Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
8 NÉPÚJSÁG 1991. február 1í Hét város hét háza - IV. Mi mozog a mozgóképpel Bonyhádon? Hét várost, pontosabban megyénk városainak művelődési központjait, házait járjuk körbe vázlatos keresztmetszetet rajzolva tevékenységükről, létükről, biztos, vagy bizonytalan életükről. A Tolnai Népújság hasábjain megjelenő sorrendiség semmilyen rangsort nem jelent. Bekopogunk egy intézmény ajtaján, aztán a látottakról, hallottakról tudósítjuk különböző újságírói műfajokban lapunk e téma iránt érdeklődő olvasóit. * Amikor Wagnerné Pál Ágnes hellyel kínál igazgatói irodájában Bonyhádon a városi művelődési központban, először a reklámról, propagandáról kezd beszélni, mely meghatározó szerepet tölt be a ház életében és egyre nagyobb teret hódít abban a tevékenységben ami egyben a bevételek forrását is gyarapíthatja. Az intézmény műsorfüzetében megjelenni - talán - fontos lett a város vállalatai részére. A változásokról így vélekedett az igazgatónő:- Ha a mindennapok változásaival nem változik egy közművelődési intézmény élete, akkor az nem is közművelődési intézmény. Ilyen munkának a tömeges érdeklődésre kell építenie...- ...és mi az ami iránt tömeges az érdeklődés?- Elsősorban a szolgáltatások, ezért azt kell erősíteni, hogy a korábban használt kulturális tevékenységeinket is fenn tudjuk tartani. A múltkor voltam egy pénzügy- miniszteri tájékoztatón, ahol elhangzott, hogy az állam kivonul a kultúra területéről. Ezt én szomorúnak tartom, mert mondjuk itt Bonyhádon 250-300 forintot kellene kémem egy színházi előadás belépőjegyéért, hogy az ne legyen ráfizetéses, de nem tehetem, mert az emberek nem tudják kifizetni. Azt olvastam Csányi László tollából, hogy már az altamirai barlang lakója is tudta, hogy szüksége van a művészetre és ezt éppen mi feledjük? „- Színházról esett szó, de korábban a mozgóképszínházzal, a mozival is volt némi gondja a városnak.- Bonyhádon nincs külön mozi. A Moziüzemi Vállalat bérli a művelődési ház színháztermét. A napokban közölte ez a vállalat, hogy a bonyhádi mozi veszteséges, ami 500 ezer forint. Csökkentenünk kellene a bérleti dijat, vagy az ön- kormányzatnak támogatni a mozizást. Itt a kérdés, amire válaszolni kell a képviselő-testületnek, legyen, vagy ne legyen mozi Bonyhádon? Mi csökkenteni nem tudjuk a bérleti díjat, így is féláron kapják, de nem is fogunk emelni az áremelések ellenére sem.- Vállalkozásként nem érné meg a művelődési háznak a mozival foglalkozni?- Nem! Tőkénk nincs arra, hogy a gépeket megvásároljuk és a forgalmazók sem állnak velünk szóba. Bonyhád túl kicsi ahhoz, hogy heti öt előadásért bárki is érdeklődjön a forgalmazók közül. Nekik ez nem üzlet. Én nehezen tudom elképzelni, hogy egy tizenötezer lelket számláló városban ne legyen mozi. Ezt majd eldöntik mások. Ma még úgy tűnik, mintha a forgalmazók diktálnának. Ez tarthatatlan. Ilyen üzleteket nem szabad kötni.- A moziról, tehát az önkormányzat dönt. Erről a házról, a művelődési központról miként vélekedik az önkormányzati testület?- Azt érezzük, mintha teher lennénk a számukra, de ezen a terhen közösen segítünk. Közel 7 millió forint kell támogatásként az intézmény fenntartásához, de ez akkor csak a tavalyi szinten mozog. Említettem, hogy a szolgáltatásainkkal tudunk segíteni. Az elmúlt évben a talpmasszázs lendített a bevételeinken. Idén már nem. A nyelvtan- folyamok iránt is volt érdeklődés, ma kevésbé.- Nyelvtanfolyam a városban másutt is van!- Igen! Ez versenyt jelent. Aki eredményesebb, az a győztes. Tömeges kínálat van, de nehezen és csak később lehet mérni a sikert. Nem tartom rossznak, mert minőséget termel. Az önkormányzattal való kapcsolatunkra visszatérve azt meg kell jegyezni, hogy egy hónapja a testületi ülésekre kapunk meghívót, tehát az informálás az megmozdult. Sőt szóltak, hogy a kulturális bizottságban kevés a szakember és felkértek, hogy külső tanácsadóként vegyek részt a munkájukban.- Tehát nem szemlélik teljes közömbösséggel e ház jövőjét, mozgását?- Dühömben kiszámoltam a napokban, hogy ebben a házban átlagosan 362,4 ember fordult meg naponta és nyitva voltunk 320 napot. Ez a szám mond valamit. Lehet hogy a polgármesteri hivatalnak nem lesz szüksége a házra, de a számok szerint az itt élők, a városlakók mozognak errefelé és valami miatt betérnek hozzánk. Ezt kényszer nélkül teszik. Van olyan napunk, hogy 1400-an sürgölődnek. Délelőtt, délután diákok, este mozi. Egyrészt nincs a városban még egy ház, ahol ilyen létszámot el le hét helyezni, másrészt itt olyai események zajlanak, amire - úg; tűnik - kiváncsiak az emberek.- Ez a kíváncsiság nem elegen dő a fennmaradáshoz?-Nem, mert az épület fenntartás költségei olyanok, hogy az renge teg pénzt emészt. Azért mégsen kérhetek belépődíjat, hogy ha va laki bejön a házba. Megveszi ő . jegyet az előadásra, de az csak an nak az árát hozza vissza. Fűtök, vi lágítok, bért fizetek... * Amint a bevezetőben szóba jött; propaganda, az információk ára moltatása, úgy kanyarodott isme arra a beszélgetés. Helyi sajtó, te levízió szerepéről, hiányáról, en nek okairól és a megteremtésük höz szükséges véleményváltáí látja szükségesnek a ház igazgató nője, hogy ezek is mozgásba jöjje nek a mozgóképekkel együtt ; Völgység szívében - Bonyhádon DECSI KISS JÁNO! Várdombon nem vitatkoznak - dolgoznak Magyarországon a vendég- szeretet nem ritka. Valószínű azonban, hogy bármelyik vendégjárásra, rokonlátogatásra felkészült és szívesen kész família is bajba kerülne, ha 2 esztendő leforgása alatt másfél ezren keresnék fel. Az alig 1100 lelkes Várdomb általános iskolájába nagyjából tizedannyi gyerek jár, mintahány érdeklődő látogató itt az utóbbi két évben megfordult. A vendégek 5- től 30 személyes csoportokban érkeztek, kizárólag pedagógusok, az ország legkülönbözőbb pontjairól. Például Komlóról, Pécsről, Bikáiról, Csongrádról, Gyöngyösújfaluról, Gelséről, Zsombóról, Abaligetről, Kapos- szekcsőről, Paksról, Baksáról, Kiskunhalasról, Látrányból, (illésről, Siklósról, Esztergomból, Várpalotáról, Szentesről és Szombathelyről. Egyik-másik említett település hollétének megállapítására kéretik elővenni a helységnévtárt, vagy Magyarország nagy atlaszát. Mindenesetre olyan helyekről, ahol érdeklődnek Zsolnai József értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiai módszere iránt. Ennek központja Törökbálinton van, kísérleti iskolái az országban 66 helyen, ezek közül vendégfogadásra készen 8-10 településen. Egyikük Várdomb, amire a jelenleginél valamivel fejlettebb lokálpatriotizmussal büszkék is lehetnénk. Abban, hogy manapság egy mindössze 154 gyereket foglalkoztató általános iskolában nem palatábla a legfontosabb oktatási eszköz, semmi meglepő sincs. Az, hogy 6 lehallgatófejes zenesarkot rendeznek be, magnóval, rádióval, videóval; fotóoktatás folyik, tucatnyi gépen tanítják az írógépelés tudományát; lehet sakkozni és úszni tanulni; a számítástechnika elsajátításához már III. osztálytól rendelkezésre áll a megfelelő gép; újságot szerkesztenek nemcsak az iskolának, hanem a falunak is; emellett pedig fólia alatti növénytermesztést és gombatermesztést tanulnak - már ritkább. Az pedig, hogy mindez se a településnek, se önkormányzatának egy krajcárjába se kerül, unikumnak is nevezhető. Csizmazia Sándor igazgató és tantestülete idáig a Közoktatási Fejlesztési Alaptól 1,6 millió forintot nyert pályázaton, az Eötvös Alapítványtól 150 ezret kiállítások rendezésére, a Közművelődési Intézettől 100 Gépíráséra FENYKEPEZTE: KISPAL MARIA ezret a zenesarokra, a megyei pedagógiai intézet szépen hangzó nevű Tartalmi Fejlesztési Alapjától pedig ugyancsak súlyos összeget a már említett gombatermesztésre és fóliás művelésre. Mindez aligha a szerencsés véletlenek összejátszása, vagy éppenséggel - a Zenesarok A pályázatok haszna: számítógépek remélhetőleg már kikopott szóval - „szocialista összeköttetés” eredménye. Hanem nagyon jól átgondolt, pedagógusokat és tanulókat egyaránt keményen megdolgoztató, tervszerű munkáé. Akik tavaly sűrűbben vették kezükbe az Élet és Irodalmat, azok unalomig olvashattak a Zsolnai-módszer körül dúlt, tombolt vitákról. Vitatkozni persze fontos és jó dolog, de hasznosat tenni sokkal érdemesebb. Laikus módjára (és laikusok részére) összegezve a Zsolnai-módszer célkitűzéseit, a lényeget a meglévő képességek kifejlesztésében és nem a jegyek gépies hajszolásában kell keresni. Ugyanakkor egyéniségnevelésben is, nem kihagyva ebből a szexuális kultúra megalapozását és fejlesztését. Ez utóbbi azonban annyira „nehéz”, azaz pontosabban álnehéz téma, hogy később megér majd egy külön cikket. Hasonlóan fontos a hazánkban döbbenetesen elhanyagolt vizuális kultúra, tulajdonképpen a látni és láttatni tudás kifejlesztése. A számonkérés, ami alatt ne tessék valamiféle számonkérö székre gondolni, a korábbiaktól elütő módon, mondjuk úgy, hogy kisvizsgák formájában már a III., a VI. és a Vili. osztályban megtörténik. A gyerekek kívánsága szerinti időpontban, amikor felkészültnek érzik magukat a jó előre meghatározott és írásban is rögzített követelmények teljesítésére. Dióhéjban összegezve és fényképekkel is dokumentálva, nagyjából ez annak a módszernek a lényege, mely két év alatt az ország legkülönbözőbb pontjairól másfél ezer látogatót vonzott ide. Ugyanis nemcsak a jó pap tanul hóttig, hanem a jó pedagógus is. Függetlenül attól, hogy próféta lesz-e a saját hazájában, vagy egyáltalán kívánkozik-e prófétai szerepre. Ez utóbbinak szerencsére Várdombon nyomára se akadtunk... ORDAS IVÁN A szíriai üzletkötő A háború nagy vesztese: a sahter A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál éveken keresztül különös szertartásnak hódoltak: egy boxban gázzal elkábították a „halálra ítélt” szarvasmarhát, majd egy göndör hajú, sötét bőrű sziriai férfi késsel megadta az állatnak a kegyelemdöfést. Mértani pontossággal nyisszantotta a fejeket, vágási napokon mintegy hetvenszer megismételte a műveletet. Csalásnak itt nincs helye, hiteles okmány, a halam igazolás tanúskodott a vágás szakszerűségéről. A megrendelő igényeihez alkalmazkodni kell, kiváltképp ha busásan fizet érte. Kováit volt évekig a kamionszállítmányok címzettje. Az üzlet tisztes hasznot hozott. Cserébe az állatok mohamedán vallás szerinti, rituális levágásáról is gondoskodni kellett. Mohamed Faber Al-Seid Ali, a megrendelő kuvajti vállalat megbízottja aláírásával igazolta a szabályok betartását. Tízmilliós veszteség A virágzó üzleti kapcsolatoknak a háború vetett véget, Kuvait egyelőre elérhetetlen, az Öböl-térségben a fegyverek beszélnek. Az utolsó szekszárdi szállítmánnyal teli kamion augusztus elsején Katarig jutott el. A húskombinátban természetesen nem fogadták kitörő lelkesedéssel a fejleményeket. Augusztus 2-a óta 10 millió forint a veszteség, mig az elmaradt haszon százmilliós nagyságrendű. Nemcsak a kuvaiti, hanem a többi közel-keleti üzlet is meghiúsult, hiszen a szekszárdiak Líbiába, Libanonba és Szaúd-Ará- biába is szállítottak. A kistermelők sem lelkendeznek, az értékesítési lehetőségek beszűkülése miatt az élőmarha kilogrammonkénti felvásárlási ára 92 forintról 81-re zuhant. Ki tudja, hány vesztese van az ügynek, de a szíriai üzletkötő is közéjük tartozik. Megfogyatkozott a munkája, időnként keresi a helyét, egyelőre a belföldi vállalkozásaival foglalkozik. Továbbra is sokat segíthet az információcserében, hiszen a vállalat nem mondott le az arab piacokról. „Nem minden arab terrorista” Az Alival történő beszélgetésko a politikát nagy ívben igyekszün elkerülni. Úgy tűnik, mi sem köny nyebb ennél, hiszen a 45 éves fér saját bevallása szerint egyáltalái nem politizál. Tört magyarsággá annál szívesebben beszél a mun kájáról, a családjáról.- Sahter vagyok, vagyis leszú rom az állatokat. A kuvaiti Ekran Ja köb Agha cég alkalmazásában áll tam. A vállalatnak üzleti partnere két is segítek szerezi. Szíriában, török határ közelében nőttem fe van három fiú és négy leánytestvé rém. Nem sokat tanultam, az „isko la a kezemben van.” Előző felesé gémtől elváltam, a második nejer Budapesten él. (A többnejűségrc is szót ejtünk, Ali szertefoszlatj, téveszméinket: megtudjuk, hog kevésbé divat már náluk a többne jűség, egyre több a monogám fér fi.)- Egy muzulmán számára ner idegen a mi kultúránk?- Húsz éve élek Magyarorszá gon, megszoktam a környezete korábban a szombathelyi és a gyű lai húsipari vállalatnál dolgoztán Nagyon kedvesek az emberei nem tartanak idegennek. Szülei mért, rokonaimért azonban aggó dóm. Ha béke lesz, újra meglátoga tóm őket. (Kerülgetjük a témát, de úgy lát szik, lassanként belopakodik kö zénk a politika.)- Higgye el, az arabok nagy ré sze békés természetű, nem akar tűk a háborút.- Kinek a pártján áll?- Mielőbb békét akarok.- Élvezte-e a magyar hatóságo kitüntetett figyelmét az utóbbi idő ben? (A szeme villámokat szór.)- Sajnos, az arabok között aka< néhány fanatikus, de nem mindé arab terrorista. Egyébként nem ta pasztaltam, hogy figyelnek. Szék szárdon engem ismernek, itt min denki szeret. Ha tudnék ilyen ak cióról, én jelenteném legelőször.- kesjár
