nél­küli élet. Az MTI tudósítójának válaszolva Keller László elmondta: az utóbbi hetekben a kormánykoalíció párt­jaival folytatott tárgyalásai során felvetette a magyarországi zsidó­ság kárpótlásának kérdését. A megbeszélések során hangot adott annak, hogy a ZSVK a jelen­leg parlamenti vita alatt álló kárpót­lási törvényt nem tartja megfelelő­nek, mivel abból kimaradt a zsidó­ság. Ez pedig diszkriminációjukat jelenti. A továbbiakban Keller László beszámolt arról: a kormány ígére­tet tett rá, hogy lehetősége szerint gátat vet az országon belüli anti­szemita megnyilvánulásoknak. Ugyanerről biztosították a magyar- országi keresztény egyházak ve­zetői is. Szóba került a sajtótájékoztatón a Dohány utcai zsinagóga restau­rálása is. Keller László elmondta: a kor­mány már átutalta a felújítás első ütemére szánt összeget, így a zsi­nagóga tetőszerkezetének felújítá­sa megkezdődhetett. Németország Régi detektívek — új mezben Lutz Peschel és Hartmut Mönnich cseppet sem titkolja szakmai múltját: mindketten a keletnémet állambizton­sági szervezet (Stasi) tisztjei voltak. A népnyelven „firma guck und horch”- nak (kb: fülelj és szimatolj) nevezett mi­nisztériumot egy évvel ezelőtt felszá­molták, ám számos egykori alkalma­zottja ma egy virágzó szakmában ka­matoztatja képességeit és ismereteit. A keletnémet tartományokban gom­bamódra szaporodnak a detektíviro­dák. Az elsők közé tartozott a Peschel és Mönnich által egy éve létrehozott drezdai „Alldek saxonia". A szász tarto­mány székhelyén - mit tesz isten - egy volt Stasi-villában ütötték fel főhadi­szállásukat, megszerezve az épületben lévő összes telefonvonalat is, ami a te­lefonínségben szenvedő Drezdában többet ér, mint egy lottó főnyeremény. Az iroda hat munkatársa közül négyen korábban a Stasi szolgálatában álltak. „A cég” tehát tovább él Drezdában, most már mint bejegyzett kft., a kereslet és a kínálat törvényei szerint. Peschel szavai szerint mindkettő dinamikus nö­vekedést mutat. Az ügyfelek, akik más­fél éve még borzongva, idegesen siet­tek el a patinás villa mellett, ma egymás­nak adják a kilincst. Jelentős hányadot képviselnek közöttük a férjük hűtlensé­gére gyanakvó s bizonyítékra áhítozó feleségek. A családi ügyek másik ré­szét a keletnémet menekültáradattal kettészakított famíliák jelentik: több ezer féj, apa lépett olajra annak idején, s merült alá az NSZK-ban, így szökve meg a tartásdíj fizetése elől. A detektívirodák kuncsaftjai között sok családiház-tulajdonos is akad. Ók azt szeretnék megtudni, kié is valójá­ban az a telek, amelyen házat építettek, s élnek-e még a tulaj örökösei, akik esetleg bíróság előtt szerezhetnek ér­vényt tulajdonjoguknak. Jogi biztosí­tékra áhítoznak egyes nyugatnémet cé­gek, amelyek „diszkrét felvilágosítást" kérnek az irodától potenciális keletné­met versenytársaiktól. A keleti ügyfelek viszont jövendő nyugati üzlettársuk komolyságát, boni- tását ellenőriztetik a detektívekkel. Egy Drezda környéki tsz például igencsak jól tette, hogy „átvilágíttatta”, azt a Porsche kocsival és roppant elegáns öltönyben beállító nyugatnémet vállal­kozót, aki új üzemek építését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a tsz jutá­nyos áron átenged neki több telket. Az iroda azonban kiderítette róla, hogy nyakig el van adósodva, üzleti szem­pontból pedig teljesen megbízhatatlan. Egy berlini detektíviroda vezetője, a Lipcséből elszármazott Hans Jürgen Fels különleges ügyekben utazik. Pro­filja „az NDK-múlt feldolgozása” - ezt kínálja a Neues Deutschlandban köz­zétett hirdetés. Természetesen, nem a néhai állam, hanem konkrét személyek múltját segít tisztára mosni Fels úr ügy­nöksége - persze jó pénzért. A hirdetés biztosra ígéri „lyukak betömését az önéletrajzában” és reményt nyújt a le­tűnt rendszer exponáltjainak is: „prob­lematikus esetekben is abszolút bizal­mas módon és sikerrel gondoskodunk az ön karrierjéről”. És az egykori Stasi- ügynökök, besúgók, kisebb kaliberű NSZEP-funkcionáriusok, akik szoron­gatott helyzetük feloldását vagy múltjuk tisztára mosását remélik, seregével özönlenek a berlini irodába. No persze a detektívek sem tudnak minden elvárásnak eleget tenni. „Egye­sek azt hiszik rólunk, hogy mindenha- tóak vagyunk, mint egykor a Stasi” - mondja mosolyogva Peschel. Termé­szetesen erről szó sincs, a nyomozóiro­dák szigorúan tartják magukat a hatá­lyos törvényekhez - ebben legalább különböznek a Stasi-tól. Azt azonban Peschel sem tagadja, hogy vannak bi­zonyos kapcsolataik az állami szervek­kel - elvégre nem is olyan régen ö és három munkatársa is „állami cégnek” dolgozott... Arra a kérdésre, vajon az újsütetű detektívek és „bundesbürgerek” isme­rik-e egyáltalán az érvényben lévő NSZK-törvényeket, Peschel magabiz­tosan feleli: „Hát persze, hogy ismerjük. Egyik kollégánk négy éven át ügynökök összekötő tisztjeként dolgozott Nyu- gat-Németországban.” DOROGMAN LÁSZLÓ (Berlin)

Next

/
Oldalképek
Tartalom