Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. február 2. NÉPÚJSÁG 5 Hogy ízlik a demokrácia?! Hallgatagon didereg a falu. Sehol egy lélek az úton, híre-hamva sincs az égen hóterhes felhők­nek. Váralja hallgat, s ahogy gyalog rovom a méte­reket, be-benézek a portákra. Itt a Szabó Laciék laknak... Az ismert zenész, népművelő, aki a Szél­kerék együttest életre hívta... Emitt a Bóvári Klá- riék, aki kiváló szakorvos Szekszárdon, s az aku- punktúrás kezelések tudora is. Tokodiék:...Az utód mérnök a nagymányoki brikettgyárban... Múthék... A fiú jó hírű belgyógyász adjunktus a IV-es bélén... Klamikék következnek. Ki ne ismerné Arankát, aki­nek nevéhez a váraljai hagyományőrző együttes alakulása kapcsolódik... Vagy a Szösz Lacit... ő a KSZE agrármérnöke és a faluján múlt, hogy nem belőle lett az új demokrácia első szabadon válasz­tott váraljai polgármestere. Vele szemben nyert Amrein István. De haladjunk még pár házzal csak odébb. Vastagék: ...Sándor Pécsett tanult, kiváló esztergályos lett belőle, s már otthon is bűvöli a va­sat esztergapadján, sokak örömére. Bayerék, ahol a meny pedagógus, Szommerék ahol mindkét ikerfiú tanult, Jóék ahol a fiú közgazdász, a leány szakközépiskolai tanárnő... Mind-mind egyazon korosztály keresztmetszetéből valók. Mindany- nyian e falu szülöttei. Váraljaiak. Műkedvelő táncmulatság Minek tagadni, büszke boldogság mondatja ve­lem, e falu szülötte vagyok magam is. Becsönge­tek hát a szülői házba is. Apám elém jön, kezében iratok, orrán szemüveg.- Tudod, végre rászántam magam - és sóhajtva mutat a papirhalmazra. Bent mindenütt iratok, okle­velek, birtoklevélköteg. Emlékek. A múlt emlékei. Nagyapám kocsmájáról, a cséplőgépről, traktorról, magánjáróról, a „hajmási”, „kerfői” földekről, a „há­romházi” birtokrészről, a „Gerántusról", meg ki tudja még mi miről nem. Napló kilencszázharminckilenc- ből, benne: Búzaőrletés -160 kiló - ennyiért., két hí­zott sertés ennek eladva, annyiért. Baldacin kaszá­lásból, piacról ennyi... Apám hallgatag. Nyomják az emlékezés furcsa érzései lelkét. Kezembe egy piros- fehér-zöld sávos meghívót nyom.- Majd nézd át! Nagyon érdekes - s egy ölelés­sel utamra indít. A buszmegálló falán két fejtetőre állított falra­gasz. Ravasz, mit ne mondjak, ravasz... Engem is megfog, hát tekerem nyakam és olvasgatom...dis­co itt, meg itt éjjel kettőig. Táskámból előkotrom a háromszínű, stráfos meghívót. Mellésimítom. A váraljai független 48-as olvasókör március 15-én este a Tolnai-féle vendéglő nagytermében mű­kedvelővel egybekötött táncmulatságot tart... Színre kerül „A királyné pásztorai” c. népmese 4 felvonásban. Margit királyné: Horváth Judit, Mohai Mátyás: Szép István, Panni: Újhelyi Erzsébet... Az­tán a beléptidíj: I. hely 1,50 pengő. S még valami. A színmű előtt a közönséget Szabácsy Vilma irre­denta dalai fogják szórakoztatni. A színmű után reggelig tánc. Szabácsy, Szabácsy... ugye isme­rős név másoknak is?! A magyar lovassport egyik legnagyobbika, Szabácsy István viselte rokoni fo­kon még e nevet. Hát persze, ő is váraljai volt. A falu csendes, de milyen is lenne egy dolgos hétköznapon, ha nem épp ilyen? A községháza előtt - jó, legyen polgármesteri hivatal - női kerékpár árválkodik. Az előszoba zsúfolt. Bánáti Zoltán a már nyugdíjas kultúrház-igazgató és mindenes beszél­get Varga László váraljai iskolaigazgatóval. Utóbbi a költségvetési tervezetet hozta. Mig a polgármesterre várunk - akinél éppen Schmidt Károly a Tolna me­gyei németség választott képviselője tárgyal -, szóba kerül a kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi néptáncfesztivál, az iskolaépítés kérdése, a napközis gyerekek szüleinek térítési problémái, s még sok más egyéb is. Vihar után királyság Mint minden településen, úgy Váralján sem volt közös nevezőn a nép abban, hogy ki legyen az új, szabadon választott polgármester. Sokáig és sok­féle szóbeszéd tartotta magát, mígnem csak elju­tottunk a mába, ahol a vihar utáni királyság napi fe­ladatainak ellátása a cél.. Aki egy kisközségben él, az szinte kivétel nélkül tudja, kinek valódi a polgár- mestere, kinek meg nem. S tudja ezt Amrein István is, hogyne tudná, hiszen 27 esztendeje él Váralján. Itt is dívik a „gyütt-ment" kifejezés használata, mint Szekszárd környékén, s szigorúan így is mondják valakiről, ha nem tősgyökeres helybéli. S ha már itt tartunk, van ebben a faluban néhány olyan szólás és kifejezés, melyet tán csak itt hallani. Úgy mint hetién, vagy például a tikok... Az előbbi a hét első napjának jelzésére, utóbbi a tyúkokra értető táj­szó. De hát tájszó ide vagy oda, annyit már is tudni a polgármesterről, hogy gyakorlati ember, ekképp a teljesítményt tartja elsőnek. Tiszteletdíja 10 ezer forint. A választást megelőzően, a faluvédő bizott­ság - mely a különválás előtt alakult - kérte fel, in­duljon a választáson. Mikor bejutok hozzá, a telefon ördöge köti per­ceit.- Halló! Nagymányok 52. Tessék, Váraljai Pol­gármesteri Hivatal... - veszi fel a kagylót. Tágra nyílt szemmel csodálom, hogy egy önálló te­lepülés, mely éppen Nagymányoktól való elválásáért oly sokat tett, most is így jelentkezik be az éterben... Úgy tűnik, a Magyar Postának akadnak még tartalé­kai velünk, magyar állampolgárokkal szemben.- Váralja és Nagymányok szétválása, még ma is úgy érezzük, a kisebb rovására folyt le - kezdi be­szélgetésünket. Mai napig nem teljes a két község közötti költségvetési elszámolás. Említem neki, hogy a faluban is hallottam; - még közös volt a költségve­tés, amikor a nagymányoki tanács 4 milliót fektetett be az új ABC építésébe. - Erre a polgármester csak rábólint. Amrein István üzletember is, és a sok napi teendő az első időben rengeteg idejét leköti. Még jó, hogy uborkaszezon van üzleti vonalon.- A család persze sínyli mindezt, mert most rá­juk nem jut elég időm. Ez egész embert kívánó fe­ladat - summáz. Meséli, nem anyagiakért, se nem sikerhajhá­szásból állt kötélnek. Sokkal inkább faluszeretet- ből, tenni vágyásból lett első ember a faluban, s persze van ma is, akinek ez nem nagyon tetszik. Hol ne lenne ilyen?!- Itt kell élni a faluban, tudni, ismerni az emberek igényeit, lehetőségeit, bánatát, örömét, tűrőképes­ségét. Első munkánk a pénzügyi szemle volt. Öröm, hogy elődeink tisztes munkát végezve tá­voztak, s az intézmények működési feltételeit min­den zökkenő nélkül biztosítani tudtuk. Hazahozott iskola Reggelente érdemes lenne szemlélődni az isko­lába vonuló gyerekek között. Néhányan kifelé igyekszenek nehéz táskáikkal a községből, de a többség már a falu szíve felé tart. Visszahozták Nagymányokról az 1-8. osztályt. Nem kis bátor­ságra valló sikeres tett volt. Egy falu iskola, tanítók, pap és gyerekek nélkül szomorú látvány. Sivár há­zak tömkelegét mutatná csak. Sok-sok pedagó­gus tanított évekig a környékbeli településeken, Nagymányokon, Bonyhádon, Majoson... Most jó­részt hazatértek. Azokat oktatják-nevelik, kiknek szüleit ismerik, kiknek körülményeivel tisztában vannak. A falubelieket. Az övéiket. S ezek az első visszatérő lépések egy hagyományosan jól műkö­dő falu életében. Majd orvos is kerül így előbb- utóbb, s az sem semmi, hogy ötvenegy óvodás van ebben az ezeregyszázpár lelkes faluban. A demokráciát gyakorolni nem is oly egyszerű tett, mert ma ez jobbára munka, hivatás, meg hitvallás szemben a hívságosnak érzett hatalommal. Mind a hét váraljai képviselő reszortot kapott, van munkája, felel egy területért. Ki a falu közegészségügyi és szo­ciális helyzetéért, ki az alapellátás és kereskedelem kérdésköréért. Van falugazda is, no meg az út villany, hírközlés és közlekedés terén ténykedő is, s persze hogy a földművelés és gazdálkodás kérdésköre egy kisgazdapárti kezébe került...- A mi falunknak már van földművelésügyi mi­nisztere - folytatja a polgármester. - Van intézmé­nyi szakreferensünk, aki összekötő kapocs az in­tézmény és a testület között. Van még a környezet- védelemért és vízvédelemért felelős, és a nemzeti­ségi, etnikai, vallási kérdésekért és teendőkért is felel valaki. Iskolabővítés vagy -építés? Az új testület első hete azzal indult, hogy kide­rült, a faluban egyik pillanatról a másikra csak úgy eltűntek a felszíni vizek. Leapadtak a kutak min­denfelé, aztán kiderült az is, hogy az iskolabővítés­ből egyelőre nem lesz semmi. A református egy­ház visszaköveteli százéves vagyonát, ahol építeni szándékozott a falu. A presbitérium nemet mon­dott az építésre. Ajánlották közös használatra, ha majdan megépül az iskola, de a református lelkész erre is nemet mondott. S ha már itt tartunk, a falu­ban több helyen is hallani lehetett - ami persze független a döntéstől -, hogy az új lelkész nem túl barátságos az emberekkel.- Várakozó állásponton vagyunk - mondja Am­rein István. - Tavasszal talán új iskola építésére is nyílhat lehetőségünk. Egymillió értékű anyag ott van már, de az ismert gond miatt a kérdés áll. Anyag van, összefogás vélhetően lesz, a művelő­dési tárca 40 százalék állami támogatást nyújthat. Az iskola egyébként működik, de fejlődése csak egy építkezéssel vesz megnyugtató fordulatot. Ahogy én a falut, az ott élőket ismerem, lesz még új iskola Váralján hamarosan. Az 51 gyerek az óvo­dában, az már valami! Ők a holnap nemzedéke, nekik jövő, lehetőség kell. S ezt a falu meg is tudja teremteni nekik. Hamarosan kezdik mérni a ken- deresi területen az új házhelyeket. Közel halad a villamosvezeték-rendszer, lesz regionális vízmű, ami újfent közel halad majd arra el. A terület jó adottságú, s előtte évek hosszú során át nem le­hetett telekhezjutni Váralján. Sokan építettek e be­teges koncepció hatására más településen. Vagy az volt a cél?!- Falusi kispiacot akarunk létesíteni - teszi hoz­zá a polgármester -, ahol a megtermelt fölösleget mindenki eladhatja. A posta melletti szabad terüle­ten lebetonoznak egy részt, asztalokat helyeznek ki, s gyümölcs, zöldség gazdát cserélhet. Kínálat­bővítés, helybeli ellátásjavítás. Nincs piaci buszoz- gatás, utazás, cipekedés... Hogy lesz ellenzője? Lehet, hogy éppen az lesz az első vonzereje. Majd ha a tíz kitett műkőasztal mellett a falu sorsáról is folyik a trécselés, az lesz ám az igazi. Vállalkozók, figyelem! Azt mondják, kereskedelmi monopólium és la­kossági ellátás két külön fogalom, így e témát tán zárhatnánk is. A kis falu nagy ötlettel várja a holna­pot vállalkozói ügyben. Azt mondja a polgármes­ter, hogy támogatást kívánnak nyújtani a vállalko­zóknak. A befizetett adók 20-30 százalékát vissza kívánják juttatni a zsebükbe. S gondoljuk csak meg, a személyi jövedelemadók fele az államot, fe­le a falut illeti... Bizton akad több olyan vállalkozó, aki megfontolva ezt a lehetőséget, Váralján ingat­lant vesz. Beruház, netán telephelyet létesít... Vagy majd csak alaposan elgondolkodik ezen az aján­laton, és felkeresi a falu vezetőit, hogyan is értik ők mindezt. Ez is faluépítés a javából. Váralján több olyan lakás is akad, ahol a hetven­éves falusiak is Eurosportot néznek, mert már van kábeltévé. A mai élet, a világra látás, az otthonról való kilépés egyik aránylag olcsó lehetősége ez. Persze gond azért itt is van, hiszen a kábel lefekte­tése közművesítésnek minősül, így annak jogi sza­bályozása is van. Akad hely, ahol az a fránya veze­ték - az átalakulás teljes zűrzavarában földbe ke­rülve - nem éppen ott fut, ahol szabadna... Felelő­se ma még nincs a dolognak, szerencsére proble­matikája sem. Eddig. Úgy tudják(?), 120-130 la­kásban van kábeltévé. Szerződés? Az a hivatalnak nincs. S 1991. szeptember végére regionális vízmű is lesz. Három települést köt össze: Váralját, Nagy- mányokot, Kismányokot. Szennyvízről egyelőre nincs szó, a lakosság nem bírná a terheket, hiába a jó ajánlat Szászvárról, ahol szabad tisztítókapa­citás van. Helyi adó?! - Kivetnivaló... Apropó, éppen készül a költségvetési tervezet, s a helyi adó ugye kétszeresen is kivetnivaló. Egy­szer törvényes úton, másodszor azért, mert ezt sem birja a falu népe. Ha lesz is Váralján, szinte csak jelképes - határozott a testület. A falu egy gyöngyszem a Mecsek ölébe bújva. Természeti adottságai miatt abszolút idegenfor­galmi centrummá nőheti ki magát. Ez a falu képvi­selő-testületének tervei között is szerepel. A park­erdőnek gazdája mindig volt, szolgája azonban az utóbbi esztendőkben nemigen. Hát most az is lesz. Többet ér annál, hogy csak egy-egy majális heje- hujájának adjon helyt. Sportlétesítmények épül­nek hamarosan. Teniszpálya több is, és ismerve a fehér sport néhány szerelmesét, bizton akadnak többen is, akik autóba pattanva a váraljai parker­dőben hódolnak majd kedvenc sportjuknak. Tisz­ta, csodás környezetben. Ott vannak a horgásztavak is, no meg a vadász­ház, pihenőház. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság új, agilis első számú embere vette a fá­radságot és elment a faluba mindezt megszemlél­ni. Mert, hogy is volt eddig?! Az erdőgazdaság tu­lajdona volt a vadászház, a nagymányoki tanács a bérbe vevő volt, a használó Bonyhád városa, míg Váralján a községházán, a jegyzői lakásban lakott a kerületi erdész. így bérfizetö a falu volt. Ma? Ma jobb a kép. A tulajdonos maradt, a bérbe vevő pe­dig Váralja. A volt brikettgyári üdülő is maradt, hi­szen a tulajdonos ott is az erdészet. Sok fekete au­tó masírozott végig évekig a falun - mesélték töb­ben is, mondtak is csúnyákat, hogy építettek uszo­dát meg... Váralját senki soha nem kérdezte ilyen ügyekben, de ha ma kérdik, bárki, aki bakancs­ban, autóval vagy vonattal érkezzen is, azt tárt ka­rokkal fogadja a falu. Az úttörőtábor? Már kényesebb kérdés. Hogy is épült? A város és városkörnyék üzemei, gyárai, válla­latai, szövetkezetei építtették közösen. Miből, milyen pénzből? Ma már ki tudja. Egy biztos, nem Bonyhád város tulajdona. Állami tulajdon, ami nem rakható ke­rekekre, nem húzható el. Amikor épült, már látszott, hogy nagyon jó helyen van. E témában ki kire fog lő­ni? S kinek a fegyverében lesz vaktöltés? Még ma nem tudni. Persze, akik építették, biztosan szívesen látott vendégei lesznek mindig a kis lakosztályoknak. A 30 százalékos kihasználtság szinte vétek, s hogy jobb legyen, s lehessen, arra tán ott lesz az idegen- forgalom. De majd kérdés lesz az is, hogy kié az oda­vezető út, a villany, a víz... Aztán létezik környezetvédelem, forgalomszer­vezés... Váralján kemping is létesül a tervek sze­rint, a falunak európai hírű tánccsoportja van, és megyeszerte ismerik már a magyardombi tojásvá­sárt is. Az óvodában félszáz gyermek játszik, az is­kolapadokban tanulók ülnek újra. Váralján van fia­tal, aki ott akar maradni, élni, boldogulni. És ahogy a dolgok alakulni látszanak, nem is olyan rossz öt- let'ez. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom