Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. február 1. KÉPÚJSÁG 13 Horoszkóp KOS (III. 21 .-IV. 20.) Szerelem: Ka­landvágyát a hé­ten aligha élheti ki. Inkább ked­veznek a csilla­gok a csöndes, nyugodt, visszafogott érzéseknek, a tartós kapcsolat megszilárdítá­sának. Hivatás: Joggal bizakodik, most igazán kedvező helyzetbe kerül, és ha változtatáson törné a fejét, érdemes belevágnia. A di­cséret ezen a héten különösen jól­esik, növeli önbizalmát. BIKA (IV. 21 .-V. 20.) Szerelem: Szí- vesen van egye- dűl, mert nincs" l J ereje mások H H gondjában ősz- ■ tozni, úgy érzi, van saját baja is épp elég. Azért a partnerét nem kellene teljesen ki- rekeszteni, hátha épp ő tudna se­gíteni önnek! Hivatás: Pihenésre volna szüksége. Próbáljon meg legalább a hét végén lazítani. IKREK (V. 21 .-VI. 21.) Szerelem: Szí­vesen látott ven­dégként fogad­ják, de többet várnak öntől, mint amennyit adni szeretne. A könnyű flört helyett ér­zelmekre lenne szükség, de eről­tetni épp ezt nem lehet. Hivatás: Következetlensége, kapkodása bajt hozhat a fejére ezen a héten. Hallgasson idősebb barátjára, aki csak az ön érdekében mond oly­kor negatív kritikát. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Le­gyen őszinte ön­magához, és vall­ja meg érzéseit partnerének is. A boldogság ott áll az ajtó előtt. Hivatás: Nemcsak a tehetség fontos, olykor a szeren­cse is nélkülözhetetlen, különö­sen, ha akkora fába vágja a fejszét valaki, mint sok Rák teszi ezekben a napokban. Ne halogassa a dön­tést. OROSZLÁN (VII. 23.—Vili. 23.) Szerelem: Hiá­ba is tagadná: elégedett a sor­sával, és ha nem is mondja, boldog partnere mellett. Ez persze nem akadálya annak, hogy a héten egy kicsit másfelé ne kacsingasson. Hivatás: Kellemes meglepetésben lesz része. Nem­csak önbizalma erősödik, hanem a pénztárcája is hasznát látja. SZŰZ (Vili. 24.-IX. 23.) Szerelem: Ami­re ön vágyik, iga­zán könnyen tel­jesíthető, hiszen nem annyira a lángoló érzelmek, mint inkább a csöndes, nyugodt kapcsolat álmai netovábbja. Hiva­tás: Ameddig nem tisztázza főnö­keivel a félreértést, nem tud megfe­lelni az elvárásoknak. MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Rossz hangulata hét közepére szertefoszlik, s még az is lehet, hogy boldognak érzi magát. A körülmények min­denesetre segítik ebben, már csak önmagán múlik, sikerül-e. Hivatás: Túlzásba vinni még a munkát sem érdemes. Amit elvállalt, lelkiisme­retesen teljesítse, de ne fogadjon el újabb megbízatást, csak ha leg­alább néhány segítőtársat is talál. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Megfelelő pilla­natban tett vallo­mása olyan ha­tást vált ki partne­réből, amilyenről álmodni sem mert. Hivatás: Elkese­redett harcot folytat környezetével, félti pozícióját, de emiatt nem kelle­ne mindenkivel összevesznie. Ráadásul nem is áll olyan rosszul a szénája, mint hiszi. NYILAS (XI. 23.—XII. 21.) Szerelem: Bol­dogságában eszébe sem jut, hogy másnak bá­nata lehet. így fi­gyelmetlenebb társával, mint máskor, és ebből fe­szültség támadhat kettőjük között. Hivatás: Elégedett és kiegyensú­lyozott, de önbizalma még nem a régi. Hétvégén különmunkával tölti az idejét, emiatt barátaival tervezett programját le kell mondania. Emiatt lelkifurdalása lesz. BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: Kü­lönösen kívánsá­gai is teljesülhet­nek a héten. Eh­hez azonban az is fontos, hogy el­mondja érzéseit és vágyait, mert „néma gyereknek anyja se érti a szavát”, de ez a szerelemben is ér­vényes mondás. Hivatás: Olyasmit vállal, ami nem illik egyéniségéhez, temperamentumához, szenved is tőle. VÍZÖNTŐ (I. 21 .-II. 20.) Szerelem: A veszekedés alig- J|| ha lenne megöl- I'” ' dás a kettőjük kö- zötti feszültség VH" levezetésére. Van arra jobb módszer is! Hivatás: Most talán úgy érzi: a világ fogott össze ön ellen, pedig ez csak a látszat. A türelem ezúttal nem rózsát, hanem jó pozíciót terem. Még a rossz is ja­vára válik. HALAK (II. 21 .-III. 20.) Szerelem: Régi beidegződések­től kellene meg­szabadulnia s máris sokkal vi­dámabbnak látná a helyzetét. Az érzelmekben nin­csenek „szokások”, ha partnere másra vágyik, mindkettőjüknek jót akar vele. Hivatás: Ezen a héten nincs ínyére a munka. Legjobb lenne, ha néhány nap szabadság­ra menne. Sovány vigasz az energiaár-emelésekre! A jövő energiája Egy svéd úriember olyan szélke­reket állított elő, aminek segítségé­vel elektromos áramot fejlesztett. Ebben nincs semmi meglepő, hi­szen ez ma már mindennapos módja az energiatermelésnek, de annál rendhagyóbb, ami ezután következett: az elektromos ener­giát elektrolízisre felhasználva víz­ből hidrogént fejlesztett, majd a hidrogén elégetésével nyert ener­giával üzemeltette háztartása vala­mennyi készülékét, sőt még az au­tóját is. Mi az értelme az egész átalakítá­si folyamatnak, hiszen a hidrogén termeléséhez ugyanannyi elektro­mos energiára van szükség, mint amennyit maga a hidrogén tartal­maz? Mindenki, aki rendszeresen látogatta az iskolai kémiaórákat, hallhatott róla, vagy saját szemével láthatta, hogy az elektrolízissel hidrogént és oxigént lehet nyerni, majd ugyanezt a két gázt elegyítve, a létrejött durranógázt robbantva égéstermékként ismét víz keletke­zik. Bár a két folyamat energiája azonos, de ha a vízbomlásra a megújuló energiaforrásokat vesz- szük igénybe, máris gazdaságos lehet a folyamat. A hidrogénben tá­rolt energia bármikor felhasznál­ható, s bár az energiatermelésben a körülményektől függő energia- források jöhetnek számításba (mint a szél, a víz vagy a napsugár­zás energiája), de a felhasználás a későbbiek során független a pilla­natnyi napsugárzástól, a szélerős­ségtől stb. Mindezek ellenére a megújuló energiafajták kutatása évtizedekig háttérbe szorult, bár egy-egy olaj- árrobbanás kisebb fajta ösztön­zést adott a kutatásoknak, ame­lyek az „ingyenes” energiához ju­tás perspektíváját kínálják. Svéd­országban és Németországban napjainkban is erőteljesen foglal­koznak a hidrogénfelhasználás le­hetőségeivel. Valamennyi eddig megismert erőforrás előnyeit, hátrányait, költ­ségeit számításba véve arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a jövő ígérete a hidrogén, ami mentes az eddig felhasznált energiahordo­zók környezetkárosító hatásaitól. Máris elkészítettek egy olyan - egyelőre csak kísérleti - berende­zést, mellyel nagy nyomású hidro­gén állítható elő. A vízbontáshoz szükséges energiát szélkerék haj­totta generátorral állítják elő. A szélkerék egy kisebb és egy na­gyobb generátort forgat a szélse­bességnek megfelelően. Az eljá­rással nyert hidrogént nagy nyo­máson tárolják, titán-nikkel bélésű tartályban. A már említett svéd fiatalember, Olaf Tegström saját költségén ké­szített hasonló berendezést, mely- lyel háztartását látja el energiával. Hidrogénnel főz, fűti a lakását, me­leg vizet termel, és gépkocsiját is ezzel működteti. Autója egy töltés­sel, kb. 3 kilogramm hidrogénnel 200 kilométert tesz meg óránként 90 kilométeres sebességgel. Az adott fogyasztási értékeket össze­hasonlítva egy benzines autó telje­sítményével, a hidrogén üzem­anyaggal megtehető távolság meghaladhatja a hagyományos másfélszeresét is. Az eljárás nem csekély előnye a környezetkímélő autó, olyannyira, hogy az égéster­mékként jelentkező viz annyira tiszta, hogy a svéd királyi pár sem átallott belőle inni! Kísérletek folynak a már meglé­vő benzinmotorok hidrogénmeg­hajtású motorokká való átalakítá­sára is. Az átalakítások tapasztala­tai szerint a ma használatos Ottó- motorokban jóval több változtatás­ra lesz szükség, mintaforgódugaty- tyús Wankel-motorokban. A szél mellett jelentős figyelem összpontosul a napelemekre, me­lyek „hangtalanul” alakítják át a napsugárzást villamos energiává, ezt szintén hidrogén előállítására is fel lehet használni. A Naptól a Földre érkező energiához képest igen csekély az energiafelhaszná­lás, s a mindig rendelkezésre álló napenergia sokszorosan képes lenne fedezni az emberiség ösz- szes igényét igen hosszú időre. A Szahara kis részének a ma hasz­nálatos napelemekkel történő be­fedése (a földfelszín kevesebb minti százaléka) elegendő volna a világ összes energiaszükségleté­nek fedezésére, s az emberek mil­liói szabadulnának meg a szén, a kőolaj, a benzin elégetéséből szár­mazó levegőszennyezés egészsé­get pusztító káros hatásaitól. A je­lenlegi fosszilis energiahordozók felhasználásának megszüntetésé­re környezetbarát lehetőségként kínálkozik a napenergiával előállí­tott hidrogén alkalmazása.- dns ­Hazánk és a hideg (Folytatás az 1. oldalról.) De honnan is ered ez a régi kele­tű és igen találó kifejezés? Amikor a Kárpátok medencéjében a tél megveti a lábát, vastag hótakaró borit be mindent, és a hőmérséklet tartósan mélyen a fagypont alá süllyed, akkor az állatok az erdők­ben és a hegyekben élelem nélkül maradnak. Felkeresik az ember­lakta helyeket, a tanyát, a falut, sőt olykor még a.városszélekre is be­merészkednek, hogy élelemhez jussanak. Főleg a farkas - amíg gyakori volt - csordákba verődve, de oly­kor egyedül is elindult élelem után az emberlakta vidékre. Innen ez a szólásmondás, amelyet még ma is használunk. Közel egy évszázaddal ezelőtt, 1893. január 23-i számában a Pes­ti Napló ezt írta: „A nagy hideg­ben az ölnyi magas hó következté­ben a farkasok garázdálkodása egyre veszedelmesebbé vált. Fé­nyes nappal rontottak be a falvak­ba, s az emberek szemei elől vitték el zsákmányaikat. Az emberek nem mertek kimenni”. Szerencsére ritka Felvetődik a kérdés, hogy nap­jainkban is lehet-e még ilyen far­kasordító tél. Ha ritkán is, de bi­zony lehet. Történelmünk folya­mán volt egynéhány ilyen kegyet­len tél. 1458-ban a Hunyadi Má­tyást királlyá választó lovas csapa­tok a nagy hidegben a Duna jegén keltek át Rákosról Budára. Janus Pannonius így írt: „a hösök kardja is hüvelyébe fagyott Boreás fagyos lehelletétől.” Az 1816-os télről hi­teles források írták, hogy a mínusz 30, mínusz 40 fokos hidegben és a méteres hóban számos ember és állat fagyott meg. Egyes házakat úgy betemetett a hó, hogy csak a kémény felől lehetett őket megkö­zelíteni. A házakban rekedt embe­rek bútorokkal fűtöttek. Egy-egy nagyobb alföldi városban 10-20 megfagyott utast, pásztort, katonát számoltak össze. A Bánságban 200 000 ökör és 400 000 juh pusz­tult el. Századunkban farkasordító volt az 1928-29-es és az 1939-40-es tél. E teleken néhol a borospincékben megfagyott a bor, zsákokkal vitték haza és kilóval mérték. Hasonló esetekről több­ször tettek említést a régebbi kró­nikák. A zord tél esélye S hogy mit is nevezünk hazánk­ban megfelelő télnek? Amikor a három téli hónap (a december, a január és február) középhömér- séklete +1 és -1 fok közé esik - közepes télről beszélünk. Enyhe a tél, ha +1 foknál magasabb a kö­zéphőmérséklet, és meleg, ha + 2 fok fölé emelkedik. Rekordmeleg­nek számit, ha már a + 4 fokot kö­zelíti meg a középhőmérséklet. Ilyen volt az 1950-51-es telünk. Hideg a tél, ha a középhőmérsék­lete -1 fok alá esik, s ha -2 fok alá csökken, már zord télről kell be­szélnünk. S rekord a hideg, amikor -4 fok alatt van a téli középhőmérséklet. Ezt azonban már katasztrofális tél­nek kell minősíteni. Ilyen is előfor­dulhat már, a múlt században az 1829-30-as télen, majd pedig 1890-91-ben. A jelen században az 1928-29-es, majd az 1939-40- es tél megközelítette a hidegrekor­dot. Hogyan is alakulhat ki hazánk­ban a tartós hideg? Először is megfelelő vastag hótakaró szük­séges hozzá. Ezt követően sarkvi­déki vagy szibériai eredetű hideg levegőnek kell érkeznie, és tartós magas nyomású légköri képződ­ménynek - anticiklonnak - kell kialakulnia. A nagy hideg azután helyben keletkezik, az erős kisugárzás és a medence „hidegcsapda”-hatásá- nak következtében. A hideg teleket a szárazföldi, azaz kontinentális hatás hozza lét­re, az enyhe teleket az óceáni, va­gyis a tengeri hatás. A statisztikai adatok tanúsága szerint évtize­denként kell egy-egy zord télre fel­készülnünk. Átlagos és enyhe tél körülbelül 50 százalékban, míg meleg csak 20 százalékban, hideg és zord tél 30 százalékban fordul elő. Az idei télről még nem készíthető mérleg, de látható, hogy fő jellem­zője a csapadékszegénység. B. I. A stressz gyöngíti az immunrendszert Bosszúság, veszekedés, haj- szoltság esetén az ember teljesen „kilúgozottnak” érzi magát: a torka azonnal kaparni, orra folyni kezd. Ez az influenzás fertőzés nemcsak kívülről jövő támadás. A baktériu­mok és vírusok kevesebbet árthat­nának, ha belső egyensúlyzavar nem fokozná az ember betegségre való hajlamát. A kutatók a hetvenes évek köze­pe óta igen kifinomult módszerek­kel vizsgálják az agy és az immun- rendszer kölcsönhatását. Az USA- beli Ohio Egyetemen orvostanhall­gatókon tanulmányozták a vizsgák okozta testi elváltozásokat. Kide­rült, hogy a vizsgák által előidézett stressz csökkenti a szervezetben az antitestek mennyiségét és a T- sejtek aktivitását. A szervezet bo­nyolult elhárító rendszere a vizs­gák feszültsége következtében nemcsak rövid távon van akadá­lyoztatva, hanem ez a hatás négy hétig tart. A New York Medical School-ban egy kutatócsoport a mellrák előre­haladott stádiumában levő asszo­nyok férjeinek ellenállóképessé­gét vizsgálta. Az eredmény: amíg a férjeknek ki kellett tartaniuk beteg feleségük mellett, addig immun- rendszerük érintetlen maradt. Két héttel házastársuk halála után vi­szont a férjek fehér vérsejtjeinél (limfociták) a mitogénekre - sejt- osztódást serkentő anyagokra - való reagálás tompulását figyelték meg, ami egy évig is eltartott. Az immunrendszer ezzel válaszolt a visszahozhatatlan elválás okozta bánatra, a tragikus esemény által előidézett lelki nyomásra. Ausztráliai kutatók is ugyanerre az eredményre jutottak az úgyne­vezett T-sejtek, az emberi immun­rendszerfehérvérsejtjeinek megfi­gyelése során: a házastársukat el­veszített személyek T-sejtjei a ha­láleset utáni első két hónapban sokkal nehezebben gerjeszthetők, mint más embereké. A megözve­gyült férfiak kifejezetten gyakrab­ban betegednek meg, mint a meg­felelő kontrollcsoport tagjai. A test és lélek kölcsönhatásá­nak gondolata már az ókori filozó­fiában is felbukkan, de csak a ko­runkban létrejött új tudományág, a pszicho-neuro-immunológia töl­tötte meg konkrét tartalommal. Az agy, a psziché, a hormonok és az immunrendszer olyan bonyolult együttest alkot, amilyenről egyet­len ókori filozófus sem álmodha­tott. A pszicho-neuro-immunoló­gia radikálisan megváltoztatta azt a régi elképzelésünket, amely sze­rint az immunrendszer szerveze­tünkben őrködő csapatai teljesen önállóan vívják harcukat a kóroko­zók ellen. Az agynak egyfajta vétó­joga van, amivel nem él mindig okosan: az erős érzelmek megza­varhatják a szervezet roppant fi­nom védekezési mechanizmusát. Az a föltételezés, hogy az im­munválasz a központi idegrend­szerrel összhangban megy végbe, többek között annak fölfedezésé­vel nyert megerősítést, hogy köz­vetlen idegrendszeri kapcsolat van az agy és a védekező sejtek kelet­kezési helyei között. De a hormo­nok, az agy hírvivő anyagai és az immun jelzőanyagok sűrű hálóza­tán át is állandóan „hadijelenté­sek” futnak minden irányba. A nyolcvanas évek közepén er­ről a kölcsönhatásról keveset tud­tunk, de azóta csaknem naponta kapunk új információkat az ideg- és immunrendszer kémiai nyelvé­ről. A lineáris és keresztirányú kapcsolatok számától szinte eláll a kutatók lélegzete. A test elhárításá­nak résztvevői különböző időpon­tokban különböző érzékenységgel reagálnak az immunrendszer jelei­re. Például a methionin-enkefalin, egy fájdalomcsillapító neuropep- tid, csak kis koncentrációban fo­kozza a limfociták hatékonyságát, nagyban gyöngíti. A pszicho-neuro-immunológia felismerésein alapuló, gyakorlat­ban hasznosító pszichoterápiák kidolgozásához egy csomó kiin­dulópont áll rendelkezésünkre. Ál­latkísérletek szerint a stressz okozta megterhelés elősegíti a da­ganatok növekedését; az okozott hatás persze függ a terhelés mi­lyenségétől és időpontjától. Rosszindulatú sejtburjánzásban szenvedő betegek már a betegség kitörése előtt bizonyos jellegzetes személyiségjegyeket mutatnak: depresszió, reménytelenség, az állati eredetű ösztönök elfojtódása, saját testük előrejelzései iránti vakság, az emberek közti vonatko­zásokat illetően érzelmi vákuum. A klinikai tanulmányok szerint a da­ganat szokásos kezelése mellett alkalmazott csoportterápia egyér­telműen meghosszabbítja a daga­natos betegek életét. Nagyon fontos, hogy a paciens pszicho-neuro-immunológiai ke­zelése ne a hagyományos kezelés helyett, hanem azzal párhuzamo­san történjék. A pszichoterápiás kezelés csak kiegészítés lehet. Felvetődik az az ellenvetés, hogy sok daganat elleni küzdelemnél az immunrendszernek nincs döntő szerepe. A pozitív lelkiállapottal já­ró hormonok és neurotranszmitte- rek azonban hozzájárulnak a kü­lönböző nem immunológiai véde­kező mechanizmusok „felfegyver­zéséhez”. A jó közérzet kémiája tompítja a sejtosztódást serkentő úgyneve­zett mitogének aktivitását, élénkíti a növekedésgátlók kiválasztását és aktivitását, viszont gyengíti a tu- morszupresszor-géneket, és meg­indítja a programozott sejthalál mechanizmusát. Az egészséges test és egészsé­ges lélek kapcsolatának az ókor­ban eredő, de máig is ható föltevé­se a jövőben még sokáig lesz tu­dományos kutatás tárgya. GOGOLA ALADÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom