Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

4 NÉPÚJSÁG Szekszárdi szerkesztő levele Egyre több levél érkezik a Szekszárdi Szemle címére, jó­részt a feladott rejtvények megfejtéseivel. Ami a szer­kesztő külön örömére szolgál: nemcsak szekszárdiak, hanem más települések lakói is vállal­koztak arra, hogy válaszolja­nak a feltett kérdésekre. Kap­tunk levelet Faddról, Kajdacs- ról, Dombóvárról, sőt - szinte hihetetlen - még a Fejér me­gyei Sárbogárdról is. Itt hívjuk fel ismételten olvasóink figyel­mét arra, hogy rejtvényünk nem heti, hanem havi rend­szerben zajlik. Azaz négy kér­désre kell helyesen megfelel­nie mindenkinek ahhoz, hogy részt vegyen a hó végén ese­dékes sorsoláson, amelynek fődija egy ötszáz forintos könyvutalvány. S aki netalán valamelyik kérdést menet köz­ben „kihagyta”, az se bánkód­jon, hiszen a következő Szek­szárdi Szemlében valameny- nyit, azaz mind a négyet meg­ismételjük. Egyébként szerkesztőbizott­ságunk létszáma örvendete­sen gyarapszik, ezen a héten a szerkesztővel együtt már öten jegyzik az oldalt, s további je­lentkezők bemutatkozására van kilátás. Addig is várjuk le­veleiket, ötleteiket, javaslatai­kat. SZERI ÁRPÁD A rendőrség csak áll és néz? A „Bagoly” éjjel A „Bagoly” mini ABC Szekszárd egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerboltja, december eleje óta áll a vásárlók rendelkezésére, betérhet bárki a nap 24 órájában bármikor. Sajnos az utóbbi időben egyre többször zavarja hangosko­dás a bolt és környékének nyu­galmát.- SokszQr előfordul, hogy ran­dalírozó elemek lepik el a kis üzle­tet, hangoskodnak, molesztálják eladóinkat, vevőinket - mondja el elkeseredve Rózsás István, a bolt vezetője. - Minősíthetetlen, nyom­dafestéket nem tűrő hangnemben beszélnek, lopják a bolt árukészle­tét. Az ABC környékén is kiabálnak, szemetelnek, zavarják a környék nyugalmát, elriasztják vásárlóin­kat. Próbáltuk megfékezni őket fi­noman, majd kissé emeltebb han­gon, legvégül rendőri segítséget kértünk. Az éjszakai órákban egy eladónő és egy biztonsági őr telje­síti a vevők kéréseit. A lányok fél­tek, kérték, hogy mindig legyen ve­lük valaki, ezért kellett az éjszakák­ra biztonsági őrt felvennünk. Az őr, aki lévén 20 éves, nem képes harcba szállni a randalírozó fiata­lokkal, börtönviselt elemek rafiné­riáival. Ezenkívül a biztonsági őr nem is rendelkezik intézkedési jogkörrel, így tehetetlenül szemléli az atrocitásokat. Többször is riasz­tottuk a rendőrséget, védelmet re­mélve. A rendőrségi „segítség” azonban abban nyilvánult meg, hogy a rendbontók zavartalanul tá­vozhattak, enyhén megmosolyog­va bennünket, mi pedig kioktatás­ban részesültünk. Azt még nem fir­tattuk, hogy miért viselkedtek olyan elutasítóan február 8-9. éjszaká­ján a kihívott rendőrök a bolt dolgo­zóival, de a február 14-én 16.20 órakor történteket már nem tudjuk lenyelni. A jelzett időkben történtek meg­botránkoztatták a vevőket és félel­met, szinte rettegést váltottak ki be­lőlük és eladóinkból is. Az ügyele­tes járőr csak emeltebb hangomra volt hajlandó intézkedni. Kioktatott, hogy ittas személyeket ne szolgál­junk ki. Mi bolt vagyunk és kötele­sek vagyunk bárkit kiszolgálni, nem tudhatjuk ki mennyit ivott, mi­előtt betért hozzánk. Adófizető ál­lampolgárok lévén elvárjuk, hogy szükség esetén védelmet kapjunk. Mivel a Gemenc Hotel szomszéd­ságában vagyunk, a szálloda veze­tőségének sem mindegy, hogy a külföldi vendégeik mit látnak a kör­nyéken. Ezúton is tisztelettel meg­kérem a polgármester urat, vala­mint a rendőr-főkapitány urat a Ba­goly ABC dolgozói, vevőink, a kör­nyék lakói és a Gemenc Szálló ve­zetősége, vendégei nevében, hogy amennyiben mód van rá, biztosít­sák számunkra a nyugodt, félelem- mentes munkavégzés lehetőségét. SÁRVÁRI Rejtett értékeink Az árvaház Az Augusz-család férfiágának utol­só képviselője, Imre, vagyonát 1886- ban Szekszárdra hagyta, részben egy múzeum létesítésére, részben pedig árvaház építésére és ellátására. Ez utóbbira az ösztönözte, hogy nem sok­kal halála előtt Zarubay Ferenc, a hely­ség utolsó postamestere indítványozta, karolják föl a tehetősebbek az árvák ügyét, közadakozásból oldják meg el­helyezési és megélhetési gondjaikat. Az Augusz-vagyon erre a legalkalma­sabb volt: mintegy 400 ezer forint érték­ben földbirtokok, ingatlanok (köztük az Augusz-ház) és igen becses értéktár­gyak szerepeltek. Az örökösök azonban - állítólagos alaki hibára hivatkozva - megtámadták a végrendeletet, évek hosszú során pe­reskedtek a megyeszékhellyel, mígnem 90 ezer forint jutott közcélra. Ebből kel­lett megvalósítani az árvaházra vonat­kozó végakaratot. Az építésre, terve­zésre, az árlejtési hirdetményt 1899 márciusában tették közzé, s az eredeti­leg megjelölt összeg alá ígérők közül ki­választották Hája Bélát, aki március 27- ikén elnyerte a pályázatot: 10,6 száza­lékot szándékozván lefaragni az elői­rányzott 12 580 forintból. A szekszárdi közvélemény nagy fel­háborodására nem központi helyen, hanem az akkori városvégnek számitó Kramolinkert egy részén épült föl az emberbarát intézmény, amely jelenleg is az Árpád utca végén emlékeztet az örökhagyóra. Hája Béla ugyancsak gyors és alapos munkát végzett. Már 1899. november 19-ikén azt közölte a Tolnamegyei Közlöny: „A szekszárdi báró Augusz-árvaház teljesen elké­szült és fel is szereltetett minden szük­séges bútorral, sőt a vezetésére meghí­vott kedves testvérek is megérkeztek”. Ez utóbbiból adódott azonban a bo­nyodalom. Báró Augusz Imre világosan kikötötte, hogy felekezetre való tekintet nélkül neveljék az oda jutókat, s mind­erre közösen felügyeljen a belvárosi templom plébánosa a református lel­késszel. Az utóbbit az örökösökkel való kiegyezéskor egyszerűen törölték e tisztéről, s ezt még le is nyelte. Felleb­bezett azonban azért, hogy hajtsák végre azt az eredeti kitételt, amely vilá­gosan kimondja: az intézet vezetését „egyetemet végzett, családos, éke­sebb, de erélyes emberre" bízzák. (Eb­be á kategóriába sem apácák, sem szerzetesek nem fértek bele, de katoli­kus pap sem lehetett vezető.) Ilyen bonyodalmak után kezdte meg működését kilencven esztendeje a me­gyében elsőként épült árvaház. Bené­pesítése nem okozott különösebb gon­dot, a fenntartást viszont segítette, hogy Tolna vármegye, Szekszárd nagyköz­ség és számos magánszemély ösztön­díjakat létesített. Mindehhez jött még az a több mint 70 ezer forint, amely az épí­tés után fennmaradt s az önálló konyha, a szobák, tantermek fölszerelésére nem ment el, sőt, kellően kamatozott is. Időközben a forint helyett behozták a koronát, amely számban éppen két­szerese volt elődjének, s így az ingat­lannal együtt, közel kétszázezres nagy­ságával a leggazdagabb alapítvány volt a megyében az árvaházé. Egy „bölcs" döntés azonban gon­doskodott róla, hogy ne sokáig legyen így. Az első világháború alatt 164 700 korona hadikölcsönt jegyeztettek az in­tézménnyel - jócskán megsértve ezzel az örökhagyó akaratát. Ez az összeg a háború után színes papírrá változott, teljesen értékét veszítette. Ezért már a két világháború között részben a város, részben a megye tartotta fönn a hajdan oly nagy reményekkel alapított árvahá­zat. Ma egyik általános iskolánkhoz tar­tozik, amelynek új épülete szintén ezen a telken nőtt ki a földből. DR. TÖTTÖS GÁBOR Kérdésünk is kapcsolódik a fentiek­hez: Melyik az az iskola, amelyhez ma tartozik az egykori báró Augusz Árva­ház? Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A borítékra kér­jük Írják rá: Szekszárdi Szemle. Az egykori árvaház FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Azt beszélik, hogy... A Csörge-tó rendbe hozható! A szekszárdi polgárok közül mindenki ismeri a Csörge-tó nevét. Azt is sokan tudják, hogy valaha milyen pezsgő élet vette körül ezt a csöppnyi tavat. Később a meder kiszáradt, majd feltöltötték, most elhanyagolt állapotban, parlagon hever. Két vállalkozó kedvű szek­szárdi fiatal, Kuthy Elek és Vörös Károly azonban a tó rendbehoza­talát tervezi.- Jártunk a polgármester úrnál is, aki áldását adta az ötletre - mondták a fiatalemberek. Szeret­nénk feltölteni a medret vízzel, a régi állapotokat visszaállítani. A vízműnél is tárgyaltunk, s amennyi­ben a tó alját szigeteljük, ivóvizet biztosítanak a feltöltéshez, mivel régebben a Sió egészségtelen vi­zét vezették ide. A rendezés meg­kezdéséhez már csak egy székes- fehérvári engedély szükséges. Lé­tesülhetne itt egy szabadidőköz­pont, lenne több sportpálya, büfé, később étterem. Felkerestük a va­dásztársaságot is, szeretnénk a ki­halóban lévő madarakat idetelepí­teni. Családok számára is kiváló pihenőhelyet lehetne létesíteni. Egyébként keresünk olyan segítő­kész társakat és támogatókat, akik régebben már foglalkoztak a tóval és szívesen segítenének a rendbe­tételénél.-sj­Szemle Látogatóban 1991. február 1) A képviselő jegyzőnél Vagy a jegyző képviselőnél? Csányi László maga is jót nevet amikor elmeséljük, hogy útközben hozzá, nem tudtuk eldönteni a fenti kérdést. A választ azután közösen találtuk ki, hisz ez a bemutatkozó kis beszélgetés inkább szól a szek­szárdi képviselő-testületi tagról, mint a mőcsényi jegyzőről. Vagy ki tudja! Csányi László Béri Balogh Ádám utcai lakásában a beszélge­tés előtt maga főzte kávéval kínál bennünket, némi önkritikával hoz­zátéve, „ha a feleségem látná, biz­tos rám szólna, hogy hol a tálca”. Azután rögtön befészkeli magát kedvenc helyére, az állólámpa alatti fotelba, ahol mint mesélte, egy jó könyv mellett szokott a világ­ról megfeledkezni. Most viszont nem feledkezik meg a világról, csak a hozzá inté­zett kérdésekről időnként, mert bi­zony hiába próbálom magánéleté­ről, hobbijairól faggatni, követke­zetesen, azonnal és megállíthatat­lanul a munkájáról, vállalt illetve vá­lasztott tisztségének nehézségei­ről beszél.-•«- Kilenc hónapja vagyok Mő- csény községben jegyző. Megtisz­teltetés volt számomra az a szere­tet, amellyel megválasztottak és amit azóta is érzek, a lakosság ré­széről. Óriási jelentősége van munkám eredményességében a lakossággal való közvetlen kap­csolatnak, valamint annak, hogy Sikabonyi Miklós polgármester­ben (aki a helyi téesz elnöke) olyan vezetőtársra találtam, akivel egy nyelven beszélünk.- Az önkormányzati munkában jelenleg a képviselő-testületek a végeláthatatlan ülésezések szük­ségszerű korszakát élik. Ön két he­lyen is ezt teszi, mint mőcsényi jegyző, és mint szekszárdi képvi­selő. Hogy lehet ezt idővel és bo­csánat a szóért, fenékkel bírni? Fel tudja-e használni az egyik helyen szerzett tapasztalatokat a másik ülésen?- Amíg Mőcsényben a döntéseket kell előkészítenem,addig mint szek­szárdi képviselő-testületi tagnak magában a döntésben kell részt ven­nem. Természetesen ez két külön­böző dolog, viszont mindkét helyen kamatoztathatom államigazgatási ismereteimet és tapasztalataimat „Az olvasást illetően mindenevő vagyok" FOTÓ: ÖTÖS REK/- Mit szólt a család, hogy egy „rendes” nyolcórás munkahelyről, hisz előző munkahelyén, a volt me­gyei tanács nyomdájának vezető­jeként nemigen kellett ülésekre jár­nia, egyszerre olyan munkahelyre került, ahol nincs munkaidő kezde­te és vége, sőt ezt „tetézte" még az, hogy képviselővé választották.- Gyermekeink felnőttek. Már dsak hétvégeken vannak idehaza. A fiam Pécsett a Kodály-gimná- ziumban tanul, a lányom pedig el­sőéves egyetemi hallgató Szege­den. A feleségemnek kellett sajnos megbarátkoznia a gondolattal, hogy sokkal kevesebbet vagyok idehaza, hisz azelőtt bizony itthon­ülő voltam.- Igaz, hogy kicsit távolinak tű­nik, hisz odakünn nagy pelyhek- ben hull a hó, mégis talán felüdü­lést jelent a gondolat.is, hogy ezt a hosszú és sok munkával eltöltött időszakot hogy kívánja majd kipi­henni, ha itt lesz a szabadság ide­je?- Hosszú évek óta ugyanott és ugyanúgy, ugyanazokkal az embe­rekkel töltjük a szabadságunkat. Együtt a gyerekekkel két hét Dom­bodban. Ebbe a laza semmittevés­be minden évben „belelopok” egy- egy régen olvasott kedvenc köny­vet, ettől lesz teljes számomra az üdülés.- Azt hiszem, szinte felesleges megkérdeznem, hisz körülnézve e lakásban csak a plafonon nem lá­tok könyveket, mi a hobbija, ked­venc időtöltése?- Jól gondolja! A könyv, az olva­sás. Az olvasást illetően minden­evő vagyok. A művészeti ága) mindegyikéről imádok olvasni Mindig az a kedvencem, amit ép­pen a kezemben tartok. Az az igaz­ság, hogy nagy örömömre a köny­veim nagy részét már a gyerekeim „átmentették” saját szobájukba. Hát akkor bizony lehet, hogy mégis voltak a plafonon is könyvek Amíg ezen elmélázom, Csány László rágyújt, a sokadik cigarettá­jára, és miután óvatlanul abbaha­gyom a személyes dolgai iránt kérdezösködést, máris a követke­zőket mondja:- Mint képviselő, a legnagyobt bánatom, amikor látom, hogy le­bontásra kerül egy-egy Szekszárc jellegzetességét őrző épület. Néhs alig bírom ki, hogy ne könnyezzem meg, hisz fiatalságom, diákéveim tanúi voltak ők. Elmerengve néz cigarettájánál« füstjébe. Szokatlan nála ez a szót­lanság. Talán megjelent szeme előtt a bazársor, a sétakert?- Pedig milyen szép is volt a kor­zó - válaszol a csak gondolatban feltett kérdésemre. SAS ERZSÉBET Különvélemény Marad-e díszpolgár Szabópál Antal és K. Papp József? Mostanában az olyan látszólag ártatlan téma, mint például a dísz- polgárság kérdése is indulatokat kavar. Kocsis Imre Antal polgár- mester nemrég azt nyilatkozta, hogy kérdésessé válhat Szabópál Antal és K. Papp József 1986-ban szerzett szekszárdi diszpolgársá- ga. Mi a véleménye minderről? - kérdeztük Szabópál Antalt, a volt megyei tanács egykori elnökét.- Tudomásom szerint ezt a címet nem a viselt funkcióm után, hanem a végzett tevékenységem alapján kaptam. Úgy érzem, rászolgáltam erre az elismerésre. Itt születtem Szekszárdon, mindig és minden­hol szívemen viseltem a város sor­sát. Sokat tettem érte, segítettem az iparosodását, megszüntettük a munkanélküliséget. A történelem majd el fogja dönteni, hogy ki alko­tott többet, vagy egyáltalán ki alko­tott, és helyére fogja tenni ezeket a dolgokat. K. Papp József, az MSZMP me­gyei bizottságának volt első titkára kérdésünkre csak annyit mondott, hogy nem kíván ez ügyben részle­tesen nyilatkozni. ítélje meg a köz­vélemény, hogy helyes-e az ilyen döntés. SÁRVÁRI JÁNOS Egy hivatal. Ahol mindenki igent mond! A fenti hivatalt lehet szeretni, esetleg gyűlölni, egy dolgot azonban nem tehet az ember: azt hogy kikerüli. Életünkben legalább kétszer egész biztos „megfordu­lunk” itt, méghozzá „önhibánkon” kívül, amikor szüle­tésünket és halálesetünket bejegyzik. A többi „látoga­tásunk” már önként vállalt. Gondolok itt elsősorban házasságkötésünkre (ebben az ügyben esetleg több­ször is) és a többi, személyi adatainkat érintő ügyekre. Úgymint névváltoztatások - van belőlük többfajta, vá­lás bejegyzésre, állampolgársági, hagyatéki ügyekre, és a többi és a többi... Mindenki számára igen fontos ezeknek az ügyek­nek az intézése, hisz nemcsak személyi adatainkat érintik, hanem sok esetben egész életünket befolyá­soló események-színtere is a hivatal. Most kezdődő sorozatunkban bepillantást enge­dünk a kedves olvasóknak (persze csak annyira, amennyire a titoktartás engedi) ennek a hivatalnak az életébe, mégpedig úgy, hogy az segítségére is le­gyen ügyeik intézésében. Miután ez az oldal a szek­szárdiaké, így elsősorban a tájékoztatás is a szek­szárdi állampolgároknak szól, azt viszont mindenkép­pen hozzá kell tenni, hogy a szekszárdi anyakönyvi hivatal - mivel a megyei kórházban történik a születé­sek és a halálesetek zöme, itt történik azok anyaköny­vezése is - a megye valamennyi lakosának a hivatala, így reméljük, segítségére lehetünk valamennyi olva­sónknak, annál is inkább, mert a jogszabályok minde­nütt egyformán érvényesek. (Valamint az igenek is.) A következő számunkban, a sorozat első részében a születések anyakönyvvezetéséről, az „apa nélkül” született gyerekek családi jogállásának rendezésé­ről, a gyermek utónevének megválasztásáról esik majd szó. Kérjük a kedves olvasókat, ha kérdésük van a fenti témakörben, azt a szerkesztőségbe csütörtökig juttassák el. Ne feledjék a jeligét: „Ahol mindenki igent mond.”- sas ­Híres szekszárdiak Schwartzer Alajos Testvéréről, a híres gyógype­dagógusról már megemlékez­tünk. A maga szakmájában nem volt kisebb a szintén Szekszár­don 1796-ban született borke­reskedő sem. Apjától tanulta a borkezelés tudományát. Ő is Bécsben tanult, majd kis bor­üzletet nyitott. Mindent megta­nult a borokról, amit lehetett. Amikor az üzlete fellendült, ha­talmas mintapincészetet épített ki, a legjobb francia és Rajna- vidéki pincemestereket alkal­mazta. Megvizsgáltatta a ma­gyar borokat is. így sikerült el­fogadtatnia a hazai borfajtákat - köztük a szekszárdit - és te­kintélyt szerezni nekik a borpiacon. Beutazta a fél vilá­got. Amerikában saját borraljtárt telepített és onnan szállított a távolabbi országokba. Ő kez­deményezte a Bécs-Pesti Bor­kereskedelmi Társulat megala­pítását. Schwartzer Alajos a monarchia legelismertebb bor- kereskedője lett. Szülővárosá­val a Szekszárdi Bortársasá­gon keresztül maradt kapcso­lata. Bécsből irányított kereske­dését a fia folytatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom